A New York Times legendás szilvatortája

A sok almás süti után már nagyon szerettem volna valami mást, és Éva ajánlotta figyelmembe ezt a szilvatortát Annuskámtól. Állítólag ez volt a legnépszerűbb recept az internet előtti időkben, amit 1983-tól 1995-ig a szilvaszezonban minden évben publikálták a lapban. Nekem is nagyon bejött, mert egyszerű az elkészítése, és mert a tésztára reszelt marcipán nagyon különlegessé teszi. Olvastam olyat is, hogy a lisztet kell fele-fele arányban mandulalisztre cserélni, hát az a változat is érdekes lehet. Langyosan a legfinomabb ezért mindig kicsit megmelegítettem mikróban, és jó hideg tejszínhabot tettem rá.

Hozzávalók:

• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 2 tojás
• 13 dkg finomliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg marcipánmassza
• 9 db szilva
• fél narancs leve
• 2 evőkanál barnacukor
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A vajat, cukrot, sót és a tojásokat robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam az átszitált lisztet és sütőport, és ezekkel simára kevertem. Eredetileg 22 cm-es tortaforma kell hozzá, de nekem csak 24 cm-es van. Ezt kibéleltem sütőpapírral, és ebbe simítottam a tésztát. Tényleg el kell simogatni, mert elég sűrű az anyag.

Nagylyukú reszelővel ráreszeltem a marcipánt, és elrendeztem rajta a megmosott, félbevágott és kimagozott szilvákat. Meglocsoltam a fél narancs levével, megszórtam két evőkanál barnacukorral, és 1 teáskanál őrölt fahéjjal. 180 fokon 50 percig sütöttem, de még visszatettem 5 percre, amit nem kellett volna. Csak félidőtől kapcsoltam be a légkeverést, de mehet elejétől végéig, és nem kell a plusz 5 perc.

De az élet nem csupa marcipán és szilvatorta! Sőt, elég keménynek tűnik, bár nem az van, aminek a képen látszik! Ne higgyetek a szemeteknek!

Nem a sintér fogta be a rémült Amyt, hanem a napközibe viszik éppen, csak így sikerült a beszállás. Nem tudom, Lufi miért hagyja ezt? És még Amy játssza el azzal a szomorú nézésével, hogy ő az áldozat.

Aztán a napköziben meg a legjobb barátnők:

Win-win Zone fotó

Grízes-szilvás pite - és egy nyomozás az Imagine-nel

Szombaton találkoztunk végre Évával és Annával (unokatesómmal és lányával), hogy megcsináljuk a "Legendák Pesten" című nyomozós füzetet, amit még karácsonyra kaptam Norbitól és Annától (ő egy másik Anna). A találkozás örömére Éva hozott nekem egy kilónyi szilvát, két gyönyörű körtét meg egy kis csokit. Olyan régen sütöttem bármit is, hát gondoltam, megpróbálkozom megint egy ilyen gyümölcsös pitével, amik nagyon ritkán szoktak nekem sikerülni (azaz: eddig még soha). Kerestem recepteket a blogon is, de nem találtam olyat, amit elképzeltem, vagy olyat, amit meg is tudnék csinálni. Csincsilla receptjei kicsit túl professzionálisak nekem. Viszont az ebben a videóban szereplő halkszavú nyugis nő bátorságot öntött belém, ezért ezt a recit választottam.

Nem tudom látszik-e a képen, hogy végül megint egy súlyos darabot sikerült sütni, de az íze nagyon finom. 

Hozzávalók:

• 100 g liszt
• 100 g cukor
• 100 g búzadara
• ½ zacskó sütőpor (6 g)
• 2 tojás
• 70 g olvasztott vaj
• 250 g tejföl
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 70 dkg szilva - ez egy kicsit sok volt ide - vagy bármilyen más gyümölcs: málna, sárgabarack, őszibarack, ribizli, meggy, bármi
• fahéj, barna cukor a tetejére

A szárazakat összekevertem (liszt, cukor, búzadara, sütőpor), hozzáadtam a többi hozzávalót (tojás, olvasztott vaj, tejföl, vaníliakivonat), és géppel jól összekevertem. Kb. 1 percig kell magas fokozaton keverni. Félretettem, hogy a búzadara egy kicsit megszívja magát, és addig a szilvákat kimagoztam. A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Kivajaztam és kiliszteztem a fodros piteformát, ami nagyjából 26 cm átmérőjű, de ha ez nincs, akkor egy 25 × 30 cm-es tepsi is jó, ez van a videón is. Beleöntöttem a tésztát, rávagdostam a szilvát, amit a végén megszórtam kb. két evőkanál barnacukorral, és egy jó adag őrölt fahéjjal.  20-25 percig kell sütni, én 30 percig sütöttem valamiért.

Egy másik receptben csak 1 tojás van, cserébe 10 dkg vajat kell használni. Majd ha ez az adag süti elfogyott, akkor kipróbálom ezt a verziót is, bár gondolom, erre nem mostanában fog sor kerülni.

Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem emelkedik fel a tészta soha annyira, hogy a tetejére pakolt gyümölcs elsüllyedjen benne? Minden fotón, amit a neten találtam, habkönnyű grízes tésztában itt-ott felbukkannak a gyümölcsök. Ez nem olyan, de azért el fog fogyni.

Na, és ez a nyomozós játék annyira jó szórakozás, kivéve, amikor nem sikerül mefejteni a rejtvényt, és annyira ideges leszel, hogy legszívesebben felhívnád a kiadót, hogy jól beolvass nekik.

Ezt a füzetet csináltuk meg. A meleg miatt csak este 8-kor találkoztunk a Március 15. téren, onnan indul a séta, és 6 állomása van. Minden állomáson meg kell fejteni néhány rejtvényt, de előtte sok történelmi érdekességet lehet olvasni az adott helyről. Az egyes állomásokon a feladványok megfejtései egy GPS koordinátát adnak ki, ami egy hetedik, titkos helyszínre vezet el. Na, ide nem jutottunk el!

Az első állomás a Március 15. téren nagyon jó volt, minden rejtvényt megfejtettünk, megtaláltunk mindent, amit a feladat előírt. A második állomás a Haris közben volt, itt is sok érdekességet, régi anekdotát olvastunk fel egymásnak a füzetből, és a rejtvény a Petőfi Sándor u. 7. számú háznál volt. Ezt a rejtvényt még akkor se tudtuk értelmezni, amikor megnéztük a megadott weboldalon a megfejtést, még akkor se állt össze, hogy mi a kérdés. Itt olyan idegesek lettünk, hogy már röhögve ordítoztunk egymással, és csak Anna próbálkozott tovább kitartóan, mígnem szerencsére ő is feladta és megkereshettük a megfejtést. A harmadik állomás a Kammermayer Károly téren volt, itt olvastuk fel a sok izgalmas történetet, és a Városház utcában a rejtvényt is sikerült könnyen megfejteni. Visszatért a béke az életünkbe. 

Közben kitartóan villámlott a távolban, Éva szerint ez messze van, és amúgy az előrejelzés szerint sem lesz eső. Ebben egyébként igaza volt, mindketten megnéztük indulás előtt a radaron az előrejelzést. Nem volt riasztás Budapesten.

A negyedik állomás a Semmelweiss utcában volt, itt a sok érdekes sztori felolvasása után az 1-9 szám között négy házat kellett beazonosítanunk a füzetben lévő rajz alapján. Hát ez nem sikerült. Eleve nincs olyan hogy 1. és 3. szám, mert csak 1-3 van, de nem csak ez volt a bajunk, a rajzok is furák voltak, meg a sötétben nehéz volt a megállapítani az egymásra épített házak határait, főleg, hogy órási fák takarták a házakat. Megint kezdődött az ordibálás, de aztán az egyre sűrűbb villámlás miatt, ezt a feladatot félbehagytuk, és továbbsiettünk az ötödik állomásra, a Múzeum körútra. Itt sikerült mindent könnyedén megfejteni, szórakoztató is volt a feladat, bár itt is volt min őrjöngeni. Az utolsó, hatodik helyszín a Bródy Sándor utcában volt, ahol megint a füzetben lévő rajzot kellett összehasonlítani az egyik ház homlokzatdíszével, ami ugye fent volt a harmadik emelet magasságában, és meg kellett állapítanunk, hogy hány eltérés van az eredeti és a rajz között. Ez megoldhatatlan volt, mert nem láttunk odáig, ahol a dombormű volt, és nem csak a sötét miatt, hanem mert túl magasan volt. Még erős bringalámpákkal se sikerült annyira megvilágítani, hogy az apró részleteket ki tudjuk venni a magasban.

Eddigre már a szél is feltámadt, és nagy cseppekben elkezdett esni. Siettünk vissza a Március 15. térre a bringákhoz, és ahogy haladtunk, egyre jobban esett, míg végül félre kellett állnunk, hogy várjunk egy kicsit, hátha eláll. Amikor picit csendesedett, futottunk tovább, de végül a hazaúton nem tudtuk megúszni a bőrig ázást. Úgy léptem be a lakásba, hogy álltam az előszobaszőnyegen, és csöpögött mindenemről a víz. Nagyon kalandos volt, és majd egy kellemesebb napon, amikor nem éjszaka kell kimozdulnunk a kánikula miatt, majd megnézzük még a kimaradt részeket is. Jó szórakozás, tele különféle érzelmi kitörésekkel.

Ja igen! A szilváról magozás közben megállapítottam, hogy ez bizony besztercei, úgyhogy néhány magot elültettem az erkélyen a nagy cserepemben, és néhányat egy benti cserépbe is. Hátha sikerül egy szilvafát nevelni.

Frissítés! (2025. augusztus): Legutóbb ezzel a recepttel próbálkoztam, és tökéletes lett a süti. Itt a hozzávalók egy 20×25 cm-es tepsihez, vagy a fodros tortaformához: 10 dkg búzadara, 10 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 25 dkg natúr joghurt (én 30 dekát használtam: kis maradék joghurtot és tejfölt kevertem össze, de a lényeg, hogy 30 dkg lett, és ez a jó arány!), 2 tojás, 7 dkg cukor, fél csomag vaníliás cukor, 7 dkg olvasztott vaj. Gyümölcs: kicsit több, mint 1 kg barack volt, őszi és kopasz  bari vegyesen. Ki kéne próbálni szilvával is, meg sok más gyümölccsel is. Másik nagyon fontos trükk, hogy az összekevert tésztát a recept tanácsa szerint 30-40 percig állni hagytam!, hogy a búzadara egy kicsit átpuhuljon. Legközelebb még azt lehet javítani a sütin, hogy vagy alulra tenni a gyümölcsöt, vagy belekeverni a tésztába, hogy ne maradjon a tetején. A barackokat egyébként megszórtam pici porcukros búzadarával, hogy ne áztassa el a tésztát, ez is a receptben van. 170 fokon sütöttem 20 percig, légkeverést is használtam és talán le is fedtem a vége felé. Nincs fotó sajnos, de a szélein szépen megpirult a tészta, és az volt a legfinomabb. Jót tesz neki, ha pirul, szóval nem is kell letakarni, csak ha nagyon pirulna. Egy csodálatos, könnyű, grízes süti lett, mint amikor a grízgaluska felhősen finomra sikerül (valakinek, aki nem én vagyok).

Szilvarózsa

Remélem, nincs még elegetek a félresikerült kísérleteimből! Az az igazság, hogy ez a süti se lett tökéletes, meg majd lehet,hogy írok egy kenyérről is, ami szintén nem. De muszáj feljegyeznem róla valamit, hogy ne felejtsem el. Legjobb lenne, ha azonnal elfogyna minden, és süthetném a javított változatot, de legtöbbször nem találok jelentkezőket a kísérletekre. Ez a süti most azért készült, mert anno az almarózsát is úgy szerettem, meg mert olyan szép, meg mert vettem szilvát egy tervezett kajához, és az nem készült el, mert mire odajutottam, már jobban szerettem volna édességet enni. Kerestem szilvás süti recepteket, és akkor találkoztam ezzel is. Több hibát is elkövettem, például a Lidlben csak japán szilva volt, azt meg is vettem, de sajnos annak nem is hasonlít az íze a szilvára. Nem volt édes és nem volt hajlékony. Aztán a receptet se követtem, pedig lehet, hogy úgy jobb lett volna.

Írom a receptet meg a hibákat is.

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 12 db szilva
• 4 evőkanál cukor (nálam porcukor volt)
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A tésztát kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak lehet, mert minél vékonyabb, annál biztosabb, hogy átsül. Keresztben 3-4 cm-es csíkokra vágjuk. 

Itt volt az első problémám, mégpedig az, hogy ha csak 4 cm-es csíkot vágok, akkor nem tudom alul ráhajtani a szilvákra a tésztát feltekerés előtt, és arra gondoltam, hogy akkor meg kifolyik belőle a finom cukros-fahéjas szilvalé sütés közben. Csak egy darabot csináltam így, itt a tepsin leghátul az a picike, és az lett a legjobb, és nem is folyt ki túl sok leve. 

A szilvát kimagozzuk, vékonyan felszeleteljük és a tésztacsíkokra rakjuk úgy, hogy kicsit fedjék egymást. Megszórjuk a fahéjas porcukorral vagy fahéjas kristálycukorral. Én porcukrot próbáltam, azzal nem volt gond. A szilvát meg tényleg hajszál vékonyra kell vágni, hogy lehessen tekerni, ne legyen merev.

És nem kell ráhajtani egy kis tésztacsíkot alul a szilvára, mint ahogy az almarózsánál csináltam, mert a szilva nem folyik ki, viszont a tészta nem sül át teljesen ha duplán van.

A csíkokat szorosan feltekerjük, és a végét bevizezzük és összecsípjük, hogy ne nyíljon szét sütés közben. Egy szétnyílt nekem. Az a kis nyomi a bal alsó sarokban a fenti képen, és a bal felső sarokban a lenti képen.

Ha kevés a szilva, a maradék tésztából lehet szilvalekváros papucsot csinálni. Nekem két papucsra való tészta maradt, ezért aztán nem ütöttem fel egy tojást, hogy ezeknek lekenjem a tetejét, hanem tejjel összekentem őket és a fahéjas porcukorral megszórtam. Gyönyörűek lettek és finomak! A szilvarózsákat is megszórtam még sütés előtt is a fahéjas porcukorral, aztán meg sütés után is, és még az evéskor is, mert nem volt elég édes a szilva.

200 fokon légkeveréssel sütöttem 20 percig (a recept szerint 30 percig kell sütni légkeverés nélkül, legközelebb ezt fogom tenni, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól átsült mindenhol, főleg alul a vastag tésztaréteg).

A papucsokat hamarabb ki kellett venni, át is sültek, nem is voltak savanyúak a csodálatos sütőben sült szilvalekváromtól (amit Csincsillától tanultam). 

És nézzétek! Vannak akiknek saját személyzete van arra, hogy előmelegítse az ágyat! Az eszem megáll!

Most csak elrontott receptjeim vannak, de már csak azért is írni akartam, mert végre találkoztunk Csincsillával, és ezt mindig rögzíteni szoktam a blogban, legalábbis eddig mindig úgy alakult, hogy megírtam, mert összekötöttük az árvácskás kutyasétáltatással a randijainkat, arról meg muszáj volt írni, mert az olyan nagy kaland volt nekem. Sajnos ősszel nem jutottam ki, pedig milyen szép hosszú volt és vénasszonyos is, pont nekem való, de aztán végre hétfőn a Duna Pláza Starbucksban sikerült inni együtt egy kávét, és üzeni Mazsinak és Vikinek, hogy most nem tud kommentelni, de imádja nézegetni Amyt, Pennyt és Winstont, és jöjjenek róluk képek továbbra is!

Szilvás rácsos pite

Már annyiszor megfogadtam, hogy egy kis porcukrot szórok minden sütire, az olyan jól áll nekik a fotókon! Most is elfelejtettem. De így talán jobban is látszik, hogy milyen finom lett! Nem pitetésztával, hanem linzertésztával készült, és ettől olyan különleges ez a süti.

Szóval az úgy kezdődött, hogy megvettem a szilvákat a szilvás-krémsajtos sütőtöksalátához, amit az előző bejegyzésben említettem, de aztán egyre jobban azt éreztem, hogy én most inkább egy sütit szeretnék, sooook-sooook tejszínhabbal. Plusz Réka névnapja is közeledett, neki is szerettem volna sütni valamit, ezért elkezdtem szilvás recepteket keresni. Többek között találtam ezt a Vidék íze receptet, ami olyan gyönyörű és egyszerű volt, hogy ezt választottam. Kicsit variáltam rajta, mert nem a receptben ajánlott linzertésztát használtam, hanem a blogunkból Csincsilláét, és a szilvára sok fahéjas porcukrot szórtam, mert Réka nagyon szereti a fahéjat, plusz egy kis mandulát is tettem rá. Hát képzeljétek, olyan jól sikerült, hogy Réka megevett egy este 2 szeletet! Kiderült, hogy mostanában ő is odavan a szilvás sütikért.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor 
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 35 dkg liszt

A vajat a cukorral robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojást és a sót. Végül alacsonyabb fokozaton és nem a habverő-karral hozzákevertem a lisztet is. Kicsit kézzel is összegyúrtam, és betettem ezt a lágy tésztát a hűtőbe egy fél órára, hogy könnyebb legyen kinyújtani.

Ezután egy nagyobb és egy kisebb részre vágtam, a nagyobbat lisztezett deszkán (pulton) kinyújtottam. Kibéleltem vele a fodros sütőformát. (Elég nehéz volt, kétszer is nekifutottam, közben újra liszteztem a pultot.) Belenyomkodtam a formába, és a túllógó széleket levágtam.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 3-4 evőkanál szilvalekvár
• 2 evőkanál morzsa
• 50 dkg szilva
• 2 evőkanál szeletelt mandula
• porcukor (a szilvától függ, hogy mennyi, ez most elég édes volt, szóval 1 evőkanálnyi volt) 
• őrölt fahéj (jó sok)
• a rácsok megkenéséhez egy felvert tojás

A tésztát úgy nyomkodtam bele a tortaformába, hogy az oldala is fedve legyen. Az alját megkentem a szilvalekvárral. Ez is nehéz volt, mert elég puha a tészta és kemény a lekvár. Megszórtam, hát nem morzsával most, mert volt egy kis zabkeksz-morzsám, azzal, de zsemlemorzsa is tök jó. A szilvákat megmostam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Ezzel jó sűrűn kiraktam a tortát. Kicsi szűrő segítségével meghintettem porcukorral és fahéjjal. Végül megszórtam a szeletelt mandulával. A maradék tésztát is kinyújtottam, és bevagdostam úgy, hogy ha széthúzom majd a tésztát, akkor kerítésszerűen rácsos legyen. Ez volt a minta:

Kép innen

Hát ez nem sikerült, mert túl puha volt a tésztám, és mert nem a süti tetején húztam szét, hanem már a pulton, és úgy akartam átemelni, és lehet, hogy nem is jól vagdostam be ehhez a mintához. Nem baj, így is szép lett, de legközelebb majd pont ilyet szeretnék. A túllógó széleket megint levágtam.

A tetejét megkentem tojással, és 180 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem, legalább fél órát, de inkább többet. Nem mértem sajnos, azt elfelejtettem.

A maradék tésztából az új sütikiszúrómmal linzereket gyártottam:

Amikor kihűlt, még fotózás előtt meg kellett volna szórni fahéjas porcukorral. Mondjuk először forrón fotóztam, szóval jogos, hogy nincs rajta porcukor. De később már nem jogos, na.

Napi cuki pedig Amy lesz, mert benevezett az Álló Fül Szépségversenyre ezekkel a fülekkel:

Döntetlent ítélek, mert nem az álló fül a lényeg! Hanem hogy valaki ilyen cukorfalat legyen!

Egyszemélyes szilvás süti

Nagyon szeretem ezeket a mini tortaformában sült sütiket, ilyen volt például a mini toszkán csokitorta, és ilyen ez a picike szilvás süti is, amit még tavaly tanultam Annától. A mini tortaforma 17 cm-es átmérőjű, és ez még az a méret, amit pár nap alatt egyedül is el tudok tüntetni. Soha nem voltam édesszájú és sajnos a kisfiam sem, így nem lettem olyan profi tortasütő, mint Csincsilla, de mostanában már csak akkor vagyok nyugodt és boldog, ha van itthon valami desszert is (meg leves, gyümölcs, és persze valamilyen húsos főétel is). Nagyon szeretek enni! És öregszem is.

Azért is jó ez a süti, mert fantasztikusan egyszerű a receptje, ezek a hozzávalók:

• 10 dkg olvadt vaj
• 10 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• kicsi sütőpor
• 1 tojás

A tetejére

• ½ kg szilva vagy bármilyen más gyümölcs, de Anna szerint szilvával a legfinomabb
• cukor
• fahéj

Ennyit még meg tudtam jegyezni, de hogy milyen sorrendben kell összekeverni a hozzávalókat, azt nem tudom (és azt sem, hogy van-e ennek bármi jelentősége). Én most úgy csináltam, hogy a tojást robotgéppel fehéredésig kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olvadt, de nem forró vajat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazott, lisztezett, alul sütőpapírral borított tortaformába öntöttem a tésztát, majd jó sok szilvával kiraktam a tetejét. Megszórtam cukorral és fahéjjal, és 180 fokon megsütöttem. 

Sajnos nem tudom, mennyi ideig sütöttem, mert nincs felírva, hogy meddig kell, én meg ezt pár hete csináltam, és elfelejtettem hogy volt, de mondjuk 20 vagy 30 perc. Legközelebb beírom. A lényeg, hogy így nézzen ki, mint a képen, és nagyon finom fahéjas-szilvaillat terjengjen a lakásban. Reggelire is jó, de a délutáni ötórai teához is tökéletes, ha az angol királynő szokásait szeretnénk utánozni.

Napi cukinak most azt a 8 db manót mutatom meg, amit egy hete csináltunk Rékával. Ilyenek fehér alapon, sárga háttérrel:

Fekete alapon, fehér háttérrel:

És művészien:

És egy kis Amy is, nehogy hiányérzetünk legyen:

Mindent és mindenkit megeszünk!

Fahéjas-mandulás szilvatorta (gluténmentes, tejmentes)

Hát szóval amikor a múltkori sós karamellás torta készült, csináltam mellé egy menteset is. Az elv ugyanaz, sőt, még olyanabb, szóval itt is készült egy nagy 26 cm-es (ezt vittük el), és egy kicsi, otthoni, játszós (17 cm átmérő). A piskótalapok ugyanolyanok voltak, mint a csokitortánál, mert ez így sokkal egyszerűbb volt, mintha kétféle tésztával szórakoztam volna, ráadásul mind a két ízhez illett. Annyi volt a két torta között a különbség, hogy a nagy magasabb volt (három piskótalap), a kicsi pedig csak kétlapos. Szerintem végül is nem lett rossz. A mentes tortáknál a legnagyobb gond a krém, mert a hagyományos krémek alapvetően tejtermékekből készülnek (illetve tojásból, de az egy más történet). Szóval nem olyan egyszerű egy krémes-habos torta tejszín, joghurt és vaj nélkül. A múltkor el kellett mennem az Auchanba, és nagyon sok gluténmentes termék le volt értékelve a közeli lejárat miatt, általában az eredeti ár 20-25%-ára, ennyit talán még meg is érnek. Pár kakaós csiga mellett (tudom, hogy nem kellett volna, de tényleg nem bírtam megállni) vettem két csomag általános krémport vagy mi a szöszt. Soha nem hallottam róla. Ő az. Az összetétele majdnem rendben lenne, kár a vanilinért meg a cukorért, de gondoltam, hogy egy próbát megér.Itt volt a remek alkalom. Hát, amikor megcsináltam, majdnem kidobtam. Pont olyan volt ízre és állagra, mintha lisztet főztem volna meg egy kis vízben, talán kicsit rosszabb. Arra jó volt a próba, hogy máskor nem veszek ilyesmit, nem is tudom, miért kéne. Köles, hajdina, manióka van otthon, vanilin helyet van rendes vaníliám, szóval egyszerűbben is meg lehet oldani. Gondoltam rá, hogy kidobom az egész cuccot, mármint a megfőzött krémet, de aztán feljavítottam ezzel-azzal, és úgy már egészen ehető volt, persze vékony rétegben, ebből nem musszt csinál az ember. Végül is szerintem jó lett a torta, mert a krém ugyan édes volt, de a szilva savanykás, és az a kis csoki, meg mandula meg egész mag mind jól szerepelt. De macerás. Szóval nem fogok minden nap ilyet csinálni, már csak azért sem, mert egy tök egyszerű szilvás lepényt legalább ennyire finomnak találok, és kb. tizedennyi idő kell hozzá.
Na, akkor a recept, vagy valami olyasmi.
Hozzávalók a mandulás piskótához:
6 tojás
6 evőkanál cukor
3 evőkanál darált mandula
1,5 evőkanál kakaó
1,5 evőkanál barna rizsliszt
1,5 evőkanál gluténmentes lisztkeverék



A szokásos elkészítés: elektromos habverővel kihabosítom az egész tojásokat a cukorral, utána fakanállal beleforgatom a többi cuccot. Sütöttem belőle három nagy (130 g/darab) és két kicsi (90 g/darab) kerek lapot.

A kókuszos-vaníliás-fahéjas krémhez:
20 dkg krémpor (vagy 20 dkg gluténmentes lisztkeverék)
3 dl víz
5 dkg tejmentes margarin
4 evőkanál sűrű kókusztej (tudjátok, a lidles, amibe beletörik a kanál)
fahéj
vaníliakivonat
cukor vagy édesítőszer, ha kell hozzá

A krémport megfőztem a vízben. Kicsit sírtam, közben kihűtöttem, majd elektromos habverővel  hozzákevertem a puha margarint és a kókusztejet. Meg egy pici fahéjat.

A szilvazselés réteghez:
6-7 dl szilvaröszter
fahéj
porcukor ha kell
6 lap zselatin

A szilvarösztert (híg szilvalekvár, legalábbis nem az a kőkeményre sütött-főzött) ízesítettem fahéjjal (aki akarja, tehet hozzá cukrot), botmixerrel áttörtem. Beáztattam a zselatint hideg vízbe, aztán kicsavartam. Felmelegítettem a szilvát, és feloldottam benne a zselatint. Hagytam kicsi hűlni.

Összeállításhoz meg a tetejére:
mandulalikőr
1 nagy marék vegyes mag (mandula, kesu, mogyoró)
10 dkg csoki
1 teáskanál kókuszzsír

Az alsó lapot meglocsoltam mandulalikőrrel, megkentem a dermedni kezdő szilvazselével, rákentem egy adag krémet, megint egy lap, likőr, szilvazselé, krém, arra szórtam a magokat (a kicsinél értelemszerűen az egyetlen krémrétegbe mentek a magok). A felső piskótalapot gyengéden rányomkodtam. Megint egy kis likőr, és a tetejére ismét szilvazselé, ez most egy kicsit vastagabb réteg. Egy éjszakát hűlt a hűtőben, másnap reggel ráöntöttem a kókuszzsírral hígított olvasztott csokit.


Ilyen lett a kicsi felvágva:

Hát jó sokáig tartott leírni. És az elkészítése sem volt olyan rövid. Enni már jó volt. Nekem legalábbis bejött.

Napi cukinak meg (F. Zsuzsi kérésére) meg édes kicsi Kóficka. Mert azért néha róla is készül kép. De nem sok, mert alapvetően fekszik a párnáján: a pomázi előszobában vagy a tornácon vagy a tésai tornácon. Tudjátok, piros párna, fekete kutya. És ebből az összeállításból van eddig ezer képem, van oldalfekvő meg hason fekvő, más változat nemigen, szóval az idén már nem nagyon erőltettem.  Ezek itt mind tavaszi képek. Pont ilyen cuki most is, csak kicsit szőrösebb, készülünk a télre. De ígérem, csinálok róla újakat.

Fahéjas szilvafagyi három hozzávalóból (mindenmentes)

Gondolom, Kisvax is épp ezt csinálja. Ha kapok öreg, túlérett banánt, időnként bespájzolok belőle a fagyasztóba, megpucolom, felkarikázom, és adagonként dobozolva lefagyasztom. És ha ilyen meleg van, mint ma meg még három napig, és fagyira vágyom, és mivel volt eszem, nincs tele bolti fagyival a hűtő, akkor jöhet a jól ismert banános házifagyi. Tényleg szuper. Annyira finom, krémes lesz. És nem kell hozzá előkészülni meg előgondolkodni. A kedvenc pomázi fagyizómban az egyik kedvenc fagyim a fahéjas szilva, szóval most a banánból is ez lett. A szilva tökéletes mindenhez, nem túl erős az íze (de azért van neki), cukor nélkül is annyira édes, hogy megédesíti a környezetét is. Szóval előveszem a lefagyasztott banánt, belefordítom egy tálba. Úgy ahogy van, mínusz 20 fokosan. Ráöntök fél üveg szilvarösztert (ami tényleg 100% szilva, nincs benne sem cukor, sem fűszer, sem tartósítószer, csak szilva), megszórom egy kis fahéjjal. Belenyomom a botmixert, és pillanatok alatt előáll a fahéjas szilvafagyi. Irtó finom, és sokkal kevesebb lelkiismeret-furdalással eszem meg, mint a készen vett testvéreit. Ezen a képen is látszik, hogy mennyire tökéletes az állaga.

Napi cukinak meg napozó cicahas. Annyira igazságtalannak érzem, hogy nekem az ilyesmi sokkal rosszabbul áll.

Süsse grütze (glutén- és tejmentes)

Most vagyunk a nagy lekvárfőzések finisében, nálunk ez a körte és a szilva. Van Tésán egy körtefánk, nagyon-nagyon finom körte terem rajta, és a tavalyi évet kivéve (akkor az egész faluban nemigen volt körte) komoly mennyiség is azon a pici fán.

Nem tudok jól becsülni, de 50-100 kg köré teszem. Amikor leszedjük kőkemény, aztán szépen felpuhul a hőmérséklet függvényében, a hideg pomázi pincében 2-3 hét, a meleg konyhapulton egy-két nap alatt. Szóval mindenkinek jut belőle, annak is, aki a kőkeményet szereti (tehát nekem), meg annak is, aki a puhát (mert ugyan nehéz elképzelni, de van ilyen is). Ilyen mennyiséget persze nem tudunk megenni, de a bio gyümölcsöt feldolgozzuk szépen télire. Meghámozom, feldarabolom, megfőzöm, és mehet az üvegbe mint körtevelő. Irtó finom, édes, egész télen kiváló sütialapanyag, cukor már nem is kell hozzá. Bármennyit el tudok használni. A szilvát sajnos már venni kell, kihaltak a tésai szilvafáink, vagy aki még él, alig terem. Nem az árával van gond (most például 12 kilót vettünk ezer forintért, szép, nagyszemű kék szilvát), de nyilván nem bio a vásárolt. Biztos találnánk biót is olcsón vagy ingyen, ha lenne rá időnk vagy energiánk, főleg most, hogy megint olyan drága lett a pálinkafőzés. Most vettünk 36 kilót.

A szilvalekvár is a lehető legegyszerűbben készül: kimagozom, megfőzöm. És kész. Nem rakok bele sem cukrot, sem fűszereket. Ha majd faxnizni akarok, akkor majd télen felbontok pár nagy üveggel, össze-vissza fűszerezem, aztán kis üvegekbe töltöm. De most csak a legegyszerűbb vonal. És annyira nagy volt ez a mennyiség, hogy a nagy részét bográcsban főztük meg az udvaron.

Nem tudom eldönteni egyelőre, hogy ízlik-e. A kis bográcsban tökéletes, szép sűrű lett az állaga. A nagy bográcsban kicsit odaégett. Hát én érzem benne ezt a kis égett ízt. A kis bográcsos változat ugyan nem égett le, de az is egy kicsit füstízű. Ez ugyan nagyon jól áll a padlizsánnak - kéretik megfigyelni a tárcsás megoldást, sokkal, sokkal gyorsabb, mintha rácson sütögetnénk -,

viszont szerintem a szilvalekvárnak nem. Legalábbis most így gondolom. Most van kb. száz üveg szilvalekvárunk, nagy részt füstös és kozmás, a kisebb csak füstös. Remélem, összebarátkozunk velük őszre-télre, végül is cukormentes mind. Reggeli zabpehelyhez pont jó lesz.
Na, de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy a sok lekvárfőzés mindig úgy végződik, hogy ott áll az ember egy jó nagy lekváros fazékkal.

Rohadtul nem kívánja már a lekvárt, nyalogatta eleget amíg kóstolt meg kanalazott. Kirakhatná a maradék másfél evőkanálnyit egy kis tálba (hogy sose fogyjon el), vagy kidobhatná a szemétbe (de hát annyit dolgozott vele). Itt jön ez a fantasztikus sváb lelemény, a süsse grütze. F. Zsuzsi mesélte, hogy az anyósa mindig csinált nekik ilyen kását lekvárfőzésnél. Az eredeti változat grízből készül, a lekváros fazékba mehet egy kis búzadara meg víz, felfőzi az ember, és kész is. Szerintem egyszerűen zseniális a módszer. Minden csepp hasznosítva. Rebeka is hozott a finnektől egy hasonló, de kifinomultabb változatot (ott ugyan nincs lekváros fazék, de a lényeg ugyanaz). Na szóval minden lekvárfőzés nálunk is ezzel a sváb édes kásával végződik, nagy örömömre (merthogy imádom az édességeket). Gluténmentesen csinálom, tehát a búzadara nem játszik, de minden más jöhet, ami épp kéznél van. A szilvás változatot világos hajdinával és egy pici rizsdarával csináltam (nagyon izgalmas lett az állaga), a körtést pedig csak hajdinával. Aztán persze lehet még faxnizni, fahéjjal, más fűszerrel, mézzel, pörkölt dióval vagy mandulával, hát ami épp akad.

Napi cukinak meg a tésai hét után pár nehéz sorsú eb. Alszanak, mint az őrültek. Döglött kutyákkal tele a kert.
Egy hanyatt fekve napozó foxi mindig nagyon röhejes. Akkor is, ha ott a teniszlabdája.

Kóficka bármit csinál, cuki. Akkor is, ha lelógatja pici fejét a párnájáról, és úgy horkol.

Akkor is, ha pici kezével védi kis szemét a fénytől.

És kinek a hasija a legszebb a világon? Hát persze, hogy az övé. Picit azt is süttetni kell.

Általában mindez szoros szinkronban történik. Kinek a párna, kinek a fű.

Kinek meg az ágy. Meg a párna.

Krumplis szilvás pite (gluténmentes, tejmentes és gluténes, tejes változatban is)

Azért sem írok soha, mert  halál egyszerű dolgokat eszünk (a menü egész nyáron sütőben sült zöldség valami salátával, mostanában bazsalikomos paradicsommal, a gyerekeknek valami egyszerű hússal, a desszert meg vagy csak gyümölcs, vagy pedig ilyen kis egyszerű kevert gyümölcsös tészta). De most ezt lefotóztam, szóval ehhez kaptok valami receptfélét is. Az alap mindig valami meglehetősen folyékony cucc, nem csak glutén, de tejtermék sincs benne. Erre jön rengeteg gyümölcs, ami éppen van. Mostanában főleg barack, körte meg szilva. Az a lényeg, hogy jó sok legyen, attól lesz szaftos az egész. Annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni az evését, olyan, mint valami puha gyümölcspuding. Isteni.

Tehát a receptféle:
2 tojás
1 kókusztejkonzerv (4 dl) vagy 1 Cocomas kókuszkrém és annyi víz, hogy 4 dl legyen összesen
bő fél dl olívaolaj
1 csipet só
2 evőkanál barna rizsliszt
2 evőkanál gluténmentes liszt
3-4 evőkanál burgonyapehely
legalább 1 kg szilva, de több is lehet
fahéj
barna cukor
fél csomag sütőpor

Összekeverem egy tálban a két egész tojást a kókusztejjel, az olívával, csipet sóval. Mehet hozzá pici fahéj és egy-két evőkanál barna cukor. Hozzákeverem a liszteket meg a sütőport, kifejezetten folyós masszát kell kapni. Ha nem így lenne, akkor adok hozzá még vizet vagy lisztet. Olívaolajjal kikenem a nagy kerámia formát (Ikeás alap), beleöntöm a masszát. Nagyon sok szilvát pakolok rá. Megszórom fahéjjal és még egy kanál barna cukorral. Aztán viszonylag sokáig sütöm 180 fokon. Akkor jó, ha a szélén a tészta szépen megpirult. Melegen-langyosan nemigen lehet szeletelni (de kanalazva is nagyon finom). Ha kihűlt, elég rendes szeleteket lehet vágni belőle. Ha egyáltalán marad. Nem mindig.

Ezen a képen jól látszik, hogy
egyrészt maradt két szeletke reggelre, hogy le tudjam fényképezni,
másrészt hogy másnap tényleg lehet szeletelni,
harmadrészt pedig, hogy milyen gusztusos szaftos, gyümölcsös az egész.

Ez meg itt a tejes-gluténes változat. Általában nem szoktam kétfélét sütni, senkinek nem árt meg egy kis rizsliszt meg kókusztej, de ha már két adaggal sütök, akkor az egyik nyugodtan lehet gluténes-tejes, lássuk be, jóval olcsóbb és egyszerűbb, mint a másik. És legalább kopik a felhalmozott tejszínkészletem. Meg a maradék joghurtok.

E is receptféle:
2 tojás
2 dl tejszín
1 dl joghurt
1 csipet só
6-7 evőkanál finomliszt
legalább 1 kg szilva, de több is lehet 
fahéj
barna cukor
fél csomag sütőpor

Az eljárást lásd fent. Itt is lehet, hogy kell még hozzá víz vagy liszt. Kb. piskótatészta sűrűséget kell belőni. De úgyis jó, ha hígabb. Meg úgy is, ha sűrűbb. Bárhogy jó. Állítólag finom.