Uborkás víz

A receptekből úgy tűnhet, hogy mostanában csak iszom, nem eszem. Jó is lenne, de nem így van. Főzök, de keveset és egyszerűeket (zöldbabfőzelék, tökfőzelék). Viszont van egy csomó alkoholmentes ital, amiket már régóta ki akarok próbálni, és most, hogy folyamatosan jönnek a cukiságfotók, muszáj valamiket alkotnom, hogy legalább őket tudjam mutogatni. Az uborkás vízzel két helyen is találkoztam: Dragomán Györgynél, és egy nem házi változattal a Gödi Rétesházban. Ott palackozott uborkás vizet vettünk Olgival tavaly, és nagyon ízlett, csak egy kicsit édes volt nekem. (De ez annyira cuki, egy béka van a címkéjén a mentás-uborkás víznek és Békanőnek hívják. És máshol nem lehet kapni, csak ott.) 

Úgy készül, hogy egy zöldséghámozóval nagyon vékony és hosszú szeleteket vágtam egy kígyóuborkából, Az első és utolsó, csak héjból álló részt nem használtam, ezt tanácsolta D. Gy., de magamtól is így tettem volna. Beletettem a szeleteket egy nagyobb (800 ml-es) befőttesüvegbe, csipet sót tettem rá, egy marék jeget, néhány darab bazsalikomlevelet (mert nem volt itthon menta), és egy karika biocitromot héjastól. Felöntöttem vízzel, és betettem 1 órára a hűtőbe. Csak az uborka felét használtam ehhez a mennyiséghez, a másik felét a hidegen áztatott teába tettem. 

Az első áztatást így kóstoltam, finom volt, de valami hiányzott, úgyhogy a következőt már szódavízzel öntöttem fel, és így lett tökéletes. Több helyen olvastam, hogy fogyást és örök életet tulajdonítanak az uborkás víznek, de nem kell bedőlni neki, mert csak annyi a fő előnye, hogy ilyen szép és ízesített vízből többet tud inni az ember, ami fontos ebben a melegben. Hátránya, hogy egyelőre nincs ötletem, hogy mit csináljak a megmaradt uborkával. Jó, oké nem csak egyszer öntöm fel, de utána? (Néhány darabot megettem, azt hiszem ez lesz vele most. Várom az ötleteket.) (Egy ötlet: Az uborkaszeleteket felaprítottam, besóztam és fokhagymagranulátummal is megszórtam. Így állni hagytam egy órát, kettőt, kinyomkodtam és majonézes tejföllel elkevertem. Tök jó volt! Hát nehogy már kidobjam!)

Még ki  kell próbálnom a gyömbéres-citromos-uborkás vizet is, amihez kell egy kisebb darab gyömbér, 2 citrom, egy tucat mentalevél, 1 kígyóuborka vagy 2 darab közepes fürtös uborka és 2 liter ásványvíz (vagy szódavíz). A gyömbért reszelve kell beletenni, de amúgy minden ugyanaz, mint a gyömbér nélkülinél. 1-24 órát lehet áztatni. 

Na és jöjjenek végre a cukik! Mazsiéknál Penny és Winston mutatja a légkondiból kiáramló hűvös levegő útját:

De aztán este, amikor már lehet ablakot nyitni, Penny az ablakban hűsöl. Látszik milyen csapzott a bundája a melegtől. Mikor készül már el az cicafuttató, hogy ki lehessen éjszakára menni az erkélyre?

És eközben vannak, akik képesek a napon tartózkodni. Jó, ez a fotó nem ma készült.

27,5 fok van a lakásban, 38 az erkélyen - elég nehezen bírom. Tegnap alig tudtam ébren maradni délutántól kezdve. És nagyon messze van még az ősz, nyafnyaf. De itt egy jó kis vizes Amy, felüdülésként:

És Viki tegnap életében először egyedül műtött egy cicát! Illetve műtött már egyedül, de ilyen hasüregi műtéte most volt először teljesen egyedül.

Joghurtos uborka

Annyira furcsa ilyen jó kis téli időjárásban nyári kajáról írni, bár igazán megszokhatnám már, hogy mindig van uborka, meg paradicsom, paprika, szőlő és dinnye. Tesóm szokta forgatni a szemét a boltban, amikor megkérdezik, hogy milyen a paradicsom, édes-e. Hát milyen legyen decemberben, csókolom? Szar! És a dinnye/eper/szőlő nem magyar, ne tessék megkérdezni! Hogy lenne magyar, hülyék? Tök jó bemenni a boltba, és a szemmel beszélgetést gyakorolni tesómmal. Sokszor össze se kell néznünk, a háta is sugározza a véleményét. És igen, a kígyóuborka sem a legjobb most, de mit tegyünk, ha egyszer azt akarunk enni? Azt eszünk, és kész. Ráadásul ez a joghurtos uborka teljesen ugyanolyan, mint egy jó kis tzatziki, de a recept Ottolenghitől van, úgyhogy ez még annál is sokkal jobb (nekem).

Hozzávalók:

• 2 pici uborka (összesen 200 g) - sajnos nekem most kígyóuborkám volt, ami sokkal vizesebb, mint az a pici uborka, amire Y. O. utal 
• 500 g görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma, áttörve
• csipetnyi Cayenne-bors
• 1 evőkanál szárított menta (nem volt itthon, vagy nem találtam meg)
• 2 evőkanál aprított friss menta (az erkélyen még mindig van!)
• 2 evőkanál citromlé
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál őrölt fehér bors

Az uborkát meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem. (Y. O. azt írja a receptjében, hogy nagyon vékony szeletekre kell vágni, majd abban a formában is ki fogom próbálni.) Mivel a kígyóuborkának rengeteg leve van, egy 10 percre félretettem, hogy engedje ki. Közben az összes többi hozzávalót összekevertem egy tálban, és kinyomva hozzáadtam az uborkát is. 30 percre hűtőbe tettem, hogy jó hidegen tudjam tálalni.

A tetejére mentát tettem díszítésnek, és egy kiskanálnyi pácolt citromot, meg egy kis chilit. Sütőben sült rántott cukkinivel és krumplipürével ettem, és alig bírtam abbahagyni.

De ezt az egészet csak azért írtam le, mert annyira aranyos fotók érkeztek Amyről a hóesésben, hogy azt muszáj megörökíteni a blogban. Nem tudom jól látszik-e, mennyire nem örül itt Amyke a hidegnek és a hónak, még a "kezét" se rakja le, mert fázik. Vagy csak színészkedik, és sajnáltatja magát.

Na, hát tesóm szokott pont ilyen tekintettel hátrafordulni a boltban (oda, ahol én üldögélek, amíg ő kiszolgál), amikor megkérdezik, hogy magyar-e a déligyümölcs, vagy édes-e valami, ami egyébként  csak nyáron terem Magyarországon.

Pár perccel később már semmi baja nem volt Amynek a hóeséssel, és készen állt egy újabb hóember-építésre. De ehelyett inkább lesből megtámadta Vikit. Sajnos azt a videót nem tudom megmutatni, mert csúnya szavak hangzanak el benne. A támadás pillanatában. 

Ázsiai ízesítésű uborkasaláta

 

Tesóm is próbálkozott egy uborkasaláta-variációval, majdnem olyannal, mint amilyennel én is kísérleteztem tavaly (ez volt a Dragomán-féle egyszerű uborkasaláta), csak az a különbség a kettő között, hogy tesóm ecetet is tett az ubira. Neki is kicsit sós lett az első kísérlet, de tovább folytatja. Amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozik, kicsit szóvá kellett tennem, hogy de hát ez már fenn van a blogban, miért másnak a receptjével kísérletezel (anyukám)?!?! Na és miután ezt jól megbeszélgettük ma, akkor - micsoda véletlen! - elém került ez az uborkás cikk, amiben szerepel a tört uborka nevű saláta, azt próbáltam ki kicsit másképp. Pl. nem törtem az uborkát, hanem vastagra szeleteltem, fokhagyma helyett granulátumot használtam (mert nem bírom már sajnos), és nem tettem bele olyan sok (1 evőkanál) szezámolajat, a hiányzó részt olívaolajjal pótoltam.

Hozzávalók:

• 1 db kígyóuborka héjastól vastagra szeletelve
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál cukor

Az öntethez:

• ½ evőkanál szezámolaj (lehet több is, csak akkor az olívaolajat csökkenteni kell)
• ½ evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál rizsecet
• 1 evőkanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanálnyi fokhagymagranulátum (nem fokhagymasó), vagy 1 gerezd fokhagyma reszelve

Szerencsére a márciusi Óriási Ázsiaifűszer Bevásárlásból mindenféle ázsiai hozzávalóm van, például halszósz is, legközelebb azt teszek rá szójaszósz helyett.

Az uborkát alaposan megmostam, vastag uborkagyaluval legyalultam. Sóztam és cukroztam és jól összekevertem. Egy órát állni hagytam, közben összeállítottam az öntetet. Amikor eljött az idő, akkor az uborkából kinyomtam a levet (ezt is félretettem, hátha kelleni fog, de nem kellett), és összeforgattam az öntettel. Annyira finom volt, hogy csak ámultam. Mindenképpen próbáljátok ki! 

A legjobb közvetlenül evés előtt összekeverni az öntettel, mert amíg áll az uborka, tovább engedi a levét, és felhígítja a finom öntetet. Bár úgy is nagyon finom.

Az ázsiai kajákkal egyébként az a bajom, hogy bármennyit eszem belőlük, utána folyamatosan éhes vagyok, tehát megállás nélkül tudnám folytatni. Nem tudom mi lehet az oka, talán a szójaszósz csinálja ezt?

Voltam színházban vasárnap Olgival, a Jaj nagyi!-t néztük meg (Molnár Piroska főszereplésével, aki szokás szerint isteni volt), és hazafelé a Duna-parti bringaúton akartunk menni, amikor megláttuk, hogy le van zárva az autók elől a rakpart. Nosza, legurultunk oda, és ekkor eszembe jutott, hogy ott van a békalábas usanka miniszobor, amivel még el vagyok maradva. Ahol leérkeztünk a pesti alsó rakpartra, ott rögtön a lépcsőhöz gurultunk, és - ki hitte volna! - rögtön a kis drágaságba botlottunk. Már sötétedett, és azért nem tökéletesek a képek róla.

Olyan pici, hogy a tenyeremben elférne. De inkább nem teszem ide a közös képünket, mert magammal nem vagyok megelégedve, ő jól néz ki ott is.

Azért kapott békatalpakat az usanka, mert ha valamilyen újabb barom megint beledobná a Dunába, akkor ki tudjon úszni. Gondolom.

Készült a hétvégén még egy lépcsős kép, a lányok Muse koncerten voltak Ausztriában, és Amyke kapott egy rózsaszín kiskacsát, hogy kiengeszteljék, amiért neki itthon kellett maradnia. Tesóm vigyázott rá, úgyhogy tökre el volt kényeztetve, és csak az első nap volt szomorú (láttam én is), aztán már nem volt semmi baja. A rózsaszín kiskacsának szivárványos szivecskéi vannak.

Örült neki nagyon! Ha kapok róla fotót, akkor azt is mutatom majd.

Kaptam! Nem túl éles, de azért minden látszik, aminek látszania kell.

Fermentált uborka

 

Csincsillánál tett látogatásomkor láttam nála üvegben fermentálódni különböző zöldségeket, de beszélgetni róla nem volt idő, tulajdonképpen semmit nem tudtunk rendesen megbeszélni, olyan sok lemaradásunk van. És akkor, mintha kifigyelték volna a gondolataimat, szembejött a Telexen ez a cikk a fermentálásról, és még kaptam is kicsi ubikat tesómtól a boltból, úgyhogy már nem volt semmi akadálya a kísérletnek és annak, hogy megmutassam ezt a gyönyörű, szerintem 100 éves üvegemet.

A képen lévő uborka még nincs teljesen kész, látszik, hogy néhol még elég harsány zöld a színe, de 3-4 nap alatt elkészült amúgy ebben a melegben. Annyi időm se volt, hogy feltöltsem a gépet, amivel fotózni szoktam, és csináljak róla naponta egy portrét.

Hozzávalók a cikkben 1 db 1 literes üveghez:

• ½ kg kovászolni való uborka
• ½ liter víz
• 1 evőkanál só (15-20 gramm) --> vagy kevesebb!***
• virágos kapor, meggyfalevél, fokhagyma, akármi

Nálam 1,2 kg uborka volt, 1 liter víz (ez kevés volt, pótolni kellett még 1-2 deci forralt vízzel), virágos kapor és fokhagyma. Csodálkoztam, hogy fél liter vízhez kell egy evőkanál sót tenni, mert a kovászos uborka receptem szerint 1 liter vízhez kell ennyi só. Mindegy, kipróbáltam, és finom lett, nem ehetetlenül sós. ***Mint utóbb kiderült a kommentjéből, Csincsilla 2%-os sóoldatot szokott használni, és néha neki még az is sós. Szóval akkor mégis legyen 1 liter vízhez 1 evőkanál só.

A vizet felforraljuk a sóval, és hagyjuk teljesen kihűlni. Az uborkákat megmossuk, végeit levágjuk, (az eredeti recept szerint hústűvel, nálam késsel) megszurkáljuk. Az üveg aljára a kapor felét tesszük, az uborkákat állítva rakosgatjuk, közé szórunk 2-3 gerezd fokhagymát. A tetejére ismét kapor kerül, és felöntjük a kihűlt sóoldattal. Valamilyen eszközzel a uborkákat a víz alatt tartjuk, én egy kicsike üveggel nyomtam le őket. Légmentesen lezárjuk (na ez a 100 éves üveg nem légmentesen zár sajnos, pedig olyan szép), és egyenletesen meleg helyre tesszük. Nem kell neki tűző nap, csak meleg. Naponta egyszer kinyitjuk, hogy a keletkező gázok távozhassanak, majd visszazárjuk, Egy tányért kell alátenni, mert kiforrhat a lé.

Nekem nagyon ízlett, majdnem olyan íze van, mint a kovászos ubinak, gondolom a kapor és a fokhagyma miatt, de valahogy mégis más egy kicsit. A levét se kell kiönteni, fel lehet használni főzelékek, levesek savanyítására, de lehet magában is inni. Mindet kipróbáltam, és tényleg jó.

Legutóbb saslikpálcikákkal nyomtam le az uborkákat, szerintem tök jó ötlet:

Fermentálni lehet bármilyen zöldséget, még állítólag paradicsomot is. Majd lesz próba azzal is. Egy másik cikk szerint szénsavas üdítőket is lehet készíteni fermentálással. Na ehhez még gyűjtöm a bátorságot.

Fermentáláshoz egy cikk: itt, és a FerMentor blog: itt.

Napi cukinak Amy Lufival, a legjobb barátnőjével:

És egy olyan napközistárssal, aki nem a legjobb barija:

Én is Lufit választanám!

Egyszerű uborkasaláta

 

Ez csak egy első próbálkozás, Dragomán György weboldalán láttam a receptet, ahová más ügyből kifolyólag keveredtem, és ő David Chang szakácskönyvében találta, ahol quick pickle néven fut. Próbáltam jobban utánajárni ennek a módszernek, ha lehet azt mondani, hogy ez egy módszer, de nem sikerült, mert mindent angolul találtam. Úgyhogy akkor saját próbálkozások után kell eljutnom a tökéletes receptig.

Szóval a sztori az, hogy kaptam a kedvenc zöldségesemtől 2 kiselejtezett, de szerintem még tökéletes cukkinit, az egyikből cukkinis tésztát csináltam, aminek hamarosan jön a receptje, a másikról meg kiderült, hogy álcázta magát, és valójában uborka. Annyira be voltam havazva munkákkal és feladatokkal, hogy észre se vettem az átverést, csak amikor megpucoltam, és uborkaillat kezdett terjedni a lakásban. Becsomagoltam a megpucolt csaló ubit egy fóliába, és vártam, hogy sorra kerüljön.

Aztán még az is volt, hogy tesóm rábeszélt, hogy vigyek el tőle egy kis maradék főtt rizst (pedig én tök más kaját terveztem), és ekkor botlottam az egyszerű uborkasaláta receptjébe. Így szól: egy kígyóuborkát megmosunk, vékony karikákra vágjuk, aztán összekeverjük egy kiskanál sóval és ugyanannyi cukorral. Egy órára hidegre tesszük és kész. Ha cifrázni akarjuk, akkor tálaláskor szórhatunk rá chilipelyheket. 

Én tekertem rá borsot, és tettem rá egy kis tejfölt is.

Az az egy problémám van vele, hogy bár csökkentettem a sómennyiséget, és persze a cukrot is ugyanúgy, mivel kicsike volt az uborka, de mégis sós lett egy kicsit az uborkasaláta. Nem segítenek a talált leírások a kígyóuborka hosszának vagy súlyának megadásával, és a kiskanálról, mint mértékegységről se tudom, hogy az mekkora, úgyhogy további kísérleteket kell folytatnom, mert amúgy nagyon tetszik, hogy nem kell ecetes-cukros lét kevergetni egy újabb edényben. Az uborka jó sok levet enged, és nagyon finom így, ahogy van, csak ne lenne olyan sós. Szerintem egy kígyóubihoz elég egy pici só is, de a cukor maradhatna. Mi a véleményetek? Hallottatok már erről a módszerről (a quick pickle-ről)? 

Na és napi cukinak Tomáék Esztergomban voltak a hétvégén, és ott találkoztak a HMC-vel, azaz a Helyi Menő Cicával, aki eléggé úgy tűnik a képről, hogy megpróbálta morc ábrázatával elijeszteni a betolakodókat, vagyis Tomát és Enit:

De aztán meggondolta magát és inkább dörgölőzött egy kicsit, így Tomáék szerencsésen túlélték a hétvégét.

A HMC a HMCS cicamegfelelője. A HMCS annyit tesz, hogy Helyi Menő Csávó. Ezt ugye a legmenőbb kigyúrt vidéki pasira, magyarul a falu bikájára szokták mondani, és nekem a képről az jutott eszembe, hogy ez a cica csakis egy HMC (Helyi Menő Cica, avagy a falu kandúrja) lehet.

Családi salátánk

Teljesen le vagyok döbbenve, hogy ez a saláta nincs még fenn a blogon, mivel kábé 30 éve alapdarab minden családi ünnepen. Az eredeti receptet még én szereztem Kati-mamától, és ezek voltak a hozzávalók, ha jól emlékszem:

• 1 evőkanál olaj
• 1 evőkanál mustár
• 1 nagy pohár tejföl (de nem a vödör nagyságú), abból is lájtosabbik verzió, mert az folyékonyabb
• 1 répa
• 1 alma
• fél uborka
• 1 szál újhagyma, vagy kicsi vöröshagyma, vagy póréhagyma

Arra viszont jól emlékszem, hogy amikor először kóstoltam, teljesen el voltam ájulva tőle, én addig, amíg Kati-mama családjához nem tartoztam, csak a teljesen konzervatív kajákat ismertem, beleértve a salátákat is, úgymint uborkasaláta, ecetes-cukros lében fejes saláta, meg valamilyen majonézes saláta, de majonézest otthon sosem csináltunk, azt egyéb helyeken ettem (kivéve, ha Ica néni jött vendégségbe, mert akkor úri családot játszottunk és kászinótojást szervíroztunk a vendégnek).  A fejes salátával is van Kati-mama féle receptem, ott is olajjal és mustárral kezdődik a recept, ebbe kell valamennyi szál újhagymát aprítani, és beleforgatni a felaprított fejes salátát. Meg is fogom csinálni, mert erre is úgy emlékszem, mit valami hihetetlen finom dologra. Több, mint 30 évvel ezelőtt kóstoltam ezt is, jó rég volt. 

Aztán a családnak is ízlett, de tesóm teljesen átalakította a receptet, egyszerűen kihagyta a répát, helyette kukoricát tett bele és főtt tojást. Ráadásul ő óriási adagot csinál, ami nagyjából ezekből áll:

• kb. 4 evőkanál mustár
• nem tudom, hogy olajat tesz-e bele tesóm, de 1 evőkanál mehet
• 1 vödör tejföl (20%-os)
• 3-4 naggyon savanyú alma
• 1-2 kígyóuborka
• 1 póréhagyma
• 1 üveg kukorica a levével együtt
• 4-5 kemény tojás

Most a képen látható hozzávalókból készült, azzal a különbséggel, hogy csak az egyik szál újhagymát tettem bele:

A tojásokat megfőztem, a Csincsillától nemrég tanult tökéletes főtt tojás recept alapján, miszerint hideg vízbe jó sok sót tettem, (akár lehet egy evőkanál/tojás), mehetnek bele a tojások és feltettem főni. A forrástól számítva pontosan 6 percig főztem, aztán hideg vízben kihűtőttem. Tényleg tökéletes! Tojás ugye nincs az eredeti receptben, de azt nem hagyom ki, mert segít magasan tartani a koleszterinszintet.

Ezután az 1 evőkanál mustárt elkevertem az 1 evőkanál olajjal, amikor egynemű lett, beletettem a tejfölt (de nem az egész pohárral, egy kicsike maradt az alján, bár elbírta volna az egészet, de akkor nem marad itthon tejföl, pedig annak mindig lenni kell), aztán apróra felvágtam a hagymát, az uborkát, az almát, és nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát. Mind ment bele, és kanállal jól elkevertem. Végül az apróra vágott főtt tojásokat tettem bele. Az egyikkel díszíthettem volna a salátát, de aztán csak a kis tálkához hagytam egy karikányit. 

Mivel nemrég, amikor vittünk vendégségbe ilyen salátát, azt mondták két helyen is, hogy sótlan, ezért most a Gabitól kapott medvehagyma-sóval megsóztam a tetejét, nagyon jól állt neki. Sosem szoktuk sózni, és nekünk ez nem sótlan, bár most, hogy mondták...

Napi cukinak pedig Amy fésülködés előtt, közben és után

Imádja!

Bosszantják azt hiszem:

Legvégül:

Bedobálós savanyú

Csak azért, mert szezonja van:) És azért ilyen kis idétlenke a mennyiség, mert ennyi maradt, több nincs. (Legalábbis azt hittem.) Mert hogy megígértem, hogy felteszem, és most éppen van hozzá képem, mégha ilyen kis satnyácska is, meg a recept is épp megvan, és nem tudom, hogy amikor aztán majd igaziból a szezonja lesz, akkor ezek közül megtalálok-e valamit. Épp mostanában sokat forgatok egy régesrégi, gyöngybetűs, hihetetlenül rendezett receptes füzetet (több mint száz oldal), és úgy elgondolkodtam rajta, hogy mit hagyok majd én a gyerekeimre, mármint ilyen konyhaügyben. Egy nagy kupac totál rendezetlen, gyűrött papírt, tele csokifolttal. És akkor persze nekikezdhetnék a lamentának, hogy miért rohanok én egész felnőtt életemben, stb., stb., de nem fogok. Az én anyukám is dolgozott, mármint munkahelyen, otthon minden nap főzött, közben bevásárolt, de mégsem ezt a hisztérikus rohanást láttam tőle, amit én űzök. És úgy látom, hogy ezzel a tünetegyüttessel nagyon nem vagyok egyedül. Pedig annyira vágyom a tökéletesen ápolt araukáriákra. Na, akkor savanyúság.
Nagyon kevés ilyesmi fogy nálunk, szóval ritkán teszek el, mert kiszámíthatatlan a fogyasztásunk, és dobtam már ki elég saját savanyút, szóval abbahagytam a gyártását. DT viszont mindenféle vegyes savanyúságokról ábrándozik néha (amelyek nagy cserépedényekben ácsorognak), szóval rakott el magának. A méregdrága nagy cserépedény beszerzése, hála istennek, elhalasztódott, mert a kedvenc helyi zöldségesünk, akitől egyébként a recept is származik, azt tanácsolta, hogy először egy műanyag vödörben próbáljuk meg, és ha bejön, akkor költsünk csak a drága edényre. Alapvetően nem szeretem, ha műanyagban ácsorog az étel vagy az ital, tuti káros az egészségre még normál hőmérsékleten is (melegíteni pedig egyáltalán nem szoktam bennük, borzongva figyelem a kollégák munkahelyi mikrós edénysütését). Igen, én is érzem, hogy mániás vagyok. Ez azonban tetszett, hogy először próbáljuk ki filléres műanyagban, és majd csak utána vegyünk cserepet. A receptet most olvastam el először, van benne egy teljes zacsi nátriumbenzonát, hát, én ilyet nem szoktam tenni semmibe, alapvetően tartósítószer nélkül nyomulok (tulajdonképpen amikor még raktam, akkor is csak egy minicsipetet, szóval az életemben nem használtam el még egy egész zacskóval.) De ebben van, és fogalmam sincs, hogy nélküle működne-e. Savanyúságügyben nem vagyok járatos. A lekvárok és a befőttek elállnak tartósítószer nélkül, de az egy teljesen másik történet. Szóval a receptet úgy írom le, ahogy kaptuk, és ahogy DT megcsinálta. Nincsenek hagymázos elképzeléseim a készen kapható savanyúságokról, eddig még nemigen láttam olyan felcímkézettet, amelyikben ne lett volna valamilyen tartósítószer, sajnos. Ez a bedobálós savanyúság tényleg nagyon finom, jóízű és ropogós benne minden zöldség. Irtó egyszerűen készül, nem lehet elrontani. Nem kell locspocsolni vele, nem fog felforrni, kiforrni, mitttudomén. Békésen elácsorog egy sarokban a konyhában, nem kell neki pince, üvegház, fagyasztó, külön szoba. Utólag is mindenfélét bele lehet dobálni, szóval tökegyszerű az egész. Nyilván nyáron vagy ősszel érdemes csinálni, amikor sokféle zöldség van kéznél.
Még egy kép a recept előtt, mert ezt még találtam a hűtőben (mennyivel szebb lett volna a képem, ha az összes savit egy tálba tudom rendezni :( csak sajnos mire ez meglett, a másik pici tál már elfogyott.

Tehát kell a lé:
- 5 liter víz
- 35 dkg só
- 50 dkg cukor
- 1,5 liter 10%-os ecet
- 3 kávéskanál borkén
- 1 csomag nátrium benzonát (brrr)
- 1 csomag kapor (gondolom, friss)
- 2 szál torma
- bors, babérlevél, korandermag, mustármag

Felforraljuk a vizet, feloldjuk benne a cukrot, sót, beledobjuk a fűszereket meg az összes többi hozzávalót, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben veszünk egy vödröt (szerencsésebbek megfelelő cserépedényt). A miénk ilyen:

Megmossuk a zöldségeket, feldaraboljuk. Az uborka, zöldparadicsom, paprika, hagyma mehet egyben, a karfiolt rózsákra bontva, sárgarépa meghámozva, felezve-negyedelve, ahogy tetszik. Többféle zöldség most nem jut eszembe. Belepakoljuk a vödörbe, ráöntjük a levet, rátesszük a fedelét, és két-három hétig békén hagyjuk. Utána egész télen békésen eszegetjük. Ha találunk még valami zöldséget, nyugodtan beledobhatjuk, csak azt is hagyjuk 2-3 hétig érlelődni benne. Nem kell hűtőben tartani, és végig ropogós marad.

Napi cukinak meg a dagi cicánk, akinél talán a legsúlyosabb a szatyorfüggőség. Fogalmam sincs, mi ilyen ellenállhatatlan egy alapvetően kemény teszkós (?) szatyorban.

Petrezselymes-citromos uborkasaláta

Kriszti kolléganőmtől hallottam ennek a finom, frissítő salátának egy változatát. Én egy picit továbbfejlesztettem , de azt hiszem, ez a fejlesztés csak előnyére vált és ezentúl biztosan fog szerepelni a salátarepertoáromban.


Mint minden salátánál, itt is ízlés dolga, hogy ki miből mennyit tesz bele. Lényeg, hogy kb. kétszer annyi uborka kerüljön bele, mint paradicsom, hogy az uborka íze dominánsabb legyen.

Tehát a meghámozott, felaprított uborkát beletesszük egy mélyebb tálba. Hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott paradicsomot, vékony karikára vágott újhagymát vagy póréhagymát. Megszórjuk sóval, borssal, egy nagy csokor apróra vágott friss petrezselyemmel, kevés bazsalikommal és végül meglocsoljuk egy kis olivaolajjal és frissen facsart citrom levével. Az egészet jól összekeverjük, egy-két órára hűtőbe tesszük és azonnal fogyasztjuk.


Ezt a salátát az augusztus 27-én, nálunk tartott bográcsolásra készítettem, amikor is összesen 20-an gyűltünk össze a kertben (plusz a két, boldog négylábú). Egész nap döglesztő meleg volt, tűző napsütéssel. Nem hittük volna, hogy idén már másodszorra tol ki velünk az időjárás. A bográcsgulyás éppenhogy elkészült, a pásztortarhonyának is már csak negyed óra kellett volna, amikor este 8 óra körül leszakadt az ég. 20 ember rohant befelé, 20 darab műanyag székkel, 3 műanyag asztallal és a teljes terítékkel (a terítékbe belértem az alkoholtartalmú italokat is :) ). Nem gondoltam volna, hogy ennyien, ilyen felszereléssel elférünk bent a lakásban, de nem volt mit tenni, megoldottuk a helyzetet és végül - azt hiszem mindenki nevében nyilatkozhatok - egy jó hangulatú estébe torkollott a bográcsolás.

Mivel Bee másnap lett 25 éves, ezért megleptük őt 4 tortával. Mazsolino megsütötte a krémes áfonyatortáját áfonya helyett kékszőlővel és ribizlivel, Bori (Sheppie) puncstortával készült, én az epres csigatortát készítettem el. "Esküvőifotós" Andi pedig egy különleges diós-mogyorókrémes-tejszínhabos tortát hozott Székesfehérvárról, aminek sajnos nem tudom a nevét, csak azt hogy finom volt. :)


Bee persze nem sejtett semmit a tortákról, én meg aggódtam, hogy az időjárás keresztülhúzta a számításunkat, hogyan is fogjuk tudni megoldani a felköszöntést. A kertben könnyebb lett volna, hiszen nagyon egyszerűen kivihettük volna oda a házból a tortákat (kettő a hűtőben volt, kettő a hálószobában). Így meg műanyag székeken-asztalokon átmászva néhány centis helyeken tudtunk csak mozogni. Végül a barátok leleményessége megoldotta a kérdést és sikerült meglepetésszerűen átadnunk a tortákat Bee-nek és felköszönteni őt negyed évszázados szülinapja alkalmából (és következő napon tartott névnapja alkalmából is). :)

Ebéd Esztinél, avagy a krokettkészítés rejtélye

Nemcsak Erzsi néni, hanem Imi unokatestvére, Eszti is fantasztikus, több fogásos menüvel várt minket vépi ott-tartózkodásunk alatt. Szombaton ebédre voltunk hivatalosak hozzájuk. Nem nagyon akarta előre elárulni, hogy mit fogunk enni náluk, így többnyire meglepetés volt. Ahogyan az is, hogy milyen gyönyörűen feldíszítette nekünk 13 éves lánya, Eszter az ebédlőasztalt. A terítékben a kék szín dominált.

Az első fogás húsleves volt gazdagon, vagyis cérnametélttel, zöldségekkel és mindenféle benne főtt hússal. Nincs is jobb egy nagy tányér házi húslevesnél.

A második fogás pedig a következőkből állt: gyros csirkemellből, burgonyakrokettel és tzatzikivel. Ami engem igazán lenyűgözött, az ez a krokettkészítő szerkezet volt:

Szerencsére a krokettel még nem készült el Eszti, amikor odaértünk hozzájuk, így láthattam használat közben is ezt a csodamasinát. :) Ha valaki tudja, hol lehet kapni ilyen szerkezetet, szóljon nekem, mert beleszerettem. :) Annyira könnyű elkészíteni vele a krokettet!

Persze nem csak jó eszköz kell hozzá, hanem jó recept is. Eszti így készíti:

"1kg főtt, széttört burgonyához 3 tojást, kb. 20 dkg lisztet adunk. Olyan keménységű legyen, hogy még a főzőkanállal lehessen vele dolgozni. Majd a hiper-szuper krokettszaggatóból forró olajba adagoljuk."

Vagyis beletöltjük a krokettkészítőbe a masszát és a tetején lévő kart elkezdjük tekerni, aminek hatására megjelennek az alján a kis "nudlik". Olyan hosszúra hagyjuk amilyenre csak akarjuk, aztán előretoljuk a "felépítmény" és levágódnak a krokettjeink. Mint ahogyan a nokedlit szaggatjuk.

Néhány perc alatt készre, aranybarnára és ropogósra sülnek a krokettek. Én nagyon szeretem, bár ritkán szoktam enni. Még soha nem ettem olyant, ami nincs bepanírozva, de erről nem is hiányzott a panír. Anélkül is finom, ropogós volt kívülről, belülről pedig lágy, pont megfelelő állagú.

A gyors receptjét is leírta nekem Eszti:

"Csirkemellet kis csíkokra, vagy kockákra vágunk és Knorr Fűszervarázs Gyros fűszerkeverékkel és 3-4 evőkanál olivaolajjal összedolgozzuk. Serpenyőben készre sütjük."

Valamint a tzatzikit is:

"Az uborkát apró kockákra vágjuk, megsózzuk. Később a levét kicsavarjuk, és előre elkészített Kotányi tzatziki salátaöntettel összekeverjük."

(Gyros recepteket itt és itt, tzatziki receptet pedig itt és itt és itt olvashattok még.)

Annyira finom volt minden, hogy csak akkor hagytuk abba az evést, amikor már majdnem kidurrantunk. És ekkor megtudtuk, hogy Eszti 3 féle sütivel is készült.... De ezekről majd a következő bejegyzésekben írok. Mint egy folytatásos teleregény. :)

Uborkás-lilahagymás paradicsomsaláta

Kedves kis családom egy - a szüleimnél rendezett - grillezéssel tervezte megünnepelni szülinapomat. A kerti parti kicsit veszélyben volt a nagy és hirtelen jövő esőzéseknek köszönhetően. Anyuék egész héten figyelték az időjárás-előrejelzéseket. Végül az égiek meghallgatták a fohászunkat és múlt szombaton nagyon jó idővel áldottak meg minket.

A kisebb esőtől nem rettegtünk, hiszen nemrégiben elkészült anyuék kerti "házikója", ami apu és Zoli közös munkájának eredménye. Ez alatt nyugodtan el lehet üldögélni, ha nincs nagy vihar.


Mindenféle finomságot sütöttünk: pácolt tarját, kétféle saslikot (csirkemell-paradicsom-paprika-hagyma és szalonna-gomba-hagyma kombinációk), debreceni kolbászt, hagymát és gombát.


Kezembe vettem az irányítást és felügyeltem a husik sütését.

Nemcsak mi, hanem szegény Benő is kikészült a finom illatoktól. Nem tudom, hogy itt a kunyerálás előtti vagy utáni - amikor már kapott a finomságokból - állapotban lett lefotózva.

Én a csirkemelles saslikon kívül uborkás-lilahagymás paradicsomsalátával készültem. Régóta gondolkodtam már rajta, hogy az uborkasalátát és a paradicsomsalátát össze kellene vegyíteni, hiszen mindkettőt szeretem.

Így hát fogtam egy kilónyi paradicsomot, megmostam és vékony gerezdekre vágtam. Másfél kígyóuborkát meghámoztam (nem muszáj, de nálunk a családban van, akinek érzékeny a gyomra az uborkahéjra) és uborkagyaluval vékonyra szeleteltem. Egy nagy fej lilahagymát szintén megtisztítottam, félbevágtam és vékonyra felcsíkoztam. Az egészet egy nagy tálba tettem, megsóztam, megszórtam borssal, szárított bazsalikommal és összekevertem.

A levéhez vízben feloldottam egy kis cukrot, ecetet tettem bele (ezt mindenki ízlés szerint készítse, én inkább savanykásan szeretem mint édesen) és felöntöttem a zöldségeket annyival, hogy éppen ellepje. A hűtőben néhány óráig érleltem és a végeredmény pont olyan finom lett, mint amire számítottam.

Ezeken kívül erre az alkalomra megsütöttem a Krisztitől kapott recept alapján egy dagasztás nélküli tésztából készült kenyeret, ami elég nagy sikert aratott. Ennek a receptje egy következő bejegyzés témája lesz, mert nem egészen olyan, mint Csincsilla DNK zsömléinek tésztája.

Az evés utáni pihenés alatt kezdett el csöpögni az eső és a desszertet már bent kellett megenni az ebédlőben, mert hatalmas felhőszakadás érkezett. De ezt már nem bántuk, örültünk, hogy minden husit megsütöttünk és nyugodtan meg is tudtunk ebédelni.

Ezt a gyönyörű csokor virágot kaptam a sok szép ajándék mellé. Azóta is a konyhámat díszíti és már kinyílt rajta mindkét liliom, ami a képen még csak összezárt állapotban látható.