Madártejberizs

Egy igazi, vasárnapi desszerttel jelentkezem. Gyorsan elkészül, úgyhogy még van idő nekiállni és délután a pihenés közben elfogyasztani. Szerintem a siker garantált, mert még nekem is - aki nem szereti a madártejet - ízlett.

A recept természetesen a Vidék Ízéből származik, a januári számból. A két féle fotóra pedig a következő a magyarázat: először anyuék csinálták meg, náluk megkóstoltuk. A következő napon pedig mi is elkészítettük. :) Az eredmény nagyon hasonló lett. Az első kép a miénk, a második anyuéké.


Hozzávalók:
- 8 evőkanál rizs
- 1 liter + 8 dl tej
- só
- 15-20 dkg kristálycukor
- 10 dkg tejcsokoládé (vagy 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 csomag vaníliás cukor
+ aki szereti: reszelt citromhéj
+ díszítéshez csokiforgács

1 liter tejben csipetnyi sóval megfőzzük a rizst. Amikor puha, hozzáadunk 5 evőkanál cukrot, belereszeljük a 10 dkg csokoládét, majd lefedve hagyjuk állni, tovább puhulni.
Megjegyzés: anyuék így készítették, mi pedig a csoki helyett kakaóport kevertünk a rizshez.

A tojások sárgáját simára keverjük 5 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, a liszttel és a reszelt citromhéjjal.

Felforraljuk a 8 dl tejet és közben a tojások fehérjét kevés cukorral kemény habbá verjük. Evőkanállal a forró tejbe szaggatjuk, mindkét oldalát megfőzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük és félretesszük a habgaluskákat.

A kikevert tojássárgáját lassan a forró tejhez keverjük és kis lángon besűrítjük. Vigyázzunk, hogy ne forraljuk fel.


Desszertespoharakba adagoljuk a csokis tejberizst, rákanalazzuk a madártejet végül a tetejére rendezzük a habgaluskákat. Csokiforgáccsal díszítjük.

Mi jól lehűtve ettük, de langyosan is biztos finom.

Energiadús smoothie

 

Az eredetileg gyümölcsből, gyümölcsléből és aprított jégből készült smoothie az állagára vonatkozó selymes (angolul smooth) szóról kapta a nevét. A sűrű krémes ital nagy népszerűségnek örvend mindenhol, s ma már számos változata létezik szerte a világon. - írja új kedvencem, Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyben. Tökéletes azoknak, akik nem érnek rá otthon elfogyasztani a reggelit. Készítse el előző este, és vigye magával munkahelyére, higgye el, fel fogja tölteni, és az egész délelőttre elegendő energiát szolgáltat - folytatják.

Na ezt kipróbáljuk tesómon!

Hozzávalók:

- 2 banán
- 300 ml fölözött tej
- 150 ml friss narancslé
- 250 g alacsony zsírtartalmú joghurt (nekem házi készítésű)
- 200 g friss eper (nekem fagyasztott)
- 1 evőkanál méz
- 1 teáskanál őrölt fahéj (na ezt kifelejtettem!)
- 4 maracuja (kihagytam, helyette a gumicsokitorta megszárított, összetört darabjaival díszítettem)

Nos, ennek az elkészítése nem igényel nagy munkát: csupán az összes hozzávalót, kivéve a maracuját, behelyezzük egy turmixgépbe, és egyenletesen selymesre turmixoljuk. Amikor végeztünk, rákanalazunk a tetejére némi maracujamagot (vagy valami mást).

Hűtőben legalább egy napig eláll, így előző este elkészítve másnap kéznél lesz. Az ugyancsak hasznos, hogy elkészítéséhez állott gyümölcs is megteszi, így is nagyszerű, és még a drága gyümölcsök elpazarlásától is megóv.

(Egy adag tápértéke: 644 kJ (154 kcal), 1,1 g zsír, 0,6 g telített zsír, 0,09 g nátrium)

Finom! Nagyon hasonlít az epres-banános-rózsavizes lassira, mondhatnám ugyanaz. (A szép tálcát szombaton éjszaka guberáltam egy lomtalanításnál.)

Tejbegríz

Fontos recept egyedülálló és családos férfiaknak. Kép majd lesz egyszer.

Hozzávalók:
- fél liter tej
- 3 evőkanál búzadara (gríz)
- csipet só
- 2 evőkanál kristálycukor

Egy kb. másfélliteres, lehetőleg vastag talpú lábast kiöblítesz vízzel (az sem baj, ha marad benne 1-2 mm az alján, így nem fog majd leégni). Beleöntöd a tejet, és közepes lángon felteszed a gázra, hogy felforrjon. Tegyél rá fedőt, akkor gyorsabban fel fog forrni, csak figyelni kell rá nagyon, mert a tej ugye kifut, ha nem teszünk valamit ellene.
Ha már jó meleg (megégeti az ujjadat), de még nem forr, akkor hozzákevered a három evőkanál búzadarát, és most már fedő nélkül, folyamatosan mellette állva készre főzöd. Jó gyakran meg kell keverni, közben van időd hozzátenni a csipet sót meg a két kanál cukrot. Viszonylag sokáig kell főzni (szűk 10 perc?), hogy besűrűsödjön, eleinte reménytelennek tűnik. De nem kell bele több gríz, mert akkor kemény lesz nagyon a végeredmény, persze, biztos van, aki épp azt szereti, mi nem. Ha már jól besűrűsödött, akkor kiöntöd két tányérra. Hűlés közben folyamatosan sűrűsödik még. Ez két tányérnyi adag, de sztem ennél kevesebbel nem érdemes pancsolni.

Epres-banános-rózsavizes lassi

Ha azt szeretném, hogy a fiam több tejterméket fogyasszon, ki kell találnom valami finomat, valami különlegeset. Gyakran készítek neki banánturmixot, de mostanában, mivel sokszor van itthon finom házi joghurt, ezért a már régebben megismert lassival szoktam kísérletezni.

"A lassi egy olyan tejjel vagy vízzel hígított joghurtos ital, amiből sós és édes verzió is készül. A sós lassit általában egy kevés pörkölt köménnyel szokták ízesíteni, az édes lassikat pedig a cukor mellett valamilyen gyümölcslével vagy gyümölcsvelővel gazdagítják ..., de készítenek rózsavízzel, eperrel ízesített lassit is." Én ezt az epres, rózsavizes lassit próbáltam ki, nem először ... mert annyira finom!

Így készült: Egy kis doboz, a mélyhűtőbe pépesítve eltett epret felolvasztottam, beleöntöttem a nagyobbik aprítógépembe, hozzádaraboltam két jó érett banánt, és ezeket jól összepépesítettem. Ezután két evőkanál mézet tettem bele, és kábé 2,5 deci házi joghurttal, valamit 1 deci tejjel hígítottam, na és ekkor került bele az illatos rózsavíz is. Ez nem kötelező hozzávaló, de egzotikussá teszi a lassit. Még egyszer megkevertem a géppel, poharakba töltöttem és kész! Lehet megint mosogatni :-( és mint oly sokszor, most is ez tart a legtovább.

(A kis doboz eper pontosan annyi volt, amennyi egy Philadelphia krémsajtos dobozban elfért. Tesómtól vettem az ötletet, hogy így tegyem a mélyhűtőbe, szerintem zseniális! Jóval több epret tudok így elraktározni télire, mint az eperszemeket egyben hagyva, és mivel a legtöbbször úgyis aprítógépben/turmixgépben végzik az epreim, tök mindegy a formátum. Jövőre lemérem, pontosan mennyi eper fér el így egy dobozkában.)

Daragaluska gazdag sajtmártással

Egy ideje szemeztem ezzel a kajával, eredeti neve: Gnocchi alla romana - gyönyörű, nem? És annyira finomnak képzeltem!

Karácsony előtt háromszor voltam a Pastrami étteremben, s aki ismer, tudja, ez elég nagy dolog nálam. Mármint az, hogy elégedett vagyok egy hellyel és rövid időn belül többször is visszamegyek. Nem is emlékszem, mikor fordult elő ez velem utoljára. Mivel nem étteremleírást szeretnék most előadni, annyit írok csak róla, hogy mindhárom alkalommal fantasztikus finomakat kóstoltam, s egyik alkalommal előételnek, vagy kóstolónak, vagy kedvcsinálónak - ezt most nem is tudom pontosan, mert nem rendeltük, hanem hozták egyből - finom parmezános puliszkafalatkát hozott a pincér, tényleg épp csak egy falatot néhány szem olajbogyó kíséretében. Ennek mennyei ízét azóta se tudtam elfelejteni, és reménykedve arra számítottam, hogy majd ez a sajtmártásos daragaluska valamelyest hasonlítani fog rá.

Kicsit hezitáltam rajta, hogy a tejet helyettesítsem-e vízzel ahhoz, hogy a remélt ízeket elővarázsoljam, de aztán - szokásom szerint - hűségesen követtem a receptet.

Hozzávalók:

- 3/4 liter tej
- 9 dkg búzadara
- frissen őrölt bors
- só
- késhegynyi reszelt szerecsendió
- 1 simára kevert tojás
- 15 dkg reszelt parmezán jellegű sajt
- 6 dkg olvasztott
- 1 dl tejszín
- 7 dkg rszelt mozzarella, vagy
- 7 dkg reszelt edámi sajt, vagy mindkettő

A tejet egy kisebb edényben felforraltam a reszelt szerecsendióval, csipetnyi sóval meg a frissen őrölt borssal, és amikor felforrt, a búzadarát apránként beleszórtam, a hőmérsékletet mérsékeltem és folyamatosan kevergetve kb. 10 perc alatt jó sűrűre főztem. Lehúztam a tűzhelyről, hozzáadtam a reszelt parmezánt és a simára kevert tojást. Amikor ezzel elkészültem, egy 29 x 19 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egyenletesen beleterítettem a masszát. Kiraktam az erkélyre és amíg kihűlt, sziesztáztam. (Szeretem az ilyen kajákat, amiknél kötelező pár órát várni...)

Amikor kihűlt a massza, a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és 4 cm átmérőjű pogácsaszaggató hiányában egy szűk szájú borospohárral szép kis korongokat szaggattam a főtt darából. (Persze minden korong előtt beliszteztem a pohár száját, ahogy kell.) Egy sütőpapírral bélelt másik tepsibe tettem őket szépen egymás mellé, meglocsoltam olvasztott vajjal, és a tejszínnel is.


A maradék reszelt sajtot, azaz a reszelt mozzarellát és a reszelt edámit összekevertem és a vajas-tejszínes korongok tetejére szórtam. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Tomának nem mertem volna önmagában feltálalni, ezért pár szeletke fűszeres-mustáros csirkemellet sütöttem mellé. Szerencsére megette, de nem voltunk elájulva tőle. Sajnos az íze és az állaga még csak nem is emlékeztetett arra, amit elképzeltem és amire vágytam.

És itt mutatom, hogy milyennek kellett volna lennie. Mint látható, ezt a kaját is hozzáírhatom az elrontott ételek listájához, amit mostanában olyan buzgón bővítek.

Gyümölcsrizs

Emlékszem, úgy 10 éves korunk táján minden szülinapunkra gyümölcsrizst kértük tesómmal torta helyett, mert a cukrászdai remekműveket már akkor köszöntük inkább ne. Gyanítom, hogy ez a nálam lévő recept (amit tesómtól kaptam) ugyanaz, mint amit anyu néhány évvel ezelőtt készített a 10. szülinapunkra. Annyi különbséggel, hogy amikor szülinapi tortaként funkcionál, a tetejére tejszínhabot kell simítani és cseresznyekompóttal (októberben), vagy bármilyen más szépséggel lehet díszíteni. Sajnos én csak ritkán készíthetem, mert Toma nincs túlságosan oda érte, én meg egy egész adagot nem bírok egyedül megenni. Nem is kell, szerencsére van segítségem: tesóm és Mazsi! :-)

Hozzávalók:

- 15 dkg rizs

- 5 dl tej

- 2 dl víz

- 5 dkg cukor

- 2 dkg vaj

- 1 cs. vaníliás cukor

- gyümölcsök: banán, alma, narancs, kompótok, bármi.

- egyéb: keserűcsoki-darabkák, mazsola (mi Mazsolát csak élve szeretjük, sütiben nem!), bármi.

A rizst először a vízzel alacsony hőfokon addig főztem, amíg teljesen be nem szívta, majd apránként felöntöttem a tejjel és folyamatosan kevergetve puhára főztem. Az utolsó löttyintésnyi tej előtt hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot és a vajat. Nem tudom egyébként, hogy így szabályos-e a tejberizs főzése, mert mint a bevezetőben már utaltam rá, mindössze ötször-tízszer készítettem egész életben. Biztos ciki...

Amikor majdnem minden tejet felszívott a rizs, félrehúztam a forró lapról, lefedtem és hagytam magában kicsit puhulni, duzzadni és közben hűlni. Ezután a szobahőmérsékletűre hűlt tejberizsbe belekevertem 2,5 dl tejszínből vert kemény tejszínhabot, ezzel szépen fellazítottam az összetapadt rizsszemeket. (Ekkor kicsit még tovább lehet hűteni, mert a meleg gyümölcsrizsbe kerülve a csoki elszínezheti azt, amitől ízre nem, de látványra picikét rosszab lesz a végeredmény - ha ez egyáltalán érdekel valakit.)

Ezután belekevertem egy felaprított almát (na jó, a negyedének a felét megettem aprítás közben), egy cikkekre szedett és felaprított narancsot, egy apróra vágott banánt és egy fél tábla feldarabolt étcsokit. Végül jól behűtöttem és amikor megéheztünk rá, tálaltam. Sajnos kincsként őrzött Csincsilla-féle körtelekvárommal elfelejtettem meglocsolni tálaláskor, pedig azt terveztem.

Ez a kép egyik közös csopaki nyaralásunkkor készült, de nem tíz hanem körülbelül 14 évesek vagyunk, balról jobbra: Éva, én, tesóm. A napokban voltam Évánál és előkerültek a régi fényképek, s ahogy nézegettük őket mosolyogva, szörnyülködve vagy nevetve, ezek a fekete-fehér képek visszarepítettek minket a gyerekkorunkba, a Sas-hegyre, azok közé, akiknek többsége sajnos már nincs itt velünk. Talán ekkor (repülés közben :-)) jutott eszembe, hogy csinálni kéne egy kis finom, édes gyümölcsrizst...

Panír (házi sajt)

Az indiai ételek gyakori alkotórésze a panír, a házi sajt (paneer). Elkészítése igen egyszerű, kevés időt igényel. 2,5 liter tejből kb. 30-35 dkg panír készíthető. Én most azért álltam neki, mert Jamie egyik spenótos kajájához szükség lesz rá. A panír készítését vegetáriánus szakácskönyvemből lestem el, de rengeteg profi recept található az interneten, többek között Vegavarázsnál, ahol a felhasználáshoz is kapunk ötleteket.

Hozzávalók:

- 2,5 liter tej,

- 6 evőkanál citromlé

A tejet felforraltam, és amint forrni kezdett, belekevertem a citromlevet. Aztán amikor a túró és a savó különvált egymástól, lehúztam a tűzről, s pár percig állni hagytam.

A gyógyszertárban vásárolt 50 cm x 80 cm-es steril gézlappal, kibéleltem a szűrőmet, és átszűrtem rajta a cuccot. (Picit meglepődtem rajta, hogy a 2,5 liter tejből 2 liter savó keletkezett, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudok disznókat tartani, akik ezt boldogan megennék... Jaj de szép egészséges malackáim lennének!) Na folytatom: Amikor kicsit lecsöpögött, a gézlapot jól megtekertem a sajt körül, megnyomkodtam, hogy még sok lé kijöjjön belőle, majd egy nehezékkel (1 literes dobozos ananászlé) lepréseltem, hogy az összes felesleges savó távozzon. Egy-két óra múlva kicsomagoltam és betettem a hűtőbe.

Sokoldalú felhasználásáról Vegavarázsnál ezt olvastam róla: lecsurgatva levesekbe keverhetjük vagy natúr fogyaszthatjuk, kipréselve pedig édességeket készíthetünk belõle vagy kockákra vágva nyersen, illetve kisütve zöldségételekhez adhatjuk. Na én ezt a legutolsó verziót fogom hamarosan kipróbálni...

Házi joghurt, krémsajt és sajt, 1. rész

Időről időre nekiesem a házi joghurtgyártásnak, persze főleg nyáron, amikor a jó melegben egyszerűbb is, meg több is fogy, aztán megint ellustulok, és visszatérek a boltihoz. De ezek meg egyre gyanúsabban viselkednek. Alapvetően kétféle joghurttal szoktam találkozni, az egyiket szinte késsel lehet vágni (vajon mitől olyan kemény?), a másik meg még ivójoghurtnak is kicsit híg. Lazán elállnak 2 hónapig a hűtőben. Vajon mitől? És úgy általában elég furcsán bírnak viselkedni. Szóval nincs hozzájuk sok kedvem.
Nagy kedvem van viszont a bocimobilból árult tejhez (igazi, rendes, nyers tehéntej), és mivel végre hozzánk is kitelepültek, ráadásul irtó kényelmes helyre, jobboldalon, szép nagy parkolóval, gyakorlatilag csak itt vesszük már a tejet. És ebből a nagyon finom tejből nagyon finom joghurtot lehet csinálni. És ennek a házi joghurtnak a különféle mértékű csöpögtetésével, nyomorgatásával csinálhatunk sűrű görög joghurtot, krémsajtot, sajtot. Nagyon sok helyen olvastam másoknál ezekről, ld. pl. Fűszeres Eszternél, Napmátkánál, Fűszerkertnél, és biztos sokáig lehetne folytatni a sort.

Joghurt
Az a lényege, hogy egy kis joghurtot össze kell keverni a tejjel, és megfelelő hőfokon tartani egy ideig, amíg kész nem lesz a joghurt. Van külön joghurtkészítő gép is, meg van a sütős módszer, de szerintem egyszerűbb, környezetkímélőbb és olcsóbb valami hagyományosabb melegen tartó módszer.
A tejet egyébként is felforralom (bocimobilos:)), a fölét leszedem, és megvárom, hogy olyan 40 fokosra hűljön (ha éppen nem vendégszerepel nálam az Andi fantasztikus húshőmérője, akkor a jó meleg, de már tuti nem forró kategória). Két nagyobb befőttes üveg alján szétosztok egy kis pohár jobbféle (én a Bakonyt szeretem) joghurtot (ez csak az első alkalom, utána már lesz saját joghurt!), hozzáteszek egy-egy mokkáskanál cukrot. (Update: cukrot már réges régen nem rakunk hozzá, teljesen felesleges.) Tejszínt, ilyesmit nem teszek bele, mert ugye rendes tejből készül.



Felöntöm az üvegeket azzal a jó meleg tejjel (összesen 6 dl fér egy-egy üvegbe, tehát 1,2 liternyi tejet használok el egy alkalommal), kicsit megkeverem a kanállal, ráteszem a csavaros tetőt, gyorsan törölközőbe tekerem az üvegeket, és bedugom a kis csomagokat az ágyneműtartó ládába (szárazdunszt), olyan 6-8 órára, azaz másnap reggelig. Reggelre már kész is a joghurt:


Mehetnek is a hűtőbe. Egy-két hétig biztosan eláll (de az is lehet, hogy még tovább).

Görög joghurt és krémsajt

És akkor kezdődnek a csöpögtetések. Többféle szűrővel vacakoltam már, egyik sem volt tökéletes, szóval elszántam magamat egy nagyobb beruházásra (:)), és direkt erre a célra vettem az auchanban egy csinos műanyagszűrőt és egy méretben és színben tökéletesen hozzáillő kis négyzetes tálat (nem emlékszem pontosan, olyan 500 forint volt a kettő). Szerintem megérte:)


A szűrőt letakarom egy sűrű szövésű konyharuhával, és beleöntöm a kész joghurtot. Kényelmesen belefér mindkét üvegem tartalma (1,2 liter).


Rögtön az elején viszonylag sok lé kifolyik, ezt érdemes megvárni, és kiönteni alóla, aztán mehet a hűtőbe. A ruhát kicsit visszahajtogatom, sőt, még egy tálcát is teszek alá, mert egyszer-kétszer már sikerült néhány deciliternyi folyadékot kivezetnem a joghurtból hűtőbe, és akkor nem voltam túl boldog.


Ha 1-2 óra múlva késznek nyilvánítod, akkor jó sűrű görög joghurtod lesz (kiváló cacikihez, krémes gyümölcsjoghurtokhoz).
Kb. egy napi csöpögtetés után remek házi krémsajtod lesz, ami elég semleges ízű, tehát édes és sós ételekhez is remek.

Ennyire sűrűsödött be reggeltől estig (olyan 10 óra alatt).

Hát, most éppen itt járok, folytatás következik. A leírás sokkal tovább tart, mint az elkészítés, csak egyszer kell kitalálni, hogy miben, aztán mehet a nagyüzem:)

Madártej

Teljesen hagyományos módon csinálom. Sok bajom van mindig a habbal, általában szépen megnő, aztán maga alá zuhan, és többször olvastam már, hogy mikróban nagyon gyorsan szép habot lehet csinálni, de nagyon gyanakszom a mikróra. Persze sokszor irtó kényelmes, és használom is, de amikor egy mód van rá, akkor inkább kikerülöm. Szóval nem főzök benne. Tehát maradtam a szokásos előállításnál. Ritkán állok neki a madártejgyártásnak, pedig most direkt lemértem, pontosan húsz perc volt, mosogatással együtt. Ennél gyorsabban kevés desszertet lehet megcsinálni.

Feltettem két liter tejet forrni, csipet sóval és egy fél rúd vaníliával (szívesebben tettem volna bele egy egészet, de sajnos, kifogytam belőle a nagy karácsonyi sütögetések miatt, holnap feltétlenül pótolom, mert sok minden nélkül eldöcög egy háztartás, de a vanília nélkül nem megy). Közben feltörtem hat tojást, külön a fehérjéket és a sárgájákat. A fehérjéből - ezzel kell kezdeni, hogy a habverőt ne kelljen közben mosogatni - kemény habot vertem, amikor már majdnem teljesen kemény volt, tettem hozzá egy evőkanálnyi cukrot és ugyanannyi keményítőt (valahol olvastam, hogy ettől talán nem hullik a hab maga alá, sajnos, nem emlékszem már, hogy hol), és fényesre vertem immár ezekkel. A tojássárgájákat habosra kevertem olyan 6 evőkanálnyi cukorral és egy evőkanál liszttel.

Közben szépen felforrt a tej, evőkanállal beleszaggattam a habgaluskákat, fél percig az egyik oldalukon hagytam őket puffadozni, fél percig a másikon, és utána szűrőbe pakoltam őket, jöhetett az újabb adag. Nem tudom, hogy a keményítő vagy a cukor miatt, de elég szép lett a hab, talán nem nőtt olyan hatalmasra, mint szokott, de nem is esett össze. Amikor az összes hab kész volt, hozzákevertem a forró tejhez a habos tojássárgájákat, és óvatosan kis lángon összemelegítettem őket (forrásközelben, de nem forrva, nehogy rántotta legyen belőle). Visszaöntöttem rá a habokat, és kiraktam az udvarra kihűlni (ideális volt éppen az udvari hűtőnk hőmérséklete:)). Gyorsan elmostam a viszonylag sok edényt, és leállítottam a stoppert.

Mutatok néhány állatkínzásos képet is, gyengébb idegzetűek lapozzanak!

Rántott tejbegríz

Közeleg a tél és nekem szorgalmasan gyűjtenem kell a használt olajat, hogy fel lehessen önteni vele a fagyok ellen Tésán a téglajárdát. Nagyrészt ezért készítek olyan gyakran rántott húst, nem pedig azért, mert a gyerek csak azt eszi meg :-). De most fellázadtam a rántott hús ellen és saját szórakoztatásomra rántott tejbegrízt csináltam.

A receptet életemben először Babutól hallottam tavaly, később olvastam Selmeczi Tibor: Férj fakanállal. c. könyvében is. Teli pocakkal nagyon szórakoztató olvasmány iszonyúan fáradt, szürke téli estékre.

Tejbegrízből nem vagyok túl jó, életemben talán kétszer készítettem azon a kettőn kívül, amikor tavaly(előtt?) megtudtam, hogy ilyen kaja is van a világon, és gyors egymásutánban magamnak megsütöttem ezt a finom édességet.

Szóval, szerintem fél liter tejhez 3 evőkanál gríz (dara) kell, meg egy kis vaníliás cukor az illata kedvéért. Persze ahhoz, hogy be lehessen panírozni, kicsit sűrűbbre kell főzni, tehát én most 4 evőkanállal szórtam a tejbe. Ezt főztem állandó, folyamatos, megállás nélküli, fárasztó, unalmas, stb. kevergetéssel, majd a legvégén az elkészült tejbegrízbe 2-3 evőkanál cukorot tettem, hogy jó édes legyen. Amikor végre megfőtt, kiöntöttem egy nagy süteményestálra, és megvártam amíg megdermed. Ezután felkockáztam, bepaníroztam, és forró olajban kisütöttem. A végén fahéjas porcukorral megszórtam. Annyira, de annyira finom! - már persze akkor, ha nem folyik ki sütés közben a tejbegríz a bundából, ami nálam gyakran megesik, de Babu anyukájánál szinte soha nem fordul elő.

Toma szerencsére meg se kóstolta. Nagyon macerás kaja, elég ha egy családban csak egy őrültje van neki!

Tejesüvegeim

Mivel nekem nincs időm mostanában főzni a befőzés miatt (amit egyesek hanyagolnak), ezért most csak megmutatom, milyen szép tejesüvegeim vannak.

Egy tehenészetben szoktam hetente megvenni a heti tejadagunkat (160 Ft/liter), amit szépen felforralok és ezekben a gyönyörű tejesüvegekben tárolok. (Az üvegeken látható kis tehénkék titkos budapesti műhelyekben készültek. Itt rendelhető!)

Idemásolhatnék egy szép hosszú cikket arról hogy a tartós dobozos tejnek mennyire nincs semmi köze az itt látható igazi tejhez, de megkíméllek ettől benneteket. :-)