Pénteki tésztavacsora

Gondolom, más is annyira várja a péntek délutánt, mint én. Ekkora már kialakul minden tervem hétvégére és általában túltervezem magam. Pénteken hiába tudok eljönni hamarabb a melóból, általában ugyanakkor érek haza, mint más napokon, és persze farkas éhes vagyok, mert rendszerint a rövid munkanap miatt nem viszek magammal rendes kaját, csak valami szendvicset. Nagy önbecsapás ám! Így hát péntek este nagggyon gyorsan kell előállnia a vacsorának, mert különben kő kövön nem marad nálunk!!!

Amikor rádöbbentem, hogy - szép magyarosan fejezzem ki magam - majdnem éhen vagyok halva, kábé öt percem volt arra, hogy kitaláljam, mit is fogok enni. Még ennél gyorsabb kaját is elő tudtam volna állítani magamnak, de tudtam, hogy Toma későn jön haza és majd enni akar. (Persze nem evett.)

Így hát gyorsan elővettem a hűtőből egy fél csirkemellet, egy deci maradék tejszínt, 3 gerezd fokhagymát, parmezánt, a szekrényből pedig egy hámozottparadicsom-konzervet és egy zacskó pennét. Olivaolaj és csilis olivaolaj keverékén megfuttattam az összenyomott fokhagymát, erre rádobtam egy maradék fél paradicsomot felkockázva (ez persze elhagyható, nem mindenhol van maradék paradicsom). Amíg ezek összesültek, addig felcsíkoztam a fél csirkemellet, sóztam, borsoztam és mehetett ez is a serpenyőbe. Jól megsütöttem, ráöntöttem a paradicsomkonzervet, a tejszínt és összefőztem a ragut. Amíg a tésztát kifőztem, sűrű kóstolgatás mellett még sóztam, borsoztam, picikét cukroztam, megszórtam finom szárított bazsalikommal. A leszűrt tésztát végül belekevertem a raguba, alaposan összekevertem és jó sok parmezánnal tálaltam.

Azért hagytam ilyen hígra ezt a ragut, mert számítottam rá, hogy a tészta pillanatok alatt minden szaftot be fog szívni, és azt akartam, hogy éjszakára még finom szaftos legyen Tomának. De mint már említettem, hajnalban hazajött, a finom illatokat megérezve "eltántorgott" a konyháig, belepillantott a serpenyőbe, majd elvonult aludni. Amúgy nagyon finom volt még másnap melegítve is!

Penne csípős mártással

Jó régóta nem írtam már a blogba, aminek több oka is van. Az egyik az, hogy jó néhány olyan étel nem sikerült, amiket feltenni szándékoztam, a másik ok, amikor a kaja ugyan sikerült, de egyetlen használható fénykép sem készült. Ezek egy kicsit elvették a kedvemet, de az azért nem igaz, hogy nincs már ötletem, nincs már több újdonság, amit bemutathatnék. Ellenkezőleg! Csak hiányzik a motiváció, meg úgysem fog sikerülni, és igen, akarok róla beszélni! Hol a dívány???

Ma délután viszont volt egy szuper aranyos motivációm, Mazsi. Vele egyeztettük valamikor a múlt héten, hogy elkészítünk egy bizonyos tésztát, de végül egy másiknál kötöttünk ki, aminek vonzó neve: Penne all' arrabbiata, szép piros színe és ígért csípőssége nem hagyott minket nyugodni. Még jó, hogy volt itthon minden, ami kellett, nem égtem le szegényes háztartásommal. Ami nem volt, azt pedig tudtuk helyettesíteni. Persze a képekkel most sem vagyok elégedett, de talán a hibák ellenére is látszik ezeken, mennyire finom volt! Meg hát jól is esett ebben a hidgegben a belső forróság.

Hozzávalók:

- 8 dkg füstölt szalonna (10 dkg hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka)

- 2-3 csípős pirospaprika (1 hosszú szál jó csípős, sötétzöld paprika)

- 2 evőkanál olívaolaj

- 1 nagy fej összevagdalt vöröshagyma (1/2 jó vastag szál póréhagyma)

- 1 összevagdalt fokhagymagerezd

- 50 dkg érett, összevagdalt paradicsom (egy darab 40 dkg-os paradicsomkonzerv + 1,5 dl házi paradicsomszósz)

- 1 dl víz

- só, frissen őrölt bors

- 50 dkg penne tészta

- 1 nagy csokor összevagdalt petrezselyem

- a tálaláshoz frissen reszelt parmezán

Mindent Mazsi csinált, nekem nem sok dolog maradt. Először apróra vagdalt mindent: a füstölt sonkát, az erős zöldpaprikát, a hagymát és a fokhagymát. Olívaolajon kicsit megpirítottuk a sonkát, mehetett rá a sok felaprított zöldség, és pár perc múlva a paradicsomkonzervet és a paradicsomlét is a serpenyőbe öntöttük. Kicsi vízzel higítottuk, majd épp annyi ideig főztük-sűrítettük, amíg egy nagy fazéknyi víz felforrt és egy nagyjából 40 deka penne tészta megfőtt benne. A felaprított petrezselymet a mártásba szórtuk, sóztuk és borsoztuk és mehetett bele a kifőtt tészta is. Tálaláskor jó alaposan megszórtuk frissen reszelt parmezánnal.

Mivel szerintünk a tészta salátával a legjobb, és szeretjük is halmozni az élvezeteket, tálaltunk még hozzá ropogós jégsalátát jó alaposan meglocsolva fehér balzsamecettel és idei szüretelésű, extra szűz olívaolajjal. Nem tudok róla tovább beszélni... Köszi Mazsi!