Még kallódott egy nagy liba melle a fagyasztóban, valamit kellett vele csinálni. Karácsonyra megkaptam Váncsa István Ezeregy recept című szakácskönyvét, egy újszülöttnek minden vicc új, valami, előttem is ismeretlen okból pont ezt a szakácskönyvet nem vettem meg, amikor először megjelent, utána meg már nem nagyon lehetett kapni, legalábbis én nem futottam bele. De most végre megláttam, és rögtön megrendeltem az illetékes angyaloknál. Egyébként is erősíteni szeretnék húsfronton. Nagyon tetszik a könyv, tetszenek az ételek, tetszenek a leírások. Ott ír csak mennyiségeket, ahol nekem is szükség van rá, egyébként nem kínoz 217 gramm répával. Tömör, lényegretörő, átlátható, pont nekem való. És persze remek a stílusa is, élvezet olvasni. A benne lévő alkohol mennyisége engem nem zavar annyira, ha unom, akkor majd kihagyom:)Ez a recept tehát onnan van. Egyszerű alapanyagokból gyors, egyszerű étel, és nagyon-nagyon finom. Gondolom, nem csak libamellel működik, hanem más húsokkal is.
Hozzávalók a libához és a szószhoz:
- egy liba melle (nem mértem le, csonttal 1 kg körül lehetett)
- egy fej hagyma
- két szál felkarikázott sárgarépa
- néhány gerezd fokhagyma
- 1-2 dl fehérbor
- 0,5 kg gomba (barna csiperkét használtam; a recept szerint a hús súlyának kb. az ötöde kellett volna, nekünk ez a fél kiló is kevés lett)
- némi vaj
- só, bors
- némi zsír
- liszt és tejföl a habaráshoz
Hozzávalók a krumpligombóchoz:
- fél kg krumpli
- 20 dkg liszt
- 2 kockára vágott, megpirított zsemle
- 1 tojás
- só, bors
A libamellnek lehúztam a bőrét, arra most nem volt szükség, libatepertő lett belőle. A melldarabokat sűrűn megtűzdeltem fokhagymával. Zsíron megpároltam a felkarikázott hagymát és a sárgarépát. Rátettem a melldarabokat, öntöttem rá egy kis fehérbort, és fedő alatt puhára pároltam. Néha ellenőriztem, van-e még alatta némi folyadék, és öntöttem rá egy kis bort vagy vizet. Olyan jó másfél óra alatt puhult meg a hús, gondolom, libakorfüggő.
Közben egy másik lábasban kis vajra rádobtam a gombát, fedő nélkül addig pároltam, amíg el nem főtte a levét. Só, bors.
Amikor már puha volt a hús, kivettem a lábasból, és a maradék zöldséges szafthoz hozzáöntöttem a gombát és behabartam. Egy kis lisztet elkevertem valamennyi vízzel, hogy olyan híg tejföl sűrűségű legyen, ezt öntöttem a mártásba, és kiforraltam. Csak utána kevertem hozzá a tejfölt.
Egy harmadik edényben megfőztem a krumplit. Összetörtem, és hagytam teljesen kihűlni. Közben megpirítottam a zsemléket. Az eredeti recept szerint felkockázva zsírban meg kellett volna pirítani. Energia- és kalóriatakarékossági okokból csak felszeleteltem, és kenyérpirítóban megpirítottam, és így kockáztam össze. Összekevertem a krumplit és a zsemlekockákat a liszttel, tojással, sóval, kicsi borssal, vizes kézzel csinos, diónál nagyobb gombócokat gyártottam, és lobogva forró sós vízben kifőztem. (Miután feljött a víz színére, még néhány percig főzni kell. Érdemes egyet kettévágni, hogy jó-e már.)
Nem annyira macerás az elkészítése, mint a leírása. Egy jó kis rántott hús sült krumplival ebédnél sokkal egyszerűbb, és még a mosogatnivaló sem több. És nagyon, nagyon finom volt.
