Mandulás-citromos kocka

Csak hogy el ne felejtsük ezt a tuti receptet. Száz éve a nagynénémtől kaptam az eredetit, nagyon-nagyon sokszor megsütöttem, mindenféle ízekben, imádták a gyerekek (meg én is). Halál egyszerű fakanalas kevert tészta, tényleg öt perc alatt össze lehet keverni, aztán már mehet is a sütőbe, és nemigen lehet elrontani. Általában meggyel csináltam, de tényleg bármivel jó. Az eredmény pedig egy finom, szaftos tészta. A képeken látszik, hogy milyen jó a tészta állaga. Gluténmentes lisztekkel is remek, akkor viszont elég 1 csésze liszt bele (egyébként a gluténes verziót is ki lehet próbálni a fele liszttel, úgyis nagyon jó).
A csésze az angolszász 2,35 dl, de mivel a tojások sem egyformák, akkor sem dől össze a világ, ha éppen bő 2 dl vagy szűk 2,5.

Hozzávalók egy kis tepsihez:
1 csésze joghurt
3 tojás
fél csésze étolaj (ezt általában lecserélem olívaolajra vagy 5 dkg olvasztott vajra)
2 bio citrom leve és reszelt héja
------------------------------------
2 csésze liszt
10 dkg darált mandula
1 csésze cukor
fél zacskó sütőpor
vanília
csipet só
--------------------------------------
1 üveg citromlekvár
1 nagy marék pirított mandula

Összekeverem a folyadékokat egy tálban. Fakanállal. Utána beleszórom a száraz cuccokat (nem keverem őket össze előtte), fakanállal elvegyítem. És már kész is vagyunk. Egy kis tepsibe sütőpapírt terítek (elég csak az aljára, de ha épp úgy jön ki, akkor mehet az oldalára is), beleöntöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és készre sütöm. (25 perc? sosem mérem. Akkor jó, ha szépen megpirult már a teteje. Nem kényes a túlsütésre sem.)
Eredetileg úgy terveztem, hogy citrommázat rakok a tetejére, de elfelejtettem lecsökkenteni benne a cukrot, és úgy túl édes lett volna. Tehát végül a kevésbé dekoratív savanykás citromlekvár ment a tetejére, arra meg a pirított mandula.

Napi cukinak meg a cicamicáink. A cirmos és az egyik fekete cica testvérek, szoktak lenni egymás közelében. De az ÉÉKC-t utálják, pici kora óta, pedig ő mindig nagyon vágyott utánuk. Tegnap este is kicsit odamerészkedett. Ritkán fér rá mind a három egy képre, most az öregek hagyták az én kicsi kincsemet társasági életet élni. Látszik azért, hogy kicsit félfenékkel van ott. Felírjuk a kéménybe. Hogy ilyen is volt.

Cantucci - már megint blogbaírás

Ma megint Rebeka süt nektek. Állítólag isteni volt.
Kapcsolatom a cantuccival sokáig plátói volt. Tetszettek benne a gusztusos manduladarabok, a látható ropogóssága, tudtam, hogy nagyon szeretném, de valahogy mindig elkerültük egymást. Aztán idén télen volt Bencével egy haszontalannak tűnő háromnegyed óránk és épp a La Delizia kekszmanufaktúra környékén voltunk. Régen jártunk már itt, ideje volt újra benézni. (Ajánlom mindenkinek! Nagyon kedves kis hely, számtalan keksszel, pohárkrémmel, pitével, macaronnal és nyáron kézműves fagyival.) Szóval végre itt volt a lehetőség, hogy cantuccit ropogtassak. Minden előzetes elképzelésem igaznak bizonyult vele kapcsolatban, imádtam az utolsó morzsáig.

Nem is tudtam újra ennyit várni rá, ezért nekiláttam a receptje felkutatásának és végül Vrábel Krisztina szakácskönyvében találtam egy szimpatikusat.

Én rögtön dupla adagot készítettem, és a fél óra cukor- és lisztszitáláson kívül nagyon megérte, estére már alig kopogott néhány a dobozban.

Hozzávalók:

-          11 dkg porcukor

-          11 dkg liszt (én vegyesen teljes kiőrlésűt és finomlisztet használtam)

-          10 dkg pucolt mandula

-          1 tojás

-          só

A cukrot és a liszteket egy tálba szitáltam apró szemű szitán, hozzáadtam a tojást, a sót és a mandulát (szeleteltet használtam, durvára törttel valószínűleg szebb lett volna), összegyúrtam a tésztát. Mivel nagyon száraznak találtam, beleütöttem még egy tojást, így már szépen kezelhető masszát kaptam.

Két hurkát formáztam belőle, kicsit meglapogattam őket, aztán sütőpapírral bélelt tepsiken a 180 fokos sütőbe kerültek 30 percre. Ezután hagytam kicsit hűlni a rudakat, majd átlósan felszeleteltem őket, az oldalukra fektettem és visszadugtam őket pirulni úgy 200 fokon még 8 percre. Finom, illatos, ropogós kekszek lettek. Magában ropogtatva is isteni, de a kávéba mártogatás sem árt neki.

A szép képeket természetesen Rebeka csinálta.

Cukros, fahéjas dió

Mindig is imádtam a cukros dióféléket. Tuti biznisz, százezer kalória van bennük, és iszonyatosan fogrontóak. Nyilván ezért vonzódom annyira hozzájuk.  Örök szerelem a Dunakavics (pedig micsoda szar mogyoró van benne általában), szégyellem bevallni, de az M&M-t is nagyon bírom, persze kizárólag a mogyorós változatot. És nagyon szerettem az étcsokis mogyoródrazsét is, már ameddig voltak édességboltok, ahol kimérve lehetett kapni. És az aranyárban mostanában is kapható, cukros-fahéjas ezt-azt is imádnám, ha rászánnám azt a sok pénzt, de nem szoktam. Mindig is úgy gondoltam, hogy fél perc alatt meg lehet otthon is csinálni, de valahogy nem jutottam el odáig sosem. Most Rebekától megkaptam a tuti módszert. És tényleg tuti. Villámgyors, nem kell hozzá csak egy serpenyő, egy kis cukor, víz, fahéj, meg persze a dióféle. Utolsó pillanatos kariajinak is nagyon jó, mert tényleg pillanatok alatt készül. Otthonra magamnak soha többé nem fogok csinálni, mert a hasfájásig eszem, nem tudom abbahagyni.

Hozzávalók:
- pár nagy marék dió, mandula, ilyesmi, ami van (annyi, hogy két-három rétegben elférjen a serpenyőnkben)
- 1 csésze cukor, kb.
- 1 evőkanál őrölt fahéj, kb.
- negyed csésze víz, kb.

Mindent beleszórunk/beleöntünk egy serpenyőbe, és viszonylag nagy lángon felrakjuk a tűzhelyre. Időnként megkavarjuk. A cukor szépen karamellizálódni kezd, de nem fog megégni a víz miatt. Amikor már úgy látjuk, hogy teljesen elpárolgott a víz, és csak a nyúlós karamell van, akkor még tovább kell folytatni a pirítást, lehet kicsit kisebb lángon, és már érdemes folyamatosan ott állni, keverni és résen lenni. Közben izgulni, hogy nehogy megégjen az egész, de nem ég meg. Addig kell kevergetve sütni, míg a nyúlósság is teljesen eltűnik, és kezdenek kicsapódni a cukormorzsák. Na, ekkor van kész. Sütőpapírra borítjuk, ha kihűlt, bedobozoljuk, és gyorsan továbbadjuk.

Hófúvás

Móni kérésére gyorsan leírom, hogyan is készült anyuék hétvégi desszertje. Tesókám tegnap eldicsekedett vele a Facebook-on és egyik kedves exosztálytársnője gyorsan elkérte a receptet, annyira megtetszett neki a fotó alapján.

Ez is a januári Vidék Ízében jelent meg, a leírás szerint 25 perc alatt kész van. Anyu is azt állítja, hogy nagyon gyors édesség.

Hozzávalók:
- 12,5 dkg babapiskóta
- 5 dl fehérbor
- 10 dkg + 4 evőkanál cukor
- 4 tojás
- 5 dkg étkezési keményítő
- 1 evőkanál tejszín
- 2 evőkanál rum vagy konyak
- 1 csipet só
- 2 evőkanál mandulalapocska

Egy tűzálló tálat kirakunk babapiskótával. Egy lábasban vagy fém keverőtálban összekeverjük a bort, a cukrot, a tojások sárgáját, a keményítőt, a tejszínt és a rumot/konyakot. Vízgőz felett kevergetve besűrítjük. Levesszük a tűzről és kissé kihűtjük.


Ezután ráöntjük a krémet a babapiskótákra, lefedjük és állni hagyjuk 10 percig.

A tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk, kanalanként adagolva hozzá 3 kanál cukrot. A krém tetejére csúcsokat formázva átlapátoljuk a habot. Tetejét megszórjuk mandulalapkákkal és a maradék egy evőkanál cukorral. 250 fokra előmelegített sütőben megpirítjuk a sütemény tetejét.

Ennyi az egész. :) Tesóm azt mondta, finom volt, csak neki túl domináns volt benne a bor íze. Javasolta, hogy legközelebb készüljön hozzá egy kis vaníliás pudingkrém vagy sodó.

Habos mandulás kocka

Egy ezer éves tartozásomat szeretném most közzétenni. Még tesókám névnapjára (május 4.) készült ez a süti, méghozzá anyukámék által. A recept a Vidék Íze 2010. decemberi számából való, de az biztos, hogy ezt a desszertet nem csak karácsonyra ajánlom, hanem bármilyen alkalomra. Annyira de annyira finom! Ráadásul sokkal szebb lett mint ahogyan az újságban szerepel.


Hozzávalók a tésztához:
- 22 dkg vaj
- 22 dkg cukor
- csipetnyi só
- 1 csomag vaníliás cukor
- 6 tojás
- 8 dkg liszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 30 dkg darált mandula

A kenéshez:
- 1 kis üveg ribizlilekvár (ha jól emlékszem, meggylekvárral készült)

A habhoz:
- 8 dl habtejszín
- 6 teáskanál porcukor
- 3 csomag habfixáló

A tetejére:
- 20 dkg szögletes édes keksz
- 1/2 dl rum
- 1/2 dl feketekávé
- 10 dkg étcsokoládé

A puha vajat a cukorral, sóval és a vaníliás cukorral krémesre keverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Apránként hozzáadjuk a sütőporral és a mandulával elvegyített lisztet. Egy kb. 30 x 40 cm-es tepsit kivajazunk-lisztezünk (vagy sütőpapírral beborítunk), beleöntjük a kevert tésztát és 175 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.


Ezután tálcára borítjuk a tésztalapot és megkenjük a lekvárral.

A tejszínt a porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük, majd a lekváros lapra simítjuk. A kekszeket a rummal elkevert kávéba mártjuk (vigyázzunk, hogy ne áztassuk el), majd lecsepegtetjük és kis közöket hagyva a tejszínhabra sorakoztatjuk. A csokoládét megolvasztjuk és a kekszekre csorgatjuk.

A sütit egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap a kekszek között kockákra vágjuk.

Nem sokkal több idő lehet az elkészítése, mint ahogy megírtam a bejegyzést. Sajnos csak ez a két kép lett használható a sütiről. Én nem nagyon fotóztam, el voltam foglalva azzal, hogy minél többet egyek meg belőle. :) Lehet, hogy elfogult vagyok, mert a csoki-tejszín párosítás nálam szinte legyőzhetetlen, de nekem nagyon ízlett. Hamarosan újra meg kell csinálni!

Mandulás pulykamell

Újabb próbálkozásom a Mediterrán kalandozásokból, és bár erről nincs fotó a könyvben, egészen másmilyennek képzeltem el. A pulykamell és mandula kombináció miatt terelődött rá a figyelmem, és hogy még bor is kellett bele, bíztam benne, hogy elronthatatlan - és tényleg finom volt.

Hozzávalók:

- 50 dkg pulykamellfilé
- 3 evőkanál olívaolaj
- 1 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál darált mandula
- 1 babérlevél
- 2 paradicsom (vagy egy féldoboz hámozott, darabolt konzervparadicsom)
- 2,5 dl fehérbor (vagy rozé, ha csak az van otthon, de szerintem vörös is lehet)
- 2,5 dl tyúkhúsleves (alaplé a mélyhűtőből)
- só, bors

A pulykamellet felkockáztam, és egy serpenyőben az olívaolajon szép pirosra sütöttem. Kiszedtem egy tányérra, és ment a helyére az apróra vágott hagyma, kicsit később pedig a fokhagyma, amit üvegesre pirítottam (fogjuk rá). Hozzákevertem az aprítógépben darált mandulát és enyhén megpirítottam az egyveleget.

Ezután a serpenyőbe öntöttem a paradicsomot, a húslevest és a bort, beledobtam a babérlevelet is, összekevertem átforraltam, majd visszatettem a pulykamellkockákat. Sóztam, borsoztam és addig főztem, amíg jól besűrűsödött. Az eredeti recept szerint 30 percig fedő alatt kell főzni, de valószínűleg a hámozottparadicsom-konzerv miatt az enyémet túl hígnak találtam, tehát fedő nélkül úgy 45-55 percig főztem. Rizzsel tálaltam.

Bár nehezen fotózható, de ne képzeljetek róla semmi rosszat, nagyon finom volt! A recept a könyv szerint spanyol eredetű, így tehát ebbe is belekóstoltunk végre.

Almás piskóta

Micsoda idő! A kinti hőmérőm – amit a Kőröshegyi Völgyhíd lábánál vettem magamnak emlékbe – délben 10 fokot mutatott, én meg szinte hallom, ahogy vacog a foguk a virágaimnak: a petúniáknak, muskátliknak, hajnalkáknak, napraforgóknak, kankalinoknak, fűszereknek az erkélyen, mert annyira fáznak. Az eső 2 napja szinte szünet nélkül esik, akkora szél van, hogy a kiskertben kidöntötte a magasabb virágokat, én pedig egész nap sütirecepteket keresek.

Érzem én, hogy a tegnapi epres-joghurtos tavaszi finomság óriási tévedés volt, ide most nem ez kell, hanem valami télies, valami fahéj- és almaillatú, vagy esetleg valami finom kelttészta-illatú, mint például egy csokiöntettel borított finom kuglóf, de mindegy is mi, csak dübörögjön a sütő. Muszáj sütnöm, hogy meleg legyen a lakásban, s hogy finom illatokkal és ízekkel pótolhassam az annyira hiányzó napsütést. Csak ne hiányozna mindig valami hozzávaló a kiválasztott recepthez!

Mostanában azt játszom, hogy nem megyek nagy bevásárlóközpontba, hanem csak azt veszem meg, amire épp szükségem van, ezért úgy jártam, hogy nincs itthon rétesliszt és élesztő sincs; alig van, de azért van tojás és vaj - a többiről nem nyilatkozom. Találtam viszont a hűtőben 3 db almát (ez kevés lenne egy amerikai almatortához), és a 3 db almához egy jó kis receptet a "Titkok nagymama konyhájából" (Reader's Digest) szakácskönyvemben.

Ezt a süteményt akár svéd piskotának is nevezhetnénk, mivel a recept eredetileg Svédországból származik.

Hozzávalók egy 35 x 25 cm-es tepsihez:

- 4 tojás (nekem csak 3 volt, de az jó nagy)

- 35 dkg cukor

- 12 dkg vaj

- 1,25 dl tej

- 30 dkg liszt

- 3 kiskanáls sütőpor

- 3 porhanyós alma

A tetejére:

- 2 evőkanál cukor,

- 1 kiskanál fahéj

- 7 dkg mandula

A tojásokat és a cukrot egy keverőtálban robotgéppel habosra kevertem. Felmelegítettem a vajat és a tejet, majd állandóan kevergetve hozzáadtam a tojásos masszához, végül beleszitáltam a sütpporos lisztet, és összeforgattam a tésztát. Ezután meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem az almát, majd ezt is a tésztához kevertem. A tepsibe sütőpapírt fektettem, így öntöttem bele a tésztakeveréket. Megszórtam a cukorral, a fahéjjal és a vágott mandulával. 200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Azt írja a könyv, hogy ezt a süteményt alma helyett finomra reszelt sárgarépával, darabokra vágott rebarbarával vagy érett egressel is elkészíthetjük. Jól illik hozzá a tejszínhab vagy a vaníliakrém - erre mondjuk magamtól is rájöttem, de tejszínhabot sajnos nem találtam a hűtőmben.

Habszelet

Miután fánkmérgezést kaptunk, ezzel a sütivel folytattuk édességhiányunk kielégítését. Anyuéknál ez a kettő követi általában egymást, hiszen a habszelet a fánkhoz fel nem használt tojásfehérjéből készül. A süti receptje Lajos Mari-Hemző Károly Sütemény és torta című könyvében található meg, alcíme pedig ez: "maradék tojásfehérje hasznosítására".


A neve alapján egy könnyű süteményt képzelnék el, pedig inkább a püspökkenyérre vagy gyümölcskenyérre hasonlít a tésztája. Összetételében nagyjából hasonlít is Csincsilla gyümölcskenyerére, csak itt nem bögre a mértékegység.

Hozzávalók:
- 6 tojásfehérje
- 160 g porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 80 g vaj
- 160 g liszt
- 1 citrom reszelt héja
- 30 g mandula (vagy dió, mogyoró)

A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatosan, kanalanként belekeverjük a cukrot, az olvasztott, kihűtött vajat, a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a darált mandulát (mogyorót, diót), végül apránként a lisztet.

Kivajazunk, kilisztezünk egy őzgerinc- vagy tortaformát, belesimítjuk a masszát. Előmelegített sütőben, gyenge tűzön (130-150 fok) inkább szikkasztjuk mint sütjük kb. 45-60 percig. Ha a teteje repedezni kezd és szép világosbarna színű, elkészült, de inkább hústűvel győződjünk meg róla, hogy a belseje is teljesen átsült.

A formában hagyjuk kihűlni és vékonyra szeleteljük. Nagyon sokáig friss marad, ha jól záródó dobozban vagy alufóliába tekerve tároljuk.
Itt pedig apu látható az elkészült sütivel a karácsonyra ajándékba kapott kötényében. Ezzel bizonyítva azt, hogy használja is. :)

Szív alakú tortaformában sütötte meg a 15 (!) tojásfehérjéből készült sütit, biztos azért, mert beleadta szívét-lelkét. :) A habszelet ugyanis az ő feladata szokott lenni, míg a fánk sütése anyué.
Andinak pedig innen üzenném, hogy a fotókkal nem csak ő szokott bajlódni. Én kb. 20 db-ot készítettem erről a sütiről és mindössze ez a 2 lett használható.

Mandulás-mákos muffin

Ezekkel a kicsit furcsa külsejű muffinokkal szerettem volna érkezni szombat este Tomi bulijába, de végül ehetetlennek nyilvánítottam, és nem égettem magam velük. A recepttel valószínűleg nincs semmi baj, mert egy héttel ezelőtt tesóm is megsütötte a mandulás-mákos muffint, és nekem az sokkal jobban ízlett, mint általában a muffinok. A recept a Mindmegettéről van, és bár szerintem mindent aranyosan betartottam, mégis Zokni pocakjában kellett végezniük.

Hozzávalók 12 darabhoz:

- 37,5 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 1,2 dl olaj
- 1,8 dl tej
- 2 tojás
- 1/2 teáskanál mandula aroma
- 2 evőkanál mák
- 12,5 dkg (szeletelt, nem darált) mandula (vagy dió)

Összekevertem a száraz hozzávalókat egy tálban: a lisztet, cukrot, sütőport, sót, szeletelt mandulát és a mákot is, bár a recept a mákot a legvégére írta. Egy másik tálban összekevertem a folyékony hozzávalókat: a tojást, tejet, olajat, mandulaaromát. Ezután összekevertem a kétféle hozzávalót.

Az eredeti recept azt írta: "Keverd a száraz hozzávalokat a nedvesekhez, de csak addig, ameddig egyszer jól elkeverednek. Ha túl sokáig kevered, nehéz lesz a tészta!" Ezen a megjegyzésen mérgelődtem keverés közben, mert nem tudom, mit stresszelnek engem ezzel a túl nehéz tészta rémével!? Hogy lehet nehéz a tészta csupán a keveréstől?

Szóval jól vagy rosszul összekevertem a kétféle hozzávalót, már akkor láttam, hogy nem egy szokásos állagú muffintészta lett, de mindegy, betöltöttem a papírkapszlikba és 180 fokon először 20 percig sütöttem, majd még újabb 20 és újabb 10 percig.

Tesóm szerint elmértem a lisztet, én arra tippelek, hogy az lehetett a baj, hogy nem csak két evőkanál mákot, hanem a dupláját használtam, amúgy meg nyilván nem jól kevertem a tésztát, amiért az bosszúból nehéz lett. Mit nehéz! Olyan volt, mintha kőből lett volna!

Három napig próbáltam küzdeni vele, mert a külső, szép barnára sült kérge nagyon finom volt és mert annyira sajnáltam a drága hozzávalókat, legfőképpen a mandulát, de aztán feladtam és Zokni-kutyának becsomagoltam az összeset, ezzel köszöntve fel drága gazdiját Katalin napján. Boldog névnapot tesó!

Mandulás almatorta

Íme az almatortaverseny hármas rajtszámot viselő versenyzője. A recept ismét Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem. (Kicsit szabadon fordítva:) Az eredeti receptet megint megfeleztem, nehezen veszem rá magam, hogy egy tortához majd félkilónyi vajat elhasználjak (és aztán persze megegyük). De a fél adagot is több napig ettük, akkora lett. Nem baj, végül is, az almás sütik legtöbbje egyre finomabb lesz a napok múlásával, és ez sem volt kivétel.

Hozzávalók a tésztához (egy adag DG édes pitetésztából):
- 1 1/2 csésze liszt (1 1/4 csésze, ha mandulát is használunk)
- (1/4 csésze darált mandula, a liszt egy részének helyettesítésére)
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 (csapott) mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

Én sajnos nem a mandulás változatot csináltam, mert csak utólag vettem észre ezt az opciót, de azzal biztos még finomabb lett volna. A szokásos módon robotgépbe dobáljuk az összetevőket, a tojás sárgáját kivéve, morzsásítjuk, és utána a tojással is összepörgetjük. Deszkára borítjuk, összegyúrjuk, és elfelezzük. Az egyik tésztafelet beleügyeskedjük egy 18 cm-es, kivajazott, kivehető aljú torta- vagy piteformába, úgy, hogy magas pereme is legyen. Egy megfelelő méretű alufóliadarab egyik oldalát megvajazzuk, és a vajas felével lefelé a tésztára borítjuk. Az egészet belehúzzuk egy zacskóba, és betesszük a hűtőbe. A tészta másik felét fóliába csomagolva szintén hűtőbe rakjuk. Egy-két óra múlva lehűl annyira a gombócan eltett tészta is, hogy lehet már nyújtani. Lisztezett deszkán vagy két fólia között kinyújtjuk akkora körré, hogy ha majd ráfektetjük a tortánk tetejére, akkor kb. egy centire túlnyúljon majd rajta. A körlapot egy deszkán, fóliával letakarva tegyük vissza a hűtőbe. Legalább két órán keresztül hűteni kell a tésztákat. Én általában előző nap szoktam megcsinálni.

Hozzávalók a töltelékhez (na itt követtem el a hibát, mert ugye feleztem a receptet, de mire a töltelékig jutottam, elfelejtettem. Szóval pont dupla annyi lett a töltelékem, mint az eredeti receptben szereplet, de nekem pont így lett jó a tészta-alma arány. Szóval ha az eredeti tortát akarod megsütni, akkor az alábbi mennyiségeket felezd meg.):
- 1 kg font alma, meghámozva, felkockázva (Idaredet használtam)
- 1/3 csésze barna cukor
- 2 evőkanál almalé
- csipet őrölt szerecsendió
- 3 evőkanál vaj
- fél teáskanál vaníliakivonat
- 1/3 csésze darált mandula (én darabolt mandulát használtam, finom volt)
- 1/4 csésze mazsola (persze kihagytam)
- csipet fahéj
- (csipetnyi őrölt kardamom)
- (2 evőkanál morzsa)

A tésztát vakra sütjük, 205 fokra előmelegített sütőben, középső rácson 20 percig sütjük, utána a nehezéket és a fóliát levéve még 5-10 percig, hogy halványbarnára piruljon a teteje. Utána teljesen kihűtjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket.
A felkockázott almát a cukor, az almalé és a szerecsendió társaságában egy kisebb lábasban fedő alatt feltesszük főni, kb. 10 perc alatt jól megpuhul. Utána fedő nélkül még kb. 5 percig főzzük, hogy a folyadék elpárologjon. Egy másik kisebb lábasban a vajat megbarnítjuk (lehetőleg halványbarnára pirítsuk, ne feketére, ott kell állni mellette, néhány perc csak). Most már csak össze kell mindent keverni, a vajjal az almát, bele a mandulát, vaníliakivonatot, mazsolát, fahéjat. Ezt is teljesen kihűtjük.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
A kihűlt tésztát megtöltjük az almaszósszal (az eredeti recept nem írja, de én szokás szerint megkentem tojásfehérjével a tésztakosár belsejét, és két evőkanál morzsával még meg is szórtam, nehogy eláztassa a töltelék). A tészta peremét vékonyan megkenjük vízzel. A kinyújtott körünket is elővesszük a hűtőből, vágunk rajta néhány lyukat, hogy a felesleges gőzök ott tudjanak távozni, és ráügyeskedjük a töltelék tetejére, és nyomkodjuk össze a széleket. Én ezzel a tésztával nagyon nehezen tudok bánnik, fogalmazzunk úgy, hogy rusztikus külsejű lett a tortám, aki ügyesebb, biztos tud csinálni valami csinos széldíszt:) A tortaformát több réteg fóliába csomagoltam, nehogy valahol kibugyogjon az almalé.
Középső rácson 20 percig sütjük, utána 175 fokra levesszük a sütő hőmérsékletét, fóliával letakarjuk a tortát, és még sütjük 20-25 percig. Jól át kell mindenhol sülnie. Utána rácson kihűtjük. Teljes kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Nálunk eddig magasan ez vezet, nagyon finom a tészta is, és a töltelék is, a barnított vajjal és ropogós mandulával megspékelve, kiütötte a két előző versenyzőt.

Csokis-mandulás keksz

Muszáj szépen előkészülnöm a jövő heti elutazásomra, mert attól tartok, hogy a fiam éhen fog halni távollétemben. Mindig éhen szokott halni...

Ennek elkerülésére megkezdtem az előkészületeket: ma megsütöttem az egyik fajta édes sütit és majd még a héten bevillantom itthon a szokásos Stahl-féle csokis-zabpelyhes kekszet is. Ezeket fogom itt hagyni neki éhenhalás ellen. (Meg egy újfajta sós sütit, meg lecsót, meg fasírtot, meg marhapörköltet tarhonyával, meg gyümölcsöt, meg salátát, meg felvágottakat, meg PÉNZT természetesen mekdöncire. Ja meg a körösztanyukája meg a nagymamája telefonszámát.) A receptet már elég régen kinyomtattam magamnak a Házias konyháról, ezt vettem alapul, de nem pont úgy alakultak a dolgok...

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt

- 2 dkg cukrozatlan kakaópor

- fél tk szódabikarbóna (Csincsillának sütőpor)

- fél tk. őrölt fahéj

- 15 dkg cukor

- 1 tojás

- 10 dkg szobahőmérsékletű vaj (húú most jövök rá, hogy 5 dkg-ot használtam! bakker!)

- 15 dkg étcsoki durvára aprítva

- 2 evőkanál mandulapehely

A szobahőmérsékletű vajat a tojással összekevertem, majd a mandula kivételével hozzáadtam a száraz anyagokat, robotgéppel mindent jól összedolgoztam, és legvégül a keverőtálba szórtam a mandulát is. Mivel véletlenül jóval kevesebb vajat használtam, a tészta olyan kis morzsás állagot vett fel, de ekkor még nem zavartattam magam, mert kézzel szép kis dióméretű gömböket formáztam belőlük és 200 fokon 12-14 percig sütöttem. Mialatt sültek a kekszeim, kezdett valami gyanússá válni, mert az eredeti receptben az áll, hogy "sütés közben engedelmesen keksz formátumot fognak felvenni" a sütik, de nekem úgy 7 percnél be kellett nyúlnom a sütőbe egy nyeles szerszámmal, gömböcből kilapítottá változtatni a sütijeimet. A másik tespin várakozó gombócokra is már ekkor rátenyereltem!

Bár a formátum és (Toma szerint) az állag nem megfelelő, de szerintem az íze tökéletes. Ki fogom próbálni egy olyan alkalommal is, amikor észnél vagyok!

Citromos édeskenyér mandulával

A háromrésztvevős sütiverseny második versenyzője ez a Stahl-féle citromos édeskenyér, amit Éva sütött. Azt hiszem, Éva a mandulát dióra cserélte, azért is lehet diódíszítés a süti tetején, de ezt pontosan nem beszéltük meg. A recept Stahl első szakácskönyvében található.

Hozzávalók:

- 5 deka mandulabél

- 3 tojás

- 1 pohár cukor

- 1/2 teáskanál vaníliaaroma

- 1/2 teáskanál citromaroma

- 1 pohár joghurt

- 1/2 pohár olaj

- 2 citrom

- 2 teáskanál sütőpor

- 2 pohár liszt

- vaj és liszt az őzgerincforma előkészítéséhez

A tésztához először aprítógéppel felaprítjuk a mandulát/diót, majd robotgéppel összekeverjük a tojásokat a cukorral meg az aromákkal. (Gondolom, Éva kihagyta az aromákat!), Aztán fakanállal hozzákeverjük a joghurtot és az olajat, majd belereszeljük a citromok héját is. A sütőport és a lisztet ezután dolgozzuk a tésztához, végül hozzáadjuk a durvára tört mandulát/diót. A 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük úgy, hogy az első 15 perc után alufóliát borítunk a tetejére.

Mint a képen is látszik, Éva még tojásfehérjével és dióval is díszítette a sütijét.

A citromos édeskenyér a pontozáson 5 pontból egyet kapott, bár én emlékszem, amikor pár éve egyszer már megsütöttük ezt a sütit, hogy az mennyire finom volt.