Sós karamellás szaloncukor

Anna szokott minden évben sós karamellás szaloncukrot készíteni ajándékba, és nekem annyira ízlett például a tavalyi, hogy csinálni akartam, hogy többet tudjak enni belőle. Ez egy Jamie Oliver-féle fudge-recept, ami átalakult a csokibevonat miatt szaloncukorrá. Utánanéztem, hogy mi az a fudge, és kiderült, hogy ez egy amerikai édesség, de jelenti még azt is, hogy ostobaság, butaság, koholmány, vagy pl. lapzárta utáni hír is lehet. Szóval a Jamie-féle fudge olyan a fotói alapján hogy a tejkaramellát mindenféle finomsággal szórja meg, pl. ehető bronzcukordarabokkal vagy szárított gyümölcsökkel. Nálunk a díszítés helyett lett a csokival bevonás és papírba csomagolás, hogy szaloncukorrá változzon.

Hozzávalók:

• 1 db 397 grammos konzerv sűrített tej
• 80 gramm sótlan vaj
• 150 gramm barna cukor (Jamie-nél lágy, világos barna cukor, nálam olyan, amilyen volt itthon)
• egy egész vaníliarúd (kihagytam)
• egy jó csipet (kb. fél teáskanál) tengeri só (Anna mondta, hogy nagyszemű legyen, és igaza volt, ez nem oldódott fel teljesen, jól rá lehet harapni, hogy még sósabb legyen)

Kibéleltem sütőpapírral egy 25×12 cm-es tálat, ebbe fogom majd önteni az elkészült karamellt. Az eredeti recept 20×20 cm-es négyzet alakú tepsit ír. A sűrített tejet, a vajat és a barna cukrot egy teflon serpenyőben fakanállal addig kevergettem, amíg a cukor fel nem oldódott. Folyamatosan kevertem, hogy a cukor ne ragadjon le. (Ha elkezd leragadni, csökkenteni kell a hőt.) Ezután óvatosan felforraltam, és folyamatosan kevergettem további 10 percig. Amikor ez megvolt, hozzáadtam sót, és hagytam hűlni pár percig. Ezután fakanállal ismét erőteljesen kevertem 5 percig, amíg kicsit megszilárdult a karamell. 

Átöntöttem a formába, és megpróbáltam elsimítani, de a fenti képen jól látszik, hogy ez mennyire sikerült. Nagyon sűrű volt az anyag. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, bár Jamie írja, hogy nem kell hűtőben tartani, úgy is 2-3 hétig eláll. 

Pár nap múlva feldaraboltam és egyesével csokiba mártottam. A csokizáshoz gőz fölött felolvasztottam 2 tábla átlagos fekete csokit, majd amikor felolvadt, levettem a gőzről és hozzákevertem 1 tábla 75%-os keserű csokit. Állítólag ezzel a hőkiegyenlítéses módszerrel fényes lesz a csokibevonat. Egyenként beledobtam a csokiba a hideg karamelldarabokat, majd amennyi csokit sikerült, lecsöpögtettem róla, és egy sütőpapírra tettem megdermedni. 

Persze nem lettek egyformák a darabok, és amiket nem csomagoltam papírba, azok lettek a sós karamellás bonbonok, ahogy Viki nevezte őket.

Nagyon finom lett, bár lehetett volna nagyobb darabokra vágni. És főleg egyformára.

További szaloncukrok, amiket ki kellene próbálni:

1. Ács Boritól vajkaramellás
2. Annuskámtól zselés
3. Lila Füge sóskaramellás

Napi cuki most a karácsonyi ajándékom Tomától. Mindenki kapott egy hasonló képet, és ott helyben sorba kellett őket rendeznünk, hogy összeálljon egy jó kis sztori egy képregénnyé. Ha jól emlékszem, kapásból legalább két történetet felvázoltunk a 4 db képből. De lehet, hogy hármat is.

Hogy miért pont én kaptam ezt a kajáját féltő mosómedvét, azt nem tudom!

Füstölt lazacos falatkák előételnek

Ez nem is igazi recept, csak egy ötlet, amit innen loptam, de leegyszerűsítettem. Nem volt már energiám rá, hogy valami különleges krémet keverjek ki a füstölt lazac alá, viszont nagyon szerettem volna egy újdonságot is felvonultatni a karácsonyi buliban. 

Előételnek ez volt, és tettem ki zöld és lila olivabogyót, kis falatokra vágott fetát, sózott, pörkölt, hámozott szotyit és mogyorófélékkel kevert mazsolát is. Amyt nagyon izgatták ezek az illatok.

A főétel sült kacsamell és mustáros szűzérme volt (utóbbiból jövőre dupla adagot kell csinálni!) különféle köretekkel és salátákkal, de amit meg akarok írni, az az, hogy kettő óra előtt 5 perccel, amikor a kacsák tepsijét picit kihúztam a sütőből, hogy kiemeljem a kacsamelleket belőle, megbillent a tepsi, és több liter (picit túlzok) kacsazsír borította a konyhát és a ruhámat is. Amikor az első vendégek megérkeztek kettőkor, Toma négykézláb szedte fel a zsírt a konyhában, én vártam a forró vízzel, hogy felmoshassak, de előtte rohanva öltöztem át, hogy a zsíros ruha lekerüljön rólam, hát egyszerűen borzalmas volt. Aztán Amyt úgy felizgatta az egész lakást betöltő kacsazsírszag, hogy hiába vitték el a buli előtt a Hajógyári szigetre lefárasztani, nem volt fáradt, folyton valamit meg akart kaparintani (hátha onnan jön ez a finom illat). Szóval a kezdés nem a legjobban sikerült, de valahogy nem is csodálkozom rajta, velem mindig történik valami.

És akkor a receptnek nem nevezhető leírás: vettem egy doboz zöldfűszeres szendvicskrémet, amibe szerettem volna friss kaprot keverni, de a kapor nem volt megfelelő állapotban, így aztán apróra vágott petrezselymet kevertem bele, és a megmentett maradék kaporral csak díszítettem. Nem mertem a kovászos kenyeremet használni, mert nem mindenki szereti, ezért vettem toastkenyeret, azt vágtam háromszögekre, megkentem egy kis kencével, téptem rá egy falat füstölt halat, és díszítettem a kaporral. Sokkal de sokkal szebb egy ilyen étel, mint amivel 2 órát szarakodsz a konyhában.

Karácsonyfaverseny is volt nálunk, itt vannak a nevezők, akinek van kedve, szavazhat:

Egyes számú versenyző:

Kettes számú versenyző:

Hármas számú versenyző:

Még lehet nevezni, ha valaki akar!

És igennnn! Befutott a negyedik versenyző is! Íme:

És az ötödik:

Szavazzatok! (Direkt nem írom meg, hogy melyik kié, hogy ne befolyásolja a szavazást.)

Karácsonyi sütik 2022.

 

Ezt a gyönyörű üveget Vikitől kaptam, és tele is volt, jól is állt neki!

A karácsony előtti héten szokás szerint megkezdődött a sütisütési őrület. Rengeteg már megszokott, és még több vadiúj sütivel készültem fejben, de nem mindegyiket sikerült megvalósítani, mert nagy versenytársam, a testvérem kicsit belehúzott, és csinált bejglit, mézes krémest, zserbót, persze óriási tepsikkel, és ezek mellé már csak apróságokkal tudtam villantani, mert féltem, hogy ennyit nem fogunk tudni megenni. Szerencsére cukorra nem kellett vadásznunk, mert azt már tesóm tavasszal betárazta a Nagy Bodzaszörpkészítő Időszakban, így azzal bőven el voltunk látva, és a lisztkészlet is időben fel volt töltve, de azért érdekelnének mások tapasztalatai. Ez egyébként elképzelhetetlen volt számomra, hogy ilyeneket kell még megtapasztalnunk, hogy nincs liszt, cukor, benzin, szerencsére fűtés nálunk volt rendesen. Emlékszem, régről arra, hogy ilyen nagybevásárlós időszakokban, de még a hétvégi (szombati) bevásárláshoz is, az utcán állt a sor a bolt előtt, hogy kosárhoz juthassunk, és hát ami bent volt, az a választék, viszont izgulni kellett, hogy jut-e nekünk is mindenből. Hagyjuk is ezt, mutatom a sütiket!

Egy ideje már én is a Csincsilla által kikísérletezett új linzertésztával csinálom a karácsonyi linzereket, nekem is nagyon bevált, nincs velük semmi szívás, nagyon könnyen nyútjható és szaggatható, és tényleg bármennyiszer lehet újragyúrni és alálisztezni, a kisült süti ugyanolyan finom. Készítettem kicsi linzereket, nagyobb islereket és virág formájúakat is. Ezek itt fenn a kis falatnyi méretűek, lent pedig a nagyobbak, amiket islernek nevezek.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor (nem tudom, itt porcukor kéne? én nem azt használtam)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 kávéskanál vaníliakivonat (ezt kihagytam)
• 35 dkg liszt

Az elkészítés a marcipános islernél olvasható. Persze dupláztam az adagot, mert ajándékba is adtam belőlük, olyan szépek lettek.

Csináltam megszokott virágformájút is, ami nincs becsokizva és látszik a baracklekvár gyönyörű színe. Amik be voltak porcukrozva, azok mentek ajándéknak, fogalmam sincs, hogy ezeket miért nem szórtam meg, tök jól áll neki a procukor.

Ideírom azért a régi receptünket, ezt is Csincsillától tanultam, naná. Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• néhány kanál hideg víz

Az elkészítés itt és itt olvasható, de ezzel a tésztával a kapcsolatunk vége felé már nem voltam túl jóban, nagyon nehéz volt nyújtani, és sütés közben összementek a virágocskák. Viszont ha karácsonyi linzer receptet kerestek a neten, tuti, hogy ezzel a recepttel fogtok találkozni. (Mármint nem a miénkkel, de egy ugyanilyennel.) Szerintem az előzőt használjátok!

Természetesen pepperkakort (svéd mézes sütit) is sütöttem, mindig ezzel nyitom a karácsonyi szezont. Ennek az illata megadja az alaphangulatot a lakásban, rendszerint december elsején már megsül az első adag, aminek nagy részét a Mikulásova átszállítja Tomához, és lehet nekiállni a második adagnak. 

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 30 dkg margarin (nálam vaj)
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg porcukor (vagy darált barna cukor, most porcukrot használtam)
• 10 dkg méz
• ½ evőkanál őrölt fahéj
• ½ evőkanál őrölt szegfűszeg
• ½ kiskanál szerecsendió
• ½ kiskanál őrölt gyömbér
• 1 kiskanál sütőpor
• 4 dkg kakaó

Az elkészítést már leírtam itt, és szeretném külön kiemelni, hogy sütés előtt egy kicsivel hamarabb elő kell venni a tésztát a hűtőből, mert különben nagyon kemény és nehéz (vagy lehetetlen) nyújtani. 

Kaptam tesómtól 3D-s sütiformákat, ki is próbáltam, hát mit mondjak, nem lett az igazi:

Ezek különböző trükköknek köszönhetően állnak meg a lábukon, de valójában nem álltak meg. Réka azzal vigasztalt, hogy adott egy tuti kekszreceptet, amivel nem fog változni a süti formája és mérete a sütéstől, azzal még ki fogom próbálni ezeket a formákat.

Csináltam még sóskaramellás szaloncukrot is, amit majd egy önálló bejegyzésben megírok:

És sütöttünk Olgival Marlenkát is, de ennek egyelőre csak a tésztája van kész, mert itt adtam fel a süticsatát. A lapok megvannak, és Olgi szerint pár hónapot is kibírnak így, akár márciusban is befejezhetem. Tudom miért mondta a márciust, mert akkor van a szülinapja! 

Terveztem még Joulutorttu-t, finn karácsonyi sütit, meg is vettem hozzá mindent, úgyhogy még januárban folytatódni fog a karácsonyi sütikről szóló bejegyzés.

Tesóm bejglije (ezt a receptet szokta használni):

És a mézes krémese (amihez a kiindulópont ez a recept, de már nem így csinálja, egész regényt írtunk már a mézes krémesről, ami idén is újabb tanácsokkal bővült):

És itt van Csincsilla mézes krémese 2018-ból és 2016-ból, és ez pedig Beáéké. 

Napi cukinak meg a törölközőkutyák, amiket a gyerekeknek csináltam Réka segítségével:

Émike azt hitte, ezek az ő játékai, és le is kapta őket az asztalról, de aztán megmentettük őket. Nem tudom, hogy lehetne egy olyat csinálni neki, ami nem veszélyes rá, mert nincs mit leszedni és lenyelni róla.

És ha már Amy szóba került, itt van nektek egy karácsonyi változat. Mindenhogy gyönyörű, de ilyen háttérrel és ilyen fotóssal különösen:

Diós-sütőtökös pite

 

Olyan fotogén ez a süti, csináltam is róla egy csomó képet, és nagyon nehezen választottam. Ez a süti volt első találkozásom a sütőtökkel, legalábbis első olyan találkozásom, amikor meg is ettem, és ízlett is. Éva sütötte és hozta egy kirándulásra. Gyönyörűen nézett ki, és teljesen új íz volt: a tésztája omlós, nem száraz. A pitéket azért nem szeretem, mert néha olyan száraz és ízetlen a tésztájuk, de ennek nem! A töltelék nem túl édes, és benne a ropogós meglepi diódarabok, úgy feldobták, és Éva az eredeti recept szerint kis virágokkal díszítette a tetejét, egyszerűen imádnivaló volt. Most is az volt de a családom sajnos nem akarta megkóstolni, így azonnal Rékával elfeleztük a sütit. Náluk már el is fogyott, nálam még van egy szelet.

Hozzávalók a tésztához:

• 27 dkg liszt
• 1 hideg tojás sárgája
• 18 dkg fagyos vaj
• 1 evőkanál cukor
• 1 nagy csipet só

A lisztet összekevertem a sóval és a cukorral, majd a vajat robotgéppel morzsásítottam. Utána hozzáadtam a tojássárgáját, de mivel nekem sehogy se akart összeállni a tészta, adtam hozzá jó hideg bubis vizet. A bubis vizet egy ideje itthon gyártom szódagéppel, amit tesómtól kaptam. (Köszi!)

Ezután egy kicsit megint eltértem az eredeti recepttől, mert én nem tudom mások hogy szokták a pitetésztát a hűtőből kivéve kinyújtani, de ez nekem túl nagy feladat, talán öregszem. Úgyhogy én azon melegében, ahogy összeállt a tészta, elosztottam egy nagyobb és egy kisebb gombócra, kinyújtottam, és a nagyobbikkal kibéleltem a fodros piteformát (amit előtte véletlenül kivajaztam, de nem tudom minek, van elég vaj a tésztában). A túllógó részeket levágtam, hozzáadtam a kis gombóchoz, és ezt is kinyújtottam. 

A kibélelt piteformát betettem a hűtőbe, és a kinyújtott korongot is, amiből majd a csíkok lettek. Itt hagytam másfél órát hűlni. Ezalatt elkészült a töltelék is. A maradék hokkaido tököt használtam hozzá.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 5 dkg amarettó keksz (nálam a kekszesbödön alján maradt zabkekszmorzsák voltak helyette)
• 2 tojássárgája
• 50 dkg sült tök
• 2 tubus sűrített tej
• 1 marék durvára tört dió
• őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, őrölt gyömbér
• felvert tojás a tetejére

Tenyérnyi darabokra vágtam a tököt, a hokkaidót nem is kell meghámozni. Kb. 40 percig sütöttem, de lehet, hogy kevesebb ideig, az a lényeg, hogy jó krémes legyen. Aprítógépbe tettem két adagban és krémesítettem egy kis sűrített tejjel. Áttettem egy tálba (pont abba, amiben a tésztát állítottam össze), és ebben összekevertem a maradék sűrített tejjel, a fűszerekkel, a dióval és két tojás sárgájával. Az egyikből loptam egy kicsit egy picike tálkába, amihez tettem egy picike fehérjét is, és ezt felverve használtam a végén a lekenéshez.

A tésztát elővettem a hűtőből, megszurkáltam villával, megszórtam a kekszmorzsával és ráterítettem a tököt. Berácsoztam a tetejét, ujjammal megkentem a félretett tojással és 190 fokos sütőbe toltam 15 percre, majd 170 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és további 20 percig sütöttem légkeveréssel. Ha nagyon barnul, akkor alufóliával le kell takarni.

Langyosan a legfinomabb, egy kis fahéjas cukorral megszórva, és tejszínhabbal beterítve. Hűtőben tartom, és amikor eszem belőle, akkor mikróban meglangyosítom.

A recept egyébként a Vidék Ízéből van, így kaptam meg Évától. Jó régi recept, a kenyérsütős fájlmappámban őrizgetem, hogy el ne vesszen. Most sütöttem másodszor vagy harmadszor. 

A mai cuki sok cuki lesz a napköziből:

Emike olyan szigorú arcot vág, mintha ő lenne a felelős a többiek viselkedéséért. Jó ilyen nyári képeket nézegetni ebben a jeges szélben.

Hálaadás kacsával

 

Pulykát akartak sütni a fiatalok, hálaadásnapi pulykát, de a pulyka több okból elmaradt, és beugrott helyette egy kacsa. Azt mondták, hogy egy igazi nagy felnőtt pulykát nem tudnának megenni, a bébipulykát meg nincs szívük megsütni. Ráadásul kicsit elcsúszott a hozzávalók beszerzése is, így aztán egy rendes pulyka megsütése bele se fért volna már a napba. Ezt a képet például 19.32-kor kaptam:

Tehát ekkor kezdődött a sütés. A tepsibe répa, hagyma, fokhagyma és talán sütőtök került a kacsa alá. 22.37-kor viszont már jött a hír, hogy nagyon finom lett, így nézett ki, amikor elkészült.

Készült hozzá krumplipüré és sütőtökpüré:

És ilyen lett a végső simítások elvégzése után:

Hajnali fél 1-kor meg már mindenki elálmosodott, vagy már aludt:

Almás palacsinta a sütőből

 

Nagyon szeretem az almás palacsintát, vagy bundás almát, vagy almás pirogot, vagy bármilyen almás édes tésztát, és régen eskü, tudtam én is csinálni, de újabban sose sikerül. Pedig sokféle receptet próbáltam már, a netről is és a zabliszt zacskójáról is, vagy Boriét, aki joghurttal keveri a reszelt almát, Olgiét, aki pirogot süt belőle, vagy Olgi anyukájáét, aki palacsintatésztába mártja azt hiszem, és forró olajban süti ki. Meg tudok őrülni a gyönyörűségtől, mikor ezek a nők átszaladnak a még meleg vagy langyos almás cuccal (vagy én érkezem jókor hozzájuk), és nagyon szeretném én is itthon előállítani, hogy bármikor ehessek. Tele van a füzetem almás palacsinta recepttel, de sajnos mind áthúzva és ilyen megjegyzésekkel, hogy „vacak”, „kuka”, „sz...r volt”, meg ilyenek. Hát ez se lett tökéletes, kicsit gumiszerű a tésztája, de ez volt az utóbbi idők legjobb saját készítésű almás palacsintája.

Ezt a mostani receptet a neten találtam, és feleztem a mennyiséget, hogy mini adag legyen ez is. Hozzávalók a tésztához:

• 2 db tojás
• 120 ml tej
• 50 ml bubis víz
• 100 g finomliszt
• csipet só

Ezekből a hozzávalókból a szokásos módon sima palacsintatésztát kell keverni. Ehhez a mennyiséghez a fodros tortaformát kivajaztam, és beleöntöttem a tésztát. (De most látom, hogy az eredeti recept szerint elő kellett volna forrósítani a tepsit, így akkor a fodros tortaforma a kivajazással nem játszik. Majd kipróbálom az előforrósított tepsivel is! Mindegy, folytatom, mert ehető lett.)

Hozzávalók a tészta tetejére:

• 2 db alma
• kicsi citromlé
• 2,5 evőkanál cukor
• fél teáskanál fahéj

Az almákat meghámoztam, felszeleteltem, és elvileg citromlével meg kellett volna locsolni, de én rögtön a tésztán szépen elrendeztem. Porcukrot használtam, azt összekevertem a fahéjjal és teaszűrővel rászitáltam az almákra egyenletesen. 240 fokon sütöttem 15 percig.

Frissítés: Tesómmal is megsütöttük, és kipróbáltuk úgy, hogy a fodros tortaformát előmelegítettük, és a forró formát óvatosan kivajaztuk. A másik változtatás, hogy kb. 3-4 evőkanál barna cukorral megszórtuk az almák tetejét, majd arra szórtuk a fahéjas porcukrot. Tökéletes lett!

Egy kis cukrozott tejszínhab is jól állt volna neki. Most, hogy nézegetem, összefut a nyál a számban, szóval tulajdonképpen elég jó lett. Nyugodtan essetek neki most azonnal. Ha elkészül, így fogtok örülni:

És így fogtok kinézni:

Tökkrémleves hokkaido tökből

 

Amikor együtt önkénteskedtünk az Árvácskánál, kutyasétáltatás közben leginkább az ebekről beszélgettünk, Csincsilla elmesélt mindent a kutyáinkról. De néha, mikor eseménytelenebb kuncsaftunk volt, végre kajákról és főzésről is tudtunk dumálni, mint a régi szép időkben (de hiányzik!). Így került szóba a sütőtökkrémleves hokkaido (japán) tökből, ez terem Csincsillánál és imádja. Nem kell elősütni, sőt nem is szabad, mert akkor erősen gesztenyés ízt kap, egyszerűen csak meg kell főzni, leturmixolni és kész a krémleves. És állítólag a nem hokkaidonál sokkal finomabb. Ennyit jegyeztem meg. 

A hokkaido tök így néz ki:

Nemrég kaptam egyet Csincsillától, és gyorsan elismételtettem vele a receptet, tehát ő úgy szokta, hogy egy kisebb vöröshagymát megdinsztel, erre teszi a magozott, darabolt tököt. Nem kell megpucolni, mert  ennek nagyon vékony a héja, így az is megfő jó puhára. Kis párolás után felengedi vízzel és puhára főzi. Aztán botmixerezi és sóval, pici borssal és csípőssel fűszerezi. Semmi mást nem szokott hozzátenni, legfeljebb néha egy kis tejfölt tálaláskor. (Találtam Csincsillától mindenmentes sütőtökkrémleves-recit és egy almásat is.)

Na én ugyanígy csináltam, de egyelőre csak a fél tökkel kísérleteztem, a másik feléből valami más lesz nemsokára. Tettem még bele szárított gyömbért is, és csak azért nem élő gyömbért, mert féltem, hogy nagyon elnyomja majd az ízét. (A tányérban a fotón a pici fekete pöttyök a borsdarabkák, mert a borsörlőm ennyire durvára darál, én így szeretem. Csak itt most nem mutat valami jól. Pedig olyan gyönyörű képeket csináltam a levesről is és a tökről is, szép sárga virágokkal, de valahogy ez a meleg narancssárga szín nem sikerült minden képen.) 2 tányérnyi lett belőle, és tényleg sokkal finomabb, mint a másik változat. 

Ennek a töknek sokkal több magja van, mint annak a dísztöknek volt, amit megfaragtam múltkor. Ilyen sok lett belőle:

Direkt ugyanabba a tálba tettem, mint az előzőt, hogy össze lehessen hasonlítani a mennyiségeket. Már csak azt szeretném tudni, hogy hogy kell a héjából úgy kiszedni, hogy hogy nem nyálazom össze, ha a leves tetejére szeretném szórni mondjuk egy vendégnek? 

(Csincsilla, azt csak neked írom, hogy nem olyan könnyű kiszedni ezt a tökmagot a héjából, mint az előző fajtát, de lehet, hogy nem sütöttem elég ideig, vagy nem szárítottam sütés előtt elég ideig, nem tudom, csak ha nálatok is előállna ez a probléma, és reklamálna DT, akkor igaza van. Ha nálatok jól működik, akkor én hibáztam. De legalább egységnyi idő alatt tizedannyi tökmagot eszem, ennek is van haszna.)

Napi cukinak egy kis szigorú Amy:

Azt tudtátok, hogy a kutyák orrlenyomata annyira egyedi, mint az emberek ujjlenyomata?

Egyszemélyes szilvás süti

Nagyon szeretem ezeket a mini tortaformában sült sütiket, ilyen volt például a mini toszkán csokitorta, és ilyen ez a picike szilvás süti is, amit még tavaly tanultam Annától. A mini tortaforma 17 cm-es átmérőjű, és ez még az a méret, amit pár nap alatt egyedül is el tudok tüntetni. Soha nem voltam édesszájú és sajnos a kisfiam sem, így nem lettem olyan profi tortasütő, mint Csincsilla, de mostanában már csak akkor vagyok nyugodt és boldog, ha van itthon valami desszert is (meg leves, gyümölcs, és persze valamilyen húsos főétel is). Nagyon szeretek enni! És öregszem is.

Azért is jó ez a süti, mert fantasztikusan egyszerű a receptje, ezek a hozzávalók:

• 10 dkg olvadt vaj
• 10 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• kicsi sütőpor
• 1 tojás

A tetejére

• ½ kg szilva vagy bármilyen más gyümölcs, de Anna szerint szilvával a legfinomabb
• cukor
• fahéj

Ennyit még meg tudtam jegyezni, de hogy milyen sorrendben kell összekeverni a hozzávalókat, azt nem tudom (és azt sem, hogy van-e ennek bármi jelentősége). Én most úgy csináltam, hogy a tojást robotgéppel fehéredésig kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olvadt, de nem forró vajat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazott, lisztezett, alul sütőpapírral borított tortaformába öntöttem a tésztát, majd jó sok szilvával kiraktam a tetejét. Megszórtam cukorral és fahéjjal, és 180 fokon megsütöttem. 

Sajnos nem tudom, mennyi ideig sütöttem, mert nincs felírva, hogy meddig kell, én meg ezt pár hete csináltam, és elfelejtettem hogy volt, de mondjuk 20 vagy 30 perc. Legközelebb beírom. A lényeg, hogy így nézzen ki, mint a képen, és nagyon finom fahéjas-szilvaillat terjengjen a lakásban. Reggelire is jó, de a délutáni ötórai teához is tökéletes, ha az angol királynő szokásait szeretnénk utánozni.

Napi cukinak most azt a 8 db manót mutatom meg, amit egy hete csináltunk Rékával. Ilyenek fehér alapon, sárga háttérrel:

Fekete alapon, fehér háttérrel:

És művészien:

És egy kis Amy is, nehogy hiányérzetünk legyen:

Mindent és mindenkit megeszünk!

Pirított (sütő)tökmag - tökfaragó versennyel

Jól elkéstem ezzel a bejegyzéssel, meg a tökfaragással is, de nem baj, akkor is leírom, hogy meglegyen. Vettem egy gyönyörű kicsike tököt, és azt gondoltam, hogy a 4 napos hétvégére, amikor Csincsillával találkozunk, megfaragom neki ajándékba (csak úgy), és akkor jól időzítve meglesz a tökmagsütés is. De nem volt időm faragni, ezért szóban átadtam a tököt neki, és mondta, hogy jó, hogy nem vittem, mert nem kér semmit. Ha lehet. Aztán meséltem Tomának hosszan a Csincsillával közös kutyasétáltatós élményeimet, majd mondtam neki a tökproblémát, hogy nem sikerült elkészülnöm vele, és hogy akkor neki faragom meg. Mondta, hogy nagyon örül neki, de tarthatná-e nálam azt a tököt. Mondtam, hogy persze. De nem sikerült elkészülnöm akkorra sem, amikor Toma nálam járt. Ekkor volt még egy ötletem, hogy kiviszem majd a temetőbe, milyen jól fog mutatni a sok szokványos mécses között, de akkorra se készült el. És ezzel elment a négynapos hétvége. 

Aztán a múlt hétvégén mégis elkészült, és a magokat is megsütöttem, és minden nagyon tökéletes lett. Mutatom:

A tökmag pedig úgy készült, hogy egy fagyiskanállal kikapartam a tök belsejét, amelyik magokra nagyon rátapadt a tökhús, azt egyből dobtam is ki, nem vacakoltam vele, de könnyű volt ez a döntés, mert azok a magok nagyon picik voltak, nem kellettek a sütéshez. A nagyobb magokat megtisztítva még vízbe is dobáltam, többször átmostam, szűrőn keresztül is és álló vízben is. Aztán kiterítettem száradni egy sütőpapírra. De nem tudtam kivárni a teljes száradást, úgyhogy picit nyirkosan megsóztam, és a hideg sütőbe betoltam. 160 fokra állítottam a sütőt, és amikor elérte a 160 fokot, légkeveréssel sütöttem 15 percig. Ennyi elég is volt neki, de lehet, hogy másik sütőben több vagy kevesebb idő kell neki, vagy esetleg meg kell forgatni őket félidőben. Nagyon-nagyon finom lett, nem lehet abbahagyni. 

A fiatalok meg minden évben elutaznak valahova vidékre tököt faragni. Mindig máshova. És megállapítottuk tesómmal, hogy egyre szebb tököket faragnak, az ideiek így sikerültek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

5. Andi

Lehet szavazni!

A napi cuki pedig Amy a kiránduláson, amikor még csak azt mondják neki, hogy ott kell maradnia egy fotó kedvéért, de ő már nagyon aggódik, nehogy ott hagyják őt:

És aztán mondták neki, hogy kész a fotó, jöhet:

És már én se félek a kutyáktól, mióta voltunk sétáltatni Csincsillával, itt éppen Luckyval és Rambóval barátkozom, osztogatom a jutifalatokat:

Azt sohasem gondoltam volna, hogy én valaha egy idegen kutya szája elé teszem a kezemet, azt meg pláne nem, hogy a kezem a helyén marad ezután, de az első kutya, akit kivittünk a menhelyről egy sétára, Picur volt (persze csak a neve volt Picur, ő maga óriási volt), és Picur kikerülte Csincsilla felé nyújtott kezét, amiben a jutifalatok voltak, és leült elém. És nem lehetett mit tenni, elő kellett venni a zsebemből a jutifalatokat, és odanyújtani Picurnak. És kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. A második kutyus Nellike volt, az ember tényleg azonnal szerelembe esik vele, olyan volt, mint egy cica, ahogy bújt hozzám, és teljes testével nekem dőlt, aztán jött Elif, majd Lucky és Rambó, Ganja, Búza, és Negro. Felejthetetlen, különleges élmény volt, az tuti.