Boeuf bourguignon vagyis burgundi marharagu

Akkor most én blogolok egy picit Andi helyett. :)

Hétvégén nagy lépésre szántam el magam: úgy döntöttem, kipróbálom azt az ételt, amit az idei családi karácsonyi ebédre szánok. Azt, amiről csak jókat hallottam és ami kb. 1,5 éve mocorog a fantáziámban, amióta láttam a Julie & Julia című filmet. Aki látta, az tudja, hogy miért szántam rá magam próbafőzésre: a filmben Julie is elrontja elsőre Julia Child híres marháját, ami ráadásul hosszú órákon keresztül készül.

Minden évben mást találok ki karácsonyi ebédre, a levesen kívül nem szokott ismétlődni a menü. Idénre ezt gondoltam. Azt hiszem jól döntöttem, mert átment a próbán. Megéri a sok pepecselést. :)

A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése

Majd az egészet egy edényben összesütni.

Az eredeti receptet szerettem volna használni, ami eredeti nyelven így szól. A Mindmegettén pedig nagyon jól le van fordítva, ezt vettem alapul. Két személyre készítettem az ételt, ezért néhány alapanyag mennyiségét csökkentettem. Némelyiket viszont hagytam úgy ahogy a receptben van, a megfelelő ízhatás elérése végett. Végül akkora adag lett belőle, hogy 3 ember is jól lakott volna vele.


Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (2-3 főre):
- 10 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 1 evőkanál olívaolaj
- 60 dkg marhahús felkockázva
- 1 közepes sárgarépa
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 csapott teáskanál só
- 1 kávéskanál bors
- 2 csapott evőkanál liszt
- 3 dl vörösbor
- 3 dl húsleves / csontlé
- 1 kis konzerv sűrített paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- fél teáskanál kakukkfű
- 1 babérlevél

A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, jénai tálba kiszedtem.

A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.

A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.

A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.

Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.

Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.

Közben elkészítettem a gombát. Ennek a leírása is megtalálható a Mindmegettén az említett receptben.
Szóról szóra le van fordítva Julia Child eredeti receptje, amit megtalálhatunk híres szakácskönyvében. És itt. Sajnos ebben a hivatkozásban hibás a hússal kapcsolatos fájl, ezért linkeltem be oda egy másik forrást.

Na de vissza a gombához.

Hozzávalók a 2-3 személyes adaghoz:
- 25 dkg gomba
- 1,5 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj
- 1 szál újhagyma
- esetleg só, bors (én kihagytam)

A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.

A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:

"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."

A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Ezután félretettem a gombát.


Jöhetett a hagyma. Ez egy kicsit becsapott engem. Ugyanis a Mindmegettén látható fotón gyöngyhagymával készült az étel, a leírásban viszont nyers fehérhagyma szerepel, ráadásul 18-24 db van megadva. Úgyhogy szépen mondtam is anyukámnak, hogy kb. 20 db gyöngyhagymát vegyen nekem. Anyu nem értette, hogy mit kezdenék olyan kevés gyöngyhagymával, úgyhogy hozott kb. 15 dkg-t, ami úgy ránézésre 35-40 szem lehetett.

Aztán kiderítettem a félreértés okát és utánaolvastam az elkészítési módnak. Végül örültem, hogy ecetes gyöngyhagymával dolgozhatok, mert azt csak meg kellett pirítanom.

A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.

De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.

Hozzávalók:
- kb. 15 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olaj

A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.

A hagymát is félretettem.


Kb. 3 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből - olyan illata volt hogy csak na! - , merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán kimosnom, de erre nem voltam képes. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.

A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. 20 percre.

Ez után nem bírtam tovább, kivettem a sütőből és felfaltuk majdnem az egészet. :) Petrezselymes rizst készítettem hozzá, de karácsonykor krokett lesz mellé.

Pontosan olyan lett mint amilyenre számítottam, amit elképzeltem az elmúlt másfél év alatt. Az omlós marhahús, a sűrű, fűszeres szaft, a 3 féle hagyma és az a hihetetlen finom illat, ami a sok-sok óra alatt szállt a sütőből meggyőzött arról, hogy megfelelő karácsonyi ebéd lesz Julia néni egyik specialitásából. :)

A munka összességében egyébként kb. 1,5 órányi volt.

Nizzai egytálétel marhahúsból

Most egy másik szakácskönyvre kattantam rá, címe Európa eszik. Ebből fogok néhány receptet kipróbálni a következő hetekben. Mivel marhahús kell ehhez az ételhez, kicsit töprengtem magamban honnan szerezzem be. Nemrég a Kisnánára vásárolt marhahúsból főzött gulyásnak volt halszaga, pedig elmentem ahhoz a henteshez az újpesti piacon, amit Bea ajánlott, de annak éppen nem volt marhája, és elküldött egy másik társához. Szép volt a hús, sőt gyönyörű, de a szaga... meg a 4 órás főzési idő, mert nem akart megpuhulni... Aztán végül finom lett, és megettük, bár volt egy kis rossz érzésem, hogy vajon mit eszünk? Előtte egy évvel az Auchanban vásárolt marhahúsból főzött húslevest kellett kiönteni ugyanezért. Elmentem tehát a Lehel piacra, és egy helyen vettem egy kis darab szép felsálat - szerencsém volt, a hús hamar megpuhult, és halszag sem volt. Volt ezzel szemben olyan finom illat a kétórás sütési idő alatt, hogy a gyomrom is hangosan korgott közben, és alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön a vacsoránk, aztán meg nem győztem kiszellőztetni a lakást. De megérte!

Hozzávalók (4 személyre)

- 0,5 kg marhahús
- 4 fej hagyma (én kettőt tettem bele)
- 1 gerezd fokhagyma (én kettőt tettem bele)
- 6 db paradicsom
- 10 dkg töltött olivabogyó (én szárított, morzsolt trombitagombát tettem bele helyette)
- 0,5 kg krumpli
- 1 szál rozmaring
- 1 evőkanál fűszerkeverék (nem tudom mi lehet ez, én sót, borsot, őrölt köményt használtam)
- olívaolaj a sütéshez

A recept nem írja, de én azzal kezdtem, hogy a falatnyi darabokra vágott marhahúst elősütöttem egy teflon serpenyőben, csak addig, amíg a külseje szépen megbarnult. Ezután egy sütőtálba daraboltam a zöldségeket:  a hagymát és a krumplit nyolcfelé, a paradicsomot pedig négyfelé vágtam. A húst is hozzáadtam, rákarikáztam a fokhagymagerezdeket, megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, meglocsoltam olívaolajjal és a kezemmel alaposan összekevertem. Tenyeremmel rámorzsoltam a szárított gombát, végül a tetején elhelyeztem egy rozmaringágat (az eredeti receptben apróra vágva kell belekeverni, de én a fiam miatt nem mertem). Fóliával lefedve a hideg sütőbe toltam, majd 180 fokon sütöttem 2 órán keresztül.

Szerintem nagyon-nagyon finom lett, a fiam viszont túl fűszeresnek találta (azt hiszem nem szereti az őrölt köményt), valamint az apróra morzsolt trombitagombákat is kiválogatta.

Paprikás-hagymás tekercsek

Rögtön itt, a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy csak alibiből kerestem elő egy régebben megsütött süti receptjét és képeit. Ha már gasztroblogot írunk, egy posztnak legyen valamilyen gasztronómiai vonatkozása. Mert hogy nézne ki, ha csak a hétvégi kutyás kirándulásunkról számolnék be? :)

Amúgy ez a sós süti azért nem került fel hamarabb a blogra, mert vegyes érzelmekkel viseltetek iránta. Első pillantásra nagyon megtetszett a recept és a fotó is - eredetileg a snassz, paprikás kifli nevet viselte - utána az elkészítése során szenvedtem egy kicsit, majd a végeredmény egészen finom lett. De nem biztos, hogy még egyszer megcsinálom.

A Facebook-on találtam rá, ahol is fel vagyok iratkozva a Vidék Íze magazin közösségi portálra íródott oldalára és időnként jobbnál-jobb receptekkel bombáznak.


Hozzávalók:
- 2 pohár liszt
- 2 dl tej
- 2 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 + 1 tojás
- 1 tojássárgája
- 1/2 dl olaj
- 1/2 evőkanál só
- 1 evőkanál pirospaprika
- 4 evőkanál zsír (én libazsírt használtam)
- 1 nagyobb fej vöröshagyma

A tejet meglangyosítjuk és a cukorral és egy pici liszttel felfuttatjuk benne az élesztőt. A többi lisztet elkeverjük egy egész tojással és a tojássárgájával, az olajjal, a sóval és hozzáadjuk a megkelt élesztőt. A tésztát alaposan összedolgozzuk, hólyagosra dagasztjuk. Letakarjuk és langyos helyen a duplájára kelesztjük.


Közben lereszeljük a hagymát és a zsíron megdinszteljük. Félrehúzzuk a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával és elkeverjük benne.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk amilyen vékonyra csak tudjuk és megkenjük bőven a paprikás-hagymás zsírral. Picit meg is sózhatjuk. A tésztát összehajtogatjuk - először a jobb és a bal oldali szélét hajtjuk be középre, majd képzeletben vízszintesen húzunk három párhuzamos vonalat egymástól egyforma távolságra és a felső és az alsó harmadot is behajtjuk a középsőre. Negyed órát így pihentetjük.

Ez után következtek a megpróbáltatásaim. Azt hiszem, ott rontottam el, hogy még melegen, vagyis olvadtan kentem a zsíros keveréket a tésztára. És szó szerint értelmeztem a receptben a "bőven"-t, mert tényleg nem sajnáltam róla.

Tehát: pihentetés után kb. fél centi vastagra kellene kinyújtani a hajtogatott tésztát. Írja is, hogy ne ijedjünk meg, mert kissé ragadós lesz a hagymás zsírtól. Namármost, az én tésztám nem KISSÉ RAGADÓS LETT, hanem konkrétan orrán-száján folyt belőle a szép piros, zsíros lé, ahogy nyújtottam. És tényleg hólyagosra dagasztottam a tésztát, ez abból is látszott, hogy hólyagosodott nyújtás közben és ezek a hólyagok kidurrantak és kiengedték a zsírt is a gyúródeszkára. A tésztában nem sok maradt. :( Már ott tartottam, hogy kivágom az egészet a szemetesbe, de úgy voltam vele, hogy ha már idáig eljutottam, meg kellene próbálnom megsütni.

Úgyhogy folytattam: a kinyújtott tésztát hosszú háromszögekre vágtam és a szélesebbik oldalánál kezdve feltekertem mindet. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem, egymástól elég távol, hogy legyen helye kelni. A tetejüket felvert tojással megkentem. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt pirosra sütöttem.

És milyen jól tettem, hogy végül megsütöttem! Mert az íze nagyon elnyerte a tetszésemet. :) Képzelem, milyen jó lett volna, ha még marad is benne valami a hagymás zsírból. Jó kis foszlós, puha süti lett a végeredmény. Ha még egyszer elkészíteném, lehűteném a zsírt mielőtt rákenem a tésztára és lehet, hogy a hagymát sem reszelném, csak aprítanám, hogy nagyobb darabokban kerüljön bele. Ha valaki esetleg megsüti, kérek szépen élménybeszámolót róla!

Most pedig következzen a lényeg, ami miatt ez a bejegyzés megszületett. Köszönetet szeretnék mondani Csincsillának, amiért volt olyan kedves és érdeklődésemre javasolta, hogy Pomázra, a Kőhegyre menjünk kirándulni Frakk-kal és Vilmával. Pontos, precíz és részletes útleírást is küldött nekem és ezúton jelentem, hogy odataláltunk! :)


A kutyák nagyon élvezték, hogy végre kimozdulhattak a kertünkből, ismerkedtek az új helyszínnel. Az biztos, hogy ők könnyebben vették az akadályokat (szintkülönbség, csúszós avar, állandóan a cipőnk alá kerülő nagyobb kődarabok :) ) mint mi. Látszik, hogy mi sík terephez vagyunk szokva.


Vilma nem hazudtolta meg önmagát, állandóan mellettünk volt, akármerre mentünk. És érdekes módon, most Frakk sem nagyon ment előre, pedig ő azért el szokott távolodni tőlünk és néhány méter megtétele után bevár minket. De úgy látszik, az ismeretlen terep azt hozta ki belőle, hogy mögöttünk-mellettünk sétált szinte végig.


Azért persze a csúcson, a réten egy kis labdázással mozgásra lehetett bírni őket. :) Sajnos nem tudtunk túl sokat fent maradni, mert egy körülbelül 60-70 fős csoport teljesen elfoglalta a rétet (köztük kb. 30 gyerek), és fociztak, szalonnát sütöttek, számháborúztak. A békesség kedvéért - a kutyák és a túrázók közös békessége kedvéért - inkább elindultunk visszafelé.


Szép helyeket láttunk, jó kis szombati kirándulás volt. Mi jobban elfáradtunk mint Vilmáék, de ez valahogy előre sejthető volt.
Köszi még egyszer Csincsilla! :)

Csípős sült cukkíni

Nálunk a családi ebédeknél mostanában már mindig szükséges egy vega vonal is, mivel a fiatalok, ha úgy tartja kedvük, nem esznek húst. Erre felkészülve néztem ki a csípős sült cukkíni receptjét a Mediterrán kalandozások-ból. Előző nap összeállítottam, aznap sütöttem. Kicsit sok levet engedett, amit a nem szezonális összetevőknek tulajdonítok, ezért ma újból betoltam a sütőbe, hogy jobban hasonlítson az elképzelésemhez (fénykép nem volt róla a könyvben). Aztán valahogy csak egyetlen használható fotót sikerült készítenem erről az ételről. Úgy tűnik, semmiképpen nem akart felkerülni a blogba...

Hozzávalók:

- 700 g zsenge cukkíni
- 500 g apró szemű paradicsom (vagy koktélparadicsom)
- 1 fej fehér hagyma (vagy 1 szál póréhagyma)
- 2 evőkanál fekete olajbogyó (nem mertem beletenni)
- 2 erős zöldpaprika (egy felet tettem bele, de sajnos pont azt a felét, ami nem volt csípős, utósütésnél viszont rákarikáztam a maradékot is, na az már jó volt!)
- 1/2 csomag friss oregano (vagy egy evőkanál szárított)
- só
- 8 evőkanál olívaolaj

A cukkíniket megmostam, meghámoztam, hosszában felszeleteltem. A paradicsomokat felül keresztben bevágtam, forró vízzel nyakonöntöttem, kicsit hagytam benne állni, majd a héjukat lehúztam. Felaprítottam egészen, a recept szerint villával kéne összetörni, ezt nem vállaltam. Az aprított paradicsomhoz kevertem a szintén felaprított póréhagymát és a felkarikázott erős paprikát, valamint a sót és az oreganót. (Egyébként már itt is sok levet öntöttem le a paradicsomról, mert sok levet engedett, amíg állt és várta a többi hozzávalót.)

Egy szép tűzálló tál aljára cukkíniszeleteket tettem, megkentem a paradicsomos keverékkel, ezt befedtem cukkíniszeletekkel, majd megint egy réteg paradicsom és egy réteg cukkíni jött. Minden réteget enyhén megsóztam, illetve kevés olívaolajat csurgattam rá. Egy kicsi olajat a tetejére is csöpögtettem és a kezemmel szépen szétkentem, hogy minden cukkíniszeletre jusson.

A tálat fóliával lefedve a 200 fokos sütőbe toltam, és 15 percig így sütöttem. Ekkor levettem a fóliát, láttam, hogy rengeteg a lé alatta, ezért még 30 percig fólia nélkül sütöttem. Nem akartam péppé főzni, ezért 30-40 perc elteltével kicsi reszelt goudát és parmezánt (egy másik kajából megmaradó keveréket) szórtam a tetejére, ezzel még egy kis időre visszatoltam a sütőbe, amíg a sajt rá nem olvadt az ételre.

Sokkal többet vártam tőle, de Ercsi azt mondta, neki ízlett. Erről jut eszembe, hogy elfelejtette pontozni a vendéglátást! :-)

Fűszeres tepsis krumpli

Íme, a mostani kedvenc köretem. :) Ilyesmit kerestem már réges-régen, de valahogy soha nem találtam meg a megfelelő receptet. A követelményeim a következők voltak: szaftos legyen, krumpliból és hagymából álljon, rövid idő alatt elkészüljön, tepsiben kelljen sütni.

Naná, hogy ezt a receptet is Imi találta meg nekem, méghozzá ugyanonnan, ahonnan a csülköt, de ezt nem Guszti, hanem Edit küldte be.

Ezen is módosítottam valamennyit, mert Edit debreceni kolbásszal és petrezselyemmel készítette. Én ezeket kihagytam. Úgy gondolom, hogy ha még debrecenit is tettem volna bele, nem köret lenne, hanem egy jó, laktató főétel. :)

Hozzávalók:
- krumpli (nálam 5 nagyobb)
- hagyma (nálam 2 nagyobb)
- olaj
- pirospaprika
- szárított majoránna
- őrölt bors
- só vagy ételízesítő

A krumplit meghámoztam, megmostam, cikkekre szeltem. Belehelyeztem egy sütőtálba.  A hagymát megpucoltam, négyfelé vágtam, majd a negyedeket - mivel elég nagy hagymáim voltak - még háromfelé. A rétegeket szétszedtem és rászórtam a krumplira.

Meglocsoltam olajjal, megszórtam ételízesítővel, majoránnával, borssal, kevés pirospaprikával és az egészet alaposan összekevertem. Fontos, hogy annyi olaj legyen rajta, hogy minden krumplidarabot be tudjon vonni.


A sütőtálat betakartam alufóliával és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 perc sütés-párolás után eltávolítottam az alufóliát és egy villát beleszúrva a krumpliba már puhának is találtam.  Néhány percig pirítottam még, aztán gyorsan tálaltam a csülök mellé. :)

Ha a csülök nem is, de ez a krumpli egészen biztosan felkerül a karácsonyi menü-listámra. :) 

Bori hagymás krumplija

Csincsilla kérésére külön bejegyzést kapott Bori hagymás krumplija, amit lehet enni köretnek, vagy akár salátának is. Különösen finom rántott hús mellé! Így készül:

Egy adag (mondjuk 1 dl) majonézhez keverünk ízlés szerint mustárt (lehet 1 kávéskanál), pici porcukrot, pár csepp citromlét és késhegynyi őrölt szerecsendiót. Amikor ezeket jól elkevertük jöhet bele két adag (mondjuk 2 dl) joghurt. Ezután belekarikázzuk a héjában főtt krumplit (mondjuk 4 szemet) és fél, uszkve egy fej apróra vágott lilahagymát. A hagymát lehet Csincsilla-módra előkezelni: előbb lesózva állni hagyni, hogy elmenjen az ereje. Ennyi az egész.

Kicsit rövidre sikerült ez a bejegyzés, mert sok a munkám itthon, de cserébe van egy meglepetésem, ez az őőőrülten ijesztő Tökfej, amit Ercsi és Viki faragott ki tegnap.

Pontosabban Viki előrajzolta és Ercsi kifaragta, mert félt, hogy Viki elvágja a kezét. Ettől én is félnék, a balkezesek ne faragjanak tökfejeket, hanem csak taroljanak a kézilabdapályán! Nincs igazam?

Itt van Tökfej barátságosabb megvilágításban, nagyon édes, mert olyan kedves arca van! Biztosan jó hangulatot áraszt a lakásban! Köszi a képeket!

Mustáros-hagymás csirke

Csirke és pulya. Nálunk legtöbbször csak ez készülhet, de most nem is neheztelek ezért Tomára, mert legutóbb, amikor a változatosság kedvéért marhahúslevest főztem, nagyon befürödtem vele, mert a levesnek színtiszta halszaga volt és valami borzalmas íze. Itt szeretném megjegyezni, hogy a húst a Tescóban vettem, és a címkéje szerint ír marha volt. Szerencsére tuti csirkelelőhelyem már van, most a marhához kéne valami jó hentest vagy tenyésztőt felkutatnom még akkor is, ha egy kezemen meg tudom számolni, hogy évente hányszor készül étel nálunk marhahúsból. Ez a recept Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvéből való, a napokban innen fogok idézni néhányszor, mert annyi jó receptet találtam most benne.

Sajnos petrezselymet elfelejtettem venni, pedig imádom, és azzal kellett volna tálaláskor megszórni a húsok tetejét. Toma még örült is ennek a hiánynak, és én sem panaszkodom, mert így is nagyon finom volt ez az egyszerű mustáros-hagymás csirke.

Hozzávalók (nálam):

- 3 csirke felsőcomb + 1 csontos csirkemell kétfelé vágva

- 2 fej vöröshagyma

- 2,5 dl száraz fehér bor (mit ad Isten, ezt ezt nem felejtettem el!)

- 2 evőkanál mustár

- 2 evőkanál olivaolaj

- só és frissen őrölt bors

- 1 csokor petrezselyem

A sütőt előmelegítettem 220 fokra, és amíg bemelegedett, elkészítettem a csirkét. A csirkemellet kétfelé vágtam, a combokat hagytam ahogy vannak, sóztam és borsoztam, majd két részletben szép pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Amíg a csirkék sültek, a bort kézi habverővel simára kevertem a mustárral, és két nagy fej hagymát felkarikáztam. Egy kisebb tepsit sütőpapírral béleltem, erre szedtem ki a megsült húsokat, s a serpenyőben visszamaradt olajon addig kevergettem a hagymát, míg szép aranybarna, és puha nem lett. Átügyeskedtem ezt is a csirkecombok és -mellek alá a tepsibe, rájuk öntöttem a mustáros bort, végül betoltam a sütőbe 45 percre.

A borzalmas marhahúslevest pedig elküldtem Zokninak és Orionnak, remélem át lehet őket verni, hogy nem marhahúst, hanem halat esznek.

Petrezselymes-citromos uborkasaláta

Kriszti kolléganőmtől hallottam ennek a finom, frissítő salátának egy változatát. Én egy picit továbbfejlesztettem , de azt hiszem, ez a fejlesztés csak előnyére vált és ezentúl biztosan fog szerepelni a salátarepertoáromban.


Mint minden salátánál, itt is ízlés dolga, hogy ki miből mennyit tesz bele. Lényeg, hogy kb. kétszer annyi uborka kerüljön bele, mint paradicsom, hogy az uborka íze dominánsabb legyen.

Tehát a meghámozott, felaprított uborkát beletesszük egy mélyebb tálba. Hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott paradicsomot, vékony karikára vágott újhagymát vagy póréhagymát. Megszórjuk sóval, borssal, egy nagy csokor apróra vágott friss petrezselyemmel, kevés bazsalikommal és végül meglocsoljuk egy kis olivaolajjal és frissen facsart citrom levével. Az egészet jól összekeverjük, egy-két órára hűtőbe tesszük és azonnal fogyasztjuk.


Ezt a salátát az augusztus 27-én, nálunk tartott bográcsolásra készítettem, amikor is összesen 20-an gyűltünk össze a kertben (plusz a két, boldog négylábú). Egész nap döglesztő meleg volt, tűző napsütéssel. Nem hittük volna, hogy idén már másodszorra tol ki velünk az időjárás. A bográcsgulyás éppenhogy elkészült, a pásztortarhonyának is már csak negyed óra kellett volna, amikor este 8 óra körül leszakadt az ég. 20 ember rohant befelé, 20 darab műanyag székkel, 3 műanyag asztallal és a teljes terítékkel (a terítékbe belértem az alkoholtartalmú italokat is :) ). Nem gondoltam volna, hogy ennyien, ilyen felszereléssel elférünk bent a lakásban, de nem volt mit tenni, megoldottuk a helyzetet és végül - azt hiszem mindenki nevében nyilatkozhatok - egy jó hangulatú estébe torkollott a bográcsolás.

Mivel Bee másnap lett 25 éves, ezért megleptük őt 4 tortával. Mazsolino megsütötte a krémes áfonyatortáját áfonya helyett kékszőlővel és ribizlivel, Bori (Sheppie) puncstortával készült, én az epres csigatortát készítettem el. "Esküvőifotós" Andi pedig egy különleges diós-mogyorókrémes-tejszínhabos tortát hozott Székesfehérvárról, aminek sajnos nem tudom a nevét, csak azt hogy finom volt. :)


Bee persze nem sejtett semmit a tortákról, én meg aggódtam, hogy az időjárás keresztülhúzta a számításunkat, hogyan is fogjuk tudni megoldani a felköszöntést. A kertben könnyebb lett volna, hiszen nagyon egyszerűen kivihettük volna oda a házból a tortákat (kettő a hűtőben volt, kettő a hálószobában). Így meg műanyag székeken-asztalokon átmászva néhány centis helyeken tudtunk csak mozogni. Végül a barátok leleményessége megoldotta a kérdést és sikerült meglepetésszerűen átadnunk a tortákat Bee-nek és felköszönteni őt negyed évszázados szülinapja alkalmából (és következő napon tartott névnapja alkalmából is). :)

Csülök pékné módra

Nem egy tipikusan nyári étel. Nehéz, laktató. Zsíros, fokhagymás, hagymás. De hát nincs is nyár! Legalábbis a meteorológiai előrejelzés szerint egy darabig még várhatunk rá. Jövő héten megint jön a lehűlés és ilyenkor igazán jól tud esni egy forró egytálétel. Mint például ez is.

Római tálban elkészítve, újkrumplival igazán finom. Időigényes, de cserébe nem kell sokat mosogatni. :)

Hozzávalók:
- 1 nagy, csontos füstölt csülök
- 1/2 kg hagyma
- 1,2 kg krumpli
- 6-7 gerezd fokhagyma
- 1-2 dl sör
- só, bors, pirospaprika, majoranna
- 2 evőkanál zsír

A csülköt egy mély lábasban feltesszük főni annyi vízzel hogy épp ellepje. Gyengén megsózzuk.

Eközben a krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. Ha újkrumplival készítjük, lehetőleg minél kisebbeket vásároljunk, hogy ne kelljen felvágni, egyben maradhassanak.
A hagymát szintén megtisztítjuk, nagyobb csíkokra vágjuk. A fokhagyma felét áttörjük.

Az előre beáztatott római tálban összekeverjük a hagymát, krumplit, fokhagymát.


A zsírt kissé megolvasztjuk és belekavarjuk a fűszereket. Ezzel meglocsoljuk a krumplis-hagymás keveréket és jól összerázzuk, hogy mindenhova jusson belőle.

Amint a csülök majdnem megpuhult, kiemeljük a vízből, lecsöpögtetjük és annyira hagyjuk kihűlni, hogy dolgozni tudjunk vele. Kicsontozzuk és a húst feldaraboljuk. Vághatjuk kockára, csíkokra, kissebb vagy nagyobb darabokra. A bőrét hagyjuk rajta, késsel vágjunk rá átlós csíkokat, vagyis rácsozzuk be. :)

A húsdarabokat fektessük a krumpli tetejére. Abból a vízből, amiben a csülök főtt, kb. 1 dl-t, valamint a sört öntsük alá.

Hideg sütőbe toljuk, majd lefedve kb. 1-1,5 órán keresztül sütjük 250 fokon. Miután megpuhult, levesszük a tetőt, rászórjuk a fokhagyma összenyomott másik felét is, 200 fokra levesszük a sütő hőfokát és pirulásig sütjük.

Forrón, friss uborkasalátával vagy csemegeuborkával az igazi. Ez az adag kb. 6 személynek elég.

Sajnos nekem nincs kemencém, mint annak a bizonyos péknének, aki a legenda szerint először készítette ezt az ételt, ezért én csak a tűzhelyem sütőjében tudtam megsütni, de így is nagyon finom lett.

Jelentem, három hete túl vagyok az eperlekvár befőzésen. Idén 6 kiló eperből 18 üveg lekvár készült. Sajnos elég híg lett, de úgy gondolom, ez a sok-sok esőnek köszönhető. Na sebaj, Csincsillától tanult módszerrel hűtőben fogom tárolni azt, amelyiket éppen fogyasztani szeretném, mert ott besűrűsödik. Az üvegek tegnap kapták meg a "díszruhájukat", ezt most meg is mutatom. :)

Zöldséges-darált húsos újburgonya-egytál

Andival szinte egy időben néztünk ki magunknak egy majdnem egyforma, de mégis kicsit más újkrumplis ételt. Az enyémnek ez lett a végeredménye:

Én a Kiskegyed Konyhájában bukkantam a receptre és ahogy rápillantottam az étel fotójára, rögtön tudtam, hogy ez lesz az én idei első újkrumplis ebédem. Természetesen nem pontosan úgy készítettem el, ahogy le van írva, módosítottam rajta ezt-azt. A legnagyobb változtatás az volt, hogy gomba helyett zöldbabot tettem bele, mert elfelejtettem gombát venni hozzá és rögtönzésképpen kikaptam a mélyhűtőből az első zöldséget ami a kezembe akadt.

Hozzávalók:
- 40 dkg újkrumpli
- 20 dkg zöldbab (vagy gomba)
- 1 kaliforniai paprika (zöldet ír a recept, amit én következetesen pirosnak olvastam, így piros került bele)
- 4 paradicsom
- 1 nagy fej hagyma
- 50 dkg darált hús
- 1 csokor petrezselyem
- olaj
- só, bors

Az újkrumplit dörzsi szivaccsal megtisztítottam, feldaraboltam, sós vízben megfőztem. Nem túl puhára, csak éppen annyira, hogy a villát bele tudjam szúrni. A mirelit zöldbabot szintén sós vízben főztem meg. Mindkettőt leszűrtem.

A lilahagymát vékonyan, félkarikára szeleteltem, a paprikát felcsíkoztam, a paradicsomot nyolcadokra vágtam.

Az olajat wokban felforrósítottam, a hagymát megpároltam rajta, majd belekevertem a darált húst és megpirítottam. Sóztam és cayenne borssal ízesítettem. Fedő alatt rövid ideig pároltam.

Amikor a hús félig megpuhult, hozzáadtam a paradicsomot és néhány percig erős tűzön, kevergetve főztem, hagytam, hogy a paradicsom kissé levet eresszen. Ezután belekevertem a csíkokra vágott paprikát, a krumplit és a zöldbabot és az egészet összepirítottam. Végül apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg.

Örültem, hogy sima bors helyett cayenne borssal (illetve helyesen cayenne-i paprkával) szórtam meg, mert adott neki egy kissé csípős, pikáns ízt. Nekem nagyon ízlett és bár Imi nem mondta, de úgy vettem észre, hogy neki kevésbé. Nem hiszem, hogy a kedvence lesz. :) Én szívesen csinálnék máskor is.

Burgonyás-hagymás pizza

Folytatódik ez a borzalmas hideg, már szinte mindenki elővette a télikabátját és a csizámáját ismét, s a lakásban is egyre csökken a hőmérséklet. Folyton járatnám a sütőt, mert mégiscsak jobb, ha valami fűt is és kaját is ad, mint az olajradiátor, ami csak a villanyórát pörgeti, de jól nem lakunk tőle. Ezért esett a választásom megint a Geopen Könyvkiadó Ünnepi étkek c. könyvéből erre a burgonyás-hagymás pizzára.

Pár dolgot változtattam a recepten megint, ezeket zárójelben jegyzem, mert szerintem úgy is tökéletes, ha az eredeti hozzávalókkal és eredeti módon készül, meg úgy is, ahogyan én készítettem.

Hozzávalók a tésztához:

- 1 evőkanál szárított élesztő (negyed friss élesztő)

- 1,25 csésze (3 dl) melegvíz (plusz még egy deci kellett) (hát ez édes: azt írja: 43°C!!!:-))

- 3,5 csésze (56) dkg finomliszt

- 1/3 csésze (4,5 dkg) rozs- vagy hajdinaliszt, vagy még 1/3 csésze (6 dkg) finomliszt

- 3 evőkanál olívaolaj (2 evőkanállal tettem, plusz egy ment a tál kiolajozásához)

- 1 kávéskanál só

- 3 evőkanál finomra aprított friss rozmaring (egy kávéskanál szárítottat használtam)

Az utasításokat lépésről lépésre betartottam, mert erre az előre-kovász-készítős módszerre Csincsilla is rábeszélt már egyszer, de ha nincs utasításba adva nekem, hát nem tudom eljátszani ezeket a hókuszpókuszokat.

Szóval:

A tésztához belemorzsoltam a z élesztőt 1/2 csésze (1,2 dl) meleg vízbe a robotgép táljában. Hozzáadtam 1/2 csésze (7,5 dkg) finomlisztet és összekevertem vele. Letakarva pihentettem kb. 30 percig. Szépen felhabosodott, megduzzadt a massza. Hozzáadtam az olívaolajat, a maradék vizet, valamint a sóval, rozsliszttel és egy kis szárított rozmaringgal elkevert lisztet. Kis fordulatszámon dagasztottam a tésztát, amíg elvált az edény falától, de közben kicsi vizet adagoltam hozzá, meg amikor ez túl sok lett, egy kanálka lisztet is. Végül szépen összeállt a tészta, ekkor kiolajoztam a tálat és konyharuhával letakarva kelesztettem 1 órát (vagy amíg a térfogata a duplájára nő, de persze ez idő alatt alukáltam, szóval 1 óra kellett nekem).

Amikor a tészta 1 óra múlva duplájára kelt, elfeleztem, lisztezett pulton mindkét gömböcöt kinyújtottam, ráterítettem egy-egy sütőpapírral fedett sütőlemezre és kitettem őket az erkélyre. Az eredeti recept azt írja, hogy "a megkelt tésztát borítsuk lisztezett deszkára, gyúrjuk át, takarjuk le és 30 percre tegyük a hűtőbe". "Szerencsére" az erkélyen nagyon hideg van, nem kellett a hűtőt kipakolnom. És a sorrendre se figyeltem, szóval kinyújtva hűtöttem. De nem ártott neki!

A feltétnél is változtattam kicsit, mivel nem az egész pizzát csináltam burgonyás-hagymásra, nehogy már bajba kerüljek vele este a vacsoránál, ezért csökkentettem a hagyma és a krumpli mennyiségét, pont a felére.

Hozzávalók a (nem csökkentett) feltéthez:

- 8 kis új rózsaburgonya

- 6 evőkanál olívaolaj

- só és frissen őrölt bors

- 4 nagy fej vöröshagyma vékony karikákra vágva

- 1 csésze (12,5 dkg) pármai sonka hosszú, vékony szeletekre vágva (persze nálam sága selyemsonka játszott) - ízlés szerint, azaz elhagyható

- kukoricaliszt a megszóráshoz (nálam sütőpapír)

- 1 evőkanál fokhagyma szétnyomva (nálam 2 gerezd)

- 1-1,5 csésze (12-20 dkg) mozzarella (nálam 10 dkg)

- 2 evőkanál friss zsálya vagy rozmaring felaprítva (kihagytam)

- 1/2 csésze (6 dkg) frissen reszelt parmezán sajt

Amíg hibernálódtak a tészták - valamelyik munkafázisban valamennyi ideig - addig a sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a krumplikat sütőpapírral bélelt sütőedénykébe tettem, megkentem olívaolajjal, megszórtam sóval és borssal, és kábé 30 perc alatt puhává , de nem szétesőssé sütöttem. Nem volt időm hagyni kihűlni, azonnal szeleteltem kábé 6mm-es karikákra.

Egy kis láboskában üvegesre pároltam a hagymát (kb. 10 perc), de lehet ízlés szerint ropogósra vagy aranyszínűre sütni. Választhattok! :-) Végül ízesítettem sóval, borssal, és ekkor lehet hozzáadni a sonkát is, ha valaki tesz bele.

Behoztam a pizzalapomat az erkélyről, és megkentem 2 evőkanál fokhagymás olajjal (máskor csak a széleit fogom megkenni, mert olyan jó ropogós lett tőle, míg belül kissé olajos volt, de ez sem tudta elrontani!). A fokhagymás olajjal lekent tésztára raktam a karikára vágott (lehet reszelni is) mozzarellát, majd a párolt hagymát és a burgonyát. Egy félkarikára vágott paradicsomot is elrendztem ízlésesen ekkor a pizza tetején, biztos ami biztos. Most kéne megszórni a felaprított zsályával vagy rozmaringgal, ezt kihagytam, viszont tényleg szórtam rá reszelt parmezánt.

240°C-os sütőben addig kell sütni, amíg a tészt széle felpuffadva aranybarna nem lesz (12-15 perc). Itten még olívaolajat ajánl a tészta szélére kenni, hogy szép fényes legyen, de ez szerintem már tényleg túlzás. Tálaláskor megszórtam a szép csíkokra vágott sonkával.

Frissen sütve isteni finom pizza volt, számomra sokkal jobb, mint a szokásos paradicsomos-sonkás-sajtos, amilyet emellett sütöttem Tomának. Jól csúszott rá a behűtött rozé, de gondolom, hideg sör mellé is kiváló. Nem tudom, hogy bírja majd a melegítést ez a sok hagyma-fokhagyma-és-olaj. Remélem, lesz vállalkozó, aki velem ebédel holnap!

Körözött

Amikor Andi felsorolta, hogy mi minden finomság várta őt húsvétkor a tesójánál, megakadt a szemem a körözöttnél. Sajnos nem azért, mert juhtúróból készült - mivel nem szeretem a juhtúrót - hanem azért, mert akkor döbbentem rá, hogy ez a rendkívül egyszerű és népszerű szendvicsfeltét még nem szerepelt a blogban. Pedig én például elég gyakran készítek körözöttet.

Persze tudom, hogy ez is a "mindenki másképp csinálja" - és másból - kategóriába tartozik, de elkezdem én a sort a saját receptemmel, utána pedig várom, hogy kinek milyen variációja van hozzá.


Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- lilahagyma
- őrölt kömény
- őrölt pirospaprika
- Piros Arany
- tejföl
- só

A túrót beleöntjük egy mélyebb edénybe és apránként hozzáadjuk a következőket: az egészen apróra vágott lilahagymát - ebből mi sokat szoktunk beletenni - , néhány evőkanál tejfölt, és az őrölt köményt. Nyomunk bele egy kis Piros Aranyat, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós. Szórjunk bele egy ici-pici őrölt pirospaprikát és jól keverjük össze az egészet.

- Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejfölt, de kenhető állagú és ne folyós legyen!

- Ha nem elég rózsaszín, nyomjunk bele még Piros Aranyat, vagy ha már elég sós, akkor szórjunk bele pirospaprikát.

- Ha a színe tökéletes, de sótlan, akkor sóval ízesítsük.

Paprikába töltve vagy csak a tálban lefedve egy éjszakát pihentessük a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek.

Másnap a paprikát szeleteljük és már fogyaszthatjuk is. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb.

Jelentem, visszavonhatatlanul tavasz van. Érzem az illatát a levegőben. Vagyis a nyíló virágok illatát, mert bármerre nézek, azt látok. A kertünkben ibolyák bújnak meg, az utcában a díszfák virágoznak, anyuéknál tulipánok, jácintok, nárciszok. A következő napokra jósolt lehűlés senkit ne ijesszen meg, elkergettük a telet. :)

Dödölle

Imádom ezt az ételt! Nem is tudom minek nevezzem: köretnek? Vagy főételnek? Mindkettőnek finom. Ettem már Zalában, Vas megyében, de a legfinomabb számomra az apu-féle. Tapasztalatom szerint mindenhol máshogy készül, de az alapíz és az állag nagyjából hasonló. Sajnos apu ritkán készíti, mert rajta és rajtam kívül semelyik családtag nem szereti. Ennek szoktam is örülni, mert több marad nekem. :)
Apuval főételként fogyasztjuk, de Vépen, Erzsi néni mindig köretnek készíti.


Hozzávalók:
- 1,2 kg lisztes krumpli
- 40 dkg liszt
- 3-4 evőkanál zsír
- 2 nagy fej hagyma
- 2 kávéskanál pirospaprika
- só


A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, puhára főzzük. Lehúzzuk az edényt a tűzről, a krumplit saját levében pépesre törjük. Megszórjuk a liszttel és fakanál segítségével erőteljes mozdulatokkal addig keverjük, amíg egészen sűrű, nehezen dagasztható lesz. Néhány percre visszatesszük szikkadni a meleg tűzhelylapra (vagy a felforrósított lángelosztó lapra).

A hagymát finomra vágjuk, a zsíron aranysárgára pirítjuk. Megszórjuk a pirospaprikával. 1-2 kanálnyit egy sütőedény/tepsi aljára kenünk belőle. A hagymás zsírba mártogatott evőkanállal nagy galuskákat szaggatunk a krumplis masszából. Egymás mellé a tepsibe rakosgatjuk, meglocsoljuk a hagymás zsírral és forró sütőben (200-220 fok) megpirítjuk (kb. 30 perc).

Azonnal tálaljuk, frissen a legfinomabb! Külön csészében tejfölt vagy további pirított hagymát kínálhatunk hozzá.

Nekem még "másnaposan", sütőben felforrósítva is nagyon ízlik. Semmit nem szoktam mellé enni, még tejfölt sem, amit pedig szinte mindenre teszek még utólag. Ez így jó, ahogy elkészül.

Itt pedig egy kis tavaszidéző tulipánt láthattok. Egészen pontosan két darab nőnapi tulipánt. Az egyiket én kaptam Imitől és Frakktól, a másikat pedig Vilma szintén kettejüktől. Elvégre ő is nőnemű kutyalány! :)

Padlizsántekercsek

A padlizsánnak ez az elkészítési módja már legalább 8 éve izgatja a fantáziámat, amióta Stahl Judit legelső (zöld színű) szakácskönyvét megvettem. Többször nekiálltam már, de a szó szerinti receptet még sosem sikerült betartanom, most sem. Ezért ha valaki kíváncsi az eredetire, lapozzon az "Enni jó" szakácskönyv 82. oldalára, vagy várjon türelmesen, amíg végül sikeresen megoldom majd ezt a feladatot.

Az eredeti hozzávalók között szerepel az olajban eltett aszalt paradicsom. Talán kétszer vettem ilyet életemben, de mindig valami más kajában végezte, viszont emlékszem, egyik évben Csincsillával paradicsomaszaló versenyt tartottunk, én kifejezetten emiatt a kaja miatt vacakoltam az aszalással. Nem tudom felidézni már a részleteket, és sajnálom, hogy akkor még nem írtuk a blogot, de valami olyasmi volt nálam, hogy napokig aszaltam a sütőben a felezett paradicsomokat, majd végül egy részét jól kiszárítottam, egy másik részét az elkészülés pillanatában felfaltam, annyira finom volt (és persze a szárazra aszalt paradicsomokat is mind megettem), míg végül egy kis részét sikerült olajban eltennem, ami pár héten belül megpenészedett. Azóta nem próbálkoztam paradicsomaszalással.

Most azzal kezdtem a padlizsántekercs elkészítését, hogy olyan 5 szem félbevágott koktélparadicsomot betettem a sütőbe 50 fokon, hőlégkavarásra, s amíg aszalódtak a sütőben, felhívtam anyut telefonon. Ajánlatos ennél a kajánál - ha nincs otthon olajban eltett aszalt paradicsom - valakit készenlétben tartani, aki gond nélkül tud egy órát telefonon beszélni.

Szóval: Amikor a paradicsomok valamennyire megroggyantak az egyórás aszalódás után, egy szép padlizsánt megmostam, félbevágtam, majd a fél padlizsánokat 3-3 vékony szeletre vágtam. Sütőpapíros tepsire fektettem őket egymás mellé, megkentem olívaolajjal, sóztam, borsoztam és bedugtam a 190 fokos sütőbe. Mellédobtam még 3 gerezd fokhagymát is héjastól. Olyan 10-15 perc múlva, amikor a padlizsánszeletek szép színt kaptak, kivettem a sütőből a tepsit, megfordítottam a szeleteket, a másik oldalt is sóztam, borsoztam és visszadugtam még 10-15 percre. (Az illatorgia leírhatatlan volt már ekkor!) Az elkészült padlizsánokat kivettem a sütőből, hogy kicsit hűljenek, s amikor már nem égettek meg, tettem minden szeletre egy kis márványsajtot, két féldarab sült paradicsomot, darabka sült fokhagymát, feltekercseltem és jól megettem.

Annyira finom volt, sajnálom, hogy nem sikerül róluk jobb képet csinálni, de az illatok miatt egy percet se tudtam tovább várni az evéssel.

És ha már a finom padlizsántekercsről nem sikerült jó képet készíteni, itt egy gyönyörű felvétel a gyümölcssalátáról jeges eperszemekkel.