Mascarponés szilvás klafuti

Hurrá, itt a szilvaszezon megint. Ámbár ez is olyan vízízű, mint az idén minden gyümölcs, de hát vannak ilyen évek, majd talán lesz jobb is. A klafutit változatlanul imádom (sajnos), pont ilyen hideg, esős szombatokra való, amikor már annyira lusta az ember, hogy még süteménygyártásra sem tud öt percnél több időt szánni. A tavalyi változatot kicsit leporolgattam, főleg, hogy volt némi maradék mascarponém, amit sürgősen el kellett használni.
Ja, és persze, a legfontosabb: végre megajándékoztam magamat az Anditól évek óta nagyon irigyelt Bosh robotgéppel, és játszani szerettem volna az új játékommal. Az egész úgy kezdődött, hogy lent felejtettem Tésán a kb. negyven éves (még anyukámtól örököltem) endéká habverőmet, és elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha beruháznék egy újra, már úgyis kezdett egy kicsit kehesedni. A negyvenéves endékás. Nagyon szűkmarkú vagyok magammal szemben, ha elektromos konyhai masinákról van szó, képes vagyok évekig tervezgetni egy gépbeszerzést. Soha nem voltam megveszve az elektromos szerszámokért, még a porszívó-mosógép páros is csak nehezen jutott be hozzám, a többiről nem is beszélek. Meg kicsi is a konyhám, kicsi a hely is, a pult is, ha elteszem, sosem veszem elő, ha elől hagyom, nem férek. Most viszont valamiért eluralkodott rajtam a mohóság, főleg, hogy ha levontam a habverő árát a robotgépéből, akkor már nagyon jó árat kaptam (remélem, tudtok követni), mondhatni akciósat, amit már nem lehetett kihagyni. Ez a beszerzés nem jött volna létre, ha nincs nagy segítségemre a pontos típusválasztásban blogszerzőtársam és családja, meg t3v, az okostojás igazán remek leírása. 

Na, akkor a recept.

Hozzávalók:
- 2 nagy tojás
- egy csésze liszt
- egy csésze tej
- 125 gramm mascarpone
- 40 gramm vaj
- 0,5-1 kg szilva
- egy teáskanál őrölt fahéj
- fél csésze barna cukor (ha nem elég édes a szilva, akkor több, és persze fehér is jó)
- csipet só

Először is bekapcsolom a sütőt, olyan 200 fokra. Kivajazok egy piteformát vagy mást, most éppen egy 20x30 cm-es tepsit. A szilvát kimagozom.
Beizzítom a vadiúj robotgépemet. Habosra keverem vele a két tojást a csipet sóval meg a cukor felével. Hozzáadom a tejet, lisztet, mascarponét, szobahőmérsékletű, puha vajat, és szép simára keverem a masszát.
A kivajazott tepsi aljára pakolom a kimagozott szilvákat, megszórom a fahéjjal és a maradék cukorral. Ráöntöm a híg, tojásos löttyöt, és mehet is a forró sütőbe, mindaddig, míg szépen meg nem pirul.
Magozással és mosogatással együtt kb. tíz perc, ha lelassultunk a hidegtől, meg a sütési idő, de azt már félig szundikálva tölthetjük. És annyira finom, hogy azt hiszem, a máglyarakás (itt és itt) és a grízes sütik után ez is felkerül az embargós listára.

Chipskészítő szerszám

Nagyon érdekes ajándékot kaptam Boritól: egy chipskészítő szerszámot, amire a szombatonként nyitva tartó pilisvörösvári piacon bukkantak Margóval. Bori tudja, mennyire szeretjük a krumplival készült ételeket, legfőképp a sült krumplit minden formában, tehát hozott egyet nekem és tesómnak is. Köszönjük szépen!

Tegnap kipróbáltam a különös szerkezetet és egy jó nagy adag krumpliból készítettem ilyen szép spirálformát, amit aztán forró olajban kisütöttem.

A spirálozási hadműveletet levideóztuk Tomával, hogy mindenki el tudja képzelni, hogyan működik a gépezet. Szerencsére nagyon könnyű használni. Ez azért is különleges szerencse, mert mostanában rámjár a rúd, szinte semmi nem sikerül, teljesen megszokott dolgokat elrontok, és ez nemcsak a konyhai dolgaimra igaz. Ha valami leeshet, eltörhet, szétszakadhat, megéghet, nyers maradhat, felrobbanhat, bármilyen más furmányos módon elromolhat, tönkre mehet, akkor az egészen biztosan meg is történik nálam mostanában. Semmi vész, bírom a terhelést! :-)

Szerencsére az új szerkezet kiválóan működött, csak a krumplit sütöttem úgy két perccel hosszabb ideig, mint kellett volna. Az pedig, hogy ennyire ropogósra sütöttem, csak a vacsoránál volt egy kicsit zavaró, mivel éhesen falni szoktuk a kaját, de ezt nem lehetett, mert annyira kemény és éles volt. Viszont másnap, hidegen igazi chips lett a maradékból (sajnos csak egy kis maréknyi), amit csak úgy, két kaja között az ember szívesen, nyugodtan, ráérősen elropogtat. Bármennyit.

Köszönöm Bori, biztosan sokat fogom használni ezt a szerkezetet, örülök, hogy gondoltál rám! Nem bánnám, ha most itt lenne egy jó nagy tállal ebből a szép pirosra sütött chipsből a borocskám mellé. Kicsit jobban menne az írás azt hiszem.