Házi csokipuding

Régen, gyerekkoromban, még a Sas-hegyen csináltunk ilyen pudingokat, volt egy időszak, amikor meg voltunk érte őrülve. Nem emlékszem, hogy pudingporból vagy valami házi trükkel készültek-e, csak arra, hogy gyártottuk, és vártuk, hogy megdermedjenek a tálakban. Aztán nagykoromban már nem kívántam annyira az édességeket, de mostanában gyakran előfordul, hogy ha délutáni szundikálásomból felébredek, akkor szeretnék valami nagyon finomat enni. Ez a puding pont megfelelne erre a célra, csak az a lényeg, hogy szundi előtt elkészüljön, hogy utána csak enni kelljen.

A mini tortácskákhoz kerestem valami krémet, és ezt a receptet próbáltam ki. Amikor megkóstoltam, akkor egy csomót nyafogtam, hogy túl édes nekem, de a tesztalanyaim azt mondták, nem az, és pár nap múlva már nekem se volt az. Nem értem, ez vajon naponta változhat az embernél? Tegnapra már nem maradt se süti, se puding, viszont délután majdnem megőrültem, hogy valami csokit ehessek, olyan jó lett volna, ha van egy kis adag a hűtőben.

Az eredeti receptben bögrés, kanalas, dekagrammos és grammos mértékegységben is meg vannak adva a hozzávalók, leírom én is mindet, hátha valakinek a bögrés jobban tetszik.

Hozzávalók:

• 1 bögre kristálycukor (12 dkg) - én barna cukrot használtam, és legközelebb kicsit kevesebbel próbálom majd
• szűk negyed bögre holland kakaópor (3 csapott evőkanál, 20 g)
• negyed bögre étkezési keményítő (3 csapott evőkanál, 30 g)
• 1 csipet só
• két és kétharmad bögre 2,8%-os tej (6,5 dl)
• 1 vaníliarúd - kihagytam, és a vaníliakivonatot is elfelejtettem, de 1 evőkanállal terveztem beletenni
• 2,5 dkg vaj

A legkisebb lábosomban összekevertem a porokat (cukrot, kakaóport, keményítőt és sót), majd ráöntöttem a hideg tejet és kézi habverővel simára kevertem. Itt jöhetne bele valami vanília. Aztán a kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem, és amikor elkezdett jobban sűrűsödni (kb. 5 perc), akkor belekevertem a vajat. Azt is addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Szétosztottam poharakba, és a pulton hagytam kihűlni. Nagyon gyorsan megdermedt és szép fényes lett a teteje.

Főztem hozzá cukor nélkül epret, és ezt tettem a tetejére, mert elsőre úgy éreztem, túl édes lett nekem.

Így egyszerűen tökéletes lett. Nagyon csinos lenne egy kis tejszínhab-kalapkával a tetején, de azt már igazán nem mertem megkockáztatni. De ti csak bátran!

A szép poharat Mazsitól örököltem. Amikor megkaptam, valami ilyesmi szépséget képzeltem el benne.

További házi pudingok a blogon:

- Csincsilla kakaós-karamellás rizspudingja

- Jamie-féle csodás citromos puding tőlem

- Lila Füge tejkaramellás pudingja, ami almatortához készült

- és egy sós pudingkülönlegesség Annától, Jamie-féle Yorkshire puding

Napi cuki pedig a kivirágzott Penny, ahogy az erkélyen sétál:

Nem sokáig kell már pórázon sétálgatnia, mert Mazsi csinál neki egy cicakifutót az erkélyre, akkor majd szabadon nézelődhet, ha akar, de nem fog tudni kiesni. Majd mutatom azt is!

Mini gyümölcstorta házi csokipudinggal - gyereknapra

Persze hazudós vagyok, mert nem is gyereknapra készültek el ezek a szépséges mini gyümölcstorták, de nem is volt baj, mert a kisfiammal úgyse tudtam találkozni. Viszont vasárnap, a gyereknapon újból kimentem az eperföldre Bélával a családi szobafestő barátunkkal, de csak mert bringázni akartam, eperre már semmi szükségem nem volt. Biztos ami biztos, vittem egy pici kosarat, amibe mégis szedtem 2 kilót, nem tudom minek: a mélyhűtőbe nem fér semmi a sok epertől, és nekem is már a fülemen folyik ki. Lekvárt meg nem csinálok már régóta, mert egyrészt legjobban frissen szeretem, azt meg tudok a mélyhűtött eperből is csinálni, másrészt nagyon nem kell cukros kajákkal tömni magam, a fröcsikkel simán bejuttatom a szervezetembe a megfelelő dózist.

De azért hogy is mondjam, ez a süti egy cukorbomba! Muszáj lesz finomítani rajta, mert én így nem tudom megenni. A tésztája a szokásos, ami Viki szülinapjára szokott készülni tesómnál, a csokipuding pedig fele cukormennyiséggel lenne jó szerintem.

Amiatt is ki akarok kísérletezni egy szállítható sütit, mert a számítógépszerelőm legutóbb nem kért pénzt a távszerelésért, viszont amikor megtudta, hogy nyugger vagyok, meg hogy van ez a blog, azt mondta, süssek neki valamilyen sütit cserébe. Ez januárban volt, azóta nem hagy nyugton a tudat, hogy tartozom egy sütivel.

A másik ok, hogy ezt a sütit választottam, hogy tesómtól kaptam jó pár évvel ezelőtt 6 db szép szilikon gyümölcstortaformákat, és eddig még csak egyszer használtam. Ezekkel szeretnék játszani mostanában. Ez a süti amúgy is olyan jó, nem kell semmi egzotikus hozzávaló, minden van otthon, ha hirtelen akarnék sütni. (Csak nekem kicsit túl édes.)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 6 evőkanál cukor (120 gramm)
• 6 evőkanál liszt (120 gramm)
• 6 evőkanál olaj
• sütőpor (egy kávéskanálnyit használtam)

A tojásokat a cukorral felhabosítottam, beletettem az olajat, végül alacsonyabb fokozaton hozzákevertem a lisztet is. A tortaformákba kanalaztam, és 200 fokon légkeveréssel 10 percig sütöttem. Kicsit nehezen jött le a forma a közepéről, úgyhogy pár perccel tovább kéne sütni. 4 db süti lett belőle.

A megsült tortácskákat rácsra tettem aljával lefelé, hogy a felpúposodott tésztarész visszalapuljon, és kb. 5 perc múlva lehúztam róla a szilikonformát. A szélétől jól elvált a tészta, csak a közepe volt kicsit ragadósabb, de nem volt nyers.

Kerestem mindenféle krémet, pudingot a neten, végül erre a selymes házi csokipudingra esett a választásom. Valamiért nem akartam zacskós pudingot, de ez a puding tényleg ehetetlenül édes lett nekem. Azt hiszem, ha még egyszer megcsinálom, akkor 5 dkg barna cukorral fogok indítani a 12 dkg helyett. 

Hozzávalók a csokipudinghoz:

• 12 dkg barna cukor (éreztem, hogy túl sok a cukor, ezért a kristálycukor helyett barnát használtam, de csökkenteni nem mertem)
• 20 g holland kakaópor
• 30 g étkezési keményítő
• 1 csipet só
• 6,5 dl tej
• 1 vaníliarúd (ez nincs nekem, de van vaníliakivonatom, amit Évától kaptam karácsonyra, de elfelejtettem beletenni, pedig kikészítettem)
• 2,5 dkg vaj

Először egy kicsi lábosban jól összekevertem a cukrot, kakaót, keményítőt és a sót. Felöntöttem a hideg tejjel, és csomómentesre kevertem egy kézi habverővel. Ezután a habverővel folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. Ekkor beletettem a vajat, és addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Még azon melegében a sütikre kanalaztam a pudingot, plusz három pohárkába.

Lesz majd a pudingról egy külön bejegyzés is, hogy később megtaláljam, mert kiindulásnak tök jó lesz, olyan gyorsan megdermedt, finom illata van, és legfőképpen nagyon szép! Végül a sütiket mandulalapokkal, mozsárban összetört kesudióval (lehetne mogyoró is), és eperrel díszítettem. Gondolkodom, hogy Zsoltnak, a számítógépesemnek hogy készítsem, mert nagyon nyomaszt már ez a tartozás.

Végül pedig egy igazán nagyon édes csokipuding, Eminens Emike a gyereknapon elfoglalta a helyét és fegyelmezetten várja a köszöntést:

Tesóm egyébként vaníliapudinggal és banánnal szokta készíteni ezt a tortát, de én nem szoktam kérni belőle, arra eddig nem emlékeztem, hogy miért. Most már tudom, mert nekem túl édes. Vajon lehetne a tésztában is csökkenteni a cukrot? Valaki segítsen!

Frissítés: Tominak nem volt túl édes, azt hazudta, hogy még meg is cukrozta a tortáját. És Olgi is azt mondta. hogy neki sem. Mindig velem van a baj.

Kakaós-karamellás rizspuding

Nem is recept, de azért finom. És ötperces mutatvány. Vasárnap bokros elfoglaltságaim miatt a totál minimumot akartam (és tudtam) hozni a hétvégi családi ebédre (csípős fűszeres csirke meg krumpli, ezek megsültek maguktól a sütőben, kész savanyúság meg puding), de aztán kiderült, hogy még pudingpor sincs otthon, legalábbis elég. Valamikor a héten negyedfüllel hallottam a Baracskai Angélát a Paprika tévén, és ő csinált valami rizspudingot, de nemigen tudtam odafigyelni (igen, akkor is bokros teendőim voltak). Szóval maga a kifejezés ütött szöget a fejemben, persze olvastam már róla régebben is, de sosem csináltam. Most viszont igen, mert kellett valami nagyon gyors desszert, szerintem tök jó lett, el is fogyott.
Felforraltam egy liter tejet, közben egy tálban összekevertem mondjuk három evőkanál rizslisztet meg három evőkanál rizsdarát tejjel, kakaóval, csipetnyi neszkávéval, vaníliával, barna cukorral és édesítőszerrel, pici fahéjjal. Amikor felforrt a tej, beleöntöttem ezt a keveréket, és folyamatosan kevergetve pár perc alatt készre főztem. Mivel volt még olyan 3-4 evőkanálnyi karamellkrémem, azt is belefőztem, szerintem jót tett neki, de persze ez ki is hagyható. (A múlt hétre készült valami desszerthez, irtó bonyolult, két tubus cukrozott sűrített tejet belenyomtam egy vastagtalpú kis lábasba, Bence volt olyan kedves hogy melléállt, és kis láng, folyamatos keverés. Tényleg folyamatos, mert pillanatok alatt leég. Aztán mikor már szép halványbarna, kész is van, szerintem tíz perc alatt van. Öntöttem még hozzá vagy másfél dl tejszínt, mert nagyon sűrű volt, és még azzal is kiforraltam.) A kész rizspudingot széttöltöttem ebbe-abba, és félig felolvadt fagyasztott eperrel ettük, szerintem a málna is nagyon jól állhat neki. A tejszínhabot letiltották.

Napi cukinak meg napozó foxi. Zsuzsika betegesen imád napozni. Télen-tavasszal, amikor irtó erősen süt a nap, akkor állandóan beszivárog a szobába, megy a nap után, és a leglehetetlenebb helyeken sütteti a hasát és egyéb dundi alkatrészeit. Annyira cuki. Ma délután a kézimunkakosárban kezdte:) Kicsit aggódtam, nehogy beleálljon a horgolótű:)

Aztán úgy döntött, hogy talán mégis kényelmesebb lesz a földön:

Az meg kicsit kemény volt. Az édes alvás a kanapén folytatódott (közvetlenül elalvás előtt Szabad Földet olvasott):

Ez már az esti levezetés:

Karamelles almás pite

Az igazat megvallva sajnos fogalmam sincs, hogy ennek a sütinek - vagy ehhez nagyon hasonlónak - fent van-e már a receptje a blogon. Ugyanis rengeteg almás süteményünk van, az "alma" keresőszóval 50 féle ételt, desszertet posztoltunk már. Ezért előre is elnézést kérek, ha esetleg ismételnék valamit, de szerettem volna, ha felkerül ez a süti is, mert a tesóm névnapjára készítettem és nagy sikert aratott.

Úgy kezdődött, hogy tesókám átküldött nekem jó néhány linket különféle sütireceptekkel, hogy megkönnyítse a dolgom, mi az amit szívesen megkóstolna. Volt köztük egy almás-pudingos, de az úgy, abban a formában ahogyan le volt írva nem nyerte el a tetszésemet. Ezért rögtönöztem egy kicsit és ez lett a végeredmény.

Hozzávalók:
- 15 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 10 dkg + 5 dkg + 3 evőkanál cukor
- fél csomag sütőpor
- 1 tojás
- kb. 60 dkg alma (tisztítva)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- fél evőkanál őrölt fahéj
- 1 csomag karamell ízű pudingpor
- 5 dl tej

Nem volt kérdés, hogy karamellpudingot fogok használni, mert tesóm nagyon szereti a karamelles dolgokat.

Először is a tésztát készítettem el. A lágy vajat, a 10 dkg cukrot, a lisztet, a sütőport és a tojást jó alaposan összegyúrtam. Nagyon lágy állagú tésztát kaptam ezért nem volt egyszerű a sütőpapírral bélelt sütőformába beleegyengetni. Kissé hullámost lett, ezért néhány helyen több tészta került az alma alá, néhány helyen kevesebb. Igyekeztem peremet is kialakítani a tésztából a tölteléknek.

Az almát megtisztítottam és felaprítottam. Összekevertem a fahéjjal, a reszelt citromhéjjal, az 5 dkg cukorral és a vaníliás cukorral, majd beleborítottam a tésztával bélelt sütőformába. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, kb. 10 percig elősütöttem.

Ezalatt gyorsan megfőztem a pudingot. A hideg tejben csomómentesre kevertem a 3 evőkanál cukrot és a pudingport majd amikor sűrűsödni kezdett elzártam alatta a gázt - nem hagytam, hogy teljesen besűrűsödjön.
Még forrón egyenletesen beterítettem vele az almatöltelék tetejét és így együtt sütöttem még kb. 25 percig.

Akik nem szeretnek pudingporral dolgozni, azoknak ajánlom a karamelles ekler fánknál leírt karamellkrém alapján elkészíteni a fedőréteget.

Ahogy említettem, nagy sikert aratott annak ellenére, hogy tesóm szerint vaníliapudinggal még finomabb lenne, mert a vanília valahogyan jobban megy az almához. Igazat adok neki, legközelebb úgy is kipróbáljuk. De a tészta állagával nagyon meg voltam elégedve. Puha és omlós volt még napok múlva is.

Itt pedig két jókedvű, mosolygós kutyát láthattok, akik élvezik a napsütést és a kirándulást. Még április utolsó napjaiban készült a kép, amikor a hosszú hétvégén elkényeztetett minket az időjárás és szinte nyári meleggel köszöntöttük a májust. Dobogókőre vittük fel Vilmát és Frakkot rohangálni egy kicsit. :)

 

Diócska

Diócska. Keresztanyum becézi így ezt a sütit, és azt gondolom, hogy ez sokkal kedvesebb név mint a hagyományos "Dió sütemény". Gyerekkoromat idézi, akkoriban ettem többször is, de már fel sem tudom idézni, hogy anyuék készítették vagy esetleg valamelyik rokonunk. Tehát évtizedekben mérhető amióta nem találkoztam ezzel a sütivel.

Húsvét előtt viszont eszébe jutott tesómnak, és mivel anyuék jó ötletnek találták, úgy döntöttek, megsütik. Lázas hajsza indult a receptje után - mindenki emlékezett rá, hogy egy kézzel írt papírlapon volt, még anno keresztanyumtól kaptuk - viszont sehogy sem került elő. De mire is jó a net? Itt találtunk egy receptet, ami gyanús, hogy nem ugyanaz, mint ami nekünk volt meg, legalábbis a töltelék egészen biztos nem az. Mi diós krémre emlékszünk, de a kíváncsiságunkat felkeltette ez a mandulás, így hát ezzel készült el.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 15 dkg darált dió
- 15 dkg porcukor
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk, amíg össze nem áll.

És ekkor kezdődik a pepecsmunka. Ugyanis speciális sütőformákra van szükségünk, méghozzá a képen jobb oldalon látható dióformára. A fotót a netről loptam, én elfelejtettem csinálni anyu formáiról.


Sajnos nekünk csak pár darab volt ebből a formából otthon, pedig az a jó, ha legalább 20-30 db-bal tudunk egyszerre dolgozni. Hiába keresgélt anyukám, sehol nem talált több ilyent, így hát a bal oldalon látható madeleine sütőformáit és egy kagylóformát használtak még a sütéshez.

Tehát a formákat egyesével ki kell kenni vajjal. Ez után mindegyikbe beletölteni a tésztát úgy, hogy a teteje lapos legyen, valamint az ujjunkkal nyomjunk bele mélyedést, mert majd ebbe fog kerülni a krém.

A megtöltött formákat sütőlapra helyezzük és 200 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütjük. Vigyázat, elég gyorsan sül, apukám néhányat oda is égetett. Sajnos pont azt a kevés dióformát. Még jó, hogy néhányat meg tudtak menteni a fotózáshoz. :)

A formák töltését-sütését addig ismételjük amíg a tészta el nem fogy. Amíg hűl a süti, elkészítjük a krémet.


Hozzávalók a krémhez:
- 3 dl tej
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 25 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- mandulaaroma

A pudingport a tejben - cukor nélkül - csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Kihűtjük.
A lágy vajat a cukorral kihabosítjuk, majd apránként hozzáadjuk a pudingot és robotgéppel néhány perc alatt simára keverjük. Néhány csepp mandulaaromával ízesítjük, színezzük.

A krémet a kihűlt sütik mélyedéseibe töltjük és kettesével összeragasztjuk.

Meg kell mondanom, nem ízlett kevésbé mint a diótöltelékes. Ez a puding-mandulaaroma nagyon feldobta az ízét. Egy nap alatt omlóssá puhult, több nap után pedig szinte elolvadt a szánkban. Nagy sikert aratott a család körében, úgyhogy biztos el fog készülni újra. Majd egyszer, valamikor. Most ugyanis anyukámnak elege lett belőle egy kicsit, mert tényleg elég macerás vajazgatni, töltögetni a pici formákat. Azt hiszem, ez több kezes munka, az egész családnak be kell szállnia az elkészítésbe. :)

Vaníliás-körtés papucsok

Ahogy elnézem, a hónap sztárja a körte lett a blogunkon, hiszen ez már zsinórban a harmadik körtés süti bejegyzés. Az előző kettőhöz képest, ez egy picit más, hiszen nem kevert, hanem leveles tésztával készül.

Múlt hét végén véletlenül Benke Laci bácsi műsorára kapcsoltam és pont ennek a sütinek az elkészítését kaptam el. Laci bácsi akkor már félig kész volt vele, kb. 3 perc múlva pedig már a pirosra sült körtés papucsokat láthattuk a tévében. És ez a 3 perc nem nagy túlzás! Az egész sütemény kb. 40 perc alatt készül el onnantól számítva, hogy kibontom a leveles tészta zacskóját...

Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta
- 2 körte
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 3 dl tej
- 2 evőkanál cukor
- mazsola
- szegfűszeg
- tojás a sütemény lekenéséhez

Mivel nemrégiben volt egy jó kis akció a Lidl-ben, jó pár csomag leveles tészta várakozott a mélyhűtőmben további felhasználásra. :) Így tehát előző nap kivettem a fagyasztóból és szobahőmérsékleten szép lassan felengedett.


A tésztát gyúródeszkára fektettem és szabályos, nagy téglalappá nyújtottam. 12 részre felvágtam, figyelve hogy nagyjából egyenlő oldalhosszúságúak legyenek. A lehulló szélből összeállítottam még egy tizenharmadikat is.

3 dl tejből, 1 csomag vaníliás pudingporból és a cukorból sűrű vaníliapudingot főztem és kissé kihűtöttem. Amíg hűlt, megpucoltam a körtéket és nyolcadokra vágtam.

Mindegyik négyzet közepébe pudingot kanalaztam, ezekbe belenyomtam egy-egy nyolcad körtét, úgy hogy a szélesebbik oldaluk nézzen felfelé. Megszórtam néhány szem mazsolával.


A négyzetek egyik sarkát ráhajtottam a körte tetejére, majd a vele szemben lévő sarkot ráhúztam erre. Egy-egy szem szegfűszeggel tűztem meg.

Sütőpapírral borított sütőlapra emeltem a batyukat, majd felvert tojással lekentem mindegyiknek a tetejét. 200 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem, amíg szépen megpirultak.

Tálra rendeztem, langyosra hűtöttem és csak ekkor szórtam meg fahéjas porcukorral.


Pontosan olyan finom lett mint amilyennek vártam. Holnap készíthetem a következő adagot, mert 13 darab hat emberre nagyon kevésnek bizonyult. :)

Egy hétközapon, munka után sem nagy fáradság megsütni, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki rossz hangulatban van a főnöke vagy csak egyszerűen az őszi időjárás miatt. Ez a süti garantáltan jobb kedvre derít mindenkit. És még mosogatni sem kell sokat utána. :)

Kinder bueno

A katasztrofálisan sikerült kinder pingui sütim után megfogadtam, hogy soha többet nem készítek semmit, aminek "kinder"-rel kezdődik a neve. Nem mintha nem izgatott volna a többi ilyen süti, hiszen a csoki változatát mindegyiknek szeretem. De azóta sem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek is nekiálljak.

Miután a pinguit megsütöttem, felhívtam Esztit, hogy elsírjam neki, milyen rossz lett, hiszen előtte ő biztatott, hogy biztosan szuper lesz.
Nem tudom, hogy a csalódottságom hatására vagy sem, de végül úgy döntött, hogy egy másik kinder süteménnyel, a buenóval vár minket. És milyen jól tette! Miután a fél tepsit én faltam be ebből a sütiből, egészen kedvet kaptam az elkészítéséhez. Mert persze Eszti szerint ez is olyan egyszerű...na igen, neki. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás fehérje
- 6 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg darált mogyoró
- 1 evőkanál étolaj
A tetejére: mogyorókrém

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, apránként hozzáadjuk a cukrot. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a mogyoróval, és óvatosan belekeverjük a tojáshabba, közben belecsurgatjuk az étolajat is. A kész masszát kb. 35x25 cm-es kivajazott, -lisztezett tepsibe tesszük, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A tészta tetejét még melegen megkenjük mogyorókrémmel.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 liter tej
- 6 db tojás sárgája
- 35 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg csokoládé (nincs információm arról, hogy milyen)
- 50 dkg vaj/margarin
Közé:
- 15 dkg háztartási keksz
- tej
Tetejére:
- 5 dl habtejszín
- 2 csomag habfixáló
- ízlés szerint cukor
A tejben csomómentesre keverjük a tojássárgáját, a vaníliás pudingport, a lisztet és a cukrot, majd az egészből egy sűrű krémet főzünk. Elfelezzük. A csokoládét megolvasztjuk és a krém egyik feléhez dolgozzuk. Kihűtjük.
A vajat/margarint habosra keverjük és két részre osztjuk. A sárga és a csokis krémhez dolgozunk egy-egy részt.
A mogyorókrémmel megkent tésztára rákenjük a sárga krémet, ezt beborítjuk tejbe mártogatott háztartási keksszel. Erre jön a csokis krém. Tetejére a tejszínből, cukorból és habfixálóból vert kemény habot simítjuk.
Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.


Így leírva tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak. És ha hozzávesszük, hogy milyen finom, mindjárt megér egy próbát. Fogyókúrázóknak nem ajánlom. Egyrészt, mert tömény édességbomba, másrészt pedig nem lehet leállni az evésével. :)

Rumos-gesztenyés szelet

Idejét sem tudom mikor ettem utoljára gesztenyés sütit, vagy egyáltalán bármit aminek köze van a gesztenyéhez. Erre múltkor döbbentem rá, amikor Zsuzsa kolléganőm beállított a munkahelyünkre néhány szelet gesztenyés piskótával, amit kifejezetten nekünk menekített meg a hétvégi sütiből. Annyira finom, könnyű édesség volt, hogy azonnal elkértem a receptjét. Nem sokkal később pedig el is készítettem.

Először is, süssünk egy piskótát. Tudom, hogy már jó néhányszor le lett írva a piskótakészítés menete, de sosem árt az ismétlés.

Hozzávalók:
- 8 tojás
- 8 evőkanál cukor (ahány tojást használunk)
- 8 evőkanál liszt (ahány tojást használunk)
- csipetnyi só
- esetleg reszelt citromhéj


A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztjuk. A fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük. A sárgájába belekanalazzuk a cukrot és a reszelt citromhéjat majd habosra keverjük.
Ezután a fehérje negyedét és 2 evőkanál lisztet óvatosan beleforgatunk a cukros masszába, vigyázva hogy ne törjön össze a hab. Ezután újabb negyed adag fehérje és 2 evőkanál liszt következik egészen addig amíg el nem fogy. Ha 6 tojásból sütöm a piskótát akkor harmadolom a fehérjét és a lisztet, ha 10-ből, akkor pedig ötödölöm.
A végén csomómentes, egynemű, könnyű, szinte hab állagú keveréket kell kapnunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és óvatosan elsimítjuk benne.

Az én sütőm leírása szerint 150-160 fokon kellene sütnöm ha légkeverést is használok hozzá. Használok, de 180 fok alatt még soha nem sütöttem.

Tehát 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit. Kb. 20 percig semmi dolgunk nincs vele, a sütő ajtaját se nyissuk ki. 20-25 perc után már gyanús lehet, hogy megsült, ezért tűpróbával ellenőrizzük és ha nyersnek találjuk még néhány helyen, süssük bátran tovább.

Amint megsült, hagyjuk kihűlni a tepsiben majd emeljük ki belőle sütőpapírral együtt (el is lehet távolítani róla) és vágjuk ketté. Az alsó lapot locsoljuk meg néhány evőkanál rummal.


Hozzávalók a krémhez:
- 1 csomag mirelit gesztenyemassza
- 1 csomag vanilíaízű pudingpor
- 4 evőkanál cukor
- 5 dl tej
- rumosmeggy

A pudingport elkeverjük néhány evőkanál tejjel, a maradék tejet a cukorral felforraljuk. Hozzáadjuk a pudingport és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Hideg helyen, akár az udvaron kihűtjük.
A kiengedett gesztenyemasszát apró darabokra tördeljük egy tálban. A kihűtött pudingot apránként hozzákeverjük míg csomómentes nem lesz. Beleszórunk egy adag kimagozott, felezett rumosmeggyet és ezt is belevegyítjük.

A krém egy részével bevonjuk a piskótánk alsó lapját. Ráhelyezzük a felső lapot és annak a tetején és oldalán eloszlatjuk a maradék krémet.

Bevallom, én féltem, hogy kevés lesz az egy csomag gesztenyemassza és egy csomag puding a 8 tojásos piskótához, ezért másfél adagot kevertem össze. Soknak bizonyult, elég lett volna az egy adag is. Rendesen megkentem a sütit és még maradt is ki a krémből.


Nagyon finom volt, de azonnal el kell fogyasztani, mert a krém nem túl szilárd, ezért egy idő után eláztatja a piskótát. Legközelebb vagy kevesebb tojásból sütöm, hogy gyorsabban elfogyjon, vagy pedig keresztben vágom ketté, hogy magasabb szeleteket kapjak, hátha úgy nehezebben ázik át. Esetleg a pudingot kevesebb tejjel készítem, hogy keményebb legyen.

Mindenesetre máskor is megsütöm és a rumosmeggyet sem hagyom ki belőle, mert az igazán feldobta az ízét! :)

Pudingos baracktorta

Ezt a bejegyzést Borinak ajánlom, aki nemrég saját blogjában panaszkodott arról, hogy mostanában nem sikerülnek a tortái és elhatározta, hogy ezentúl minden héten megsüt egyet egészen addig, amíg tökéleteset nem alkot. Nos kedves Bori, múlt hét szombaton sikerült nekem is egy olyaaaant sütni.... hogy egyből te jutottál eszembe és a bejegyzésed. :) Íme a bizonyíték, hogy nem csak nálad fordulnak elő problémák a tortákkal.

Idén három esküvőre vagyunk hivatalosak, az első Boriéké lesz június 26-án. Utána következik kereszttesóméké (nem tudom, hogy nevezik azt aki igazából nem vérrokon, csak a szülők kölcsönösen keresztszülők, ezért találtuk ki ezt a megnevezést, hogy kereszttestvér) július 24-én. Éppen ezért Ági szombaton elhozta bemutatni vőlegényét. Én pedig nagy lelkesen kitaláltam, hogy készítek nekik ebédet - ami többek között tejszínes-ananászos csirkéből állt, ez egy következő bejegyzés lesz - és desszertnek baracktortát sütök. Ennek a receptjét a Fanny újságban találtam meg és eredetileg körtetorta volt. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeztem rajta, így lett belőle baracktorta.



Hozzávalók a tortalaphoz:
- 12 dkg liszt
- 4 dkg kakaópor
- 6 tojás
- 15 dkg cukor

A krémhez:
- őszibarack(befőtt)
- 3 dl tej
- 10 dkg cukor
- 1 csomag tejszínízű pudingpor
- 18 dkg vaj

Az eredeti recept nyers körtét ír hozzá, amit citromos-szegfűszeges lében kellene megfőzni, de úgy gondoltam, gyorsítok a folyamaton és befőttből készítem, ráadásul barackból.

Pénteken álltam neki megsütni és az a szerencse ért, hogy mire hazaértem a munkából Imi már kiméregette a hozzávalókat, sőt még a tojást is kettéválasztotta, mivel a recept szerint piskótát kell sütni tortalapnak. Már az elején gyanakvó voltam, mert én a kanállal kimérős módszert szoktam használni a piskótasütéshez és úgy jól is szokott sikerülni. Itt meg dekázik nekem a recept! Na mindegy, hozzáfogtam.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. A fehérjehabhoz nagyon kíméletesen hozzákeverjük a tojássárgáját és beleszitáljuk a kakaós lisztet, közben óvatosan keverjük. Nem törhet össze a hab.

Naná, hogy összetört a hab. Közben rájöttem, hogy én fordítva szoktam csinálni: a tojássárgája-cukor keverékhez apránként adagolom a kakaós lisztet és a tojásfehérjét, hogy egyenletesen el tudjam oszlatni benne. Nekem úgy egyszerűbb keverni. De így? Sehogy sem akart elvegyülni a kakaós liszt, ezért jó időbe telt, amíg beleforgattam. Közben pedig összetört a tojásfehérjehab. De ezen is túlléptem és folytattam.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Kivajazunk-kilisztezünk egy kb. 26 cm-es kapcsos tortaformát és a masszát beleöntjük, elsimítjuk. 30-35 percig, tűpróbáig sütjük. Ha kész, kivesszük, lisztezett deszkára borítjuk, hogy a felpúposodott teteje visszasimuljon. Amikor kihűlt, vízszintesen 3 lapra vágjuk.

Ez sem jött be. A massza olyan tömény volt, hogy alig bírtam belesimítani a sütőformába. Ráadásul nem akart megemelkedni sütés közben, úgyhogy a végén mindössze ketté tudtam vágni. Igaz, a 28 cm-es formában sütöttem, de éppen ezért én nem 6, hanem 8 tojásból készítettem. Abszolút nem piskótaállagú lett, inkább olyan brownies-szárazságú sütire kell gondolni. Viszont jó kakaósnak tűnt! :)


Felforraljuk a tejet a cukorral, belekeverjük a kevés tejjel simára kevert pudingport és összeforraljuk. Hűlésig kevergetjük, hogy sima legyen. Habosra keverjük a vajat, majd összedolgozzuk a krémmel. A kész krémbe apróra vágott barackokat forgatunk.
Az első tortalapot süteményestányérra tesszük, megkenjük a krém egy részével, rátesszük a következő lapot, rányomjuk kicsit és beborítjuk a maradék krémmel. Gyümölccsel, tejszínhabbal díszítjük.

Ez így jól is hangzott volna, persze nem ez történt. A pudingport valószínűleg túl sok tejjel kevertem el, mert alig akart megszilárdulni. Ezután kiraktam az udvarra hűlni - nem fogom félóráig kevergetni, míg kihűl. :) A vajat hiába kevertem habosra, a barackot hiába csöpögtettem le rendesen, valahogy nem akart egyneművé válni a krém. Mindegy, ha folyós is lett egy kicsit, rákentem a tortára. Szépen feldíszítettem és megszórtam csokireszelékkel. És a csokireszelék okozta a legnagyobb bajt!

Így nézett ki eredetileg a torta.

Másnap reggel, amikor Imi kinyitotta a hűtőt hirtelen megcsapott az ebédhez előre bepácolt csirkemellek fokhagymás illata. Bár lefedtem a tortát, azért belém villant, hogy te jó ég, ha ennyire lehet érezni a fokhagymát, vajon a süti is átvette az illatát? Gyorsan kivettem a hűtőből és a széléről megkóstoltam egy kis krémet. Azonnal éreztem, hogy baj van. Ugyanis a csokireszelék már száz éves lehetett és olyan keserű - és még nem is tudom érzékeleteni milyen, de csokira abszolút nem hasonlító - íze volt, amit ráadásul átvett a krém is, hogy nem lett volna pofám a vendégek elé lerakni. Viszont új sütit nem volt időm készíteni, ha még az ebéddel is akartam foglalkozni.

És innentől kezdve remélem, Ági nem olvassa a blogot. :)

Lebányásztam a díszítéshez használt barackokat, kétszer átmostam, lecsöpögtettem. Fogtam egy kiskanalat és a torta oldaláról és tetejéről aprólékosan lekapargattam a krémet a csokireszelékkel együtt és kidobtam a kukába.

Újból felforraltam 3 dl tejet 10 dkg cukorral és belekevertem, összeforraltam a - most már kevesebb - tejjel elkevert tejszínízű pudingport. Kiraktam a hóba hűlni. Habosra kevertem a vajat és alaposan összedolgoztam a jó kemény pudinggal. Szép sűrű krémet kaptam. Ebbe már nem daraboltam barackot. Bekentem vele a torta tetejét, oldalát, még rózsákat is nyomtam rá és újból díszítettem a barackkal - most már csokireszelék nélkül!

És ez lett a végeredmény.

Az ebéd jól sikerült, időben elkészültem. A tortát is dicsérték, Karesz, a vőlegény két nagy szeletet is evett (szegény nem tudta az előzményeket). Nekem annyira nem ízlett, de lehet, hogy csak azért mert nem ilyenre számítottam. Az alsó tortalap nem puhult meg túlzottan ellentétben a felsővel, holott mindkettő be volt kenve krémmel és úgy pihent egész éjszaka. A barackdarabos krém túlságosan folyós lett a sima pudingos pedig állagra tökéletes volt csak hiányzott belőle a gyümölcs.

Viszont idegroham és csapkodás nélkül, gyorsan gondolkodva oldottam meg a hirtelen támadt helyzetet és ez nálam hatalmas eredmény. :)

Csodás citromos puding

Ezt a pudingot megsütöttük pár évvel ezelőtt unokatesómmal, Évával, és mindig úgy emlékeztem rá, mint valami csodára, annyira ízlett. Valamelyik Jamie szakácskönyvben találtuk a receptet és csak azért nem tudom melyikben, mert nekem Viki kimásolta gyönyörű kézírással. Imádok kézírásos receptekből dolgozni! - nyilván azért, mert sokkal több nyomtatott receptem van, mint kézzel írt. És én mindig arra vágyom, ami nincs, vagy amiből kevés van.

Blogszerzőtársam, Bea kívánsága volt egy alkalommal, valami finom házi gyümölcspuding, s a kedvéért nekiálltam hát a több éve dédelgetett emlék felelevenítésének.

Hozzávalók (állítólag 4 személyre):

- 60 g vaj

- 120 g cukor

- 1 citrom reszelt héja és leve

- 2 nagyobb, szétválasztott tojás

- 60 g finomliszt

- késhegynyi sütőpor

- 3 dl tej

Először robotgépem egyik keverőtáljában (nekem kettő van!) kemény habbá vertem a két tojásfehérjét. Aztán a másik tálban a vajat, a cukrot és (kivételesen) a citromhéjat jól összedolgoztam, hozzákevertem a tojások sárgáját, végül jöhetett felváltva a liszt és a tej. Végül még belekevertem a 3 evőkanál citromlét.

Most látom, hogy a kemény tojásfehérjéhez kellett volna kevernem a fenti keveréket, de én ebbe tettem óvatosan a kemény tojásfehérje-habot, hát nem tudom, van-e ennek jelentősége. Mindenesetre a végén kivajazott tűzálló tálba öntöttem az egészet, beleállítottam egy egyharmadáig vízzel telt tepsibe, és megsütöttem 200 fokon körülbelül 45 percig, míg a teteje megszilárdult, szivacsos lett és - ahogy Jamie írta: - aranyosan mosolygott rám. (Néha nem tudott rámmosolyogni, mert le kellett takarnom fóliával, olyan gyorsan barnult a teteje.)

Küldöm ezt a finom pudingot minden lánynak és fiúnak, akik mostanában sikeres vizsgát tettek: Mazsinak és Mazsolinonak külön; valamint Hédinek és Éva unokatesómnak, akik szépen egymás után mentek be és lettek túl a legnehezebb vizsgájukon. Gratulálok!

Most tudtam meg, hogy Viki is túlvan minden félévi vizsgáján, neki is szeretnék gratulálni! De milyen vizsgákon is?

Almás táska

Aznap, amikor Csincsilla felrakta a tarte fine receptjét, elhatároztam, hogy hétvégén én is megsütöm, mondván, hogy már hónapok óta gondolkodom, mit is csinálhatnék azzal az egy doboznyi leveles tésztával, ami a mélyhűtőben várt sorára.

Az ötletem akkor fulladt kudarcba, amikor kibontottam a dobozt és megláttam, hogy a fél kilónyi tészta nekem nem egy tömbben van, nem is szépen kinyújtva, hanem hat egyforma, lapos téglalapra vágva.

Így hát a tarte fine-ból almás táska lett.

Hozzávalók:
- fél kg leveles tészta
- 1 kg alma
- cukor
- 1 csomag vaniliáscukor
- fahéj
- tojás

Az almát megpucoljuk, lereszeljük, megszórjuk cukorral - ízlés szerint, attól függ, mennyire édes az alma - és állni hagyjuk. Közben a leveles tésztát kinyújtjuk és elosztjuk 8 felé. Mivel nekem 6 lapom volt, nem vágtam kisebb darabokra, viszont picit még nyújtottam mindegyiken. A lapok egyik felét párhuzamos csíkokkal bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk és egy lábasban pár percig pároljuk. A levében elkeverünk egy csomag vanilia ízű pudingport. Nekem nem volt itthon 1 kilónyi almám, féltem is, hogy kevés lesz, de végül még maradt is a töltelékből. A lényeg, hogy mivel kevesebb volt az alma, így a leve is túl kevés lett egy zacskónyi pudingporhoz. Rögtönöztem és egy kis tejjel egészítettem ki.
A keveréket hozzáöntöttem az almához, megszórtam fahéjjal, vaniliás cukorral és addig főztem, amíg besűrűsödött.

Kicsit kihűtöttem, majd a hat tésztalapra egy-egy nagy halmot kanalaztam. A tészták oldalait megkentem tojással, majd összehajtottam úgy, hogy a rácsos tető legyen felül és a széleit jól összenyomkodtam.

Átemeltem sütőpapírral bélelt sütőlapra (egyre ráfért mind a 6), a tetejüket szintén megkentem tojással és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 10-12 perc alatt ropogósra sütöttem.

Lehet, hogy legközelebb kisebb darabokra vágom, mert így akkorák lettek, mint a pékségekben kapható almás/meggyes/túrós táskák, piciben biztos még szebbek lennének.

Nagyon finom és egyszerű süti, eteti magát. A leveles tésztákkal csak az a bajom, hogy nagyon gyorsan elfogynak nálunk. :) Ha másnak is szeretnék adni belőle vagy egyszerűen csak vendégek jönnek, biztos nem fél kilóval állnék neki a sütésnek.

Itt pedig az látható, hogy Vilma és Frakk hogyan készül a hideg, sötét őszi és téli estékre:

Joghurtos-pudingos eperkrém

Ahogyan már említettem, Tata és Viki volt olyan kedves és pénteken áthozták nekem a szülinapi ajándékom, egy kosár, gyönyörű, friss epret. Nagy részét ugyan felfaltuk, de fél kilónyi eperből desszertet készítettem, aminek a receptjét itt találjátok. Ez Bee és Dávid oldala, amit most időhiány miatt nem tudnak frissíteni, de van rajta pár finomság, amit még szeretnék kipróbálni. Bee 23 éves létére fantasztikusan süt-főz, a házi, kézzel készült rétesét már emlegettem a bográcsolós bejegyzésnél.

Ezt a krémet is tőle tanultam. Először úgy készítettem el, ahogy az oldalukon látható. Sütöttem hozzá egy tortalapot és az epres krémmel kentem meg, de nagyon hamar rájöttem, hogy piskóta nélkül is hihetetlenül finom.

Hozzávalók:

- 1 csomag vanilia pudingpor

- 3 dl tej

- 3 evőkanál cukor

- 3 deci eperjoghurt

- 4 evőkanál eperlekvár

- 1/2 kiló eper

A pudingport 3 dl tejben 3 evőkanál cukorral elkeverjük és folyamatos keverés közben sűrűre főzzük. Amig hűl, az epret apróra darabokra vágjuk. A kihűlt pudinghoz hozzáadjuk a joghurtot, eperlekvárt, eperdarabokat és az egészet robotgéppel simára kavarjuk.

Joghurtból az Activiát favorizálom, mert elég sűrű és még eperdarabok is vannak benne. A lekvár pedig természetesen az Andi által készített és tavaly szülinapomra ajándékozott volt. :)

Az elkészült krémet üvegpoharakba, -tálakba szedjük és legalább egy óráig hűtőben pihentetjük.

Természetfotósom, Mazsolino pár hete megörökítette anyukám szegfűfáját. Nem tudom, ismeritek-e a növényt (esetleg valamilyen más néven?), mert én még soha, senkinél nem találkoztam vele. Nem is tudom, hogyan került hozzánk, csak arra emlékszem, hogy évekig semmiféle virágot nem hozott, csak nőtt, egyre magasabb lett. Anyukám megfenyegette, hogy ha nem virágzik, ki fogja vágni. Következő évben körülbelül úgy nézett ki a fa (vagy inkább jól megtermett bokor), mint ahogyan most láthatjátok:

Kb. 8 cm átmérőjű, amikor teljesen kinyílik:

Messziről piroslik a rengeteg virág: