Mama-féle sült húsos zsíros kenyér

Júliusban Mazsiék végre beköltözhettek az új lakásukba. Nem volt könnyű menet idáig eljutni, és maga a költözés is horrorisztikussá vált, miután nem kértek segítséget senkitől, és nem hívtak profi költöztetőket se. Szerintem egy kísérlet folyt, hogy tényleg igaz-e, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Egyetlen dologban kért Mazsi segítséget, hogy valaki etesse őket, ezért aztán Viki és tesóm igyekeztek előállítani az ellátmányt. Én kimaradtam ebből a körből is valahogy. 

Miután a költözés személyautóval (!) és gyalogosan (!) több napig elhúzódott, többféle kaja készült, köztük ez a sült hús, ami mindenki nagy kedvence. Mama szokta csinálni, emlékszem, régen egy jénait csak erre használt, és előttem van, ahogy a végén erősen rotyog és bugyborékol a hús köré dobott zsír az átlátszó jénai üvegedényben. Még az illat is itt van az orromban. Amikor elkészül, lehet enni melegen petrezselymes krumplival és uborkasalátával vagy kovászos uborkával, és a maradékot istenien lehet szendvicsekben hasznosítani, gyakran ezt vittük, majd később ezt adtuk mi is a gyerekeinknek a suliba tízóraira. Mi már leginkább csak a szendvics miatt készítjük. Legjobb, ahogy az alján egy zselés-fűszeres-kocsonyás cucc képződik (a kicsit odakapott paprikával, hagymával), az ember azt vadássza, hogy minél többet tudjon kenni belőle a kenyerére.

Nem írok hozzávalókat, egyszerű a dolog: veszünk egy szép darab disznócombot, késsel lyukakat szúrunk bele és a lyukakba fokhagymagerezdeket tűzdelünk. Annyi sós vízben tesszük fel főni a húst, amennyi ellepi. Ha akarjuk, megágyazhatunk neki az edény alján egy kis paprikával, paradicsommal, karikákra vágott hagymával, sőt őrölt borsot is szórhatunk rá. Amikor ez megvan, akkor takarék lángon órákon keresztül főzzük, amíg puha nem lesz a hús és a víz nagyjából elfő. Ne főzzük el teljesen a vizet, mert abból képződik majd az említett finom kocsonyás cucc. A hosszú főzést meg lehet spórolni, ha kuktában tesszük oda, akkor kb. fél óra alatt elkészül, viszont akkor sokkal kevesebb vizet kell aláönteni. És most jön a lényeg: az omlósra főtt húsra disznózsírt dobálunk és erős lángon sütjük benne 10-15 percig. Jó, ha annyi zsírt teszünk rá, hogy ellepje a húst, ehhez az kell, hogy megfelelő méretű legyen az edény, amiben készül. Túl nagy lábosban túl sok zsírt kell rátenni. A zsír mennyisége attól függ amúgy, hogy hányan és/vagy hány napig akarunk zsíros kenyeret tömni magunkba két pofára.

Ennyi az egész. A szép képeket Mazsi csinálta.

Napi cukinak meg Penny és Winston az új lakásban, ami igazi cicaparadicsom lett. Kaptak például egy-egy polcot:

Winston segített összeszerelni az asztalt, aztán el is foglalta. Szerintem azt hiszi, hogy nem fogják megtalálni sose a rejtekhelyén.

Penny viszont a függönyt segített felszerelni, mert sürgősen szüksége volt egy függőágyra (vagy egy leszakadt függőágyra, mindegy):

És titokzatos cicalátogatók is voltak az új lakásban, nem tudjuk, hogy kicsoda:

És végül egy csodás kép, ahogy Mazsi épp most az erkélyén olvassa a blogot, miközben Penny is kiment hűsölni vele. Annyira cuki, ahogy a farkával jelzi, hogy kinek a tulajdona a jelenlévő személy! Szemben a budai hegyek picike darabja látszik, ez volt Mazsi egyik fő vágya, amikor lakást keresett, hogy láthassa a hegyeket, ha csak ennyikét is belőlük.

Egyébként megtaláltam ennek a sült húsnak a leírását egy régebbi posztban.

Sörben sült csirkeszárny csípős mártogatóval

Íme itt van Imi legújabb próbálkozása a ropogós csirkeszárnyra. :) Mivel a téma kimeríthetetlen, biztos lesz még pár változat, mire eljut a végleges és tökéletes megoldáshoz, de lényeg az, hogy ez már egy fokkal jobban sikerült mint a múltkori.

Sok receptet átolvasott, de egyik sem nyerte el igazán a tetszését. Végül carp csirkeszányaiból indult ki, ennek az összetevőit változtatta meg kissé. 

Hozzávalók:
- bőrös csirkeszárnyak
- olaj
- fokhagyma
- cayenne bors
- sültcsirke fűszerkeverék
- só
- sör

Az olajban elkeverte a cayenne borsot, a sültcsirke fűszerkeveréket és a néhány gerezd zúzott fokhagymát. A csirkeszárnyakat egy ecset segítségével bevonta ezzel a páccal, majd egy mélyebb edénybe helyezte és a maradék páclevet ráöntötte. Lefedte az edényt és  néhány órán keresztül a hűtőszekrényben érlelte a húst.


Közben elkészítette a csípős mártogatót, a következő hozzávalókból:

- 4 evőkanál ketchup
- 2 kávéskanál csípős dijoni mustár
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis fej lilahagyma
- pár csepp Tabasco szósz
- őrölt bors

A ketchupban elvegyítette a mustárt, Tabasco szószt, frissen őrölt borsot, majd hozzáadta a zúzott fokhagymát és az egészen apróra vágott lilahagymát. Megszórta felaprított petrezselyemmel és lefedve szintén a hűtőbe helyezte amíg a húst megsütötte.

A csirkeszárnyakat egy tepsiben egymás mellé sorakoztatta, ráöntötte a páclevet és meglocsolta sörrel. 200 fokra előmelegített sütőben lefedve sütötte kb. fél óráig, amíg a hús nagyjából megpuhult. Ezután grill fokozatra, 180 fokra kapcsolt, levette a csirkeszárnyakról a fedőt, meglocsolgatta a szafttal, megszórta sóval és pirulásig sütötte.

Friss kenyérrel és a csípős mártogatóval ette. Mivel én továbbra sem szeretem a csirkeszárnyat, ezért Imi tüntette el az egészet. Véleménye szerint határozottan jobb volt mint a múltkori. :)

Fűszeres-csípős csirkeszárny

A KFC csirkeszárnyaival kezdődött az őrület, aztán folyatódott a szokásos szombat esti baráti találkozó helyszínével, a Tájfun Billiárdszalonnal, ahol nagyon szuper étterem is üzemel. Ugyanis ott is lehet valamiféle sült csirkeszárnyat kapni. Néhány évvel ezelőtt még mindketten húztuk a szánkat Imivel, ha szóbakerült, hogy nagymamám mennyire imádja a csirkeszárnyat. Nem értettük, hogy mit szeret azon a csupa csont, csupa bőr "szárnyasalkatrészen". Mit lehet enni rajta? Mára már csak egyikünknél maradt meg a szájhúzás (nálam), Imi viszont rendszeres fogyasztója lett, amióta megkóstolta a KFC kissé csípős bundában sült csirkeszárnyait.

Egyik hétvégén Imi neki is állt kikísérletezni, hogy ő milyen csirkeszárnyat tud sütni.

Ehhez először is elkészített egy pácot, ami a következőkből állt:

- olaj
- zúzott fokhagyma
- pirospaprika
- fehérborecet
- Erős Pista vagy házi darált csípőspaprika
- aprított metélőhagyma (nálunk mélyhűtött volt)
- méz
- só

ízlés szerinti mennyiségben. 

 A hozzávalókat jó alaposan összekeverte és ráöntötte a 6 db csirkeszárnyra, amelyek egy mélyebb edényben várakoztak. Jól beleforgatta a pácba, hogy mindenhol bevonja, ne maradjon a a húson üres hely. Ezután néhány órára hűtőbe helyezte, hogy összeérjenek az ízek.

Említettem már, hogy a sütőzacskó nagy barátunk? Néhány évvel ezelőtt fedeztem fel, azóta gyakran használom, ha húsokat kell sütni. Így nagyon kevés zsiradékot használok hozzá, nem koszolom a tepsit, sütőedényt és rövidebb idő alatt sül át a hús. Nem tudom ki találta fel, de nagyon hálás vagyok neki.

Imi 200 fokra előmelegítette a sütőt. Egy nagyobb sütőzacskóba belehelyezte a csirkeszárnyakat és ráöntötte a tálban maradt páclevet. Összekötötte a zacskó száját, a tetejére lyukakat szurkált, hogy a forró gőz azokon át távozhasson és egy tepsibe fektette a csomagot, majd az előmelegített sütőbe tolta.

Kb. 40 perc alatt megpuhult a hús. Ekkor Imi körbevágta a sütőzacskó tetejét és vigyázva, hogy a szélén ne folyjon ki a páclé egy nagy lyukat képezett rajta. Már csak pirítani tolta vissza a sütőbe egészen addig, amíg szép fényes, piros bevonatot kapott mindegyik csirkeszárny. Vigyázni kell, mert a méz miatt nagyon hamar megéghet!


Saját készítésű - vagyis nem mirelit - sült krumplit sütött hozzá. 

A hús puhaságával és ízével elégedett volt, bár azt mondta, másfajta fűszerezéssel is ki fogja próbálni.

Ami viszont még megoldásra vár, az a csirkeszárnyak bőre. Azt az állapotot szeretné elérni, amikor pirosra, és ropogósra tudja sütni anélkül hogy megégne. Ropogósra, ezen van a hangsúly. Most ugyanis majdhogynem égettre sikerült anélkül, hogy ropogós lett volna.

Azt hiszem, a kísérletezésnek még nincs vége, még van néhány csirkeszárny a mélyhűtőben. :)

Mézes sült oldalas

Mint idei első blogbejegyző, először is szeretnék nagyon boldog, sikeres, egészségben gazdag új évet kívánni blogszerzőtársaimnak: Andinak és Csincsillának valamint minden kedves olvasónknak!

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek, sikerült kikapcsolódni, pihenni és egy kicsit kiszakadni a hétköznapok rohanásából és elfelejteni néhány napra a gondokat. Bevallom őszintén, én szinte azonnal hozzászoktam a karácsony és a szilveszter közötti semmittevésbe. Jól esett sokáig aludni, ki sem dugni az orromat a lakásból. És nagyon-nagyon morcos voltam amiért vissza kellett mennem dolgozni hétfőn. :)

És igen, még az is jól esett, hogy karácsony után nem kellett főznöm, mert maradékokat ettünk. Előtte viszont napokig szinte ki sem mozdultam a konyhából, készítettem a töltött káposztát, a  rengeteg sütit és készültem a 26-ai családi ebédre, ami hagyományosan nálunk szokott lenni. Ilyenkor 6 főre sütök-főzök (illetve 7-re mert Tomi késő délután szokott csatlakozni hozzánk), de tulajdonképpen akkora adagokat, hogy akár váratlan vendégek is érkezhetnek hozzánk. Igaz, ahogy elnéztem, Andiékat sehogy sem tudnám lepipálni ételmennyiség szempontjából... :)

A karácsonyi menü megtervezése mindig kisebbfajta dilemmát okoz nekem. Én minden évben szeretnék valami újjal előrukkolni, olyannal ami még nem volt és nem könnyű kitalálni, mi az ami könnyen, egyszerűen, gyorsan elkészül. Nem szárnyas (pulykát anyu szokott csinálni, a csirkét nem szereti apu), nem rántott (nem szeretem amikor az olajszagot nem tudom kiszellőztetni mire jönnek a vendégek) és nem tekercs (tavaly attól kaptam idegbajt). A levesbe nincs nagyon beleszólásom, mert a minestrone leves nagyon bevált, az egész család meg van elégedve vele, így az az egyetlen állandó tétel a menüben.

Idén viszont csoda történt, már októberben kitaláltam, mi lesz a főfogás. Ugyanis elkészítettem ezt:

Mézes sült oldalas. Egyszerű, előző nap előkészíthető, laktató, nem szárnyas, nem tekercs, nem rántott. Kell ennél több? :) Imi javasolta még karácsonyi ebédnek a sörben sült csülköt , de a mézes oldalast elegánsabbnak találtam ünnepi ételnek.

Rengeteg receptet böngésztem át az interneten, amikor a megfelelő pác összetételét kerestem, de nem találtam olyant amit egy az egyben átvettem volna. Vagy túl kevés dolog volt benne vagy olyan hozzávaló is, amit én nem szeretek. Ezért fogtam magam, kimentem a konyhába és összeöntögettem azokat a dolgokat, amiknek az ízét szívesen éreztem volna az oldalason.

Ezek a hozzávalók a következők voltak:
- olivaolaj
- vöröshagyma
- méz
- sűrített paradicsom
- őrölt bors
- Worcester szósz
- fehérborecet
- grill fűszersó

Mennyiséget nem tudok írni, csak azt, hogy "ízlés szerint". A vöröshagymát nagyon apróra vágtam és egy tálban hozzáöntöttem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem. Lényeg, hogy ne legyen túl édes, ne legyen sós, inkább olyan pikáns, mindennek egyformán érezzük az ízét. Egy elég sűrű pácot kell kapnunk.

Tehát december 25-én Imi felszeletelte a 2 kiló oldalast (anyu hentesét imádom, innen üzenem neki, hiszen alig volt  a 2 kiló oldalason zsír), mégpedig úgy, hogy 2-3 csontonként vágott le egy szeletet. Ezeket a darabokat egymás mellé fektettem a magas oldalú nagy gáztepsimbe és a húsok mindkét oldalát bőven megkentem a páccal. A maradékot pedig ráöntöttem. Akkor jó, ha sok marad a pácból, hiszen ebben fog sülni másnap a hús. Hideg helyen pihentetjük minimum egy éjszakát.

Mivel a levest már 24-én délelőtt megfőztem, 25-én pedig bepácoltam a húst és megsütöttem a desszertet, 26-án mindössze annyi volt a dolgom, hogy a köreteket elkészítsem, ami fűszeres tepsis krumpli, bulgur és egy nagy adag könnyű saláta volt.


Az oldalassal szinte nem is kellett foglalkozni. Öntöttem alá egy kis vizet, alufóliával letakartam a tetejét és betoltam a 250 fokra előmelegített sütőbe. Időnként ránéztem, meglocsolgattam a tetejét a levével és amikor félpuha volt, megfordítottam a húsokat, hogy a másik oldaluk is egyformán süljön. Kb. másfél óra múlva olyan puha volt, hogy szinte maguktól kihullottak a csontok. Visszafordítottam a csontos felükre és ekkor már csak alufólia nélkül sütöttem-pirítottam a tetejüket. Vigyázat! A méz miatt nagyon hamar megpirul, nehogy elégessük a húst!

A tepsiből egy jénai tálba emeltem a húsokat és rálocsoltam a finom mézes-paradicsomos szaftot. Forrón tálaltam. 

A desszert Andi meggyes máktortája volt, ami persze nem lett olyan szép mint az övé, de nagyon mutatós lett. És hatalmas sikert aratott! Nálam is, mert egy gyorsan és könnyen elkészíthető édesség és a vendégeknél is, mert nagyon finom lett. Imi ki is jelentette, hogy ilyent máskor is csinálhatok.

Az egész karácsonyi menü elnyerte mindenki tetszését. Apukám - aki közismerten nagy kritikus - többször is elmondta, milyen finom lett és számomra ez volt a legnagyobb dicséret.

Az utolsó képen pedig a nehéz sorsú kutyagyerekek, Frakk és Vilma láthatók, ahogyan a karácsonyi ajándékukba, a takaróba csavarva pihenik ki az ünnepek előtti készülődés fáradalmait. :)

Töltött csirkecomb

A búbos húsnál tett kijelentésemet, miszerint nem szeretek húst töltögetni, tekergetni, ezzel a bejegyzésemmel rögtön meg is cáfolom. Hétvégén ugyanis elkészítettem az egyik leghagyományosabb töltött ételt, a töltött csirkecombot. Iminek. Ő szereti a "csirkefutóművet" én pedig a mellét, ezért én csirkemellből készült saslikot ettem helyette.

Andi egyszer azt írta, hogy biztosan mindenkinek megvan a saját titkos töltelék-receptje, ezért elkezdtem keresgélni az interneten, hogy kiválasszam a számomra legmegfelelőbbet (bár tudtam, hogy én nem fogok enni belőle :) )
Természetesen annyi félét találtam, hogy végül nem tudtam eldönteni, miből állítsam össze. A dilemmámat elkerülendő, Imi felhívta jótündér-keresztanyuját, Erzsi nénit, hogy megkérdezze, ő mivel szokta megtölteni a csirkét. Mint kiderült, a legegyszerűbb keverékkel. Ennek nagyon örültem, mert úgy gondoltam, hogy ha kifolyik, odaég, vagy bármi egyéb történik, lehet, hogy engem megüt a guta, de legalább nem sok minden fog kárba veszni. :)


Hozzávalók:
- bőrös egész csirkecomb
- zsemle
- vöröshagyma
- fokhagyma
- petrezselyem
- tojás
- só, bors, pirospaprika, őrölt kömény (a köményt elfelejtettem)

A csirkecombokat megmostam, bőrük egy részét óvatosan elválasztottam a hústól, vigyázva, nehogy leszakadjanak "zsebeket" gyártottam belőlük. Mindenhol gyengén megsóztam és hagytam állni egy kicsit.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az előzőleg vegetás vízbe áztatott 2 darab zsemlét jól kicsavartam. Finomra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, kevés sót (hiszen a zsemle sós már így is), borsot, pirospaprikát, egy egész tojást és sok-sok felaprított petrezselymet adtam hozzá. Az egészet jól összekevertem-gyúrtam.

A töltelékkel jó alaposan megtöltöttem a csirkecombokon vágott "zsebeket" és a biztonság kedvéért fogpiszkálóval le is zártam, hogy lehetőleg minél több maradjon benne sütés közben. A húst egy kiolajozott sütőtálba helyeztem és mellétettem a maradék tölteléket is egy darab alufóliába tekerve.

A combok tetejét megkentem olajjal és megszórtam grill fűszerkeverékkel. A tálba öntöttem egy kis vizet is. Lefedtem és már mehetett is a 200 fokra előmelegített sütőbe.


Kb. 45-50 percen keresztül sült lefedve. Néha meglocsolgattam a levével. Amikor a húst puhának gondoltam, levettem a tálról a tetőt, kinyitottam a töltelék fóliáját és még 10-15 percig, pirulásig sütöttem.

Zöldséges rizst (a képen nem látható) és pirított hagymás gombát készítettem mellé és még előző napról maradt fűszeres-fokhagymás héjában sült burgonya is.

Egészen meg voltam elégedve magammal. A töltelék a húsban maradt, a hús megpuhult és még Imi is azt mondta, hogy jó lett.

Spenótos sült csirkemell

Múltkor megcsináltam Andi paradicsomszószos, spenótos hosszúmetéltjét (spagettivel) és rengeteg spenótom megmaradt. Egy hétig törtem a fejemet, hogy mit is csináljak belőle, végül amellett az étel mellett döntöttem, amit hasonló formában többször is ettem már a megboldogult Ribai Vendéglőben. Az egy jó kis étterem volt, szerettem. Valószínűleg utolérte őket is a gazdasági válság.

Szóval náluk ettem spenótos sült pulykamellet és most megpróbáltam leutánozni. Kb. 70%-os eredményt értem el. :) Az első különbség: én csirkemellből készítettem.

A második: a Ribaiban a vékonyra szeletelt húst grillen sütötték meg. Én Imi tanácsára a csontról lefejtett, egészben hagyott csirkemellet Erzsi néni módszerével készítettem el. Vagyis besóztam a húst, beletettem egy lábasba olajat öntöttem alá, hagymát karikáztam és 7-8 gerezd fokhagymát dobtam mellé. Felöntöttem vízzel, fedő alatt addig pároltam míg megpuhult a hús. Ezután fedő nélkül mehetett be a sütőbe sülni-pirulni.

Közben elkészítettem a spenótot. Egy edényben olajat hevítettem, ebben 10-12 gerezd, karikára vágott fokhagymát gyorsan megpirítottam, majd rádobtam a rengeteg spenótot. Olyan sok volt, hogy egyszerre nem is fért a lábasba, ahogy esett össze, úgy raktam rá az újabb adagot. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval ízesítettem és kevergettem. Közben levet eresztett és ekkor lefedve hagytam párolódni. A harmadik különbség: a Ribaiban nem volt szerecsedió íze a spenótnak.

Az elkészült sült húst két-két szeletre vágtam, így összesen 4 negyed csirkemellem lett. A sütőpapírral bélelt tepsibe először is beleöntöttem a visszamaradt hagymás-fokhagymás szaftot, majd ráfektettem a hússzeleteket. Jó vastagon betakargattam a megpárolódott spenótlevelekkel. (Egy kis kupacnyi nem fért a csirkére, ezt csak úgy mellé helyeztem a tepsiben, a fenti képen jobb oldalt láthatjátok.) Imi nem kért a saját adagjára sajtot, én trappistát reszeltem az enyémre. Negyedik különbség: a Ribaiban mozzarellával fedték be.

Kb. negyed óráig sütöttem 180 fokos sütőben.

Rizst készítettem hozzá, amit tálaláskor meglocsoltunk a sült hús levével és megszórtunk petrezselyemmel. Határozottan finom lett. :)

Most pedig elmesélek egy történetet. Arra, hogy kicsi a világ, már múltkor rájöttem, amikor kiderült, hogy Hédi és Ági valamint a mi kedves Bee-nk ismerik egymást, méghozzá Halásziból, ami a közös pont, hiszen mindhárman ott laknak. Vagyis Bee többnyire Pesten él, hiszen itt lakik a barátjánál Dávidnál és itt dolgozik, de nagyon gyakran látogat haza szüleihez egész hétvégékre.

Pénteken felhívott Eszti, Imi unokatestvére, hogy egy rendezvényen összefutott régen látott másodunokatestvérével (aki tulajdonképpen Iminek is másodunokatestvére), Ágival. Beszélgettek, majd Ági mondta, hogy látta Eszti szüleit (Miki bácsiékat) az interneten. Eszti nagyon csodálkozott, hogy hol láthatta. Aztán kiderült, hogy Ági rendszeresen olvas egy gasztroblogot és ott az egyik bejegyzésben látta a képeket, leírást. Igen, igen, a mi blogunkat olvassa! :)

Kedves Ági! Üdvözöllek így a blogon keresztül, remélem továbbra is olvasod bejegyzéseinket és hasznosnak találod azokat! A vépi/vasszécsenyi rokonokról pedig biztos lesz még mit írnom!

Vép 2. nap - Sült oldalas, csalamádé és baconos stangli

Múlt hétvégi beszámolómat folytatva, a második napon történteket - és megevetteket - írom le. Mivel péntekre még jó időt jósoltak, úgy gondoltuk, Sárvárra megyünk, ahol mi már voltunk többször is, de Tomi még nem és kiváncsi volt rá, hogy tényleg olyan jó, mint ahogy hallotta. Utólag azt mondta, hogy biztos visszamegy még valamikor, tehát nem hinném, hogy csalódott. :)

Én még akkoriban is jártam a sárvári fürdőben, vagy strandon, ki hogy emlékszik rá, amikor még nem építették át, sokkal kisebb területen helyezkedett el és csak néhány medencéje volt. Most pedig már élmény- és wellnessfürdő kategóriába tartozik a rengeteg kinti és benti medencéjével, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére valót.

Egész nap nagyon meleg volt, felhő nélküli tiszta ég, úgyhogy a vízimádók ki is használták a lehetőséget:

A gyerekek élvezik - Eszter, Imi és Tomi :)

Eszter és Tomi

Miközben mi a napon süttettük a hasunkat, Erzsi néni arra készült, hogy kiéhezve érünk haza, ezért egy egész hadseregre való étellel várt minket.

Először is: sült oldalassal, amit ő úgy készít, hogy megmossa, feldarabolja a húst. Ezután belehelyezi egy nagy, rozsdamentes lábasba, olajat önt alá, vagy zsírt tesz bele, sok vöröshagymát szeletel alá, valamint fokhagymagerezdeket dob mellé. Néha füstölt szalonnát is tesz a hús alá (most volt benne). Felönti vízzel, megsózza és fedő alatt puhulásig párolja. Ekkor leveszi a fedőt, és berakja a sütőbe a húst lábassal együtt és ott süti, amíg megpirul.

Köretnek rizst készített és wokban pirított krumplit.

Persze, aki nem akart oldalast enni, annak tejszínes csirkét sütött. Nehogy már ne legyen választék.

Házi csalamádét kínált mellé, ami káposztából, uborkából, hagymából, paprikából áll. Ezeket felszeletelte, lesózta, fél napig állni hagyta. Ecetet, cukrot főzött össze vízzel, szalicilt tett bele és amikor kihűlt, az üvegekbe töltött zöldségekre öntötte.

Ezután pedig baconos stanglit ehettünk még, amiről már sokat hallottam, de még csak most sikerült úgy összehozni, hogy meg is tudjam kóstoli. A kinézete és az elkészülési módja kísértetiesen hasonlít Andi szezámmagos sós kiflijéhez, csak ebben bacon csíkok is voltak elrejtve.

Hozzávalók:

- 1 kg liszt

- 10 dkg élesztő

- 6 dl tej

- 1 tojás

- 6-8 dkg margarin

- só

- bacon csíkok

Erzsi néni az élesztőt langyos tejben felfuttatta, majd összedolgozta az összes hozzávalót. Duplájára kelesztette, átgyúrta, 3 részre elvágta és cipókat formált belőle. A cipókat egyesével kör alakúra nyújtotta, a kört elnegyedelte és minden negyedből három-három szeletet vágott (tehát egy körből 12 cikkely lett). Megkente olvasztott margarinnal, ráfektette a bacon csíkokat és a szélesebbik végétől feltekerte. Szezámmaggal díszítette a tetejét és megsütötte.

Sós stanglinak szokták hívni, mert nem mindig tesznek bele bacont. De mindig elfogy kivétel nélkül, amit nem is csodálok. :) Frissen a legfinomabb.

A jó kis vacsora után bementünk Szombathelyre, ahol már javában folyt a karnevál. Én már meg sem lepődök, mikor a zebrán szembe jön velem egy tógába öltözött szenátor, vagy egy teljes harci felszerelésben lévő gladiátor, lovasíjász, stb. Ilyenkor ez természetes. A szombathelyiek nagyon élvezik, hogy visszatérhetnek a múltba egy kicsit.

Esztivel Boban és Marko Markovic koncertet néztünk, Imi és Tomi pedig elindultak felfedezni a különböző pálinkaházak kínálatát...