2011. október 30., vasárnap

Holland meggytorta


Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.


Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.


Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

2011. október 28., péntek

Csirkés egytál


Pár napja fiam kapcsolgatta a tévét, és amikor megelégelte, a TV Paprikán állapodott meg, majd fogta magát és elhagyta a helyszínt. Nagyon régen láttam már a TV Paprika műsorait, de most épp Jamie főzött vidéki díszletek között, ami nekem nagyon tetszik, meg amúgy is lusta voltam felállni, hogy kikapcsoljam a tévét. Ezt a csirkés tepsis kaját dobta össze hamarjában, és ha csirke+krumpli párosításról van szó, nekem mindig jól jönnek az új ötletek. Mivel nem ugyanúgy készítettem, leírom mindkettőnkét, mert Jamie-é kicsit izgalmasabb volt azért.

Jamie néhány szem újkrumplit feltett főni, és amikor már megfőtt. kb. ennyi paradicsomot a legkülönfélébb fajtákból éles késsel bemetszett, és 1 percre bedobta a krumplik mellé a forró vízbe. Volt köztük zöld paradicsom, meg sárga, lila, koktélparadicsom és az a hosszúkás is, nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy mind kisebb méretű volt.
Én feltettem héjában főni 5-6 szem krumplit, így október végén persze már nem újkrumplit, és találtam 3 szem nagyobb paradicsomot, azt dobtam a végén a forró vízbe a krumplik mellé.
Jamie kicsontozott néhány darab csirke felső combot, majd kb. 2 centis darabokra vágta.
Én kicsontoztam 2-2 db csirke felső és alsó combot, majd egy filézett melldarabbal együtt mindet 2 centis darabokra vágtam.
Jamie egy serpenyőt felforrósított, kicsi olívaolajat öntött bele és a csirkedarabokat a bőrükkel lefelé beletette a serpenyőbe, megsütötte. Közben néha-néha látványosan megrázogatta, feldobta, megforgatta a sülő csirkedarabokat. Csipet sóval megszórta.
Én ugyanígy, bőrükkel lefelé a serpenyőbe tettem a darabokat, persze a mellen nem volt bőr, azt csak simán betettem, majd konyhai csipesszel forgatgattam őket, ahogy sültek. A csipet sónál jóval több sót tettem rá, de mehetett volna több is.
Jamie amíg sült a csirke, összeállította az öntetet: egy speciális mixerbe (láttam már ilyet a boltban, az ő neve alatt fut) belegyömöszölt friss oreganót, 2/3 részig felöntötte olívaolajjal és összerázta, majd borecetet is töltött hozzá, csipet sót, borsot és újból összerázta. Szép zöld öntetet kapott.
Én ezt a részt kihagytam, mert csak szárított oregano van itthon, meg mixer sincs. Igaz, mondta, hogy mozsárban is el lehet készíteni az öntetet.
Jamie amikor az öntettel elkészült, leszűrte a krumplit a paradicsomokkal, kiöntötte az asztal közepére. Mivel újkrumplit használt, azzal már nem volt dolga, de a paradicsomokról lehúzta a héjukat. A krumplikat ujjával kicsit benyomta, megroppantotta, de nem törte szét teljesen.
Én leszűrtem a krumplit és a paradicsomot, mindent meghámoztam, a krumplit megroppantottam, a paradicsomokat felnegyedeltem, hogy olyan kicsi darabok legyenek, mint amit a tévében láttam.
Jamie ezután a megsült csirkedarabokat is az asztal közepére öntötte a krumplik mellé, és kézzel összekeverte a kupacot (ha jól emlékszem), majd visszasöpört mindent a serpenyőbe, de elővett egy sütőtálat is és mondta, akár abban is lehet folytatni a sütést. Megöntözte az előre elkészített öntet kétharmadával a keveréket. Neki olyan serpenyője volt, amit aztán a sütőbe lehetett dugni, nem volt műanyag alkatrésze. Sütőben 200 fokon 35-40 perc alatt az egészet összesütötte.
Én a megsült csirkedarabokat a sütőpapírral bélelt tepsiben várakozó paradicsomos-krumplis keverékhez öntöttem, és jól összekevertem. Megszórtam szárított oreganóval, és ráöntöttem az olívaolajat is, amiben a csirkék sültek. 200 fokon sütöttem, amíg a krumplik meg nem pirultak.
Jamie amíg sült a kaja, rukolát tett egy tálba, meglocsolta olívaolajjal, nyomott rá citromlét és a maradék oreganós öntettel megöntözte. Az elkészült kaját azután ezzel a salátával szórta meg.
Én csak egyszerűen tálaltam a vacsorát, mivel a rukolaszállítmányom mostanában akadozik kissé. :-)


Nagyon finom volt, ha serpenyőben folytathattam volna a sütést, akkor még a mosogatnivaló se lett volna olyan sok. Azt hiszem, én még sosem sütöttem így serpenyőben, olajban bőrös csirkét, mindenesetre most meglepődtem, mennyire ízletes, egészen más, mint a sütőben hosszabb idő alatt piruló csirke bőre. Kicsit több paradicsomot el bírtam volna viselni, de ez nem Jamie hibája, nekem nem volt itthon több. És valami jó kis ütős saláta is simán lecsúszott volna mellé.

2011. október 26., szerda

Majdnem bolognai


Annánál ettünk ilyen fűszeres-darált húsos házi széles metéltet, és a gyerekek annyira falták, meg persze nekem is nagyon ízlett, hogy gyorsan megjegyeztem a receptet. De nem tökéletesen, mert paradicsomból majdnem kétszer ennyit kellett volna használni, hogy elég szaftos legyen a szósz, szépen bevonja az összes tésztaszálat. A ragu lényege különben, hogy hagymát nem kell használni csak fokhagymát (meg répát és zellert sem). Lehet a végén egy kis tejszínnel szelídíteni.

Hozzávalók (2 nagyon éhes, és 3 kevésbé éhes személynek):

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy összezúzva
- friss rozmaring, vagy ha nincs, akkor szárított, mint most nekem
- 30 dkg darált hús (marha, marha és sertés vegyesen, vagy csirke, mint most nekem)
- 0,5 liter házi paradicsomlé (inkább 8 deci, vagy még több kellett volna)

A házi szélesmetélthez:

- 2 tojás
- 20 dkg liszt

Egy serpenyőben forró olajon sütöttem a fokhagymát az apróra vágott rozmaringgal. Nem kell félni tőle, nem lesz keserű, Anna külön kiemelte, hogy jól meg kell sütni. Persze azért annyira nem, hogy megégjen, csak már jó erősen illatozzon. Figyelni kell rá. Ezután a serpenyőbe öntöttem a darált húst, és fakanállal folyamatosan széttördelve a húst is megsütöttem. Felöntöttem a paradicsomlével, kicsi vizet adtam hozzá, meg sót és csipetnyi cukrot, és együtt főztem. Sokkal több paradicsomlének kellett volna lenni, nekem kicsit túlságosan besűrűsödött, de már hígítani nem akartam.

Amíg a ragu főtt, elkészítettem a tésztát: két tojást és 20 dkg lisztet Jamie módszerével aprítógéppel morzsásra kevertem, majd kicsit kézzel is összegyúrtam. Hagytam pihenni pár percig, utána a tésztanyújtó gép legvastagabb fokozatán többször átnyomtam, minden alkalommal behajtottam a két végét egymásra. Amikor meguntam, egyre vékonyabb fokozaton kellett a tésztának átmennie, míg végül a vágófejen is. A házi tészta amúgy pillanatok alatt megfő a forró vízben, 1-2 perc elég neki.

Tálaláskor a kifőtt tésztát előmelegített tányérra szedtem, tettem a fűszeres raguból a tetejére, és megszórtam sajttal.


Sajnálom, hogy nem lett tökéletes, de így is nagyon finom volt. És nagyon-nagyon gyorsan elkészült.

Na, konzultáltam Annával és ő kb. 60-70 deka darált húshoz kb. 1,4 liter paradicsomlét adott, valamint a fokhagymás rozmaringra a paradicsomot öntötte előbb, majd ebbe tette a darált húst, ami remekül szétfőtt a sok lében, nem lett kérges, nem száradt ki a sütéstől. Legközelebb így csinálom én is!

2011. október 25., kedd

Linzi almatorta


Beköszöntött az igazi ősz, megmutatja csúnyábbik arcát, elérkezett hát az almás sütik (meg a túl sötét fényképek) ideje, amikor csak az ad egy kis vigasztalást, ha finom sült alma, fahéj és gyömbér édes illata tölti meg a lakást. Meg persze szeretném benevezni az emlékezetes Nagy őszi almatortaversenyre ezt az Európa eszik c. szakácskönyvben talált almás sütit.

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 10 dkg vaj (csak az igazi vaj a jó)
- 15 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor (felet használtam)
- 2 csomag vaníliás cukor (egyet használtam, meg egy kis barnacukrot)
- 1 tojás
- 40 dkg alma
- 1/2 citrom leve
- őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, friss vagy őrölt gyömbér
- tej (ha szükséges)

A lisztet a vajjal morzsásra kevertem, hozzáadtam a cukrot, a felvert tojás egy részét (picit félretettem a kenéshez), a sütőport, és ezekkel együtt összegyúrtam. Ha túl kemény lenne a tészta, kevés tejet lehet hozzáadni. Folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe tettem. Az almát elnegyedeltem, meghámoztam, magházukat kivágtam és vékony szeletekre vágtam a darabokat. Meglocsoltam a citromlével, megszórtam a fűszerekkel, összekevertem, hogy jól átjárják az ízek az almát.

A fodros sütőformát kivajaztam, zsemlemorzsával megszórtam. A tészta 2/3 részét vékonyra nyújtottam, de inkább belenyomkodtam a tortaformába úgy, hogy az oldalán is legyen tészta. Megszórtam barna cukorral, elrendeztem rajta a fűszeres almát és a maradék tésztából rudakat sodorva a tetejét berácsoztam. A maradék tojással a rácsokat megkentem és 150-160 fokon 50 percig sütöttem.


Nagyon finom, nagyon édes, nagyon illatos. Egy kis tejszínhab még lecsúszott volna mellé, de azt nem találtam itthon.

2011. október 24., hétfő

Tojásos-kolbászos egybesült fasírt

Nem tudom kinél hogy van, de nálunk nem egyszer előfordul, hogy egy bizonyos ételt annyira megkedvelünk, hogy rendszeresen ismétlődően, az unalomig esszük, utána pedig évekre elfelejtjük. Ez a fasírt is ilyen. Anyuék egy időben elég gyakran készítették és most valahogy beugrott nekik, hogy milyen régen volt már. A recept egy ezer éves Nők Lapjából való, már eléggé el van rongyolódva.


Hozzávalók a fasírthoz:
- 1 szikkadt zsemle
- 4 + 2 db tojás
- só, bors
- 1 piros húsú paprika (kápia, pritamin vagy kaliforniai)
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 nagy fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 10 dkg füstölt kolbász
- 1 evőkanál + 1 kávéskanál olaj
- 1/4 kávéskanál szárított kakukkfű
- 1 evőkanál dijoni mustár
- 1 kávéskanál csípős paprikakrém
- 50 dkg darált hús
- 15 dkg sajt

A joghurtos mártáshoz:
- 2 dl joghurt
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 dl fehérbor
- 1/4 kávéskanál porcukor
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1-2 csipet chilipor
- maradék petrezselyem
- só, bors

Igen, jól látjátok, ehhez a fasírthoz egy ilyen különleges mártás is jár. :)


A zsemlét beáztatjuk langyos, sós vízbe. 4 tojást sós vízben keményre főzünk, hideg vízben lehűtjük, majd meghámozzuk és felkarikázzuk. A paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A petrezselymet megmossuk, leveleit lecsipkedjük és felaprítjuk. A kolbászt is kisebb kockákra vagdaljuk. A hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymagerezdeket áttörjük.

Felforrósítunk 1 evőkanál olajat, a hagymát megfonnyasztjuk benne, majd hűlni hagyjuk.
A zsemlét alaposan kinyomkodjuk, a hagymával, a petrezselyem felével, a maradék 2 tojással, a kakukkfűvel, a mustárral, a paprikakrémme és a fokhagymával a húshoz adjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, jól összedolgozzuk.

A sütőt előmelegítjuk 180 fokra. Egy kb. 30 x 40 cm-es tepsit kibélelünk alufóliával, és megkenünk olajjal. Egyenletesen elsimítjuk rajta a húsmasszát, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal, majd úgy, hogy a hosszanti széleken 5-5 cm szabadon maradjon, beterítjük a tojáskarikákkal, valamint a kolbász- és paprikakockákkal.

A fólia segítségével szorosan feltekerjük (eltávolítjuk róla a fóliát), betesszük a sütőbe és kb. 45-50 perc alatt szép pirosra sütjük. Tálalás előtt 10 percig pihentetjük, aztán tálra emeljük és felszeleteljük. Sült krumplival, friss salátával a legfinomabb.



Na és persze a joghurtos mártással, ami a következőképpen készül:

A joghurtot, bort, porcukrot, olívaolajat, chiliport, a maradék petrezselymet és 2 gerezd fokhagymát valamint ízlés szerint sót és borsot turmixgépbe helyezzük és néhány pörgetéssel sűrű péppé keverjük. Jól lehűtve kínáljuk a fasírt mellé.



Ebből sajnos most nem ettem, de emlékeim szerint különlegesen finom ízű, főleg a mártással együtt. Kicsit tavaszias hangulatú a paprika és a petrezselyem miatt. Különösen ajánlott annak, aki nagyon szereti a fasírtot, de már unja a gombóc formájút, vagy az egybesültet csak tojással töltve.

Francia kenyér


Így, két szóban: francia kenyér - és nem franciakenyér. Hogy igazán franciakenyér-, azaz bagett-formájú legyen, kellett volna hozzá kelesztő- és sütőforma, hogy szép hosszúkás, karcsú kenyérkéket kapjak. Ennek hiányában szakajtóban is lehetett volna keleszteni, akkor nem terül szét ennyire, vagy keményebbre dagasztani, bár nekem így is megfelel, nagyon is megfelel.



Az elmúlt hetek több sikertelen kenyér- és zsömlesütési kísérlete után találtam Európa eszik szakácskönyvbemben a receptet, és amiért felfigyeltem rá, az azért történt, mert Csincsilla már többször javasolta, hogy készítsek kovászt a kenyérhez, vagy legalább keverjek be valamennyi lisztet, vizet és élesztőt egy órával a dagasztás előtt, mert így finomabb kenyeret fogok kapni. Ebben a receptben pedig pont ez volt az utasítás. Nagyon bejött, úgyhogy próbálkozni fogok még többféle liszttel is.

Ehhez a kenyérhez teljes kiőrlésű búzaliszt kellett volna, de ilyen feliratút nem találtam azon a három helyen, ahol kerestem, ezért jobb híján vettem Graham búzalisztet, nem tudom, van-e valami különbség.

Hozzávalók:

- 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 50 dkg finomliszt
- 2 evőkanál olaj
- 1 evőkanál méz
- 3 kávéskanál só
- 2 dkg élesztő
- 1 doboz joghurt
- 5 dl langyos víz

Az élesztőt, a joghurtot, a vizet, az olajat, a sót és a mézet a finomliszttel (tehát a teljes kiőrlésű, vagy Graham búzaliszt kivételével minden hozzávalót) összekevertem, és egy órát állni hagytam. Ez idő alatt az élesztő szépen elkezdett dolgozni, a tészta kicsit megemelkedett, bugyborékolni kezdett. Ekkor hozzákevertem a Graham lisztet is, és a géppel simára dagasztottam. Vizes kézzel azonnal megformáztam 9 db zsemlét és 1 db hosszú, rúd alakú kenyérkét, majd hagytam őket duplájára kelni.


(Alig fértek el a sütőlemezen, igaz, én fele mennyiségű tésztát szoktam egyszerre gyártani, az ráfér egy sütőlapra.) Előmelegítettem a sütőt 250 fokra, és (mivel elfelejtettem visszavenni a hőfokot), ezen sütöttem kb. 20 percig. Az eredeti recept szerint közepes hőmérsékleten 40-50 percig kellett volna sütni.


A fiamnak ebből csomagoltam ma szendvicset, és 10.00 órakora már jelzett is msn-en, hogy finom lett a zsömle!

Édeske. :-)

2011. október 23., vasárnap

Belga csokoládétorta


Hazajött végre Mazsi a messzi Spanyolországból, és ma végre felköszönthettük őt augusztusi szülinapja alkalmából. Én ezzel a csokitortával készültem, aminek a receptjét Boritól kaptam e-mailen, de eredetileg itt jelent meg.

Hozzávalók:

- 15 dkg vaj
- 2 tábla csoki (eredeti belga Lidl-s :-), 99 Ft-os)
- 2 evőkanál méz
- 3 db tojás
- fél bögre liszt (a bögrekalkulátor szerint ez 70 g)
- fél bögre cukor (a bögrekalkulátor szerint ez 120 g)
- 1 cs. sütőpor
- 2 pohár natúr joghurt
- 3 evőkanál kakaópor
- 2 evőkanál méz

Azzal kezdtem, hogy a sütőt előmelegítettem 170 fokra, a csokit és a vajat gőz fölött felolvasztottam, belekevertem a két evőkanál mézet, és félretettem hűlni. Ezután a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját habverővel fehéredésig kevertem. A lisztet a cukorral és a sütőporral összekevertem, majd belekevertem a joghurtba. A joghurtos masszát pedig a tojássárgához adtam, és jól elkevertem. Ezután beleszitáltam a kakaóport, finoman hozzádolgoztam a kemény tojásfehérjehabot, végül a kihűtött olvasztott csokit is. Alul sütőpapírral bélelt, oldalán kivajazott kapcsos tortaformába öntöttem és 40 percig sütöttem 170 fokon. Majd még 20 percig 200 fokon, mert annyira nyers volt.

Matematikai feladvány: ha az olasz csokitorta 30 perc alatt 175 fokon teljesen átsült, de 150 fokon nem sült meg, akkor ez a belga csokitorta hány fokon, hány perc alatt fog megsülni? Mert a recept erre vonatkozóan semmi instrukcióval nem szolgált.

Végül aztán megsült szegénykém egy óra alatt, és elég finom is lett, de nem hiszem, hogy ez volt a jó megoldás, amit én próbáltam.

Van még egy kérdésem, és komolyan örülnék, ha válaszolna valaki, hogy van-e annak jelentősége, hogy mit mivel, milyen sorrendben keverek össze? Muszáj-e először a joghurtot a liszttel elkeverni, majd ezután a tojássárgához adni (egy újabb koszos edényt eredményezve), vagy lehet-e a joghurtot egyből a tojássárgához és utána a lisztet is?

(A tortasütés mindig kizökkent kicsit a nyugalmamból.)


Epres tejszínhabbal és csokidrazséval díszítettem. Az epres tejszínhab úgy készült, hogy 2,5 dl tejszínt félig felvertem, hozzáadtam egy csomó porcukrot (ízlés szerint, ahogy a rutinosak mondanák), egy csomag habfixáltót, és ezután kemény habbá vertem. Ekkor adtam hozzá a felolvasztott kis doboz (Philadelphia-sajtos doboznyi) eperpürét és ezzel alaposan elkevertem. A hűtőben várakozva az epres tejszínhab egyre keményedik, és ez érvényes rá akkor is, ha nincs benne habfixáló.

Pórékrémleves


Semmi nem tud olyan jól esni egy csúnya, esős, hideg csütörtök este, mint egy vígasztalóan forró, selymes, melengető leves. És mivel túl sok hozzávalóra nincs hozzá szükség, ezért a hagymalevest választottam erre a napra. A receptet Európa eszik szakácskönyvemből választottam, és Monmouth-i (Wales) pórékrémleves (cawl cennin a hufen) néven fut.

Hozzávalók (8 személyre):

- 63 dkg megtisztított póréhagyma
- 6 dkg vaj
- 38 dkg apróra vágott zeller
- 7,5 csésze húsleves
- 3 dkg finomra aprított petrezselyem
- só, bors
- 6 dkg hús (elhagyható)
- 2/3 csésze tejszín
- pirított kenyérkockák

Mindjárt féladagot vettem, és ez 3 személy részére volt elég. A pórét vékony karikákra vágtam, és néhány zöld karikát félretettem a díszítéshez. A vajat felolvasztottam egy lábosban, és a hagymát, valamint a zellert kis lángon, lefedve ezen pároltam. Felöntöttem a (húsleveskockából készült) levessel és egy órát hagytam főni. Merülőmixerrel összeturmixoltam, beletettem a tejszínt, egy kis szárított petrezselymet, és itt kéne a húst is. Sóval, borssal ízesítettem és egy pillanatra újra felforraltam.

A kenyeret felkockáztam és jó sok vajon, teflonserpenyőben megpirítottam. Tálaláskor a levesbe sajtot reszeltem, beledobáltam a pirított kenyérkockákat és megszórtam a félretett hagymakarikákkal.


Én póréból még sosem csináltam hagymalevest, csak vöröshagymából, és bár ez is nagyon finom volt, azért az igazi vöröshagymából készült levesnek sokkal intenzívebb és édesebb íze van, maradok annál a verziónál.

2011. október 21., péntek

Szakácskönyvajánló



Új kedvencemet szeretném ajánlani, a Zafir Press gondozásában megjelent A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvet. Sokat főztem mostanában ebből a szakácskönyvből, persze ezt észre is lehetett venni, unásig ismételgettem a könyv címét az utóbbi néhány bejegyzésemben. Tesómnak vettem névnapjára ajándékba, ám hamar visszakértem, hogy egy kicsit belelapozhassak, mert első pillantásra is megtetszettek a receptek, de most már úgy illik, hogy egy kicsit visszaadjam.

A bevezetőben a koleszterinről tudhatunk meg sok hasznos dolgot, majd a koleszterincsökkentő ételekről, egyszerű, érthető táblázatokkal illusztrálva a néhol (számomra) kicsit nehezebben emészthető tudományos szöveget. Ezután következik 100 jobbnál jobb recept, amik közül én ezeket próbáltam ki:

Reggelik:
Energiadús smoothie
Banános zabkása

Levesek és saláták:
Csirkehúsleves
Thai csirkesaláta

Előételek és könnyű ételek:
Zöldbab japán módra

Főételek:
Spagetti karamellizált zöldségekkel
Citromos-ragadós csirke

Desszertek:
Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém
Könnyed égetett krém
Könnyű csokoládétorta

Alapreceptek:
Innen sajnos még nem tudtam semmit kirpóbálni, pedig van néhány kiszemeltem, mint a japán wasabis öntet, a keleti öntet és a thai mártogatós szósz.


A kilencven ki nem próbált recept közül még jó néhány van, amit beütemeztem magamnak, mint a spanyol omlett, a párolt dim-sum, a fűszeres thai leves, a sült burgonya zsályával, a zsírszegény burgonyakarikák, a wokban sült tofu és spenót, a tojásos sült rizs, a rakott padlizsán fetával, a keleti csirke salátalevélben, a mézes-mázos csirke, a bárányhús tandoori ízesítéssel, a sült csirke olasz módra, a wokban sült kínai sertéshús, a sáfrányos csirke, a marokkói báránysült kuszkuszon, a szezámmagos banán és a nyári puding. Többnyire persze halas receptek vannak még, amiket a fiam miatt sajnos mellőzni fogok, de így is marad elég izgalmas íz, érdekes újdonság.

Bár ne legyen szükség rá, de a kiadónak megjelent még néhány diétás szakácskönyve,

A prosztata védelmében - Betegségmegelőzés, étrend, gyógyító ételek


A szívbarát receptek - Szívesen finomat!


és a Kemoterápia alatt - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek


A fülszövegben olvasható, hogy hamarosan megjelennek további diétás szakácskönyveik:

Műtét után - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek
Menopausa alatt - Betegségmegelőzés, étrendi tanácsok, gyógyító ételek
Irritábilis bél szindróma - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek
Tejérzékenyek szakácskönyve - Étrendi tanácsok, főzés, receptek
Gluténmentesen finomat! - Étrendi tanácsok, főzés, receptek
OMEGA-3 szakácskönyv - Tippek, trükkök sok-sok recepttel
Gyomorégés, gyomorfekély, reflux receptek - - Étrendi tanácsok, főzés, receptek
Cukorbetegek szakácskönyve - Diétásan finomat!
Fogyókúra cukorbetegségben - Tippek, trükkök sok-sok recepttel.

Ha ilyen színvonalas szakácskönyvek lesznek ezek is, akkor bátran merem ajánlani őket mindenkinek! Én kettőt már kinéztem magamnak...

Könnyed égetett krém


A képen talán nem néz ki túl jól, de nagyon egyszerű édesség, ezért nem selejteztem ki azonnal. Persze új kedvencemben, A koleszterin csökkenthető c. szakácskönyvben találtam. Finom, gyümölcsös, meleg, gyors, egészséges, és akármikor egy személy részére is elkészíthető.

Hozzávalók négy személyre:

- 400 g málna (eper is megfelelő)
- 1 teáskanál vaníliaesszencia
- 300 g alacsony zsírtartalmú natúr joghurt
- 6 evőkanál görög joghurt
- 6 evőkanál barnacukor
- 4 hajtás friss menta

A görög joghurtról ezt írja a könyv: A hazai natúr joghurtnál sűrűbb állagú, "glettsűrűségű" görög joghurt egyes hazai delikát üzletekben is kapható, de natúr joghurtból házilag is egyszerűen előállítható. A joghurtot gézkendőbe öntjük, szűrőbe tesszük, amit egy éjszakán át a hűtőben tartunk. Így a felesleges folyadék kicsöpög belőle, s ha kell, a felhasználás előtt még facsarhatunk is rajta egyet." Én is ezt tettem, pontosan úgy, ahogy Csincsillától tanultam, csak az volt a baj, hogy mire a felhasználásra került volna a sor, már ehetetlen állapotba került, ezért ezt a hozzávalót tejföllel pótoltam. De ne ezen a mellékszálon kalandozzunk, mert két másik probléma is felmerült, amiért ez a desszert nem néz olyan jól ki a fotómon, mint az eredetin: az egyik, hogy fagyasztott gyümölcsöt használtam (epret és málnát is), de nem csöpögtettem le rendesen, így elég sok levet engedett grillezés közben. A másik pedig, hogy a grillező program a sütőmben valamiért nem működött tökéletesen, ezért nem karamellizálódott olyan gyönyörűre, mint vártam. És még így is nagyon finom lett, el is fogyott.

Nagy hőfokra előmelegítjük a grillsütőt. A gyümölcsöt elosztjuk négy kis edénybe. A vaníliaesszenciát összekeverjük a joghurttal (én vaníliás cukrot használtam), és ráöntjük a gyümölcs tetejére a tálakban. Erre aztán minden edényben vékonyan görög joghurtot rétegezünk, hogy megvédjük a keveréket a megalvadástól. Minden egyes edény tetejére másfél evőkanálnyi barnacukrot szórunk, hogy befedjük a felszínt. Majd mindezt 2-3 percre a grillsütőbe helyezzük, amíg a cukor karamellizálódik. Tetejére még friss mentát szórunk és tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 749 kJ (179 kcal), 3,1 g zsír, 1,8 g telített zsír, 0,08 g nátrium.)

2011. október 20., csütörtök

Nizzai egytálétel marhahúsból



Most egy másik szakácskönyvre kattantam rá, címe Európa eszik. Ebből fogok néhány receptet kipróbálni a következő hetekben. Mivel marhahús kell ehhez az ételhez, kicsit töprengtem magamban honnan szerezzem be. Nemrég a Kisnánára vásárolt marhahúsból főzött gulyásnak volt halszaga, pedig elmentem ahhoz a henteshez az újpesti piacon, amit Bea ajánlott, de annak éppen nem volt marhája, és elküldött egy másik társához. Szép volt a hús, sőt gyönyörű, de a szaga... meg a 4 órás főzési idő, mert nem akart megpuhulni... Aztán végül finom lett, és megettük, bár volt egy kis rossz érzésem, hogy vajon mit eszünk? Előtte egy évvel az Auchanban vásárolt marhahúsból főzött húslevest kellett kiönteni ugyanezért. Elmentem tehát a Lehel piacra, és egy helyen vettem egy kis darab szép felsálat - szerencsém volt, a hús hamar megpuhult, és halszag sem volt. Volt ezzel szemben olyan finom illat a kétórás sütési idő alatt, hogy a gyomrom is hangosan korgott közben, és alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön a vacsoránk, aztán meg nem győztem kiszellőztetni a lakást. De megérte!

Hozzávalók (4 személyre)

- 0,5 kg marhahús
- 4 fej hagyma (én kettőt tettem bele)
- 1 gerezd fokhagyma (én kettőt tettem bele)
- 6 db paradicsom
- 10 dkg töltött olivabogyó (én szárított, morzsolt trombitagombát tettem bele helyette)
- 0,5 kg krumpli
- 1 szál rozmaring
- 1 evőkanál fűszerkeverék (nem tudom mi lehet ez, én sót, borsot, őrölt köményt használtam)
- olívaolaj a sütéshez

A recept nem írja, de én azzal kezdtem, hogy a falatnyi darabokra vágott marhahúst elősütöttem egy teflon serpenyőben, csak addig, amíg a külseje szépen megbarnult. Ezután egy sütőtálba daraboltam a zöldségeket:  a hagymát és a krumplit nyolcfelé, a paradicsomot pedig négyfelé vágtam. A húst is hozzáadtam, rákarikáztam a fokhagymagerezdeket, megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, meglocsoltam olívaolajjal és a kezemmel alaposan összekevertem. Tenyeremmel rámorzsoltam a szárított gombát, végül a tetején elhelyeztem egy rozmaringágat (az eredeti receptben apróra vágva kell belekeverni, de én a fiam miatt nem mertem). Fóliával lefedve a hideg sütőbe toltam, majd 180 fokon sütöttem 2 órán keresztül.


Szerintem nagyon-nagyon finom lett, a fiam viszont túl fűszeresnek találta (azt hiszem nem szereti az őrölt köményt), valamint az apróra morzsolt trombitagombákat is kiválogatta.

2011. október 19., szerda

Idén elmarad a kamrabemutató


A napokban több barátomtól hallottam, hogy újabb adót fognak bevezetni, a lekváradót. Nem szívesen mutogatnám ezek után a kamrámat, mert félek, hogy a keményen megadóztatott fizetésemből a piacon vásárolt, és a többszörösen és súlyosan megadóztatott öreg autómmal és benzinemmel hazaszállított, áfával, kereskedői vállalkozói adókkal terhelt nyersanyagból főzött lekvárjaimat is meg akarják majd adóztatni.

Aztán ha továbbgondolom, a rengeteg új adó bevezetése után én még azt is el tudom képzelni, hogy hamarosan bevezetik az internethasználati adót, hogy ne tudjak majd ezen hőbörögni és ilyeneket írni sehová, soha többet.

Zöld paradicsom télire


A Tamás nagymamája mindent jobban csinált nálam. Minden nap volt főtt étel, mindig pont annyi, amennyi kellett. Nem volt végtelen a repertoárja, sosem volt náluk karibi rizses csirke, de az az x darab étel, amit egyébként mind imádtak, mindig a jól ismert, MEGBÍZHATÓ minőségben készült, és biztosan lehetett rá számítani, hogy lesz is még, nem egy extrém kihágás eredménye. A jó, hűvös (tiszta és rendes) kamra tele volt finom lekvárokkal (igen, csipkével is), befőttekkel, szörpökkel, savanyúságokkal, szárított gombával, és karácsony meg húsvét előtt szépen megtelt mindenféle remek süteménnyel, nem kell mondanom, hogy ugyanazokkal, az unokák által ismert és szeretett sütikkel (nem bantusztáni tavaszköszöntő pitével és társaival). Az étkeztetés kiszámítható és tökéletes volt. Ja, és persze mindezt fillérekből, mert az igazi háziasszony ezt is tudja. A tenyérnyi konyha nem csak ezt tudta, hanem ott volt a nagymama varrógépe is, ott varrt és szabott (nem a szoba közepén), ingeket meg fess nacikat a fess unokákra. Tényleg gyönyörűen.
Sajnos, már nem találkoztunk olyan sokszor, hogy a teljes kínálatot végig tudtam volna kóstolni, az meg aztán végképp meg sem fordult a fejemben, hogy elkérjem a recepteket, a halandóság nemigen fordul meg a fiatalok fejében.
Aztán most ott állok, hogy bezzeg a nagymama nemtudommije milyen finom volt, és úgy kéne reprodukáljam, hogy nemhogy nem kóstoltam, de még csak nem is láttam soha. Az egyik ilyen kanizsai tökéletesség a zöldparadicsom-savanyúság volt.Annyit lehet róla tudni, hogy nagyon-nagyon finom volt, és hagyma is volt benne:)
Egyszer már tettem el, az a recept működött, de nekünk nem ízlett, túl ecetesnek találtuk (és persze rögtön kiderült, hogy a nagymamáé nem ilyen volt). Akkoriban még nem írtam fel a receptek forrását, szóval, sajnos, nem tudom belinkelni, de szívesen pótolom. 1 kg paradicsom és 1 kg gyöngyhagyma kellett hozzá. Másfél liter vízből, 3 dl 20%-os ecetből, 2 evőkanál sóból, 5 evőkanál cukorból, 2 evőkanál mustármagból, 1 evőkanár koriandermagból és 1 szál tormából levet kellett főzni, forrón ráönteni az üvegekbe rakott zöldségekre, és kihűlésig száraz dunsztban tartani.
Most a Horváth Ilonában találtam egy receptet, biztos voltam benne, hogy a nagymama is ezt használta, Horváth Ilona tényleg volt minden konyhában, szóval nagyon megörültem neki, de erről már kóstolás nélkül kiderült, hogy nem ez volt, mert ebben fel kell szeletelni a paradicsomot (a nagymamáé egészben volt, mint most megtudtam). Szóval változatlanul keresem az echte receptet. Addig is jöjjön a Horváth Ilonáé.

Hozzávalók:
- 5 kg zöld paradicsom, 1 kg vöröshagyma (nekem összesen 3 kg paradicsom volt és 60 dkg hagyma)
- 3 dkg só 1-1 kg anyagra
- 3 liter víz
- 1 liter enyhe (?) ecet (6 dl 10%-osat használtam)
- 10 dkg cukor (15 dkg-t használtam)

A paradicsomokat és a hagymát felkarikázzuk, kilónként 3 dkg sóval besózzuk, és békén hagyjak egy napig.
Másnap levet főzünk a többi hozzávalóból, adagonként beletesszük a zöldségeket, újra felforraljuk, és tiszta üvegekbe szedjük. A forró levet ráöntjük. Másnap még utántöltjük, és csak akkor zárjuk le.

Hát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik-e, meg milyen lesz. Remélem, nem felejtem el beírni (azt is remélem, hogy valaki figyelmeztet majd rá:)).

Közben belebotlottam egy nagyon jó kis édes-savanyú zöldparadicsom-receptbe, nem hiszem, hogy a nagymama ez alapján tette volna el, de nagyon jónak tűnik, jövőre kipróbálom.

Napi cukinak meg egy kis Börzsöny, meg némi kiránduló eb:





2011. október 18., kedd

Omlós olasz csokitorta

Na itt van Beának a csokitorta! :-)

Bori barátnőmtől kaptam a receptet, de rákerestem és a femina.hu-n, itt találtam meg. Az igazság az, hogy már kipróbáltam nemrég, amikor egy buliba ezt vittem magammal, de az a süti egész más lett: sokkal vékonyabb, talán 2 centi vastag, teljesen átsült, ízre, állagra pont olyan volt mint egy brownie. Akkor 175 fokon sütöttem 30 percig, most meg akartam nézni, mi lesz az eredmény 150 fokon. Sajnos nem tudok végső következtetést levonni, mert fogalmam sincs miért, az előző próbálkozásnak már eleve a tésztája is sokkal vékonyabb volt, míg ez már nyersen is teljesen elfoglalta a tortaformát. Talán azt lehetne mondani, hogy ha vékonyabb a nyers tészta, akkor alacsonyabb hőfokon, ha vastagabb, akkor meg magasabb fokon süssük.

Mindenesetre annyira könnyű előállítani, hogy nem gond többször is próbálkozni vele!


Az eredeti receptben azt írják, hogy a torta akkor jó, ha a közepe kicst ragacsos marad, kívül pedig ropogós lesz. És hogy nem baj, ha nem emelkedik meg. Na, nekem múltkor nem emelkedett meg, viszont száraz lett, most meg ilyen szép vastag, és ahogy az elő van írva, belül ragacsos, kívül ropogós. És nagyon finom!

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj
- 3 tábla étcsokoládé (Lidl-s, 99 Ft-os)
- 6 tojás
- 15 dkg cukor
- 2 evőkanál liszt
- 2 marék fenyőmag (Ezt kifelejtettem. Mondjuk amúgy is mandulával akartam helyettesíteni, de azt is kifelejtettem.)

Először vízgőz fölött kevergetve felolvasztottam a vajat és a csokit. Amíg hűlt, bekapcsoltam a sütőt 150 fokra. Szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjéből csipet sóval kemény habot vert a gép. Ezalatt sütőpapírral kibéleltem egy tortaformát, az oldalát pedig vajjal bekentem. A kihűlt csokis vajba belekevertem a cukrot, rögtön ezután a tojássárgákat egyesével, majd a kemény fehérjehabot is óvatosan. Amikor minden jól elvegyült, hozzáadtam a lisztet is. Alaposan, de óvatosan elkevertem, és átöntöttem a várakozó formába. (Ekkor kellett volna belekeverni a fenyőmagot is.)

150 fokon sütöttem először 30 percig, majd tűpróba után még 10 percig 160 fokon. Ezután a biztonság kedvéért még 5 percig bent hagytam 160 fokon, nehogy teljesen nyers maradjon. (Az eredeti recept 30-40 percet ír alacsony hőfokon. Na de mi az alacsony? És pontosan hány perc? 30 vagy 40?)


Rácsra tettem hűlni, és amíg hűlt, finom epres tejszínhabot csináltam hozzá, azzal tálaltam.

Zelleres burgonyakrémleves


Már sokat hallottam arról, hogy levest, főzeléket úgy is lehet sűríteni, ha a főtt zöldséget merülőmixerrel turmixoljuk, és mivel gyenge vagyok rántásból, gondoltam most kipróbálom ezt a módszert. A krumplilevessel próbálkoztam, de állítólag sok más zöldségnél is működik, például karfiolnál, karalábénál.

Hozzávalók:

- 1/2 fej hagyma
- kis darab zeller
- 3 nagyobb krumpli
- 2 evőkanál tejföl
- só, bors, piros paprika

A hagymát apróra vágtam és olajon elkezdtem dinsztelni. Hozzáadtam a szintén apróra vágott zellert, és pár percig együtt sütöttem őket, amíg megpucoltam és feldaraboltam a krumplit. Az egyik krumplit kicsire, kettőt pedig nagyobb darabokra vágtam. A zelleres hagymára piros paprikát szórtam, felöntöttem vízzel, majd beletettem a krumplit és megsóztam. Annyi vízzel pótoltam, hogy jócskán ellepje. Amikor a nagyobb szemek is megfőttek, ezeket kihalásztam a levesből (ez volt a legbonyolultabb művelet), és a visszamaradt levest merülőmixerrel és két evőkanál tejföllel simára turmixoltam. Visszatettem a krumplikat és 1 tojásból készült nokedlit szaggattam bele.

Egész más íze van így, mint a rántásos krumplilevesnek, de finom, méghozzá annyira finom, hogy rögtön megkívántam egy második tányérral is belőle. Na meg gyorsan elkészül, és kevesebb edényt kell mosogatni utána.

2011. október 17., hétfő

Kukoricás lepényke

Hogy folytassam Andi könnyen elkészíthető, egyszerű receptjeinek sorát, szeretném megmutatni, hogy mit készített apukám nem is olyan régen a csilis bab mellé.


A recept a Vidék Íze című magazin 2011. augusztusi számában jelent meg. Anyukámnak előfizettünk a magazinra és ezt a számot véletlenül kétszer kapta meg. Az egyik példány az enyém lett. Egyből kiszúrtam benne ezt a receptet, mivel nagyon szeretem a kukoricát. Már éppen eldöntöttem, hogy megcsinálom, amikor átmentem anyuékhoz - aznap készítettük a házitésztát és náluk ebédeltem - és mit ad Isten? Ezek a lepénykék vártak engem egy nagy lábos csilis babbal egyetemben. Volt nagy meglepődés részemről, hiszen akkor még nem is említettem anyuéknak, hogy milyen jó lenne megkóstolni.

Apu egyébként egy másik fajta kukoricalepényt szokott megsütni a csilis bab mellé, de annak úgy elrakta a receptjét valahova, hogy azóta sem találja. :)


Hozzávalók:
- 3 cső főtt kukorica vagy 2 doboz konzerv csemegekukorica
- 90 dkg krumpli
- 1 tojás
- 2 tojás sárgája
- liszt (a receptben 2 teáskanál volt írva)
- só
- cayenne bors
- 10 dkg vaj a sütéshez

A krumplit meghámozzuk és nyersen lereszeljük. Azután a tojással, a tojások sárgájával, a kukoricával, sóval, cayenne borssal és annyi liszttel, amennyit felvesz, sima tésztává dolgozzuk.

A masszából serpenyőben, forró vajon, evőkanálnyi aranybarna lepénykéket sütünk. Forrón a legfinomabb!



Annyira finom volt, hogy csak úgy magában is ettem belőle jó néhány darabot. A kukorica-krumpli párosítás nagyon ízlett, és amúgy is szeretem a reszelt krumpliból készült ételeket, pl. sztrapacskát, tócsnit. Mellesleg tudtátok, hogy a tócsninak hány féle neve van? Én is most találtam rá itt. Mondhatjuk azt is, hogy ez a kukoricás lepényke közeli rokona a tócsninak, hiszen sokban nem különbözik tőle. Én még önálló ételnek is elfogadnám, nem csak köretnek. Egy jó adag fokhagymás tejföllel nyakon öntve határozottan finom lehet.

Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém


Itt egy gyümölcskehely Csincsillának - természetesen új kedvencemből, A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvből. Nem nagy ügy megcsinálni, viszont igen jó, hogy ha vendégeket várunk rá, már jóval hamarabb elkészíthető. Nekem sajnos nincs turmixgépem, csak késes aprítóm, és ezzel nem tudtam elég krémesre keverni a krémet, kicsit darabos maradt. Ráadásul nekem kicsit túl édes lett, persze én nem vagyok mérvadó...

Hozzávalók négy személyre:

- 1 evőkanál mandula
- 150 g szárított (szerintem aszalt) sárgabarack
- 1 evőkanál méz
- 2 narancs meghámozva
- 50 g alacsony zsírtartalmú joghurt
- 1 evőkanál barnacukor

A mandulát egy serpenyőben szárazon aranybarnára pirítjuk (érdemes nagyon figyelni rá, amennyiben nem akarjuk odaégetni). Miután elkészült, félretesszük. A mandulát nem, de az összes többi hozzávalót a turmixgépbe rakjuk és egyenletesre turmixoljuk. Elkészülte után tálakba, poharakba, kelyhekbe töltjük, és felhasználásig hűtőszekrényben tároljuk. Tálalás előtt a tetejére rászórjuk a pirított mandulát.

(Egy adag tápértéke: 632 kJ (151 kcal), 2,2 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,04 g nátrium.)

Én nem mézet és barnacukrot, hanem tavalyi házi narancsszirupomat használtam édesítésre, de szerintem az aszalt sárgabarack épp elég édes, ezért javaslom, hogy kóstolás nélkül ne tegyünk bele semmilyen édesítőt.

És akkor a napi cuki: Folti a plüsscica

még egy kicsit közelebbről is:


2011. október 14., péntek

Banános zabkása


Jó tizenévvel ezelőtt, amikor megjelent az első Harry Potter regény, azt olvastam fel fiamnak esténként, és nagyon élveztük ezt az elvarázsolt világot. Azt hiszem, akkor találkoztam először a zabkásával, amit a varázslótanoncok reggelire kaptak eperlekvárral, mézzel, juharsziruppal, barnacukorral, és én valami nagyon finom, édes dolognak képzeltem. Utánanéztem, hogyan kell készíteni, és Bori tanácsára vízben megfőztem a zabpelyhet, majd eperlekvárral elkeverve megkóstoltam. És nem ízlett. Hiába adtam hozzá egyre több finom házi eperlekvárt, nem tudtam rájönni, mi olyan finom ebben. Aztán még többször próbálkoztam vele, de nem tudtam megszeretni.

Most megint szembejött velem Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvében, és arra gondoltam, banánnal és mézzel is kipróbálom, hátha így ízleni fog. Nem tudom, hogy a zabdara és a zabpehely között van-e különbség, mindenesetre én aprítógéppel megdaráltam kicsit a zabpelyhet, hogy darásabb legyen, bár a Sparban lehet kapni apró szemű zabpelyhet is, de az most nálam nem volt itthon, így hát ezzel próbáltam.

A szerzők előszava ez volt a recepthez: A zabkása bármilyen gyümölccsel kiváló, de ha a tál aljára banán kerül, azt a zabkása lágyan átmelegíti - isteni egy hideg téli reggelen. A tetejére bármilyen pirított mag megteszi.


Hozzávalók négy személyre:

- 2 banán szeletelve
- 110 g zabdara
- 275 ml részben fölözött tej
- 2-3 evőkanál juharszirup vagy pergetett méz
- 2 evőkanál napraforgómag száraz serpenyőben pirítva

A banánszeleteket négy kis tálkába szétosztjuk. A zabdarát és a tejet egy lábasban jól összedolgozzuk, és felforraljuk. Addig kavarjuk, míg a zabkása be nem sűrűsödik. Mintegy 5 perc múlva, miután a zabkása besűrűsödött, a tálkákba öntjük. Juharsziruppl vagy mézzel leöntve és napraforgómaggal megszórva tálaljuk.

Én rögtön elfeleztem a mennyiséget, de mivel ennyire pici lábasom nincs, nagyobb felületen terjedt szét az anyag, így hamarabb elpárologtatta a folyadékot, ezért adagolnom kellett hozzá a főzés során még egy kis tejet.

(Egy adag tápértéke: 996 kJ (238 kcal), 6,2 g zsír, 1,4 g telítetlen zsír, 0,03 g nátrium.)


Sokat töprengtem, hogy feltegyem-e ezt az egyszerű kaját, mert biztos van olyan, akit felbosszant, hogy mit keres ez egy gasztroblogban, ráadásul fotózhatatlan, csúnya, stb. stb. De muszáj megírnom, hogy a féladag felét ettem meg délelőtt 11-kor, és délután háromkor lettem újra éhes, tehát nem egy rossz ötlet zabkását reggelizni egy nehéz nap kezdetén. Amúgy Bori barátnőm mikróban szokta megfőzni, így még az ötperces készítési idő is csökkenthető, úgyszintén a mosogatnivaló. Hát mindegy, most már megírtam...

2011. október 12., szerda

Sütőtökös-zsályás szendvics


Persze, nem az én találmányom, az egyik kedvenc blogomon találtam. Nem szeretem a sütőtököt, sajnos, pedig annyira szép és annyira egészséges (én is ezt szeretnék eszegetni dominózás közben:)). Ebben a formában viszont korlátlanul tolnám befelé, annyira finom együtt. Egy-két pohár borral tökéletes, különleges és nagyon olcsó vacsora.

A receptet egy picit átalakítottam, hogy az otthoni alapanyagokat tudjam használni.

Hozzávalók:
- valami jobbféle kenyér
- valami jobbféle olívaolaj
- túró (eredetileg ricotta)
- sütőtök
- zsályalevelek, sok
- só, bors, csili
- egy fél citrom (bio, ha lehet)
(- egy gerezd fokhagyma)

A kenyérszeleteket olívával kikent, sütőpapíros tepsire fektetem, a tetejüket is kicsit megkenem. Forró sütőben nagyon halványra pirítom.
Közben megcsinálom a kétféle feltétet, a túrót összekeverem pici sóval, borssal, fél citrom levével meg a reszelt héjával. Az eredeti recept szerint a tököt meghámozzuk, felkockázzuk, sütőben megsütjük, nekem volt otthon néhány napos sült tököm, egyszerűen azt használtam, villával összetörtem, és összekevertem kis olajos csilivel, sóval, borssal.
A zsályaleveleket megmostam, leszárítottam, és forró olajban megsütöttem (egy-két perc, nem szabad megbarnulnia, akkor már keserű, kipróbáltam, némi konyhafelgyújtással összekötve). Papírtörlőre szedjük.

Most már csak össze kell mindent rakni, alulra a túró, rá a tökpüré, a tetejére meg néhány levél. Tényleg mennyei. (Az eredeti recept szerint a pirítósokat meg kell még kenni a fokhagymával, de utálom a fokhagymás pirítóst, nálunk ez kimaradt, a függők nyugodtan maszatolják be vele.)

Thai csirkesaláta


Még mindig nem tudok elszakadni tesóm koleszterindiétás szakácskönyvétől (Daniel Green-Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető), és innen néztem ki ezt a gyönyörű és fantasztikusan finom salátát. Mivel nálunk a férfiembernek nem lehet eladni salátát vacsorára, ezért sült krumplit csináltam mellé, és úgy megette, mintha maga a nagy Rántott Hús szállt volna le az égből a tányérjába.

Hozzávalók:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- 1 evőkanál olaj
- 1 kisméretű chilipaprika (vagy szerencsésebbeknek bio kisnánai piros paprika - sajnos nem csípett -, valamint szárított chilipaprika)
- 2,5 cm-es kockának megfelelő friss gyömbér lereszelve (vagy szárított, vagy üvegben eltett)
- 2 szál citromfű meghámozva és apróra vágva (erről majd írok még)
- 1 evőkanál friss menta felvágva
- 1 evőkanál barnacukor
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 citrom leve
- 1 evőkanál csökkentett sótartalmú szójaszósz (vagy amilyen van)
- 1 evőkanál thai halszósz
- 150 g friss spenót
- limedarabok a tálaláshoz

A csirkemellet 2,5 cm-es darabokra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítjük az olajat, és közepes-magas hőfokon teljesen átsütjük a csirkemellet. Próbáljuk nem túlságosan sokszor forgatni a csirkét a serpenyőben, így szépséges, karamellizált bevonatot kap. Eközben a chilipaprikát, a gyömbért, a citromfüvet, a mentát, a cukrot, a citromlevet, a fokhagymát, a szójaszószt és a halszószt tálba tesszük, és alaposan összekeverjük.
Hozzáadjuk a sült csirkét, és ismét összekeverjük. Ezután beletesszük a spenótot (nyersen), jól összekeverjük, és salátaként, lime-darabokkal rögtön tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 862 kJ (206 kcal), 4,6 g zsír, 0,7 g telített zsír, 0,7 g nátrium.)




Persze nem egészen az eredeti recept szerint készítettem. Először is, nagyon pislogtam volna a recept olvasásakor a citromfű meghámozásán, ha nem épp a múlt héten olvastam volna Fűszeres Eszternél a thai citromfűről. Én ugyanis egész eddigi életemben úgy tudtam, hogy a citromfű olyan kinézetű fűszernövény, mint például a petrezselyem, azt meg nem lehet meghámozni. De attól még, hogy most már tudom, van másmilyen citromfű, nem akadályozott meg abban, hogy egyszerűen kihagyjam ebből a kajából annál a pórias oknál fogva, hogy nekem ilyen nincs. A másik, amit simán kihagytam, a thai halszósz, ugyanis ez sincs, nem is tervezem beszerezni, mert a fiam minden halas dolgot eleve elutasít, én pedig nagyon szeretnék egyfélét főzni kettőnknek - és ezért megalkuszom ha kell. Gondolom a thai csirkesaláta a thai citromfűtől és a thai halszósztól lesz "táj", de sebaj, mert így is nagyon finom volt.

Még más dolgokat is változtattam: sajnos menta se volt itthon, pedig erről azt hittem, van a mélyhűtőben, de tévedtem. Helyette petrezselymet használtam, én nagyon szeretem azt is. Aztán: mióta jól öregszem, nem bírom a nyers fokhagymát, pedig hogy szerettem régen!, de nem akartam haldokolni vacsi után, ezért a zúzott fokhagymát a megsült hús mellé dobtam és kicsit még együtt sütöttem őket, majd a hússal együtt a fokhagymás olajat is a salátaöntetes tálba küldtem. Jó, olívaolaj volt, az meg pont kell is a koleszterinre. egy citrom leve helyett pedig első nekifutásra csak felet használtam a salátaöntethez, nekem elég is volt.

Összegezve, az enyém így nézett ki:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- több evőkanál olívaolaj
- 1 hegyes erős piros paprika a (színhatás kedvéért), ami nem csípett, ezért kicsi szárított chilivel még megszórtam a kész salátát
- 1 kávéskanál üveges reszelt gyömbér
- fél csokor petrezselyem aprítva
- 1 evőkanál barnacukor
- 2 gerezd fokhagyma megsütve a hússal együtt
- fél citrom leve
- 1-2 evőkanál szójaszósz
- pár csepp (kb. 10-15) worchester szósz, az már bejött nekem egy másik kajánál
- 150 g friss spenót falatnyi darabokra vágva
- jó nagy adag sült krumpli a tálaláshoz :-)


Naggggyon-naggyon finom volt, és gyorsan elkészült.

2011. október 11., kedd

Energiadús smoothie

 

Az eredetileg gyümölcsből, gyümölcsléből és aprított jégből készült smoothie az állagára vonatkozó selymes (angolul smooth) szóról kapta a nevét. A sűrű krémes ital nagy népszerűségnek örvend mindenhol, s ma már számos változata létezik szerte a világon. - írja új kedvencem, Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyben. Tökéletes azoknak, akik nem érnek rá otthon elfogyasztani a reggelit. Készítse el előző este, és vigye magával munkahelyére, higgye el, fel fogja tölteni, és az egész délelőttre elegendő energiát szolgáltat - folytatják.

Na ezt kipróbáljuk tesómon!

Hozzávalók:

- 2 banán
- 300 ml fölözött tej
- 150 ml friss narancslé
- 250 g alacsony zsírtartalmú joghurt (nekem házi készítésű)
- 200 g friss eper (nekem fagyasztott)
- 1 evőkanál méz
- 1 teáskanál őrölt fahéj (na ezt kifelejtettem!)
- 4 maracuja (kihagytam, helyette a gumicsokitorta megszárított, összetört darabjaival díszítettem)

Nos, ennek az elkészítése nem igényel nagy munkát: csupán az összes hozzávalót, kivéve a maracuját, behelyezzük egy turmixgépbe, és egyenletesen selymesre turmixoljuk. Amikor végeztünk, rákanalazunk a tetejére némi maracujamagot (vagy valami mást).

Hűtőben legalább egy napig eláll, így előző este elkészítve másnap kéznél lesz. Az ugyancsak hasznos, hogy elkészítéséhez állott gyümölcs is megteszi, így is nagyszerű, és még a drága gyümölcsök elpazarlásától is megóv.

(Egy adag tápértéke: 644 kJ (154 kcal), 1,1 g zsír, 0,6 g telített zsír, 0,09 g nátrium)


Finom! Nagyon hasonlít az epres-banános-rózsavizes lassira, mondhatnám ugyanaz. (A szép tálcát szombaton éjszaka guberáltam egy lomtalanításnál.)