Hagymás máj pirítóssal

 

Folytatom tesóm A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvének feldolgozását, amit 2011-ben hagytam félbe. Ez egy előétel a könyvből, és azt írják, hogy a májat azért kell enni, mert sok benne a vas és kevés a zsiradék. Én nem szeretem a májat, de a májkrémeket igen, főleg a házit, amit én csinálok. Ennek  a hagymás májnak most azért is álltam neki, mert a csirkehúsleves-csomagban találtam 2 db májat, és nem akartam megfőzni a levesben. 

Hozzávalók a könyv szerint négy személyre:

• 450 g csirkemáj
• 8 tojás
• 3 evőkanál növényi olaj
• 1 nagyméretű hagyma felvágva
• só, bors
• a tálaláshoz pirítós vagy sós keksz

A tojásokat keményre főzzük 5 perc alatt. Lehűtjük, megpucoljuk, félrerakjuk.

2 evőkanál olajat felmelegítünk egy serpenyőben, beleszórjuk a hagymát és mintegy 4 percig pirítjuk, mialatt kissé megbarnul. Hozzáadjuk a csirkemájat és a maradék olajjal további 4 percig sütjük, figyelve arra, hogy a közepe puha maradjon, és ne süssük túl.

A keveréket a tojásokkal együtt turmixgépbe rakjuk, és megfűszerezzük. Kissé összeturmixoljuk, azonban a végeredmény ne püré legyen, hanem maradjon darabos. 

Egy adag tápértéke: 1753 kJ (419 kcal), 22,7 g zsír, 4,5 g telített zsír, 0,48 g nátrium

Nálam 2 db csirkemáj volt, 1 db keménytojás, 2 szál újhagyma, kacsazsír - bocsika - és petrezselyem. Ez kb. 8 ilyen szeletke kenyérre volt elegendő. Nem előételnek ettem, hanem rendes vacsinak, kétszerre sikerült elfogyasztani. Finom volt, de a Mariannkonyha-féle májkrém sokkal-sokkal jobb (persze, mert az tele van zsírral és vajjal). Legközelebb mégis megfőzöm a májat Amynek. 

Remélem, így örül majd neki!

Volt már, hogy ő kapta meg a levesben főtt dolgokat, amiket nem szeretek (máj, szív, zúza), de nem jelzett vissza, hogy ízlett-e neki, ez például most jut eszembe. Ezeknek a mai fiataloknak sosincs idejük semmire, folyton rohannak a Win-win Zone napközibe, ahol bónuszként ilyen csodafotók is készülnek róluk.

Fetakrém (fetás mártogató)

Ezt a fetakrémet Mazsi a munkahelyén tanulta egy kollégájától. Tök jó helyen dolgozik, időnként bevisznek saját készítésű kajákat és svédasztalos reggelit rendeznek. Nem emlékszem, ő mit vitt arra a bulira, amelyiken beleszeretett ebbe a fetakrémbe kábé egy évvel ezelőtt. De most végre Mazsi is megcsinálta, Szabi gyönyörűen lefotózta, ez az icipici meg jól megírta (sajnos nem az a sztori vége, hogy mind megette, nyaf). Jól megírta, mert mindenképpen ki akarja próbálni.

A recept nagyon egyszerű. Hozzávalók:

• Koktélpari (több színű)
• Fetasajt
• Bazsalikom
• Mascarpone (a krémesebb)
• Fokhagyma
• Bors,
• Picike só
• Olívaolaj

Elkészítés:

1. Parik tepsibe, olívaolaj, kicsi só, 200 fokos sütőbe, amíg elkezdenek feketedni, és a levük kijött.
2. Utána mehet mellé a feta, tolj rá olajat
3. Aztán amikor a feta elkezdett pirulni vedd ki 
4. Villával keverd össze, egy krémmé
5. Amíg még meleg reszelj bele egy gerezd fokit - keverd össze
6. Mehet bele egy-két evőkanál mascarpone
7. És amikor már nem forró de még meleg, jó vékonyra szeletelve mehet bele a friss bazsalikomlevél, kis bors, só nem kell sok mert a feta sós

Ahogy Mazsi készítette:

• Úgy csináltam, ahogy ő írta, csak nem többszínű pariból, mert csak piros volt, és nem koktél, hanem az eggyel nagyobb, de azért a lédignél kisebb parikból.
• Elnegyedeltem őket és úgy sütöttem, a többi a leírás szerint ment.
• Kivéve, hogy szárított bazsalikom volt benne, nem friss.
• És csak egy evőkanál mascarpone ment bele, mert Szabi nem szereti annyira.
• Abban a tálkában sütöttem, amelyikben fotózva van, annak az alja tele volt, talán 250 gramm paradicsom volt.
• A tálka méretei: hosszúság 21 cm, szélesség 15 cm, magasság 7 cm, térfogat 1 liter.
• Egy egész csomag feta ment bele.

Hát ennyi, nagyon szeretném megcsinálni, kéne rendezni megint valami bulit (amin halálra izgulhatom magam.)

Napi cuki pedig Penny a jógaóráján:

Kecses kéz- és lábtartással, és zabálnivaló combokkal.

Annyira édes, hogy belehalok! Szeretnék vele jógázni.

Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással

 

És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy a sárgája ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy. 

Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit. 

A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.

Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:

• 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
• egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
• 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
• ½ dl fehérbor
• ½ csokor petrezselyem
• 1 dl tejföl
• só bors

Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
• kakukkfű
• csipet só

Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:

• 2 tojás
• 1 evőkanál 10%-os ecet
• csipet só

A tálaláshoz

• ½ csokor petrezselyem
• só, bors
• nálam egy picike szarvasgomba

Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.

Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.

Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A  gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.

Most pedig jön a tökéletes buggyantott tojás F. E. receptjéből. Az az igazság, hogy most másodszor próbálom, első alkalommal teljes kudarc volt. Ugye az van a leírásban, hogy egy merőkanálba kell ütni, és abból kell a vízbe engedni a tojásokat. Jó, de gyengébbek kedvéért le kellett volna írni, hogy ha a merőkanalat lefektetem, akkor az összes fehérje a pulton fog kikötni. Na én a gyengébbek között vagyok, ott is a leghátsó sorban, tehát majdnem az összes fehérjét kifolyattam a pultra, és ekkor még a maradék tojást betettem a forró vízbe, de persze a megadott idő alatt kemény tojás lett belőle, hiszen fele mennyiség volt így. Ez volt a múltkori alkalom. Most óvatosabb voltam, először egy kis tálkába ütöttem fel a tojást, és abból csúsztattam át a merőkanálba. (De miért nem a tálkából engedtem a forró vízbe?) Erre azért van szükség, mert a tojásfeltöréshez mindkét kézre szükség van ugye... a merőkanalat meg nincs senki, aki tartsa, hogy függőleges állásban legyen. Most jól sikerült, csak egy fél-perccel hamarabb kéne kivenni, mert nekem nem gáztűzhelyem van, hanem kerámialapos, ami még lekapcsolás után is tovább fűti a lábost egy darabig.

Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.

Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.

A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):

Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!

Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!

Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő! 

És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:

És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:

Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)

Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hullafáradtan.

Tahinis sütőtökkrém

Hát küzdök tovább a sütőtökkel, és most egy Ottolenghi receptet választottam a Jeruzsálem című könyvéből. Biztos vagyok benne, hogy ő segít nekem majd megszeretni ezt a zöldséget (is). Amikor elkészült a mártogatós, és megkóstoltam, nagyon meglepődtem, hogy ízlik, és mondtam is magamban, jé, ez finom! Aztán ahogy tovább mártogattam, már kicsit édesnek éreztem, aztán egyre édesebbnek, én meg nem annyira vagyok oda az édes kajákért. Megszórtam apróra vágott csilivel, aztán meg még mindenféle fűszerrel, hogy kicsit kevésbé legyen édes. Még az új za'atar fűszeremmel is próbálkoztam, mindenféle változtatás nagyon jól állt neki, és el is fogyott végül (de utána toltam pár falat parmezánsajtot, mert a sós ízt jobban szeretem). Szóval nekem édes, de szerintem egy csomó ismerősömnek, barátomnak pont jó lenne, úgyhogy próbáljátok ki nyugodtan, mert nektek így, ahogy van be fog jönni. Én legközelebb teszek bele több tahinit, mert ahol kevésbé keveredett el és tahinisebb volt a krém, ott imádtam, és legközelebb tuti, hogy nem fogom meglocsolni sziruppal sem, és még egyéb fűszereket is kipróbálok majd, például fokhagymásabban biztos jobb lenne.

Írom a recit, ahogy a könyvben van. Én feleztem a mennyiséget, mert a sütőtök egy része a vöröslencse dahlhoz kellett.

Hozzávalók:

• 1 sütőtök (hámozva, darabolva 970 gramm)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 70 gramm tahinipaszta
• 120 gramm görög joghurt
• 2 kis gerezd fokhagyma áttörve

A tálaláshoz

• 1 teáskanál fekete és fehér szezámmag (vagy csak fehér, ha nincs fekete)
• 1,5 teáskanál datolyaszirup (aranysziruppal, juharsziruppal, melasszal helyettesíthető)
• 2 evőkanál apróra vágott korianderzöld (elhagyható)
• só

A sütőtököt 180 fokon légkeveréssel megsütöttem. Előtte meg kell pucolni, feldarabolni, szétteríteni egy tepsiben, meglocsolni olívaolajjal, megszórni 1/2 teáskanál sóval és a fahéjjal, jól összekeverni, és szorosan lefedni fóliával. A 70 perc sütési idő alatt egyszer megkeverni. Az aprítógépbe tettem a kihűlt tököt, a tahinit és a joghurtot, fokhagymát. Próbáltam darabosra keverni, de nem sikerült. Y.O. azt írja, villával vagy krumplinyomóval is összetörhetjük.

Tálaláskor rászórtam a magokat, meglocsoltam juharsziruppal és díszítettem apróra vágott petrezselyemmel, mert csak az volt. (Nem jutott eszembe, hogy van már koriandercsatnim, azt is tehettem volna rá.)

Eltérések nálam az eredeti recepttől:

• Sonkatököt (kanadai sütőtököt) ír, én nem tudom milyet használtam, de ez a Barbapapa-kinézetű narancssárga tök volt.
• Feleztem a mennyiségeket: 485 gramm sütőtök, 35 gramm tahini, 60 gramm görög joghurt.
• Nem fólia alatt sütöttem, hanem anélkül, és tuti, hogy nem kellett 70 perc.
• Nem fokhagymát használtam, hanem fokhagymagranulátumot, azt is csak keveset. Túl keveset. A maradékba azért tenni fogok, mert szerintem az hiányzott.
• Nem szezámmagot használtam a tetejére, mert az nem volt itthon, hanem görögszénamagot és fekete köményt (Olgitól kaptam ezeket, Egyiptomból hozta ajándékba).
• Nem datolyaszirupot locsoltam rá, hanem juharszirupot (tesómtól kaptam kölcsön).
• A végén nem koriandert szórtam rá, hanem petrezselymet.

A többi stimmel.

A mai cuki pedig, hogy esett a hó Budapesten! Nem is tudom, volt-e ilyen az utóbbi években! Így néz ki a belső udvarunk hóesésben:

És az utcai oldal, meg az ablak alatti kiskert:

És az őrült Olgi barátnőm meg bringával megy dolgozni:

Ilyen úton:

Egyik évben nekem is muszáj volt elindulnom bringával hóesésben, mert jófogásos találkozóm volt a Váci út-Dózsa György út sarkán, és vidékről jött a vevő, nem lehetett lemondani, menni kellett. Eleinte rettegtem, mert a kerék bordái pillanatok alatt megteltek a hóval, és onnantól kezdve már sítalpakon közlekedtem, legalábbis így éreztem. Csúszkáltam is rendesen ezekben a mély vájatokban, de aztán sikerült esés nélkül túlélnem a kalandot. Most azért örülök, hogy nem kell kimozdulnom.

Baba ghanoush 2.

Múlt pénteken úgy volt, hogy Olgival moziba megyünk, de egész nap esett az eső, és amikor elállt, akkor orkánszerű szél süvített kint, hát teljesen elment a kedvünk. Esőben, szélben nem szeretek bringázni. A bé verzió váratlanul az volt, hogy nálam fogunk fröcsizni és dumálni. Jó, nem annyira váratlan, mert majdnem minden héten összeülünk egyszer, de most tényleg nem inni akartunk, hanem filmezni. Szóval váratlanul nálam voltunk, és gondolkodtam, mit is tegyek a bor mellé: vegán sajtkrémet, lencsehummuszt vagy padlizsánkrémet, vagy baba ghanoush-t. Ez utóbbi nyert, mert volt a mélyhűtőben egy adag sült padlizsán. Az egy adag = egy darab. Ez pont egy estényi adag. A többihez meg túl sok energia kellett volna, ami nekem péntek estére már egyáltalán nincs. 

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvében a baba ghanoush-ról egy oldalon keresztül értekezik, de nem ír receptet. Azt fejtegeti, hogy óriási egyet nem értés van abban, hogy kell-e bele tahini vagy sem. Az egyik BBC főzős-műsorban valaki azt mondta: "Ha nincs benne tahini, akkor ez nem az!" másvalaki szerint pedig: "...a baba ghanoush egyáltalán nem tartalmaz tahinit - csupán kockákra vágott zöldségeket, citromlét, fokhagymát és olívaolajat -, és ha az ember tahinit ad hozzá, onnan kezdve egyszerűen csak padlizsánsalátának hívják". Kedvencem (Y.O.) az első hozzászólóval ért egyet, tehát ad hozzá, ezért én is!

Az előző (és egyben legelső) baba ghanoush-om kissé híg lett, csalódott voltam, hogy ez lenne az? És nem! Mert most rákészültem a feladatra, és eleve úgy tettem el a mélyhűtőbe a jól megsütött padlizsánt, hogy egy napig szűrőben csöpögtettem. Minden lé távozzon belőle! Gondoltam, felolvasztani is szűrőben fogom, hogy ha még van lé, az is tűnjön el, de erre most nem volt idő, mikróban kellett felolvasztanom hirtelen.

Ezek voltak most a hozzávalók:

• egy padlizsán héjában jól megsütve, lecsöpögtetve, héjatlanítva
• 1 jó kávéskanál tahinipaszta (kezdjetek kevesebbel, hátha még szokni kell nektek is az ízét)
• 1-2 kávéskanál majonéz (muszáj volt, mert a tahiniből nem egyet, hanem másfelet tettem és kicsit sok volt, enyhíteni akartam az ízt)
• 3 cm-es újhagyma apróra vágva
• só, bors, őrölt római kömény, fokhagymagranulátum
• a tetejére: olívaolaj, őrölt bors, őrölt római kömény, füstölt pirospaprika és reszelt-szárított citromhéj (bolti!)

Véletlenül kimaradt belőle az olívaolaj és a citromlé, de most már tudom, hogy semmi nem lényeges, csak a padlizsán és a tahini, a többi csak lehetőség.

Szóval, mint írtam, megsütöttem egyszerre több padlizsánt, aztán adagonként mélyhűtőttem. Most mélyhűtés előtt még forrón felhasítottam a héját, és így tettem egy szűrőbe, amit egy lábosba illesztettem, és betettem a hűtőbe egy éjszakára és egy napra, hogy csöpögjön ki belőle minden lé. Ezután lehúztam a héját, le is kapartam róla a padlizsánhúst. Ezen a ponton le lehet fagyasztani vagy lehet folytatni az elkészítést.

Összeállításkor csak beletettem mindent az aprítógépbe és összedaraboltam, de úgy, hogy ne legyen teljesen krémes, bár erre semmi hatásom nem volt, ahogy kikerült onnan a krém, most véletlenül pont jó lett az állaga. 

Olgi azt mondta: Ez nagyon finom! és el is fogyott mind. Tortillachipsszel mártogattuk, ami sajnos bolti volt.

Elfogytak a napi cuki fotóim, most csak egy álmos Amyt tudok mutatni:

Felébresztették szegényt az Álló Fül Szépségverseny fotózása miatt, és én úgy látom, hogy nem túl boldog, de azért próbál mosolyogni begyógyult szemekkel. Tündér!

Fetával töltött sült paprika

Mostanában elég sokat kísérleteztem a sült paprikával, valamiért jól rákattantam, gondolom azért, mert finom. Szerencsére Toma és Szabi odavoltak ezért a fetával töltött verzióért, amit megint csak Annától tanultam, amikor egy alkalommal grilleztünk Tahiban. Tűzön sütve a paprika persze egész más, sokkal de sokkal finomabb, de ha nincs tűz, akkor jó lesz a sütő is, ez nem lehet akadály.

Jó lett volna kicsit megpucolni a sütőajtót fotózás előtt, de nem tudtam, hogy fotózni fogok.

Szóval, a paprikákat megmostam és 200 fokon légkeveréssel sütöttem addig, amíg kicsit meg nem feketedett a héjuk. Közben egyszer vagy kétszer megforgattam őket a száruknál fogva, itt vigyázni kell, mert elég forró, akár lehet használni valami csipeszt hozzá. Olvastam több helyen, hogy a gáztűzhely gázlángján, vagy grill fokozaton is lehetne sütni. Mindegy egyébként, bárhogy finom lesz.

Amikor megsültek a paprikák, át kell tenni egy tálba, és lefedni őket folpackal vagy egy fedővel/tányérral, hogy a saját gőzében felpuhuljon a héjuk, amit aztán így (viszonylag) könnyen le lehet húzni. A vékony héjú hegyes erős zöld paprikáról nem annyira könnyű még így sem. Érdemes a kétféle paprikát külön gőzölni, nehogy a piros édes paprika átvegye a csipősséget. Egy fél óra gőzölés után (ami lehet több idő is), lehúztam minden paprika héját, eltávolítottam a szárát és a magokat is amennyire tudtam, majd a pirosakat két csíkra vágtam, félbehajtottam és a csíkra fetasajtot tettem, és így feltekertem. A zöld paprikát nem vágtam félbe, hanem ahogy volt, úgy ráhelyeztem a fetát és feltekertem. Összetűztem egy fogpiszkálóval, mert szeretne szétesni. Csak olívaolajjal öntöztem meg a végén, mert a sós feta helyettesíti a sót. 

Nagy sikere volt, pedig nincs vele sok meló. A feltekerésbe is bele lehet jönni talán, hogy ne ilyen kis bénák legyenek a falatkák. Toma a vendégek érkezése előtt 2 vagy 3 pirosat felfalt, Szabi pedig 2 erőssel küzdött meg, Mazsi ette a harmadikat, hát gratulálok nekik!

Sült paprikás receptek a blogon:

- Ajvár
- Sültpaprika-saláta
- Sült paprikás hummusz
- Erdei gombás rizs sült paprikával, kaporral
- Sült paprika ezzel-azzal
- Jamie paradicsomlevese
- Rántott paprika
- Ilonka zakuszkája

Napi cuki pedig Amy, aki bemutatja, hogy kell olyan szomorúan nézni, hogy az ember azt higgye, hogy rettentő szörnyű sorsa van. És egyébként is éhen hal.

Csak azt sajnálom, hogy azt az arcát nem fotóztuk le, amikor a babzsákban tekergett, hogy fészket rakjon magának, de a babzsák folyton megváltoztatta a formáját. Elég ideges feje volt! 

Baba ganoush (vagy baba ghanoush) - a közel-keleti padlizsánkrém

 

Tahiban voltunk megint az előző hétvégén, és oda készült néhány újdonság, amikre már olyan régóta vágyom. Annál sokkal több tervem van, mint amit meg tudnék egyedül enni, ezért mindig áldozatokra várok. A mostani áldozatokra Tahiban csaptam le ismét. Készült ez a libanoni padlizsánkrém, sültpaprika-saláta és ajvár. Sajnos a terülj-terülj asztalkáról most nem tudtam képet csinálni, mert lemerült a fotósfelszerelésem. Réka csinált néhány fotót másnap a maradékokról, hogy segítsen, de minden képen van valaki, úgyhogy azokat nem teszem ide, viszont tök jó, hogy segítenek felidézni, hogy mik is készültek most hétvégén. Mert szokás szerint rengeteg mindenféle finomság volt. Anna sütött valamilyen disznóalkatrészt lassú tűzön, ahogy múltkor az oldalast, és csinált zsályás fehérbabsalátát, pesztót, körözöttet, és folyamatosan érkeztek a különféle formájú és fűszerezésű frissen sült kenyerek és focacciák. Az egyik kenyér különleges tulipánformát kapott, az utolsó szállítmány készítését megpróbáltam Toma telefonjával lefotózni, de egy kivétellel mindegyik képbe belelóg az ujjam:

A fiúk nem ettek belőle, mert szerintük ez nem tulipánforma. Szerintem meg ne igyanak annyit!

Réka pedig hozott egy nagyon finom ecetes szilvát, amit nem ő készített, de nagyon finom volt, főleg, miután megsóztuk, mert akkor lett tökéletes. És sütött egy isteni répatorta muffint, ami nem volt tele dióval, ezért majd kipróbálhatom a családomon is. Megvan a reci, hamarosan azt is megírom, úgyis olyan sokszor kell répát menteni a boltból. 

A padlizsánkrém pedig úgy készült, hogy múlt hétvégén (a legnagyobb melegben) megsütöttem a padlizsánokat a sütőben 180 fokon légkeveréssel. Azzal kell kezdeni, hogy késsel több helyen meg kell szurkálni, és utána addig kell sütni, amíg kemény, és itt-ott fekete nem lesz a héja. Többször be kell nyúlni a forró sütőbe, megforgatni a padlizsánokat, hogy minden oldaluk lehetőleg jól megsüljön. (Ehhez az kell, hogy szeressük a padlizsánkrémet nagyon!) Ez kb. 30 perc, közben lehet beszélgetni Micikével a Messengeren. Őt nem zavarja, ha időnként felugrálok megforgatni a padlizsánokat. 

Amikor megsültek, áttettem őket kicsit csöpögni és hűlni egy szűrőbe, amit egy tálba állítottam. A kihűlt padlizsánokról lehúztam a lila héjukat és egy dobozban betettem a mélyhűtőbe őket, hogy indulás előtt összeállítsam majd a padlizsánkrémet.

Jó név ez a baba ganoush neki, csak nem lehet megjegyezni. Volt itt minden, Rékával sziporkáztunk: baba gulyás, mama gulyás és a többi, ami nem jut eszembe.

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán megsütve, héjatlanítva, jól lecsöpögtetve
• 2 evőkanál tahini
• 3 evőkanál citromlé
• 2 (vagy inkább több!) evőkanál olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma apróra vágva
• ½ teáskanál só
• kicsi bors

A mélyhűtőből elővettem a padlizsánt és megint szűrőbe tettem, ott olvasztottam fel. További levek csöpögtek ki belőle. (Lehet frissen sült, lecsöpögtetett és héjatlanított padlizsánnal is innen folytatni, nekem előre el volt készítve.) Mindent az aprítógépbe tettem, és krémes állagúra pürésítettem. Kétszer tettem még hozzá további 1-1 löttyintésnyi olívaolajat, mert úgy éreztem, jó lenne. Amikor elkészült, áttettem egy tálba és díszítettem.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• friss petrezselyem apróra vágva
• kicsi füstölt pirospaprika
• olívaolaj

A tálban árkokat készítettem a padlizsánkrém tetején, és az olívaolajat ráöntöttem. Megszórtam végül a füstölt paprikával, és ollóval vagdostam rá friss petrezselymet. Tahiban friss kenyérrel, focacciával, bolti tortillachipsszel, zöldségekkel ettük.

Frissítés! Készült egy második baba ghanoush is pár hónappal később, és az sokkal jobban sikerült szerintem, érdemes azt is kipróbálni. Az abban különbözik hogy jó hosszú ideig csöpögtettem a sült padlizsánokat, hogy minél kevésbé folyós legyen majd a krém. Meg a fűszerekben is, de szerintem nem emiatt lett az jobb.

Itt pedig a napi cuki rovatban Winston bemutatja, hogy szoktam dolgozni ebéd után. Nagyon nem bírom a meleget, és kábé ezt szoktam előadni én is. 

27 nap van még augusztus 20-ig. Tesóm már zokog. Én kezdem úgy érezni, hogy túl fogom élni ezt a nyarat is. Winston velem van!

További padlizsánkrémek a blogon:

• egy 2008-as próbálkozás tőlem fokhagymával, kefirrel,
• Kata-féle padlizsánkrém 2009-ből fokhagymával és hagymával,
• egy 2010-es próbálkozásom kecskesajttal,
• Csincsilla 2017-es tésai padlizsánkréme,
• és egy fokhagyma nélküli próbálkozásom 2022-ből, pici majonézzel, vöröshagymával, én ezt szeretem a legjobban.

Réka tonhalas mártogatója

 

Ez valami fantasztikus recept, mert amilyen egyszerű, olyan finom. Réka mindig ezt hozza a bulikba, és mindig el is fogy. Legutóbb olyan szerencsém volt, hogy ott készítette a szemem láttára, mert nem volt ideje előre megcsinálni, úgyhogy ellestem a titkokat... És ez jól is jött, amikor nemrég egy alkalommal Mazsi átjött hozzám fodrászkodni és dumálni. Nagyon sok munkája volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy tud jönni, így aztán nem készültem semmivel, vagyis ez sem igaz, mert főztem egy jó nagy adag borscsot, de nem azt akartunk enni, így váratlanul eszembe jutott ez a mártogatós. Ehhez mindig mindenkinek minden hozzávaló megvan otthon, ezért is zseniális a recept. (Akinek nincs meg, az szerezze be.)

Hozzávalók (1 kisebb bulira):

• 1 tonhalkonzerv (bármilyen jó: olajos és sós vizes is) - azt írják a dobozon, hogy töltőtömeg 150 gramm, nettó tömeg 195 gramm, hmmm. Szóval egy átlagos tonhalkonzerv.
• 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl
• só, bors, bazsalikom, oregánó, kapor, bármilyen fűszer, amit szeretsz

Ezeket villával jól összekevertem és kész is. Tényleg ennyi.

Pucoltam jó sok répát hozzá, meg volt még kaliforniai paprika is, és tortilla chips, és ezzel mártogattuk. Most legutóbb tesómhoz vittem ilyet, amikor online színházban voltunk. A darab szar volt, de ez a mártogatós elfogyott.

A halat Amy is szereti, főleg a Duna-parton sétálva, ha talál egy döglöttet, azonnal belehempergőzik, és ha förtelmes döglötthalszagú lesz a bundája, akkor boldog. És nem érti, miért kiabálnak vele és fújjolnak, meg próbálnak minél távolabb kerülni tőle, és amikor hazaér miért kell azonnal fürdeni.

De itt a képen nem ez történt, hanem csak megint a napköziben bandázik ez a kutyagyerek.

Na, így kell élvezni az életet, gyerekek, mint ahogy Amy mutatja.

Kacsakocsonya

"Remegek, mint kicsi-kacsa-kocsonyája Mis-kol-con" - ezt  mondogatta apu, amikor villáján felém egyensúlyozott egy falat kocsonyát. Még kicsit remegtette is a kezével. Viszolyogva néztem a remegő izét, de mindenképpen meg akartam kóstolni. Mert ahogy ette! Ahogy mindent evett, az utánozhatatlan volt, az embernek összefutott a nyál a szájában. Itt van előttem, ahogy kicsi katonákat készít a kis vágódeszkán: felkockázza a kenyeret, vékony kolbászkarikákat tesz rá, és egy pöttyintésnyi mustárral fejezi be az építményt. Vagy ahogy lágytojást evett, teljesen csak arra koncentrálva, amit csinál: kanalával körbeütögette a tojás héját, ezzel megrepesztve, majd megbontotta a tojást. Finoman leszedte kanalával a tetejét, és minden falat előtt belesózott a tojásba. Talán kenyérrel tunkolgatta is, ebben nem vagyok biztos, hogy az ő vagy az én specialitásom-e. Talán inkább az övé, hiszen én nagyon ritkán eszem ilyet, mert sosem sikerül tökéletesre a lágytojás. Sorolhatnám még, ahogy szardíniát evett, vagy a húslevesben főtt mindenfélével telt tálat maga elé húzta...

Sosem néztem utána, honnan van ez a "mondóka", de most megtaláltam, az "Egy kis itóka, ha bennem van" című költeményből. Úgy tűnik, apu kicsit átköltötte, de nagyon tetszik az utolsó strófa:

                "Egy kis itóka, ha bennem van,
                Hét napig ünnepi kedvem van.
                Míg bor van a kis polcon,
                Remegek, mint általába’
                Remegni szokott a gyáva
                Kicsi-kacsa-kocsonyácska
                Miskolcon."

Nagyon cuki, hallgassátok meg itt!

Tavaly ilyenkorig fogalmam se volt róla, hogy van olyan, hogy kacsakocsonya. Nagyon ritkán főzök kocsonyát, talán életemben kétszer csináltam, persze disznóból, és akkor Domi receptjét használtam. De mivel egyedül szeretem ezt a kaját, nem állok neki kocsonyát főzni, mert mindig rengeteg lesz belőle, úgyse tudom mindet megenni. És kapni se szoktam kocsonyát senkitől (nyaf). Szóval Olgitól hallottam, hogy csináltak anyukájával kacsakocsonyát kacsacsontból, kacsanyakból, egyéb alkatrészekből, és hozott nekem is ilyen darabokat a piacról. Annyira jó volt, hogy nem éreztem a diszó szagát, amikor főtt a kocsonya! És persze ez is túl sok lesz, de ebből a fölösleget legalább el tudom tenni a mélyhűtőbe alaplének, vagy csak simán levesnek ínségesebb időkre. Ha nagy a hajtás, csak előveszek egy dobozzal, főzök bele tésztát és megeszem.

Hozzávalók:

• 1 kg körüli kacsadarabok: 1 nyak, 1 farhát, némi kacsaláb és egyéb alkatrész. Ha nincs kacsaláb, akkor legalább csirkeláb kerüljön bele titokban.
• 1-1,5 liter víz 
• 1-2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 fej hagyma
• 1 picike zeller (nem fontos)
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• ha nem akar megdermedni, akkor zselatin

A kacsadarabokat megmostam, annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem forrni. Amikor felforrt, a habot leszedtem, és mehettek bele a zöldségek. Aztán takarékon 4-5-6 órán keresztül főztem. Tálaláskor megszórhatjuk sóval, borssal, pirospaprikával, meglocsolhatjuk citromlével. Két pici üveggel tesómnak, 2 tányérral nekem lett, a maradék meg ment a mélyhűtőbe alaplének. Aztán kiderült, hogy Vikinek is ízlik, fel is jegyzem ide, nehogy elfelejtsük!

A családunknak vannak egyéb miskolci kötődései is, nem csak a kacsakocsonya, mert Amyt a miskolci árvaházban találta Mazsi, onnan fogadták örökbe Vikiék:

Eleinte szomorú volt és bizalmatlan, de most már nagyon boldog kiskutya lett belőle, ahogy az óriási vigyorból is látszik a képeken:

Asszem értékelné, ha kaphatna a kacsakocsonyámból. 

Nagyon meglepődtem, de nem találtam további kocsonyákat a blogon.

Kapros lazacsaláta

Még ahhoz a bizonyos szülinapi vacsorához készült jó néhány előétel, ez a saláta (egyébként az összes fogás közül ez volt a legfinomabb, és valószínűleg a leggyorsabb), fehérbabsaláta, marinált zöldségek és gorgonzolás babpüré. Az első hármat a Dalla cucina, per te blog fantasztikus kínálatából választottam. Az eredeti recept itt.


Hozzávalók:
- 250 gramm mascarpone (az eredeti receptben 4 evőkanál ricotta van)
- 2 szál újhagyma
- 1 nagy csokor kapor
- 1-2 evőkanál citromlé
- só, bors
- 100 gramm füstölt lazac
- a tálaláshoz egy nagy citrom

A hatalmas citromomat (olyan 60 dekás volt:)), megmostam, kettévágtam, kiszedtem a belsejét. Egy kisebb tálban összekevertem a mascarponét, a finomra vágott hagymát és kaprot, hozzáadtam a sót, a borsot és a citromlevet. Belekevertem a csíkokra vágott lazacot, és beletöltöttem a fél citromba. Mehetett is a hűtőbe a tálalásig.

Frissen sült ciabattával, némi borral fantasztikusan finom volt.




A szép képeket Rebeka csinálta.

Kaszinótojás 2.

Ismét egy különlegesség:) És ráadásul már az Andi is rég feltette, de nekem is muszáj, mert egyrészt Rebeka csinálta, némi szóbeli segítséggel, de teljesen egyedül, és ő csinálta róla a szép fényképet is (legalábbis azt hiszem).
Nagyon szeretjük, és mégis, valahogy csak évente egyszer, húsvétkor készül, nem is tudom, miért, egyszerű is, nem is drága, lehet, hogy szaporítani kéne:)
Kicsit másképp készítjük, mint az Andi, legalábbis amit a dizájnt illeti, a főtt tojásokat nem félbevágjuk, hanem csak az alját vágjuk le egy kicsit, hogy ki tudjuk emelni a sárgáját, szóval majdnem egy egész tojást töltünk meg (és ez sem ok nélküli, így jóval több elfér egy tálban:)), és mindig franciasaláta-talpra ültetjük (borsó, répa, alma, uborka tartármártásban, kb.). És a tölteléket egy kis tormával is ízesítjük, ha már húsvét van (ellenben nem teszünk bele vajat).

Hozzávalók:
- 20 darab kemény tojás
- vagy félkilónyi kész franciasaláta
- majonéz
- tejföl
- só, bors, mustár, cukor, torma

A főtt tojások alját levágjuk, a leeső főtt fehérjét belevagdaljuk a franciasalátába. A sárgájukat kiszedjük, és egy tálban krémesre dolgozzuk pici sóval, némi cukorral, mustárra, tormával, majonézzel, esetleg egy kis tejföllel lehet lazítani.
Egy nagy tál aljába simítjuk a franciasalátát, megtöltjük a tojásokat, és sűrűn ráállítjuk a salátára. Híg tartárt csinálunk, azaz összekeverünk 1-1 arányban majonézt és tejfölt, ha túl sűrű, akkor egy kis tejjel hígítjuk, és nyakon öntjük vele a tojásokat.
Kis répával, petrezselyemmel, retekkel, ezzel-azzal, amit találunk, díszítjük.

És Rebeka nem csak főzött, hanem fényképezett is, ennyire cuki képeket csinált a cuki, dagi, nagyon fotogén cicánkról: