Nutellás-mogyorós keksz (gluténmentes, tejmentes)

Tegnapelőtt félig alva összedobtam a majdnem tökéletes kúkit, nyilván soha többé nem tudom megismételni. Le sem fotóztam, olyan gyorsan eltűnt. Ma próbáltam ismételni. Ez lett belőle. Ez sem rossz, sőt, kifejezetten finom, de nem kúki, sajnos. Mindenesetre ezt is meg lehet sütni, gyors is, jó is.

Hozzávalók:
5 evőkanál nutella
2 nagy tojás
170 g olvasztott tejmentes margarin
90 g kókuszliszt
60 g rizsliszt
12 aszalt szilva felaprítva
1 kis marék dió durvára vágva
25-30 szem mogyoró
1 csipet szódabikarbóna
1 nagy löttyintés rum
1 csipet só
fűszerek: vanília, fahéj
pár evőkanál víz
olvasztott csoki a tetejére

Mindent összekeverek. Adok hozzá annyi vizet, hogy kifejezetten lágy legyen a massza.

Vizes kézzel kis diónyi gombócokat gyártok, sütőpapíros tepsire mennek.

180 fok. Pár perc múlva kiveszem, és beléjük nyomom a mogyorószemeket. Addig sütöm, hogy alul kapjon egy kis színt, de még jó puha maradjon (hűltében még keményedni fog). Ha kihűlt, olvasztott csokival megcsíkozom.

Egyszerű mogyorós almatorta (gluténmentes, tejmentes)

Csak hozott anyagból. Szóval az úgy volt, hogy ma megint olyan cuki képeket kaptam a kiskorú S.  Lajosról, hogy muszáj vagyok valamit posztolni, hogy ti is láthassátok, mennyire, de mennyire cukorfalat. De csak a napi süti után jöhet a desszert, mert ez mégiscsak egy gasztroblog. Kb. száz éve kaptam a Csillától dió- és mogyorólisztet, és annyira beosztottam, hogy a mogyorót most találtam meg, teljes épségében. Megkóstoltam, nem volt semmi baja, szóval pont jól jött ehhez a sütihez, mert  valami olyat akartam sütni, amiben nincs mák meg dió (merthogy itthon volt a Bendi, és ezeket nem eszi meg). Ellenben van benne sült alma (nem, még nem unom, és a Bendi is megeszi). Hát ezt dobtam gyorsan össze. Sok nem jutott nekem belőle, hogy egészen pontos legyek, egy morzsányit kóstoltam, a többi elfogyott estére, mielőtt hozzájutottam volna. Lehet, hogy tényleg ez a titok, nem kell ennivalóhoz juttatni a családot, és akkor meg tudják becsülni az ilyen kósza édességet is. Egyébként a morzsa alapján szerintem sem volt rossz, de azért, hogy őszinte legyek, nekem ezerszer jobban ízlik a mákos ikertesója.

Hozzávalók:
- 4 sült alma felkockázva
- 1 csésze mogyoróliszt
- fél csésze barna rizsliszt
- fél csésze gluténmentes lisztkeverék (Schar)
- 1 evőkanál rizsdara
- 2 evőkanál burgonyapehely
- 1 kávéskanál sütőpor
- 2 evőkanál cukor
- 1 csipet só, 1 kávéskanál őrölt fahéj, fél kávéskanál mézeskalácsfűszer, 1 teáskanál vaníliakivonat
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2,5 tojás (nem kommentálom:))
- 3/4 csésze víz
- csoki a tetejére

A szokásos bonyolult művelet: tetszőleges sorrendben mindent összekevertem egy tálban. Kiolajoztam a 24 cm-es nagy tortaformát, beleöntöttem a masszát, igazából nem folyós, szóval inkább belesimítottam. 180 fokon olyan 20 perc? nem mértem. Nem szabad kiszárítani. A tetejére eredetileg citrommázat szántam, de épp maradt egy kis csokibevonatom, szóval egyszerűbb volt azt rálocsolni. Ezzel is biztosan finom, de szerintem jobban illett volna hozzá a citrommáz. Már úgy képileg is. Ez is pont olyan, mint az összes rokona: szaftos és jóízű a sok almától meg fűszertől, és persze jól áll neki a mogyoró is nagyon.

És aki eddig kibírta, végre megnézheti Lajoskát és a jámbor Nyikát. Én is szeretnék egy ilyen nagy és bársonyos fűtött kanapét, amihez ilyen jól hozzá lehetne bújni.

Kinder bueno

A katasztrofálisan sikerült kinder pingui sütim után megfogadtam, hogy soha többet nem készítek semmit, aminek "kinder"-rel kezdődik a neve. Nem mintha nem izgatott volna a többi ilyen süti, hiszen a csoki változatát mindegyiknek szeretem. De azóta sem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek is nekiálljak.

Miután a pinguit megsütöttem, felhívtam Esztit, hogy elsírjam neki, milyen rossz lett, hiszen előtte ő biztatott, hogy biztosan szuper lesz.
Nem tudom, hogy a csalódottságom hatására vagy sem, de végül úgy döntött, hogy egy másik kinder süteménnyel, a buenóval vár minket. És milyen jól tette! Miután a fél tepsit én faltam be ebből a sütiből, egészen kedvet kaptam az elkészítéséhez. Mert persze Eszti szerint ez is olyan egyszerű...na igen, neki. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás fehérje
- 6 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg darált mogyoró
- 1 evőkanál étolaj
A tetejére: mogyorókrém

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, apránként hozzáadjuk a cukrot. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a mogyoróval, és óvatosan belekeverjük a tojáshabba, közben belecsurgatjuk az étolajat is. A kész masszát kb. 35x25 cm-es kivajazott, -lisztezett tepsibe tesszük, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A tészta tetejét még melegen megkenjük mogyorókrémmel.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 liter tej
- 6 db tojás sárgája
- 35 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg csokoládé (nincs információm arról, hogy milyen)
- 50 dkg vaj/margarin
Közé:
- 15 dkg háztartási keksz
- tej
Tetejére:
- 5 dl habtejszín
- 2 csomag habfixáló
- ízlés szerint cukor
A tejben csomómentesre keverjük a tojássárgáját, a vaníliás pudingport, a lisztet és a cukrot, majd az egészből egy sűrű krémet főzünk. Elfelezzük. A csokoládét megolvasztjuk és a krém egyik feléhez dolgozzuk. Kihűtjük.
A vajat/margarint habosra keverjük és két részre osztjuk. A sárga és a csokis krémhez dolgozunk egy-egy részt.
A mogyorókrémmel megkent tésztára rákenjük a sárga krémet, ezt beborítjuk tejbe mártogatott háztartási keksszel. Erre jön a csokis krém. Tetejére a tejszínből, cukorból és habfixálóból vert kemény habot simítjuk.
Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.


Így leírva tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak. És ha hozzávesszük, hogy milyen finom, mindjárt megér egy próbát. Fogyókúrázóknak nem ajánlom. Egyrészt, mert tömény édességbomba, másrészt pedig nem lehet leállni az evésével. :)

Mogyorós csokoládészívek dióval

Minden reggel, kávéfőzés közben az az első dolgom, hogy kinézek a konyhaablakon. Bár elég lehangoló a látvány a szürke betonlakásokkal körülzárva, vannak azért szép kis kertek is, amikben gyönyörködhetek, ha már sajnálatos módon nem a saját tanyasi házam ablakán kipillantva nézegethetem a tájat, vagy gyümölcsfáimat és virágaimat.

Azonban van egy ilyen csúnyácska előkert is, amit lomtárnak használnak leginkább, és ma reggel hétkor azt vettem észre, hogy jól összegömbölyödve egy szép nagy fejű, fekete-fehér foltos óriási kandúr durmol az egyik párnázott széken. Elég hideg volt, sajnáltam szegényt, de láthatóan nem fázott. Aztán elmentünk tesómmal vásárolni egy bizonyos áruházba, ami vasárnap reggel fél nyolckor is nyitva van már, és közben sok mindenről beszélgettünk, köztük erről a cicáról, kutyákról és álmodoztunk, hogy ha majd kertes házunk lesz, biztosan hozzánk is csapódik egy ilyen szép kandúrka, és biztosan lesz kutyánk is. Tesóm kutyamániás, ezt mindenki tudja róla. Megláttunk egy szép ír szettert, arról került szóba, hogy a kutyák milyen okosak, s én ellenpéldaként a konyhaablakom alatt lakó szomszédnak a kutyáját hoztam fel, amelyik olyan buta, hogy évek alatt se tudták beidomítani semmire, úgy kell sétáltatniuk, hogy ezerrel rohannak az erősen megfeszült póráz másik végén fuldokló kutya után.

Amikor hazaértünk a vásárlásból, a cica még mindig durmolt, csak sokkal jobban összegömbölyödött, aztán volt szerencsém egész nap megfigyelni a tevékenységét: hosszan mosakodott, sétált egyet, visszajött aludni. Egy ilyen alkalommal kinyitották az ajtót, talán szellőztetni és a buta kutya kidugta a fejét. Mindenfelé ugatott, de a cicát legalább félóráig nem vette észre! A cica persze halálos nyugalommal feküdt a jól bemelegített székén és figyelte a kutyát. Fel nem foghatom, honnan tudta, hogy a kutya nem fér ki a rácson! Egy idő után aztán észrevette a cicát, akkor ugatta, morgott rá, megpróbált kijönni, de nem sikerült neki.

Isteni élmény volt a cicát figyelni, bearanyozta a szürke vasárnap reggelt, életet hozott abba a ronda kertbe, ösztönzőleg hatott sütési (és konyhában tartózkodási) kedvemre és megéreztem: ez lesz a napja, hogy diós csokiszivecskéket süssek! :-)

A receptet Csibénél találtam és mivel már régóta tervezem, hogy beújítok valamit a karácsonyi aprósütik sorába, elmentettem a receptet. Ez lett az első újítás, de még nincs vége!

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt

- 12,5 dkg mogyoró (nekem most csak dió volt itthon)

- 5 dkg kakaó

- 12,5 dkg vaj

- 14 dkg nádcukor

- 2 db tojás

- só

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az egyik tojást és a másik tojás sárgáját. A fehérjét félretettem, később szükség lesz rá. A lisztet összekevertem a kakaóval és 7,5 dkg darált dióval, majd ezt a keveréket a vajas-cukros-tojásos krémhez adtam. Addig kevertem a robotgéppel, amíg szépen összeállt. Becsomagoltam folpackba és betettem a hűtőbe. A recept szerint 30 perc elég neki, én csak másnap nyúltam hozzá ismét.

Ekkor elővettem, negyedórát hagytam melegedni, majd enyhén lisztezett pulton kinyújtottam kb. 5 mm vastagságúra. Elég nehéz volt vele bánni, eleinte mérgelődtem is egy kicsit, de aztán mégsem volt semmi probléma, sikerült két részletben kinyújtani. Megkentem a tetejét a maradék tojásfehérjével, megszórtam a maradék aprított dióval és szivecskéket szaggattam belőle. Sütőpapíros tepsin, 180 fokos sütőben 10 percig sütöttem. Az első kóstolás után eldöntöttem, megtartom a receptet!

Szép kosárkába téve pár darabot, celofánnal becsomagolva, fahéjrúddal, szárított naranccsal, vagy fenyőággal feldíszítve jó kis karácsonyi ajándék lehet belőle.

Almás süti mogyoróval

Csincsillától nagyon nehéz volt mindig receptet szerezni, egyszerűen csak annyit mondott: Mindenhol ez van!, vagy: Ez egy sima poharas süti!, vagy: Szokásos linzertésztából készült... Ez volt az egyik első sütije, aminek a viszonylag részletes receptjét kierőszakoltam tőle. Persze nem adta meg egyből a teljes recit, még sütés előtt 5 perccel felhívtam néhány kérdéssel, aztán még ő is visszahívott, hogy azt mondta-e, hogy a tetejére tejszín-tojás keverék kell (természetesen nem mondta), így hát sütöttem valamit ami végül persze nem hasonlított az ő sütijére, de finom lett. Le is írtam annak idején a receptet, ahogy akkor készítettem és most, amikor Csincsilla feltette almás rakottas sütijét, rögtön ráismertem, hogy ez Csincsilla-módra ugyanaz a süti. Nem tudom rajtam kívül bárki, aki tapasztalatlan Csincsilla recepjeiben, észrevette-e a hasonlóságot. :-)

Hozzávalók a tésztához - szerintem (mert Csincsilla nem használ mérleget):
- 20 dkg liszt,
- 10 dkg vaj,
- 5 dkg porcukor,
- egy marék zabpehely (na ezt például annak idején nem is diktálta, csak a múltkori almás rakottas receptből jöttem rá, hogy mitől volt az a tészta olyan különleges, úgyhogy most tettem bele én is)
- 2-3 evőknál hideg víz

Az almatöltelékhez:
- 1-2 kiló alma
- cukor
- fahéj
- mogyoró
- tetszés szerint mogyoróhéj (Csincsilla mogyoróhéjat is tett a sütijébe, de aki nem szereti, nyugodtan elhagyhatja :-)))) Én ki szoktam hagyni belőle, eddig még soha sehol nem tudtam szerezni.)

A tetejére:
- 2 dl tejszín
- két tojás

A lisztet, a zabpelyhet és a porcukrot robotgéppel összekevertem, kis darabokban beledobáltam a vajat, majd mikor elég morzsás volt, 3 evőkanál hideg vizet tettem hozzá és tovább addig kevertem, amíg viszonylag össze nem állt a tészta. A kivajazott fodros tortaformába nyomkodtam, a tetejére kentem a pár nappal korábban elkészített párolt almát (sajnos nem lett elég édes), megszórtam aprított mogyoróval és a tetejére öntöttem a 2 tojással elkevert 2 deci tejszínt. Azt is mostanában tanultam Csincsilla receptjeiből, hogy villával megkapirgáltam a tetejét, hogy a szintek egy kicsit összekeveredjenek.

180 fokos sütőben sütöttem 40 percig úgy, hogy időnként, ha bepánikoltam, hogy túl sötét a teteje, letakartam fóliával, majd leszedtem róla, visszatettem, stb. Kicsit túlizgultam most ezt a sütit.