Fokhagymás csirkemell puliszkával és sült paradicsommal

Igaza van Csincsillának, a puliszka igenis bekönyörögte magát! Pedig egyszer-kétszer már szakítottam vele, mint ahogyan legutóbbi kudarcélményemnél megírtam. De most kezdte azzal, hogy meghallottam (pécsi) Zsófi receptjét: puliszka, rajta juhtúró, rajta gomba, rajta sajt, mindez jól összesütve, folytatódott azzal, hogy unokatesóm, Éva ezt meg is csinálta és annyit áradozott róla, hogy megkívántam, ráadásul a puliszkakészítést is kétperces feladatnak írta le. És végül újabb támadás akkor ért, amikor Mazsinál voltunk ebéden, és az egyik főfogás a puliszkapizza volt, amiben a ketchup eléggé zavart, mégse tudta elrontani a tökéletesre sikerült puliszka ízét. Rákerestem az interneten a puliszkára és egy gyönyszemet találtam a Mindmegettén, ezért kicsit későbbre halasztottam a juhtúrós gombás verziót, ehelyett előálltam a csirkemelles-paradicsomossal, hátha úgy el tudom adni itthon. Bár ez nem sikerült, nekem ízlett!

Előző este bepácoltam a csirkemellet egy kis olivaolajjal és fokhagymával. Másnap, amíg szobahőmérsékletűre melegedett a sütnivaló hús, elkészítettem a puliszkát:

Hozzávalók:

- 10 dkg parmezán (persze kevesebbet használtam)

- 15 dkg kukoricadara

- 1 liter víz

- só, bors

Továbbá: - két darab csirkemell

- 2 gerezd fokhagyma

- olívaolaj

- hámozottparadicsom-konzerv, de ebből csak a paradicsom, a szószt félretettem

Felforraltam a vizet, majd folyamatos keverés mellett beleszórtam a kukoricadarát. Kábé 10 perc alatt sűrű masszát főztem belőle. Belekevertem a reszelt parmezánt, majd a masszát kiöntöttem egy sütőpapírral bélelt, és még olívaolajjal ki is kent jénaiba. Kitettem az erkélyre, hogy hűljön és szikkadjon. Ezalatt a csirkemelldarabokat sóztam, borsoztam és egy teflonserpenyőben szép lassan megsütöttem.

Amikor valamennyire kihűlt a puliszkám, behoztam az erkélyről, sütőpapirostól kiemeltem a jénaiból és így könnyen tudtam szeletelni és a sütőpapírról leemelni. Egy részét használtam most csak fel, mert igen soknak tűnt.

A puliszkakockákat áttettem egy másik nagyobb tepsibe, amit szintén sütőpapírral béleltem. A kockákra helyeztem néhány szem felkarikázott hámozott paradicsomot, majd ennek a tetejére tettem a megsült csirkemelldarabokat. 200 fokon sütöttem a tornyocskákat kábé 15 percig.

Nekem nagyon ízlett, de még meg sem közelítettem se a pastramis puliszkát, se a Mazsiéknál kóstoltat. A maradék puliszkából fogom elkészíteni magamnak Zsófi receptjét a gombával. Persze majd írok róla!

Csincsilla kérésére itt látható az egyetlen (telefonnal készült) jól sikerült fotó Mazsiról, amikor azon az ominózus napon flambírozta nekünk azt az isteni szilvát! Mellette látható a tanár úr, aki leginkább Gérard Depardieu-re hasonlít, és ennek megfelelően elég vonzó pasi. Jó tanárnak látom, nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós, mégis mindent észrevesz és szóvá tesz, ha hibát lát. Ugyanakkor eléggé szereti Mazsit is, amit nem csodálok. Ezen az ebéden a következő volt a menü:

- Snidlinges túrókrém (baromi finom, én is megcsinálom!!!) - Gombás reteksaláta (nagyon jó!!!) - Polenta mini pizza (na ez volt a végső döfés!) - Cukkinis sajttekercs (kecskesajttal persze) - Szanyi legény leves - Joghurtos csirkenyárs (csirke tikka) (fantasztikus!) - Vajas tőkehal (hát, nem volt rossz, de a pisztráng, a busa és a harcsa finomabb nekem) - Tepsis krumpli hagymával és fokhagymával - Tavaszi kuszkusz (hehe! még ezt is meglátjátok egyszer a blogon!) - párolt brokkoli - Firenzei torta fagyival és flambírozott szilvával (meseország! isteni! felejthetetlen! főleg a flambírozás...) - válogatott francia sajtok

És Mazsi szolgálta fel, mondhatom, profi módon! A bornyitásért külön gratulálok neki. És természetesen szégyellem, hogy nem vittem fényképezőgépet. Elnézést!

Juhtúrós puliszka

Finom, gyors és egyszerű, mégis mindig megfeledkezem róla, és nagyon ritkán kerül nálunk asztalra.
Hozzávalók:
– 25 dkg kukoricadara
– olyan 2,5 liter víz
– 25 dkg juhtúró
– egy kis pohár tejföl
– némi finom szalonna
– kis zsiradék a tál kikenéséhez
– só

A vizet felteszem egy nagyobb fazékban, egy evőkanál sóval. Amikor már zubogva forr, akkor gondosan kevergetve beleszórom a darát (ha nem elég gondos az ember, akkor könnyen csomósodik). Sajnos nem mértem ki pontosan a vizet, kb. ennyi kellett hozzá. Mindenesetre a dara gyorsan elkezd dagadni és puffogni, érdemes mindig annyi vizet utánatölteni, hogy picikét folyós maradjon. Néhány perc alatt megfő, addig ott kell állni mellette és kevergetni.
Egy sütőtálat vajjal kikenek, beleöntöm a puliszka felét (nem érdemes nagyon elmélázni már ilyenkor, mert könnyen betonkeménységűre köt!), rámorzsolom a juhtúrót, és a tetejére öntöm a maradék kukoricát. Villával kicsit összekeverem a rétegeket. Most már lehet lassítani. A tetejét megkenem a tejföllel, és rápakolom a szalonnaszeleteket. Forró sütőben szép pirosra sütöm. Érdemes hozzá adni egy nagy tál salátát, savanyúságot vagy párolt káposztát.