Tésai reggeli

Tésára mindig úgy érkezünk, mint a sátoros cigányok, százezer csomaggal, köztük rengeteg kajával. Bolt nincs a faluban, a legközelebbi lehetőség valamelyik 8 km-re lévő szomszéd falu, iszonyat rossz úton, kocsival 20 perc, biciklivel 30. Egyikben sincs eszeveszett nagy kínálat, sokkal jobban járunk, ha visszük magunkkal, amit enni akarunk. Na ezért cuccolunk annyit. De mindig túlzásokba esünk. Mindenesetre a nagy pakolásban általában valami nagyon fontosat és pótolhatatlant otthon hagyok. Most például az otthon gondosan megfőzött és megcsinált kölesemet és hummuszomat. Ha így kell írni. Meglehetősen hisztis voltam miatta. Egy nap sírás után a vámosmikolai boltban vettünk kukoricadarát (ez volt a rizs mellett az egyetlen gluténmentes opció), és így lehetőségem nyílt újra felfedezni. Hogy milyen finom, és milyen gyorsan elkészül. Minden nap azért nem szeretném kukoricával tömni magamat, de néha azért beleférhet. Szóval ez volt az egyik lehetőség, sok-sok gumibarack összevágva, rá a vízben megfőzött, aztán fahéjjal és kis kókusztejjel ízesített kukoricakása, erdei szederrel meg mandulával.

Egy másik. Reggel ugye mindig tudtam fényképezni. Gumibarack, rizs, szilva, mandula és kesu. A rizs vízben szétfőzve, utána ebbe is kis kókusztej (mondjuk egy evőkanálnyi) és fahéj. A tetején a Joli szilvájából főzött szilvakrém van, mert az volt kéznél.

Talán ez volt a legjobb. Az alja ugyanaz (barack és rizs), a tetején olívaolajon sütött alma. Nagy serpenyőben nem zsúfolva kell sütni, pár perc, és szépen karamellizálódik és megpirul az alma, tényleg isteni.

DT ragaszkodott hozzá, hogy az ő reggelijeit is lefényképezzem:) Ő más stílusban adja elő:) A tálban paprikás disznófejhús van (mondtam már, hogy közös koszton vagyunk az ebekkel, ámbár az övékből kihagytam a fokhagymát és a pirospaprikát). Az alsó képen az egyik a nagymarosi piacon kapható frenetikus kecskesajt, a másik DT saját zsályás-fokhagymás sajtja, ezt rendszeresen gyártja magának. Az üvegben a párolt disznó van (közös koszt).

Napi cukinak meg megint eb. Kóficka kicsit gömbölyűbb lett, de minden gramm jól áll neki. Ez annyira nem előnyös kép, de olyan cuki. Kis töltött zokni. Zsuzsi valahogy mindig beszivárog az ágyunkba. Pici fejét, remélem, nem nyomja a párna.

Zöldséges-sonkás tészta

Andi kérésére újabb tésztás recept érkezik. Ráadásul pofonegyszerű, pillanatok alatt elkészül. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de egy órán belül biztosan, az előkészületekkel, darabolással, a tészta kifőzésével együtt. A karácsonyi "húst hússal" menük és az órákon, napokon át tartó sütés-főzés után pont ilyen könnyedén elkészíthető tésztaételekre vágyom mostanában.

Anyuék találták a receptet itt, náluk kóstoltam először. Nagyon emlékeztetett az íze egy olyan ételre, amiről tudom, hogy gyerekkoromban ettem és azóta sem.


A recepten nem sokat változtattam, mert úgy volt jó ahogy volt.

Hozzávalók (nálam):
- 2 ujjnyi szelet erdélyi szalonna
- kb. 15 dkg nyers, füstölt comb
- 1 doboz konzerv kukorica
- kb. 20 dkg mirelit zöldborsó
- kb. 20 dkg gomba
- fél marék aprított petrezselyem
- 1 nagy pohár (375-400 g) tejföl
- 4 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 1 evőkanálnyi vaj
+ tészta, nálam makaróni



A mirelit borsót enyhén sós vízben feltettem főni, puhulni. A gombát megtisztítottam, felaprítottam, majd egy serpenyőben a vajon kissé megbarnítottam.

A szalonnát kis kockákra vágtam, ugyanígy tettem a füstölt combbal is. A szalonna zsírját kiolvasztottam, erre rádobtam a füstölt húst és együtt pirítottam őket. Hozzáadtam a megpuhult, leszűrt borsót, a szintén leszűrt konzerv kukoricát és a gombát is. Összekevertem, sóval, borssal ízesítettem és fedő alatt kb. 10 percig pároltam.

A tejfölben elkevertem az zúzott fokhagymákat és a petrezselymet, majd a sonkás zöldségekre öntöttem. Időnként megkeverve összeforraltam a szószt.

Makarónival, forrón tálaltam. Nagyon finom és laktató.

Sonkás franciasaláta alagút

Előre is elnézést kérek, de nem készítettünk túl sok képet erről a szépségről. Anyu találta a receptjét - itt - és apukámmal közösen meg is valósították szilveszterre. A receptből két őzgerincnyi alagút lett és az egyik hozzánk került. Mi annyira izgultunk, hogy szépen ki lehessen borítani a formából, hogy amikor ez sikerült, gyorsan csináltunk róla pár képet, utána pedig amikor felvágtuk, már olyan éhesek voltunk, hogy elfeledkeztünk a fotókról.


Nagyon fontos, hogy legalább egy éjszakát pihennie, dermednie kell a hűtőben, így a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni. Anyuék nagyjából a recept szerint jártak el, de nem flakonos, "gyári" majonézt használtak, hanem saját készítésűt.

Hozzávalók:
- 24 szelet sonka (lehetőleg szögletes)
- 1 kg franciasaláta alap
- 1 konzerv csemegekukorica
- 3 nagyobb savanyú uborka
- 10 db tojás
- 4 tojás sárgája
- 4 dl olaj
- 4 kávéskanál citromlé
- só, bors
- 1 nagy doboz (kb. 375 - 400 g) tejföl
- 1-2 evőkanál mustár, ízlés szerint
- 1,5 dl víz + fél leveskocka vagy 1,5 dl húsleves
- 2 tasak 12 g-os zselatin
- csipetnyi porcukor


A 10 db tojást keményre főzzük, megtisztítjuk.

A franciasaláta alapot enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és félretesszük hűlni.

1,5 dl vizet a fél leveskockával (vagy a 1,5 dl húslevest) és a zselatinnal összeforraljuk majd ezt is kihűtjük, szobahőmérsékletűre.

Közben elkészítjük a majonézt. Ennek módjáról a korhelysaláta receptjénél írtam már, de most egy picit módosult, mert több mustárt és több tejfölt kellett hozzáadni.

Tehát:
Robotgép segítéségével a szobahőmérsékletű tojások sárgájába lassan csurgatva, szinte cseppenként belekeverjük a szobahőmérsékletű olajat. Citromlével, sóval, borssal, porcukorral ízesítjük. Végül hozzáadjuk a nagy doboz tejfölt és ízlés szerint mustárt és a zselatinos húslevest. Alaposan összedolgozzuk.

A kihűlt franciasaláta alaphoz hozzáöntjük az egy doboznyi kukoricát és a felaprított uborkákat. Összekeverjük a majonézzel.

Két őzgerinc formát kibélelünk folpack-kal - úgy, hogy a folpack végei jóval túllógjanak a forma szélén -, és beterítjük sonkaszeletekkel. Figyeljünk oda, hogy ha egy sonkaszelet nem éri át a formát, vagyis többet kell használnunk ehhez, akkor ne egymás mellé fektessük, hanem legyen átfedés.
A mélyedést ezután félig megtöltjük franciasalátával, beleteszünk 5 db tojást, majd feltöltjük újabb adag franciasalátával. A tetejét befedjük sonkával és betakarjuk a folpack lelógó szélével.

Ezt megismételjük a másik őzgerinc formával is. Ezután mehetnek a hűtőbe dermedni.

Másnap - ha mindent jól csináltunk - kiborítjuk a formából az alagutat és ilyen szépen meg kell állnia:


Bevallom, én a kiborítás előtt nagyon féltem, hogy szét fog esni, de végül úgy állt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egész szépen lehetett szeletelni és nagyon finom volt. Jól passzolt a fasírtgolyókhoz, amit Niki barátnőnk készített, a mi majonézes krumplisalátánkhoz és a tormakrémes sonkatekercshez. El is gondolkodtunk rajta, hogy vajon ezek a hidegtálas dolgok miért mindig csak szilveszterkor jutnak eszünkbe?

Kukoricás lepényke

Hogy folytassam Andi könnyen elkészíthető, egyszerű receptjeinek sorát, szeretném megmutatni, hogy mit készített apukám nem is olyan régen a csilis bab mellé.


A recept a Vidék Íze című magazin 2011. augusztusi számában jelent meg. Anyukámnak előfizettünk a magazinra és ezt a számot véletlenül kétszer kapta meg. Az egyik példány az enyém lett. Egyből kiszúrtam benne ezt a receptet, mivel nagyon szeretem a kukoricát. Már éppen eldöntöttem, hogy megcsinálom, amikor átmentem anyuékhoz - aznap készítettük a házitésztát és náluk ebédeltem - és mit ad Isten? Ezek a lepénykék vártak engem egy nagy lábos csilis babbal egyetemben. Volt nagy meglepődés részemről, hiszen akkor még nem is említettem anyuéknak, hogy milyen jó lenne megkóstolni.

Apu egyébként egy másik fajta kukoricalepényt szokott megsütni a csilis bab mellé, de annak úgy elrakta a receptjét valahova, hogy azóta sem találja. :)


Hozzávalók:
- 3 cső főtt kukorica vagy 2 doboz konzerv csemegekukorica
- 90 dkg krumpli
- 1 tojás
- 2 tojás sárgája
- liszt (a receptben 2 teáskanál volt írva)
- só
- cayenne bors
- 10 dkg vaj a sütéshez

A krumplit meghámozzuk és nyersen lereszeljük. Azután a tojással, a tojások sárgájával, a kukoricával, sóval, cayenne borssal és annyi liszttel, amennyit felvesz, sima tésztává dolgozzuk.

A masszából serpenyőben, forró vajon, evőkanálnyi aranybarna lepénykéket sütünk. Forrón a legfinomabb!


Annyira finom volt, hogy csak úgy magában is ettem belőle jó néhány darabot. A kukorica-krumpli párosítás nagyon ízlett, és amúgy is szeretem a reszelt krumpliból készült ételeket, pl. sztrapacskát, tócsnit. Mellesleg tudtátok, hogy a tócsninak hány féle neve van? Én is most találtam rá itt. Mondhatjuk azt is, hogy ez a kukoricás lepényke közeli rokona a tócsninak, hiszen sokban nem különbözik tőle. Én még önálló ételnek is elfogadnám, nem csak köretnek. Egy jó adag fokhagymás tejföllel nyakon öntve határozottan finom lehet.

Paradicsomos-kukoricás házi spagetti

Amióta anyukám nyugdíjas lett, egyre-másra valósítja meg azokat a dolgokat, amikre az elmúlt években-évtizedekben nem volt ideje vagy energiája. Az egyik ilyen például a házitészta készítése.


Testvérem születésekor (lassan 26 éve) vették ezt a jó kis tésztakészítő gépet, ami azóta kb. kétszer volt használva mindössze. Ugyanis anyukám, ha nekiáll, nagy mennyiségben csinál tésztát, amit utána megszárít és dobozokba csomagolva eltesz. Múlt hét szombaton nekiálltunk...


Andi már többször is beavatott minket a házitészta készítés rejtelmeibe, például itt és itt lehet olvasni.

Mi a következő receptet követtük:
- 10 dkg liszt
- 1 db tojás

Természetesen ennek a sokszorosával kezdtünk. Próbaként beleszórtunk 1 kg lisztet a dagasztógép keverőtáljába és alacsony fokozaton elkezdtük keverni. Apránként hozzáadtunk 10 db tojást és amikor már majdnem teljesen összeállította a gép, kiborítottuk a tálból és alaposan átgyúrtuk a tésztát.

Először az alap, simítófejjel kezdtük a nyújtást. A nagy cipóból kis darabokat vágtunk és egy-egy darabot ötször-hatszor áthajtottunk a tésztakészítő hengerei között, mindig egyre szűkülő fokozaton. Anyu gépén az 1-es a legvastagabb, a 7-es a legvékonyabb. Ennyi lap lett 1 kg lisztből:


Rövid ideig szárítottuk a lapokat, hogy könnyebben tudjunk bánni velük. Amíg száradtak, addig begyúrtunk újabb 1 kg lisztet és 10 tojást és ezzel a tésztával is megismételtük az előző folyamatot.

Ezután a szárazabb lapokat kezdtük feldolgozni. 6 vagy 7 féle különböző tészta készítésére alkalmas fejet tudtunk volna csatlakoztatni géphez, de végül 4 féle készült belőlük.

Spagetti:


Cikkcakkos szélű szélesmetélt:


Cérnametélt:


Sima szélű szélesmetélt:


A szélesmetéltekkel könnyű dolgunk volt, szépen vágta a gép, de a spagettivel és a cérnametélttel szenvedtünk. Folyamatosan tapadt össze, ahogy kijött a gépből és nem mertük nagyon szétrázogatni, nehogy szétszakadjon.

A 2 kg lisztből annyi tészta lett, hogy anyukámék ágyát teljesen beterítette. Aznap majdnem teljesen meg is száradtak, anyu bedobozolta mindegyiket, de a biztonság kedvéért másnap még kitette száradni a napra.


Ma pedig kipróbáltam az egyik kérdéses tésztát, a spagettit, hogy egyáltalán érdemes-e legközelebb foglalkozni vele.

Először is kifőztem a tésztát. Addig nem mertem szószt készíteni hozzá, mert benne volt a levegőben, hogy végül a kutyák kapják meg. :) De nem így lett. Igaz, hogy az összetapadt szálak nem nagyon akartak szétjönni a főzővízben sem, de egészen ehetőre sikerült. Természetesen más íze van, mint a "bolti" tésztáknak, de aki úgy áll hozzá, hogy ez két külön műfaj, az nem fog csalódni.

Ugyanúgy főztem ki mint bármilyen más tésztát: forrásban lévő sós vízbe szórtam (amibe pici olajat is tettem), néha megkeverve megvártam hogy újra felforrjon, ekkor elzártam a gázt, lefedtem a lábast és néhány percig hagytam hogy puhuljon. A leszűréskor láttam, hogy az összetapadt szálak nagy része szétesett, de azért sajnos maradt benne olyan is. :(


Ekkor gyorsan körülnéztem, hogy miből dobhatnék össze szószt kb. 25 dkg tésztához. A választék a következő volt:

- fél doboz bontott konzerv csemegekukorica
- 1 db kápia paprika
- 2 szál csemegehagyma
- 2 db paradicsom
- zellerszár
- só, bors
- olaj

A hagymát felkarikáztam, a paprikát kis darabokra vágtam, majd olajon megpároltam. Hozzákevertem a kukoricát és a kockára vágott paradicsomokat is. Sóztam-borsoztam, lefedve főztem. A paradicsom nagyon hamar levet eresztett és néhány perc alatt sűrű szaftja lett. A zellerszárat felaprítottam és megszórtam vele a szószt. Két-három perc után pedig tálaltam a tésztát.

Azt hiszem, folytatás következik, már ami a tésztagyártást illeti...

Ha van valakinek ötlete, hogyan lehet megvalósítani, hogy ne tapadjanak össze a spagetti és cérnametélt szálak, örömmel veszem és előre is köszönöm!

Pulykás-gombás táska

Eredetileg csirkés-olívás táskának hívják ezt az ételt (ahogy az első képen a háttérben a recepten is látható), de mivel anyuéknál nem volt otthon csirkemell, az olajbogyót pedig nem szeretik, így át lett keresztelve a hozzávalók miatt.

Ahogy elnéztem, anyuék - bízva a sikerben - rögtön dupla adagot készítettek, és nem tették rosszul! Én is megkóstoltam, aztán megettem belőle néhányat. :)

1 adaghoz így hangzik a recept (anyuék változata):

A töltelékhez:

- 25-30 dkg pulykamell

- 20 dkg csemegekukorica (konzerv)

- 1 közepes fej hagyma

- 1-2 gerezd fokhagyma

- 1 piros kaliforniai paprika

- 1 csokor petrezselyem

- 10 dkg gomba

- 1 evőkanál olaj

- 1 tojás

- só, bors

A tésztához:

- 25 dkg krémes túró

- 8 nagy evőkanál tej

- 1 + 1 tojás

- 8 nagy evőkanál olaj

- 40 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 kávéskanál só

Először a tölteléket készítjük el.

A húst megmossuk, felkockázzuk. Serpenyőben 1 evőkanál olajat forrósítunk, rádobjuk a húst és élénk tűzön folyamatosan kevergetve pirulásig sütjük. Hozzáadjuk a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát, néhány perc múlva a felszeletelt gombát és a csíkokra vágott paprikát. További 3-4 percig pirítjuk.

2-3 evőkanál vizet adunk hozzá. Beleforgatjuk a kukoricát és a finomra vágott petrezselymet. Sózzuk, frissen őrölt borssal megszórjuk. Levét teljesen elfőzzük. Kihűtjük, majd alaposan hozzákeverjük a tojássárgáját (a fehérjét félretesszük).

Egy keverőtálban összedolgozzuk a túrót, a tejet, a sót, 1 egész tojást és az olajat. Hozzáadjuk a sütőporral összeszitált lisztet és sima tésztává gyúrjuk. Deszkán jól alálisztezünk és 3-4 mm vékonyságú lappá nyújtjuk. 8-10 cm átmérőjű lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval vagy pohárral korongokat szúrunk ki belőle.

Minden korong közepére tölteléket púpozunk, szegélyüket körbekenjük a félretett tojásfehérjével. Kettéhajtjuk és a széleket villával vagy ujjheggyel jó alaposan összenyomkodjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. A maradék 1 tojást felverjük és megkenjük vele a táskák tetejét, majd villával megszurkáljuk. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütjük.

Anyuék csináltak kisebbet-nagyobbat (a nagyobb egy komplett ebédre való volt :) ). Frissen a legfinomabb, de ha marad másnapra, átlangyosítva ugyanolyan jó ízű a tésztája. Nekem egyetlen pici bajom volt vele mindamellett, hogy nagyon ízlett: valamilyen mártogatót el tudtam volna képzelni mellé, de ennek hiányában ketchuppal locsoltam meg a tetejét.

Itt pedig már Benőt láthatjátok, a szép új nyári frizurájával. Szegénynek még így is melege van, a lépcső hideg kövén hűti a pocakját. De fél füllel mindig éberen őrködik. :)

Morcoska. :)

Búbos hús 2. és 3.

Nagyon örültem Bea receptjének, mert semmilyen elképzelésem nem volt a hétvége menüjéről. Szombaton és vasárnap valami szédüléses vírus, vagy valami más rejtélyes ellenség döntött le szó szerint a lábamról, így vásárolni se tudtam elmenni. Még az a szerencse, hogy pénteken két tálca pulykamellet vettem, amiből brassóit és tükörtojással tálalt, azaz holstein módra készült natúr szeletet terveztem készíteni. A maradékból fejlesztettem tovább Bea receptjét. Így hát ez a hétvége amúgy is a hűtőben várakozó sokféle zöldség és gyümölcs felhasználásáról szólt.

Kétfélét készítettem: a magam búbjába gombát, hagymát, fokhagymát és petrezselymet, Tomáéba kukoricát, hagymát, fokhagymát és petrezselymet kevertem.

A kukoricás ilyen szépen nézett ki, s ebbe egy csokor jócskán fonnyadózó újhagymát használtam el, valamint egy kis doboz kukoricakonzervet, amit valamilyen tésztához vásároltam, de azóta se tudom, mihez.

A gombás pedig ilyen ínycsilandozó volt, s ide került a hűtőben régóta fonnyadozó fél szál póréhagyma, és annak a gombának a fele is, amit a puliszkához terveztem felhasználni. Majd jön az is!

Úgy kezdtem, hogy tejben áztattam 3 db száraz zsömlét amíg jól megszívták magukat. Mialatt áztatták magukat a zsömik, felaprítottam a kétféle hagymát, két külön láboskában megdinszteltem őket. Az egyikhez adtam az apróra vágott gombát, a másikhoz a kicsike doboz konzerv kukoricát. Mindkettőt sóztam, borsoztam alaposan megszórtam szárított petrezselyemmel is. Amikor kihűltek, hozzájuk kevertem a kinyomkodott zsemléket.

A húst felszeleteltem, kilopfoltam, sóztam és borsoztam, majd egy teflonserpenyőben szép pirosra sütöttöttem a szeleteket. Minden szeletre halmoztam egy kis búbot, végül megszórtam reszelt sajttal. Kábé 20 percig sütöttem 180 fokon. Nagyon örülök ennek a receptnek, mert bár elég sok a mosogatnivaló utána, de nagyon finom lett, melegíthető és így nem kellett ugranom tálalni, amikor Toma hazajött este.

A paradicsomsalátát most úgy készítettem, hogy 4 evőkanál cseresznyés balzsamecetet (amit anyutól kaptam már régen, de még csak egyszer használtam), 2 evőkanál cukrot és egy pohár vizet összekevertem. Beledobáltam a félkarikára vágott paradicsomot és egy kicsi gerezd fokhagymát is odatettem még, csak úgy jó nagyra vágva, nehogy ráharapjunk. Finom lett!

Két darab rohadásnak induló almát is találtam a hűtőmben, ezekből a rossz részek eltávolítása után finom fahéjas-szegfűszeges, citromos-cukros almakompótot főztem.

Paradicsomos-kukoricás virsli

Kukoricaimádóknak szeretnék kedveskedni a következő recepttel. Ugyanis én is kukoricaimádó vagyok és apu nekem szokott kedveskedni, amikor elkészíti ezt a végtelenül egyszerű de annál finomabb ételt. :) Így történt ez múltkor is, amikor hogyhogy nem éppen akkor mentünk át a szüleimhez, amikor apu ezt főzte ebédre.


Hozzávalók:
- 2 evőkanál olaj
- 1 póréhagyma fehér része
- 2-4 gerezd fokhagyma
- 80 dkg hámozott, aprított paradicsom (esetleg helyette egy jó adag paradicsomsűrítmény)
- 1 kávéskanál cukor
- 1 kávéskanál csípős paprikakrém (chilipor / darált, erős paprika, stb.)
- csipetnyi szárított kakukkfű
- só, bors
- 60 dkg főtt csemegekukorica (konzerv)
- füstölt virsli

Apu paradicsomsűrítménnyel, megfőzött mirelit kukoricával és általuk ledarált, télire eltett erős pirospaprikával dolgozott.

Az olajban megfonnyasztjuk a felkarikázott póréhagymát és az áttört fokhagymát. Rádobjuk levével együtt a felaprított paradicsomot (vagy belekeverjük a paradicsomsűrítményt), cukorral, paprikakrémmel, kakukkfűvel, sóval és borssal ízesítjük. Erős tűzön fedő nélkül sűrűre főzzük (kiváncsi lennék, milyen az amikor rotyog és bugyog mindenfelé a paradicsom, én inkább fedővel főzném :) ). Péppé turmixoljuk, beleforgatjuk a leszűrt, főtt vagy konzerv kukoricát, összeforraljuk.
A virsliket sűrűn bevagdaljuk-kockázzuk, a paradicsomos kukoricában néhány perc alatt megfőzzük vagy grillsütőben ropogósra sütjük és külön kínáljuk a kukoricához.


Igazi téli, laktató, csípős étel. Friss, ropogós héjú kenyérrel még finomabb!

Itt pedig Benőke látható a keresztanyjával egészen pontosan február 18-án, a második szülinapján. Még mindig a téli szőr-szerkóját viseli, de ez nem elég neki, még takarót is kapott, ráadásul színben hozzáillőt. Anyu még párnát is varrt neki ugyanabból az anyagból. :)

Boldog szülinapot Benő!

Hajdina zöldségekkel

Ilyenkor, januárban általában kitör rajtam az étkezzünk egészségesebben őrület. Beszerzek mindenféle furcsa lisztet és gabonát, ezt-azt, aztán vagy megesszük, vagy kidobom, amikor megmolyosodott. Hagyományosan be szoktam szerezni egy-két zacskó kölest, barna rizst, hajdinát, ízlik is, meg a tudat is felemelő, aztán mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róluk.
De most még január van, szóval akkor hajdina. Kezdetként.
A hajdina(pohánka) nagyon egészséges, lásd pl. itt vagy itt vagy itt. Gluténmentes, tehát a lisztérzékenyek is fogyaszthatják. A barna hajdinának tényleg van némi furcsa, markáns íze, ami sokaknak nem ízlik (ámbár állítólag többszöri átmosással ez megszüntethető, én még nem próbáltam). De kapható a világos változat is, annak tényleg nincs mellékíze, nagyjából a tarhonyára vagy rizsre hasonlít. Szóval érdemes ezzel kezdeni.
Én nem szoktam beáztatni előre. Nagyjából úgy bánok vele, mint a rizzsel, csak nem teszek alá zsiradékot. Picit megmosom, és kétszeres mennyiségű vízzel, némi sóval, esetleg biovegetával felteszem főni. Fedő alatt addig főzöm, amíg felszívja a vizet, utána letakarom egy konyharuhával egy fél órára, és azalatt teljesen megpuhul.
Mindenféle vegyes párolt zöldséggel összekeverve remek köret, de egy tojással, tartalmasabb salátával vagy sajttal magában is komplett étkezés.
Most egy másik libazsíron karikára vágott lila hagymát pároltam némi apróra vágott zeller társaságában, és amikor már puha volt, hozzáöntöttem néhány marék fagyasztott borsót és kukoricát. Meg egy kis fehérbort, sót, borsot, és puhára pároltam az egészet, ezt kevertem össze a megpuhult hajdinával. Finom és egészséges.

Zoli-féle csilis bab

Nemrégiben masszőr Zolinknál jártunk és a jó kis masszírozás mellé vacsorát is kaptunk. Könnyű kis étel volt: csilis bab. :) Úgy emlékszem, össze-visszaságokat álmodtam utána. Nem is csoda, így jár az, aki este fél 10-kor kétszer is szed magának a babból... Annyira finom volt, hogy megkértem Zolit, legközelebb, amikor újra ezt főzi, fotózza le nekem és küldje el a receptjét. Ez a héten meg is történt, köszönöm neki!

Ezt írta:

Felvágom a hagymát - kb. 4 fejet (nagyok) - és egy-két gerezd fokhagymát, majd valamilyen zsiradékon megpárolom. Közben felcsíkozom a csirkemellet - kb. fél kg - és hozzáadom a hagymához. Kevergetem, közben fűszerezem, sóval, borssal, chili paprikával vagy a bevállalósabbak "macskapöcsű" paprikát adjanak hozzá.

Amint megpuhult a csirke, felöntöm forró vízzel, néhány percig főzöm. Ezután jöhet a fehér és a vörösbab. Én konzerv babot használok mert az már egyszer meg van főzve. A kukoricát is hozzáadom majd még egyet hagyom rottyanni, sűrűsödni és már kész is. Jó étvágyat hozzá!

Köszönjük szépen még egyszer ezt az igazán férfias ételt! :)

Nekem jól esett mellé két szelet friss kenyér. Apu kukoricalepénykét szokott sütni hozzá és ő darált hússal készíti. De most azon az állásponton vagyok, hogy csirkemellel finomabb.