A kovászos uborka levének újrahasznosítása

Amíg válaszokra várok a gépnél, és nem merek semmi komolyabb dologba belekezdeni, addig csak görgetni szoktam, ahogy mindenki más is. Ilyenkor kerül elém ez a sok "remek" ötlet, bár lehet, hogy a koviubilé újrahasznosítását Micikétől lestem el tavaly, amikor ő is rengeteget fermentált, és rémlik, hogy a megmaradt lét sokszor ráöntötte bolti savanyúságokra, ezzel javítva őket. (Remélem, nem csak képzelődök már megint.) Tesóm rengeteg koviubit gyárt minden nyáron, és elhatároztam, hogy a megmaradt finom sós-fokhagymás-kovászos lébe teszek mindenféle zöldséget. Én sajnos nem tudom meginni, legalábbis ennyit nem, pedig sokan nagyon szeretik.

Az első próbálkozás a sárgarépa lett. Kaptam a boltból kiselejtezett répákat, megpucoltam, hosszában felvágtam és egy befőttesüvegbe szorítottam őket. Ráöntöttem a kiürült koviubilét, lezártam az üveget, tettem alá egy tányért is, megérzésből (és jól is tettem, mert kifutott), és a hűtő hátfalához toltam, majd ott felejtettem több hétig. Tényleg elfelejtettem, és amikor megtaláltam, akkor félve nyitottam ki, de a répa roppanós, kicsit kovászos ízű, és nem romlott meg ennyi idő alatt sem. 

Nekem nagyon fura ez az intenzív édes répaíz a kovászos íz mellett, talán szokni kell még. Arra gondoltam, hogy mártogatós dolgokhoz tök jó lenne.

Második próbálkozásra kis koktélparadicsomokat tettem a lébe. Ezt Mazsi is kipróbálta, és állítólag nagyon finom. Én még nem kóstoltam, még vártam a megfelelő alkalmat. Ez holnap lesz, mert jön Toma, és akkor ünnepélyesen kinyitjuk majd.

Frissítés 1.: Megkóstoltuk Tomával a paradicsomot, de azt állapítottuk meg, hogy kell neki még egy kis idő, nem elég kovászos az íze. Holnap lesz egy hete, hogy betettem az üvegbe, de nem szobahőmérsékleten tartottam, hanem a hűtőben, ezért - gondolom - több idő kell neki. Augusztus 19-én tettem el, 25-én kóstoltuk először. Egyébként amikor kinyitottam, szisszent egyet és  kicsit pezsgett is. Pár nap múlva újra megkóstolom!

Frissítés 2. 2024. szeptember 7-én:

Pezseg rendesen! De csak miután levettem róla a tetőt, és a fotózás miatt egy kis időt szobahőmérsékleten töltött. Megkóstoltam, és nagyon finom, kovászos íze van, egyben paradicsomíze is. Tehát kovászos paradicsom. Csak az az egy baj van vele, hogy kissé megpuhult. Úgy 19 napot töltött a maradék kovászos lében a hűtőben. 

Gondolkodtam, hogy milyen zöldségekkel próbálkozzak még, talán karfiolt vagy padlizsánt is ki fogok próbálni, de a következő a káposzta lesz, ha marad még egy kis koviubilé valakinél. Ha kipróbálom, akkor majd kiegészítem vele ezt a bejegyzést.

Szeptember 14-én betettem az uborkareszelővel vékony szálakra gyalult káposztát a félretett kovászos uborka levébe, és 1 hét múlva megkóstolom. Addig is a hűtőben tartom.

Véletlenül csak szeptember 28-án kóstoltam meg, nagyon ízlik. Isteni finom, próbáljátok ki mindenképpen! Ez lett a legjobb, a három próbálkozás közül (répa, paradicsom, káposzta).

Napi cuki most a máltai virágmagjaimból lett növény, amiről Micikével megállapítottuk, hogy nem az, amire gondoltam. Elment a helyszínre, ahol szerintem a magokat szedtem, és lefotózta az ottani növényt, de nem hasonlít erre. Úgyhogy most nem tudom mi lesz belőle, és azt se, hogy vajon hogy bírja majd a telet az erkélyen. Jó lenne, ha virágozna már, de egyelőre nem akar.

Vagy legalább jó lenne, ha ehető lenne ... 

Ez a máltai virág:

A virágja olyan, mint a hajnalkának, de a levele nem hajnalkás. Viszont a cserepemben lévőre se hasonlít. (Erre azt mondta a gugli, hogy Ipomoea violacea = mexikói ibolyaszulák = mexikói hajnalka. Hmmm. A másikat nem tudom beazonosítani.)

Tejfölös paradicsomsaláta

Bori és Olgi barátnőim szerint a paradicsomsalátára tejfölt tenni orosz specialitás. Bori jó ötven évvel ezelőtt Odesszában élt (akkor még Szovjetunió) néhány évig, mert valamilyen tanulmányi csere folytán az egyetem kiküldte, hogy ott tanuljon valamit, majd ott szerelmes lett és ott is maradt egy kicsit, hogy a szerelme családjával éljen. Sok jó kaját tanult tőlük, például a borscs készítését, meg ezt a tejfölös paradicsomsalátát. Olgi pedig Moszkva mellől költözött jó húsz évvel ezelőtt Budapestre. Szóval elhiszem nekik, ha azt mondják, hogy így csak az oroszok és az ukránok eszik a paradicsomot, mellesleg mindegy is, de én örülök, hogy megmutatták nekem, mert annyira finom így! Gondolom, vannak már jó tejfölhelyettesítők azoknak, akik nem bírják a tejtermékeket, úgyhogy érdemes kipróbálni mindenkinek, aki szereti a változatosságot (meg a tejfölt).

Szerintem receptet se kell írni, de azért leírom, hogy készítettem egy főre: néhány szem paradicsomot kisebb darabokra vágtam, sóztam, borsoztam, aprítottam rá rengeteg zöldfűszert (most petrezselyem, bazsalikom, kapor és fokhagymaszár volt, tettem rá egy jó nagy evőkanál tejfölt is, majd jól összekevertem. Annyira finom! Csak simán tejföllel, zöldfűszerek nélkül is működik!

A napi cuki meg az lesz, hogy elkészült a cicakifutó Mazsiék erkélyén:

A koncepció az volt, hogy a cicák akkor is kint lehessenek az erkélyen, amikor a gazdik nincsenek kint. Ez a cicakifutó még csak egy prototípus, és ha láthatóan megszeretik, akkor egy nagyobb átalakítással azt is megoldják majd, hogy az erkélyablakon keresztül a cicák bármikor önállóan ki tudjanak menni. A héjában főtt/sült krumpli kommentjeinél Mazsi részletesebben elmagyaráz mindent, ha valakit érdekelnek a részletek. 

Egészben eltett koktélparadicsom

Olginál rengeteg paradicsom lett idén (Csincsilla, te most ne nézz ide!), és gyakran kapnak belőle a barátai és ismerősei is, mert nem tudja olyan gyorsan enni, ahogy érnek. A múltkori szállítmányból paradicsomlét főztem be, ezt megirigyelhette Olgi, és ő is eltett egy adagot. De nem paradicsomlét csinált belőle, hanem vett a boltban bio paradicsomlét, ezt fűszerezte, és ebbe tette bele a pici paradicsomjait. Elkértem a receptet, mert meg akartam én is csinálni, de a nagy meleg miatt még nem voltam rá képes. Viszont, ha rászánom esetleg magam, szeretném, ha itt meglenne, és nem kéne keresgélnem.

Nagyon bánatos vagyok, mert a Bosch paradicsompasszírozóm, amivel a több tíz-húsz kiló paradicsomokat dolgoztam fel régen, tönkrement. Illetve nincs semmi baja, csak a szigetelőgumija szétesett apró darabokra tavaly, amikor el akartam tenni a zöldségboltból kapott nagyobb adag paradicsomot. A drága passzírozóm a lébe passzírozta a gumit is, úgyhogy ki kellett öntenem az egészet, mert későn vettem észre a balesetet. Majdnem zokogtam. Idén azt a négy üvegnyit merülőmixerrel pépesítettem, de azért ez nem ugyanolyan, mint a jó kis passzírozás, ahol az átnyomott héj és magok jól besűrítik a lét. Mindegy, tök jó paradicsomleveket lehet már kapni a boltban is. Viszont ezeket a meglepetésparadicsomokat azért mindenképpen el akarom tenni télire. Legalábbis amit nem tudok frissen felfalni.

Olgi fotója a saját befőzéséről

Na szóval ezt nem csináltam meg, mert túl sok macerának találtam, de biztosan le lehet egyszerűsíteni valahogy, és szerintem neki fogok állni, ha megint kapok finom házi paradicsomokat. Ahogy Olgi írta a készítését, úgy másolom ide, hogy lássátok milyen jól beszél és ír magyarul:

1. Vettem Aldiban bio paradicsomlét
2. Aztán beleöntettem lábosba
3. Az üvegeket kiöblítettem, hozzáadtam úgy 300 ml vizet
4. Adtam hozzá egy evőkanalat barna cukrot, őrölt f. borsot és fél teáskanalat sót
5. Felforraltam és volt nálam friss lila bazsalikom, kb 9 levelet beledobtam
6. Paradicsomot megmostam, majd konyharuhára rátettem és majd beleraktam befőttesüvegekbe
7. Felforraltam vizet és tele üvegbe öntöttem vízzel
8. Majd ahogy lehűlt a víz kb. 30 fokig, akkor kiöntettem ezt a vizet  
9. És így csináltam 3 szor
10. És utána beleöntettem a paradicsomlevet a lábosból jó forrón
11. Rácsavartam a tetejét és voilá

Olgi fotója ez is

És mentek a dunsztba, de erről már csak képet kaptam. 

Most épp kiment locsolni a telekre vonattal, megkértem Olgit, hogy fotózza le a telket és a házat, mert azt még nem mutattam meg, hová szoktunk bringatúrázni.

Ez a  ház a bejárati kaputól nézve. Persze, hogy egy bringa van ott díszítésnek, de ez nem zöld volt eddig, hanem talán fehér.

Ez pedig a kis faház:

Olgi szokott fent aludni, én meg itt lent:

Ez a bejárat, a szúnyogok és darazsak ellen elfüggönyözve, és a szoba ablaka, ahol aludni szoktam:

Ez pedig a hátsó rész, de lehet, hogy ez az első rész, mert itt is van egy kapu, szóval nézőpont kérdése. Olgi nem ezt a kaput szokta használni.

És itt a paradicsom-őserdő:

Oldalt még sok szép virág van a kerítés mellett, meg egy tűzrakóhely, meg egy saját kézzel ácsolt hintaágy, és egy szintén saját készítésű kemence, amiben karácsonykor süti a libát. Ezekről most nem küldött fotót. Mindez egy csöndes erdős helyen van, de azért nem túl magasan a hegyen, fel lehet tekerni a házig akár vizesflakonokkal megrakodva is (ivóvíz nincs a telken, de van egy kút a locsoláshoz). Szerencsére egyik oldalon nincsen szomszéd, a másikon meg van, de ritkán jár ki.

Parmezános paradicsomsaláta

Rengeteg paradicsomsaláta van a blogban, nem is gyűjtöm ide őket, elég ha beírjátok a keresőbe, hogy paradicsomsaláta, és jönnek majd az ötletek. De muszáj most írnom, mert már elég sok dicsekedni- és mutogatnivalóm gyűlt össze. A múlt heti halálos kánikulában csináltam ezt a salátát talán tojásrántotta mellé, és aztán a maradékba kenyeret tépkedtem, és az volt a vacsora, isteni volt. 

Nagyon egyszerű összedobni egy ilyet. Vettem 10-12 szem pici édes koktélparadicsomot, és mindegyiket 8 darabra vágtam. Beletettem egy tálba, hozzáadtam 2 szál felaprított újhagymát, 2-3 csipet sót, borsot, szárított kakukkfüvet, egy kis fokhagymagranulátumot, nagyobb darabokra vágott csokornyi bazsalikomot, és jól összekevertem. (A bazsalikom helyett lehetne petrezselyem.) Ráreszeltem egy darabka parmezánt, megint kevertem és kész. 

Estére jól levet engedett, és a beledobált kenyérdarabkák ezt felszívták, és én meg sóhajtoztam, hogy ez milyen finom. 

Na és tegnap bringát szereltünk Mazsival. Kb. két és fél év toporgás után rászánta magát, hogy lecseréli a bringáján a gumikat. Eddig vékony fekete külsők voltak rajta, de KÉPZELJÉTEK! nem egyformák. Ezt nem lehet kibírni, ráadásul valami egyedi kinézetű bringa kell nekünk, úgyhogy vett hozzá Mazsi bézs színű (vagy fehér) külsőket, hát nem is feketét!, és ezeket raktuk fel édes kettesben. Na meg még kosarat is tettünk a bringára, és a kosáron látható gyönyörűséges hálót Réka varrta nekem, de Mazsinak annyira megtetszett, hogy kölcsönkérte. Íme az "új" bringa: 

Nagyon kellett egy kis sikerélmény, mert vasárnap eltörtem a vadiúj mosógépem mosószeradagolóját, elszakítottam az új ruhámat úgy, hogy beakadt a zsebe a fiók gombjába, a kenyeremhez véletlenül pont ugyanannyi vizet adtam, amennyi a liszt volt, lehetett újabb liszteket keverni hozzá, nem tudtam, elég lesz-e a kovász, aztán a sütéshez begőzösítettem a sütőt, de amikor kinyitottam az ajtaját, a kicsapó forró (250 fokos) gőz leégette a nemlétező szőrt a kezemről, amikor emiatt kesztyűért kezdtem kapkodni, leszakadt az egész tartó a falról, és amikor végül sikerült betennem a kenyeret, meggyulladtak a sütőpapírok. Reggel tejet melegítettem volna a mikróban, de felborult a pohár, és a 2 dl tej befolyt a gépbe. A szódagép patronját kikészítettem az asztalra, hogy ne felejtsem el magammal vinni, de persze pont ma porszívóztam, és megmozdítottam az asztalt, rögtön felborult és legurult róla, és asszem ennyi. Ezek mellett az már csak apróság, hogy órákig nem találtam a támogatói visszaigazolásomat Pintér Bélához, és így nem tudtam jegyet venni, pedig lehetőségem volt egy nappal hamarabb. Aztán utolsó pillanatban, még éjfél előtt meglett.

A mostani rossz sorozatom miatt végigaggódtam a szerelést, hogy tuti nem fog sikerülni. Hogy valami baj lesz, valami nem fog stimmelni, valami nem lesz jó. Nem tudjuk visszarakni, le fogom törni, nem fog működni. De egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen jók voltunk. Annyira örülök, hogy segíthettem! Egy mindenkiért, mindenki egyért - ahogy tesóm mondta az alábbi videó láttán:

Csincsilla, csak halkan mondom neked, hogy ezt kettőből megtanulta Amy. Nagyon erős a bandaszellem nálunk!

Saját szószában főtt tonhalas spagetti

Sokféle új főzési trend, technika vagy érdekesség eljut hozzám, aztán kell néhány év, hogy én is eljussak a kipróbálásig. Erről a saját szószában főtt tésztáról Micikétől hallottam már jó régen. És most elém került egy reklám, amiben ez a tészta készül, sajnos a linket nem tudom megosztani (mert béna vagyok), de kijegyzeteltem és kipróbáltam. 

Hozzávalók:

• spagetti - a tészta mennyiségét nem adták meg a videóban, úgyhogy próbáltam csak látvány alapján belőni. 20 dkg spagettit használtam, de ehhez az óriás serpenyőhöz több tészta is mehetett volna, mert így nekem túlságosan paradicsomos lett. Toma azt mondta, olyan nincs, hogy túlságosan paradicsomos legyen valami, de azért nem fogadta el a maradékot, mert már benne volt a tonhal. Nyaf. A serpi aljának az átmérője 24 cm, fölül pedig 30 cm. Jó nagy!
• 1 fej hagyma felaprítva - egy csokor újhagymát használtam
• 1 kápia paprika felkockázva - fél kaliforniait használtam 
• 4 gerezd fokhagyma felszeletelve - 1 gerezdet használtam
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy paradicsom felkockázva
• olívaolaj, só, bors, szerecsendió
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• ½ liter víz
• 1 tonhalkonzerv - nem olajos
• mozzarella

A serpenyő alját meglocsoltam olívaolajjal, beletettem az első 6 hozzávalót: spagettit, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és a petrezselymet. 

Megint meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót, és ment rá a paradicsomlé meg a víz. Nem volt itthon sűrített paradicsom, úgyhogy fél liter paradicsomlét használtam és még valamennyi vizet, hogy a lé ellepje a hozzávalókat. Amennyire tudtam, elkevertem a zöldségeket a paradicsomlében.

Lefedve főztem. Amikor a tészta elkezdett puhulni, akkor néhányszor újra jól elkevertem a hozzávalókat, és amikor megfőtt (kb. a tészta csomagolásán lévő ideig kell főzni), akkor beletettem a tonhalkonzervet és a mozzarellagolyókat is rámorzsoltam a szószra (reszelni kellett volna, de mini mozzarellagolyóim voltak, azzal nem voltam képes szórakozni, hogy lereszeljem egyenként). Jól elkevertem, és újabb 3 percig főztem. Időnként kóstoltam, és sóztam, borsoztam és szerecsendióztam még egy kicsit.

Nagyon jó volt, csak ez az adag egy 4 tagú családnak lenne megfelelő mennyiség, ráadásul frissen a legfinomabb, melegítve már nem olyan jó (ahogyan egyik tészta sem). Szóval megjegyzéseim saját magamnak a jövőbeni készítéshez:

• Nem kell ekkora serpenyő csak azért, hogy a spagettit ne kelljen eltörni. Inkább kisebb serpiben kell főzni, és a tésztát félbe lehet törni, vagy másmilyen tésztát használni, és minden hozzávalót legalább felezni kell egy főre.
• Ha mégis sok embernek készül ekkora serpiben, akkor nyugodtan lehet több tésztát használni, akár 25-30 dekát is, vagy lehet, hogy még többet is. Ki kell próbálni.
• Nem kell az egész félliteres üveg paradicsomlét ráönteni még ennyi hozzávalóra sem, lehet kevesebb a szósz.
• Nem szabad mozzarellát használni, mert bár úgy képzeltem, hogy majd szépen krémesen beleolvad a szószba, azért voltak egybefüggő darabok, amik rágóként viselkedtek. Sose voltam kibékülve ezzel a sajttal, mert nincs íze, cserébe gumivá tud válni, szóval legközelebb legyen inkább valami más sajt. Vagy egészen apróra kell reszelni, de félek, akkor is össze tud állni. Frissen jó volt, csak melegítve okozott csalódást.
• Az új óriásserpim amúgy tök jól vizsgázott ezzel a kajával. Húst nem volt jó sütni benne, mert a szélén nem sült, de ilyen szószos kajáknak nagyon jó. Csak nagy.

Éva és Anna verziója: kisebb edénybe tették, amihez félbe törték a spagettit, és így főzték meg. Nagyon ízlett nekik is!

Napi cuki meg legyen a pancsoló Amy, mert megjött a nyár, 29-30 fok van mostanában napközben (a lakásban 26,2 fok). Ezek a képek viszont még tavaly készültek, de nem baj, mert Amy azóta semmit nem öregedett:

A gyönyörű képek tuti, hogy a Win-win Zone napköziben készültek, és Lilla csinálta őket.

Sült padlizsános shakshuka (vagy saksuka)

Az is már régi vágyam volt, hogy shakshukát csináljak, vagy hogy kóstoljak, amikor jó kis reggelizőhelyeket próbáltunk ki a családommal (Edison&Jupiter, Briós, Cafe Brunch Budapest). Ott sokszor nehezemre esett nem ezt választani, mert mindig győzött az Eggs Beny, így azt hiszem, én még sosem ettem shakshukát (majdnem biztos, hogy nem, bár a memóriám már nem a régi). Nem is tudom, mitől shakshukásodik egy kaja, talán attól, hogy tükörtojások sülnek a tetején. Merthogy bármiből készülhet shakshuka, de egy biztos: a tetején van tojás. Amikor Ottolenghibe beleszerettem, akkor a weboldaláról is elsőként egy shakshukareceptet mentettem el a kedvencekbe, egy édeskrumplisat. Hamarosan azt is kipróbálom, csak le kellene fordítani a recit (kommentbe jöhetnek a fordítások, de ha nem jönnek, akkor is megcsinálom, nyugi!). 

És hát az van, hogy imádom a padlizsánt és imádom a tükörtojást és imádok mindent, ami ilyen egzotikus, mint ez a kaja. Biztos, hogy csiliárd variáció van shaksukára (pont annyi, mint a lecsóra), és ezt a padlizsánosat azért választottam elsőnek, mert nemrég érkezett megint három darab nyugdíjazott padlizsán a zöldségboltból. (A nyugdíjat azért emlegetem ennyit, mert mindjárt nyugger leszek, alig várom.)

Hozzávalók:

• 2 db közepes padlizsán
• 4 szál újhagyma
• 2 db paradicsom
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma héjában megsütve (vagy egy egész fej is lehet)
• só, bors, fél teáskanál kakukkfű
• 3-4 db tojás
• 1 chilipaprika (ezt elfelejtettem, pedig volt itthon, nyaf)
• pici cukor, ha nagyon savanyú a paradicsom

A padlizsánokat késsel megszurkáltam, és a fokhagymával együtt 200 fokon légkeveréssel megsütöttem. A fokhagymagerezdeket úgy, hogy héjastól megcsöpögtettem olívaolajjal, és betekertem egy alufóliába. A fokhagymának elég kevesebb idő is, szóval szerintem ráér az utolsó 10-15 percre betenni. (Ha egy egész fej fokhagymát használsz, akkor csak a tetejét kell levágni és úgy sütni, fólia nem kell. Nem mertem egy egész fej fokhagymát beletenni, mert este moziba készültem. És egyébként olaj nélkül is krémesre sül a héjában.) Jó puhára kell sütni őket. 

Amikor megsültek (sajnos nem mértem az időt, de könnyű ellenőrizni, csak bele kell szúrni egy kést, hogy elég puha-e), és kicsit kihűltek a padlizsánok, akkor kezdtem a főzést: a tesómtól kapott vadiúj Tefal serpenyőmben egy kis olajon puhára dinszteltem a 4 szál újhagymát egy fél teáskanál kakukkfűvel. Kb. 3 perc volt. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, majd a két héjatlanított és felkockázott paradicsomot, de csináltam már hámozottpari-konzervvel is. (Ekkor kéne a chilipaprikát is hozzáadni, de elfelejtettem.) Alacsony hőfokon (4-es fokozaton a kerámialapon) főztem, amíg a paradicsom összeesett. Csak pár perc volt ez is a szuper serpenyőben. Sóztam és borsoztam. 

Azért leírom azt is, hogy a paradicsomokat legkönnyebb úgy héjatlanítani, hogy kereszt alakban be kell vágni a tetejét, és egy kicsi edénybe tenni, forró vizet ráönteni (vízforraló), hogy ellepje, és pár percig így hagyni. Egy ilyen kezelés után már könnyen lecsúszik a héja.

Amíg a felkockázott paradicsomok puhultak, addig a krémesre sült padlizsánnak lehúztam a héját, és a szintén krémesre sült fokhagymákat kinyomtam a héjukból és mindet apróra vágtam késsel, kicsit pépesre. Ezután a paradicsomos alaphoz adtam őket, és összekevertem. Pár percig főztem, kóstolás után még egy picit megsóztam és egy csipet cukrot is adtam hozzá, mert nagyon savanyú volt.

Pár perc főzés után (5-8 pö) 3 tojást egyenként felütöttem egy kis tálkába, onnan a padlizsános alap tetejére csúsztattam, és amikor mind a 3 benne volt, rátettem egy fedőt a serpenyőre. További 8 percig főztem így, közben szépen kifehéredett a fehérje, és még remegős-folyósra főtt a sárgája. Olyan 6 percnél megsóztam, megborsoztam a tojásokat, és aprított petrezselyemmel megszórtam az egészet. Visszatettem a fedőt a maradék 2 percre. Annyira finom volt!

Frissítés 2024.10.25-én: Jó néhányszor megcsináltam már ezt a receptet az eltelt egy évben, mert annyira finom, de sajnos csak az első alkalommal sikerült a tojássárgákat krémesre sütni-főzni. A többi alkalommal mindig kicsit keményebb lett, mint szeretem. Nagyon kell figyelni, valószínűleg a főzési idő azon is múlik, hogy milyen vastag alatta a shakshukaréteg, meg a hőfok se mindegy, meg hogy hideg volt-e a tojás. Nem rontja el a kicsit keményebbre sült sárgája se, de azért mégis krémesen-folyósan lenne az igazi.

Napi cuki Penny, aki rohadtul tud fázni, ha nem megy a fűtés. Tehát ilyenkor Mazsi körbejárja a társasházat, és megszereli a fűtést, mert az már mégse lehet, hogy ez a cica így fázzon:

Én pedig jó sűrű shakshukával és remegős tükörtojásokkal melegítem magam. Csak az a baj, hogy nem lennék jó vegetáriánus, mert 2 tükörtojást és a hozzá tartozó padlizsános ragut megettem egy kis kenyérrel, és továbbra és farkaséhes voltam. Pedig az a recept, amiből kiindultam, 4 főre írja ezt a mennyiséget. Mind a 4 főt meg bírtam volna enni, de visszafogtam magam. Egy kis hús vagy hal nem lett volna rossz. De azért a moziban nem haltam éhen, ja, és igen, mondom máris, a Magyarázat mindenre-t néztük meg Rékával.

Angol reggeli

Végre megcsináltam ezt is! Vagyis nem jó a ragozás, mert megcsináltuk! Toma segített. Mert az úgy volt, hogy évek óta készülök rá, hogy csináljak angol reggelit. Már számtalanszor vettem paradicsomos babkonzervet, de még sosem mertem belekezdeni. Nagyon stresszelt, hogy egyszerre kellene mindennek kész lenni, és még meleg is legyen. És semmi ne égjen oda, ne maradjon nyers, szóval túl sok mindennek kell túlságosan egyszerre elkészülni.

Aztán múlt szombaton összegyűlt a család egy kis lakásfestésre, és mivel délután kettőkor kezdtünk, gondolkodtam, mit csináljak előtte, rántott húst, vagy valami kiadós reggelit. Merthogy Toma nálam kezdett festés előtt. Aztán megegyeztünk, hogy a rántott hús után aludni kell, nem festeni, ergo: legyen valamilyen reggeli. Úgyhogy ismét elkezdtem kacérkodni az angol reggeli gondolatával. És KÉPZELJÉTEK! Nem is volt olyan bonyolult! Bár itt a fotón úgy tűnik, mintha a szalonna megégett volna, de nem így volt, legalábbis az enyém, amit nem sikerült lefotózni, az tökéletes lett. Toma azt hazudta, hogy az övé nemcsak úgy tűnik, hanem tényleg megégett. 

Hozzávalók 2 személyre (vagy másfél személyre):

• 1 paradicsomos babkonzerv fele. A másik fele mehet a Toszkán bablevesbe, vagy a mélyhűtőbe
• 4 szelet baconszalonna
• 3 db kolbász (Aldiban vettem grillkolbászt, de bármilyen kolbász jó. Csinosabb lett volna ha rövidebb kolbászkák lettek volna, de az csak túl nagy kiszerelésben volt.)
• 4 db kicsike fej gomba
• 5-6-7 koktélparadicsom, vagy személyenként 1-1 paradicsom
• 3 tojás

Szóval, írom a lépéseket:

1. A paradicsomos babkonzervet mindenféle hagymás és fokhagymás fakszni nélkül egy kislábosban feltettem a tűzhelyre melegedni.
2. Toma eközben pucolta a gombákat (van aki pucolja, van aki héjastól eszi, mi lehúzzuk a héját)
3. Én egy evőkanál olajon elkezdtem a baconszalonnákat pirítani egy teflonserpenyőben, mellétettem a kolbászkákat. 
4. Amikor megsültek, kiszedtem őket a tányérokba, az olajos szalonnazsíron pedig megsütöttem a gombát és a félbevágott paradicsomokat, ez tényleg nagyon gyorsan megvolt. Amikor megsültek, sóztam és a kolbászkák mellé tettem őket a tányérra.
5. A serpenyőt több rétegben összehajtott papírtörlővel kitöröltem (de akár lehetett volna egy másik tiszta serpenyőt elővenni), és egy újabb evőkanál olajon megsütöttem a tükörtojásokat. Sóztam, borsoztam, és végül ez is a tányérra került. 
6. Végül pár kanál paradicsomos babot is a tányérokra mertem.
7. Toma közben pirította a kenyereket.

És ennyi! Kár volt izgulni! Arra gondoltam, hogy megcsinálom másnap még egyszer, hogy tudjak olyan fotót mutatni, ahol szép a szalonna is, de aztán egyszer csak nem találtam a szalonnát a hűtőben, valaki megette. Fogalmam sincs, hogy ki! 🤥

Napi cuki a nagyon ügyes és fegyelmezett Amy, aki az egész festés alatt egyedül volt otthon, és a gazdája rettenetesen izgult miatta, hogy olyan sokáig magára van hagyva. Ez megint egy szép Win-win Zone-os fotó:

Amúgy a többiek is reggelivel kezdtek festés előtt, Mazsi kenőmájas zsemlét csinált frissen sült zsemlével (amit ő sütött), Viki pedig saját készítésű paradicsomos ragut (darált hús, pari, paprika, hagyma, oregano, bazsalikom, tejszín) tett tortillalapba, megsütötte gouda sajttal, mellé salátakeveréket tett brokkolicsírával, és tejfölt sóval és borssal. Íme:

Mazsiéról sajnos nincs fotó (reméljük pótolja!). Tesóm szegény dolgozott a zöldségboltban, ő nem reggelizett. Az utolsó gömbcukkiniből meg sütöttem megint cukkinis brownie-t a festőbuliba, de most nem tettem bele diót, hanem csak a felének a tetejére szórtam mandulalapokat. A festés pedig jól sikerült, és eléggé kinyiffantunk.

Állítólag holnap lesz az idei nyár legmelegebb napja. A lakásban 26 fok van, az erkélyen 29 este tízkor.

Volt egyszer egy nyár

Minden évben egyetlen egyszer főzök töltött paprikát, fogalmam sincs, hogy miért. Mert akár minden héten megennénk. Mert szeretjük. Én nagyjából a fenti arányban, rengeteg szósz, kevés töltelék. Még ezer éve a sógörnőm adta a tuti receptet, az ilyesminél sok múlik az arányokon. Ez a kályha, ahonnan indulok. Akkor indulok, amikor megjelenik a piacon, illetve az idén a saját kertünkben az a nagy, édes befőzőparadicsom. Ettől rögtön töltöttpaprika-főzhetnékem támad, de nagyon. Az eredeti recepten végül is nem sokat változtattam, csak a paradicsomszósz mennyiségét növelem nagyon, és a végén nincs lisztes rántás, hanem rizsliszttel habarom, ha szükséges, de van, amikor még ez sem kell. Egész évben nyugodtan főzhetném, mert paprika most már mindig van, édes nyári paradicsomot meg mindig teszek el jó sok üveggel. De valamiért csak ez az egy nyári eset van. Szerintem az idén is így lesz.
Zűrös nyarunk volt eleve, erre rájött a cica balesete, sok nyaralás nem volt, párszor eljutottunk evezni. A gyönyörű, meleg és alacsony Dunára. Hatalmasak lettek a szigetek meg a kavicsos partok. Jó volt. Az idén már ez sem lesz, nem csak töltött paprika.

Egyfás sziget. DT meg az öccse a vízben.  Általában eddig jutottunk el. A Lupától.

Felfedezőúton.

Kóficka sokat úszott. Nagyon sokat.

Zsuzsi más sportot űzött.

Aztán jó volt egy kis pihi.

Annyira kár, hogy vége.

Farinata vegán paradicsommártással avagy csicseri csicserivel

Hát boldog új évet. Semmi tudatosság, csak egyszerűen rohannak a napok. És vagy nem főzök, vagy olyat, amiről nincs mit írni. Pedig változatlanul sok időt töltök a konyhában, sokat főzök, de nagyjából egész télen ugyanazt. Zöldségkrémlevesek, húsleves sok csirkével és zöldséggel, sült zöldségek, és a húsevőknek (beleértve az ebeket is, és a macskák is kapnának, de köszönik, nem kérik) cserépkályhában konfitált csirke, néha disznó. Meg főtt rizs, minden mennyiségben. És még ha nagy ritkán lenne is valami mondandóm, úgysincs hozzá fényképem, mert amikor elkészül, már sötét van, és mesterséges fényben mindig nagyon csúnyák lesznek a képeim. Tegnap kora délután költöztem be a konyhába, és ezért még tudtam fotózni is picit, szóval nagyjából dokumentáltam, mit pöszömögök órákig. Eléggé kényszerpályán voltam, mert elfelejtettem, hogy ünneplünk, és minden zárva lesz, szóval abból kellett főznöm, amit otthon találtam.
Először is csináltam valami bolognai-féle ragut a húsevő szekciónak, mindenféle paradicsommal, hússal, sok fűszerrel, fokhagymával. Ez elrotyogott vagy két órát. Tésztát majd mindenki főz ki magának hozzá.Egy-két napig elég lesz a fiúknak. Vagy sem. És akkor megy a kukába. Mert fagyasztott húsból csináltam, és nem fagyasztom le újra. Azért jobb lenne, ha megennék.

Aztán csináltam egy zöldségkrémlevest, nagyon szeretem, és hétköznap vacsira pont jó. Több napig is eláll a hűtőben (ha nem falom fel előbb). Most édeskrumpliból és sárgarépából. Főleg. A világ legegyszerűbb dolga, de azért ehhez is meg kell pucolni a zöldségeket, megsütni a hagymát, szóval azért nem magától készül ez sem.

Közben megsütöttem  a farinatát, ami egy csicseriborsólisztből sütött vékony lepény. Ehhez majd lesz recept is. Sajnos éles képem nincs róla, de a homályos is jobb, mint a semmi. A homály főleg pára.

Aztán csináltam egy vegán paradicsomszószt is magamnak. Ehhez is mindjárt jön a recept, szerintem jó lett. A farinátához ugyan első körben valami friss salátát képzeltem, sok citrommal meg olívával, de ugye minden zárva volt körülöttünk, tehát az ugrott, viszont meglepően jól ment hozzá ez a jó fűszeres paradicsomos cucc. Jó együtt, és szerencsére jó nagy adagban érdemes csinálni, szóval pár napig megvan most a napi betevő főtt étel.

Levezetésként sütöttem egy nagy és két kicsi almatortát. Sült almával és sós mogyoróval (mi mással). De ezeket nem fényképeztem le. Majd talán egyszer, ha még csinálok ilyet.

Akkor a recept.
(Majdnem) farinata, hozzávalók:
30 dkg csicseriborsóliszt
3 púpos evőkanál tápiókakeményítő (hagyd ki, ha elvi kifogásod van ellene)
1 l víz
só, bors, fűszerek
olívaolaj

Összekevertem a csicserilisztet egy liter vízzel, lefedjük, és a hűtőbe beraktam egy éjszakára. Másnap hozzákevertem a tápiókát, fűszereztem sóval, borssal, szárított zöld fűszerekkel (friss ugye nem volt). Kiolajoztam egy nagy tepsit, és beleöntöttem (az a jó, ha vékony, nem túl magas). 240 fok, kb. , szóval jó forró sütő. Amikor már kicsit megsült, meglocsoltam olívaolajjal a tetejét is, és készre sütöttem. Melegen nem nagyon akar kijönni a tepsiből, de nem kell pánikolni, langyosan már szépen ki lehet szedni.

Vegán paradicsomszósz hozzávalói:
kb. 5 dl paradicsomsűrítmény - én a saját házit használtam, de nyilván jó a bolti is, vagy a darabos paradicsomkonzerv, nyáron friss, szóval valami ilyesmi
1 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
darabka csípős paprika
125 ml humusz (saját, persze)
1 evőkanál sörélesztőpehely
pici méz, ha nem elég édes a paradicsom
só, bors, kömény, római kömény
olívaolaj

Hagymadinsztelés, fokhagymadinsztelés, aztán rá a paradicsom, fűszerek, stb., lusta vagyok leírni is. A lényeg, hogy amikor készen van, hozzáadom a sörélesztőpelyhet, ettől lesz egy kis sajtos beütése, meg a hummuszt (mostanában úgy hiszem, így kell írni), amitől az egész szósznak lesz valami teste. Mivel úgyis valami ízetlen cuccal esszük (rizs, tészta, csicseri), jó erősen kell fűszerezni, én úgy szeretem, ha picit édes, picit csípős és jó fokhagymás, de hát kinek kinek a szája íze szerint.

A sörélesztőpehely használatától kicsit tartok, nem tudom, hogy van-e benne glutén és/vagy élesztő (mert hogy ezt a két dolgot- sem - nem ehetem). Próbáltam a neten utánaolvasni, de nem sikerült megfejtenem. Így aztán csak ritkán használom. Elég jó vegán sajtokat lehet kapni, nem is mindig aranyáron, és nem is kell belőlük sok, az is működik.

Tele  vagyok jó képekkel, olyan rég írtam. Ez még tavalyi, Kóficka pedikűrje. Annyira békés kis falat. Betöltötte a 14. évét. Csodálatosan megkímélt állapotban van. Kicsit szőrös (de majd ha javul az idő, segítünk ezen is), de elég fürge még mindig. Egy-két órás terep még belefér. Elég süket, de minden más működik. Cukorfalatabb, mint valaha.