Nyári csülökpörkölt fermentált zöldségekkel

Attól  nyári, hogy nyáron készül. Szerintem többször írtam már, hogy egy koszton vagyunk az ebbel. Télen, amíg használtuk a cserépkályhát, rendszeresen konfitáltam egy-egy jókora darab disznót, aztán lehetett enni reggel meg este, mikor hogy. A Zsuzsinak sok zöldséggel és némi szénhidráttal, nekünk meg amivel csak akartuk. Általában lapocka vagy csülök volt, ezeket szerette az eb a legjobban. Be is szoktam tárazni a fagyasztóba. Aztán amikor kiderült, hogy ezentúl nem ehet az eb zsíros húst, itt álltam bő két kiló lefagyasztott csülökkel, valamit kellett vele csinálni, kidobni azért nem akartam. Másrészt pedig rákattantunk a fermentált zöldségekre, egész évben ezt esszük, télen főleg káposztát, nyáron uborkát. Viszont a nyári fermentált uborkát annyira szeretjük, hogy ilyenkor nem is fogy más (ebből viszont rengeteg, most is a hűtőben még van két üveg, de már érik a következő nagy adag). Szóval a viszonylag hűvös pincénkben még ácsorog pár üveg fermetált ez-az, nem tervezem átvinni 21-re, szóval ezeket is el akartam használni. Így jött össze ez a jó kis csülökpöri, kétszer is az elmúlt két hétben.
A csülköt felkockáztam (csonttalan volt), és a szokásos módon megfőztem egy jó kis pörköltnek, nagyon finoman sózva, és nem túl erőteljesen fűszerezve (só, bors, római kömény, kömény, csili, fokhagyma, csombor vagy izsóp). Bő kiló húsról van szó. Ehhez ment három hét decis üveg fermentum: egy káposzta, egy kerekrépa és egy karfiol. Ezeket leszűrtem, beleöntöttem, és már el is zártam a gázt, egyáltalán nem főztem velük. Szerintem frenetikus volt. Székely-káposztaszerű, de annál még sokkal, de sokkal jobb. Kicsi tejföllel ettük, ellennék rajta hetekig. Több már nem lesz, csülköt magunknak nem veszek. Tavalyról még van egy nagy üveg fermentált káposzta és egy kisebb üveg karfiol, ezeket még valahogy fel kell használni, biztos kitalálok valamit.

Szilveszteri lencseleves savanyú káposztával és füstölt csülökkel, ünnepi beszámolóval

Hát buék mindenkinek. Állítólag ez (is)  jó év lesz:) Megvoltak az ünnepek, egyetlen poszt nélkül. Ha röviden kéne róla beszéljek, (igen, akarok), csak annyit mondanék, hogy nem a gasztronómia állt a középpontban. Ez végül is nem baj, a családom elvan hidegen és salátán, önként és dalolva. Én meg  úgyis elég kövér vagyok, nem kell tovább rontani a helyzeten. Nem lihegtük túl a karácsonyi vacsorát sem: az előétel a szokásos olíva, sajt, szardella, bolti kenyérrel (a felmerült igények dacára sem vagyok hajlandó ilyenkor ciabattával bíbelődni), aztán a szokásos kakukkfüves-citromos pisztráng, vaj helyett olívaolajjal. Hozzá kétféle krumplisaláta, mind a kettő annyira rossz lett, hogy ki kellett önteni a végén (na? ez nem sokaknak sikerül!). Nyilván volt valami zöld saláta is, de arra már nem emlékszem. Desszertnek pedig mákos guba, sok meggyel, természetesen bolti kifliből (a Bendinek ugyanez mák nélkül). Magamnak meg nem is sütöttem semmi gluténmentest az ünnepekre. Még szerencse, hogy a Jolitól kaptam egy helyes kis virágos kuglófot, az jól beosztva elég volt már a maradék évre. Természetesen csináltam még töltött káposztát, kétfélét. A húsos ehetetlenül sós (a hozzárakott füstölt cucctól), az aranyárban mért hozzávalókból összedobott hústalan csak simán rossz lett. Karácsony másnapján főztem még a fiúk kedvéért kanizsai rostélyost, marhalábszárból és fagyasztott rókagombából, az jó lett tényleg. Sütifronton meg totál KO. Na jó, egy kiló lisztből sütöttem karácsonyi linzert, az még rendben volt. Két rúd bejgli készült végül otthonra (ennek a posztnak a végén van), elég is lett bőven, nem tudom, a diós vagy a mákos lett vacakabb. Csináltam zserbót is. Az első adag tésztája egyszerűen kezelhetetlen volt, mintha gluténmentes lisztből csináltam volna, annyira morzsálódott és tört, soha nem találkoztam még ilyesmivel. Egy éjféli, csapkodós és kiabálós nagyjelenet után másnap mandulás-meggyes pitét csináltam belőle, meg másik lisztből mégiscsak sütöttem egy nagy adag bejglit. Mind a kettő ment a kukába egy hét múlva nagyjából érintetlenül (kivéve azt a kis darabot, amit továbbadtam). Szilveszterig nem főztem-sütöttem semmit, szerintem jól is tettem, nem voltam a topon, csak lassan láttam be. Aztán év végén már muszáj volt főzni, mert vendégek is jöttek, meg hát ugye az idén is legalább olyan gazdagok szeretnénk lenni, mint tavaly voltunk. Kötelező a lencse. A szokásos káosz miatt szilveszter estén ettük, remélem, így is használ. Általában főzeléket szoktam csinálni, most lett ez a nagyon sűrű leves, nekem nagyon ízlett, szóval most pár évig ez lesz. És iszonyú jól esett a kötelező leányfalusi pancsolás után.

Hozzávalók:
- 50 dkg lencse
- egy hátsó füstölt csülök nagyobbik fele
- 30 dkg savanyú káposzta
- 1 közepes vöröshagyma
- 1-1 sárgarépa és gyökér
- 1 nagy cikk zeller
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kis darab erőspaprika
- só, bors, kömény, római kömény, csili, 2 babérlevél
- kevés zsír és 1-2 evőkanál barna rizsliszt

Beáztattam a lencsét pár órára. A húst DT felkockázta, hogy gyorsabb legyen a művelet. A húst annyi vízben, amennyi bőven ellepte, felraktam főni a babérlevelekkel és a meghámozott, de egészben hagyott vöröshagymával. Amikor már majdnem puha volt, hozzáadtam a leszűrt, átmosott lencsét. Bő tíz perc múlva mehetett hozzá a picit átmosott, átvágott káposzta, aztán megint tíz perc múlva a nagyon pici kockákra vágott leveszöldségek. Közben valamikor a fűszerek: só csak módjával, pici római kömény, épp csak annyi, hogy ne lehessen kiérezni, a többi meg ahogy tetszik. Végül csináltam egy kis fokhagymás rántást rizslisztből, és berántottam. Annyi vizet adtam hozzá, hogy az állaga valahol a leves és a főzelék között legyen. Aztán aki akarta, tehetett hozzá tejfölt vagy joghurtot, mind a kettővel isteni volt.

Napi cukinak meg egy gyönyörű páros. A nagyfülű, nagy lábú, szelíd Nyika meg a még mindig irtó aprócska fekete ördögpalánta, eléggé összekavarodva. Ha kiscica lennék, pont ilyen kutyát szeretnék magam mellé. A szép képeket a gazdi lőtte.

Sült csülök - Cseh est

Megvolt szombaton a cseh vendégség nálam, cseh menüsorral: sült hús + párolt káposzta + knédli. Az ötlet Európa eszik szakácskönyvem lapozgatása közben merült fel, amikor a cseh fejezetben rábukkantam a knédli receptjére. A knédli mellé pedig sült csülköt találtam ki, amihez az interneten kerestem receptet, és itt találtam egy nagyon izgalmas pácot, bár hosszan barátkoztam a mi Beánk sült csülök receptjével is, de azt sajnos el kellett vetnem két okból: az egyik, hogy már nem volt időm a cserépedény előkészítésére, beáztatására, a másik pedig, hogy abba nem fért volna bele a két csülök - bár most, hogy újraolvastam Bea receptjét, lehet, jobban jártam volna vele, mert annak a leírás szerint sokkal több szaftja maradt sütés után. Tehát az interneten talált receptet kicsit módosítottam, és így is finom lett, viszont a nagy kavarodásban nem sikerült jó fényképet készítenem róla, mert az étkezőben a szokott helyemen, ahol a fény már be van állítva ételfotózáshoz, most a szépen terített asztal volt (sajnos azt elfelejtettem lefényképezni), a konyhában pedig csak neonvilágítás van, amitől a legfotogénebb étel is borzasztóan néz ki a képeken.

Legalább 20 éve annak, hogy eldöntöttem, egyszer elutazom Prágába, de még sosem volt rá pénzem, időm vagy valami mindig hiányzott. Így aztán - jobb híján - hazahoztam a lakásomba Prágát ezzel a cseh vendégséggel. Persze tiszta bolond vagyok, hogy vendégeket hívok olyan ételekre, amiket először próbálok elkészíteni, és ezzel jó nagy stresszt okozok magamnak, de megérte! Minden jól sikerült, legalábbis azt hiszem.

Nyolcunknak vettem két szép nagy csülköt a Lehel piacon. Mostanában oda járok húsért, mert az utóbbi néhány alkalommal nem csalódtam benne, nincs halszag, nincs kemény hús, nincs átverés. Persze tudom már, melyik hentesektől kell vásárolnom.

A csülköket megmostam hideg vízzel, nagyon éles késsel lekapargattam a bőrét. Beirdaltam, és besóztam. Amíg a sóban álltak, elkészítettem a pácot: aprítógépbe dobáltam egy közepes fej hagymát, 6 gerezd fokhagymát, két mokkáskanál házi mustárt, két kávéskanál házi paprikakrémet, őrölt borsot és fél deci olívaolajat, majd az egészet összeturmixoltam. Ezzel a páccal aztán bekentem a csülköket mindenhol. Még egy kicsit megborsoztam, sütőpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket, kicsi vizet öntöttem alájuk, majd betoltam a 180 fokra beállított sütőbe a legalsó polcra, infra (turbogrill) fokozaton 2,5-3 órára. (A hússütéshez ezt az infra mód használatát Micikétől tanultam, nagyon bevált!) A sütés vége előtt fél órával egy fél deci sörrel meglocsoltam. Félidőben egyszer megfordítottam a csülköket.

Mivel a húsról nem sikerült jó képeket csinálnom, gondoltam megmutatom ezt a gyönyörű retro zsírosbödönt, amit a vendégeimtől kaptam ajándékba. Annyira imádom, szegénynek hiányzik az egyik füle, de jól áll neki! Már tudom is, hogy hol fogom elhelyezni, csak azt sajnálom, hogy nem zsírral főzök, ezért nem tudom rendeltetésszerűen használni. Milyen szuper lenne egyszer telesütni libazsírral!

Paradicsomos-gombás csirkemáj

Ezt a bejegyzést Mártinak ajánlom, az én kedves fodrászomnak, aki hétfő óta hivatalosan is FODRÁSZ, ugyanis sikeresen levizsgázott. Azt nem tudom, hogy a csirkemájat szereti-e, viszont azt igen, hogy hozzám hasonlóan imádja a tésztaételeket. És nem mellesleg rendszeresen olvassa blogunkat és már több mindent el is készített az itt szereplő ételek közül.

Ezt a receptet itt találtam, amikor maradék csirkemáj felhasználására kerestem valami olyan ételt, ami könnyen és gyorsan elkészíthető. Igazából Iminek főztem, mert én nem szeretem a csirkemájat. Boczynál még firenzei csirkemáj néven szerepel, de mivel én kicsit változtattam rajta, átkereszteltem.

Hozzávalók (nálam):
- 30 dkg csirkemáj
- 15 dkg gomba
- maradék sült, füstölt csülök
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis doboz paradicsompüré
- só
- bors
- pirospaprika
- olaj


A csirkemájat felcsíkoztam, a maradék (kb. 10-12 deka) füstölt, sült csülköt apró kockára vágtam, a gombát megtisztítottam és felszeleteltem, a hagymát felaprítottam, a fokhagymát áttörtem. Ennyi volt az előkészület. :)

Az olajon megpároltam a hagymát. Belekevertem a csülköt, majd erős tűzön még 1-2 percig együtt sütöttem. Hozzáadtam a fokhagymát és a gombát. Sóval, borssal, pirospaprikával fűszereztem, majd fedő alatt néhány percig pároltam, amíg a gomba levet eresztett. Ekkor beletettem a májat, összekevertem és lefedve addig pároltam, amíg a máj félig megpuhult. Ezután hozzáöntöttem a paradicsompürét is és kb. 5 perc alatt készre főztem az ételt. 

Spagettivel tálaltam. A fenti mennyiségből 2 adag készült.

Imi szerint finom lett, úgyhogy felkerült a "csirkemájas ételeink" listára, ami eddig nagyon szegényes volt. Ugyanis csirkemájat eddig csak rántva és rizottónak készítettem. :) Pedig milyen olcsó és milyen változatos menüket lehetne belőle csinálni. Kár, hogy én nem szeretem. :)

Sörben sült csülök

Na igen, már a címből látszik, hogy nem egy könnyű nyári ebédről van szó. Hiába, itt a tél, a hűvös, sötét idő, amikor jól esik valami forró, nem feltétlenül könnyű kaja. Nálunk mostanában szinte csak ilyenek találhatók az ebédlőasztalon, amikor hetente egyszer-kétszer nekiállok főzni. :)

Csülköt ritkán készítek, mert időigényes és nem biztos, hogy mindig megpuhul annyira amennyire szeretném. Nem szimpatizálok az előfőzős dologgal, mert a végére már nem lesz olyan finom, erőteljes füstölt íze, mint amikor belehelyezem a főzővízbe. Márpedig én eddig szinte csak olyan receptekkel találkoztam, ahol a csülköt elő kellett főzni.

Most azonban Imi rábukkant álmaim receptjére. Nem kell főzni, nincs vele macera, úgyhogy eldöntöttem: ez kell nekem.

A recept Gusztitól származik és azt hiszem, ha személyesen ismerném, akár még kezet is csókolnék neki. :)

Egy kis módosítással ugyanúgy készítettem, ahogy ő leírja.

Hozzávalók:
- 1 bőrös csülök (az enyém füstölt volt)
- olaj
- fokhagyma
- őrölt bors
- őrölt kömény
- fél liter sör
- só

Előkészítés:

A csülköt megmostam és minden oldalán jó mélyen bevagdostam a bőrét (ezt nem írta Guszti, de gondoltam jobb lesz így). Próbáltam átlós mintát vágni bele, de nem mindehol sikerült. Belehelyeztem egy mély tálba.

Kb 1,5 dl olajba belenyomtam 4 gerezd megtisztított fokhagymát, beleszórtam egy csipet sót, egy kávéskanál borsot, egy kávéskanál őrölt köményt.

Egy szilikonos ecsettel mindenhol megkentem a csülköt. A bevágott részekbe folyattam is a fűszeres olajból. Lefedtem a tálat és egy éjszakára hűtőbe helyeztem, hogy jól magába szívja a hús az ízeket.

Elkészítés:

Másnap reggel kivettem a csülköt a hűtőből és aláöntöttem a fél liter sört. Lefedve hagytam még állni egy órát. Ez alatt az idő alatt beáztattam a római tálamat.

Egy óra múlva kiöntöttem a cserépedényből a vizet és beleemeltem a csülköt. Aláöntöttem a sörös-fűszeres-olajos páclevet (majdnem teljesen beterítette), lefedtem és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Egy óra múlva már hihetetlenül finom illatok kezdtek terjedni a konyhában, két óra múlva már türelmetlenül vártam, hogy mikor készül el. Úgy voltam vele, hogy az eddigi tapasztalataim alapján még legalább két óra kell neki, mire ehető puhaságú lesz. Ekkor nem bírtam tovább, levettem róla a fedőt és nem hittem a szememnek: a csülök szinte levált a csontról, szép pirosas színe lett és amikor beleszúrtam a húsvillát úgy éreztem mintha vajba szúrnám. Meglocsoltam a levével - ami sütés közben felére elpárolgott - és most már fedő nélkül toltam vissza a sütőbe. 180 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és kb. 20 perc alatt megpirítottam a bőrét.

Még forrón, fűszeres tepsis krumplival tálaltam - ami egy külön bejegyzés lesz Csincsilla ötlete alapján, hogy később is megtaláljuk, ha keressük.

Kívül ropogós a bőre (ezt csak Imi elmondása alapján tudom, mert én nem szeretem), belül pedig szinte szétolvadt a hús. Semmit nem veszített a füstölt ízéből, úgyhogy ezért a receptért Guszti kap tőlem egy csillagos ötöst. Olyan finom lett, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha karácsonykor ez lenne a naaagy családi ebéd. :)

Csülök pékné módra

Nem egy tipikusan nyári étel. Nehéz, laktató. Zsíros, fokhagymás, hagymás. De hát nincs is nyár! Legalábbis a meteorológiai előrejelzés szerint egy darabig még várhatunk rá. Jövő héten megint jön a lehűlés és ilyenkor igazán jól tud esni egy forró egytálétel. Mint például ez is.

Római tálban elkészítve, újkrumplival igazán finom. Időigényes, de cserébe nem kell sokat mosogatni. :)

Hozzávalók:
- 1 nagy, csontos füstölt csülök
- 1/2 kg hagyma
- 1,2 kg krumpli
- 6-7 gerezd fokhagyma
- 1-2 dl sör
- só, bors, pirospaprika, majoranna
- 2 evőkanál zsír

A csülköt egy mély lábasban feltesszük főni annyi vízzel hogy épp ellepje. Gyengén megsózzuk.

Eközben a krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. Ha újkrumplival készítjük, lehetőleg minél kisebbeket vásároljunk, hogy ne kelljen felvágni, egyben maradhassanak.
A hagymát szintén megtisztítjuk, nagyobb csíkokra vágjuk. A fokhagyma felét áttörjük.

Az előre beáztatott római tálban összekeverjük a hagymát, krumplit, fokhagymát.


A zsírt kissé megolvasztjuk és belekavarjuk a fűszereket. Ezzel meglocsoljuk a krumplis-hagymás keveréket és jól összerázzuk, hogy mindenhova jusson belőle.

Amint a csülök majdnem megpuhult, kiemeljük a vízből, lecsöpögtetjük és annyira hagyjuk kihűlni, hogy dolgozni tudjunk vele. Kicsontozzuk és a húst feldaraboljuk. Vághatjuk kockára, csíkokra, kissebb vagy nagyobb darabokra. A bőrét hagyjuk rajta, késsel vágjunk rá átlós csíkokat, vagyis rácsozzuk be. :)

A húsdarabokat fektessük a krumpli tetejére. Abból a vízből, amiben a csülök főtt, kb. 1 dl-t, valamint a sört öntsük alá.

Hideg sütőbe toljuk, majd lefedve kb. 1-1,5 órán keresztül sütjük 250 fokon. Miután megpuhult, levesszük a tetőt, rászórjuk a fokhagyma összenyomott másik felét is, 200 fokra levesszük a sütő hőfokát és pirulásig sütjük.

Forrón, friss uborkasalátával vagy csemegeuborkával az igazi. Ez az adag kb. 6 személynek elég.

Sajnos nekem nincs kemencém, mint annak a bizonyos péknének, aki a legenda szerint először készítette ezt az ételt, ezért én csak a tűzhelyem sütőjében tudtam megsütni, de így is nagyon finom lett.

Jelentem, három hete túl vagyok az eperlekvár befőzésen. Idén 6 kiló eperből 18 üveg lekvár készült. Sajnos elég híg lett, de úgy gondolom, ez a sok-sok esőnek köszönhető. Na sebaj, Csincsillától tanult módszerrel hűtőben fogom tárolni azt, amelyiket éppen fogyasztani szeretném, mert ott besűrűsödik. Az üvegek tegnap kapták meg a "díszruhájukat", ezt most meg is mutatom. :)

Kelkáposztás csülökegytál

Múlt hét végén volt egy fél fej feldolgozásra váró kelkáposztám, amiből nem szerettem volna a következőket csinálni:
- kelkáposztafőzelék,
- rakott kelkáposzta,
- frankfurti leves.

Valami másra vágytam, nem erre a szokványos három ételre. Elkezdtem keresgélni a neten, végül Imi bukkant rá erre az ételre: káposztás-burgonyás csülökegytál. Elolvastam és egész jónak találtam, mert ugyebár amelyik ételben csülök van, az rossz nem lehet. :) Ezért fogtuk magunkat és vettünk egy szép csülköt a piacon.


Aztán átolvastam újra a receptet és összevontam a szemöldökömet, mert nem értettem egy-két dolgot:
- miért kell a kelkáposztát három percig főzni, leszűrni és utána újra főzni?
- ha a zöldségeket kis kockákra, karikákra vágjuk, akkor miért kell utána belereszelni?

A helyes megfejtéseket nagyon várom! :)

A második kérdésre sejtem a választ: a "belereszeljük" tulajdonképpen egy elírás, igazából azt akarták írni, hogy "beletesszük", mert ahogy a recept melletti fotót elnézem, azon egyáltalán nincsenek lereszelve a zöldségek.

Végül egy kis ilyen-olyan módosítással készítettem el, ezért is változtattam meg a nevét.

Hozzávalók:

- 1 csontos füstölt csülök

- 1 fej hagyma

- 20 dkg burgonya

- 50 dkg kelkáposzta

- 10 dkg sárgarépa

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 csipet őrült kömény

- 1 mokkáskanál majoranna

- vágott petrezselyem

A csülköt jól megmossuk és annyi hideg vízben, amennyi ellepi feltesszük főni. Mellédobjuk a meghámozott hagymát is. Mielőtt a hús teljesen megpuhulna, egy szem tisztított burgonyát is hozzáadunk. Amint a krumpli megpuhult, a hagymával együtt kiszedjük, mélyebb tálba tesszük, felaprítjuk, rámerünk a léből, és botmixerrel sűrűvé turmixoljuk. Ezzel sűrtjük majd be az ételt.

A kelkáposztát felcsíkozzuk, a krumplit kockákra vágjuk, a sárgarépát és a fokhagymát pedig karikára. Amint a csülök megfőtt (leválik a csontról), kiemeljük a léből, lecsöpögtetjük és hűlni hagyjuk. A zöldségeket beleszórjuk egy lábasba és felöntjük annyi csülöklével, amennyi éppen ellepi, megszórjuk majorannával, köménnyel, ha kell enyhén sózzuk és majdnem puhulásig főzzük.

Ekkor beleöntjük egy mély sütőtálba vagy egy előre beáztatott pataki/római tálba, megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel és elrendezgetjük a tetején a kicsontozott, feldarabolt bőrös főtt csülköt.

Előmelegített sütőbe toljuk és addig sütjük amíg a csülök szépen megpirul.

Nekem enyhén szólva nehéz étel volt (többféle szempontból is, pl. az elkészítési ideje túl hosszú), nagyon laktató, nagyon telítő. A kömény és a krumpli miatt "kelkáposztafőzelék feldobva egy kis füstölt csülökkel" ízűre sikeredett. És túlságosan híg lett. Biztos, hogy nem fogom gyakran csinálni, de eléggé ízlett ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni rajta, hogyan lehet egy kicsit megvariálni, hogy különlegesebb ízhatást érjek el.

Íme egy kis összeállítás a konyhában használatos karácsonyi ajándékaimból. A botmixert most volt alkalmam a krumpli pürésítésénél kipróbálni. Sajnos az előző mixerem nem bírta a tavalyi lekvárbefőzés megpróbáltatásait, ezért kaptam újat. Idén háziszörp készítés projekt fog indulni, lehet hogy ott is jó hasznát veszem majd a botmixernek. Valamint, ahogy a képen látszik, továbbra is süthetek-főzhetek, mert szakácskönyvekkel is el lettem látva.

Andinak külön figyelmébe ajánlom a borsőrlőmet. :)