Tejmentes kókuszgolyó

A hétvégi kirándulásra hozta Gabi ezt a tejmentes kókuszgolyót, és a maradékot nekem is adta. Eddig nem voltam oda ezért a desszertért, de most megkóstoltam, mert éppen gyűjtöm a tejmentes recepteket, és kiderült, hogy finom. Ehhez az is kell, hogy ezek a golyók ilyen picikék legyenek, egy-egy falat mindegyik. Persze lehet kényeskedve két-két falatban is enni, ez mindegy, a lényeg, hogy nagyon vonzó a méret. A kicsik aranyosabbak szerintem.

Hozzávalók:

• fél csomag (kb. 25 dkg) kekszmorzsa
• 3 evőkanálnyi holland kakaó
• kb. 2 púpozott evőkanál szilvalekvár
• 1 evőkanál méz

Ezt kell jól összekeverni, összegyúrni, és a pici golyócskákat kókuszreszelékben megforgatni. Ha nem áll össze, akkor lehet hozzálöttyinteni egy pici magtejet, de ebben nem volt.

Azt írtam már, hogy a Csúcs-hegyen voltunk hétfőn Gabival, és ott volt ez a gyönyörű fa, vagyis annak a gyönyörű gyökere. Legyen ma ő a cukiság.

Beától találtam egy nem tejmentes kókuszgolyót a blogon, abban van vaj, nem lehet rossz az sem.

Tökös-mákos kölesfelfújt, sok kókusszal (gluténmentes, tejmentes)

Megint süti, mi más. Hideg van, fúj a szél, sok a sár meg az eső, a süti egy kicsit segít. Kölesfelfújt már volt vagy száz a blogon, ez egy téliesített változat. És pont annyira isteni, mint a kis elődei. Csak úgy kb. jön a recept, mert szokás szerint mindent összekevertem, amit találtam a hűtőben. Különösebb méricskélés nélkül. Annyira jó volt. Igazából jobb szeretnék jelenidőt használni, de már nincs belőle egy szeletke sem.

Kell hozzá:
Az alsó réteghez:
1 bő deci köles sós vízben nagyon puhára főzve
kb. 50 dkg sült tök (szinte mindig van a hűtőben belőle, pótolok, ugye)
1 nagy alma hámozva, reszelve
kb. 5 dkg darált mák (ez simán lehet több is, ha inkább a mákra utaznál, és nem a tökre
kb. 1 dl kókusztej
1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
2 tojás
4 evőkanál liszt (nálam fele tápióka - az új szerelem, nyilván pillanatok alatt ki fog derülni, miért nem szabad enni belőle, én azért szeretem, mert összetart -, másik fele kölesliszt, de nagyjából bármi jó, szerintem)
cukor vagy cukorhelyettesítő ízlés szerint (1-2 evőkanálnyi, nyilván függ a töktől, az enyém most nagyon jó volt)
fűszerek: só, vanília, fahéj
A felső réteghez:
17 dkg kókuszreszelék
2 evőkanál tápiókaliszt (vagy valami más keményítő)
2 evőkanál cukorű
1 dl kókusztej
víz

Először az alsó réteget keverem össze. Összetöröm a tököt botmixerrel. Utána tetszőleges sorrendben belekeverem a többi alapanyagot. Lehet, hogy kell hozzá egy kis víz. A nokedlinél sűrűbb, éppen nem önterülő állagot kell kapni. Egy viszonylag nagy tepsiben mehet a sütőbe. Kb. egy órát fog sülni olyan 190 fokon. Az utolsó negyed órára megkapja a kókuszos réteget, mindent összekeverek, annyi vizet adok hozzá, hogy kenhető legyen. Rákenem a forró sütire, visszatolom, és addig sütöm, amíg egy cseppet el nem kezd színesedni a fehér kókusz. Akkor kiveszem. Nyugodtan megvárom, hogy kihűljön, felkockázom, és gondosan beosztva megeszegetem. Higgye, aki akarja.

Napi cukinak meg három kanapéfoglaló.

Kókuszos, citromos kölesfelfújt (gluténmentes, tejmentes)

Kb. százszor sütöttem meg ebben az évben, nem is értem, hogy nincs fent. Van csokis, mákos, barackos, de ez a sima, amit a legjobban szeretek, hiányzik. Akkor pótolom. Mert annyira finom. Épp csak van egy kis szelíd, édes íze. Magában is jó, de lehet hozzá valamilyen lekvárt vagy gyümölcsöt is enni. Amikor elkészül, akkor melegen még ilyen omlós, mint a képen. Ha van ideje kihűlni, akkor már sokkal szebben szeletelhető, és ráadásul még másnaposan is nagyon jó. Ami hiányzik a tepsiből, azt épp most ettem meg, mert nemigen lehet ebből mértéket tartani. Nem mérem a hozzávalókat, csak úgy szemre, kb. Mindenféleképpen jó lesz. Most volt otthon még egy fél marék főtt barna rizsem, az is ment hozzá, de jó hajdinából is.
A hozzávalók nagyjából:
kb. 3 dl köles (a legjobb hozzá az apró szemű, de általában egyfélét lehet kapni)
1 kókusztejkonzerv (én ugye a lidlis sűrűt imádom, de más is jó)
kb. 10 dkg kókuszreszelék
2 tojás
2 evőkanál barna rizsdara (lehet sima búzadara, ha nem baj a glutén)
2-3 evőkanál gluténmentes lisztkeverék (lehet sima liszt vagy rizsliszt vagy bármi)
1 csipet fahéj, 1 csipet só, némi vaníliakivonat
1 jó nagy citrom leve
1 kisebb bio citrom héja (saját citrom, első, és remélem, nem az utolsó)
2-3 evőkanál cukor vagy annak megfelelő édesítőszer

Irtó rendesen megmosom a kölest. Ezt nem szabad kihagyni, mert keserű lesz. Pici sóval, négyszeres mennyiségű vízben jó puhára főzöm. Ha kész, akkor letakarom, hagyom egy kicsit állni (akár előző nap is meg lehet főzni). Utána átöntöm egy nagy keverőtálba, és hagyom kihűlni. Hozzákeverem a kókusztejet, a kókuszreszeléket, az ízesítőanyagokat (citromlé, citromhéj, fahéj, vanília, cukor), most megkóstolom, ekkor állítom be az ízét (ha már hozzáadom a nyers tojást meg a liszteket, akkor már nincs kedvem kóstolgatni). Utána jöhet a liszt, a dara, a két egész tojás. Általában még kell hozzá víz, én a kókusztejes konzervdobozt szoktam kiöblíteni, most kb. egy deci kellett. Annyi kell hozzá, hogy lágy legyen a tészta, de már magától ne terüljön el. Belesimítom a sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsibe (2-3 centi magas lesz, ennél magasabb ne legyen, mert szerintem a jól megsült teteje és alja a legjobb). Aztán 180 fokos sütő, bő félóra. Látszik rajta, hogy megsült.
Hagyom picit sülni, aztán megszórom vaníliás porcukorral, és megeszem az egészet. Mert annyira jó.

Állítólag vége van a nyárnak. Az idei különösen rövid volt, sajnos. Pár nyári cuki, hogy tényleg legyen miért szomorkodni.

Nagy tésai napfürdőzés. Annyira jól áll Kófickának minden, amit csinál. 

Aztán, amikor már tényleg meleg van, jön az árnyékos tornác. Kemény az élet, na.

Ezen a nyáron egész sokat játszottunk (ebben én nem vagyok benne) a kis piros szédelgővel. Vannak, akiknek ment is.

Századszor írom le ezen a helyen (ezt is). Cica szeretnék lenni. És mindent kipróbálnék. Lehet-e benne /rajta/vele aludni. Igen, lehet. Bárhol.

Meggyes-barackos pite

Nagyon gyorsan posztolni akarom, mert rövid ideig van együtt a friss meggy meg a sárgabarack, és ez annyira finom így együtt, hogy kár lenne kihagyni. Ráadásul persze villámgyors is, mint minden kevert süti. Már sütöttem egy hasonlót eper-rebarbara párossal, az is jó volt, de ez még annál is finomabb. Az a titka, hogy rengeteg rajta a gyümölcs, nem csak mutatóban egy pár darab, és emiatt viszonylag sokáig is kell sütni (garantáltan nem lesz belőle fűrészpor).

Hozzávalók:
2 tojás
1 kávéskanál vaníliapaszta
fél dl olaj vagy 5 dkg vaj olvasztva
1 csipet só
2 evőkanál barna cukor
4 dl joghurt
5,5 evőkanál liszt (nálam gluténmentes liszt és barna rizsliszt felesen)
10 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

90 dkg meggy
70 dkg sárgabarack
2 evőkanál barna cukor

Összekeverem a tészta hozzávalóit, minden faxni nélkül egy fakanállal. Ha valakinek ez nem elég édes, tegyen még hozzá cukrot. Utána beleöntöm egy kivajazott-kilisztezett tepsibe. Rászórom a rengeteg, kimagozott meggyet, és héjasan vastag cikkekre vágott barackkal kirakom a tetejét. A nagyon sok gyümölcsöt belenyomkodom kézzel is, hogy valahogy ráférjen. Megszórom a két kanál barna cukorral, és 180-190 fokos sütőben jó sokáig sütöm, látszik rajta, ha kész, mert a kilógó tésztaszélek szép barnára pirulnak, a cukor meg karamellizálódik a tetején. Isteni. Ez is a nem lehet abbahagyni kategória. A langyos sütit lehet még vaníliafagyival is turbózni. Igazából hidegen lehetne szépen szeletelni, de azt a kort nemigen tudja megérni szegény.

Napi cukinak meg két cuki kép a cuki Lujzikáról, akit Rebeka talált egy játszótéren, fázva és remegve (mert akkoriban épp hideg napok voltak), kiéhezetten, vastagon borítva tetűvel és serkével, macskanátha miatt begyógyult, csipás szemekkel. Állatorvosi ellátás megvolt, tetvetlenítés szintén, azóta eszik és tombol, néha belealszik. És ezerrel dorombol. Most már hét hetes! A szép képeket a csúnyácska cicusról (vicc volt!!!) a jogos tulajdonosok készítették.

Gluténmentes kókuszos-csokis keksz

Semmi különös, csak finom. Gyorsan kész van, nemigen lehet elrontani. Dobozban elég sokáig elállna, ha nem etetné magát annyira. Ritkán csinálok ilyesmit, mert nem tudok megállni egy darabnál, sajnos. De néha úgy érzem, hogy minden kényeztetés rám fér:) 

Hozzávalók:
- 6 dkg kókuszreszelék
- 8,5 dkg zabpehely
- 6 dkg gluténmentes liszt
- fél kávéskanálnyi sütőpor
- 12,5 dkg puha vaj
- 5 dkg barna cukor
- 1 tojás
- fél dl tejszín
- vaníliakivonat
- 5 dkg étcsoki összetörve

Az elkészítés a szokásos: habosra keverjük a puha vajat a cukrokkal, vaníliával, tojással, tejszínnel, utána belekeverjük a liszt-zabpehely-kókusz-sütőpor négyest, meg persze a tört csokit is. Sűrű, jól formázható tésztát kapunk. Sütőpapírral bélelt tepsire diónyi gombócokat teszünk (vizes kéz!), kicsit lenyomkodjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel kb. 10 perc alatt megsütjük.

És akkor jöhet a napi cuki. Régi szokásunk szerint édes mellé édeset. Túl vagyunk a tavasz legnagyobb divatszenzációján, Kóficka megkapta a nyári ruciját. Ilyenkorra már rémesen elhanyagolt kinézete lesz, mint az öregasszonyok, egyre szőrösebb. De aztán lenyűgöző a változás, mindig kiderül, hogy a sok loncsos szőr alatt egy hihetetlenül formás kis test bújik meg:) Asszonyosan gömbölyded, cukorfalat. És irtó jól érzi magát az új bundában. Egyrészt azért, mert nagyon kellemesen hűvös, másrészt azért, mert tudja, hogy gyönyörű, harmadrészt pedig azért, mert ilyenkor folyamatosan simogatjuk és gyömöcköljük, mert isteni érzés hozzáérni, olyan, mint egy extra méretű vakond:)

Bifór:

 Áftör:

És akkor most tényleg elvonulunk nyaralni. De ti sem maradtok olvasnivaló nélkül, előre betározok pár posztot, többek között arról, hogy miben tudunk szállítani egy csinos, de túlméretes, elfáradt tacskót. Meg másról.

Szedres kókuszkrém

Ez volt a desszert. Isteni volt egyszerűen. Tudtam, hogy a szederlekvár-vanília tengelyen kell mozogjak, most ez lett belőle.

Hozzávalók (6 közepes és 3 nagy pohárnyi lett belőle):
- 1 kis üveg szederlekvár (kb. 300 gramm)
- 1 konzerv kókuszkrém (400 gramm)
- 4 dl tejszín
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 450 gramm joghurt
- 25 gramm zselatin
- porcukor
- némi étcsoki

6 pohár aljára kanalaztam némi szederlekvárt.  A tejszínből némi porcukorral habot vertem a robotgéppel. Beáztattam a zselatint némi vízbe. Összekevertem a krémet: tejszínhab, vaníliás cukor, joghurt, kókuszkrém, porcukor. Forrásig melegítettem a zselatint. Amíg hűlt, ügyesen kettéosztottam a fehér krémet (mérleggel:)), az egyik felét visszaraktam a hűtőbe, a másik felébe pedig belepakoltam a maradék lekvárt, és épphogy csak összekevertem, hogy kicsit márványos maradjon. Hőkiegyenlítéssel belekevertem a zselatin felét. Minden poharat kb. félig töltöttem. Maradt még annyi, hogy három nagy fél literes műanyag pohárba is jutott. Mehettek a hűtőbe, míg szépen meg nem dermedtek. Mivel nem volt benne túl sok zselatin, ez azért legalább másfél óra volt. Amikor már annyira megkeményedett, hogy jöhetett rá a felső réteg, akkor újra felforrósítottam a maradék zselatinomat, mert időközben belekötött a lábasba, és ezt is összekevertem a fehér kókuszos krémmel, hőkiegyenlítéssel, mint ugye mindig. Óvatosan rácsurgattam a rózsaszín rétegekre. Hűtő.
Tálalás előtt tettem a tetejükre némi elfarigcsált étcsokit, iszonyat jól állt nekik, nem (csak) esztétikai értelemben.

Napi cukinak meg bestoppolt tacsihas. Egyébként is édes mellé édeset. Ilyen gyönyörűen begyógyult Kóficka hasija a sérvműtétje után, épp csak egy kis fehér vonal látszik. Nyugodtan hordhat bikinit megint.

Annyira tünci, hogy rögtön hanyatt veti magát fotózásnál. És nem vágtuk le a farkát. Csak állandóan csóválja, szóval eltűnik a képről:)

Itt még határozottan megvolt:

Kókuszos szilvás és tacsiműtét

Szilvás sütik és lábadozó Kóficka uralták nálunk a hétvégét. Hogy a lényegessel kezdjem: Kófickát egy szép nagy sérvvel műtötték péntek reggel. Fél nyolckor leadtam, és 11-kor kaptam csak vissza. Irtó vidáman, farkcsóválva távozott az állatorvosunk oldalán, és a kis rózsaszín pokróckájába tekerve érkezett haza, félálomban. Már 9 éves, és nagyon aggódtam miatta. Annyira elesettek tudnak lenni ilyenkor, altatás után, megszakad az ember szíve. Még jó, hogy a Mariann mesélte, hogy az ő kiskutyájuk nagyon fázott az altatás után, szóval amikor Kóficka vadul elkezdett remegni, nem kellett hosszan gyötörni az agyamat, hogy most akkor mi van, hanem gyorsan betakargattam pár puha pléddel.

Meg sokat ültem mellette, hogy tartsam benne a lelket. Azért szépen alakult, estére már ehetett pár falatot, az étvágya már akkor is remek volt, pár ujjam is lecsúszott a csirkemell mellé. Szombat reggel már levehettük a kötést is. (A seben lévő kötését ő szedte le magáról.) Jöttek hozzá vendégek is, akik kellően sajnálták és simogatták, remélem, kiélvezte az utolsó morzsáig az ilyenkor járó kényeztetéseket.

Azért nagyon kell figyelni, hogy ne nyalogassa szét magát. (A bal combocskája tövében volt a hasiján a sérv.) Egyelőre tartalékos üzemmódban működik. Picit sántít (szívszorító látvány egy sántító tacsi), és nem veti magát hanyatt (ha embert lát, ez az alaphelyzete, szóval elég nehéz egy hámba is beleoperálni). Jó nagy vágás van rajta, nem csodálom, ha még mindig fáj neki. Biztosan lázas is, mert elég sok víz fogy. De azért napról napra fittebb. Szombat reggel kiszedik a varratokat, és megyünk nyaralni. Gondolom, a nagyobb túrákra most nem vihetjük magunkkal, de azért Tésán mindig jól szokta magát érezni. Meg egyelőre súlyos gondok vannak az ölbevétellel is, nem lehet ugye most felemelni, de az idő mindent rendbe fog hozni, legalábbis remélem.

Akkor a szilvás sütik. Nyáron gyümölcsös sütikben utazom, de most nemigen találtam mást a szilván kívül. Körtés sütire épp nem vágytam, dinnyével nem sütök, szedrem nem volt, és a zöldségesünk barackja sem indított el nálam semmiféle agyi aktivitást, szóval maradt a szilva. De elég jó lett, szóval nem volt rossz döntés. Az egyik ez a fahéjas-marcipános-kókuszos lepény lett, a másik meg szilvás túrótorta, az majd jön.


Hozzávalók a tésztához:
- 5 evőkanál barna cukor
- 1,5 csésze joghurt (kb. 3 dl)
- 2 tojás
- 1 csipet só
- 1 vaníliás cukor
- némi fahéj
- 9 dkg olvasztott vaj
- 14 dkg liszt
- fél sütőpor
Hozzávalók a tetejére:
- szilva
- 3-4 tojásfehérje
- 10 dkg kókuszreszelék
- 1-2 dl hígabb szilvalekvár
- cukor
- marcipán

Ezeket összekevertem gép habverővel, és sütőpapírral bélelt közepes méretű tepsibe öntöttem. Kiraktam félbevágott vörös szilvákkal (még tésai), és betoltam a 200 fokos sütőbe 12 percre.

Ezalatt némileg megszilárdult a tészta. Ekkor ráreszeltem egy darabka marcipánt.

Amíg sült a tészta, addig kemény habot vertem kb. négy fehérjéből (tele van fagyasztott fehérjével a fagyasztóm). Hozzákevertem olyan másfél dl híg vörösszilva-lekvárt, meg a kókusz, meg némi porcukrot.

Aztán meg mindezt rákentem a félig sült süti tetejére.

Mehetett vissza a sütőbe, de most már csak 150 fokra. Olyan bő félóra kellett még neki, hogy megsüljön. Igazán rondán összeesett a végére, már kezdtem kicsit lazán venni a dolgokat, mert mostanában már többször is elég szépen sikerült a sült tojáshab. Most megint megmutatta, hogy hol is a helyem:) De nem volt baj, így is simán meg lehetett enni. Aztán elő az önuralommal. Szerintem másnap, hidegen a legfinomabb, melegen vagy langyosan nem volt olyan jó.

Napi cuki meg ma nincs. Betegszabadságon vagyunk.

Kókuszos-citromos kevert sütemény (némi csokival)

Édességfüggő vagyok. Sajnos. És még mindig jobban járok, ha én sütök, mintha táblaszám enném a bolti csokit. Nagyon gyakran sütök ilyesféle kevert tésztát, mert pillanatok alatt elkészül, gyakorlatilag elronthatatlan (hacsak nem égetem szénné), ezerféleképpen variálható, attól függően, hogy éppen mi van otthon, és mihez van kedvem, és mindezek mellett még viszonylag egészséges is, ha lecseréljük a finomlisztet meg a finomított cukrot (zsiradék pedig helyből alig van benne). Egyetlen keverőtálban össze lehet dobni, aztán már is mehet a sütőtepsibe, nem kell hozzá gyúródeszka sem, és egyébként sem kell utána órákig mosogatni.
Szerintem legalább hetente egyszer sütök valami ilyesfélét, nem is értem, miért szerepel ennyire kevésszer a blogon. Muffint szinte csak ebből a tésztából csinálunk, gyakran készül sok meggyel, vaníliásan, almás-diós-fahéjas, körtés, mikor mi van kéznél.

Almás koszorú, karamellöntettel
Joghurtos kakaós torta Beától
Citromos édeskenyér Évától
Duplacsokis muffin

A klasszikus recept 1 csésze joghurt, fél csésze étolaj, 2 csésze liszt, 1 csésze cukor, 2 tojás, fél zacskó sütőpor, gondolom, mindenki ismeri, ezt lehet variálni. Az étolaj helyett már régóta némi puha vajat vagy tejszínt használok, a liszt felét (vagy az összeset) lecseréltem teljes kiőrlésűre. A finomított kristálycukor helyett mehet a barna cukor meg a mindenféle cukorpótló. És persze mehet bele mindenféle gyümölcs, a kisebbek egészben, a nagyobbak kockásítva vagy pürésítve vagy reszelve, dió, mandula, csokicsepp, kakaó, kókusz, gyümölcslé, lekvár, tényleg bármi. Az állagára kell figyelni egy kicsit, hogy ne legyen nagyon híg, de azért túl sűrű sem, ha beletöltjük a sütőformába, akkor legyen benne némi hajlandóság az önterülésre, ne kelljen erővel simára tuszkolni. Ha túl sűrű, akkor lehet egy kis joghurttal, tejjel, tejszínnel, gyümölcslével hígítani, ha túl híg, akkor még némi liszttel, darált dióval, mákkal, stb. lehet sűríteni.
A sütési idő függ persze a formától, egy lapos tepsiben hamarabb megsül, szögletes kenyérformában 180 fokon kb. 40 perc (tűpróba!).
Érdemes egyszerre akár két adagot is sütni, a sütőben elférnek egymás mellett, és nagyon jól fagyasztható.

Kókuszos-citromos hozzávalói:
- 2 nagy tojás
- 1 pohár joghurt
- csipet só
- fél pohár fruktóz
- 3 dkg puha vaj
- 2 pohár Graham-liszt
- egy pohár kókuszreszelék
- másfél nagy citrom leve
- fél zacskó sütőpor
- fél pohár csokicsepp

Az egész tojásokat habosra keverem a csipet sóval meg a fruktózzal. Szépen hozzáadom a többit, először a vajat, ezzel is habosra keverem, utána mehet bele a liszt, a joghurt, a kókuszreszelék, a citromlé, a sütőpor, meg a csokicsepp. Ha viszonylag szétosztva adom a folyékony meg a porszerű hozzávalókat, akkor nem kell két tálban pancsolni, csak egyet kell mosogatni.
Papírral kibélelek egy szögletes sütőformát, beleöntöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.
Amikor kivettem a sütőből, akkor még hagyom a formában állni kb. tíz percet. Utána sokkal könnyebb rácsra borítani, kevésbé hajlamos a szétmállásra. Rácson hagyjuk kihűlni. Ha már teljesen kihűlt, akkor még lehet vele kicsit faxnizni, kis csokival bevonni (jó, ez most tényleg kicsit sok lett), vagy cukormázzal, vagy citrommázzal, vagy karamellel, vagy vajjal megkenni, és azt megszórni porcukorral, de ezek nélkül is finom.

 Napi cukinak meg ma jöjjön a bukaresti cukialvó-világbajnokunk, Villám cica. Remek érzékkel válogat a színek között:

Itt pedig megint kertészkedik a drága:)
 

A szép cicaképeket természetesen Villámgazditól kaptuk.

Kókuszos labda

Még karácsonytájt készül, Rebeka sütötte.A recept innen, az egyik kedvenc blogomból. Ajándékba készült, szóval épp csak kóstoltuk, nem ismerem az utóéletét, de szerintem sokáig elálló, jó kis száraz süti, délutáni teához, kávéhoz. Jól mutat a csokis-lekváros sütik között, helyes kis fehér gombóc.

Hozzávalók:
- 1 csésze (226 gramm) puha vaj
- 1/4 csésze (35 gramm) porcukor, plusz valamennyi a megsült sütik hempergetésére
- 2 csésze (280 gramm) finomliszt
- 1/4 teáskanál só
- 2 csésze (200 gramm) kókuszpehely - mi egy csésze kókuszpelyhet és egy csésze kókuszreszeléket használtunk, szerintem nyugodtan lehet az egész kókuszreszelék, ahhoz könnyebb hozzájutni

Elektromos habverővel alaposan kikeverjük a puha vajat a negyed csészényi cukorral. Mehet bele a liszt, só, a legvégén meg a kókusz.
Kicsi, 2,5 cm-es golyókat gyártunk a tésztából. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 percig sütjük (amíg el nem kezd barnulni).
Még melegen porcukorba forgatjuk, hogy szép havasok legyenek.
Nagyon sok lesz belőle, nyugodtan lehet felezni az adagot. És pikk-pakk elkészül, semmi macera.

A kedvenc blog után jöjjön a kedvenc has. Még kicsit sáros a nagy vasárnapi túrától, ki kéne suvickolni, talán ma este beleállítom egy lavórba. Vagy kettőbe:)

Kókuszos habcsók (Hédinek:))

Évek óta reménytelenül próbálkozom a habcsókkal. Főleg ilyenkor, karácsony tájékán. Van, amikor ehető, van, amikor ehetetlen, de mindig elviselhetetlenül ronda. Szóval nem csak Andi ragadott habverőt, én is sokat gondolkodtam. De nincs tuti receptem. Kipróbáltam már sokféle elkészítési módot, úgy látszik, másnak bárhogy csinálja, gyönyörű habcsókjai lesznek, hát, ez nekem nem megy. Fényévnyi távolságokra botorkálok a tökéletes habcsóktól. De ezentúl dokumentálom a próbálkozásaimat:)
Bár nagyon ízlett az Andi-féle mogyorós-csokis habcsók, ezeket a hozzávalókat túl drágának találtam a kuka számára, szóval maradtam a szimpla épp hogy egy kicsit kókuszos változatnál, azzal az elképzeléssel, hogy úgyis rengeteg a tojásfehérjém, ha ez sikerül, akkor összedobok egy másik, mogyorósított változatot is (de tegnap este két hatalmas pizza kapcsán kivégeztem a sütőmet, szóval egy darabig nem lesz gond, hogy mit süssek, először csak bűzölgött – műanyag –, aztán pukkant egy hatalmasat viszonylag nagy fényeffekttel:), és rögtön le is vágta a konyhai biztosítékot). Tehát mostanában nem dobok össze másik változatot.
A receptet Tündérnél találtam, nagyon ígéretesnek tűnt.

Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje (pihentetett)
- 20 dkg kristálycukor
- egy marék kókuszreszelék

A tojásfehérjéket néhány napig hagyjuk békésen ácsorogni a hűtőben, majd a sütés napján vegyük elő, és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni. Kezdjük el felverni, és közben folyamatosan adagoljuk hozzá a kristálycukrot. Így a cukorral sokkal lassabban fog felverődni kemény habbá, de türelem, szép, fényes, tényleg kicsit nyúlós habot kapunk. A végén óvatosan hozzákevertem a kókuszreszeléket, nem túl sokat, hogy ne nagyon változtasson az állagon.
Utána habzsákba töltöttem, és szilikonlappal bélelt tepsikbe nyomtam. A sütésnél igyekeztem betartani a recept előírásait: 180 fokon 3-4 perc, 150 fokon 5 perc, 80-100 fokon amíg el nem készül (nekem ez olyan 15-20 perc volt még).
Volt már sokkal rosszabb is, de hát ez sem az igazi. Nyilván megbízhatatlan a sütőm (illetve volt). Mindenesetre nem lett rossz, ízre finom. De nem tetszik, hogy bebarnult, meg a fényképen is látszik, hogy itt-ott berepedezett. Az alakját viszonylag megtartotta. A kutatómunka folytatódik.

A bónuszkép: Norcika (Andival közös cicánk volt), pici, összedrótozott állapotában, illegális helyen tartózkodván. És azért pont itt, mert édességhez édességet, habkönnyűt, csinosat (picit töröttet:).

Kókusztekercs

Szombaton hosszú hónapok után először megint masszázs-napot tartottunk és megint sok emberke megfordult nálunk. Olyan édességet akartam készíteni, amiből sokat tudok csinálni viszonylag rövid idő alatt és többnyire mindenki szereti. Azt hiszem, jól válaszottam, amikor a kókusztekercs mellett döntöttem, mert senki nem panaszkodott! :)

Nálunk ez hagyományosan karácsonyi édesség, év közben inkább kókuszgolyó szokott lenni.

Itt még nem szép látvány, később sokkal jobb lesz! :)

Hozzávalók:
- 30 dkg darált keksz
- 2 evőkanál kakaópor
- 1-2 kanál rum
- 10 dkg porcukor
- kb. 2 dl tej

+ a krémhez:
- 10 dkg puha vaj
- 15 dkg porcukor
- 5 dkg kókuszreszelék

+ a nyújtáshoz: kókuszreszelék

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 2 részre osztjuk (2 tekercs készül egy adagból, én mindig dupla adagot készítek, tehát 4 tekercset). Egy nagy darab sütőpapírt megszórunk kókuszreszelékkel, ezen nagyjából téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát (nem úgy mint én, nekem mindig valami egyedi forma sikerül).

Közben elkészítjük a krémet: a vajat a porcukorral habosra keverjük, majd beleszórjuk a kókuszreszeléket és ezzel is elkeverjük. A fele adaggal megkenjük a kinyújtott tésztát és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Ha néhány helyen hiányozna a kókusz a tekercs oldaláról, akkor megszórjuk, majd celofánba csomagoljuk amilyen szorosan csak tudjuk és legalább egy napra hűtőbe tesszük.

3-4 naposan a legfinomabb. Jól lehűtve érdemes tálalni, mert a krém hamar meglágyul benne.

Vép 1. nap - Raguleves, kókuszkocka és Erzsi néni bolognaija

Imi keresztszüleinél, Vépen töltöttük az augusztus 20-i négy napos hosszú hétvégét. Délelőtt 10-re értünk oda hozzájuk, de már akkor készen várt minket az ebéd. Azt hiszem, ha felsorolom, mennyi mindennel készültek a 4 nap alatt, meg fogjátok érteni, miért nem várhattam tavaly Miki bácsit grízes tésztával. Most pedig gondolkodhatok, mit főzzek-süssek, mikor legközelebb ők jönnek hozzánk, hogy ne maradjak szégyenben. Úgy tervezem, hogy azok közül, amit ott ettünk, a 70 %-át megmutatom, leírom a receptet, akármennyire is egyszerű, vagy esetleg zacskós por kiegészítésével készült. Erzsi néni soha nem mér semmit, amit ő diktált, annál nem tudok mértékegységet írni.

Az egyik leves gyümölcsleves volt, amit Erzsi néni jó sűrűre szokott készíteni. Az ízéről Imi tudna nyilatkozni, mert ahogy említettem már, én ritkán eszem gyümölcslevest, nekem legyen meleg egy leves.

Pont ezért választottam én inkább a ragulevest, aminek az elkészítési módja a következő:

Vöröshagymát apróra vágunk, olajon megpirítunk és a pici darabokra vágott húst rádobjuk, kicsit kevergetjük, majd felöntjük vízzel és puhára főzzük. Bármilyen húsból nagyon finom, ez most sertésből készült és kb. 1 x 1 cm-es kis kockákra volt aprítva.
Közben egy másik edényben szintén egy kis olajon sárgarépát, fehérrépát és valamilyen levesbetét tésztát pirítunk, megszórjuk egy kis pirospaprikával és liszttel, felöntjük vízzel és az otthon található összes zöldségféléből tehetünk bele (karfiol, zöldbab, brokkoli, zöldborsó, krumpli, stb.), valamint egy-egy zöldpaprikát és paradicsomot, amit kiveszünk miután megfőtt a többi zöldség.
Ezután a húst beleöntjük a zöldséges lébe, sóval ízesítjük és összeforraljuk.

Az én kérésemre bolognai makaróni volt a következő fogás. Ezt már jó előre leegyeztettük telefonon, mert évekkel ezelőtt ettem Vépen ilyen bolognait és azóta sem találtam sehol ezt az ízt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű elkészíteni, ráadásul zacskós bolognai mártás-por segít ezt az ízt eltalálni.

Szóval:
Apróra vágott hagymát olajon megpárolunk, rádobjuk a darált húst, picit megpirítjuk, felöntjük egy kis vízzel, sózzuk. Kevés ideig főzzük-puhítjuk a húst, ezután házilag eltett paradicsomlével meglocsoljuk és beleszórunk egy zacskó bolognai port. Sűrűsödésíg főzzük és rengeteg sajttal tálaljuk, ahogy a képen is látható.

Desszertnek pedig almás pitét és kókuszkockát ehettünk. Már aki tudott még ezek után enni. Sajnos az almás pitét valami miatt nem fotóztam le, de a kókuszkocka receptjét le is írtam.

Hozzávalók:

- 2 egész tojás

- 5 dkg zsír vagy vaj

- 1,5 dl tej

- 30 dkg cukor

- 37 (!) dkg liszt - érdekes mennyiség

- 1,5 zacskó sütőpor

- 3 kanál olvasztott méz

A vajat habosra keverjük a tojással és a cukorral, majd hozzáadjuk az olvasztott mézet, a sütőporral elkevert lisztet , a tejet és azt egészet összedolgozzuk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a masszát és előmelegített, 180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni a tésztát, majd kis kockákra vágjuk.

Hozzávalók a mázhoz:

- 25 dkg vaj

- 25 dkg cukor

- 6 kanál tej

- 5 dkg kakaó

- 4 evőkanál rum

Egy lábasban felmelegítjük a tejet, hozzáadjuk a cukrot, vajat, kakaót, jól összefőzzük és a végén belekeverjük a rumot is.

A sütikockákat egy villa segítségével belemártogatjuk a csokiszószba majd kókuszreszelékben megforgatjuk.

Nem győztük enni, olyan finom lett.

Ebéd után nem ártott nekünk egy kis szabad levegő, ezért fogtuk magunkat, Miki bácsit, Tomit - a mi Tomi barátunk is jött velünk rokonlátogatásra - Esztit és lányát Esztert és elmentünk Velembe, ahol Novák Tamás létrehozta Novákfalvát, a környékbeli emberek nagy bánatára. Ugyenis Novákfalva egy gyönyörűen kialakított üdülőtelep, ahol emléket állítanak a magyarságnak, a magyarok bejövetelének és mindennek ami a trianon előtti Nagy Magyarországot jelentette.

Az összes nagymagyarországi vármegyének kopjafát állítottak. Azon a kopjafán, ami trianon után elcsatolt vármegyét jelképez, egy-egy fekete gyásszalag lóg a piros-fehér-zöld szalag mellett.

És hogy miért nem örülnek a környékbeliek? Azért, mert sokan a házukat, házrészüket kiadják turistáknak, ebből élnek. Amióta felépült Novákfalva, inkább oda özönlik a nyaralni, telelni vágyó nép, ami picit érthető is. Hatalmas, gondozott, szépen kialakított területen található és minden benne van, ami a pihenni vágyó embernek kell. Aranyos kis házak, apartmanok, uszoda, rendezvényterem, múzeum, játszótér a gyerekeknek, tűzrakóhelyek, kemencék.

Amikor ott voltunk, éppen bográcsban főtt lecsót vehettünk volna kemencében sült házikenyérrel. Ha tudtunk volna még enni...

Ilyen környezetben fekszik az üdülőfalu:

Velem után Kőszeg felé vettük az irányt, ahol a várudvarban Imit jól bezártam a rácsok közé.

Este pedig elfáradva a koránkelés és a jó falusi levegő miatt hamar elaludtunk, készültünk a másnapi, Sárvári fürdőzésre. Itt szeretném megjegyezni, hogy Vép eddig nagyközség volt, közvetlenül Szombathely mellett található, de néhány hete városi rangot kapott.