2009. október 31., szombat

Kata-féle padlizsánkrém



Éva és Anna Pécsett (Zsófinál) töltötte az őszi szünetet, onnan hozott néhány szuper receptet. A padlizsánkrém nagy kedvencem, mégis elég ritkán csinálok, mert Toma nem szereti a padlizsánt, én nem szeretem a szendvicseket, tehát jól kell időzíteni, hogy elfogyjon. Hetek óta készülök én is Micike padlizsánkrémével, már meg is vettem a hozzávalókat, csak várom a megfelelő pillanatot az elkészítéshez. Addig is lássuk, Kata hogyan csinálja:

"A padlizsánt megszúrkálom és a sütő rácsán közepes lángon megsütöm. Hideg vízzel leöblítem, héját lehúzom, majd összetöröm, esetleg turmixolom. Ízesítem lereszelt vösörhagymával, zúzott fokhagymával sóval, borssal, balzsamecettel pici cukorral, olivaolajjal."




A padlizsánkérmet pirítósra kenve kell tálalni, de vajat is lehet alá kenni, ahogy Éva csinálta. Nekem nagyon tetszik, hogy ez a padlizsánkrém ilyen gusztusosan darabos. Köszi a recit!

Guacamole, ahogy Zsófi készíti


A másik kép sajnos nem lett jó erről a finom kencéről, de így is el tudjuk talán képzelni, milyen finom volt Zsófi szendvicskrémje. Így készíti:

"Az érett avokádót összeturmixolom sóval, borssal, zúzott fokhagymával, reszelt vöröshagymával, és tejföllel. Piritóson tálalom."

Jól néz ki, egyszer én is ki fogom próbálni!


A képen két boldog nőci: Zsófi és Anna. Nagyon szeretik egymást, s ilyen boldogok és szépek együtt. Jó rájuk nézni!

Annyira örülök, Zsófi, hogy növezted a hajad, megint olyan zsófis vagy! Anna pedig hozza a formáját: szép, mint mindig. (Csincsilla, ha nem tudod ki kicsoda, nyugodtan kérdezz! :-))

2009. október 30., péntek

Hortobágyi palacsinta


Ma nagyon érdekes szakácskönyveket nézegettem, az egyiben csak magyaros ételek receptjei voltak, ebből írtam ki magamnak néhányat. A hortobágyi palacsintára már azóta készülök, amióta szuper palacsintasütő serpenyőmet kaptam Marcsitól, sőt receptet is mondott nekem hozzá, ami pont így szólt, mégis ma döbbentem rá, amikor abban a bizonyos szakácskönyvben a fotót láttam róla, hogy igen, ezt szeretnék enni! Mindig tele vagyok tervekkel, amik aztán a nagy rohanásban - huss - kimennek a fejemből, s kell nekem egy-két nyugalmas, könyvlapozgatós óra, hogy ismét bevillanjanak. Most nem hagyom elfelejtődni őket: felírtam.


A hortobágyi palacsintát egy finom paprikás csirke elkészítésével kell kezdeni: két darab csontos csirkemellet feldaraboltam, három közepes fej hagymát megdinszteltem, megszórtam piros paprikával, rádobtam egy felkockázott paradicosmot és egy szintén felaprított paprikát. Erre mentek a húsdarabok (csontostól, bőröstől, mert az kell a pörköltnek!), sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel és hagytam másfél-két órát csendesen rotyogni. (Ez volt természtesen a sziesztám ideje is.)

Még soha nem sikerült ilyen finomra a csirkepörkölt! Amikor elkészült, kiszedtem az omlósra főtt csirkedarabokat egy tálba, és a visszamaradt szaftot kábé 2 deci tejfölből és egy evőkanál lisztből készült habarással besűrítettem. Ezután átszűrtem, sőt a szűrőn át is passzíroztam (egy fából készült mozsártörővel).

A kihűlt húsokat kicsontoztam, egy részét apró darabokra vágtam. Hozzákevertem egy pár kanál szaftot és jól kenhető masszává kevertem. (A maradék nagyobb húsdarabokat visszatettem a maradék szaftba, mert Toma már előre tudatta velem, hogy a hortobágyi palacsintát nem szereti, pedig tudtommal még nem is evett ilyet. Egyszóval neki paprikás csirke lett a vacsi.)

B verzió: Fel lehet használni a maradék csirke- vagy sertéspörköltet is, ugyanígy apróra vágva a pörköltben főtt húst.


A 12 db-os palacsinta hozzávalói:

- 2 tojás
- 16 dkg liszt
- 2 dl tej
- 1 dl szódavíz
- só

A fenti hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és a palacsintákat kisütöttem. Érdekes, hogy nekem nem 12, hanem csak 6 db lett belőle. Viszont jó vastagok lettek, én így szeretem. Ja és nem tudok vékonyat sütni.


Amikor a palacsinták is elkészültek és a töltelék is csak arra várt, hogy folytassam a munkát vele, akkor a palacsinták hozzám közelebb eső felére tettem 2 evőkanál tölteléket, behajtottam a két szélét és szépen feltekertem. Sütőtálba tettem és kicsit összemelegítettem a sütőben. A palacsinták alá és a tetejére is csepegtettem egy kis szaftot, de ezt kihagyhattam volna, bőven elég tálaláskor meglocsolni vele.

Jó lett volna egy jó nagy adag szafttal nyakon önteni az elkészült palacsintát, de mit tegyek, ha azt meg kellett hagynom a paprikás csirkéhez? Legközelebb, ha rutinosabb leszek, sokkal többet fogok előállítani, bár így is nagyon finomra sikerült ez a vacsorám.

Azt vettem észre, hogy van úgy, hogy ha gondjaim vannak, vagy szomorú vagyok, akkor képtelen vagyok főzni és enni, aztán meg van úgy, hogy a lehető legbonyolultabb kajával foglalom el magam a konyhában, amit aztán persze nem tudok megenni. Tegnap az első, míg ma a második verzió lépett életbe, ezzel a kajával ugyanis jó sok órát el lehet bíbelődni a konyhában. Cserébe nagyon finom lett, és remélem, a családom segít elfogyasztani!

Veronai zellerkrémleves

Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy Rómeó és/vagy Júlia szerette-e ezt a levest - és azért nevezték el veronainak - de azt igen, hogy tesómnak nagy kedvence. Ezért apu egy héten belül másodszorra is nekiállt megfőzni és a megbízásom alapján fotókat készíteni a folyamatról. Annyira lelkes volt, hogy csinált vagy 25 képet! Minden alkotóelemet megörökített, minden mozzanatot lefotózott. Alig tudtam kiválasztani, melyik párat rakjam fel. :) Nekem is jól jönne olyan profi Photoshop kezelő emberke mint amilyen Andiék Mazsija!


Végül tesóm átküldött pár képet és a receptet is, ami eredetileg Lajos Mari-Hemző Károly 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvéből való.

Hozzávalók:
- 500 g zellergumó,
- 2-3 szál zellerzöldje,
- 1 kisebb póréhagyma (csak a fehér része),
- 150 g sárgarépa,
- 1 l csont- vagy húsleves (esetleg kockából),
- 50 g parmezán jellegű reszelt sajt,
- 1 tojássárgája,
- 1,5 dl tejszín,
- 1 kis csokor petrezselyem,
- só,
- bors,
- diónyi vaj
Betétnek: vajban pirított zsemlekocka


A megtisztított, karikára vágott póréhagymát a vajban puhára pároljuk, rádobjuk a megtisztított, vékony csíkokra vágott sárgarépát és zellert, néhány percig erős tűzön pirítjuk, felöntjük a húslevessel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt, mérsékelt tűzön vajpuhára főzzük. Ezután áttörjük vagy összeturmixoljuk, még egyszer felforraljuk. A tojássárgákat, a sajtot és a tejszínt habosra kikeverjük, és a tűzről lehúzott levesben gyors mozdulatokkal eldolgozzuk. Forralni már nem szabad!
Vajon pirított zsemlekockát kínálunk hozzá. Csak forrón vagy jól behűtve az igazi.

A zsemlék felkockázása anyu feladata. :) Én egyébként imádom a kis kockákat elrágcsálni csak úgy magában is. Nem nagyon szokott megmaradni sem a levesből sem a levesbetétből.
A tojássárgáják ellenére - ami nekem nagy ellenségem - én is szeretem ezt a levest. Nagyon laktató!


Ujjak

Ezeket a remek kis darabokat Rebeka csinálta, még halloweenre, csak kicsit nehezen kerülnek fel. És a receptet még nem szereztem meg tőle, de majd az is jön. A fotókat mindenesetre felteszem, legalább azokat már nem kell keresni.
A tészta egy egyszerű linzertészta, a köröm héjas mandula, és somlekvárral vannak felragasztva. Hihetetlenül undorító, nem?



Itt az alkotó maga:)

Itt meg a kukta (merthogy nekünk is van:))

A szép fényképeket Imi csinálta, köszönjük.

2009. október 27., kedd

Gyümölcsrizs


Emlékszem, úgy 10 éves korunk táján minden szülinapunkra gyümölcsrizst kértük tesómmal torta helyett, mert a cukrászdai remekműveket már akkor köszöntük inkább ne. Gyanítom, hogy ez a nálam lévő recept (amit tesómtól kaptam) ugyanaz, mint amit anyu néhány évvel ezelőtt készített a 10. szülinapunkra. Annyi különbséggel, hogy amikor szülinapi tortaként funkcionál, a tetejére tejszínhabot kell simítani és cseresznyekompóttal (októberben), vagy bármilyen más szépséggel lehet díszíteni. Sajnos én csak ritkán készíthetem, mert Toma nincs túlságosan oda érte, én meg egy egész adagot nem bírok egyedül megenni. Nem is kell, szerencsére van segítségem: tesóm és Mazsi! :-)


Hozzávalók:

- 15 dkg rizs
- 5 dl tej
- 2 dl víz
- 5 dkg cukor
- 2 dkg vaj
- 1 cs. vaníliás cukor
- gyümölcsök: banán, alma, narancs, kompótok, bármi.
- egyéb: keserűcsoki-darabkák, mazsola (mi Mazsolát csak élve szeretjük, sütiben nem!), bármi.

A rizst először a vízzel alacsony hőfokon addig főztem, amíg teljesen be nem szívta, majd apránként felöntöttem a tejjel és folyamatosan kevergetve puhára főztem. Az utolsó löttyintésnyi tej előtt hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot és a vajat. Nem tudom egyébként, hogy így szabályos-e a tejberizs főzése, mert mint a bevezetőben már utaltam rá, mindössze ötször-tízszer készítettem egész életben. Biztos ciki...

Amikor majdnem minden tejet felszívott a rizs, félrehúztam a forró lapról, lefedtem és hagytam magában kicsit puhulni, duzzadni és közben hűlni. Ezután a szobahőmérsékletűre hűlt tejberizsbe belekevertem 2,5 dl tejszínből vert kemény tejszínhabot, ezzel szépen fellazítottam az összetapadt rizsszemeket. (Ekkor kicsit még tovább lehet hűteni, mert a meleg gyümölcsrizsbe kerülve a csoki elszínezheti azt, amitől ízre nem, de látványra picikét rosszab lesz a végeredmény - ha ez egyáltalán érdekel valakit.)


Ezután belekevertem egy felaprított almát (na jó, a negyedének a felét megettem aprítás közben), egy cikkekre szedett és felaprított narancsot, egy apróra vágott banánt és egy fél tábla feldarabolt étcsokit. Végül jól behűtöttem és amikor megéheztünk rá, tálaltam. Sajnos kincsként őrzött Csincsilla-féle körtelekvárommal elfelejtettem meglocsolni tálaláskor, pedig azt terveztem.


Ez a kép egyik közös csopaki nyaralásunkkor készült, de nem tíz hanem körülbelül 14 évesek vagyunk, balról jobbra: Éva, én, tesóm. A napokban voltam Évánál és előkerültek a régi fényképek, s ahogy nézegettük őket mosolyogva, szörnyülködve vagy nevetve, ezek a fekete-fehér képek visszarepítettek minket a gyerekkorunkba, a Sas-hegyre, azok közé, akiknek többsége sajnos már nincs itt velünk. Talán ekkor (repülés közben :-)) jutott eszembe, hogy csinálni kéne egy kis finom, édes gyümölcsrizst...

Fűszeres spenót panír sajttal


Ez megint egy próbálkozás, ami nem a legsikeresebbek közé tartozik. Mazsi azzal vigasztalt, hogy nem baj, az a lényeg, hogy kipróbáltam. És igaza van, úgyse nyugodtam volna addig, amíg nem kóstolom meg.

Még mindig Jamie vacsorái: Spenót curryvel (170. oldal), azzal a különbséggel, hogy se friss, se szárított currylevelem nem volt, de vegetáriánus szakácskönyvem indiai receptje ugyanehhez a kajához nem is ír curryt (viszont gyömbért igen). Egyébként nagyon hasonló a két recept, csak az indiai egy kis tejszínnel zárja a főzést, amit végül én is alkalmaztam Jamie receptjének elkészítésekor.


Egy teflonserpenyőben megpirítottam a paneerkockákat (panír, a házi sajt készítése itt is) ezzel már az egész rosszul kezdődött, mert kicsit túl pirosra sütöttem. Nagyon finom volt így is, de máshol sokkal szebb képeket láttam a sült panírkockákról. Na mindegy, folytattam rendületlenül. Kiszedtem a serpenyőből a megpirult panírkockákat, és ugyanabban a serpenyőben felolvasztottam diónyi vajat, lassan megpirítottam rajta 1/4 kávéskanálnyi őrölt koriandert meg 1/4 kávéskanálnyi garam masalát. Ezután hozzátettem 1 gerezd szétnyomott fokhagymát, 1/2 kávéskanálnyi mustármagot, csiliport, csipetnyi római köményt (őrölt kellett volna). Ezekre rádobtam a mélyhűtőből előbányászott spenótleveleket meg egy kicsike adag régebben lefagyasztott dinsztelt spenótot (ez hiba volt, mert keserűségével mindent elrontott). Addig főztem, amíg minden nedvesség eltűnt róla, löttyintettem rá egy korty tejszínt, sóztam, megszórtam még egy kis garam masalával és beleforgattam a panírkockákat.


Ettem belőle pár falatot, majd becsomagoltam az egészet Mazsinak. Neki hasonló volt a véleménye, bár ő adna még egy esélyt ennek a kajának, mert - azt mondja - érti a koncepciót (irigykedem). Mindenesetre amellett, hogy kipróbáltam még arra is jó volt, hogy feltehettem ide a blogba és ámulhattok, mennyire sokféle fűszerem van itthon! :-)

2009. október 26., hétfő

Kókusztekercs

Szombaton hosszú hónapok után először megint masszázs-napot tartottunk és megint sok emberke megfordult nálunk. Olyan édességet akartam készíteni, amiből sokat tudok csinálni viszonylag rövid idő alatt és többnyire mindenki szereti. Azt hiszem, jól válaszottam, amikor a kókusztekercs mellett döntöttem, mert senki nem panaszkodott! :)

Nálunk ez hagyományosan karácsonyi édesség, év közben inkább kókuszgolyó szokott lenni.

Itt még nem szép látvány, később sokkal jobb lesz! :)

Hozzávalók:
- 30 dkg darált keksz
- 2 evőkanál kakaópor
- 1-2 kanál rum
- 10 dkg porcukor
- kb. 2 dl tej

+ a krémhez:
- 10 dkg puha vaj
- 15 dkg porcukor
- 5 dkg kókuszreszelék

+ a nyújtáshoz: kókuszreszelék

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 2 részre osztjuk (2 tekercs készül egy adagból, én mindig dupla adagot készítek, tehát 4 tekercset). Egy nagy darab sütőpapírt megszórunk kókuszreszelékkel, ezen nagyjából téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát (nem úgy mint én, nekem mindig valami egyedi forma sikerül).

Közben elkészítjük a krémet: a vajat a porcukorral habosra keverjük, majd beleszórjuk a kókuszreszeléket és ezzel is elkeverjük. A fele adaggal megkenjük a kinyújtott tésztát és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Ha néhány helyen hiányozna a kókusz a tekercs oldaláról, akkor megszórjuk, majd celofánba csomagoljuk amilyen szorosan csak tudjuk és legalább egy napra hűtőbe tesszük.

3-4 naposan a legfinomabb. Jól lehűtve érdemes tálalni, mert a krém hamar meglágyul benne.

2009. október 25., vasárnap

Rizottó brokkolival, répával és májjal


Tesóm Boritól tegnap egy fantasztikus szakácskönyvet kapott, aminek minden oldalán legalább egy, de inkább több olyan jó kis recept is van, amit azonnal meg tudnék és meg akarnék csinálni. Az egyik recept ez a rizottó, amit tesóm elsőként kipróbált belőle. Remélem, hamarosan kölcsön tudja adni nekem a könyvet!


Nem írok mennyiségeket, mert nem tudom a pontos receptet, a rizottónál szerintem amúgy is ízlés kérdése a mennyiség.

A felkockázott sárgarépát és a rózsáira szedett brokkolit egy húsleveskockával tesóm roppanósra főzte, s a visszamaradt lé lett az rizottóhoz használt alaplé. A hagymát egy kis olajon megdinsztelte, mehetett rá a rizs, amit az alaplével öntött fel. A májat gondolom külön edényben megsütötte sóval és borssal, majd az elkészült rizshez adta az előfőzött zöldségekkel együtt.


Volt szerencsém nekem is megkóstolni, és nagyon finom lett, én is ki fogom próbálni. Az állaga pedig pont olyan, amilyennek lennie kell egy igazi rizottónak.

Ori is szerette volna megkóstolni, de sajnos be kellett érnie egy kis szimatolással.


Nem kell ám őt félteni, az egész főzés alatt szorgalmasan kuktáskodott, amiért finom nyers májat kapott cserébe!

Spenótos sült csirkemell

Múltkor megcsináltam Andi paradicsomszószos, spenótos hosszúmetéltjét (spagettivel) és rengeteg spenótom megmaradt. Egy hétig törtem a fejemet, hogy mit is csináljak belőle, végül amellett az étel mellett döntöttem, amit hasonló formában többször is ettem már a megboldogult Ribai Vendéglőben. Az egy jó kis étterem volt, szerettem. Valószínűleg utolérte őket is a gazdasági válság.

Szóval náluk ettem spenótos sült pulykamellet és most megpróbáltam leutánozni. Kb. 70%-os eredményt értem el. :) Az első különbség: én csirkemellből készítettem.

A második: a Ribaiban a vékonyra szeletelt húst grillen sütötték meg. Én Imi tanácsára a csontról lefejtett, egészben hagyott csirkemellet Erzsi néni módszerével készítettem el. Vagyis besóztam a húst, beletettem egy lábasba olajat öntöttem alá, hagymát karikáztam és 7-8 gerezd fokhagymát dobtam mellé. Felöntöttem vízzel, fedő alatt addig pároltam míg megpuhult a hús. Ezután fedő nélkül mehetett be a sütőbe sülni-pirulni.

Közben elkészítettem a spenótot. Egy edényben olajat hevítettem, ebben 10-12 gerezd, karikára vágott fokhagymát gyorsan megpirítottam, majd rádobtam a rengeteg spenótot. Olyan sok volt, hogy egyszerre nem is fért a lábasba, ahogy esett össze, úgy raktam rá az újabb adagot. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval ízesítettem és kevergettem. Közben levet eresztett és ekkor lefedve hagytam párolódni. A harmadik különbség: a Ribaiban nem volt szerecsedió íze a spenótnak.

Az elkészült sült húst két-két szeletre vágtam, így összesen 4 negyed csirkemellem lett. A sütőpapírral bélelt tepsibe először is beleöntöttem a visszamaradt hagymás-fokhagymás szaftot, majd ráfektettem a hússzeleteket. Jó vastagon betakargattam a megpárolódott spenótlevelekkel. (Egy kis kupacnyi nem fért a csirkére, ezt csak úgy mellé helyeztem a tepsiben, a fenti képen jobb oldalt láthatjátok.) Imi nem kért a saját adagjára sajtot, én trappistát reszeltem az enyémre. Negyedik különbség: a Ribaiban mozzarellával fedték be.
Kb. negyed óráig sütöttem 180 fokos sütőben.

Rizst készítettem hozzá, amit tálaláskor meglocsoltunk a sült hús levével és megszórtunk petrezselyemmel. Határozottan finom lett. :)

Most pedig elmesélek egy történetet. Arra, hogy kicsi a világ, már múltkor rájöttem, amikor kiderült, hogy Hédi és Ági valamint a mi kedves Bee-nk ismerik egymást, méghozzá Halásziból, ami a közös pont, hiszen mindhárman ott laknak. Vagyis Bee többnyire Pesten él, hiszen itt lakik a barátjánál Dávidnál és itt dolgozik, de nagyon gyakran látogat haza szüleihez egész hétvégékre.

Pénteken felhívott Eszti, Imi unokatestvére, hogy egy rendezvényen összefutott régen látott másodunokatestvérével (aki tulajdonképpen Iminek is másodunokatestvére), Ágival. Beszélgettek, majd Ági mondta, hogy látta Eszti szüleit (Miki bácsiékat) az interneten. Eszti nagyon csodálkozott, hogy hol láthatta. Aztán kiderült, hogy Ági rendszeresen olvas egy gasztroblogot és ott az egyik bejegyzésben látta a képeket, leírást. Igen, igen, a mi blogunkat olvassa! :)

Kedves Ági! Üdvözöllek így a blogon keresztül, remélem továbbra is olvasod bejegyzéseinket és hasznosnak találod azokat! A vépi/vasszécsenyi rokonokról pedig biztos lesz még mit írnom!

2009. október 24., szombat

Tejkaramellás almatorta


Mint már említettem, mostanában nagyon rákattantam Jamie egyik szakácskönyvére, a Jamie vacsoráira. Nagyon sok receptet jelöltem be magamnak, és ez az almatorta volt az, amelyiket ezen a hétvégén Borin akartam kipróbálni. Tudom, hogy ő nagyon szereti az almás sütiket és a karamellt is, így hát igazán ideálisnak gondoltam ezt a sütit a találkozónkra. Csak a tejkaramella okozott némi fejtörést, mert az eredeti, Jamie-féle verzióról Éva lebeszélt. Az alábbiak közül lehet választani a torta elkészítésekor:

1. Jamie-féle tejkaramella (292. oldal):

Éppen úgy készül, mint Éva Marlenkáján a karamell: 2 db 400 g-os konzerv sűrített tejet lezárt állapotban egy mély lábosban annyi vízben, amennyi majdnem ellepi fel kell forralni, majd fedő alatt mésékelt lángon 3 órán keresztül főzni. Erről a verzióról Éva lebeszélt.

2. Karamell szósz valahonnan az internetről:

25 dk cukorból és pár evőkanálnyi vízből karamellt kell csinálni, majd amikor szép színe lesz, hozzá kell önteni 1,5 dl tejszínt, végül 5 dkg vajat darabkákban hozzákeverni, pár percig forrni hagyni. Ezt elvetettem a 25 deka cukor miatt.

3. Stahl-féle karamellás öntet (Zöld könyv, 75. oldal):

Az apróra vágott 20 deka Boci tejkaramella-cukorkát egy kisebb lábosba kell szórni, hozzáadni 20 deka vajat, ráönteni 2 deci tejszínt és 2 evőkanál Amaretto vagy valamilyen más mandulalikőrt és lassú tűzön kevergetve pár perc alatt selymesen sűrűre össze kell olvasztani a karamellamártást. Ezt megint elvetettem, mert éppen az agyonvegyszerezett bolti édességeket szeretném elkerülni, a tejkaramellában pedig biztosan van néhány féle valami. Végső esetben azonban ezt választottam volna.

4. De ekkor jött Lila Füge tejkaramellás pudingja, ami végül elnyerte a tetszésemet. Emlékszem ugyanis, hogy egyszer már próbálkoztam a cukor karamellizálásával és valamilyen folyadékkal felöntésével, de súlyos kudarc lett a végeredmény: annak ellenére, hogy a recept azt ígérte, hogy a folyadékkal felöntéskor megkeményedett karamell vissza fog olvadni a tejbe/tejszínbe, nekem természetesen kőkemény karamelldarabkák úszkáltak a folyadék felszínén soha többé fel nem olvadva - mehetett a kukába az egész. Nem akartam most kockáztatni.

De más, aki kipróbálja majd ezt a receptet, kedvére választhat ezek közül a karamellák közül (is), szerintem bármelyikkel finom lesz!

Hozzávalók a tejkaramellához:

- 15 dkg barna nádcukor
- 2 púpos ek kukoricakeményítő (nekem most csak kukoricalisztem volt itthon, azt használtam)
- 2,5 dl tej
- 4 dl főzőtejszín
- 2 ek vaj apró darabokban

A tej és a tejszín aránya lehet bármilyen. Nekem most ez volt szimpatikus.

A cukrot, a kukoricalisztet, a tejet és a tejszínt összekevertem, gyengéden forralni kezdtem, és addig kevergettem, amig kicsit be nem sűrűsödött. Besamell sűrűségűre szerettem volna, de türelmetlen voltam és hígabbra sikerült. A sűrítés végén lehúztam a lapról és hozzákevertem a 2 evőkanál vajat, ezután beleállítottam a forró lábost a hideg vízzel feltöltött mosogatóba, hogy gyorsabban hűljön a puding.

Hozzávalók a tésztához és a töltelékhez:

- 130 g vaj (szerintem szobahőmérsékletűre gondol Jamie, mivel azt lehet csak krémmé keverni)
- 100 g porcukor
- csipetnyi só
- 25 dkg liszt
- 1/2 citrom reszelt héja (ezt kihagytam)
- 2 tojássárgája
- 2 evőkanál hideg tej vagy víz

- valamilyen tejkaramella
- 3 közepes méretű alma
- 2 evőkanál porcukor (szerintem ez csak savanyú almánál kell(ett volna))

A vajat a porcukorral és a sóval krémmé kevertem a robotgépemmel, hozzágygyúrtam a lisztet és a két tojássárgáját. Amikor a keverék morzsás lett, hozzáadtam a hideg tejet. Ezután valahogyan nagy nehezen kibányásztam a tálból a tésztát, alaposan belisztezett folpackra halmoztam, ráhajtottam és hosszúkás alakúra formáztam. Betettem egy órára a hűtőbe.

Egy óra múlva kivettem, felszeleteltem és beborítottam a szeletekkel a 25 cm-es fodros tortaformámat (28 cm-es volt a receptben). Jól egymáshoz nyomkodtam a szeleteket, hogy mindenhol találkozzanak, még a peremére is ráhajtottam. Ezután betettem a mélyhűtőbe újabb egy órára.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Meghámoztam és felszeleteltem az almákat, megforgattam minden szeletet a porcukorban. A tortalapot kivettem a fagyasztóból, megkentem a tejkaramellával, a tetejét beborítottam az almaszeletekkel és még a tetejére is öntöttem a maradék karamellából. Rettegve betettem a sütőbe, nehogy szétpattanjon a porcelán tortaformám, de nem lett semmi baj. 40 percig sütöttem a sütő alsó részén, így az alja finom ropogós lett. (Pitetésztához képest ez még nekem is ízlett.)


A tejkaramella sajnos még a sütés után sem lett elég szilárd halmazállapotú, így amikor kocsival vittem át Borihoz, minden fékezésnél és kanyarnál szépen kilöttyent egy-egy korty, ezáltal jól nyomon követhetővé vált, hogy jobbra, vagy balra kanyarodtam-e többször, illetve hányszor fékeztem... Nekem amúgy ez a süti megint kicsit túl édes lett, de Bori megevett belőle 2 szelettel, mert annyira nagyon rendes! :-)

Éva csokis-banános muffinja


Sokáig úgy gondoltam, hogy nem az én műfajom a muffin, egyáltalán nem voltam oda érte. Mindig úgy éreztem, hogy megfulladok tőle. Mindegyiktől. Ugyanakkor nagyon vágytam rá, hogy jobban szeressem, mert annyira egyszerű az elkészítése, amíg az ember összekeveri a tésztát, addig bemelegszik a sütő (már akié), aztán pillanatok alatt megsül, mert olyan kicsike, s végül ha ügyesen osztogatjuk a nyers tésztát a papírkapszlikba, akkor még mosogatni se kell.
Egyébként pont ez a másik problémám vele: már sportot űzök belőle, hogy beletaláljak a tésztával a lyukba úgy, hogy egyetlen csepp se menjen mellé. Ez persze sosem sikerül, s ettől eléggé ideges leszek, még precízebben, még lassabban viszem a ragacsos tésztától csöpögő kanalat a muffinsütő fölött, és persze egyre több helyen kenem össze a tepsit. Annyira bosszantó! (Mint tudjuk, mindenkinek megvan a maga kis becsípődése, nekem ez ... is.) Na de ez legyen a legnagyobb bajom! :-)

És most végre kipróbáltam egy olyan receptet, ami igazán ízlik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már kettőt is megettem az elkészlült muffinokból, sőt Toma is legyűrt valahogy hármat. Úgy tűnik, fejlődőképesek vagyunk. :-)

Hozzávalók:

- 2 tojás (egész)
- 3/4 bögre cukor
- 1/4 bögre olaj
- 3 db banán
- 1,5 bögre rétesliszt
- 1 kiskanál sütőpor
- 1 kiskanál szódabikarbóna
- 1 kiskanál só (én csak egy nagyobb csipettel tettem bele)
- 0,5 bögre darált dió (vagy mandula vagy mogyoró)
- esetleg mazsola, csokidarabkák, bármi

Alapvető problémáim vannak a bögrés méricskéléssel, például az, hogy nincs kétdecis bögrém, pedig ezt nyomatják minden bögrés receptnél. Nekem mindegyik nagyobb, ezért nem tudom, hogy jók lesznek-e az arányok. Amúgy sem tudom felfogni, miért jobb bögrével méricskélni, mint egy digitális mérleggel, amire ráteszem a keverőedényt és belemérek mindent, tehát nem kell mérőedényt mosogatni... (Ez egy másik becsípődés, de igazán nincs már olyan sok ;-).) Na mindegy, megoldottam egy 2 decinél icipicivel nagyobb pohárral, illetve nem is eggyel, hanem kettővel: egyet a száraz hozzávalóknak, egyet a folyékonynak - ahogyan Éva tanácsolta.


A robotgépem keverőtáljába beleütöttem a tojásokat és habosra kevertem a 3/4 bögre cukorral. Bár tartani akartam a hozzávalók listáján lévő sorrendet, mégis ekkor kevertem el benne alaposan a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Folyamatos 3-as vagy 4-es fokozaton történő keverés mellett hozzáadagoltam az olajat, aztán a villával szétnyomott 3 db banánt, a 1,5 bögre réteslisztet, az aprítógéppel felaprított mogyorót és a szintén felaprított fél tábla keserűcsokit. (Mazsolát nem tettem bele.) Ennek a tésztának még nyersen is isteni illata és íze volt, szívesen felfaltam volna már úgy is!


180 fokon sütöttem 15-18 percig, vagy lehet addig, amíg a teteje szépen felpúposodik és gyönyörűen megbarnul. Ekkor lehet ellenőrizni úgy, hogy kiveszünk egyet és félbevágjuk, hogy tényleg átsült-e (ha nem sült át, nem dobjuk ki, hanem azt is elvisszük Évának!), de én hittem a szememnek és 18 perc után kivettem a tepsit a sütőből.



Azért is volt szükségem most gyorsan egy ilyen banános receptre, mert még a nyáron betettem a fagyasztóba néhány banánt, hogy majd csináljak belőle banános eperfagyit, de valahogy sosem jutott időben eszembe, hogy kivegyem a fagyasztóból. Meg hát elfelejtődött, meg hideg lett, szóval ott maradtak a banánok. S aztán a legjobbkor talált meg Éva ezzel a recepttel, mert már nagyon sürgető volt a mirelit banánok ilyen tökéletes felhasználása. Köszi nagyon!


Holnap óraátállítás!


Szeretnék mindenkit emlékeztetni hogy holnap egy órával vissza kell állítanunk óráinkat, azaz délelőtt 11-kor (amikor terveim szerint felébredek), még csak 10 óra lesz. Remélem, ezt az ajándék egy órát hasznosan tudom majd tölteni, úgymint: alvással, kirándulással, vagy éppen eljutok végre a hetek óta tervezgetett moziba. Ha tesóm is hasznosan szeretné tölteni holnapi ajándék huszonötödik óráját, akkor azt arra használja, hogy befesti a hajamat... Előre is köszönöm! :-)

2009. október 23., péntek

Panír (házi sajt)


Az indiai ételek gyakori alkotórésze a panír, a házi sajt (paneer). Elkészítése igen egyszerű, kevés időt igényel. 2,5 liter tejből kb. 30-35 dkg panír készíthető. Én most azért álltam neki, mert Jamie egyik spenótos kajájához szükség lesz rá. A panír készítését vegetáriánus szakácskönyvemből lestem el, de rengeteg profi recept található az interneten, többek között Vegavarázsnál, ahol a felhasználáshoz is kapunk ötleteket.

Hozzávalók:

- 2,5 liter tej,
- 6 evőkanál citromlé

A tejet felforraltam, és amint forrni kezdett, belekevertem a citromlevet. Aztán amikor a túró és a savó különvált egymástól, lehúztam a tűzről, s pár percig állni hagytam.


A gyógyszertárban vásárolt 50 cm x 80 cm-es steril gézlappal, kibéleltem a szűrőmet, és átszűrtem rajta a cuccot. (Picit meglepődtem rajta, hogy a 2,5 liter tejből 2 liter savó keletkezett, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudok disznókat tartani, akik ezt boldogan megennék... Jaj de szép egészséges malackáim lennének!) Na folytatom: Amikor kicsit lecsöpögött, a gézlapot jól megtekertem a sajt körül, megnyomkodtam, hogy még sok lé kijöjjön belőle, majd egy nehezékkel (1 literes dobozos ananászlé) lepréseltem, hogy az összes felesleges savó távozzon. Egy-két óra múlva kicsomagoltam és betettem a hűtőbe.


Sokoldalú felhasználásáról Vegavarázsnál ezt olvastam róla: lecsurgatva levesekbe keverhetjük vagy natúr fogyaszthatjuk, kipréselve pedig édességeket készíthetünk belõle vagy kockákra vágva nyersen, illetve kisütve zöldségételekhez adhatjuk. Na én ezt a legutolsó verziót fogom hamarosan kipróbálni...