Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Zöldséges-csirkés pirított mie-tészta

Nagyon-nagyon-nagyon régóta készültem, hogy csináljak kínai pirított tésztát, mert imádom, de elég nehezen jött össze, hogy legyen kedvem nekiállni, és legyen itthon minden hozzávaló, és a maradék káposztával is tudjak mit kezdeni. Most, hogy rákattantam a fermentálásra, ez már nem gond. Mármint a maradék káposzta.

Nagyon szeretem az ázsiai ételeket alaphelyzetben is, de a máltai nyaralás alatt annyiféle egzotikus kaját kóstoltam, hogy most egészen felerősödött bennem a vágy, folyton csak a nepáli étteremre gondolok (és nem, nem a mamára!). Azt az őrületes felfedezést is tettem, mióta hazajöttem, hogy ha életem hátralévő részében mindennap más és más kaját ennék, akkor se tudnék a végére jutni, és mindent megkóstolni, ami a világon van és ehető. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy eléggé válogatós vagyok, és szűk körben mozgok (no tengeri herkentyűk, nyet belsőségek, nein zsíros-cupákos húsok, le (ezt máltaiul mondtam) rovarok), még így is rengeteg marad, amit nemhogy nem kóstoltam, hanem még csak nem is hallottam róla. És megmondom őszintén, ettől eléggé el vagyok keseredve.

A mie-tésztát az Aldiban vettem, máshol még nem láttam. Persze most majd bajban leszek, mert nyílt egy óriási ázsiai kajabolt a Duna Plázában, és én gyakran megfordulok arrafelé (postára megyek oda), úgyhogy kicsit sokba fog nekem ez a boltnyitás kerülni. Amikor felfedeztem a boltot, azonnal nekiálltam korianderpasztát keresni benne, de még nem találtam meg, a kínai eladó meg nem tudott magyarul, így nem tudott segíteni. Nem baj, mert korianderpaszta-keresés címén mehetek majd sokszor, hogy végignézzem a kínálatot. A bolt legalább olyan nagy, mint a máltai ázsiai bolt, amiben voltam, hát lesz mit nézegetni. Szóval a mie-tésztának nagyon tetszett a formája, hogy olyan hullámos, ezért ebből készült most a pirított tésztám, de a blogban található már egy rizstésztás változat Beától, és egy spagettis változat Csincsillától. (A búzalisztből készült tésztákat hívják a kínaiak mie (vagy mian) tésztának.)

1 zacskó kínai mie-tészta, 250 gramm. Először kevésnek tűnt, aztán soknak, és aztán kiderült, hogy kevés 😀

Hozzávalók:

• 1 csomag mie-tészta (250 gramm), de kifőzés után olyan soknak találtam, hogy nem használtam fel mindet, csak kicsit több, mint a felét. A maradékot betettem a mélyhűtőbe. Sajnos.
• 1 db csirkemellfilé, vagy rák, vagy darált hús, vagy akár teljesen el is hagyható a hús
• 1 db sárgarépa
• 20 dkg káposzta, vagy pak choi, vagy spenót, vagy kínai kel, vagy kelkáposzta
• 1 db újhagyma
• 2 db tojás
• 2 evőkanál szójaszósz
• 1 evőkanál halszósz vagy osztrigaszósz
• 1 evőkanál rizsecet
• olívaolaj
• só

Így a felsorolás alatt írom azt a megjegyzést, hogy talán mindenből egyforma mennyiség lenne jó, tehát mondjuk 20 dkg mindenből. A csirkemell se legyen nagyobb és a répa se legyen kisebb. Én csak a káposztát mértem a többit nem. Szóval legyen legközelebb: 20 dkg csirkemell, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg káposzta és 20 dkg tészta. Ebből a receptből indultam ki. 

A tésztát kifőztem a zacskón leírtak szerint: sós vízben 4 perc alatt. Bármilyen tésztából készül, nem szabad túlfőzni, mert még pirítva is lesz, nehogy szétessen. Amikor letelt a 4 perc, leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és egy tálcán szétterítettem, hogy ne tudjon összeragadni. Olajjal meglocsolhattam volna, de az elmaradt.

Ezután a többi hozzávalót is előkészítettem: felcsíkoztam a csirkemellet. Itt jegyzem meg, hogy a recept szerint így kell kisütni, mindenféle fűszerezés nélkül, de kóstolás után megállapítottam, hogy be kell pácolni szójaszószba és rizsecetbe, vagy kínai ötfűszerkeverékbe és olívaolajba, vagy egyszerűen csak sózni-borsozni, mert így eléggé visszafogta a végén az ízeket (és még így is nagyon finom volt!).

A répát 3 darabra vágtam, aztán hosszában felszeleteltem, aztán csíkokra vágtam a szeleteket. A káposztát felcsíkoztam, az újhagymát hosszában félbevágtam és aztán félkarikákra szeleteltem.

A két tojást csipetnyi sóval felvertem.

És így szépen előkészülve már csak 10 perc van hátra az evésig. Először egy evőkanálnyi olajat melegítettem egy serpenyőben, és ráöntöttem a tojást. Kicsit elterítettem, és amikor már kezdett sülni, akkor kisebb darabokra törtem fakanállal (valahogy vékonyabbra kéne sütni, mondjuk olyanra, mint egy palacsintát, és akkor darabolni, talán kisebb tojások kellenek, nem ilyen XL-esek, mint ami nekem van, akkor vékonyabbra terülne szét). A sült tojást átöntöttem egy tányérba, és ugyanebben a serpenyőben néhány löttyintésnyi olívaolajon megsütöttem a csirkehúst. Amikor megpirult, a csirkére szórtam az újhagymát, kicsit sütöttem (mondjuk 1 percet), aztán ment rá a répa, és ezzel is egy kicsit pirítottam (mondjuk 2 percet). Ezután tettem rá a káposztát, amivel már megint csak egy keveset pirítottam, kevergettem (mondjuk megint 1 percet) és erre az egyvelegre ráöntöttem a hideg tésztát. A tésztára 1 evőkanál világos és 1 evőkanál sötét szójaszószt, plusz 1 evőkanál halszószt locsoltam, és 1 csapott teáskanál sót is tettem rá. Eközben is sül a tészta alatt a sok zöldség és a hús, szóval gyorsan kell fűszerezni. Két fakanállal összekevertem a sült tésztát, míg mindenhol szépen bevonta a szójaszósz, és már nem maradt sehol fehéren a tészta, végül hozzáadtam a korábban megsütött tojást is. Ekkor lekapcsoltam a tűzhelyet (kerámialapos, tehát egy darabig még forró marad a serpenyő alatt), és egy evőkanál rizsecettel locsoltam meg a sercegő, gőzölgő sült tésztámat, és ezt is jól elkevertem.

Tálaláskor a tányéron még meglocsoltam egy kis világos szójaszósszal, mert valahogy úgy éreztem, az még kell hozzá. Amit javítani lehetne rajta, hogy a húst mindenképpen be kell fűszerezni sütés előtt, és kicsit kisebb darabokra kell vágni, mint én most. De így is elmondhatatlanul finom lett, egyszerűen tökéletes, pillanatok alatt elfogyott, és sajnáltam, hogy nem csináltam többet. Ami itt a serpenyőben látható, az a kifőtt tésztának kicsit több, mint a fele.

A napi cuki meg az, hogy most már végre teljesen beköltöztem Vikiékhez a tetőteraszomra:

és nem szeretem, ha háborgatnak otthon:

de a mérges nézéssel sem tudom elijeszteni a félelmetes betolakodót, egyre közelebb jön:

és hát el lehet képzelni a folytatást ezek után. Arról nincs fotó szerencsére. Viszont ez a fül ebből a nézetből (is) annyira cuki!

Ázsiai ízesítésű uborkasaláta

 

Tesóm is próbálkozott egy uborkasaláta-variációval, majdnem olyannal, mint amilyennel én is kísérleteztem tavaly (ez volt a Dragomán-féle egyszerű uborkasaláta), csak az a különbség a kettő között, hogy tesóm ecetet is tett az ubira. Neki is kicsit sós lett az első kísérlet, de tovább folytatja. Amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozik, kicsit szóvá kellett tennem, hogy de hát ez már fenn van a blogban, miért másnak a receptjével kísérletezel (anyukám)?!?! Na és miután ezt jól megbeszélgettük ma, akkor - micsoda véletlen! - elém került ez az uborkás cikk, amiben szerepel a tört uborka nevű saláta, azt próbáltam ki kicsit másképp. Pl. nem törtem az uborkát, hanem vastagra szeleteltem, fokhagyma helyett granulátumot használtam (mert nem bírom már sajnos), és nem tettem bele olyan sok (1 evőkanál) szezámolajat, a hiányzó részt olívaolajjal pótoltam.

Hozzávalók:

• 1 db kígyóuborka héjastól vastagra szeletelve
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál cukor

Az öntethez:

• ½ evőkanál szezámolaj (lehet több is, csak akkor az olívaolajat csökkenteni kell)
• ½ evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál rizsecet
• 1 evőkanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanálnyi fokhagymagranulátum (nem fokhagymasó), vagy 1 gerezd fokhagyma reszelve

Szerencsére a márciusi Óriási Ázsiaifűszer Bevásárlásból mindenféle ázsiai hozzávalóm van, például halszósz is, legközelebb azt teszek rá szójaszósz helyett.

Az uborkát alaposan megmostam, vastag uborkagyaluval legyalultam. Sóztam és cukroztam és jól összekevertem. Egy órát állni hagytam, közben összeállítottam az öntetet. Amikor eljött az idő, akkor az uborkából kinyomtam a levet (ezt is félretettem, hátha kelleni fog, de nem kellett), és összeforgattam az öntettel. Annyira finom volt, hogy csak ámultam. Mindenképpen próbáljátok ki! 

A legjobb közvetlenül evés előtt összekeverni az öntettel, mert amíg áll az uborka, tovább engedi a levét, és felhígítja a finom öntetet. Bár úgy is nagyon finom.

Az ázsiai kajákkal egyébként az a bajom, hogy bármennyit eszem belőlük, utána folyamatosan éhes vagyok, tehát megállás nélkül tudnám folytatni. Nem tudom mi lehet az oka, talán a szójaszósz csinálja ezt?

Voltam színházban vasárnap Olgival, a Jaj nagyi!-t néztük meg (Molnár Piroska főszereplésével, aki szokás szerint isteni volt), és hazafelé a Duna-parti bringaúton akartunk menni, amikor megláttuk, hogy le van zárva az autók elől a rakpart. Nosza, legurultunk oda, és ekkor eszembe jutott, hogy ott van a békalábas usanka miniszobor, amivel még el vagyok maradva. Ahol leérkeztünk a pesti alsó rakpartra, ott rögtön a lépcsőhöz gurultunk, és - ki hitte volna! - rögtön a kis drágaságba botlottunk. Már sötétedett, és azért nem tökéletesek a képek róla.

Olyan pici, hogy a tenyeremben elférne. De inkább nem teszem ide a közös képünket, mert magammal nem vagyok megelégedve, ő jól néz ki ott is.

Azért kapott békatalpakat az usanka, mert ha valamilyen újabb barom megint beledobná a Dunába, akkor ki tudjon úszni. Gondolom.

Készült a hétvégén még egy lépcsős kép, a lányok Muse koncerten voltak Ausztriában, és Amyke kapott egy rózsaszín kiskacsát, hogy kiengeszteljék, amiért neki itthon kellett maradnia. Tesóm vigyázott rá, úgyhogy tökre el volt kényeztetve, és csak az első nap volt szomorú (láttam én is), aztán már nem volt semmi baja. A rózsaszín kiskacsának szivárványos szivecskéi vannak.

Örült neki nagyon! Ha kapok róla fotót, akkor azt is mutatom majd.

Kaptam! Nem túl éles, de azért minden látszik, aminek látszania kell.

Kínai csípős-savanyú leves

 

Kicsit hisztis lettem múlt hétvégén, hogy nem jön a gyerekem látogatóba, és azzal vezettem le a feszültséget, hogy elmentem az óriási szélben három különböző boltba hogy bevásároljak ehhez a leveshez, és még meg is főztem. Már évek óta készültem rá, mert nagyon szeretem, és már nem járok kínai étterembe, de sose jött össze, mert akkora a hozzávalók listája, hogy azt azért hosszabb idő összeszedni, kivéve, ha bevágjuk a durcit és minden más helyett erre az egy célra fókuszálunk. Nagyon sokat segített az is egyébként, hogy Anna előző héten elmondta részletesen, hogy hogy főzi, és küldött videót is, többet is, beszerzési lelőhelyeket is.

Az egyik videó, amit küldött különösen érdekes. Lau bácsi főz a videón egy vegetáriánus változatot, de ami a lényeg, és nagyon kérlek, nézzétek meg, az az, ahogy megkóstolja a saját főztjét. Nagyon cuki, ahogy főz, ahogy beszél, ahogy várakozik, hogy felforrjon a leves (7.36-tól) és a lényeg, amit kérlek, kérlek, nézzetek meg (9.06-tól) ahogy kóstol! Isteni, imádom! Már ötvenszer megnéztem! Van weboldala is, ahol még sokféle kínai recept található, mindegyikhez van videó is. És ott még az is látszik, hogy Lau papa milyen szép fiú volt fiatalon.

Szóval elrohantam beszerezni, és az ázsiai boltból ezeket hoztam haza:

Nem volt olcsó kör, de azt hiszem a női vagy anyai hisztihez hozzátartozik az is, hogy valamit kivágjunk az ablakon, én most a pénzt szórtam ki. De nem bántam meg!

Hozzávalók a leveshez, most a saját verziómat írom, Lau papáé a weboldalán olvasható:

• 2 evőkanál sűrített paradicsom (volt itthon egy pici maradék paradicsom, azt is felkockáztam)
• 1 db sárgarépa, gyufaszál vastagságúra vágva
• 1 darabka (kb. tenyérnyi) káposzta szintén vékonyra felcsíkozva
• 1 maréknyi szárított, csíkokra vágott fafülgomba vízben áztatva
• 1 szelet sült csirkemell (maradék), feldarabolva
• egy csík kaliforniai paprika és egy fél kápia paprika (piros hegyes van a zacskóra írva) felcsíkozva
• egy kis darab tofu felcsíkozva (a képen látható 275 grammosnak a fele)
• egy 10 cm-es darab póréhagyma felcsíkozva
• 3 evőkanál kukoricakeményítő pár kanál vízben elkeverve (több keményítő kell!)
• 2 tojás felverve
• egy kis darab erős zöldpaprika apróra vágva (nem kaptam csilit, de ez is jó volt)
• 2 evőkanál világos szójaszósz
• 2 evőkanál sötét szójaszósz
• 1 teáskanál őrölt fehérbors
• 1 evőkanál cukor
• 3-4 evőkanál rizsecet (plusz még tettem citromlét is a tányéromban a leveshez, szóval ez ízlés szerint), de bármilyen ecet jó, sőt szerintem a sima ecet jobb, mert savanyúbb, mint a rizsecet, de muszáj volt arra is költekeznem
• 1 evőkanál szezámolaj

Olajon megfuttattam az apróra vágott erős zöldpaprikát, utána ráöntöttem a paradicsomlét és egy kicsike maradék felkockázott paradicsomot is. Felöntöttem 1 liter vízzel, és beleszórtam az aprított zöldségeket, tofut és húst. 1 teáskanál sót és 1 teáskanál fehérborsot szórtam bele, és hozzáadtam a szójaszószokat és az 1 evőkanál cukrot is. Lefedtem, és megvártam, hogy felforrjon.

Amikor felforrt, levettem a fedőt, folyamatos keverés mellett beleöntöttem a vízben feloldott kukoricakeményítőt, aztán a felvert tojást úgy, ahogy Lau papa mutatta (a videón 8.15-től), tehát lassan próbáltam belefolyatni a levesbe, és egy csigavonalban haladtam, amíg el nem fogyott. Ekkor megkevertem, hogy apró darabokra essen szét, majd hozzáadtam legalább 3-4 evőkanál rizsecetet, de öntöttem még bele fehérborecetet, sőt sima ecetet is, míg úgy éreztem, hogy talán már elég savanykás. Folyamatosan kóstolni kell szerintem. Mondjuk rettenetesen csípett akkor még, úgyhogy nem sokat éreztem, de evéskor további citromlevet is adtam a leveshez, és akkor lett tökéletes. (Később a csípősség enyhült is valamiért.) Az ecettel már nem szabad sokáig forralni Lau papa szerint. Legeslegvégül egy löttyintésnyi szezámolajat öntöttem a levesbe, csak az íze végett.

Sajnos a keményítő kevés lett, pedig kétszer is bekevertem másfél-két kanálnyit, de még így sem sűrűsödött be eléggé. A jellegzetes állagot hiányoltam, de ízre tényleg tökéletes volt. Az egészet egyedül ettem meg, illetve van még egy tányérnyi, azt holnapra hagytam, hátha lesz időm egy igazán jó fotót csinálni róla, mert olyan gyönyörű lett.

Napi cuki meg legyen ez a vidám kép, emlékeztetőül magamnak, hogy nem kell mindenen annyira kiborulni. A képet Éva küldte nekem. Gondolkodom egy hajfestésen... hogy jobban hasonlítsak a nénire.

Szabi csirkés pho levese

 

Hát az valami nagyon jó dolog, amikor hullafáradtan hazaér az ember a (6 km-es!) túrából, és mehet egy adag Pho levesért. 

Van egy új barinőm, Judit, akivel decemberben ismerkedtünk meg egy jófogásos találkozón, és olyan jót dumáltunk és nevetgéltünk együtt, hogy lekéstem az online karácsonyi bulit, de viszont megbeszéltük, hogy találkozunk majd még, és megyünk együtt túrázni és bringázni. És tényleg össze is jött: január első hétvégéjén a Tündér-sziklához kirándultunk, most pedig Hűvösvölgyben a vitorlázó reptér felé mentünk a sárga jelzésen. Nagyon szép volt az erdő, mert az utak nagy része fehér volt (és jeges). Kb. 0 fokban indultam itthonról, de ott a kaptatókon téptük le magunkról a sapkát, sálat, kesztyűt, pedig szerintem ott sem volt melegebb. Voltak sokan, főleg gyerekekkel és szánkókkal, meg kutyákkal is. Egy fehér pitbull (igazi!), akinek a valódi neve bullterrier, kétszer is odajött hozzám megszagolni a lábamat, a gazdája meg messziről kiabált neki ezerszer, de nem hallgatott rá. Hát mit mondjak, eléggé be voltam tojva.

Nagyon elfáradtunk mind a ketten, pedig Judit amúgy egy 12 km-es túrázó, én pedig nem tudom belőni magam. Talán max. 10, vagy 9, vagy 8, vagy 7... Jó, nekem volt kétszer 30 perc bringázás is a 29-es buszhoz, és onnan haza. A lábam, azt hiszem most mindenhol fáj. De mindegy, mert kaptam gyógylevest, amit Szabi főzött, Mazsi Szabija.

Ahogy tekertem hazafelé, már semmi másra nem tudtam gondolni, csak egy jó forró zuhanyra és egy jó forró Pho levesre. Be is ugrottam Szabihoz a leveskémért, és egy nagyon édes eligazítást kaptam, hogy kell tálalásra előkészíteni, üvegtésztát megfőzni, sőt még a receptet is. Sokszor van az, hogy csomagolunk tesóm is és én is a gyerekeknek kaját, de amikor ők csomagolnak nekünk, az egy ünnepnap. Na ez a nap ilyen.

Erről a Pho levesről már rengetegszer olvastam, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Mindenhol úgy írtak róla, mint valami eszméletlenül finom valamiről (kiderült, hogy igaz is!). Tervezgettem, hogy megcsinálom, de túl sok olyan hozzávaló van, ami nincs eleve itthon, ezért elmaradt. Mutatom ezeket:

Fűszerek egészben (nem őrölt!):

• Szegfűszeg
• Csillagánizs
• Édeskömény
• Fahéjrúd
• Koriandermag
• Egész gyömbérből pár vastag cikk
• Pár fokhagyma vagy póréhagyma
• 1-2 vöröshagyma

Olaj nélküli serpenyőben ezeket a fűszereket meg kell pirítani:

Pirítás után forrásban lévő vízbe kell önteni, majd pho- vagy marhahúsleves-kockát kell hozzáadni. Bármilyen hússal készülhet a Pho leves, Szabi most csirkeszárnyat és csirkemellet használt, és nagyon minimálisan rotyogtatva főzte 5-6 órát. Amúgy a főzési idő legalább 1-2 óra, de bármennyit lehet főzni, ami ennél több. A fahéjat 1, vagy legfeljebb 2 óra múlva ki kell venni, mert nagyon le tudja uralni az egész levest.

Ha kész, a husikat ki kell venni, és le kell szűrni a levest. Lehet csak simán halszószt önteni a léhez, de Szabi úgy szokta, hogy a serpenyőben, amiben pirította a fűszereket, egy kicsi vizet melegít, abba teszi a halszószt, és még kever hozzá zselatint, és ezt önti a levesbe. A zselatintól lesz egy kis tartása a lének.

Tehát kell még a leveshez:

• csirkehús (szárny és mell)
• valamilyen leveskocka
• só
• halszósz
• kicsike zselatin

A csirkehús helyett lehet bármilyen más hús, vagy akár zöldség is, de Szabi most csirkéset főzött.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• üvegtészta
• korieanderlevél/petrezselyemlevél (vagy mindkettő)
• zöldhagyma karikára vágva vagy póréhgyma
• thai chili
• babcsíra
• lime

Csodás látvány:

Annyira jól esett ez a leves a kirándulás után, szerintem megmentette az életemet! Ez az ízkavalkád egyszerűen felrobbant a számban. Mivel tettem bele pár karika chilipaprikát is, ezért fel is gyulladt. Egyszerűen isteni volt! Azt hiszem, függő lettem. 

Szabi most azt tervezi, hogy egyszer főz egy marhahúsos Pho levest, és azt 10-12 órán keresztül fogja rotyogtatni. Én már feliratkoztam a vendéglistára!

A jó sok hozzávalóból most nincs vizsgakérdés, de bármikor lehet röpdolgozat. Sajnálom.

Jöhetnek a napi cukik. Szabinak és Mazsinak két cicája van, mindkettő menhelyről érkezett. A fekete cica Winston, nagyon jóban vagyunk, mert ha a gazdik elutaznak, és én is megyek etetni, akkor azt játszhatom vele, hogy paskolgatom a fenekét, és azt nagyon-nagyon szereti. Ha ezt megkapja, rögtön ad egy puszit a homlokával. És lehet kezdeni elölről. Ő Winston:

De nem ilyen veszélyes, mint a képen, sokkal szelídebb. Mindig megnézi a látogatókat, sőt dörgölőzik is.

Nagyon szeret együtt dolgozni a gazdival.

Meg napozni

Penny a másik cica, ő nagyon félős. Sajnos olyan régen voltam már szolgálatban, hogy elfelejtettem, hogy vele mi is szokott lenni a mutatványunk. Na ő Penny:

Olyan, mint egy szende hölgy a várkastélyában

De ha dolgozásról van szó, akkor bekeményít. Legalábbis nézésileg.

Vagy retteg. Nagyon rossz dolga van szegénynek, itt pl. azt mondja: Mentsetek meg! 

A gyönyörű képeket Szabi csinálta. Ha szeretnétek még több Szabi képet nézni, van rá lehetőség február 11-től 25-ig az ANALÓG Magazin Kiállításon, ahol néhány fotója szerepelni fog. Én ott leszek!