Medvehagymás lasagna

Már legalább másfél-két hete készítettem ezt a medvehagymás lasagnát, úgyhogy gyanítom, hogy elkéstem a bejegyzéssel. Múlt héten ugyanis már nem túl jó állapotban lévő medvehagymákat lehetett kapni a piacon. De hátha van még valaki, aki hozzájut egy-két csokor frisshez, vagy esetleg elraktározott magának a mélyhűtőbe ahogyan én is szoktam.

Egyébként életemben először sütöttem lasagnát, nem lett rossz, csak kicsit száraz. Legközelebb több besamelt kell főznöm hozzá, mindössze ennyi volt a probléma vele.

Úgy kezdődött a lasagnasütési projekt, hogy árválkodott otthon két csokor medvehagymám. Valamilyen tésztás ételre vágytam, de nem tudtam pontosan milyenre. És hogy mit tegyek bele a medvehagymán kívül? Beszabadultam egy boltba, kétszer körbementem, mire a hűtőpultnál megláttam a lasagnalapokat. Elmorfondíroztam rajta, hogy vajon most vágjak bele életem első lasagnájába vagy ne? Győzött a kíváncsiság. Vettem még gombát, füstölt tarját és a többit az otthon található dolgokból oldottam meg.

Hozzávalók:
- 50 dkg lasagnalap
- 2 nagy csokor medvehagyma
- 1 fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 nagy paradicsom
- 50 dkg gomba
- 20 dkg szeletelt füstölt tarja
- 1 teáskanál Worchester-szósz
- oregano
- bazsalikom
- só
- cukor
- olívaolaj


A besamelhez (nekem kevés lett, ennél több kell ekkora adaghoz):
- 8 dl tej
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 5 dkg vaj
- só
- szerecsendió

+ a tetejére reszelt sajt

Először is elkészítettem a szószt.

A felhevített olívaolajon megpároltam a megtisztított, félbe- majd karikára vágott hagymát és a felkarikázott fokhagymát. Erre rádobtam a felszeletelt gombát és összekeverve, fedő alatt néhány percig főztem. Közben felkockáztam a paradicsomot,csíkokra vágtam a tarját és a medvehagymát.

Amint a gomba félig megpuhult, belekevertem a paradicsomot. Nekem jó érettek és húsosak voltak, ezért viszonylag hamar levet eresztettek. A tarját is hozzáadtam és néhány percnyi összerottyanás után fűszereztem oreganóval, bazsalikommal, borssal és Worchester-szósszal. A sóval óvatosan kell bánni, hiszen a füstölt tarja is sós. Egy pici cukrot is kevertem hozzá.

A medvehagymát akkor adtam hozzá, amikor már összefőttek az ízek, minden fűszer a "helyére került". Beledobtam a szószba és elkevertem benne. Körülbelül két perc múlva le is zártam alatta a gázt, mert csak annyi volt a lényeg, hogy összeessen a medvehagyma.

A besamel-mártáshoz a vajat felolvasztottam, felmelegítettem. Ezen picit megkapattam a lisztet, majd felöntöttem a tejjel. Csomómentesre kevertem. Sóval és szerecsendióval ízesítettem és addig főztem, amíg sűrűsödni kezdett.

Egy négyszögletes sütőtál aljára besamel mártást öntöttem, erre fektettem a lasagnalapokat. Majd paradicsomos szósz, besamel mártás és ismét lasagna következett. Addig folytattam, amíg el nem fogyott. Lényeges, hogy a tetejére szósz + besamel mártás maradjon.

Lefedtem alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 percig fólia alatt sütöttem, ezután levettem róla, megszórtam sajttal és még kb. negyed órát hagytam bent a sütőben. Ez alatt szépen rápirult a sajt a tetejére és megpuhult a tészta is. Sajnos a szószt is túlságosan magába szívta.

Hatalmas adag lett belőle, egy hatfős család biztos jóllakott volna vele. Napokig hordtuk a munkába, de végül elfogyott. Úgyhogy nem lett rossz. Legközelebb firss, saját készítésű tésztából fogok lasagnát csinálni.

Sült padlizsánnal töltött paccheri

Még mindig a múlt heti piacozásomkor feltankolt készletemet használom! Ezen a héten nem fogok kijutni, az már biztos, de sebaj, két szuper ötlethez való nyersanyag várakozik még a hűtőben. Kicsit aggódom, hogy tönkre ne menjenek ezek; ez a padlizsános kaja is azért készült el ma, mert a padlizsánt és a paradicsomokat hamarosan nyugdíjaznom kellett volna.

Ezért amikor ma hazaértem a munkából, megpucoltam a padlizsánt és felkarikáztam. A paradicsomokat (kb. 3 db-ot) szintén megmostam, felkarikáztam és szépen elhelyeztem egy sütőpapírral borított sütőlemezen. Kicsi olivaolajjal megcsorgattam és a vadiúj sóörlőmmel (mindjárt mutatom!), és a régi borsörlőmmel tekertem rá sót és borsot. Nagyon szeretem a sült padlizsánt és a sült paradicsomot, szerintem sülés közben már az illatuk is különleges. Félidőben megfordítottam a padlizsánkarikákat és alig bírtam megállni, hogy fel ne faljam az egészet rögtön az elején.

Itt mutatom a vadiúj sószórómat, amit Mazsitól, Vikitől és Ercsitől kaptam szülinapomra. Egy ideje szerettem volna már én is egy ilyet, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire imádni fogom! Olyan jó vele sózni, főleg ilyen ételeket, amit érzéssel kell, szépen, egyenletesen, szinte rálehelni a kajára a sót. :-) Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy szerezzen, vagy szereztessen be a családjával. Én mindenesetre nagyon köszönöm!

Amikor megsültek a padlizsánkarikák és a paradicsomkarikák, az aprítógépembe dobáltam őket (már amelyiket nem ettem meg), 3 gerezd fokhagymát is daraboltam hozzá, löttyintettem bele egy kis olivaolajat és összeturmixoltam. Ezt a néhol kicsit darabos pépet töltögettem a tésztacsövecskékbe, majd a besamellel kikent sütőtálamba tettem szépen egymás mellé.

A besamel szokás szerint 3 dkg vajból, egy evőkanál lisztből és úgy 4-5 deci tejből készült. A vajat egy lábosban felolvasztottam, beleszórtam a lisztet, jól elkevertem, majd a tejjel apránként felöntöttem úgy, hogy a kézi habverőmmel folyamatosan kavargatva mindig vártam, hogy besűrűsödjön. Amikor minden tejet felvett (és úgy éreztem, hogy többet már köszöni szépen, de nem bír), sóztam, borsoztam, megszórtam őrölt szerecsendióval és félretettem.

Tehát a besamellel kikent sütőtálba sorakoztattam a töltött paccheriket, ráöntöttem a maradék besamelt úgy, hogy a tésztákat mindenhol befedje. A tetejére sajtot reszeltem és 180 fokos sütőben először fóliával lazán letakarva, majd anélkül jól összesütöttem, amíg a tészta megpuhult.

Nagyon finom lett, bár legközelebb kevesebb fokhagymával fogom csinálni, mert annak az íze mindent elnyom, ráadásul nem tudom bevinni a munkahelyre ebédre, mert annyira illatozik. Ettől eltekintve szerintem jó ötlet volt ez a vegetáriánus verzió.

Rakott tészta sült csirkével

Csincsillától szereztem ezt a receptet, mert ő is megsütötte a héten, de persze nem fényképezte le. Maradék sült húshoz keresett receptet, és hiába ajánlottam neki vagy tizet, inkább összedobta találomra ezt a sült húsos rakott tésztát. Én pedig megvettem a szokásos heti két darab csirkemell-adagunkat és a második elkészítéséhez kerestem ötleteket (Az elsőből rizses húst csináltam.), így hát nekem nem maradék sültből készült, hanem frissen sütöttem ki a mellszeleteket ehhez a vacsihoz.

Na tehát: a csirkemellet kifiléztem, csont és bőr mehetett a mélyhűtőbe, a két melldarabot 3-3 szeletre vágtam, sóztam, borsoztam és olivaolaj-vaj keverékén szép pirosra sütöttem. Ekkor félretettem hűlni és a fennmaradó olajon kábé 6 duci gerezd reszelt fokhagymát megfuttattam, majd az apró darabkákra vágott csirkemellet is visszadobtam a serpenyőbe. Tettem rá két kanál tejfölt, egy pohár tejszínt, sóztam, és megszórtam szárított petrezselyemmel a szószt. Közben fél zacskó (25 deka) 4 tojásos csavart tésztát kifőztem, leszűrtem és a mártásba öntöttem. Jól összekevertem és áttettem egy sütőtálba.


A tejszínes-tejfölös szószt a tészta hamar felszívta, ezért készítettem hozzá egy kis besamel mártást kb. 3 deka vajból, 1 kanál lisztből és 3 deci tejből. A besamelt megfűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval és a tésztára öntöttem.

A tetején egyenletesen elosztottam a reszelt sajtot.

200 fokos nem előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a sajt szépen ráolvadt a tésztára és itt-ott picit megpirult.

Tomának nagyon bejött, azt mondta, ilyet máskor is csinálhatok, és persze nekem is ízlett!

Krumplilasagna

Elképzelem Kedves Névtelen Kommentelő barátunkat, amint ül a gép előtt és most sokkot kap. Arcára ráfagy a mindig ottlévő jóindulatú mosoly és halkan felkiált: Ezek nemcsak rizottót, de lasagnát se tudnak készíteni! Amint alábbhagy a döbbenete, előkeresi A Szakácskönyvét, ellenőrzi a receptet, majd magához ragadja a billentyűt és bekommenteli névtelenül, hogyan is kellett volna ezt az ételt készíteni. Nem kell Kedves, ne tedd! Tudjuk hogy kell! Azért csináljuk másképp! Szeretünk kísérletezni...

Na szóval, nyilván nem én találtam ki ezt az újfajta rakott krumplit, lasagnát vagy krumplimuszakát (melyiktől döbbenne le jobban?), de ma én IS kitaláltam. Úgy történt, hogy vettem a paradicsomos húsgombóchoz 80 deka csirke felsőcombot darálni, csak azt nem kalkuláltam be, hogy filézés után a fele mehet Zokninak. Így tehát maradt még az előzőleg említett étel elkészítése után kábé 15 deka darált húsom. Törtem a fejem, mi legyen vele? Tegyem a mélyhűtőbe, amíg nem veszek újabb adagot? Töltsek meg vele valamit? De mit? Így jutott eszembe a krumpli: Töltött krumpli! Nagyszerű ötlet!

Neki is álltam a ragut elkészíteni: egy fej hagymát, egy szép szál sárgarépát, két gerezd fokhagymát és egy kis zellert aprítógéppel felaprítottam, majd mehetett a serpenyőbe és olivaolajon sütöttem őket együtt jó pár percig. Amikor már jó fonnyadt volt a sok zöldség, hozzáadtam a darált húst, és szorgalmas kevergetés mellett ezt is pirítottam a serpenyőben. A hús kifehéredése után öntöttem rá egy deci házi paradicsomlét és egy kis vizet, sóztam, borsoztam és lassú tűzön főztem nagyjából 20 percig.

A ragukészítés alatt megfőztem 4 szép közepes szem krumplit héjában. Amikor kihűlt, lehúztam a héját. Azon gondolkodtam, hogyan is vájjam ki a belsejét, és aztán mit csináljak a krumpliforgácsokkal, amikor kipattant az isteni szikra: nem is tölteni fogom, hanem rétegezni! Nosza, nekiálltam még fél liter tejből egy kis besamelt is készíteni. Amikor minden hozzávaló elkészült, elkezdtem a rétegezést: alulra besamel került, erre két szem krumpliból egy sor, erre tettem a miniadag 15 deka húsból és jó sok zöldségből készült ragut, megint megcsöpögtettem a besamellel, szórtam rá egy maréknyi reszelt goudát és betakartam utolsó rétegnek egy sor krumplival. A krumplirétegeket mind a két sorban meg is sóztam kissé. Fóliával letakartam a sütőedényt és mehetett a nem előmelegített 200 fokos sütőbe 40 percre. Ekkor kihúztam a sütőből, megszórtam még egy maréknyi reszelt sajttal, és fólia nélkül még visszatoltam 10 percre.

Fiam, aki veleszületett agyi problémák miatt :-) nem szereti a lasagnát, ezt a kaját falta! Annak ellenére, hogy ilyen csúnyán néz (ez is) ki szegény, hihetetlenül finom lett! Baj?

Mángoldos lasagna

Csincsillától kaptam a cukkinik mellé egy szatyornyi (kb. félkilónyi) tésai mángoldot, és amint megláttam a gyönyörű leveleket, tudtam, hogy ezt a lasasgnát fogom készíteni belőle. Még sohasem ettem mángoldot, de Csincsillától és másoktól is úgy tudtam, olyan, mint a spenót.

A lasagnához először főztem egy adag darált húsos mártást, a szokásos módon (lásd muszaka, bolognai spagetti), majd alaposan megmostam és a vastag szárától megszabadítottam a mángoldot. Nyers állapotban így néz ki egyébként:

Egy teflonserpenyőben olivaolajon megfuttattam két gerezd karikára vágott fokhagymát, majd rádobtam a tisztított mángoldot és gyakran forgatva együtt sütöttem, pároltam őket. Isteni illata volt és nagyon élveztem ezt a műveletet, mert menő főzős műsorokban (pl. Nigella, Jamie) gyakran készítenek ilyen spenótos köretet valami mellé és annyira elegáns, ahogy hosszú fogócsipesszel forgatják a spenótleveleket a sistergő olajban, már többször elhatároztam, hogy kipróbálom.

Amikor a mángoldleveleknek már visszataszító kezd lenni a küllemük, akkor kellene köretnek feltálalni, de én persze nem vagyok ilyen bátor, inkább pépesítettem a fokhagymákkal együtt. Ellőtte persze sóztam, borsoztam, talán túlságosan is...

Egyszer biztosan ki fogom próbálni azt is, hogy ilyen állapotában eszem meg valami mellé! Mint tudjuk, általában amilyen csúnya, olyan finom...

Már csak egy sima besamel mártást készítettem 5 dkg vajból, két púpozott evőkanál lisztből és kábé 6 dl tejből, amit szintén sóztam, borsoztam és szerecsendióval megszórtam. Ezután következett a rétegezés: a jénai aljára kis besamelt terítettem szét, erre jöttek a lasagne-lapok, rá egy kis darált húsos ragu, erre megint besamel, tészta és itt következett a lényeg, a pépesített, és fokhagymától erősen illatozó mángold. Ezt megint leöntöttem besamellel és szórtam rá kis reszelt sajtot, hogy még különlegesebbé tegyem ezt az emeletet. Befedtem tészalapokkal, arra megint besamel és húsos mártás került, majd legvégül kellett volna megint tészta, de sajnos elfogyott, így hát a húsos ragura megint besamelt öntöttem.

40 percre betoltam a 175 fokos nem előmelegített sütőbe, és az utolsó 5 percben szórtam rá még egy kis reszelt sajtot. Nagyon finom lett, de az utolsó szintről eléggé hiányzott a tészta. Így jár, aki spórolni akar és nem veszi meg a lasagne-lapokat, pedig ott megy el előtte a boltban!

Muszaka

Az elkészült muszakánk, a tetején a Babutól kapott saját termés koktélparadicsommal. Ez egyszerűen gyönyörű!

Mazsi nemcsak nyaralni volt Görögországban, hanem dolgozott is. Az volt ugyanis a feladata, hogy minél több görög kaját kóstoljon meg és fényképezzen le, amit majd itthon megcsinálunk mi is és feltesszük a blogba. Íme a görög és a mienk:



Szerintem mi győztünk! (Még akkor is feltűnő a győzelmünk, ha a telefonnal készített fénykép nem olyan meleg színeked ad.)

Ez a kaja nem egy egyszerű dolog, szerencsére én csak kukta voltam Mazsi mellett. Nekem csak a darabolás, mosogatás, kólatöltés meg ilyenek jutottak hagyatkozhattam Mazsi kitűnő ízlésére és főzésimádatára. Így ketten szépen jó kétórát elvoltunk, majd mialatt a muszaka a sütőben sült 40 percet, hulla fáradtan lementünk a kiskertbe locsolni, míg végül nagy nehezen, este 8-kor hozzájutottunk jól megérdemelt vacsoránkhoz. Viszont nagy szerencse, hogy szombatra már egészen biztos nem marad belőle egy falat sem!!!

A muszaka hozzávalói egyrészt görög emlékekből merítve, másrészt a Boritól kapott recept utasításai alapján: 50 dkg krumpli héjában megfőzve, felkarikázva, 50 dkg padlizsán felkarikázva, besózva, 50 dkg cukkini felszeletelve, besózva, 50 dkg paradicsom (vagy több), héja lehúzva, 50 dkg darált hús, 2 nagy fej hagyma, 2 duci gerezd fokhagyma. A besamel mártáshoz: 5 dkg vaj, 5 dgk liszt, 6 dl tej, só, bors, szerecsendió, 2 tojás.

Azzal kezdtük, hogy odatettük a krumplit héjában főni, majd rögtön ezután a darált húsos ragut. Ehhez Mazsi felaprította a hagymát, megdinsztelte, amikor jónak ítélte, rátette a darált húst és azt addig pirította folyamatosan kevergetve, mig szépen apró darabokra nem tört. Rádobott félkiló apróra vágott paradicsomot, a két fokhagymát lereszelve, öntött rá egy kis üveg házi paradicsomlét (ez nincs a receptben), só, bors, és máris békén hagytuk főni. Ezzel már csak a folyamatos kóstolgatás és utófűszerezés volt a dolgunk.

(Eközben a kukta persze nem lóghatott, megpucolta, feldarabolta és besózta a padlizsánt és a cukkinit. Elmosogatta a húsdarálót és a többi eszközt.)

Amíg a ragu főtt, egy serpenyőben több részletben, olivaolajon Mazsi megsütötte a papírtörölközővel letörölgetett cukkinit és padlizsánt. A kukta elkezdte a rétegezést:

A kiolajozott tepsibe első réteg volt a krumpli, utána következett a sült padlizsán, erre öntöttük az istenien elkészített ragut, befedtük a sült cukkinivel, legvégül pedig 4 db paradicsomot karikáztunk a tetejére.


Ekkor készítettük el a besamelt. 5 dkg vajat lassan megolvasztottunk, ebben kevergettük kézi habverővel egy kis ideig az 5 dkg lisztet, majd apránként felöntöttük az 5 dl tejjel. Addig kevergettük, míg jól be nem sűrűsödött. (Lehetett volna többet is csinálni ekkora tepsi kajára, de nem volt otthon több tej). Amikor besűrűsödött, beletettük a fűszereket (só, bors, szerecsendió), Mazsi tovább kevergette még amíg ki nem hűlt, mert ekkor kellett még belekeverni 2 egész tojást. Az elkészült besamelt szépen elosztottuk a paradicsomok tetején.


Ezután 175 fokon 40 percet sütöttük. Amikor letelt a 40 perc, egy kis reszelt sajtot szórtunk rá és még 5 percre visszatoltuk a sütőbe.


A végére megérkezett a tesóm is, és bár azt mondta, hogy túl nagy kockát vágtunk neki, gond nélkül befalta ő is az adagját (pedig nem is volt éhes!). Megbeszéltük Mazsival, hogy ez lesz az a kaja, amit imádunk, de egy évben egynél többször nem csinálunk meg. (Ha kibírjuk)