Kozi húslevese és 2+1 új versenyző a Napi cuki rovatban

 

Kozi tesóm barátnője már ezer éve, és nagyon jól főz, szeret is főzni, na meg főleg enni, és néhány éve kiköltözött Grazba. (Grácba persze, de megnéztem a szótárban és tényleg így kell írni.) Szóval Grazban él, és szeret mindenkit vendégül látni, és egyszer amikor tesóm kiment hozzá vendégségbe, ezzel a levessel várta őt. Eszméletlenül finom, és villámgyorsan elkészül. Vannak időszakok, amikor heti rendszerességgel főzöm, de nem tudom megunni. Valamiért nekem magamtól sosem jutott volna eszembe nem a klasszikus módon főzni a húslevest, bár csináltam már a koleszterindiétás szakácskönyvből egy csirkelevest, de abban volt liszt is (minek?), és találtam Beától egy pulykalevest is, ami hasonló. Csincsilla a krémleveseket tolja inkább, legalábbis most ez derült ki, ahogy végignéztem az elmúlt 14 évet. 

Hozzávalók:

• fél csirkemell
• 1 csokor újhagyma
• maradék hegyes erős vagy tv paprika, ha van, de nem fontos
• 2-3 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• negyed zeller
• 1 nagyobb krumpli
• 3-4 fej gomba
• 1-2 csokor petrezselyem
• só, bors, leveskocka (kihagyható), kurkuma
• opcionális: borsó, karalábé, vagy bármilyen leveszöldség, amit el tudsz képzelni bele.
• eperlevél tészta

Kicsi olajon vagy kacsazsíron vagy a kettő keverékén megdinszteltem a hagymát, vele együtt a maradék paprikáimat, most egy kis zöld és egy piros színű paprika volt a hűtőben. Amíg ezek vígan dinsztelődtek, megpucoltam és apró darabokra vágtam a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, és ebben a sorrendben dobáltam be őket is a lábosba dinsztelődni. Amikor végeztem, felöntöttem jó sok vízzel, sóztam, borsoztam, beletettem a fűszereket is. Én szoktam leveskockát használni, mert jobban ízlenek a kaják az ízfokozó miatt, de persze nem kötelező, biztosan anélkül is nagyon finom ennyi finomsággal. Szóval felöntöttem vízzel, és amíg felforrt, apróra felkockáztam a fél csirkemellet is, és azt is beledobtam a levesbe. Ezután következett a krumpli, amit szintén pucoltam, aprítottam, majd a gomba, ugyanezt az eljárást szenvedte el, és mind ment a levesbe. Főztem egy kicsit, nem tudom meddig, amíg nagyon éhes nem lettem. 

Van, amikor lefedve, nagyon lassan forralom, mert azt képzelem, hogy úgy lesz a legfinomabb, de van, amikor nem képzelek semmit, mert éhesen csak az evésről lehet képzelődni. Amikor majdnem kész, aprított petrezselymet is szórtam bele. 

Az eperlevél tésztát külön szoktam megfőzni, mert nem szeretem, ha felszívják előlem a levest. Tálaláskor összekeverem őket, és megszórom még egy kis petrezselyemmel.

Napi cukinak pedig új versenyzők neveztek be, az egyiküktől engedélyt kaptam a bemutatásra, a másik kettőtől nem kértem engedélyt:

Toma egy fotózáson segédkezett a hétvégén, ahol persze nem ő volt a modell, ő csak segíteni ment, de a két kutymány is csak kellék volt, és amikor nem használták őket a gazdiról készült fotók szépségének emeléséhez, akkor Toma vigyázott rájuk. Ezek asszem igazi pitbullok. Mind a három.

Nyár eleji kakukkfüves sült zöldségek (vegán, gluténmentes)

Gondolom, írtam már, hogy nálunk mindig ez a menü, sült zöldség. Lehet előtte leves, lehet hozzá valamilyen csirke (általában párolt, mert az a legegyszerűbb), saláta kötelező, de sült zöldség mindig van, mindig abból, ami épp nagy tömegben kapható. Ez a spárgás változat a kimondhatatlan nevű Hugh hármas könyvéből jött lánykorában, de már annyira megváltozott, hogy édesapja sem ismerne rá. Azt hiszem, nem szoktam csekkolni, hogy mennyit nő vagy romlik az előadás színvonala a premier után. Ebben most újkrumpli, édeskrumpli és fehér spárga van (több órás tisztogatás után, eléggé utálom csinálni). Mindent megpucolok, összedarabolom. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, beleszórom, öntök rá jócskán olívaolajat, só, bors, és egy kanállal összekeverem. Nem szeretek csupasz kézzel pacsmagolni. Ez túl sok egy tepsibe, jobb lett volna kettőben sütni, de nem működik a légkeverésem, szóval maradt az egy. (Ha már erről van szó, nem beépíthető tűzhelyből tud valaki valamit ajánlani? Eddig felül gáz, alul villany volt, és maradnék is ennél a megfejtésnél, csak egy újra lenne szükségem, csak nincs időm utána kutakodni.) De azért így is jó lett. Mármint a zöldség ilyen zsúfoltan. Ment a tetejére pár ágacska friss kakukkfű, aztán irány a 200 (?) fokos sütő, legalább egy óra. Legalábbis nálam. Kétféle saláta volt hozzá, egy újkáposzta-sali (imádjuk, és ha egyszer lefényképezem, talán be is írom), meg egy lágyabb mix.

Napi cukinak meg pár háziállat. Nappali. Délelőtt. Szerintetek hová süt a nap?

Most már azért néha Tésára is kijutunk Íme egy hétvégi tornácos Kófic. Jól nézzétek meg, hamarosan rövidebb frizut kap.

Az özönvizek miatt brutális odalent a fűhelyzet. Viszont tengernyi a virág. Szép, mi?

Zöldséges gomba rizzsel, magyarázkodással

Hát ilyeneket eszünk, ha éppen nem párolt csirke van sült zöldséggel. Nem is írok receptet. Mert minek. Ezek azok az ételek, amik vagy nagyon jók, vagy ehetetlenek. És ezen nem segít a pontos recept sem (ámbár ugye nem patikamérleggel állok a konyhában). Mert nem egyformák a gombák, a zöldségek, a fűszerek, a sók, a zsiradékok, és nem is folytatom. Van olyan ismerősöm, aki annyira ízetlenül főz, hogy az már fáj (pedig nem kívánom az erős fűszerezést, de az ízeket igen). És több olyan is, aki egyszerűen annyira jól csinálja, hogy elolvad tőle az ember. De hát ezt tényleg nem lehet receptből. Jól el lehet rontani, ha túl zsíros, ha túl száraz, ha a zöldségek lekvárrá maszulnak, ha nem illenek össze a zöldségek. Ha túl van fűszerezve. Vagy ha nincs íze. Mirelit zöldségeknek általában nincs, azokkal nemigen érdemes komolyan kísérletezni. Ebben vöröshagyma volt, gomba, zellerszár, édeskrumpli, újhagyma, friss majoránna (vagy oregánó? ki tudja már.). Fokhagyma, só, bors. Wokban csinálom, tényleg 15 perc alatt kész, és nem egyszerre teszem bele a zöldségeket, a vöröshagymával kezdtem, és az újhagyma zöld szárával fejeztem be. Annyira finom. Nagy szerencse ebben a gluténmentes életben, hogy imádom a rizst, mindet, a fehéret, a barnát, a drágát és a szarvasi b rizst egyaránt. De egyébként is illik hozzá. Ha nem sült zöldséget eszem, akkor zöldséglevest, most például épp a zelleres lencseleves az új kedvenc, persze ahogy melegszik, ki fogok szeretni belőle. Ha meg süti, akkor a legtöbbször valami rém egyszerű kevert tészta, mentes kivitelben, szokás szerint mindent összekeverek, amit találok itthon. Ennél bonyolultabb dolgok nagyon ritkán készülnek, és ha igen, akkor általában nem is kerülnek be a blogba, mert nincs időm fényképezni.

Napi cukinak meg a napozóbrigád. Mostanában elég sokat vagyok itthon, végignézhetem, ahogy mennek szépen a nap után. A keleti hálószobában kezdik, aztán átköltöznek a keleti-déli nappaliba, és mennek a fény után. Kora délután ér a közös kanapénkra. Nehéz megállni, hogy ne feküdjek közéjük. Nem is mindig sikerül, hogy őszinte legyek.

Nyáron nem főzök

Mert ilyeneket eszünk. Nem lettünk vegák, a fiúk általában esznek hozzá füstölt húst, és időnként csinálok párolt csirkét, de hát azon végképp  nincs mit fényképezni. De ezeket a zöldségeket mindnyájan nagyon szeretjük. A fenti képen petrezselymes újkrumpli van, párolt brokkoli, nyers saláta meg csíra. Petrezselymes újkrumplin kb. el is vagyok egész nyáron. Megpucolom, apróra felkockázom, beleszórom egy vastag talpú lábasba. Öntök alá olívaolajat (ha azt akarom, hogy vegán legyen), sózom, és közepes lángon sütöm, néha megkeverem. Ha le akarna égni, de még nyers, akkor pici vizet öntök alá. Ha kész, elzárom a gázt alatta, és rögtön megszórom jó sok összevágott petrezselyemmel, és ennyi. Bármikor, bármennyit, melegen, hidegen, imádom. Jó krumpliból még jobb.

Ezt meg Rebeka csinálta, céklás tócsni, egyszerű salátával. A tejevők kaptak hozzá joghurtos öntetet is. Nem kell olajban tocsogni, szépen megsül a sütőben. És abbahagyhatatlanul finom.

Napi cukinak meg fekete-fehér. Egy pici drappal.

Almás zöldségragu (gluténmentes, vegán)

Isteni vegán ételek készülnek nálunk, de lusta vagyok lefotózni, szóval rendre nem blogolok. Azért sem töröm magam a fotózásért, mert annyira egyszerűek, semmi bonyolultat nem eszünk. Most elhatároztam, hogy ha olyanok a fényviszonyok, meg az élet, akkor néha azért írok róluk. Hátha valakinek ez is új. Vagy kap valami ötletet. Ez az almás cucc is nagyon jó. Sült újkrumplival olyan zseniális, hogy a rosszullétig lehet enni. De persze jó rizzsel is, vagy magában, és még salátát is lehet mellé enni.
Ezeket általában a wokban szoktam megcsinálni. A wok tényleg nagyon gyors, szóval érdemes mindent előre összevágni, főleg első alkalommal, aztán úgyis látja az ember, hogy jön ki jól az idővel.

Hozzávalók:
2-3 nagy vöröshagyma
olívaolaj
pár gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
50 dkg brokkoli
1-2 nagy alma
petrezselyem zöldje
só, bors

Először is összevágom a hagymát (nem túl apróra), és pár evőkanál olívaolaj társaságában felrakom dinsztelődni, néha megkeverem. Közben aprítom a többi zöldséget. Ha túl lassú lennék, akkor a kész hagyma alatt elzárom a gázt.

Itt szépen látszik, hogy minden fel van aprítva. A brokkoli szárából is megmentem a használható, középső, nem fás részt. A meghámozott gömbért és fokhagymát aprítógépben kicsinyítem (lehet reszelni is). Az almát és a petrezselymet ráérek felvágni, mert azok csak a legvégén mennek bele.

Az üveges hagymára rádobom a fokhagyma-gyömbér kombót, és szűk percig kevergetve sütöm, utána mehet rá a répa, gyökér, brokkoliszár. Sót még mindig nem rakok hozzá, és kevergetem időnként, hogy süljön, de az alsó darabok nehogy megégjenek. Elég rendesen összeesik. Nem kell túlsütni, épp hogy roppanós maradjon mindenki. Ha nagyon elkezdene odasülni, akkor pici víz mehet alá. A végén meg hozzá a brokkolirózsa, és egy-két perc múlva a héjastul összevágott alma, és végre jöhet a só, bors. Ha már elzártam alatta a lángot, hozzákeverem a felaprított petrezselyem zöldjét.

Napi cukinak meg egy régi meg egy új kép. Ez az első 2011-ben készült, akkor mindnyájan végigmentünk a Horváth Józsefen, már nem emlékszem, hány km, de sok, 40-50 között tippelek. Kóficka akkor már 8 éves volt. Nagyon elfáradt, de saját lábon teljesített. Meg is kapta érte a kitűzőt.

Ezt a képet pedig két hete lőttük. Pont arra jártunk véletlenül, egy pici, tizenvalahány kilométeres sétán. Kóficka csak szebb lett az elmúlt öt évben. Az 50 km már nem menne. De a tizennemtudomhány lazán, pancsolósan. Zsuzsi meg elnyűhetetlen:) Pedig már ő is elmúlt tíz éves.

Krémleves

Az emberiség egyik fele a húslevest, a másik a krémleveseket szereti, és én persze az utóbbi félbe tartozom. Egyszerűen imádom. Darabosan már nem annyira, még a zöldségleveseket sem, de átturmixolva nem bírok velük betelni. Nyilván valami babakori trauma:) Mindig van valami aktuális szerelem, de tulajdonképpen mindet nagyon bírom. Mármint azokat, amiket én csinálok. Halál egyszerű, de azért sok rossz is flangál belőle.
Jól el lehet például rontani:
- tejszínnel. Nem szeretem a tejszínes leveseket. Szerintem semmi szükség rájuk egy zöldséglevesnél.
- sok vízzel. Üres mosogatólé lesz.
- túl kevés vízzel. Utálom, ha túl sűrű, és megáll a kanálon.
- kevés fűszerrel. Legyen már valami íze.
- bármilyen betéttel (levesgyöngy, tészta és társaik). nem kérek hozzá semmit, köszönöm. legfeljebb egy szelet magos kenyeret, ha épp olyanom van.

Akkor pár recept is, ne csak rizsa legyen. Kétféleképpen szoktam készíteni: vagy úgy hogy egyszerűen megfőzöm az adott zöldség(eke)t, fűszerezem, áttöröm, vagy úgy, hogy egy kis zsiradékon hagymát párolok, és ezen az alapon indul a leves.

Fehérrépás-almás - ő az aktuális nekem legjobb
Az ötletet még ezer éve Chili és vaníliától vettem (azt hiszem), persze ki emlékszik már az eredeti receptre. Tehát egy vöröshagymát felkockázva egy kis olíván üvegesre sütök. Utána rádobok 3-4 nagyobb gyökeret meg egy cikk zellert, hámozva, kockázva, és félig megpárolom. Felöntöm vízzel, forralom, amikor már majdnem puha, mehet bele a meghámozott, felkockázott 1-2 alma. Fűszerezem, áttöröm, és kész is. Egyszerre édes, savanykás, zöldséges, isteni.
Fűszerek: só, bors, icipici méz, pici fahéj.

Csípős sütőtökös
Ez is hagymás alapon indul: olívaolaj, felaprított vöröshagyma. Erre megy a meghámozott, felkockázott, nyers tök (egy kisebb kanadai, mondjuk), meg 2-3 nagyobb sárgarépa felkarikázva. Ha már félig puhák, vízzel felengedem, puhára főzöm, áttöröm. Ha van sült tök, akkor ezt csak a répával játszom el, és a vízzel együtt rakom hozzá a sült tököt. Ha jó édes a tök, akkor mehet hozzá egy-két narancs kifacsart leve is. Fűszerezem. Ez is annyira, de annyira finom!
Fűszerek: só, bors, római kömény, kömény, csili

Lencsekrémleves
A Jolitól kaptam először, és nagyon-nagyon ízlett, szóval én is rászántam magam. Megmosok úgy 10-12 dkg lencsét, hideg vízben felrakom főni a fűszerekkel együtt. Rakok hozzá egy kisebb sárgarépát is, feldarabolva. Ha megfőtt, kidobom belőle a babért meg a citromhéjat, és áttöröm. Csókolom, ennyi. Amikor először csináltam, irtó ízetlennek éreztem, de pár órás állás után sokkal finomabb lett. Türelem. A Joli rakott a főzővízbe még hagymát is, nagyon jót tesz neki.
Fűszerek: só, bors, 1-2 babérlevél, kömény, citromhéj

Aztán a régi kedvencek:
- Mentás-bazsalikomos zöldborsóleves. Télen menta és bazsalikom nélkül, fagyasztottból.
- Spárgakrémleves. Hát ez csak szezonban.
- Brokkolikrémleves. Fagyasztottból, egész évben. megunhatatlanul finom.
- Karfiolkrémleves. Ez is egész évben jó.
- Currys répaleves. Annyira imádom!!!
- Zöldségkrémleves. Pont ugyanígy készül a zellerkrémleves is, nyilván csak zellerből.

Napi cukinak meg egy tavalyi kép. Szerintetek lesz az idén is tavasz? Kezdem elveszíteni a reményt.

Újkrumpli spárgával és túróval

A receptet Rebekáéktól tanultam, meghívtak minket ebédelni, és annyira, de annyira isteni kaját kaptunk. Volt ez az újkrumpli+spárga+grillsajt, isteni friss salátával, desszertnek meg epres morzsa (természetesen gluténmentes) kávéval. Nem annyira gyors, mint amennyire látszik, mert sokat kell vagdalni, de megéri, mert annyira isteni. Ők pedig a Hughtól tanultál, ha jól emlékszem (Három jó dolog a tányéron). Egyébként is imádjuk a sült zöldségeket, egész télen ezt esszük, ez meg egy ilyen májusi változat. Még mindig minden piac tele van friss spárgával, nem is emlékszem olyan évre, hogy ennyire elhúzódott volna a spárgaszezon. Tegnap, amíg Kóficka szépült a szalonban, volt egy órám bóklászni és persze bevásárolni a békásmegyeri piacon, ide évente pont kétszer szoktam eljutni, amikor Kófickát csinosítják. Iszonyat mennyiségű eper, borsó, répa, újkrumpli, cseresznye, tök, karalábé, paradicsom, paprika, dömpingáron. Cseresznye négyszázért, eper a legtöbb helyen ötszázért (de láttam négyért is), borsó 200-400, és a gyökérzöldségek meg kb. ingyen. Az egyik helyen hatalmas répacsokrok voltak 50 forintért, nyilván azért volt olcsó, mert több szálúak voltak, de frissek voltak és tökéletesen használhatóak, ugyanennyiért egy csokor gyökér is hatalmas zöldekkel (Pomázon egy kis csokor zöldjét sem kapok meg ennyiért), szóval a fél piacot haza tudtam volna vinni. (Nem zöldség, de itt az egyik hentesnél meseszép kutyakaját is szoktam venni, most marhamájat 290-ért és marhatüdőt 190-ért.) Az újkrumpli meg szinte ingyen van. Tehát mindenből jól bevásároltam, és jöhetnek a zöldségek zöldséggel. Ez a spárgás cucc magában is isteni, de a húst sem rontja el.

Hozzávalók:
- kb. 1 kg újkrumpli
- 50 dkg spárga
- 1 csokor új répa
- pár marék túró
- pici füstölt szalonna (tényleg icipici, mint egy gyufásskatulya harmada vagy negyede) - vegák felejtsék ki belőle
- olaj
- só

Az eljárás a szokásos, mindent meghámozok, feldarabolok. A spárgát megmosom, kézzel letöröm ott a szárát, ahol elpattan. Ha nem elég friss, akkor ez elég magasan lesz, de nem érdemes takarékoskodni, mert az úgyis ehetetlen része (nem kell kidobni, lehet belőle zöldséglevet főzni, pont jó lesz egy főzelékhez). Egy tepsibe sütőpapírt terítek, kikenem olajjal, ráborítom az összevágott zöldségeket. Annyit érdemes belerakni, hogy nagyjából egy rétegben legyenek a zöldségek (kicsit lehet több, mert össze fognak sülni).

Megint öntök rá egy kis olajat (mondjuk összesen 2-3 evőkanálnyi egy tepsire összesen, alul-felül), megsózom, és összekeverem. Nem szeretek kézzel matatni a konyhában, de ezt tényleg azzal a legegyszerűbb. Forró sütő. Amikor már kezd színesedni a krumpli, kiveszem, és rászórom a túrót meg a pici kockákra vágott szalonnát, és készre sütöm. Édes is, sós is, ropogós is, tényleg isteni. Én helyből két tepsivel szoktam csinálni.

Napi cukinak meg két húsvéti eb, merthogy az akkori képeket még nemigen volt módom betenni (merthogy nem írtam).

Zöldborsós édesburgonya

Ezen a télen folyamatosan zöldségragukat ettünk, és úgy tűnik, hogy tavasszal is folytatódik a trend. Teljesen elbűvöl, hogy ugyanaz a pár zöldségféle egészen másként viselkedik sütőben sütve, serpenyőben vagy wokban, mindig valami más lesz belőle. Általában a legegyszerűbb zöldségeket használjuk (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, káposzta), és fűszert is elég keveset rakunk hozzájuk, mert nem kell elnyomni a jó kis sültzöldség-ízt. Ez az édesburgonyás egy kifejezetten jól sikerült darab, megérdemli a megörökítést.

Hozzávalók:
4 nagy édesburgonya
kb. 30 dkg fagyasztott zsenge borsó (tényleg zsenge legyen, abból jó csak)
4 nagy vöröshagyma
1 darab gyömbér
5-6 fokhagymagerezd
pici őrölt római kömény
őrölt fekete bors
1-2 kávéskanál erőspaprika-krém
1 kávéskanál méz
olívaolaj
só
kecskesajt
egy darabka füstölt szalonna (ha belefér, mert isteni ízt ad neki)

A felkockázott picike szalonnát (tényleg nem kell sok, olyan negyed tenyérnyi darabka, ha vékony, egyébként még kisebb) egy wokban kiolvasztjuk, öntünk még hozzá némi olívát, és megsütjük benne a felkarikázott hagymát, szigorúan só nélkül, mert nem szaftot akarunk, hanem ropogós hagymát. Ha már kezd barnulni, hozzáadjuk az átnyomott fokhagymát és a lereszelt gyömbért, kevergetve sütjük még egy percig. Ekkor rádobjuk a meghámozott, feldarabolt édesburgonyát, és elkezdjük együtt sütni. Közben mehet hozzá már só, római kömény (tényleg nem kell sok, ne domináljon az íze), erőspaprika-krém. Egy idő után már nagyon száraz, de még félig nyers a krumpli, ekkor szoktam alá önteni egy kis vizet (jobb lenne alaplé, de az valahogy nincs kéznél sosem ilyen kis mennyiségben). Ha már gyakorlatilag kész, akkor mehet hozzá a fagyasztott borsó, a bors meg a méz, ezzel már csak egy-két percig kell együtt főzni. Utána még ráteszem a fedőt, és úgysem olyan a családunk, hogy az asztalnál várná a kész ételt, szóval fél órácskát még elpihenget alatta, a vastag öntöttvasban meleg marad, hála istennek. Érlelt kecskesajttal mennyei.

Napi cukinak meg egy kis délutáni nézés.

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná

Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:

"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J

Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.

Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.

De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):

-          2 tojás

-          3 közepes méretű cukkíni

-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)

-          ½ csésze reszelt parmezán

-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)

-          só

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)

Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.

Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.

Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.

Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????

Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor
só
bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.

 

Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.

Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:

Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)

Zöldséges hajdina

Volt már nálunk, gusztustalan képpel. Tényleg nem túl fotogén, de azért ez a mostani egy fokkal jobb. Az íze meg többel, a ráncfelvarrás irtó sokat dobott rajta. Nagyon finom.

Hozzávalók:
- 1 pohár fehér hajdina
- fél evőkanál libazsír
- 1 vöröshagyma
- kb. 50 dkg sütőtök
- 1 nagy sárgarépa
- fél fej káposzta (kisebbfajtáról van szó eleve)
- egy jó nagy marék savanyú káposzta
- só, bors, őrölt kömény, cukor, szójaszósz

Pici sóval vízben puhára főzöm a hajdinát, eltart egy darabig, közben van idő megpirítani a zöldségeket. Kisebb darabokra vágom a meghámozott zöldségeket, a hagymát még kisebbre. A wokban felforrósítom a zsírt, halványbarnára sütöm benne a hagymát, majd rádobom a többi zöldséget (beleértve a savikápit is), és őrölt köménnyel, só nélkül, kevergetve erős lángon megsütöm. Nem tart sokáig, mondjuk tíz perc összesen, akkor jó, ha a répa meg a tök olyan finom roppanós. A végén tetszés szerint ízesítem, tehát most még ment bele só, őrölt fekete bors, egy teáskanálnyi cukor, meg a szójaszósz. A megfőtt hajdinát belekeverem, és kész is van. Lehet ráreszelni valami finom sajtot, nagyon finom. Ez egy irtó nagy adag, de nem érdemes kevesebbel molyolni, eláll egy darabig a hűtőben, legalább van mihez nyúlni, köretként is kiváló, magában is.
Ma nagyon éhes voltam, és nem akartam a biohajdinámat bedugni a mikróba, tehát egy kis serpenyőben olvasztottam némi füstölt szalonnát, abba szedtem bele a zöldséges kását, úgy melegítettem át, baromi jól állt neki. Persze a vegetáriánusságot ezzel (is) buktam.

Tökköretek

Fogalmazhatnék rendesebben is: zsályalevéllel sült fűszeres sütőtöktallérok vagy karamellizált csípős sütőtök fokhagymával. Mint látszik, változatlanul próbálok összebarizni (kösz, Bence) a sütőtökkel, több-kevesebb sikerrel. Ezek a sós, fűszeres, csípős változatok sokkal jobban bejönnek, mint a hagyományos, natúr, sütőben sült darabok. Egyébként is halálosan unom a krumplit/rizst/tésztát, legalábbis valami zöldséggel sokkal jobban esnek. Szombaton a hazahurcolt tök egyik feléből ezek a helyes tallérok mentek a sült hal meg a héjában sült krumpli mellé, vasárnap pedig eredetileg a Hédiék által javasolt mézes-fokhagymás töklevesre készültem, össze is kockáztam a maradék tököt, amikor bedőlt a tervezett menü, mert kiderült, hogy ezen a hétvégén mindenki rakott krumplit csinált. Lett akkor megint hal, meg maradék csirke, előkerült azért a rakott krumpli is, szóval ezt az eleve zavaros helyzetet már nem akartam egy levessel is terhelni, inkább megint köretet csináltam a tökből. Mind a kettő nagyon gyors, és szerintem finom is, nekem bejött.

Zsályás sütőtöktallérok
Hozzávalók:
- egy kanadai tök nyele
- egy marék zsályalevél
- só, bors
- kevés libazsír vagy olaj

A tököt felkarikáztam, levágtam a héját. Egy tepsibe papírt terítettem, kikentem olajjal (jobb lett volna, ha libazsírral teszem, csak lusta voltam), kiraktam a tökkarikákkal. Sóztam, borsoztam, majd mindegyikre rátettem egy-egy levél zsályát. Olyan 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg nagyjából meg nem puhultak a karikák. Ekkor felraktam a sütőben a grill alá, és olyan 5-10 percig grilleztem, hogy ilyen szép sült legyen a teteje. Kifejezetten csinos darabok lettek.

Karamellizált csípős sütőtök
Hozzávalók:
- egy fél kanadai tök
- libazsír vagy olaj
- némi csili
- 1 evőkanál barna cukor
- só, bors
- 2 fej fokhagyma
- 2 dkg vaj

Nagyobb kockákra vágtam a tököt. Összekevertem 1-2 kanálnyi olajjal (itt is jobb lett volna a libazsír, de továbbra is lusta voltam), sóval, borssal meg csilivel. Beleraktam egy tűzálló, lapos tálba. Közé tettem a két fej, félbevágott fokhagymát, rámorzsoltam a vajat, úgy, hogy a fokhagymákra mindenféleképpen jusson, hogy majd onnan csurogjon le a tökre. Megint olyan 180 fokos sütőben majdnem készre sütöttem. Ekkor kivettem, megszórtam a tetejét a kanálnyi barna cukorral, és mehetett a grill alá 10 percre. Szerintem ez is finom volt.

Napi cukinak meg Kóficka, némi sárral (azt hiszem, még nem tettem fel ezt a képet):

Kertészpite

Késő esti kép, azért ilyen remek. Jó kis zöldséges-krumplis, pont ilyen őszi estékre való.

Hozzávalók:
- 5 dkg vaj
- 1 teáskanál libazsír
- pár levél zsálya
- negyed sütőtök
- 3 szál halványító  zeller
- pár kisebb cukkini
- 1 marék zöldbab
- 1 kaliforniai paprika
- 1 nagy cikk káposzta
- kb. 1 kg krumpli
- 1 kis pohár tejföl
- 1 szelet sonka
- só, bors

Minden zöldséget feldaraboltam. A zöldbabot külön megfőztem némi sós vízben. Egy nagy serpenyőben kicsit megbarnítottam a vajat, rádobtam az összedarabolt zsályát, tuningoltam egy kis libazsírral, aztán puhulási rendben mehettek a zöldségeket. Kezdtem a tökkel, meg a cukkinivel, utána jött a zeller és a káposzta, és csak a legvégén a paprika. Amikor már levettem a tűzről, belekeverem a zöldbabot is. Közben sóztam, borsoztam. A krumplit héjastul megfőztem, hagytam kihűlni, csak utána karikáztam fel (lusta voltam pürésíteni).

 Egy szép nagy lapos tálat kivajaztam, arra ment egy réteg krumpli, arra a zöldségragu, a tetejére megint krumpli. Rákentem a pohár tejfölt, és megszórtam pici sonkával, de ez tényleg elhagyható. Forró sütő, míg szépen meg nem pirul.

Napi cukinak meg egy statikus Zsuzsi, mert már rég volt. És most úgyis tüzel, szóval nem könnyű neki. Egész nap be van zárva, szegény.

Tortellini saláta

Ez volt a mai ebédem. Amolyan tavaszváró ebédnek szántam a hosszú hétvége előtt. Tulajdonképpen az itthon fellelhető zöldségekből, egy pohár joghurtból és egy kis zacskó tortelliniből állt, amit még Olaszországból hoztam. Csak hogy meglegyen a szénhidrát is a zöldségek mellett. :) Meg azért, mert nagyon szeretem a tortellinit a raviolival együtt.


Olyan gyorsan elkészíthető, mint amilyen gyorsan meg lehet enni belőle egy tállal.

Amíg a tésztát kifőztem, addig felszeleteltem a zöldségeket: piros kaliforniai paprikát, sima TV paprikát, káposztát, újhagymát, sárgarépát. És még egy fél üveg bébi kukorica is jutott bele. Mindent beledobáltam egy tálba és jól összerázogattam.

Egy nagy pohár joghurtot elkevertem 1,5 csomag joghurtos salátaöntet porral és állni hagytam.

A tortellinit leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és amikor teljesen kihűlt, hozzákevertem a zöldségekhez.

A salátaöntetet csak fogyasztás előtt locsoltam rá.


Még holnapra is maradt belőle. Így legalább nem kell főznöm és kiszabadulhatok a konyhából a tavaszi levegőre.

Mindenkinek szép hétvégét, jó pihenést vagy éppen aktív napokat kívánok - ki hogyan szeretné tölteni a hosszú hétvégét. Nálunk be van tervezve egy kutyás-kirándulós péntek, úgyhogy Vilma és Frakk már türelmetlenül számolják, mennyit kell még aludni addig. :)

Pirított rizstészta csirkemellel

Imádom a thai/kínai pirított tésztákat, ezért isteni jelnek vettem, amikor Csincsilla néhány hete posztolta a saját receptjét, úgy éreztem, nekem is valami hasonlót kellene főzni (vagy sütni?). Hosszú idő óta próbálom előállítani azt a fajta thai tésztát, amit a bevásárlóközpontok thai büféjében lehet kapni, tudjátok azt a helyben elkészítem-feldobom-rázogatom tésztát. De nekem valahogy mindig hiányzik belőle valami. Most megfogadtam, hogy hosszas kutatás fogja megelőzni a kivitelezést. Két napig bújtam a netet, hasonlítgattam a recepteket, aztán végül ezt alkottam.


Hozzávalók:
- 1 csomag (300 g) rizstészta
- fél kg csirkemell
- szójaszósz
- 1 kávéskanál cukor
- 1 dl borecet
- őrölt bors
- 8 duci gerezd fokhagyma
- 1 nagyobb sárgarépa
- fél üveg bambuszrügy (konzerv)
- 1 marék szeletelt káposzta
- 1 póréhagyma
- 1 fej hagyma
- diónyi gyömbér, vagy fél kávéskanál gyömbérpor
- só, ha nem elég sós a szójaszószunk
- olaj

Előkészítettem a csirkemellet: vékony, rövid csíkokra vágtam, majd 3-4 evőkanál szójaszósz, a borecet, pici őrölt bors és a cukor keverékével bepácoltam. Kb. 1 órán át állni hagytam.

Ezalatt megtisztítottam, felkarikáztam a póréhagymát és a sárgarépát. A káposztával nem volt dolgom, mert egy fél zacskónyi maradt a hűtőben az előre csomagolt, salátának való változatból. A vöröshagymát először félbe majd csíkokra vágtam. A szeletelt bambuszrügyről lecsöpögtettem a levét, a fokhagymagerezdekről eltávolítottam a héját. 3 gerezdet összezúztam, 5 gerezdet felszeleteltem.

A rizstésztának feltettem a vizet forrni, pici sót kevertem bele. Amikor felforrt, lezártam alatta a gázt, beletördeltem a tésztát, lefedtem és 8 percig állni hagytam. Közben a wokban olajat forrósítottam, eloszlattam a wok felületén és beledobtam az összezúzott fokhagymát. Leszűrtem a tésztát és a wokba öntöttem. Kevergettem, majd villával fel-felhúzogatva megpirítottam a fokhagymás olajon. Ezután egy edényben félretettem a tésztát.

Újabb adag olajat forrósítottam a wokban. Beletettem a bepácolt csirkehúst a páclével együtt. Ha túl sok a leve, akkor csak a felét öntsük a hús alá. Először pár percig fedő alatt, majd fedő nélkül, nagy lángon addig sütöttem-pirítottam, amíg a páclevet teljesen felszívta. A húst is áthelyeztem egy másik edénybe és félretettem.

Megint egy kis adag olajat öntöttem a wokba. Felforrósítottam és néhány másodperc alatt megpirítottam benne a szeletelt fokhagymát (ha friss gyömbért használunk, akkor apróra vágva azt is most, a fokhagymával együtt kell kezelni). Rádobtam a póréhagymát, sárgarépát, vöröshagymát, bambuszrügyet és a káposztát és néhány perc alatt, kevergetve megsütöttem a zöldségeket. Nem szabad megpuhulniuk!


Ezután beleöntöttem a húst és azzal is kevergettem-pirítottam 1-2 percig a zöldségeket. Megszórtam fél kávéskanálnyi gyömbérporral. Majd végül a tészta következett. Jó alaposan összekevertem a wokban mindent, meglocsoltam bőven sötét szójaszósszal (vigyázzunk, ha sós a szójaszósz, nehogy elsózzuk az ételt), és igyekeztem mindenhova eloszlatni.

Azonnal, forrón tálaltam. Aki szereti tehet rá csípős paprikakrémet is vagy darált pirospaprikát. Nálunk ez most kimaradt. Finom volt, elfogyott az utolsó falatig, de még mindig nem az igazi! Ezt is, ugyanúgy ahogy a Gundel palacsintát, tovább kell fejlesztenem. Már közelít az íze ahhoz, amit szeretek, de hiányzik belőle valami összetevő. Nem tudja véletlenül valaki, hogy mi lehet az? :)

Ja és életemben először használtam rizstésztát, de tuti, hogy nem utoljára.