Mákos tejbegríz pohárkérm - eperrel és tejszínhabbal

Felhívtam ma unokabátyámat, hogy boldog új évet kívánjak, és mellesleg megkérdeztem, mit csinálnak éppen. Azt mondta, receptet keresnek az interneten két hal megsütéséhez, mondta is, hogy milyen halak, de elfelejtettem. Eszembe jutott anyám mondása arra, ha szilveszterkor halat eszel: Elúszik a szerencséd! ha csirkét eszel szilveszterkor: Kikaparja a szerencséd!, ha disznót eszel: Kitúrja a szerencséd! További pozitív szilveszteri gondolatai, arra hogy mit csinálok szilveszterkor: takarítasz? dolgozol? főzöl? mosol? teregetsz? Naneeee! Egész évben ezt fogod csinálni! (Micike szólt, hogy ez nem szilveszterre, hanem január 1-jére vonatkozó népi jóslat. Sajnos ezt se sikerült megjegyezni, talán majd most.) Na, hát ezért hosszú listám volt mára, hogy mi mindent csináljak szilveszterkor, mert mindent szeretnék a továbbiakban is csinálni, mert legjobban azt utálom, ha korlátozva vagyok és nem csinálhatok valamit. Tehát mindent csináltam ma is. Főztem is, és majd jövök a receptekkel jövőre. (Csak nem tudom mikor, mert az első két hét nagyon durva lesz munkaügyileg.)

Ez a mákos tejbegríz pohárkrém viszont nem ma készült, hanem a karácsonyi bulim része lett volna. Mindenképpen pohárkrémet akartam csinálni a családomnak, mert kaptam Tomától ezeket a gyönyörű egyforma befőttesüvegeket, amikben valamelyik házhoz szállító cég küldi a desszertet. Ezek olyan jól néznek ki, és ha nem eszik meg a vendégek, akkor el is tudják benne vinni. Volt olyan gondolatom is, hogy tiramisu pohárkrém legyen, de amikor a kísérleti adagot elkészítettem, elment a kedvem tőle,  mert megint nem sikerült tökéletesre. Tejszínhabbal csináltam tojássárga helyett, és a tejszínhab már nem a barátom. 

Ez itt tesóm adagja, ő még málnát is kapott hozzá.

Meg is fogadtam, hogy veszek majd egy doboz Bilagitot, ha jól emlékszem, Anyuci mindig ebből kapott be egy-egy szemet, amikor tudta, hogy olyat fog enni, ami nem a barátja, és aztán ette boldogan. Én is ezt fogom csinálni!

Hozzávalók:

• 5 dl tej
• 5 csapott evőkanál búzadara
• csipet só
• 3 evőkanál darált mák
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál nem darált mák

A tejet feltettem melegedni beletettem a búzadarát és a sót és folyamatos kevergetéssel (kézi habverővel) főztem 5 percig, amíg besűrűsödött. A harmadik percnél beleszórtam a darált mákot és a cukrot is, majd legvégül a nem darált mákot is. Aztán még löttyintettem hozzá egy kis tejet, hogy ne sűrűsödjön be nagyon. Három pohárba/befőttesüvegbe szétosztottam. Eddig a pontig jól elkészíthető előre is.

Ezután lehet bármivel díszíteni akár tálaláskor, akár előre. Én úgy képzeltem, hogy a hideg mákos tejbegrízre teszem majd a forró epret, és arra a hideg édes tejszínhabot. De variálható sokféleképpen, mehet rá bármilyen savanykás gyümölcs, akár úgy is, hogy étkezési keményítővel összefőzve, hogy kicsit kevésbé legyen folyós. A tejszínhabba pedig mehet habfixáló. Ezek közül én egyiket se csináltam, és így is finom lett, tesóm azt mondta, nagyon ízlett neki, csinálhatok ilyet máskor is, és hogy az eper leve jól fellazította a tejbegrízt. (Előzőleg nyafogtam, hogy túlságosan megszilárdult a tejbegríz, fel lehetne habverővel verni üvegbe töltés előtt, mint a finn grízes-epres desszertet, vagy fel lehetne lazítani egy kis tejszínhabbal.) Az epret én egy kis cukorral mikróban összemelegítettem. Az eper a mélyhűtőből volt. Lehet helyette meggyet is használni.

Ilyen, amikor a mákos tejbegríz összekeveredik az eperrel és a tejszínhabbal.

És ki mit csinált szilveszterkor (amit jövőre is fog csinálni!)? Azt tudom, hogy Amy vendégségben volt tesómnál, és kapott a finomságokból!

és Remi fát ültetett Máltán:

Itt megnézhető a videó a vidám társaságról, hárman tíz fát ültettek, plusz volt egy fehér bundás cuki is.

Én pedig írtam a blogba, és gondolom már tudjátok, hogy ez mit jelent! Mindenkinek boldog új évet! Ne szomorkodjatok! 

Bálint gazda meg azt írja egy helyen, hogy  "A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban kell a finoman elmunkált talajba elvetni. Mint gyakorló gazdának, akkor volt a legjobb máktermésem, amikor egy esztendőben - szép, napos időben - szilveszterkor vetettük el a mákot."  - de szerintem ezt már beírtam valamelyik bejegyzésbe valamikor.

Tejmentes máktöltelék - alma helyettesíti a tejet

Sütöttem valamikor ezeket a mákos szélforgókat, amiben a máktöltelék annyira édes lett, hogy összeragadt az ember szája tőle. 10 dkg mák, 10 dkg cukor volt az arány, ez nem volt jó, bár szerencsére gond nélkül elfogyott. De ki akartam kísérletezni egy jobb máktölteléket, úgyhogy ez a bejegyzés egy újabb próbálkozás. Ha még csiszolok rajta a későbbiekben, akkor ide fogom beírni a tapasztalatokat, és ti is írjátok nyugodtan a kommentbe, hogy minél jobbat tudjak csinálni. Köszi!

Hozzávalók:

• 30 dkg darált mák
• 20 dkg cukor (porcukor, ha darálva van a mák)
• 1 alma (lereszelve 20 dkg volt)

Az elkészítés nem változott: A mákot kávédarálóban megdaráltam a cukorral együtt. Az almát sajtreszelővel lereszeltem és hozzákevertem a cukros mákhoz. 

Jól használható bármilyen sütibe, amiből nem szabad, hogy kifolyjon a töltelék, de bejglibe, kiflibe, kalácsba is tökéletes. Csak azt kéne kitalálni, hogy tartósabb legyen, mert Tománál az utolsó darabok megpenészedtek. Gyorsabban kell enni, vagy hűtőben kell tartani, vagy rá kell tenni a dobozra a tetejét, de ez utóbbi csak gyanúsítgatás, mert nem kérdeztem, hogy tárolta.

Ebből az adagból 28 db mákos szélforgó lett. A maradék tésztából 5 db szilvalekvárosat csináltam.

Napi cuki pedig Amy, ahogy fókuszál egy repülő légyre:

A hihetetlen fotót Lilla készítette a Win-win Zone-tól. Lilla a napközivezető, de nem mellesleg kutyakiképző is. Az oldalán rengeteg további csodálatos kutyafotó van, nézzétek meg!

Mákos szélforgók

Amikor elkészültek a szilvalekváros szélforgók, és szétküldtem a családomnak a fotót róla, mindenki tök lelkes lett egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szilvalekváros és nem mákos. Mindenki (kivéve Vikit) azt mondta rögtön, hogy jaaaa, azt hitteeem mááákoooos... Hogy legyen egy mákos verzióm is, ki kellett kísérletezni egy máktölteléket, ami nem folyik majd ki a szélforgókból sütés közben. Erről beszélgettem Gabival (miről másról), amikor mondta, hogy ne főzzem meg tejjel a mákot, hanem reszeljek bele almát, teljesen tuti biztos, hogy nem fog folyni. Hát így is tettem, és tényleg! Így aztán rögtön az első kísérlet nagyon jól sikerült, már csak azt kell megváltoztatni rajta, hogy kevesebb cukor kell a mákhoz, mert iszonyúan édes lett, pedig az alma jó savanyú volt.

Hozzávalók a tésztához:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor, hogy jobban piruljon a tészta (ez nem tudományos magyarázat, csak azt találtam ki, hogy ez biztos így van)
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg tehéntúró (a ricotta helyett)
• 5-6 evőkanál görög joghurt (75 ml tejszín helyett)

Kicsit eltértem az eredeti recepttől, mert ricottát nem kaptam, és most keresgéltem a neten árakat, hátha olcsóbban is jöttem ki, de nem, ezek egy árban vannak. A tejszínt pedig csak azért cseréltem le görög joghurtra, mert már egy ideje kibontva volt a hűtőben, és féltem, nehogy tönkremenjen, jobb inkább elhasználni. Cukrot is tettem a tésztába most, de nem lett tőle édes, csak szépen megpirult a 10 perces sütési idő alatt, amihez múltkor több idő kellett. A cukrot ki lehet hagyni a tésztából.

A tészta összeállítása viszont teljesen ugyanaz, mint múltkor: a lisztet a sóval és a porcukorral összekevertem, géppel homokszerű állagúra morzsoltam a kockázott hideg vajjal, majd hozzáadtam a túrót, és amikor ez is elkeveredett, akkor 5-6 evőkanál görög joghurtot adtam hozzá. Kicsit kézzel is összegyúrtam, majd egy órára betettem a hűtőbe. De  ott lehet hagyni akár egy éjszakára is.

Megcsináltam a máktölteléket is, egyelőre csak kísérleti mennyiséget. 

Hozzávalók a máktöltelékhez:

• 10 dkg mák
• 10 dkg cukor
• 7,5 dkg alma (kábé)

(Később kísérleteztem egy kevésbé édes máktöltelékkel, ahol 30 dkg mákhoz 20 dkg cukrot adtam, és 1 almát. Ez jobb volt.)

A mákot a cukorral megdaráltam a kávédarálómban. Volt egy kb. 10 dkg-os kicsike zöld almám, már régóta a hűtőben volt, ezt félbevágtam, majd negyedbe, és a negyedekből kivágtam a magházat, meghámoztam, és lereszeltem (a kis lyukú sajtreszelővel). Apránként adtam a cukros mákhoz, mert nem akartam túladagolni, csak annyit, hogy már krémes legyen, de még ne folyjon. A harmadik negyed darabot is hozzáadtam a mákhoz, amikor úgy gondoltam, hogy most jó. (Gabi egyébként azt mondta, hogy 1 db almát reszel 40 dkg mákhoz.) A negyedik negyed tehát megmaradt. 

Amikor letelt az egy óra, kivettem a tésztát a hűtőből, elfeleztem, és az egyik felet visszatettem. Lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a nem eléggé egyenes széleket levágtam. Igyekeztem akkorára nyújtani, hogy 10×10 cm-es négyszögeket tudjak kivágni pizzavágóval. (Azt terveztem, hogy 9×9 cm-eseket fogok most csinálni, de a számolás így baromi nehéz volt, maradtam a 10×10 cm-nél. Pedig istibizi tudom a 9-es szorzótáblát is!) 

Egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a tészták közepére tettem egy jó nagy teáskanálnyi, vagy inkább 2 teáskanálnyi mákot. A sarkokat középre behajtottam, hogy szép szélforgók legyenek, és most csak egyet rontottam el. Tojással lekentem őket és 190 fokos sütőben légkeveréssel 10 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Ennyi lett:

• 13 db mákos
• 3 db baracklekváros (ez is már régóta a hűtőben volt, jó, hogy elhasználtam)
• 10 db szilvalekváros

Összesen: 26 db. Amelyik tepsin vegyes töltelékűek a szélforgók, ott megszórtam picike mákkal a mákosakat, annyira jól állt neki, sajnáltam, hogy a többi mákosra nem szórtam. Lehetne még fokozni  a kreativitást egy szép szem mandulával a szilvalekvárosak közepén. 

Érdekes, hogy az eredeti hozzávalókkal 23 db szélforgó lett, pedig akkor sokkal vékonyabbra nyújtottam a tésztát, most néhol kifejezetten vastag. De vastag és vékony tésztával is nagyon finom!

Amint elkészültek, a mákosakkal indultam is Tomához, mert már egy hete terrorizál, hogy mikor lesz már kész. A mákos nagyon-nagyon édes lett, de állítólag el fog fogyni, nem gond. Vittem két szilvalekvárost is magammal, mert ebéddel várt Toma, és gondoltam, nála kóstolom meg a lekvárost. Nem vittem fahéjas porcukrot, pedig a szilvalekvároshoz az hiányzott már csak azért is, mert az nem volt elég édes. Itthon aztán a maradékot jól beszórtam vele, de arról már nincs fénykép.

És hogy milyen ebéddel várt? Rendelt KFC-t, és amikor megérkeztem csak le kellett ülnöm és el kellett fogyasztanom, aztán még a tálcával se kellett felállnom, sőt vizet is kaptam. Isteni, tökéletes, és nagyon-nagyon kedves volt a kiszolgálás és ez az egész. (Most először volt ilyen.)

A mai napi cuki megint Soma lesz, szegény újabb oltásra érkezett a rendelőbe, de nézzétek, mekkorát nőtt!

Már nem plüssmackónak néz ki, hanem kutyának. Nagyon cuki így is.

Ha jól értettem, már 9 kiló! Remélem, nem csak az én fantáziámban. Annyi történés volt hétvégén a rendelőben, hogy teljesen bele vagyok zavarodva az adatokba.

És nem házőrző lesz belőle, hanem szobakutya, mert azt is hallottam, hogy együtt alszik a gazdájával az ágyban! 😱 Szegény Vikinek kellett most beadni az oltást, úgyhogy sírtunk megint.

Citromhabtorta - sok kutyával, Andinak szeretettel

Természetesen gluténmentes.

És ez nem a torta, hanem az otthoni maradék. A tortáról nincs kép, azt el kell képzelni.

Egy-két hónapja minden szombaton és vasárnap kutyát sétáltatunk a szentendrei Árvácskánál. Nagyon-nagyon régóta terveztem ezt, csak eddig nem fért bele az életembe. Mindenkinek melegen ajánlom, minden menhelyi kutyának nagy öröm, ha kiszabadulhat a ketrecéből, és más, nagy valószínűséggel örömteli ingerek érhetik. Van, akit ki sem lehet varázsolni a ketrecéből, és van, aki rögtön nekiindul, és akár másfél órán keresztül teljes erőből húzza a pórázt, és valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki van a madzag végén, mármint a másikon. Es a két véglet között még végtelen számú a variáció. Fizikailag és lelkileg sem könnyű ez a pár óra. A lelki alatt nem arra gondolok, hogy jaj, szegény, de sajnálom, hogy a menhelyen van, hanem csupán arra, hogy megtaláljuk együtt azt a módszert, amellyel nagyobb öröm lesz a közös séta. A húzó-rángató ne húzzon és ne rángasson, a sétálni nem akaró mégiscsak eltávolodjék a menhely bejáratától valamicskét. Legyenek jól megsimogatva és megmasszírozva. Megtömve minden finomsággal, jó kaját kapnak és eleget a menhelyen is, de a jutalomfalatoknak azért mindenki örül, sőt. Meg satöbbi. 

Megvannak az aktuális szerelmeink, DT a nehézfiúkat viszi, egyrészt bírja is a műfajt, másrészt nyilván nem egy kisgyerekes anyukának kölcsönöznek egy nehezen kezelhető, a harapást is opciónak tekintő nagyobb testű ebet. Általában nem tudok fényképezni, mert mindig van a kezemben egy póráz, annak a végén egy kutya, aki vagy teljes erőből rángatva menne vagy megpróbál nyelves puszikat adni, és közben véresre karmol. De egyszer azért csináltam pár képet, és ezt most Andi kedvéért itt is megmutatom (Andinak is van némi kutyafóbiája, ezért megbeszéltük, hogy egyszer jön ő is sétáltatni - tökéletes módszer ellene a menhelyi kutyasétáltatás, a kutyakényeztetés közben egyszerűen nem jut idő a fóbiánkkal foglalkozni). De ez majd a napi cuki lesz. Először jöjjön a recept.

Szóval szülinapi tortát akartam csinálni, nem túl nagyot, és nem túl kalóriadúsat. Meg mi is szívesen ettünk volna valami édességet otthon. Szóval egy baromi nagy adagot csináltam, ennek jönnek a hozzávalói. Ebből kijött egy 18 cm átmérőjű, magas, kerek torta, és két jó nagy tál otthonra.

Az alap a szokásos almás-mákos kevert süti volt, ehhez sosem mérem a hozzávalókat, egyszerűen kikeverek valamit, mindenféleképpen finom lesz, legfeljebb kanállal esszük.

Tehát a tésztához:

- 20 dkg darált mák

- 2 üveg almaszósz (720 ml/üveg) - én szoktam eltenni, de kapni az Aldiban készen is. Vagy összedobhatja az ember a sütés előtt - a hámozott, kicsumázott almát meg kell főzni, ennyi az egész, és a kívánatos mértékben összetörni. De használhatunk helyette egyszerűen frissen reszelt almát is.

- 4 tojás felverve villával

- kb. 1 dl olívaolaj

Ezeket összekeverem egy jó nagy tálban. Jöhet a többi száraz hozzávaló meg a fűszerek, csak úgy érzésre:

- pár evőkanál hajdinaliszt (mert jól megy nagyon az íze mindenféle almás cucchoz)

- 1-2 evőkanál tápiókakeményítő

- 5-6 evőkanál rizsliszt vagy 4-5 evőkanál rizsdara

- só, 1:4 édesítő, fahéj, vanília

- egy marék tört pirított mogyoró

- 1 marék mandulalap

A kapott massza nem önthető, nem önterülő, de még hígabb, mint egy nokedli, nem lehetne kiszaggatni. Szóval ilyen állagot akarok elérni. A darás lehet hígabb, mert az erősen duzzadni fog. A jó nagy gáztepsimet kibélelem sütőpapírral, belesimítom a masszát. Ez egy nagyon vizes cucc, lassan fog megsülni, és fontos, hogy ne legyen túl vastag, mert akkor sosem. 190 fokon sütöm, legalább egy óra. De az is lehet, hogy több. Melegen még elég mállékony, hidegen lehet majd vagdosni. A végeredmény egyébként egy nagyon mákos, nagyon puha, nagyon szaftos tészta, magában is rohadt jó.

Megsütöttem, és másnap kivágtam belőle egy kört a kicsi torta alapjának, a többivel pedig kibéleltem két közepes tálat. Erre jött a hab.

A citromhabhoz:

- 2 nagy pohár görög joghurt

- 4 dl tejszín

- 2 citrom és 1 narancs leve

- 9 lap zselatin

- jó sok felaprított bio citromhéj (mindig van lefagyasztva)

- 1:4 édesítő, vanília

Hát ezen nincs mit ragozni, a tejszínt felvertem habbá, a többit összekevertem, a zselatint áztattam, pici vízben feloldottam, aztán mindent összedolgoztam. A tortára raktam jó sokat, 8-10 centi magasságot (arról nincs képem), a maradékot meg ráöntöttem a két tálban várakozó maradék tésztákra. Pár óra dermesztés elég. Akkor jó, ha semmi nem túl édes, a mákos alap jó mák ízű, a citromos hab meg egy kicsit savanykás. Szuper lett.

Na, és a napi cukik.

Két tojás. Jobbra, a fojtó nyakörvvel Elif. Tíz hónapos kutyagyerek. Balra a tesó, Barka, akit három hónaposan már örökbe fogadtak, és egy szerető nagycsaládban él. Elif végtelen energiával rendelkezik, de cukorfalat, édes, kedves, okos. Sok idő kell hozzá és sok türelem. Igyekszem mindig sétálni vele egy jó nagyot, tanuljuk, hogy ne húzzuk tele torokkal a pórázt. Sokat okosodtunk, mint a ketten.

Nellike. A szerelmem. Okos, kedves, bújós. Most már folyamatosan boldog. Étvágya remek. Nagy főnyereménye lesz valakinek. Egy-két éves kutyus, látszik, hogy már voltak kiskutyái. A születési ideje most biztosan rosszul szerepel a menhely honlapján.

Mogyoró. Nagy testű, nagybundás, jó kutya. Fogalmam sincs, miért van még a menhelyen, szép is, kedves is. Nem tartozik DT ügyfelei közé, nem nehézfiú egyáltalán, nem rángat, nem húz, nem támad, nem is tudom, hogy kerültek össze.

Negro. Nem fiatal kutyus, de örökmozgó. Imád sétálni, és elég problémamentes.  Ez a legjobban sikerült kép róla:) Nem kicsi, nem nagy, fekete, az örök észrevehetetlen. A többi képen legfeljebb a háromnegyed része látszódik, az is hátulról.

Björn. Mint az ördög, olyan eleven. Gyönyörű kutya, ő is Elif-korú, olyan tíz hónap körüli. Hatalmas tappancsaí vannak. Brenda az anyukája, ő is a menhelyen lakik. Björni is azok közé tartozik, akik egyedül (mármint kutyatárs nélkül) nem szívesen távolodnak a menhelytől, azért van épp DT ölében. Energiában és erőben úgy két-három Elif (pedig ő sem kutya, illetve hát az). Jó kutya lesz, de sok-sok időt kéne rászánni. Imádja az embereket.

Mendike. Cukorfalat. Elmondhatatlanul kedves. Nem egy sporlédi, a kis görbe lábain hosszú utakra már nem megy. Ha elfárad, lefekszik:) Jó súlya van, mozdítani nemigen lehet. Bármikor hazavinném, Nellikével együtt.

Búza. Fiatal, félős kutyus. Irtó kedves egyébként. Boldogan kontaktál, simul, ugrik, de sokszor fél messzire elmenni a menhelytől. Igazán hosszú útra még csak egyszer tudtam elvinni, amikor DT-vel és egy másik kuttyal együtt mentünk. Neki is olyan fantasztikus puha bullszája van, speciel pici kemény sörtécskékkel, szerencsére irtó jó az étvágya, sokszor fogdoshatom:)

Rollócska. DT kedvence. Nagytestű, szerintem nem egy Einstein, de nagyon szeretetreméltó. Igazából nagyon félénk. Teljesen meg van zavarodva, nem való neki a nyüzsgős menhely, egyre inkább befelé fordul, általában nincs kedve sétálni sem. Messzire nem szoktak jutni. A súlyánál fogva mindig pont az van, amit ő akar, betontuskót nem lehet mozdítani. Sajnos harap is, ha úgy gondolja, hogy oka van rá. Nem igazán imádja a többi kutyát... Nehéz ügy. Az ülve, piknikelve elfogyasztott nyúlfül és a gerincmasszázs már jól megy. 

Sok más kuncsaftunk is van, de kép csak róluk. 

Andi, a négynapos hétvége szombatján vagy vasárnapján?

Cukkinis-mákos kuglóf gyereknapra

Jó, hogy gyereknapra sütöttem ezt a kuglófot, de egyik gyerek se kapott belőle, mert mielőtt találkozóra indultam volna, akkor vettem ki a sütőből, tűzforrón nem tudtam magammal vinni. Na de nem baj, mert én is lehetek az, aki kuglófot kap gyereknapra. Hát nem? Hát de! Amúgy is önző módon nem vettem figyelembe, hogy néhány gyerek nálunk nem is szereti a mákot, vagy ha szereti, a mákos kuglóf nem jön be neki. Nekem bejön!

Kaptam kedvenc zöldségesemtől olyan 8-9 db kiselejtezett kicsi cukkinit, bárcsak eszembe jutnának ilyenkor azok a receptek, amiket a blog olvasása közben láttam Csincsillánál! Mivel már régen sütöttem sütit, ezért először a szokásos kuglófformámmal és a mákkal gondoltam valami finomságra, és szeretnék vegán receptekkel is készen állni, ha eljön az idő. Csincsilla mákos-cukkinis fánkját is próbálhattam volna, bár az haladóknak való recept azt hiszem.

Megnéztem több cukkinis sütit, és végül ebből a receptből indultam ki, csak feleztem a mennyiségeket, és néhány dolgot megváltoztattam. Igazából a cukrot tovább akartam csökkenteni, de azt gondoltam, elsőre megkóstolom így. Hát elég édes lett, muszáj lesz legalább a felére csökkenteni a mennyiséget, mégis a kuglóf annyira de annyira finom lett, és tényleg nem érezni benne a cukkinit, sőt az enyémben még látni se lehet, mert én meghámoztam aprítás előtt, nekem nem túl vonzó a sötétzöld szín a sütiben. A külseje ropog, gondolom a sok cukortól, a belseje pedig isteni szaftos, a mákszemek meg roppannak a fogam alatt. Mostanában a mák lett az új kedvencem, úgy tudom, jó a csontritkulásra, de én nem ezért szeretem.

Hozzávalók:

• 20 dkg finomliszt
• 20 dkg darált mák
• 20 dkg cukor (Rékáéknak maradhat ennyi, nekem a fele elég szerintem)
• ½ csomag sütőpor
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• ½ kávéskanál fahéj
• 1 narancs héja
• 20 dkg cukkini
• ½ kávéskanál só
• 2 evőkanál narancslé
• 1,5 tojás (a maradék fél tojásból majd nokedli lesz levesbe vagy paprikás krumpliba)
• 1 dl napraforgóolaj
• 0,75 dl tej

A cukkinit aprítógéppel aprítottam két részletben, picit megsóztam, de nem kell kinyomkodni. A tojásokat villával felvertem, és a többi nedves hozzávalóval (narancslével, olajjal, tejjel) a cukkinihez adtam. A száraz hozzávalókat egy külön tálban összekevertem. Végül mindent összekevertem egymással, de csak éppen annyira, hogy elvegyüljön, nem szabad túlkeverni. A kivajazott és kilisztezett kuglófformába öntöttem, és 150 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem 60 percig. Egy idő után, talán félidőben fóliával letakartam, hogy ne barnuljon jobban. Amikor elkészült, tűpróbával ellenőriztem, és jónak tűnt, úgyhogy rácsra borítottam kihűlni. A végén porcukorral szórtam meg (nem kellett volna), hogy csinos legyen.

A kuglófforma kivajazása helyett ki kell találni valamit, mert vaj nem lehet a vegán süti közelében. Ez most tűnt fel, még jó, hogy én vagyok a kísérleti alany! A tojás se kompatibilis a vegánsággal azt hiszem.

A mai napi cuki a gyönyörű sárgaszemű Amy a réten, annyira jól áll neki a sok virág!

A cuki Penny sajnos nem mehet ki a rétre, talán szívinfarktust is kapna ott, jó lesz neki ez a fekete szék háttérnek, jól néz ki benne. 

Szerencsére ez a hónap se telt el kuglóf nélkül! Újabb kiránduláson most nem voltam, viszont új Kolodko-miniszobrok születtek, ráadásul több különböző kutyát tett most ki a művész. Ott a helyem! Nagy lemaradásban vagyok sajnos a miniszobor-látogatásban, de majd pótolni fogom mindenképpen.

Újabb narancsos-mákos kuglóf - Réka receptje - és kirándulás a Hármashatár-hegyen

Pénteken végre megszereztem Rékától a narancsos-mákos muffin receptjét! Ezt most úgy mondom, mintha óriási harcok árán jutottam volna hozzá, de nem így volt, csak sokat kellett várnom rá. Sajnos pár évvel ezelőtt kidobtam a muffinsütőmet, mert rájöttem, hogy nem szeretem a muffint, és arra is rájöttem, hogy nem szeretem elmosogatni a muffintepsit, és már nem nézett ki vállalhatóan, így aztán most muffint nem tudok sütni. Helyette választottam a kuglóf formát, viszont azt még ki kell kísérletezni, hogy ebben a formában milyen hőfokon süssem hány percig. 

Az első próbálkozásom 200 fokon légkeveréssel azt eredményezte, hogy 10 perc alatt barna volt a süti kívülről, belül viszont még folyt. Visszavettem 180 fokra, és a légkeverést is lekapcsoltam, így sütöttem 50 percig. Le is takartam fóliával, hogy még lassabban barnuljon a külseje. Szerintem még tökéletesíteni kell a sütés részt, de így is eszméletlen finom lett. 

Na és a recept:

A jó receptek így néznek ki! Meg a jó szakácskönyvek. Amelyik steril, azt valószínűleg nem használják.

Hozzávalók (narancsos máktorta a leánykori neve):

• 10 dkg szemes mák
• 1,5 dl narancslé
• 19 dkg vaj
• 11 dkg porcukor
• 2 db simára kevert tojás
• 3 kávéskanál reszelt narancshéj
• 19 dkg rétesliszt (Réka finomliszttel szokta, én kipróbáltam a rétest, így is finom, úgy is finom)
• 1/2 cs. sütőpor

A vajat a porcukorral habosra keverjük. A mákot a narancslével, a lisztet a sütőporral + a narancshéjjal összekeverjük.

A habos vajhoz váltakozva adagoljuk a mákos narancslét és a lisztkeveréket. Közben gépi vagy kézi habverővel keverjük. A tojásokat a végén gyors veréssel belekeverjük. A formát vagy a tepsit kivajazzuk vagy sütőpapírral béleljük. A sütőt előmelegítjük kb. 45-60 percig (gondolom a gázsütőt), és kicsi lángon sütjük (na ezt nem olvastam). Tortaformában 50-70 perc, vagy 12 muffin, ezt nem tudom hány perc.

Még egy ötlet: minden legyen szobahőmérsékletű, mert nálam hűtőből volt a tojás is és a narancslé is, de amikor ezek a hideg cuccok a vajhoz kerültek, az egy kicsit visszadermedt. Lehet, hogy másnak ez alap, de nekem most kell megtanulni (saját kárán tanul a ...).

Még sülhetett volna egy kicsit.

Réka azt mondta, hogy ha géppel keverjük össze, akkor nem fontos betartani ezt a váltakozva adagolást, mert a gép jól össze tudja keverni a tésztát mindenképpen. De az fontos, hogy először a vajat a cukorral habosra keverjük, legalábbis ő ezt a részt betartja. Én is!

Vittem a kuglófból a vasárnapi kirándulásra, és Éva rögtön elkérte a receptet, annyira ízlett neki. Most házi szendviccsel nem készültem, hanem vettünk tonhalkrémeset a boltban (Éva hozta), és persze a kirándulás kezdetekor mindent felfaltunk. A mákos süti csak azért nem volt jó ötlet, mert utána találkoztunk Tomával és Enivel, és sikerült Grincsként bemutatkoznunk Eninek. 

A kirándulás pedig a nemrég átadott hármashatárhegyi szívbarát tanösvényen volt, és ezt a leírást követtük. 

A 65-ös busszal kell felmenni a Szépvölgyi dűlő végállomásig, vagy a 65A busszal a Fenyőgyöngye végállomásig. Az a trükk, hogy a 65-ös buszon szólni kell a vezetőnek, hogy a Szépvölgyi dűlőig szeretnénk menni, de nem mindegy mikor szólunk, mert attól függően áll be az utolsó megállóba a Fenyőgyöngyénél. A két végállomás között 3 megálló a különbség, és ez 10-15 perc séta, ami amúgy nem nagy dolog, simán le lehet sétálni, de Éva mindenképpen végig akarta vitetni magát a busszal. Szólt is, de kikapott, hogy nem időben szólt. Akkor kell szólni, amikor bemondja a buszon a hangosbemondó, hogy szólni kell, na.

A kirándulás kiindulópontján ilyen kis füzetkét lehet magunkhoz venni, aminek az egyik oldalán a térkép van, a másikon pedig ennek a szívbarát tanösvénynek a leírása, plusz egy kitöltendő táblázat, mert a túra több pontján meg kell mérni a pulzust és beírni, és ha akartuk volna, és mértük volna, akkor a kitöltött nyomtatványt kiértékelte volna Budapesti Szent Ferenc Kórház. Ehhez csak be kellett volna dobni a dobozba a kitöltött nyomtatványt. Nagyon szuper kezdeményezés.

Ez a füzet

Két útvonal van, a piros 5,2 km (kb. 90 perc), a kék 3,1 km (kb. 50-60 perc). Mi a piros útvonalat választottuk. Induláskor Éva látott egy őzet átugrani az úton előttünk kb. 100 méterre, sajnos én pont akkor néztem le az útra. Nem tudom, hogy igaz-e az őzis történet, mert már nem először történik, hogy Éva látja, és én pont nem. Állítólag csak egy villanásnyi ideig tart, de hát ki tudja, nem átverés-e ez az egész. :-)

Induláskor megmértük a pulzusunkat, de a többi pulzusmérő ponton sajnos nem. Gyönyörű virágok voltak, és szélcsendes helyeken fincsi meleg is volt. És nem volt tömeg szerencsére.

Ma két cuki lesz, egyik Anna, akinek küldtem a kuglófból, és aranyosan megette:

A másik Zora, aki szintén kirándulni volt hétvégén, és még a kisvasúton is utazott:

És ezt sütötte Éva 2022.04.17-én:

Narancsos-mákos kuglóf

 

Kicsit sötétbarnára sütöttem ezt a kuglófot, nem tudom, hogy a sütőm hibázott-e, vagy én, vagy a recept. Azt meséltem már, hogy mi van a sütőmmel? Az ajtószigetelő gumi ha felmelegedett a sütő, akkor megnyúlt és belógott a sütőbe egy kicsit, ennek következtében jött ki a gőz a réseken, ami nemcsak a kenyérnek nem tett jót, de a tűzhelynek a gombjai is mindig nagyon koszosak lettek és tűzforrók. Nagyon utáltam. Rászántam magam, hogy kicserélem, találtam is egyet a neten, de nem mertem megrendelni, mert nem voltam benne biztos, hogy jó lesz ide. Ezért írtam nekik emailt, mert ajánlgatták a segítségüket, hogy megmondják. Nem válaszoltak. Újra nekigyürkőztem a szigetelőgumi projektnek, elbicikliztem a Baross utcába, és megvettem a gumit. Ugyanazt adták, amit korábban kinéztem, csak 2.000 Ft-tal drágábban. Mindegy. Boldog voltam. Hazajöttem, pár nap (vagy hét?) rákészülés után kicseréltem. És most még rosszabb, még annyira se csukódik be a sütőajtó. Nyaf.

Na, de inkább a sütiről írok, nem nyafogok többet. Azért kívántam meg ezt a sütit, mert Réka sütött nekem nemrég mákos-narancsos muffint, és az borzasztóan ízlett. Eddig nem tudtam, hogy szeretem a mákos-narancsos muffint. Kértem a receptet, de Réka nem adta, hanem kitalálta, hogy süssük meg együtt. Nemrég találkoztunk is nálam pénteken, hozta az összes hozzávalót, sőt még a muffintepsit is, mert az nekem nincs. De annyira szörnyű hetünk volt, hogy lehuppantunk egy-egy helyre, töltöttünk egy-egy fröcsit, aztán a sütésből nem lett semmi. 

De befészkelte magát az agyamba a mákos-narancsos süti, ez nekem nagyon KELL és kész, ezért kerestem egy mákos-narancsos receptet, és ez alapján sütöttem ezt a kuglófot. Na persze közelében sincs Réka muffinjának, sok bajom van vele, de el fog fogyni szerintem. Majd teszek a mélyhűtőbe is. Amúgy az ilyen sütik is jók lehetnek egy kiránduláson.

Az eredeti recept innen van.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 17 dkg cukor
• 1 dl étolaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál joghurt (tejföllel helyettesítettem)
• 1 narancs leve és ha bio, akkor a héja reszelve, ha nem bio, akkor a boltban kapható reszelt narancshéj, bár ez cukrozott, de nekem csak ez volt
• 1 dl tej (ezt nem tettem bele)

A tojásokat habosra kevertem a cukorral, nagyon lassan belecsorgattam az olajat, és beleszórtam még nem egészen egy csomag vaníliás cukrot (nem nagyon szeretem azt az erős vanília ízt, mindent elnyom és szerencsére volt egy bontott csomag), beletettem a többi hozzávalót is, kivéve a tejet. Azt a végére tartogattam, és jól is tettem, mert amikor összeállt a tészta, annyira hígnak találtam, hogy nem mertem még azt is beleönteni. Kb. olyan volt az állaga a tej nélkül, mint egy joghurtnak.

Száraz hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 8 dkg mák
• 1 csomag sütőpor

Ezeket összekevertem egy tálban, majd apránként hozzáadtam a tojásos-cukros-olajos-narancsleves keverékhez. Mint írtam fentebb, a tejet már nem mertem beleönteni. Itt már éreztem, hogy megint nem jól döntöttem, meg kellett volna várnom Rékát a kipróbált recepttel.

A kuglófformát kivajaztam, kicsit ki is liszteztem, és 170 fokon 45 percig sütöttem. Azért nem 180 fokon, mint amit az eredeti receptben írnak, mert benéztem a gombon a vonalkázást (mert nem jól látszik, az első bekezdésben taglalt probléma miatt). De jobb is, mert 170 fokon olyan sötét barnára sült, mintha csokis kuglóf lenne. Nem égett meg, de azért nem hasonlít az eredetire.

A formában kihűlt egy kicsit, aztán segíteni kellett neki, hogy kijöjjön belőle. Megszórtam porcukorral, hogy szép legyen. Nekem kicsit túl édes lett. Réka muffinja igaziból narancs- és mákízű, nagyon fantasztikus. Most akkor várok rá, és ha megtanultam, mutatom azt is. 

FRISSÍTÉS: Bár elég sokat nyafogtam itt emiatt a kuglóf miatt, végül az egész elfogyott, és egészen függő lettem tőle. Egy morzsányit se dobtam ki, egy szeletet se tettem a mélyhűtőbe, és egyedül ettem meg az egészet.

És itt van a kuglófnál is sokkal édesebb Amy a napköziben:

Úgy látom, az egész bagázs el van már fáradtva a rohangálástól. 

És ahhoz mit szóltok, hogy ma 27 fok volt az erkélyemen? Szeretnék egy Nyafiügyi Jelentést kitölteni!

Nyápic vagyok és imádok nyafogni.

Flódni pite

Körülbelül tavaly ilyenkor Rékával elhatároztuk, hogy minden héten fogunk valamit kézműveskedni. Azt vettem észre, hogy ezek a fogadalmak jól működnek, Gabival például azt határoztuk el, hogy minden hónapban megyünk legalább egyszer kirándulni, akár bringával, akár gyalog. Eddig sikerült is nagyjából betartani, a havi egy túra is megvolt mindig, és Rékával a heti egy kézműveskedés is majdnem mindig összejött. Novemberben és decemberben inkább sütöttünk, de volt olyan, hogy ellógtuk a kézműveskedést és inkább filmet néztünk, viszont amivel a kézműves foglalkozásainkat kezdtük, azt is meg szeretném itt mutatni. 

A papírkosárfonással már régóta szemeztem, nagyon érdekel a kosárfonás is (amiben DT nagyon profi), és érdekel az újrahasznosítás is. Ráadásul imádom a kosarakat (is), úgyhogy minden szempontból tökéletes hobbi a papírkosárfonás. Úgy kezdődik, hogy reklámújságokat egyforma csíkokra szabadalsz, majd egy hurkapálca segítségével feltekered egyforma szálakká, megragasztod a végét, hogy ne kezdjen kitekeredni, és amikor már jó sok ilyet csináltál, akkor pont úgy fonod a kosarat, mintha vesszőből csinálnád. A neten sok videó van erről, mi innen tanultuk.

Itt látszik az úgynevezett fonópálca:

Ez az egyik legjobb kézműves foglalkozás, mert amíg a szálakat tekerjük, lehet közben enni, inni, és jó sokat dumálni. Nem kell odafigyelni, nem kell gondolkodni, pont olyan, mint régen a kukoricafosztás vagy morzsolás.

Szóval elkezdtünk inkább sütni, mert Réka meg akarta tanulni a Pepperkakort, aztán beneveztünk az IKEA versenyre (vagy fordítva volt a sorrend?), és végül találtuk ezt a Kerek flódni pite receptet, amit egyedül sosem próbáltam volna meg, de Réka lelkes volt szerencsére.

Követtük a receptet, szerintem nem tértünk el tőle semmiben, de azért leírom ide, mert volt már olyan, hogy a belinkelt recept eltűnt.

Hozzávalók a tésztához:

• 20 dkg finomliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 20 dkg vaj
• 8 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 1 késhegynyi sütőpor
• 80 ml fehérbor
• 2 nagyobb tojás sárgája

A mákos réteghez:

• 15 dkg mák
• 6 dkg porcukor
• 1,5 dl fehérbor
• 1 marék mazsola

A diós réteghez:

• 15 dkg dió
• 8 dkg porcukor
• 1,5 dl fehérbor
• 3 dkg étcsokoládé

Az almás réteghez:

• 3 közepes alma
• 2 ek méz
• 0,5 citrom leve
• 1 tk őrölt fahéj
• 0,5 tk őrölt szegfűszeg

Az összeállításhoz:

• 10 dkg sűrű házi szilvalekvár

A tetejére:

• 1 tojás
• porcukor

Jó hosszú a lista. Már az is őrületes szervezést igényel, hogy minden hozzávaló meglegyen! Pihenésképpen megmutatom, hogy miután megnéztük a nyerő versenyzők fotóit, arra jutottunk, hogy azért nem kerültünk be az első 20-ba az IKEA sütisütő versenyen, mert nem volt eléggé feldíszítve a sütink a fotón, ezért csináltunk díszes képet is erről a szegény Flódniról, íme:

Ízléses, ugye? 

Na, akkor kezdhetjük a sütést a tészta összeállításával:

A tésztához a kétféle lisztet összekevertük a robotgép táljában, hozzáadtuk a sót, a sütőport és a porcukrot. Amíg a robotgép keverte a liszteket és a többi porállagú cuccot, a hideg vajkockákat beledobáltuk, és megvártuk, hogy morzsás állagú valamit kapjunk. Ehhez hozzáadtuk a tojássárgákat, végül a hideg bort is beleöntöttük, és addig kevertük, míg összeállt a tészta. 

Nagyon fura, hogy a tésztába bort kell tenni, de nekem bejött. Réka ráadásul a 80 ml fehérbort 8 dl fehérbornak értette (vagy csak úgy tett), így hát 2 üveg bort hozott, de nem baj, mert a többinek is lett jó helye.

Amikor a tészta összeállt, folpackba csomagolva betettük a hűtőbe pihenni. Ezalatt elkészítettük a töltelékeket:

A mákos réteghez:

A mákot megdaráltuk a cukorral. A bort egy kis lábosban megmelegítettük, hozzáadtuk a mazsolát, és leöntöttük vele a cukros mákot. Jól összekevertük.

A diós réteghez:

A bort a cukorral kicsit összeforraltuk (csak amíg a cukor megolvadt), és leöntöttük vele a darált diót. Ezután hozzáadtuk az összetört csokit és jól összekevertük.

Az almás réteghez:

Meghámoztuk, lereszeltük az almákat, jól kinyomkodtuk és rácsavartuk a fél citrom levét. Hozzátettük a mézet és a fűszereket és ezt is jól összekevertük.

Most jön a süti összeállítása és sütése:

A tészta kétharmadát kinyújtottuk, sütőpapíros, 24 cm-es tortaformába tettük úgy, hogy oldalt is legyen tészta, nem csak alul. Az eredeti receptben 22 cm-es piteforma van, de a piteforma túl alacsony lett volna ehhez a sütihez, úgyhogy a nagyobb tortaformát használtuk. Viszont így elég vékonyka lett a tészta a rétegek között. Úgyhogy ha van, inkább a 22 cm-es tortaformádat használd.

Na szóval, a tésztát beleigazítva a formába, és a következő lépés, hogy megkentük vékonyan a szilvalekvár felével, majd a mákos töltelékkel. 

A maradék tésztát három egyenlő részre osztottuk, az első harmadát kinyújtottuk, és ráigazítottuk erre a rétegre. Ezt megkentük a szilvalekvárral, és rásimítottuk a diós tölteléket. 

Befedtük a következő egyharmad tésztával, amit persze kinyújtottunk előtte. Erre halmoztuk az almás tölteléket, és az egészet befedtük az utolsó kinyújtott harmad tésztalappal. 

A széleket jól összenyomkodtuk, a tetejét megkentük a felvert tojással, és megszurkáltuk több helyen.

170 fokon sütöttük 50 percig, és kirepedt. De nem baj, mert Réka nem veszi túl komolyan az ilyen tragédiákat, meglátja mindenben a lényeget:

Még langyosan megkóstoltuk, de persze pár falat után feladtuk, mert annyira nehéz ez a süti. Rékáéknál volt, aki 2 szeletet is megevett ebből (nem tudom hogy bírta), de a gyerekeknek jobban ízlett volna bor nélkül, meg a szilvalekvár se jött be, ha jól emlékszem. Amikor kihűlt a torta, akkor nekem nagyon ízlett, de akkor se bírtam egyszerre sokat enni belőle. Az én családom nem kóstolta, mert mindegyik réteggel van valakinek valami baja.

Napi cukinak meg megmutatom Réka és Roland örökbefogadott, mentett kutyusát, Zorát:

És legközelebb istibizi jön a mi örökbefogadott mentett kutyánk is...

(Vizsgakérdés a hosszú receptből: Hány üveg bort hozott Réka?)

Nem találtam több Flódnit a blogon, csak egy hasonló sütit: Csincsilla almás pitéje szilvalekvárral, dióval és mákkal.