Most úgyis nagy divat lefényképezni a reggelinket. Hát pénteken ez volt a mi tízóraink. Retróbb már nem is lehetne. A menü sem kutya, a dizájn pedig még jobb. Rendes embereknek sör pogácsával, rendetleneknek jéger kávéval. Sanyi bácsi büféje vagy mi a szösz a Lupán. Nem először, de valószínűleg utoljára az idén.
Nyár elején beruháztunk egy öregecske Sellőbe, aki aztán a derékbősége, az értelme és a sebessége miatt a Tehénke előnevet kapta tőlünk. Egész nyáron az volt a program, hogy ledolgozzuk az árát, kb. háromezer egy kölcsönzés, mi most kicsit több mint a felénél járunk. Fantasztikus volt az idei Duna, pici, meleg, átlátszóan tiszta. Péntekre ígérték az utolsó nyári napot, és mi jól kihasználtuk.
Szentendrével szemben is ilyen szép, lapos kavicsos part van most.
Ez pedig már hazafelé, itt is látszik, milyen alacsony a víz. Elképesztő, hogy szeptember közepén még lehet fürdeni a Dunában.
Természetesen velünk voltak az ebek is. Kóficka sokat úszott, aztán sokat napozott.
Közelebbről is nagyon cuki.
Időnként meg is mozdult picikét.
Aztán megint a pancs.
Zsuzsika vagy botozott (ezt most valahogy nem fényképeztem le) vagy szerencsétlenül álldogált.
A fénykép tanúsága szerint néha bement a vízbe bot nélkül is (erre nem emlékeztem).
És persze minden kikötésnél volt nagy felderítés.
Jövőre folytatjuk.