Almás Múzsa nevű orosz almáspite

Újabb almatortával nevezek a Nagy Őszi Almatortaversenybe, amit a Szeretem az orosz konyhát nevű oldalon találtam Cvetajeva almáspitéje néven. Itt azt írja Főzőnagyi, hogy Marina Cvetajeva naponta megsütötte ezt a tortát irodalmi szalonjának látogatói számára. El is képzeltem, ahogy a szépen kiöltözött értelmiség ebben a szalonban üldögél, sétálgat, beszélget, teázgat és míves kistányérokról csipegetik ezt a tortát, miközben felolvassák egymásnak legújabb verseiket. A receptet elolvasva, a tejföl, mint tortakrém, Olgi barátnőm receptjeit juttatták eszembe, tejfölös krémet tettünk a marlenkába, de elég sok ételnél volt hozzávaló: fűszeres tejföl került a paradicsomsalátára, és a sült krumplira is, a többi tejfölös finomság most hirtelen nem jut eszembe. A tejföl és a szép fotók miatt jól megkívántam ezt az almáspitét.

Mivel ma van anyu szülinapja, ez lenne a nyolcvanötödik, ezért illik is ide egy szép kis szülinapi torta.

Hozzávalók a tésztához:

• 15 dkg liszt
• 8 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 8 dkg tejföl
• csipet só
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál 6-10%-os ecet (nálam almaecet)
• 3 evőkanál cukor

A lisztet a vajjal robotgéppel összekevertem. Egy kis tálkába kimértem a szódabikarbónát, ráöntöttem az ecetet, és elkezdett pezsegni. Ilyen hókuszpókuszokat Olgi is csinált a marlenkánál, ha jól emlékszem. Ha nem, akkor valami másnál. Szóval ezt a felpezsgett szódabikarbónás ecetet hozzáadtam a tésztához a többi hozzávalóval (sóval, cukorral, tejföllel) együtt. A végén tettem hozzá még egy fél evőkanál lisztet, ennyi kellett még hozzá nekem, hogy ne ragadjon a kezemhez. Ezt a tésztát így melegen belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt 24 cm-es tortaformába (25 cm-es van az eredeti reciben) úgy, hogy legyen egy kis pereme is. Kitettem az erkélyre, hogy hűvösön legyen, amíg a többivel elkészülök.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 60 dkg alma (3 nagyobb darab volt)
• 1 citrom leve és héja, ha bio

Az almákat meghámoztam, kimagoztam, vékony szeletekre vágtam és ráöntöttem a citromlevet, hogy ne barnuljanak meg, de néhányan megbarnultak. Nem zavart nagyon. A citrom héját belereszeltem a tálba, amiben előzőleg készült a tészta. Ebben a tálban készítettem a krémet is. Biocitrom volt, ezért nem akartam elkótyavetyélni a héját sem, de ez nem kötelező elem. 

Hozzávalók a krémhez:

• 22 dkg tejföl
• 2 tojás
• 3 evőkanál liszt
• csipet só

Az összes hozzávalót gépi habverővel összekevertem.

Összeállítás:

A tésztát behoztam az erkélyről, az almákat elhelyeztem rajtuk és a krémet ráöntöttem. Előmelegített sütőben 170 fokon sütöttem 40 percig, itt megint tűpróba van, én most egy késsel próbálkoztam. Félidőig nem légkeveréssel sütöttem, mert féltem, hogy nagyon megbarnul, ha így lenne, akkor alufóliát kell ráteríteni. Mehetett volna végig a légkeverés, nem barnult meg.

Amikor kihűlt, a tetejére fahéjat szórtam és porcukrot. Kihűtve lehet csak szeletelni.

Napi cuki, Csincsillának szeretettel egy Muki, akinek megvan mind a két füle!

Érdekes ez a nézés.

Tejfölös paradicsomsaláta

Bori és Olgi barátnőim szerint a paradicsomsalátára tejfölt tenni orosz specialitás. Bori jó ötven évvel ezelőtt Odesszában élt (akkor még Szovjetunió) néhány évig, mert valamilyen tanulmányi csere folytán az egyetem kiküldte, hogy ott tanuljon valamit, majd ott szerelmes lett és ott is maradt egy kicsit, hogy a szerelme családjával éljen. Sok jó kaját tanult tőlük, például a borscs készítését, meg ezt a tejfölös paradicsomsalátát. Olgi pedig Moszkva mellől költözött jó húsz évvel ezelőtt Budapestre. Szóval elhiszem nekik, ha azt mondják, hogy így csak az oroszok és az ukránok eszik a paradicsomot, mellesleg mindegy is, de én örülök, hogy megmutatták nekem, mert annyira finom így! Gondolom, vannak már jó tejfölhelyettesítők azoknak, akik nem bírják a tejtermékeket, úgyhogy érdemes kipróbálni mindenkinek, aki szereti a változatosságot (meg a tejfölt).

Szerintem receptet se kell írni, de azért leírom, hogy készítettem egy főre: néhány szem paradicsomot kisebb darabokra vágtam, sóztam, borsoztam, aprítottam rá rengeteg zöldfűszert (most petrezselyem, bazsalikom, kapor és fokhagymaszár volt, tettem rá egy jó nagy evőkanál tejfölt is, majd jól összekevertem. Annyira finom! Csak simán tejföllel, zöldfűszerek nélkül is működik!

A napi cuki meg az lesz, hogy elkészült a cicakifutó Mazsiék erkélyén:

A koncepció az volt, hogy a cicák akkor is kint lehessenek az erkélyen, amikor a gazdik nincsenek kint. Ez a cicakifutó még csak egy prototípus, és ha láthatóan megszeretik, akkor egy nagyobb átalakítással azt is megoldják majd, hogy az erkélyablakon keresztül a cicák bármikor önállóan ki tudjanak menni. A héjában főtt/sült krumpli kommentjeinél Mazsi részletesebben elmagyaráz mindent, ha valakit érdekelnek a részletek. 

Héjában főtt/sült krumpli zöldfűszeres tejföllel - és bringatúra Nagymarosra

Hát jó, egy ilyen ebéddel vagy vacsorával a hasadban nem nagyon bírsz eltekerni Nagymarosra, és mi sem csak így magában ettük, ezt bevallom. De amint hazaértem, megismételtem, és így önmagában is eszméletlen finom és a legjobb, hogy annyira egyszerű elkészíteni. És nekem most annyira furcsa, hogy ez a nagymarosi bringatúra Olgi telkére, és a finom sütögetés már egy hete volt. Azaz múlt kedden mentünk, és csütörtökön jöttünk haza. 

Hirtelen nem is tudom hol kezdjem a beszámolót, mert annyi élmény volt: életemben először láttam világító-repülő szentjánosbogarat, mindjárt három darabot is, nagyon közelről láttam őzikét, sütögettünk parázson, amit imádok, és nagyon sokat bicikliztünk, amit szintén. Voltunk Gödön a Rétesházban, Zebegényben a Mókus kocsmában, itt érdekes helyiekkel találkoztunk, de vacsorázni nem tudtunk egyik faluban sem (Nagymaros, Zebegény, Szob). Vácon vettem új ágyterítőt a Jyskben. Nem égtem le a napon, pedig a harmadik nap már képtelen voltam bekenni magam azzal a ragaccsal. Már majdnem itthon voltam, amikor észrevettem, hogy elhagytam az új ágyterítőt, de szerencsére csak itt a közelben vettem át Olgitól, szóval nem kellett nagyon messze keresni. Olgi olyan rendes volt, ő rohant vissza érte, addig én meg letekertem a fogaskerekekről az elszakadt gumipókot. Kaland, kaland és kaland! 

A sütögetés: vittünk magunkkal hűtőtáskában a mélyhűtőből frissen elővett joghurtos-őrölt köményes pácolt csirkemellet, ez ki se tudott olvadni teljesen Nagymarosig; sütöttünk mellé cukkiniszeleteket, édesköményszeleteket, hagymakarikákat és héjában főtt krumplit is. Ehhez a krumplihoz csinálta Olgi ezt a zöldfűszeres tejfölt, amit itthon megpróbáltam előállítani. Persze nem lett ugyanolyan jó, mert a frissen szedett fűszereknek egész más, sokkal intenzívebb az aromája, ráadásul a szárakra ha ráharapok, akkor csak úgy pattan szét a számban, árasztva a finom ízeket. Olgi ezeket szedte a kertben: sok petrezselyem, kapor (amiről most tudtam meg, hogy mégis szeretem és erre Csincsilla azt mondaná, hogy elértem az érettségnek ezt a fokát végre), snidling, fokhagymaszár. Ezeket összehajtogatta olyan 6-7 cm-esre, szorosan a markába fogta és ollóval egy mélytányérba aprította. Az itthoni ismétléskor nekem ennyi lett:

A nyaralás alatt háromszor csinált ilyen öntetet Olgi, és mind a háromszor mást tett a fűszerekre: első nap 1 evőkanálnyi majonézt és egy kis dobozka tejfölt, második nap ebédnél egy tejföl volt és egy kis joghurt, az esti harmadik evésnél tejföl + görög joghurt + valamilyen krémsajt. Mind a három nagyon finom volt. (Következő utunknál füstölt sajtot is reszelt a tejfölbe, annyira jó volt az is!) Én egy kis doboz tejfölt és egy evőkanál joghurtot használtam, a joghurtot csak azért, hogy folyékonyabb legyen a cucc:

Egy kis sóval és fehérborssal fűszereztem, Olginál csak azért nem került rá bors, mert elfogyott. Jól összekevertem és így hidegen mehetett a forró krumplira. A krumplit lehet félbevágni vagy egy pohár aljával összetörni. Olgi egy kanállal folyamatosan kevergette a forró puha krumplit az öntettel, és így ette ki a héjából. Ez is jó módszer. 

Úgy lenne a legjobb, ha a főzés után a pohár aljával vagy valami mással összetöröm a krumplit, és azt még úgy, olyan rusztikus darabos állapotában meggrillezem. De nem tettem, mert nagyon melegem volt, és egyébként így is nagyon finom volt. És lehetne a tetejére szórni ropogósra sütött baconszalonna-kockákat is ... sooook szalonnát. Akartam is, csak elfelejtettem.

A bringatúra: kedden mentünk és csütörtökön jöttünk haza. Összesen 128,753 km-t tekertünk.

Első nap Vácig tekertünk, ez 36,712 km volt. (Tesóm kedvéért lemértem, hogy ezt a távot 2 óra 30 perc alatt tettük meg, és alig van emelkedő, az se nagy.) Vácon felültünk a vonatra és azzal mentünk Nagymarosra. Ott bevásároltunk a boltban, majd a telken megküzdöttünk a függőágyak fellógatásával és a szúnyogokkal, és végül kezdődhetett a sütögetés.

A kedd esti vacsink

Második nap Nagymarosról indultunk este 7 körül, hogy vacsorázzunk Zebegényben, de a Vasparipa, ami egy isteni hely volt még kb. 10 éve, most végleg bezárt, és a mellette lévő hely se volt nyitva, csak a Mókus Söröző. Ez nem volt annyira szimpatikus, úgyhogy továbbmentünk Szobra, hogy ott egy pizzériában együnk, ami 10-ig tart nyitva. De odaérve kiderült, hogy ez ugyanolyan hely, mint a Mókus, és ugyanazok a figurák ülnek a teraszon. Ide se ültünk be, mert ez se tetszett, úgyhogy gyorsan visszafordultunk, hátha kapunk enni a Zebegény és Szob között útközben látott bringás helyen. De ott azt mondták, hogy már zárva vannak, úgyhogy visszajöttünk a Mókusba, de ekkor már jó sötét volt, és izgi volt a tekerés. A Mókusban természetesen étel nem volt, csak ital. Hát jó, akkor rendeltünk két hosszúlépést, és szépen elővettük és megettük az esti borozáshoz vásárolt chipset és olajbogyót, és aztán hazamentünk. Közben hallgattuk a kocsmai beszélgetéseket a foci EB-ről, és köszöngettünk a távozóknak, mert mindenki elköszönt tőlünk is. Ez annyira érdekes volt, és nagyon tetszett. Ezen a napon 34,398 km-t mentünk.

Ilyen szép erdős részeken lehet menni, ahol még nem vágták ki a fákat egy építkezés miatt 

(a Mészáros és Mészáros nevű cég épít valamit)

Harmadik nap úgy terveztük, hogy reggel 7-kor indulunk haza, de 11 óra lett belőle. (Egy nyaralóból nem lehet csak úgy elindulni, annyi tennivaló van. Meggondolandó, hogy legyen-e nekem is nyaralóm, kell-e nekem ez a sok feladat...) Vácig terveztünk tekerni, hogy ott ebédelünk, felülünk a vonatra és jövünk haza. Aztán ott egy KFC-ben ettünk, és mellette a Jyskben megvettük az ágytakarót, és nem szálltunk fel a vonatra, hanem végigbringáztuk a hazautat. 57,643 km volt ez a nap, és rettenetesen elfáradtam. De annyira jó volt! Olgi már az ismétlésről beszél, és én is ezt szeretném. Csak a szúnyogcsípéseim és a feltört kislábujjaim, és egyéb alkatrészeim gyógyuljanak meg, és mehetünk.

Naplemente Zebegény és Szob között

Közben Mazsi halad a cicafuttatóval, amit az erkélyre épít, hogy Penny ne legyen depressziós. Itt ígértem, hogy majd mutatom, ahogy készül, úgyhogy most jöhetnek a fázisfotók. Tehát, ez itt a tervrajz, ezzel kezdődött minden:

Aztán a tartóelemek megvásárlása, méretre vágása és pácolása következett:

Az alapok elkészültek:

A meósok ellenőrzik az első fázis munkálatait:

Folytatódik az építkezés, és jelenleg itt tartunk:

Mivel ez egy kétszintes cicakifutó lesz, még folytatom a munkanaplót. A képen épp egy elégedett és egy kíváncsi meós látható. 

Házi tejföl bolti tejből és tejfölből

 

Szeretek kísérletezgetni, meg enni, meg recepteket nézegetni a neten, és a fermentálásos kutakodásom kapcsán belefutottam ebbe a tejfölkészítős posztba. Ahogy olvastam, azt gondoltam, hogy jó ötlet lenne ha bolti tejből és bolti tejfölből tényleg tudnék több tejfölt készíteni, szeretem a tejfölt és szívesen vacakolok is ilyesmikkel. Megvettem mindent, és kísérleteztem egyet. 

Hozzávalók 6 deciliter tejfölhöz:

• fél liter 2,8%-os tej
• egy 175 grammos, 20%-os tejföl fele

A tejet felmelegítettem, belekevertem a tejfölt, és elosztottam egy 3 dl-es és két 1,5 dl-es üvegbe. Becsomagoltam az üvegeket, hogy minél lassabban hűljenek ki. Amikor kihűltek, betettem őket a hűtőbe, hogy ott tovább érlelődjenek. Csak pár nap után nyitottam ki.

Arra gondoltam, hogy így lehetne spórolni, még ha nem is lesz annyira sűrű a tejföl, de ha tejfölíze van, akkor már oké. 

Árak:

175 grammos 20%-os tejföl: 319 Ft

1 liter 2,8%-os tej: 415 Ft

Ezeknek a fele: 367 Ft, ebből lett 6 deci tejföl. Ha tényleg tejföl lett volna mind a 6 deci, akkor érdemes lenne vele szórakozni, de sajnos nem így volt.

Csak a tetején lett egy centis sűrű tejföl, az alja nagyon híg volt, még mártogatásra se lehetett használni, mert lefolyt mindenről. Nem hiszem, hogy megérte. (A megdöntött üvegen látszik, hogy a tetején viszont tényleg sűrű volt a tejföl, alig mozdul el a döntéstől.) És a tetején lévő sűrűbb rész tényleg tejfölízű volt (tesóm szerint nem), de alul inkább joghurtízű.

Összekevertem a sűrűt a híggal, tettem bele sok-sok petrezselymet és kivittem a hétvégén Tahiba a sütögetéshez, hogy ezt öntsük rá a parázsban sült krumplira. Tök jó volt így. Mártogatni nem lehetett, mert annyira híg volt.

A saslikra pácolt csirkemell, hagyma, kaliforniai paprika, cukkíni, paradicsom lett felnyársalva. Sült még újhagyma és hegyes erős paprika is, ez utóbbiba Anna fetát csomagolt és leöntötte olívaolajjal (az egyiket tévedésből balzsamecettel, de az is baromi jó volt). A parázsban fóliába csomagolva pici krumplik sültek, erre lehetett önteni a petrezselymes tejföljoghurtot. Volt még pácolt filézett csirkecomb is és gomba, a többire nem emlékszem sajnos. 

Anna csodálatos kenyereitől megint sárga voltam az irigységtől. Ezek nemcsak gyönyörűek, hanem baromi finomak is (még másnap is!).

Mind a két nap kirándultunk, szombaton csak a Hosszúmezőre, vasárnap egészen a Hétvályús-forrásig. Útközben találkoztunk egy idősebb bácsival, aki minden hétvégén eltúrázik a Hétvályúsig, ott megsüti a szalonnáját vagy husiját, megissza a söröcskéjét, majd visszatúrázik. Nem emlékszem hány éves a bácsi, de 70-pluszos. Régebben az unokái is elkísérték, de már csak egyedül megy. Nagyon aranyos volt, megsúgta, hova dugta a nyársait, de nem találtuk meg.

És a napi cuki Néva, aki mindig begyűjti a papucsokat és csak akkor adja oda, ha van hozzá kedve.

Zöldséges-sonkás tészta

Andi kérésére újabb tésztás recept érkezik. Ráadásul pofonegyszerű, pillanatok alatt elkészül. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de egy órán belül biztosan, az előkészületekkel, darabolással, a tészta kifőzésével együtt. A karácsonyi "húst hússal" menük és az órákon, napokon át tartó sütés-főzés után pont ilyen könnyedén elkészíthető tésztaételekre vágyom mostanában.

Anyuék találták a receptet itt, náluk kóstoltam először. Nagyon emlékeztetett az íze egy olyan ételre, amiről tudom, hogy gyerekkoromban ettem és azóta sem.


A recepten nem sokat változtattam, mert úgy volt jó ahogy volt.

Hozzávalók (nálam):
- 2 ujjnyi szelet erdélyi szalonna
- kb. 15 dkg nyers, füstölt comb
- 1 doboz konzerv kukorica
- kb. 20 dkg mirelit zöldborsó
- kb. 20 dkg gomba
- fél marék aprított petrezselyem
- 1 nagy pohár (375-400 g) tejföl
- 4 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 1 evőkanálnyi vaj
+ tészta, nálam makaróni



A mirelit borsót enyhén sós vízben feltettem főni, puhulni. A gombát megtisztítottam, felaprítottam, majd egy serpenyőben a vajon kissé megbarnítottam.

A szalonnát kis kockákra vágtam, ugyanígy tettem a füstölt combbal is. A szalonna zsírját kiolvasztottam, erre rádobtam a füstölt húst és együtt pirítottam őket. Hozzáadtam a megpuhult, leszűrt borsót, a szintén leszűrt konzerv kukoricát és a gombát is. Összekevertem, sóval, borssal ízesítettem és fedő alatt kb. 10 percig pároltam.

A tejfölben elkevertem az zúzott fokhagymákat és a petrezselymet, majd a sonkás zöldségekre öntöttem. Időnként megkeverve összeforraltam a szószt.

Makarónival, forrón tálaltam. Nagyon finom és laktató.

Bakonyi sertésszelet

Meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik kedvenc ételem még nem szerepel a blogban. Amikor ezt felfedeztem, úgy gondoltam, gyorsan pótolni kell ezt a hiányosságot. A legjobb alkalom akkor kínálkozott erre, amikor Imi egyik hétvégén tatárbifszteket (vagy tatár bifszteket, tatár beefsteak-et, vagy hogy írják helyesen? Segítség!) csinált magának, én pedig nem bírom megenni a nyers húst. 

Három szelet karaj volt még bent a mélyhűtőmben, anyuéktól pedig kértem három nagyobb gombát hozzá és meg is voltak a tökéletes ebéd alap hozzávalói. 

Hozzávalók:
- sertéskaraj
- gomba
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- só
- bors
- pirospaprika
- liszt
- tejföl
- olaj


A húsokat kiklopfoltam, mindkét oldalukat megsóztam és lisztbe forgattam.

A hagymát felaprítottam, olajon megpároltam, majd a tetejére fektettem a hússzeleteket, mindkét oldalukat kifehérítettem és kissé meg is pirítottam. Megszórtam pirospaprikával, kissé összekevertem, majd felöntöttem annyi langyos vízzel, hogy a húst ellepje. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, megszórtam borssal és fedő alatt addig pároltam amíg a hús majdnem megpuhult.

Ekkor hozzáadtam a megtisztított, felaprított gombát és rövid lére főztem a hús teljes puhulásáig. Belekevertem egy evőkanálnyi tejfölt, még egyszer összerottyantottam és készen is volt.


Nokedlivel lett volna az igazi, de magam miatt nem álltam neki nokedlit gyártani. Amúgy sem a kedvenc elfoglaltságom a ragacsos masszát eltávolítani a szaggatóról. :) Tésztával is nagyon finom volt, és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene bakonyit csinálnom, nem 5 évente egyszer. 

Lencsesaláta

Micikénél kóstoltam tavaly szilveszterkor ezt a lencsesalátát (nem pont ezt, hanem egy ugyanilyet), és tőle kaptam a receptet is. Szerintem remek lehetőség azoknak, akik nincsenek túlságosan oda a lencséért, szilveszterkor is csak azért esznek belőle, hogy a következő évben jóóóó soooook pénzük legyen. Ez a saláta kellemesen savanykás a citromtól, a sok tejföltől, pikáns a mustártól, ezért tényleg könnyen csúszik, főleg egy jó kis ropogósra sült bőrös malaccomb mellé.

Hozzávalók:

- 25 dkg lencse

- 2-3 babérlevél

- 2 dl tejföl

- 3 dkg mustár

- 1 citrom leve (csak felet használtam, és nekem elég is volt)

- 2 dkg porcukor

- 1/2 csomag metélőhagyma (amit ilyenkor nem lehet kapni :-), de én csak simán elfelejtettem venni)

- 1 pár virsli

- 2 főtt tojás a tetejére

- só, bors

A lencsét a babérlevéllel, sóval, borssal megfőztem. Amikor megfőtt, leöntöttem a levét, leszűrtem, és le is csöpögtettem, majd kihalásztam a babérleveleket, amit kidobtam. Amíg hűlt, a mustárt, a citromlét és a porcukrot összekevertem a tejföllel, és mivel tényleg elfelejtettem a nagyon fontos metélőhagymát, ezért egy fél fej lilahagymát vágtam hajszál vékony szeletekre, majd kockákra, ezt kevertem bele. A virslit felkarikáztam, ezt is a salátaöntethez adtam, végül a kihűlt lencsét is belekevertem. A tetejét a főtt tojással díszítettem.

Bár csak fél citrom levét használtam, nekem még így is kicsit túl savanykás lett, ezért még egy evőkanál porcukrot és egy evőkanál tejfölt is tettem a mártásba, hogy teljesen elnyerje a tetszésemet. Nagyon finom lett, érdemes kipróbálni!

Ezt a lencsesalátát Tomának hagyom itthon egy kis hagymás-majonézes krumplisaláta, kolbászos sült karaj, epres bólé és Philadelphia-tiramisu társaságában. Remélem, nem hal éhen szegény árvám, amíg én a messzi Pamukon dorbézolok!

De a bőrös malaccombot se blöfföltem ám, azt sütöttem a buliba, ahová viszem a grissinit és egy kis párolt káposztát is, de lesz még hurka-kolbász, egy adag ugyanilyen lencsesaláta Micikétől, valamint lencsefőzelék Tomitól, no meg az elmaradhatatlan virsli, ja, és utolsó napra természetesen egy gyenge csirkehúsleves a megfáradt gyomroknak.

Hurka-kolbász finom újfajta krumplival

Anyutól hallottam tegnap a hurka-kolbászsütés ilyen újfajta módjáról. Az újítás számomra abban állt, hogy a krumplit nem alulra, hanem a kolbászok tetejére kell tenni, de előtte paprikás lisztben meg kell forgatni minden karikát, majd tejföllel meglocsolni és sajttal is jól összesütni. Mivel a tanyasicsirke-szállítónktól holnap érkezik némelyeknek hurka és kolbász is, gondoltam még ma kipróbálom a receptet. Szerettem volna Isu csábító párolt káposztáját is elkészíteni mellé, de a mai rossz hangulat és undorító időjárás miatt nem volt kedvem kimenni a piacra káposztáért.

Egy közepes méretű tepsit nagyon vékonyan kiolajoztam (eredeti receptben zsírozni kell), és kiraktam szépen 5 cm-esre vágott hurka- és kolbászdarabokkal. Közéjük dugdostam 2 fej karikára vágott hagymát. A krumplit ujjnyi vastagra szeleteltem és megforgattam paprikás lisztben, amibe belekevertem még egy mokkáskanálnyi sót is. Ezeket a belisztezett krumplikarikákat tettem a hurkák és kolbászok tetejére, jócskán megcsöpögtettem tejföllel, fóliával szorosan letakartam, és betettem a 200 fokos sütőbe 1 órára. Amikor a krumpli megpuhult, sajtot reszeltem rá és fólia nélkül még visszatoltam a sütőbe, hogy szépen ráolvadjon.

A hurkának és a kolbásznak nem volt nagy sikere, de a krumpli ilyen módon történő elkészítése zseniális ötletnek bizonyult, mindenképpen alkalmazni fogom még.

Egy hibája volt csak ennek a rétegezésnek, mégpedig az, hogy alul a kolbászok nem pirultak meg. Ezért lehámoztam róluk és félretettem a krumpliréteget, majd visszatoltam a sütőbe még 15 percre 200 fokon légkeverésen. Az, hogy ezután se vált álmaink ételévé a hurka és a kolbász, nem az ő hibája, mi nem szeretjük eléggé. Viszont a krumpli, gyönyörű színű és finom édes ízű lett a piros paprikától,krémes és szaftos a tejföltől, miközben egy picit ropogós is, egyszóval tényleg tökéletes.

Cukkínis-húsos töltött burgonya

Nagyon mérges voltam tegnap este. Szépen elterveztem, hogy a maradék főtt marhahúsból mit készítek. Néhány napja böngésztem az interneten, kifejezetten maradék húsos receptek után kutatva, amikor rábukkantam egy oldalra: orosz ételek gyűjteményét találtam rajta, ezek között is egy olyant, ami nagyon megtetszett. Maradék főtt marhahús kellett hozzá, krumpli, hagyma, és.... És innen nem tudom. Elmentettem a kedvencek közé az oldalt, de tegnap, amikor álltam volna neki a főzésnek, szomorúan konstatáltam, hogy az oldal úgy ahogy van megszűnt az alatt a pár nap alatt és mivel nem olvastam át alaposan a receptet, nem is tudtam, hogy készítsem el azt az ételt.

Imi elment Frakk-kal állatorvoshoz én pedig ez alatt agyaltam, hogy ugyan mit is kezdhetnék azzal a néhány szelet hússal. Ide-oda kattintgattam, amikor is megláttam egy töltött burgonya receptjét (azt hiszem valamilyen zöldséges töltött burgonya néven futott). Nem is olvastam bele, mert azonnal megvilágosodtam: hússal töltött krumplit készítek.


A hűtőből és a spájzból összeszedtem mindent amiről úgy gondoltam hasznos lehet hozzá, úgymint:

- főtt marhahús
- 8 db közepes burgonya
- fél cukkíni
- 1 fej vöröshagyma
- 1/3 doboz konzerv kukorica (bontott volt, annyi volt benne)
- a fél literes tejszín harmada (szintén bontott volt)
- 1 nagy doboz tejföl
- sok petrezselyem
- 2 gerezd fokhagyma
- olaj
- cayenne bors
- pirospaprika
- só

Ahogy a meggyszószos bejegyzésemnél említettem, a marhahús nem puhult meg teljesen, meg is maradt belőle néhány szelet. Kidobni sajnáltam, a kutyáknak pedig minden napra volt jó kis házikoszt maradék anyuéktól, így ők sem kapták meg. Ezért előrelátóan bepácoltam fűszeres olajba a húst és egy jénai edényben a hűtőben tároltam.

A krumplikat meghámoztam és egészben feltettem főni sós vízben. Forrástól számított 10 percig főztem, majd leszűrtem és hagytam hűlni.

Eközben felaprítottam a hagymát és nagyon apró darabokra felvagdostam a húst is (az olaj csodákat tett vele, mert teljesen megpuhult). A kukoricát lecsöpögtettem, a cukkínit megmostam és héjastól kis kockákra vágtam.

A hagymát forró olajban megdinszteltem, rádobtam a cukkinit is és néhány percig fedő alatt együtt pároltam. Ezután megszórtam egy mokkáskanálnyi pirospaprikával és hozzákevertem a feldarabolt húst, az apróra vágott petrezselymet és a kukoricát is. Cayenne borssal, sóval ízesítettem és időnként megkeverve kb. 10-12 percig főztem-pirítottam.

Ezalatt a langyosra hűlt krumplikat egyesével "kibeleztem". A hosszabbik oldalukon levágtam a tetejüket és kiskanállal kikapargattam a belsejüket, vigyázva, hogy ne törjenek össze. A krumplik egyébként abszolút nem puhultak meg csak annyi ideig főztem, hogy ne legyenek teljesen nyersek, hogy könnyebben dolgozhassak velük. Azért így is elég nehéz volt...

Egy sütőtálba beledobáltam a kivájt részeket és a tetejükre ültettem a krumplikat. Mindegyiket alaposan megtöltöttem a cukkínis hússal.

A bontott doboz tejszínt elkevertem a nagy poharas tejföl háromnegyedével, belenyomtam a két gerezd fokhagymát és sóztam. Ezzel a keverékkel locsoltam meg a krumplikat és már mehettek is be (alufóliával letakarva) a 200 fokos sütőbe.

Nagyon nehezen puhult meg, kb. másfél óráig sütöttem. A tejszín-tejföl keverék az elején megijesztett, mert ahogy ráöntöttem, soknak tűnt, majdnem ellepte a krumplikat. A vége felé pedig már azon izgultam, hogy nagyon száraz lesz az étel, mert minden nedvességet felszívott. A tetején a hús kissé ki is száradt, ezért utólag megkentem még tejföllel és még így is sütöttem 10 percig.

Összességében nem egy bonyolult étel, csak kissé időigényes mire elkészül. Azt hiszem, jobban nem is tudtam volna hasznosítani a maradék húst. Finom ebéd lett belőle. :)

Itt pedig Frakk látható, a kutyadoki után, kissé meggyötört állapotban. Aggódunk érte, mert megint előjött rajta egy olyan dudor, amiről legutóbb kiderült, hogy rosszindulatú bőrrák. Akkor ugyan meggyógyult, de figyelmeztettek, hogy bármikor kiújulhat. Most a szeme fölött van egy kinövés, nem túl szerencsés helyen. A doki szerint ez még nem feltétlenül daganat, most figyelnünk és mérnünk kell, hogy nő-e. Ha nő, akkor műtét, szóval szorítsatok!

Ha már ott volt vele Imi, megmutatott a dokinak még néhány, számunkra gyanús púpokat Frakkon. Olyan alaposan meg lett vizsgálva, hogy még egy kis foltot is beleborotvált kutyánk oldalába, hogy közelebbről meg tudja nézni a dudort. Most nagyon vagányul néz ki Frakk, kb. mint a Taxi című filmek főhőse, Daniel a hajába borotvált csíkkal. :)

Valamint akciós volt éppen a mikrochip beültetés, ezért gyorsan letudta a doki azt is. Szóval most már regisztrált kutyánk van! :) Szegény Frakk, nem csodálom, hogy kidőlt ennyi nem túl kellemes élménytől.

Később aztán aktívan nézte a tévét Vilmával együtt. :)

Citromisu

Múlt héten nagy főzésben voltunk bent a kolléganőimmel - legalábbis elméletben. Ahogy közeledik a hétvége, meg szoktuk vitatni, ki mit tervez főzni, sütni. Mivel most három naposra sikerült a hétvége, ezért több ötlet jutott eszünkbe, mint egyébként. Más kérdés, hogy az enyéimből szinte semmi nem valósult meg "lustaság", "kirándulás" és "házikenyér parti" címszavak miatt.

Azonban az az édesség, aminek az ötletét Kriszti adta, elkészült. Méghozzá két példányban is, mert Zsuzsa kolléganőm is megcsinálta. Zsuzsa valami citromos sütire vágyott aztán rájöttem én is, hogy nem rossz gondolat, régen ettem citromosat. Kriszti pedig egyből mondta a citromisu receptjét, amit ő a karácsonyi vacsora után szolgált fel desszertként és nagy sikert aratott a családja körében.

Gyorsan rákerestem itt a blogon, hogy szerepel-e már, és meglepődve tapasztaltam, hogy Csincsilla egy nagyon-nagyon hasonló édességet készített Citromos álom néven.

Mivel Csincsilla receptje nem teljesen azonos Krisztiével, ezért leírom, hogy én hogyan készítettem.

Hozzávalók:
- 30 dkg babapiskóta (vagy piskótatallér - nekem most ez volt itthon)
- 2,5 dl édesített növényi tejszín
- 3,5 dl tejföl
- 2 x 125 g citrom ízű joghurt
- 3 evőkanál porcukor
- 1 + fél citrom leve
- 3 lime leve
- 1 narancs leve

A tejfölt, a joghurtokat és a porcukrot jó alaposan kikevertem, majd hozzáadtam 1 és fél lime levét. Belekevertem a kemény habbá vert növényi tejszínt is. Nekem így elég savanykás volt, de akinek nem az, bátran keverjen hozzá még citrom vagy lime levet.

Kifacsartam a narancs, a másfél citrom és a maradék másfél lime levét is és az egészet összeöntöttem egy tálban.

Egy kör alakú, magas peremes üveg sütőtálban elkezdtem lerétegezni a piskótatallérokat (kör alakban), méghozzá úgy, hogy mindegyik tallér alját 1-2 másodpercre belemerítettem a citrusok levébe.

Az első réteg piskótatallért megkentem a citromos habbal, majd újabb réteg piskóta következett egészen addig, amíg a tetejére került a maradék hab.

Citromszeletekkel és mentalevéllel díszítettem és néhány órára a hűtőbe tettem pihenni.

Szépen szeletelhető, frissítő ízű édesség lett a végeredmény. Kicsit túlságosan habos-krémes, tehát egyszerre egészen biztosan nem fogyasztható belőle sok. Nagyobb társaságnak viszont tökéletes ez az adag.

Körözött

Amikor Andi felsorolta, hogy mi minden finomság várta őt húsvétkor a tesójánál, megakadt a szemem a körözöttnél. Sajnos nem azért, mert juhtúróból készült - mivel nem szeretem a juhtúrót - hanem azért, mert akkor döbbentem rá, hogy ez a rendkívül egyszerű és népszerű szendvicsfeltét még nem szerepelt a blogban. Pedig én például elég gyakran készítek körözöttet.

Persze tudom, hogy ez is a "mindenki másképp csinálja" - és másból - kategóriába tartozik, de elkezdem én a sort a saját receptemmel, utána pedig várom, hogy kinek milyen variációja van hozzá.


Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- lilahagyma
- őrölt kömény
- őrölt pirospaprika
- Piros Arany
- tejföl
- só

A túrót beleöntjük egy mélyebb edénybe és apránként hozzáadjuk a következőket: az egészen apróra vágott lilahagymát - ebből mi sokat szoktunk beletenni - , néhány evőkanál tejfölt, és az őrölt köményt. Nyomunk bele egy kis Piros Aranyat, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós. Szórjunk bele egy ici-pici őrölt pirospaprikát és jól keverjük össze az egészet.

- Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejfölt, de kenhető állagú és ne folyós legyen!

- Ha nem elég rózsaszín, nyomjunk bele még Piros Aranyat, vagy ha már elég sós, akkor szórjunk bele pirospaprikát.

- Ha a színe tökéletes, de sótlan, akkor sóval ízesítsük.

Paprikába töltve vagy csak a tálban lefedve egy éjszakát pihentessük a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek.

Másnap a paprikát szeleteljük és már fogyaszthatjuk is. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb.

Jelentem, visszavonhatatlanul tavasz van. Érzem az illatát a levegőben. Vagyis a nyíló virágok illatát, mert bármerre nézek, azt látok. A kertünkben ibolyák bújnak meg, az utcában a díszfák virágoznak, anyuéknál tulipánok, jácintok, nárciszok. A következő napokra jósolt lehűlés senkit ne ijesszen meg, elkergettük a telet. :)