Kakukkfüves zöldborsós csirkemellragu erdei gombával, tésztával

Tavaly nyáron rengeteg róka- és trombitagombát szedtünk, valamit kell vele csinálni. Mondjuk nem olyan nagy kényszer, mert imádjuk. Ez egy villámgyors ragu volt, ehető magában, kenyérrel, tésztával vagy rizzsel (nekem). Bárhogy is, mindenhogyan jó. És persze villámgyors, bőven belefér egy hétköznap estébe.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
50 dkg csiperke
1-1 marék szárított róka- és trombitagomba (nyilván enélkül is működik, de az erdei gombák annyira jó ízt adnak mindennek)
45 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó
1 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
szárított kakukkfű, só, bors. darabka zöldpaprika
1 nagy csokor petrezselyem zöldje
1 evőkanál barna rizsliszt

Egy-két órára beáztattam a szárított gombát. Kevés olívaolajon pár perc alatt megsütöttem a sózott, borsozott csirkemellkockákat, majd kiköltöztettem a serpenyőből. A helyére ment ismét egy kis olíva, azon üvegesre sütöttem a felkockázott hagymát, aztán jött fél perc a zúzott fokhagymával. Rádobtam a feldarabolt csiperkét, meg az óvatosan kicsavart, picit átvágott erdei gombákat is, meg ízesítőnek egy darabka zöldpaprikát. Rámorzsoltam a kakukkfüvet. Nagy lángon zsírjára sütöttem.

 Jöhetett a staubolás: megszórtam a rizsliszttel, icipicit átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy kellemes sűrűségű legyen a szaft. Ráborítottam a fagyasztott borsót, és addig pároltam (most már lehet csökkenteni a hőt), amíg a borsó is át nem forrósodott (főzni nem kell már a fagyasztottat). Közben valamikor sóztam és borsoztam, és hozzákevertem a sült csirkemellet is.

Amikor kész volt, mehetett hozzá a felaprított petrezselyem zöldje. Aztán mindenki úgy ette, ahogy akarta. Aki teheti, reszeljen rá egy kis parmezánt vagy érlelt kecskét, nem rontja el.

Napi cukinak meg egy régesrégi kép. Az öreg fekete cicánknak egyetlen egyszer volt kiscicája (aztán rögtön jött az ivartalanítás, az első is csak azért lett, mert akkor még úgy gondoltuk, hogy nem a mi cicánk). Egy darab dagadt fekete cica volt az egész alom:)) Cukorfalat volt.

Padlizsános csirkeragu

Ez nyáron elég sokszor készült, kb. annyi idő, mint egy gyors lecsó, és isteni finom.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
2 fakanál zsír
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd

4 padlizsán
1-2 sárgarépa
1 kápia paprika

római kömény
2 zöld paprika
2 hatalmas paradicsom
 bazsalikom
só
bors

Abszolút szokásos elkészítés. Felkockázom a csirkemellet, feldarabolom a répát. Nem túl nagyra felkockázom a vöröshagymát is. Egy nagy serpenyőben vagy a vokban megcsinálom az alapot: a zsíron só nélkül megpirítom a vöröshagymát, utána rádobom a zúzott fokhagymát (mert ugye már van:)), fél percig sütöm együtt. Ekkor mehet bele a hús, jól átpirítom minden oldalról. Ráöntöm a répát is. Közben már hámozom a padlizsánokat (mert utálom a héját), és dobókocka méretűre vagdosom (ez a legtöbb idő), és szórom bele folyamatosan a serpenyőbe vagy vokba, sokkal izgalmasabb lesz a végeredmény, hogy ezerféle állagú lesz benne a padlizsán. Közben persze időnként keverek. Amikor már mindez benne van, adok hozzá bőven római köményt, belevagdalom a paprikákat is. Most már jöhet a só is meg némi bors. Egészen a vége felé teszem bele a felvágott paradicsomot és a bazsalikomot, és ekkor már csak annyi ideig sütöm, hogy kicsit megrogyjon a paradicsom, de semmi esetre se főjön szét. Barna rizzsel a legjobb.

Napi cukinak meg az én édes kicsi cicám. Örökölt anyukámtól egy szép régi konyhaasztalt a teraszra, most azon szokott napozni (ennyire beszőrösödik alatta kis pokróckája, kefélni nem is próbálom), a pokróc sokkal jobban tűri. Ugye milyen gyönyörű? Most szedett magára egy kis husikát, lassan szinte dundi lesz:)

Petrezselymes csirkeragu

Nem emlékszem, beírtam-e már, Andi, légy szíves figyelmeztess, ha igen. Nagyon gyors, nagyon egyszerű, nem kell hozzá semmi exra, szóval hirtelen felindulásból is meg lehet csinálni. Fő jellegzetessége, hogy Rebeka kiskorában nagyon szerette.

Hozzávalók:
- csirkemellfilé
- mustár
- egy fél zöldpaprika
- sok-sok petrezselyem zöldje
- só, bors
- némi zsiradék
- egy kis pohárnyi tejföl
- egy púpos teáskanál liszt

A csirkemellfilét felcsíkozom-kockázom, ahogy sikerül, a libazsíron átsütöm, fedő nélkül, persze, aztán sózom, borsozom, mellédobom a zöldpaprikát (annyira jó ízt ad neki), egy kanálnyi mustárt, ráteszem a fedőt, és puhára párolom. A lisztet kis vízzel elkeverem, ezzel besűrítem (azt hiszem, ma már inkább keményítőt használok ilyen célra, picit selymesebb a végeredmény, és tutira nem fog csomósodni), aztán rádobom a rengeteg összevágott petrezselymet, meg nyakon öntöm a tejföllel, de ekkor már veszem is le a tűzről. Ennyi az egész. De tényleg finom.

Állítólag holnaptól már jön a nyár, hétvégén meg kánikula lesz. Programajánlatom következik:

Grillezett, fűszeres csirkemell hagymás krumplipürével

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szegény Juditék abban a tudatban voltak - megjegyzem: én is - hogy tesóm és én nem szeretjük a vadhúst, ezért külön nekünk más étellel készültek. Mégpedig azzal, ami ezen a fotón látható a grillezett szarvashús társaságában. Különféle fűszerekben pácolt csirkemell és hagymás krumplipüré. Természetesen ezt kóstoltam meg először és nagyon-nagyon finom volt. Ettem volna még többet is, de helyet kellett hagyni a Szarvasnak. :)

Judit a következő fűszerekből állította össze a pácot:
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 kávéskanál majoránna
- 1 picike ág rozmaring
- kakukkfű (ízlés szerint)
- só (ízlés szerint)
- bors (ízlés szerint)
- olívaolaj

Ahogyan a grillezett szarvashúst, a csirkemellet is előző este pácolta be, hogy legyen elég ideje összeérni a fűszerekkel.

Másnap pedig szép pirosra sütötte mindkét oldalát azon a szuper, gázzal működő grilltárcsán.

A hagymás krumplipüré receptjét Bombadil Toma oldalán találta. Bemásolom ide, hátha valaki nem szeretne átlinkelni oda, bár érdemes, mert nagyon szép, igényes gasztroblog sok finom étellel. Meg amúgy sem árt, ha megvan nálunk is, mert én biztosan el fogom készíteni, annyira ízlett. Szeretem a hagyma-krumpli párosítást.

Tehát Toma szavaival a recept:

 "Hozzávalók:

· 1.20 kg burgonya (nagyjából egyforma darabok)
· 3-4 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
· 1 ág kakukkfű,
· egy babérlevél
· 1 gerezd fokhagyma
· 5-7 dkg vaj
· 1-2 dl tej
· só, bors, cukor

Előkészületek:

A krumplikat megmosom. A hagymát, miután megtisztítottam, julienre vágom, azaz, a félbevágott hagymát, nem fél karikákra, hanem arra merőlegesen, hosszanti irányban szeletelem, vékony csíkokat kapva. A fokhagymát passzírozom.

Elkészítés:
1. A burgonyát, héjastól, sós vízben felteszem főni.
2. Eközben, egy serpenyőben a vaj felét megolvasztom, egy kis olívaolajjal együtt, és a hagymát rádobom. Sózom, borsozom, és közepesnél erősebb fokozaton, sütni kezdem.
3. Mikor a hagyma megpuhult/összeesett, egy kiskanál cukorral segítem a karamellizálódást. Hozzáadom a fokhagymát, a kakukkfüvet, a babérlevelet, és lefedve, 20-25 percig párolom közepes fokozaton.
4. Azután, kiveszem a kakukkfüvet, és babérlevelet, feljebb kapcsolom a tűzhelyet, majd még pár percig pirítom, míg az összes lé el nem tűnik alóla, és egy sűrű lekvárszerű állagot nem kapok.
5. A megfőtt burgonyát (egy késsel megszúrom, ha könnyen belemegy, megfőtt), leszűröm, leszedem a héját, felkockázom, és egy villával, vagy krumplinyomóval összetöröm.
6. Közben a maradék vajat adagolom hozzá, és a tejjel beállítom a sűrűségét, fakanállal habosra keverem.
7. Hozzákeverem a hagymát, ha még kell, sózom és borsozom. Kész!"

Judit azt mondta, hogy ő lilahagymával szokta elkészíteni, szerinte úgy finomabb, de sajnos aznap éppen nem volt otthon lilahagyma. Nekem így is ízlett.

Amint elkészült minden, körbeültük 10-en az asztalt és csak ettünk és ettünk. Még egyszer felsorolom mi minden volt: szarvaspörkölt, szarvasflekken, grillezett csirkemell, friss nokedli, hagymás krumplipüré, házi savanyúságok. Na és persze a sütik: krémes áfonyatorta, medvehagymás tekercs és brownie.
A szarvasflekkenhez áfonyalekvárt, majd szederlekvárt kóstoltunk, egészen jól illettek egymáshoz. :)

Mindenkinek ízlett minden, a szakácsokat nagy dicséret illeti.

Mára is tartogattam egy napi cukit. Szerintem neki főleg Csincsilla fog örülni, ugyanis Juditnak is van egy fekete cicája. :)

Itt a történet vége, de csak a múlt vasárnapi bográcsolásé. Folytatás következik majd júliusban. Akkor majd Judit és Tamás esküvőjéről fogok beszámolni.

Pirított rizstészta csirkemellel

Imádom a thai/kínai pirított tésztákat, ezért isteni jelnek vettem, amikor Csincsilla néhány hete posztolta a saját receptjét, úgy éreztem, nekem is valami hasonlót kellene főzni (vagy sütni?). Hosszú idő óta próbálom előállítani azt a fajta thai tésztát, amit a bevásárlóközpontok thai büféjében lehet kapni, tudjátok azt a helyben elkészítem-feldobom-rázogatom tésztát. De nekem valahogy mindig hiányzik belőle valami. Most megfogadtam, hogy hosszas kutatás fogja megelőzni a kivitelezést. Két napig bújtam a netet, hasonlítgattam a recepteket, aztán végül ezt alkottam.


Hozzávalók:
- 1 csomag (300 g) rizstészta
- fél kg csirkemell
- szójaszósz
- 1 kávéskanál cukor
- 1 dl borecet
- őrölt bors
- 8 duci gerezd fokhagyma
- 1 nagyobb sárgarépa
- fél üveg bambuszrügy (konzerv)
- 1 marék szeletelt káposzta
- 1 póréhagyma
- 1 fej hagyma
- diónyi gyömbér, vagy fél kávéskanál gyömbérpor
- só, ha nem elég sós a szójaszószunk
- olaj

Előkészítettem a csirkemellet: vékony, rövid csíkokra vágtam, majd 3-4 evőkanál szójaszósz, a borecet, pici őrölt bors és a cukor keverékével bepácoltam. Kb. 1 órán át állni hagytam.

Ezalatt megtisztítottam, felkarikáztam a póréhagymát és a sárgarépát. A káposztával nem volt dolgom, mert egy fél zacskónyi maradt a hűtőben az előre csomagolt, salátának való változatból. A vöröshagymát először félbe majd csíkokra vágtam. A szeletelt bambuszrügyről lecsöpögtettem a levét, a fokhagymagerezdekről eltávolítottam a héját. 3 gerezdet összezúztam, 5 gerezdet felszeleteltem.

A rizstésztának feltettem a vizet forrni, pici sót kevertem bele. Amikor felforrt, lezártam alatta a gázt, beletördeltem a tésztát, lefedtem és 8 percig állni hagytam. Közben a wokban olajat forrósítottam, eloszlattam a wok felületén és beledobtam az összezúzott fokhagymát. Leszűrtem a tésztát és a wokba öntöttem. Kevergettem, majd villával fel-felhúzogatva megpirítottam a fokhagymás olajon. Ezután egy edényben félretettem a tésztát.

Újabb adag olajat forrósítottam a wokban. Beletettem a bepácolt csirkehúst a páclével együtt. Ha túl sok a leve, akkor csak a felét öntsük a hús alá. Először pár percig fedő alatt, majd fedő nélkül, nagy lángon addig sütöttem-pirítottam, amíg a páclevet teljesen felszívta. A húst is áthelyeztem egy másik edénybe és félretettem.

Megint egy kis adag olajat öntöttem a wokba. Felforrósítottam és néhány másodperc alatt megpirítottam benne a szeletelt fokhagymát (ha friss gyömbért használunk, akkor apróra vágva azt is most, a fokhagymával együtt kell kezelni). Rádobtam a póréhagymát, sárgarépát, vöröshagymát, bambuszrügyet és a káposztát és néhány perc alatt, kevergetve megsütöttem a zöldségeket. Nem szabad megpuhulniuk!


Ezután beleöntöttem a húst és azzal is kevergettem-pirítottam 1-2 percig a zöldségeket. Megszórtam fél kávéskanálnyi gyömbérporral. Majd végül a tészta következett. Jó alaposan összekevertem a wokban mindent, meglocsoltam bőven sötét szójaszósszal (vigyázzunk, ha sós a szójaszósz, nehogy elsózzuk az ételt), és igyekeztem mindenhova eloszlatni.

Azonnal, forrón tálaltam. Aki szereti tehet rá csípős paprikakrémet is vagy darált pirospaprikát. Nálunk ez most kimaradt. Finom volt, elfogyott az utolsó falatig, de még mindig nem az igazi! Ezt is, ugyanúgy ahogy a Gundel palacsintát, tovább kell fejlesztenem. Már közelít az íze ahhoz, amit szeretek, de hiányzik belőle valami összetevő. Nem tudja véletlenül valaki, hogy mi lehet az? :)

Ja és életemben először használtam rizstésztát, de tuti, hogy nem utoljára.

Argentin csirke

Folytatódik az argentin sorozat, és mostanra már megállapítottuk Tomával, hogy szeretjük az argentin konyhát. Mondtam is a fiamnak, hogy úgy érzem, most már akár férjhez is mehetnék egy jóképű argentinhez, amit ő is helyeselt, csak kiegészítette, hogy igen, egy jóképű ÉS gazdag argentinhez. Ennek az ételnek eredetije itt olvasható.

Hozzávalók:

- 50 dkg csirkemell
- 2 kis doboz sűrített paradicsom (nekem 0,5 liter házi paradicsomlé)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál olaj
- 1,5 dl vörösbor
- 1 tyúkhúsleveskocka
- majoranna
- 2 babérlevél
- só

A csirkemellet csíkokra vágtam, félretettem. Egy jénai tálban összekevertem a többi hozzávalót, de előbb még a húsleveskockát kb. 1 deci vízzel felolvasztottam. Beletettem a szószba a csirkét is, és betoltam a sütőbe, 200 fokra állítottam és egy órán keresztül fedő nélkül sütöttem. Ha sűrített paradicsommal készítettem volna, akkor fedő alatt pároltam volna kicsit alacsonyabb hőmérsékleten.

Nagyon finom volt, a száraz csirkemellnek igencsak jót tesz a vörösbor. Krumplipürével tálaltam.

Pollo estofado de las palamas

Palamasi (ejtsd: pálámászi) csirkepörkölt

Ezt a kimondhatatlan nevű argentin ételt Mazsi barátnője, Évi hatására vadásztam le az internetről. Az történt ugyanis, hogy Évi is megírta szakdolgozatát, aminek címe: Az argentin konyha, és átküldte nekem egyik este, hogy elolvashassam. Éjszaka olvastam, és annyira kedvet kaptam az argentin ételekhez, valamint megéheztem a témától, hogy rögtön rákerestem az interneten a receptekre. Találtam is néhányat, amiket mostanában ki fogok próbálni.

Évi különben argentin-magyar családba született, ugyanolyan jól beszél spanyolul, mint magyarul, sőt Mazsi is tőle és családjától tanult meg spanyolul beszélni. Bár Évi a La Plata torkolatánál fekvő Buenos Airesben született, és a gyermekkorát is ott töltötte, most már hosszabb ideje itt élnek Magyarországon. Dolgozatában többek között bemutatja, hogy Argentínában a szarvasmarha-tenyésztés a legnagyobb mezőgazdasági ág, és érdekességként elmondja, hogy az állandó szarvasmarha-állomány 40 millió, ami az ország lakosságának felel meg. Ezért aztán a legfontosabb élelmiszer a marhahús, ebből készítik a legtöbb ételüket, sülteket, steakeket.

Mivel itt nálunk csak véletlenül és nagy szerencsével lehet finom marhahúshoz jutni, ezért én csak a csirkés ételeket fogom kipróbálni, vagy a marhahúst fogom helyettesíteni csirkével, amikor a recept úgy kívánja. Mostanában ugyanis néhány argentin ételt meg fogok főzni, mert nagyon rákattantam a témára.

Itt a blogon szerepelt már egy argentin étel, a padlizsán Donna Évi-mami módra, amit Évi anyukájának útmutatásai alapján készítettem el. Fantasztikusan finom volt az is, érdemes próbálkozni vele.

Azért mertem elsőre ezzel a csodálatos nevű Pollo estofado de las palamassal próbálkozni, mert legjobban a mi brassóinkhoz hasonlít, leginkább Csincsilla sógornőjének, Gyönyinek a brassóijára, amit már kipróbáltam egyszer és mindig készülök az ismétlésre, annyira finom volt!

Hozzávalók:
- 2 csirkemell (két felet használtam, és elég is volt ennyi krumplihoz)
- 1+2 evőkanál olívaolaj (én azért kicsit többet használtam, sosem spórolok vele)
- 2 közepes vöröshagyma
- 1 nagy fej fokhagyma (így elsőre csak 4 nagy gerezdet tettem bele)
- 2 kis babérlevél
- 1 kávéskanál édes őrölt paprika
- 2 dl vörösbor (plusz nekem még kellett fél deci víz is)
- 4 közepes burgonya (biztos, ami biztos, ötöt vettem ki a kosárból)
- só
- bors

A csirkemelleket felkockáztam, sóztam, borsoztam, majd olívaolajon megpirítottam. Ezután hozzáadtam a felaprított hagymát, a zúzott fokhagymát, a babérlevelet és a pirospaprikát, és jól elkevertem. Felöntöttem a borral, fedő alatt takarékon rotyogtattam, de amikor nagyon kezdett elfogyni a lé, még pótoltam vízzel. Ezután már fedő nélkül főztem, összesen kb. 30 percig, vagyis amíg elkészültem a krumplival.

A krumplit megpucoltam, kb. 1 centis kockákra vágtam, majd 2 evőkanálnyi olívaolajon folyamatos rázogatás, kevergetés, bátrabb perceimben dobálás mellett ropogósra pirítottam. Amikor elkészült, a húshoz öntöttem és további 5 percig főztem. Kóstoltam, utánsóztam, majd frissen, forrón tálaltam házi savanyúságokkal. A vörösbor és a hagymák isteni szatffá sűrűsödtek, és a bor szépen megszínezte és porhanyóssá tette a húst. Nagyon-nagyon gyors és finom!

Thai csirkesaláta

Még mindig nem tudok elszakadni tesóm koleszterindiétás szakácskönyvétől (Daniel Green-Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető), és innen néztem ki ezt a gyönyörű és fantasztikusan finom salátát. Mivel nálunk a férfiembernek nem lehet eladni salátát vacsorára, ezért sült krumplit csináltam mellé, és úgy megette, mintha maga a nagy Rántott Hús szállt volna le az égből a tányérjába.

Hozzávalók:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- 1 evőkanál olaj
- 1 kisméretű chilipaprika (vagy szerencsésebbeknek bio kisnánai piros paprika - sajnos nem csípett -, valamint szárított chilipaprika)
- 2,5 cm-es kockának megfelelő friss gyömbér lereszelve (vagy szárított, vagy üvegben eltett)
- 2 szál citromfű meghámozva és apróra vágva (erről majd írok még)
- 1 evőkanál friss menta felvágva
- 1 evőkanál barnacukor
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 citrom leve
- 1 evőkanál csökkentett sótartalmú szójaszósz (vagy amilyen van)
- 1 evőkanál thai halszósz
- 150 g friss spenót
- limedarabok a tálaláshoz

A csirkemellet 2,5 cm-es darabokra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítjük az olajat, és közepes-magas hőfokon teljesen átsütjük a csirkemellet. Próbáljuk nem túlságosan sokszor forgatni a csirkét a serpenyőben, így szépséges, karamellizált bevonatot kap. Eközben a chilipaprikát, a gyömbért, a citromfüvet, a mentát, a cukrot, a citromlevet, a fokhagymát, a szójaszószt és a halszószt tálba tesszük, és alaposan összekeverjük.
Hozzáadjuk a sült csirkét, és ismét összekeverjük. Ezután beletesszük a spenótot (nyersen), jól összekeverjük, és salátaként, lime-darabokkal rögtön tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 862 kJ (206 kcal), 4,6 g zsír, 0,7 g telített zsír, 0,7 g nátrium.)

Persze nem egészen az eredeti recept szerint készítettem. Először is, nagyon pislogtam volna a recept olvasásakor a citromfű meghámozásán, ha nem épp a múlt héten olvastam volna Fűszeres Eszternél a thai citromfűről. Én ugyanis egész eddigi életemben úgy tudtam, hogy a citromfű olyan kinézetű fűszernövény, mint például a petrezselyem, azt meg nem lehet meghámozni. De attól még, hogy most már tudom, van másmilyen citromfű, nem akadályozott meg abban, hogy egyszerűen kihagyjam ebből a kajából annál a pórias oknál fogva, hogy nekem ilyen nincs. A másik, amit simán kihagytam, a thai halszósz, ugyanis ez sincs, nem is tervezem beszerezni, mert a fiam minden halas dolgot eleve elutasít, én pedig nagyon szeretnék egyfélét főzni kettőnknek - és ezért megalkuszom ha kell. Gondolom a thai csirkesaláta a thai citromfűtől és a thai halszósztól lesz "táj", de sebaj, mert így is nagyon finom volt.

Még más dolgokat is változtattam: sajnos menta se volt itthon, pedig erről azt hittem, van a mélyhűtőben, de tévedtem. Helyette petrezselymet használtam, én nagyon szeretem azt is. Aztán: mióta jól öregszem, nem bírom a nyers fokhagymát, pedig hogy szerettem régen!, de nem akartam haldokolni vacsi után, ezért a zúzott fokhagymát a megsült hús mellé dobtam és kicsit még együtt sütöttem őket, majd a hússal együtt a fokhagymás olajat is a salátaöntetes tálba küldtem. Jó, olívaolaj volt, az meg pont kell is a koleszterinre. egy citrom leve helyett pedig első nekifutásra csak felet használtam a salátaöntethez, nekem elég is volt.

Összegezve, az enyém így nézett ki:

- 4 csirkemell bőre nélkül
- több evőkanál olívaolaj
- 1 hegyes erős piros paprika a (színhatás kedvéért), ami nem csípett, ezért kicsi szárított chilivel még megszórtam a kész salátát
- 1 kávéskanál üveges reszelt gyömbér
- fél csokor petrezselyem aprítva
- 1 evőkanál barnacukor
- 2 gerezd fokhagyma megsütve a hússal együtt
- fél citrom leve
- 1-2 evőkanál szójaszósz
- pár csepp (kb. 10-15) worchester szósz, az már bejött nekem egy másik kajánál
- 150 g friss spenót falatnyi darabokra vágva
- jó nagy adag sült krumpli a tálaláshoz :-)

Naggggyon-naggyon finom volt, és gyorsan elkészült.

Tejfölös-sajtos csirkemell

Tulajdonképpen én is szeretem a rántott húst, de nagyon ritkán jutok hozzá. Közétkeztetésben nemigen választom, gyanakszom, hogy miben sütik (no meg persze arra is, hogy mit). Otthon is évente maximum egyszer (de lehet, hogy csak félszer) vagyok hajlandó nekiállni, már eleve utálok panírozni, nem csak azért, mert ezer edényt és villát és kezet össze kell maszatolni vele, hanem azért sem, mert iszonyodom az olajszagtól, napokig érzem utána a bőrömön és a hajamon (természetesen ajtó-ablak nyitva). A házi zsír sokkal jobb, szagügyileg, de alapvetően attól is rosszul vagyok. A palacsintát már rég vajon sütöm, de az más tészta, teljesen.
Szoktam ilyen-olyan változatokkal kísérletezni a sütőben, most éppen Ercsi receptjébe botlottam bele, pont az egyszerűsége tetszett. Aztán kicsit máshogy alakult, mert azt tudtam, hogy nincs otthon parmezán, gondoltam, majd jól áttrappistázom, de azon már elcsodálkoztam, hogy egy szem tojást sem találtam (ilyen azért ritkán fordul elő), szóval akkor már csak a hús maradt meg a receptből:)

Hozzávalók:
- 1 kg csirkemellfilé
- tejföl
- sajt
- zsemlemorzsa
- só, bors
- némi vaj

Egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral, és jó vastagon megkentem vajjal (kenőkéssel, mint a vajas kenyeret). A csirkemellet felszeleteltem. A tejfölt összekevertem sóval és borssal, a sajtot lereszeltem, összekevertem néhány evőkanál zsemlemorzsával (így nem tapad össze a reszelék).
A csirkemellszeleteket megforgattam tejfölben, aztán meg zsemlemorzsás sajtban, és szép rendben, lehetőleg minimális átfedéssel bepakoltam őket a tepsibe. 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg szép pirosak nem lettek.

Főtt krumplival és salátával (boltival:)) ettük.

Sajttal és fetás spenóttal töltött csirkemell rántva

Legelőször is szeretném megköszönni a Nem vagyok mesterszakács blog tulajdonosa, Alexa Christi nagyon hasznos tanácsait, szerintem lehet, hogy ő mégiscsak mesterszakács! Szeretném, ha kivételesen megnéznétek a belinkelt ételeket, mert célom volt, hogy ilyen gyönyörűek legyenek az én csirkemelleim is, és bár ez nekem nem sikerült, nem vagyok elkeseredve, mert minden előzetes megpróbáltatásom ellenére semmi töltelék nem folyt ki sütéskor az olajba. Na nézzétek a mintákat:

- a Sajttal töltött csirkemellet rántva
- a Fokhagymás-spenótos mascarpónéval göngyölt csirkemellet, és
- a Zöldfűszeres vajjal töltött csirkemellet rántva.

Naszóval, már írtam néhányszor, hogy bár próbálkoztam vele néhányszor, én nem szeretem a hústekercseket, egyszerűen még látványnak se jön be a számomra. Nem tudom miért, nincs magyarázat. Ezek a töltött-göngyölt husik nem is tekercsek, hanem egy inkább alagútra hasonlít finom folyós töltelékkel, ez bejön.

A készítést nem részletezem túlságosan, de a hasznos tanácsokat, amiket NeVaMe-től kaptam, itt most összefoglalom. Az ezzel az étellel kapcsolatos írásait a felkészülés időszakában :-) többször is elolvastam, majd a kérdéseimre kapott válaszokat is memorizáltam, amik ezek voltak:

1. Ahhoz hogy szépen tudjak dolgozni a csirkemellel, a vastag részét egyszerűen leszelem a mellről (azt a vastag párna részt szépen, ameddig adja magát).

2. A majdnem egyforma vastagságú mellszeleteket fólia alatt finom mozdulatokkal nagyon vékonyra klopfolom, mindkét oldalán. Óvatosan, hogy nehogy szétmáljon a mell, mert akkor kifolyik a töltelék. Ha óvatosan klopfolom a mellet, akkor szép nagy, és vékony szeletet kapok így. Egy egész (dupla) mellből két szelet lesz.

3. Sózom, borsozon. A sótól enged egy kis levet, és kicsit "ragacsos" is lesz (csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet).

4. Hosszában felterítem a csirkemellet, és hosszúkásan elrendezem a közepére a tölteléket, de nem szabad túl sokat.

5. A mellszelet felső és alsó részét ráhajtom a töltelékre, majd mondjuk balról jobbra feltekerem.

6. A betöltött melleket mielőtt panírozom beteszem a hűtőbe. A sótól kialakult enyhe ragacsosság is segít, hogy jól zárjon a töltelék.

7. Vékony, de precíz panírt készítek, mindenhová jusson liszt, tojás és morzsa.

Tapasztalataim:

1. Tökéletesen sikerültek az egyforma vastagságú szeletek, azelőtt nem is gondoltam rá, hogy így is lehet formázni. Persze vagy olvastam a tanácsok között, vagy magamtól is rájöttem, hogy nem a szebbik oldalból (ahonnan a bőr lejött) szeltem le ezeket a vastag párna részeket!

2. Nem sikerült nagyon vékonyra klopfolni, talán azért, mert műanyag klopfolóm van. De legalább finoman sikerült, nem mállt szét.

3. Besóztam, és egy éjszakára betettem a hűtőbe, hogy ragacsos legyen majd. Később olvastam a bejegyzést századszor, és felfedeztem ezt a mondatot: csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet. Szerencsére nem eresztett levet, és kellően ragacsos volt a túl korai sózás ellenére. Szóval ez a rész is jól sikerült!

4. pont rendben!

5. Sajnos nem tudtam ezt a behajtást kivitelzni, nyilván azért, mert nem lett elég vékony a hússzelet. Mindig kihajolt a behajtott rész, ráadásul ott is túlságosan vastag lett, annyira, hogy aztán feltekerni se lehetett. Ezért aztán kihagytam ezt a lépést (a behajtást), hanem egyszerűen feltekertem. Gondoltam, lesz, ami lesz, ha kifolyik, akkor i.j. (így jártam).

6. pont rendben! Ezt sehogyan nem tudtam elrontani! :-)

7. pont is rendben! És bár annak ellenére, hogy amelyik tekercs nem nyílt ki töltéskor, az kinyílt panírozáskor, de a sütéskor valami csoda folytán mégis gyönyörűen sikerült! Úgy örülök!

8. pont: Bár nyolcaik pont nincs a jó tanácsok között, saját tapasztalat, hogy sütés közben nem forgattam meg a husikat, mindvégig a nyílással felfelé sültek a forró olajban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a helyén maradt a töltelék.

A töltelékeimről röviden:

Sajtos: Az eredeti receptet követve az egyik komponens a nagylyukú reszelőn lereszelt gouda sajt (nekem is az a kedvencem) a másik pedig a kisebbik lyukú reszelőn reszelt parmezán, plusz egy csipet szerecsendió.

Spenótos: Felolvasztottam és lecsöpögtettem fél zacskó mirelit spenótot, mert leveleset nem kaptam, egy kicsit még pirítottam is folyamatosan kevergetve, hogy a lehető legtöbb nedvesség eltűnjön belőle. A végén 1-2 gerezd szétnyomott fokhagymával ízesítettem. Amikor kihűlt feta sajttal kevertem. A feta miatt nem kell sózni!

A fűszervajassal még nem mertem próbálkozni.

Spagetti petrezselymes csirkével

Tesóm főzte! 

Szerintem ez a tészta Andinak is nagyon tetszene. Amikor meghallottam, hogy gyömbér és citromhéj is kell bele, kissé felvontam a szemöldököm. Aztán megkóstoltam és azt mondtam, határozottan finom.  Nagyon különleges íze volt ezeknek az összetevőknek köszönhetően. 

Nem tudom, hogy csinálta Mazsolino, de a csirkemelldarabok olyan puhák voltak benne, hogy szinte szétestek, mégis megtartották a kis kocka formájukat. 

Hozzávalók:
- 25 dkg csirkemellfilé,
- 1 fej lilahagyma,
- 1 ek. olívaolaj,
- 1 citrom reszelt héja,
- 1 kk. firssen reszelt gyömbér,
- 1 kk. cukor,
- 2,5 dl csirkehúsleves kockából (vagy csirkealaplé),
- spagettitészta,
- 5 dkg vaj,
- 2 ek. finomra vágott petrezselyem vagy bazsalikom 

Az előkészület:


A húst megmossuk, leszárítjuk, kisebb kockákra vágjuk. A lilahagymát megtisztítjuk, felaprítjuk.

Az olívaolajat nagyobb serpenyőben felforrósítjuk. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, és kis lángon, állandóan kevergetve 5 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a gyömbért, a cukrot, kevés sót, és gyakori keverés mellett még 2 percig pirítjuk. Beleöntjük a csirkehúslevest, felforraljuk, és a forrástól számítva legalább 5 percig főzzük.

Közben egy nagy fazékban sós vizet forralunk, és a tésztát éppen csak puhára főzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük és előmelegített tálalóedénybe tesszük.

A vaj felét nagyobb serpenyőben megolvasztjuk. Bele tesszük a hagymát, üvegesre pároljuk benne, majd hozzáadjuk a húst, és gyakran keverve addig sütjük, amíg megpirul. Beleöntjük a gyömbéres keveréket, összepároljuk. 

A maradék vajat a tésztához keverjük, összeforrósítjuk. A csirkét a tészta tetejére halmozzuk, jól összekeverjük, megszórjuk a petrezselyemmel vagy bazsalikommal, de készíthetjük 1-1 kanállal vegyesen is. Azonnal tálaljuk.


Mazsolino még ezt a megjegyzést fűzte hozzá:

Tyúkhúsleveskockát használtam. Vigyázni kell a citromhéjra, nagyon gyorsan megéghet! Én vegyesen tettem rá petrezselymet és bazsalikomot.

Spenótos-rizses csirkemell

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek a blogger élethez, vagyis nekiálljak olyan dolgokat sütni-főzni, amik még nem szerepeltek nálunk. Igaz, nem hiányzott az írás, nagyon jól elvoltam csak a blog olvasásával is, mivel Andi olyan intenzitással zúdította ránk a szebbnél-szebb, finomabbnál-finomabb újdonságokat, hogy nem győztem kapkodni a fejem. :) Azt hiszem, Andin kívül senki nem képes ennyi bejegyzést termelni ilyen rövid idő alatt, úgyhogy én meg sem próbálom utolérni, csak néha beszúrni egy-egy bejegyzést az övéi közé.

Most például egy nem túl fotogén, ám annál finomabb étellel jelentkezem, amit kínomban találtam ki, mivel a hűtőmben két hete fonnyadozott egy zacskónyi spenótlevél. A képek ne tévesszenek meg senkit, kistányéron fotóztam a "remekművet", vagyis a csirkemelldarabok jóval nagyobbnak látszanak, mint amekkorák voltak.

Leírom, hogy én miből mennyit tettem bele, de mindenki tetszés szerint variálja a hozzávalókat:

- 1/2 kg spenótlevél
- 40 dkg csirkemell
- 20 dkg rizs
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 4-5 merőkanál tyúkhúsleves
- sültcsirke fűszerkeverék
- bors
- só
- 1 evőkanálnyi szójaszósz
- olívaolaj

Ez alatt a hagymát és a fokhagymát megpucoltam. A hagymát négyfelé, majd a negyedeket kétfelé vágtam és szétszedtem a rétegeket. A fokhagymagerezdeket felkarikáztam. Az alaposan megmosott, lecsöpögtetett spenótnak eltávolítottam a szárait és a leveleket kis darabokra tépkedtem.

A wokban felforrósítottam az olajat és rádobtam a csirkemellet. Kevergetve-rázogatva addig pirítottam amíg mindenhol kifehéredett. Ekkor hozzáadtam a hagymát és fokhagymát és fedő alatt néhány percig pároltam.

Ezután hozzákevertem a rizst és felöntöttem annyi tyúkhúslevessel (a levesért köszönet anyukámnak), hogy bőven ellepje. Időnként megkeverve, fedő alatt főztem tovább az egészet és amikor a rizs felszívta a húslevest, azonnal pótoltam. 

Amikor a rizs és a hús is megpuhult, sóval, borssal, szójaszósszal ízesítettem és belekevertem az apró darabokra tépett spenótlevelet. Alaposan összeforgattam és már csak annyi időre tettem vissza a fedőt, amíg a spenót összesett. Természetesen levet eresztett, de a rizs pillanatok alatt felszívta, úgyhogy egy szaftos egytálétel lett a végeredmény.

Ahhoz képest, hogy rögtönöztem, teljesen elégedett voltam magammal. :) Sikerült egy olyan ételt kitalálnom, ami az előkészülettel és a mosogatással együtt bő egy óra alatt készen volt és minimális mosogatnivaló maradt utána. Elfogyott az utolsó falatig és még Kriszti kolléganőm is azt mondta, hogy feltétlenül kipróbálja. Eleinte gondolkodtam rajta, hogy a rizst külön pároljam meg és utólag keverjem hozzá, de örülök, hogy végül nem úgy készítettem, mert így a hús is és a rizs is átvette az ízeket.

Rántott hús a sütőből

Bori egyik kedvence ez a fajta rántott hús, de ő Nigella receptje alapján készíti: a húst felcsíkozza, joghurtban pácolja egy ideig, nem sózza, de a joghurtból kivéve porrá tört sós kekszbe forgatja és így süti meg sütőben a húscsíkokat.

Mivel nem volt itthon joghurt, tesómtól kaptam már elkészített joghurtos-római köményes pácba tettem a kilopfolt, sózott és borsozott hússzeleteket. Mivel ez a pác nagyobb darabban hagyott hagymát is tartalmaz, ezért nagyjából azt (sajnos a joghurt nagy részével együtt) lekapargattam a hússzeletekről, majd így forgattam őket zsemlemorzsába. 200 fokon sütöttem légkeveréssel, hogy szépen piruljon, de sajnos a védő joghurtréteg hiánya és a légkeverés miatt a hús végül kicsit kiszáradt. Amúgy nagyon finom volt. Érdemes vele tovább próbálkozni.

Ha egyébként is szárazra sikerülne ez a fajta rántott hús, legjobb majonézes krumplival, vagy hagymás krumplival tálalni, ha ez nincs, akkor valami izgalmas salátával. (Most látom, hogy ezt a Bori-féle hagymás krumplit még nem tettem fel a blogba, így készül: egy kis mustárt citrommal, szerecsendióval, pici cukorral simára keverünk és jó sok tejföllel hígítjuk. Ebbe kerül a felkarikázott, héjában főtt krumpli és az apróra vágott lila- vagy vöröshagyma. Nagyon finom!)

Ebéd Esztinél, avagy a krokettkészítés rejtélye

Nemcsak Erzsi néni, hanem Imi unokatestvére, Eszti is fantasztikus, több fogásos menüvel várt minket vépi ott-tartózkodásunk alatt. Szombaton ebédre voltunk hivatalosak hozzájuk. Nem nagyon akarta előre elárulni, hogy mit fogunk enni náluk, így többnyire meglepetés volt. Ahogyan az is, hogy milyen gyönyörűen feldíszítette nekünk 13 éves lánya, Eszter az ebédlőasztalt. A terítékben a kék szín dominált.

Az első fogás húsleves volt gazdagon, vagyis cérnametélttel, zöldségekkel és mindenféle benne főtt hússal. Nincs is jobb egy nagy tányér házi húslevesnél.

A második fogás pedig a következőkből állt: gyros csirkemellből, burgonyakrokettel és tzatzikivel. Ami engem igazán lenyűgözött, az ez a krokettkészítő szerkezet volt:

Szerencsére a krokettel még nem készült el Eszti, amikor odaértünk hozzájuk, így láthattam használat közben is ezt a csodamasinát. :) Ha valaki tudja, hol lehet kapni ilyen szerkezetet, szóljon nekem, mert beleszerettem. :) Annyira könnyű elkészíteni vele a krokettet!

Persze nem csak jó eszköz kell hozzá, hanem jó recept is. Eszti így készíti:

"1kg főtt, széttört burgonyához 3 tojást, kb. 20 dkg lisztet adunk. Olyan keménységű legyen, hogy még a főzőkanállal lehessen vele dolgozni. Majd a hiper-szuper krokettszaggatóból forró olajba adagoljuk."

Vagyis beletöltjük a krokettkészítőbe a masszát és a tetején lévő kart elkezdjük tekerni, aminek hatására megjelennek az alján a kis "nudlik". Olyan hosszúra hagyjuk amilyenre csak akarjuk, aztán előretoljuk a "felépítmény" és levágódnak a krokettjeink. Mint ahogyan a nokedlit szaggatjuk.

Néhány perc alatt készre, aranybarnára és ropogósra sülnek a krokettek. Én nagyon szeretem, bár ritkán szoktam enni. Még soha nem ettem olyant, ami nincs bepanírozva, de erről nem is hiányzott a panír. Anélkül is finom, ropogós volt kívülről, belülről pedig lágy, pont megfelelő állagú.

A gyors receptjét is leírta nekem Eszti:

"Csirkemellet kis csíkokra, vagy kockákra vágunk és Knorr Fűszervarázs Gyros fűszerkeverékkel és 3-4 evőkanál olivaolajjal összedolgozzuk. Serpenyőben készre sütjük."

Valamint a tzatzikit is:

"Az uborkát apró kockákra vágjuk, megsózzuk. Később a levét kicsavarjuk, és előre elkészített Kotányi tzatziki salátaöntettel összekeverjük."

(Gyros recepteket itt és itt, tzatziki receptet pedig itt és itt és itt olvashattok még.)

Annyira finom volt minden, hogy csak akkor hagytuk abba az evést, amikor már majdnem kidurrantunk. És ekkor megtudtuk, hogy Eszti 3 féle sütivel is készült.... De ezekről majd a következő bejegyzésekben írok. Mint egy folytatásos teleregény. :)

Paradicsomos csirkecsíkok

Andi helyett most én írok egy tésztás bejegyzést. Remélhetőleg ez elő fogja csalogatni még őt is a nyári pihenésből és újra aktívvá válik itt a blogon is. :)

Anyuék készítették ezt az egyszerű, de nagyon finom tésztaételt. Paprika- és paradicsomszezon van, mi más is lehetne a raguban mint ezek? Igaz, a recept paradicsomlevet ír, de én ki fogom próbálni apróra kockázott friss paradicsommal is.


Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemellfilé
- 10 dkg póréhagyma
- 10 dkg zöld húsú paprika
- 10 dkg zellerszár
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- 3 dl sűrített paradicsomlé
- 1 evőkanál felaprított petrezselyem
- 1 mokkáskanál szárított rozmaring (frissel még finomabb lehet)


A húst alaposan megmossuk, megszárítjuk és vékony csíkokra szeljük. A póréhagymát megtisztítjuk, félkarikára vágjuk. A paprikát megmossuk, felcsíkozzuk. A zellert is megtisztítjuk és felaprítjuk. A fokhagymát meghámozzuk, összezúzzuk

Felforrósítjuk az olajat, megpirítjuk benne a húst majd rátesszük a hagymát, fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk és 1-2 perc alatt összepirítjuk.

Belekeverjük a zellert, a paprikát és felöntjük a paradicsomlével. 2-3 percig forraljuk, beleszórjuk a petrezselymet, rozmaringot és ismét forraljuk néhány percig. Ha szükséges még utánaízesítjük.
Kifőtt tésztával, forrón, reszelt sajttal (vagy anélkül :) ) tálaljuk.

A receptet végigolvasva úgy gondolom, nem sokkal több idő lehet az elkészítése, mint amíg én ezt a bejegyzést elkészítettem. Vagyis szívesen ajánlom azoknak egy hosszú munkanap után gyorsan elkészíthető, laktató meleg vacsorára vágynak.

Vasárnapi ebéd

 Talán a legfinomabb ebéd volt a szezonban. Legalábbis eddig:) Semmi extra, villámgyors, könnyű és olcsó. Az összeállítása negyed óra, a sütési idő összesen kb. egy óra, de addig el lehet hagyni a konyhát, szóval nem kell nekünk is megfőni.

Egészben sült fűszeres csirkemell

Mert még felszeletelni is lusta voltam a csirkemellfiléket. Libazsírral kikentem egy tepsit. Az egész csirkemelleket bekentem mustárral, sóztam, borsoztam, és fedő vagy alufólia nélkül mehetett is a forró sütőbe, amíg szépen meg nem pirult. Szerintem nem száradt ki egyáltalán, de az is igaz, hogy mi szeretjük a száraz húsokat.

Mediterrán zöldségköret

Kb. egy kilónyi cukkinit és ugyanannyi sárgarépát megmostam, felkarikáztam. Libazsírral kikentem egy nagy tepsit, beleborítottam a zöldségeket. Ment még rá egy felkarikázott vöröshagyma is. Só, bors, kakukkfű, egy kis olívaolaj, kézzel összeforgattam, szintén mehetett a csirkemell mellé, illetve inkább fölé a sütőbe. (Csináltam már krumplival is, de anélkül még jobb.) Olyan 30-40 perc alatt megsül (félidőben érdemes egyszer kivenni, és átkeverni.)

Sült fűszeres paradicsom

Majdnem olyan, mint az Andi híres morzsás paradicsomja, csak még annál is gyorsabb. Az ötletet most épp az nlc Mit főzzek holnap topikjában Kira21 adta (158972. hozzászólás) – akinek egyébként évek óta csodálom a remek receptjeit.

Érett, nem túl nagy paradicsomokat megmostam, kettévágtam. Egy tűzálló formát kivajaztam, a paradicsomokat belezsúfoltam, vágott felükkel felfelé. Sóztam, borsoztam, megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, apróra vágott petrezselyemzölddel. A tetejére füstölt sajtot reszeltem. Néhány csepp olívaolajjal meglocsoltam.

Ha szerencsénk van, akkor pont befér a csirkemell mellé, ha nem, az sem baj, mert ez tíz perc alatt megsül a grill alatt, pont elkészül, amíg megterítünk. A paradicsom nem sül át teljesen, nekem pont ez tetszett benne, hogy olyan félúton volt a nyers és a sült között.

Bazsalikomos paradicsomsaláta

Mert nem csak a rukkolát lehet kaszálni (márha nem zavarnak az amerikai lepkekabócák százezrei, jaj, jaj), hanem a bazsalikomot is. Persze lehetne uborkás-lilahagymás saláta is, vagy Jamie-féle is, de most ez volt, a bazsalikomdömping miatt.

Felvágok egy kisebb vöröshagymát apró kockákra, és egy tálban megszórom egy szűk marék sóval, kiszállítom a kertbe egy fél órára, hogy ne a konyhában illatozzon. Ez elveszi a hagyma erejét, általában így teszek csak hagymát salátákba, nem lesz tőle hagymaszagunk meg hagymaízünk, csak a merő élvezet marad. Összevágok vagy félkilónyi édes, kemény paradicsomot. Hozzákeverek egy evőkanál mézet, némi borsot, meg egy evőkanál borecetet. Teszek még hozzá egy maréknyi apróra vágott bazsalikomlevelet. A hagymát szűrőbe öntöm, és alaposan kimosom belőle a sót, utána mehet a paradicsomhoz. Annnyira azért sós marad, hogy a salátát külön már nem kell sózni. Kész is van a saláta, esetleg mehet még rá egy kis olívaolaj, és jót tesz neki, ha áll legalább egy fél órát.

Most már csak valami jobb fehérbort kell találni. Legközelebb a zöldségköretbe is fogok még paradicsomokat tenni, és akkor teljesen lesz a paletta (sült, félig sült és nyers). Nagyon-nagyon finom volt mindez együtt, tényleg szupergyors és elronthatatlan.

Desszertnek meg egy kis tiramisu. (Hogy azért a kalóriabevitel is rendben legyen:))

Pont úgy készül, mint Zsuzsa tiramisuja (itt éppen rumos, és nem konyakos kávéban megmártott babapiskóta, leöntve felvert tejszínhabbal lazított, vaníliával és porcukorral ízesített mascarponéval, tetejére meg mehet a kakaó).

Ebéd után meg édes a pihenő a hűvös szobában.