Vöröslencse-leves

Jöhetnek az őszi kaják végre! Pénteken Segebagával az Átriumban voltam színházban, mert Pintér Béla elköltözött innen Újpestről. Most kicsit bánatos voltam emiatt, mert egész napra esőt mondtak, féltem, hogy végül villamossal kell mennem, de aztán olyan szerencsém volt, hogy pont elállt az eső, mehettem bringával. Viszont hihetetlen, hogy vinnem kellett kesztyűt és sálat is, és hazafelé a színház után még így is fáztam, mert a nadrágom nem volt elég vastag. Ahhoz képest, hogy előző pénteken, még besötétített, hűtött lakásban gubbasztottam a harmincvalahány fokban, ez egy kicsit hirtelen váltás volt. De a hidegben nagyon jól tud esni egy ilyen forró, piros leveske!

Ezt a levest, vagy egy hasonlót Tahiban kóstoltam először tavasszal, amit Anna főzött, és egy jó kis kirándulás után csak megmelegítette, és ezt ettük. Aztán amikor megettem egy tányérral, szó nélkül felálltam és szedtem még magamnak. Ha jól emlékszem, harmadszorra már nem mertem szedni, de bármennyit meg tudtam volna enni, mert annyira jól esett és olyan finom volt. Azóta már kétszer meg is főztem, csak nem tudtam lefotózni, olyan gyorsan elfogyott. Most nagy adagot csináltam, mert Tomáéknak is adtam belőle. (Most kaptam a hírt, hogy Fanninak is nagyon ízlett!)

Annyira odavagyok ezért a levesért, hogy Évát is befűtöttem, és meg is főzte a hétvégén ő is. És neki sikerült jó fotót is csinálni róla, íme:

Ő kicsit sűrűbbre főzte, bazsalikommal és sajttal tálalta. Sajtot talán azért tett rá, mert Anna hízókúrán van. A neten találtam különböző recepteket, és én ebből a receptből indultam ki, Éva pontosan ezt csinálta, de én aztán folyamatosan kóstolgattam és igazítgattam a mennyiségeket, tehát nekem nem pont ez lett. Éva szerintem követte a receptet, azért lett neki sűrűbb. Egyébként az eredeti receptben nincs szárzeller fehérrépa, meg leveskocka.

Hozzávalók nálam:

• 1 közepes fej hagyma
• kb. 2 szál szárzeller (nekem a mélyhűtőben van feldarabolva, onnan vettem ki kábé ennyit)
• 1,5 szál sárgarépa (nagyon nagyok voltak a répák)
• 1 szál fehérrépa
• 1 gerezd fokhagyma
• olaj
• 200 gramm vörös lencse
• kb. 2 liter víz (lehet, hogy másfél...)
• majdnem egy egész dobozka sűrített paradicsom (fácános), kb. 50 gramm - egy kávéskanálnyi maradt, eltettem a mélyhűtőbe 
• fél doboz hámozottparadicsom-konzerv (kb. 200 gramm)
• volt még pár szem koktélparadicsom, amit Olgitól kaptam, azt is beledobtam, hát Tomának főztem, és ő imádja a paradicsomot
• 1 erőleveskocka (húsmentes, direkt elolvastam az összetevőket mert Fanni vega, és reméltem, hogy eszik a levesből)
• só, bors, kakukkfű

A hagymát felaprítottam és az olajon dinszteltem pár percig a szárzeller-darabokkal. Ezalatt a répákat megpucoltam, félkarikára vágtam, és ezt is rádobtam a hagymás-zelleres alapra, együtt dinszteltem tovább. A fokhagymát lereszeltem, és a lábosba került ez is, de ezzel már csak egy kicsit dinszteltem, majd felöntöttem a vízzel, beletettem a megmosott lencsét, a fűszereket és a paradicsomokat. Először csak fél konzervnyi sűrített paradicsomot, de aztán ahogy kóstolgattam, egyre többet, míg végül finomnak ítéltem. A leveskockát is beletettem, de ez elhagyható. Felforraltam, majd közepes erősségű lapon addig főztem, amíg a lencse megpuhult (kb. 15 perc volt).

Napi cuki nem a tazmán ördög, hanem Muki, Fanni kutyája, ahogy Tomával melegítik egymást és együtt tévéznek.

A panelben meg ma délután beindították a fűtést. Hihetetlen!

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Sütőtökös vöröslencse dahl (főzelék)

Pár hete (november 12-én) vasárnap Évával és Annával voltunk a Műegyetemen egy vezetett sétán, mert Görbe Márk művészettörténész tartotta. (A Műegyetemen volt a korrektorsulim is, ezért is érdekelt a séta és az épületről, meg a környékéről szóló összes sztori.) Ez a srác mindent tud Budapestről, a városban lévő épületekről, és az épületekben lévő tárgyakról is, és sok dologhoz saját családi kötődése is van. (Például az épületben lévő József nádor mellszobor kapcsán is felvázolt valami szálat, ilyesmit, hogy az "üknagymamám férjének a testvérének a lányának a keresztgyereke".) A 100 éves házak rendezvényen láttuk őt először, egy magával cipelt kissámlira állt, és úgy tartotta az előadását. Nagyon lenyűgöző a tudása és a személyisége is, ráadásul vicces is, tehát Évával beleszerettünk rögtön. Szóval őmiatta választottuk ezt a programot, és az volt még a különlegesség, hogy ez a műegyetemi séta össze volt kötve a Szkéné Színház programjával, így aztán onnan is jöttek ketten, és ők is mutattak és meséltek sok érdekességet a színházról. És volt egy játék is, amiben (nem fogjátok elhinni), de én is részt vettem és még élveztem is. Nem írom le, nem ez a lényeg, hanem hogy hosszú volt a program, és aznap kezdett már hűvös lenni az időjárás, és 10-re kellett a Műegyetemnél lenni, szóval elég korán kellett indulni bringával itthonról, és hát hideg volt, na. Az épületben is hideg volt, amíg ott volt a játék és az előadás, nem vettem le a kabátot, mert fáztam. (Fázós lettem idén, ez új dolog nálam.)

Ne aggódjatok, el fogunk jutni a sütőtökös lencséig is!

Szóval az volt, hogy kicsit átfáztunk a 3 és fél órás program alatt, és azt terveztük, hogy a Kelet Kávézóban fogunk ebédelni. Éváék már ismerték a helyet, ők lencsés sütőtök curryt kértek (3.650 Ft), én nem mertem, mert a sütőtököt elvileg nem szeretem, a lencsétől néha szarul leszek, szóval rendeltem inkább sonkás grillszendvicset (3.000 Ft-ért!), és nagyon rosszul tettem, szerintem ez kicsit sok pénz 4 db háromszög melegszendvicsért, és nem is volt annyira finom. Amikor megkóstoltam Éva és Anna lencséjét, akkor jöttem rá, hogy pont ez kéne nekem is, hogy átmelegedjek. Nagyon-nagyon finom volt, forró és fűszeres, hát ezért akartam itthon is készíteni valami hasonlót. Szeretném megszeretni a sütőtököt, és ilyen finomságokkal - úgy érzem - sikerülni fog. És szombat óta igazi tél van, úgyhogy mindenféle melengető kaja jól jön ilyenkor.

Nem fejből csináltam, hanem a Telexen talált recept volt a kiindulópont. Ebben a cikkben a sütőtökkel készült 10 kajaverziót mutatnak be, elmentettem magamnak, mert tényleg szeretném szeretni, minden évben megkóstolom valamilyen formában. Plusz Micike vörös lencséje is adott némi inspirációt, mert az valami isteni volt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

• 150 gramm vörös lencse (annyira jó, hogy ilyen pici mennyiséget adtak meg, az egyszemélyes háztartások ilyenkor tapsolnak, mert ez tényleg csak 2 tányér főzi lesz)
• 200 gramm (vagy kicsit kevesebb) sült sütőtök kockák
• egy kb. 10 cm-es darab póréhagyma apróra vágva
• kis gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• fél teáskanál őrölt római kömény
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál frissen reszelt gyömbér
• egy zöldségleveskocka vagy húsleveskocka (nyugodtan ki lehet hagyni, és helyette sót használni vagy alaplét)
• fél liter víz vagy alaplé
• só (a leveskocka miatt nem biztos, hogy kell)
• olaj vagy vaj
• fél teáskanál szódabikarbóna

A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát és a gyömbért lereszeltem. (Lehet több, akár két gerezd fokhagyma is, de én nem mertem ennyit, csak egy felet.) A mélyebb kicsi serpenyőmben olajat melegítettem (lehet helyette vaj is), ezen puhára pároltam a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát, a többi fűszert (őrölt római köményt, kurkumát, reszelt gyömbért) és a húsleveskockát összemorzsolva. Egy perc kevergetés után egy evőkanál paradicsompürét adtam még hozzá, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd felöntöttem a vízzel, és beletettem a jól átmosott lencsét is. Hozzáadtam fél teáskanál szódabikarbónát, mert az meg szokta akadályozni, hogy rossz legyen a gyomrom a lencsétől. Kicsit felhabzott a főzelék, de aztán megnyugodott és szépen takarék lángon puhára főtt olyan 10-15 perc alatt. Amikor elkészült, hozzákevertem a kockázott sült sütőtököt. Ilyenkor meg kell kóstolni, hogy kell-e bele só, nekem nem kellett. (Aztán este, amikor hazaértem, és a serpenyőből falatoztam, akkor már kellett, érdekes.)

A sütőtököt egyébként mosás után nagyobb darabokra vágtam, sóztam, fahéjat szórtam rá (nem mindegyikre, csak még más kaja is lesz belőle), és megsütöttem 180 fokon légkeveréssel, amíg puha nem lett. Aztán a héját lehúztam és felkockáztam. Sütés előtt a magokat eltávolítottam, és később azt is megsütöttem.

Tálaláskor tettem rá apróra vágott csilit (ami narancssárga volt, Évától kaptam, szóval nem látszik a képen, de isteni volt hozzá!), egy evőkanál görög joghurtot, és pár cseppet az új koriandercsatnimból. Mivel az étteremben rizschipsszel adták, ezért én is azzal szolgáltam fel magamnak (meg még két szelet saját készítésű, és kicsit elrontott kovászos libanoni laposkenyérrel).

Nagyon finom volt! Lehet curry fűszerrel is csinálni, vagy ahogy Micike főzte, amikor nála nyaraltam, garam masalával, szóval lehet variálni a fűszereket rendesen, sőt mehet bele kókusztej is, ami szintén Micike-verzió.

Napi cuki Winston lesz, mert ő már régen volt. Nem tudom miért reklamál, de nagyon dumál:

És a bal füle is harci állásban van, ha jól látom...

Ja igen, és a gyömbéremről van 3 hónapos szülinapi fotó a Saját gyömbér nevelése című részben. De nem azt használtam persze!

Csirkecurry vörös lencsével

Annyira nehezen kezdek most hozzá, nem tudom, még magamban kezelni ezt a megváltozott világot. Szabad-e örülni egy jól sikerült kajának, szabad-e teljesen hétköznapi dolgokon idegeskedni, szabad-e nevetni, meg jól érezni magam. Azt gondolom, hogy szabad, sőt kell is, de azért sokszor vannak kétségeim. Mégis leírom ezt a receptet, mert olvastam ma egy idézetet Szabó Magdától, ami sokat segített: "Meg kellett volna köszönnöm, hogy játszanak velem, hogy tudnak valamit, amin nevetni lehet, valamit, aminek semmi köze a háborúhoz, ami nem bomba és halál és veszedelem, a terráriumot, amit adni akartak." Hátha örül valaki annak is, hogy én elterelem a gondolatait ezzel a recepttel.

Sajnos eléggé nem bírom megemészteni a babot, lencsét, de nagyon szeretnék belőlük főzni, mert annyi különleges és érdekes recept van velük. Szilveszterkor is csináltam egy isteni finom vörös lencsét, majd 2 napig nem bírtam enni utána, borzasztó volt. Minden bajom volt tőle. De nem adom fel, főleg a vörös lencsét szeretném használni, az olyan szép is, és gyorsan el is készül. Ezért amibe csak lehet, belecsempészek egy-két-három kanállal. Ilyen ez a curry is, jól eldugtam benne a lencsét, nem is lett semmi bajom.

(Szabitól tanultam a kompozíciót!)

Hozzávalók:

• 1 csirkemell (30 dkg)
• 50 g vörös lencse
• 1 kisebb cukkíni 
• 1 közepes sárgarépa 
• 2-3 db paradicsom
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál curry fűszerkeverék
• kisebb darab gyömbér
• chilipaprika ízlés szerint, vagy erős curry, vagy erős pirospaprika
• 1/2 citrom leve
• 2,5 dl tejszín (kókusztej lenne autentikus, de azt nem szeretem - egyelőre)
• só, bors, őrölt római kömény

A hagymát felaprítottam megdinszteltem, hozzáadtam a lereszelt fokhagymát és gyömbért, a kisebb kockákra vágott (és sóval, borssal, pici liszttel megszórt) csirkemellet, és körbepirítottam a curryvel és egy kis őrölt római köménnyel. Hozzáadtam a félkarikára vágott cukkínit, a csíkozott sárgarépát és a feldarabolt paradicsomot (nekem most volt a mélyhűtőben koktélparadicsom, azt tettem bele, mert nem találtam meg a direkt ehhez a kajához vásárolt paradicsomot a hűtőben... Később meglett!). 

Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és beleszórtam a vörös lencsét. Jól összeforraltam, és hozzáadtam a tejszínt is. Sóztam, borsoztam, beledobtam a picire vágott chilipaprikát, és főztem kb. 10 percig. Egy kis citromlét is facsartam bele, de a tálaláskor is nyomtam rá, nagyon jól áll neki.

Nem tudom, ha kókusztejjel csinálnám sűrűbb lenne-e a szaft, de nekem így is jó, mert nagyon-nagyon finom. Rizzsel és retekcsírával ettem. (Azóta olvastam valahol, hogy nagyon sűrű joghurt kell bele, ezt majd ki fogom próbálni.)

Napi cukinak egy békegalambot gondoltam ide.

Picasso békegalambját innen töltöttem le.

Egész életemben féltem a háborútól, nem csoda, a hidegháború idején nőttem fel. Amikor a fiamat a kezembe adták a kórteremben, mert abban az időben még a szülőszobában nem adták oda, csak másnap a kórteremben, az első gondolatom az volt, hogy mindent meg akarok tenni, hogy ő soha ne legyen katona. Ez 1988-ban volt. És most is így gondolom.

A fotók meg sajnos továbbra se sikerülnek. Nyaf.

Megmutatom azt is, hogy mennyit gyakoroltam, hogy Viki ajándékára rá tudjam írni az új nevét kalligrafikus betűkkel:

És ez lett az ajándék:

Benne néhány idézet Csincsillával közös kedvencünktől, James Herriottól:

Indiai előételek

Rebeka szülinapi vacsorája kezd a múlt ködébe veszni. Néhány fényképet feltöltöttem, legalább azokat megpróbálom felidézni. Indiai menüsort kért. Előételként uborkaraitát, karfiolpakorát, Andi-Judit-féle vöröslencsedahlt készítettem, meg persze sütöttem naant. És szerepelt még az Anditól kapott nagyon finom almacsatni. Háromféle főételt csináltam, malai koftát, ami tavaly nagy siker volt nálunk, valamilyen csirke biryanit és mandulás csirkét. Ja, és készült még meggyes-banános lassi is, de azt a hűtőben felejtettem:) Azért volt nevezetes ez a főzés, mert egy megfázás miatt ezen a napon semmiféle illatot és ízt nem éreztem. Velem még sosem történt ilyen, meg is ijedtem, de aztán megnyugtattak, hogy ez egy teljesen normális tünet, és el fog múlni:) Borzalmas volt. Persze ilyenkor teljesen étvágytalan az ember (ilyen sem történt még velem, az étvágyam általában remek), semmi kívánatos nincs ízetlen/szagtalan fadarabok rágcsálásában. El is gondolkodtam rajta, hogy szeretnék-e így maradni, ez végül is megoldaná a súlyproblémáimat, de annyira rossz volt, hogy a két legjobban működő érzékszervemtől megfosztottak, hogy egyértelmű volt a válasz. És ilyen állapotban kellett végigfőzni a fenti menüsort, idegen ételek, ritkán használt fűszerek, semmi rutin, kóstolni meg nem tudtam, mert nem éreztem semmit (a római köményes fűszertartó is teljesen szagtalan volt!!!), tényleg csoda, hogy volt közöttük ehető.

Uborkaraita
Különleges változat, egyrészt az uborka előkészítése, másrészt a kókusz és a dió miatt, állítólag nagyon finom volt.
A receptet itt találtam. Az eredeti elég nagy adag, én csak fél adagot csináltam, öt embernek bőven elég volt.
Hozzávalók:
- 25 dkg kígyóuborka
- 0,6 dl tejföl
- 1 csapott kávéskanál só
- 1 evőkanál finomra vágott petrezselyemzöld
- 1 evőkanál finomra vágott friss kapor vagy másfél kávéskanál szárított (na, ez maradt ki, azt hittem, van a fagyasztóban még, de nem volt)
- 1 evőkanál durvára tört pirított dió (nem pirítottam meg, mostanában túl soknak érzem a pirított dió ízét)
- 3,5 dkg friss, reszelt kókusz (kókuszreszeléket használtam, aznap nem éreztem magamban elég erőt egy kókuszdió feltörésére)
- 1 erős zöldpaprika (mi nem nagyon szeretjük az erőset, szóval csak néhány karikát használtam, főleg díszítésre)
- 1 széles csík piros kaliforniai paprika

Az uborkát előkészítjük. Megmossuk, az eredeti recept azt írja, hogy meghámozzuk, de én a kígyóuborkát sosem szoktam meghámozni, szóval a héja maradt. Hosszában elfelezzük, és kb. 3 mm vastag félkörökre vágjuk. Egy liter vizet forralunk, és 2 percig főzzük benne az uborkákat. Utána leszűrjük, hideg vízbe áztatjuk, lecsöpögtetjük, és tiszta konyharuhára szétterítjük, hogy megszáradjon.Állítólag ettől az eljárástól finom ropogóssá válik az uborka.
A joghurtot összekeverjük a tejföllel, sóval, zöld levelekkel. Beletesszük a vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát. Hozzákeverjük a diót, a kókuszt és az uborkát. 1-2 órára hűtőbe tesszük.
Kicsit hosszadalmas a leírása, de ez nagyon gyorsan ment.

Karfiaolpakora
A sok lehetséges változat közül most Duende receptjét választottam, tetszett az egyszerűsége.
Hozzávalók:
- 8 evőkanál csicseriborsóliszt (sárgaborsólisztet használtam helyette)
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1 teáskanál keményítő
- 1 mokkáskanál római kömény
- 1 teáskanál őrölt koriandermag
- fél csokor petrezselyemzöld
- 1 mokkáskanál só
- kb. másfél dl víz
- esetleg csilipehely
- karfiol
- olaj/zsír a sütéshez

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverünk. Fagyasztott karfiolt használtam, hagytam teljesen felolvadni, megszikkadni. A zöldséget belemártjuk a fűszeres tésztába, és forró zsírban vagy olajban aranybarnára sütjük. Frissen tálaljuk, lehetőleg az Andi-féle csatnival:), mert nagyon jól áll neki. Azt hiszem.

Vöröslencsedahl
Az eredeti verziót tényleg csak egy kicsit változtattam meg.
Hozzávalók:

- 15 dkg vörös lencse

- 1 nagyobb szem krumpli, hámozva, összevágva

- 1 doboz sűrített paradicsom (a nagyobb fajta)

- 1 kávéskanál méz

- 1 kávéskanál fokhagymás ecet (vagy almaecet, vagy fehérborecet) - ezt kihagytam

- fűszerek: zellerzöld, petrezselyemzöld, fokhagyma, só, őrölt chili, kurkuma, római kömény, őrölt koriander, garam masala
- egy kanál libazsír

A forró zsírban megfuttam a fűszereket (a zöld levelek kivételével) és az összenyomott fokhagymát, felengedtem vízzel, jöhetett bele a lencse és a krumpli, annyi vízzel, hogy jól ellepje. Mikor már majdnem megfőtt, ment bele a paradicsom és a méz, a végén pedig az összeaprított zöldek.
Állítólag finom volt.

Naan
Az ezer lehetséges változatból most ezt választottam. És még az is lehet, hogy legközelebb is ez alapján csinálom, mert nagyon szép, és nagyon finom (állítólag:)) lett.
És az eredetihez képest ugyan rögtön dupla adaggal kezdtem (400 gramm liszttel), mégis épphogy elég volt négy emberre (én nem ettem belőle), szóval legközelebb több kell.
Eredeti recept hozzávalói:
- 1 teáskanál szárított élesztő (helyette darabka friss élesztőt használtam, olyan nyolcadnyit)
- 1 teáskanál cukor
- 200 gramm liszt (80-as kenyérlisztet használtam)
- egy csipet fekete hagymamag (kihagytam, elfelejtettem venni)
- 1/4 teáskanál só
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál növényi olaj
- 2 evőkanál joghurt
- 2 evőkanál tej

A hozzávalókat (dupla mennyiséget) a kenyérsütőgép üstjébe pakoltam. Úgy emlékszem, még kellett hozzá 1-2 evőkanál langyos víz. Közepesen kemény tésztát dagasz(ta)tunk. Hagyjuk egy kicsit megkelni.
Lisztezett deszkán átgyúrtam, 7 vagy 8 gombócra osztottam. A gombóckákat kinyújtottam, nem túl vékonyra, olyan fél centi vastagra, nem is lettek túl nagyok, kistányérméret alatt egy fél számmal. Kipapírozott sütőlemezekre pakoltam őket, 10-15 percig még pihenhettek.
Nagyon forró, előmelegített sütőbe tettem őket (aztán kicsit levettem a hőmérsékletből). 10-15 perc alatt sülnek meg, szép halványbarnák lesznek, és felpuffadnak. Még forrón lekentem őket vajjal. Azt mondták, nagyon finomak voltak.

A képet Imi csinálta.

Piros lencse Judit receptje alapján

A már többször említett korrektorsulis osztálytársam Judit találmánya ez a recept és most, annak örömére készítettem el, hogy kisfia születése alkalmából újra felvettük a kapcsolatot. Régebben már egyszer megfőztem, de akkor nem ízlett különösebben, ellenben ma teljesen odavagyok érte! Judit azt írta, rántott sajttal isteni, így hát gondoltam egyrészt Tomának a rántott húshoz jól fog menni, vagy lehetett volna esetleg a kenyérchipset belemártogatni, ha azt el nem rontottam volna. Judit receptjei (sült cukkinikarikák, brokkolis tészta) nagyon bejöttek másoknak is, így hát remélem hamarosan kapunk még tőle újabbakat! :-)

Pár helyen picit eltértem az eredeti recepttől, először is a mennyiségben, mivel nekem 50 deka lencse sok lett volna, valamint sárgarépa helyett krumplit kockáztam bele, és még a fűszereket helyettesítettem ha nem találtam olyat itthon, de ez úgyis ízlés kérdése.

Hozzávalók:

- 15 dkg vörös lencse

- 1 nagyobb szem krumpli

- 2-3 deci házi paradicsomlé (vagy 1 doboz sűrített paradicsom)

- 1 kávéskanál méz

- 1 kávéskanál fokhagymás ecet (vagy almaecet, vagy fehérborecet)

- fűszerek: zellerzöld, fokhagyma, petrezselyem, só, Cayenne-bors, vegeta, őrölt chili, kurkuma

A vörös lencsét jól megmostam, pár órára beáztattam. (Hosszú ideig tartott mire megtaláltam, honnan jön az a szú percegéséhez hasonlító hang, hát a lencseszemek pattantak szét egymás után az áztatóvízben.) Aztán leszűrtem az áztatóvízből, átöntöttem a lábosba és hozzáadtam bőven aprított zellerzöldet, egy csokor aprított petrezselymet, egy duci gerezd zúzott fokhagymát, 3 deci házi paradicsomlét, sóztam, szórtam bele Cayenne-borsot, vegetát, chili helyett unokabátyám jó csípős fűszerkeverékét, kurkumát, és tettem bele egy nagyobb szem krumplit apró kockára vágva. Felöntöttem vízzel, hogy ellepje és puhára főztem. Amikor már majdnem kész volt, ízesítettem egy kávéskanál mézzel és egy kávéskanál fokhagymás ecettel.

Önmagában is nagyon finom volt, de a sült csirkecombokkal egyszerűen fantasztikus. Este majd Toma még kaphat belőle egy kicsit a rántott húsa mellé, ha marad :-)