Mazsi maradékmentő húsvét utáni pitéje (magyarul: quiche-e)

Ezt a pitét (quiche-t) Mazsi rögtön húsvét után készítette a füstölt sonkából és a többi maradékból, és azóta várom a receptet. Azt mondta, az eredetit a Street Kitchenen találta Fördős Zénél, de átalakította helyi viszonyokra, ahogy szokta. Fördős Zéről viszont az az emlékem van, hogy egyszer csak berobbant az életembe úgy, hogy Éva mindig őt emlegette, Fördős Zé ezt mondta, Fördős Zé azt főzte stb., és emlékszem, amikor mentünk vonattal a Balatonra, még ott is jött, hogy melyik éttermeket kell kipróbálnunk Fördős Zé szerint. Amellett, hogy halálra idegesített, hogy folyton ezt a nevet emlegeti, még nem is tudtam értelmezni, mi az, hogy "fördős zé", nekem folyton az a szókapcsolat ugrott be, hogy "fürdős ká" (szégyellem magam a ronda poén miatt), de aztán egyszer meghallgattam vele egy interjút és teljesen belezúgtam. Azt hittem, hogy aki úgy nevezi magát, hogy Zé, az nem normális, és kiderült, hogy normálisabb az átlagnál. (Na és tessék, most én is leírtam egy bekezdésben hatszor.)

Az interjú után megnéztem sok receptjét, de sajnos nem találtam olyat, amit ki akartam volna próbálni. Viszont itt van ez a quiche, aminek a tésztájához a hozzávalók:

• 200 g liszt
• 125 g vaj
• 1 db tojás
• 1 csapott tk só
• 1 ek jéghideg víz

A tésztához egy keverőtálba öntjük a lisztet, bele a kemény, darabokra vagdosott hideg vajat és a sót. Robotgéppel az egészet addig keverjük, míg morzsalékos állagúvá válik. Ekkor beleütünk egy egész tojást, majd hozzáöntjük a kanálnyi jéghideg vizet, és az egészet gyors fokozaton homogén tésztává dolgozzuk össze. A tésztát pár gyors mozdulattal még kézzel összedolgozzuk. Betesszük a hűtőbe, amíg összeállítjuk a tölteléket.

Hozzávalók a töltelék öntetéhez:

• 200 ml tejszín
• 100 ml tej
• 4 egész tojás
• só, bors, szerecsendió
• 2 gerezd fokhagyma

Ezeket összekeverjük.

Szilárd hozzávalók a töltelékhez:

• húsvéti sonka maradék
• medvehagyma maradék
• szárított kakukkfű
• kb. 1,5 db paradicsom vastag szeletekre vágva
• maradék sajtok a húsvéti asztalról kockára vágva (kb. 2 maréknyi)
• maradék parmezán sajt (Vikitől Olaszországból)

Mindenkit összekeverünk, kivéve a paradicsomot, és azt kapjuk, ami a fenti képen látható. Amikor a töltelék elkészült, a tésztát 4 mm vastagságúra nyújtjuk, a formába terítjük, hogy kb. egyforma magas legyen az oldala mindenhol. Tök jó tipp volt Zétől, hogy a tésztát úgy lehet legkönnyebben a pultról a formába teríteni, hogy fel kell tekerni a nyújtófára, és a formában vissza kell tekerni, így nem szakad el. 

A formába terített tésztát villával megszurkáljuk, és elősütjük 200 fokon 20 perc alatt, és nehezéknek sütőpapíron rizs került rá. Aztán Mazsinál nehezék nélkül is sült plusz 10 percet (Zé 5-öt mond, de ekkor még mindig sápadt volt a tészta, ezért Mazsi visszatette). Lényeg, hogy addig kell még sütni, amíg a közepe is egy kicsit sültebbnek tűnik, megpirul. 

Ezután öntjük bele a tölteléket, a paradicsomkarikákat elosztjuk szépen mindenhova, és 180 fokon 40 percig sütjük (Zé 30 percet mond).

Mazsinak melegen nem annyira jött be, de másnap hidegen isteni volt. A gyönyörű képeket Szabi csinálta természetesen.

Napi cukinak pedig Amy és Winston édesen együtt alszanak megint. 

Csak az a nem jó hír, hogy Émit haza kellett hozni a napköziből, mert fáj a hasa. Egyébként nekem is fáj, nem tudom mit szedhettünk össze. Winston gyógyítja és vigasztalja alvás közben

Fogják egymás kezét! Wini igazi Terézapu.

Kelt kuglóf

 

Húsvétra a családom élesztős kenyeret rendelt kovászos helyett, és megmaradt az élesztő fele, és azóta készülök rá, hogy megsüssem ezt a kelt kuglófot. A recept megint Limara Házi pékek alapkönyvéből van. Szeretem ezt a szakácskönyvet, nemrég kaptam Annától és Norbitól, és kinéztem belőle sok-sok receptet, csak kell keresnem időt, hogy meg is tudjam csinálni őket.

Vasárnapra kivételesen nem volt semmi program lebeszélve senkivel. De ez nem baj, mert néha pihenni is kell, meg lustálkodni, meg csak úgy lenni, szeretem az olvasás-belealvás-olvasás programot váltogatni, vagy mint most, kipróbálni egy új receptet. Amíg kel a tészta, a babzsákban elnyúlva meg lehet hallgatni egy-két jó beszélgetést online, mint, például egy Pogány Judittal készültet, úgyis vele lesz este online színházi előadás. Szóval jó az ilyen nyugis vasárnap nagyon. A szombatom amúgy is olyan mozgalmas volt: takarítás után elmentem egy 3 órás "Titkos kertek és terek a belvárosban" elnevezésű sétára (nagyon jó volt), majd este még Olgival buliztunk kicsit nálam hajnali 1-ig, így aztán engedélyeztem magamnak egy lusta napot. De az volt a feltétel, hogy megsütöm végre ezt a kuglófot.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 1,5 dl langyos tej
• 3 dkg friss élesztő (nekem 2,5 dkg volt, bőven elég)
• 10 dkg mazsola ❤️
• 0,5 dl rum (nincs rum nálam, úgyhogy 0,5 dl rozéba áztattam, fincsi volt)
• 2 tojás
• 1 tk vaníliakivonat (nincs, nem is lesz, és vaníliás cukrot se tettem bele, egyre kevésbé bírom az erős vaníliaízt és -illatot)
• 15 dkg puha vaj
• 2 evőkanál keserű kakaópor
• 2 evőkanál meleg víz

Először 1 dl langyos tejből, 1 teáskanál cukorból, 2 evőkanál lisztből és az élesztőből kovászt keverünk, a tetejére is szórunk 1 evőkanál lisztet. Ezeket a mennyiségeket a kimért adagokból vesszük el, és azért emelem ezt külön ki, mert nekem ez csak később esett le, úgyhogy ijedten méricskéltem, hogy vajon mennyi lehetett az a 3 evőkanál liszt, amit a kovászba tettem. Jellemző. A kovászt félretesszük 10 percre. Figyelni kell, mert nálam nem kellett neki 10 perc, hogy kifusson a pohárból.

Közben a mazsolára ráöntjük a rumot vagy a bort, vagy amiben áztatni szeretnénk. Volt nekem régről  saját gyártású narancslikőröm, de nem mertem használni, mert valami fehér objektumok úszkáltak benne, és hiába tudom, hogy nem romolhat meg a 90%-os alkohol és a cukor miatt, nem mertem ráönteni a mazsolára. Isteni illata volt pedig. Azért volt, mert most kiöntöttem, úgysem fogom merni használni már sohasem.

A robotgép táljában a lisztet a sóval és a cukorral összekeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, a maradék tejet, a vaníliakivonatot és a felfuttatott élesztőt. 2-3 percig alacsony fokozaton dagasztjuk, és közben több részletben hozzáadjuk a vajat is. 6-8 percig magas fokozaton dagasztjuk, majd elkeverjük benne a mazsolát áztatólevével (a rummal vagy a borral) együtt. A tésztát elfelezzük (kb. 2×600 g lett), az egyik feléhez hozzákeverjük a meleg vízzel krémesre kevert kakaóport, és jól összedolgozzuk. 

Nekem ekkor úgy néztek ki a tészták, mint két élesztős vajkrém, az egyik sárga, a másik barna. Nem hittem volna, hogy ezekből tészta lesz. De 60 perc kelesztés után csoda történt a tálakban, mindkettő gyönyörűen duplájára kelt igazi tészta lett. Amíg keltek a tészták, a kuglófformát vastagon bevajaztam, és minden második bordába tettem 1-1 szem mandulát. 2,5 literes kuglófformát ír a recept, nem tudom az enyém mekkora, de nem akkora, az biztos.

Amikor megkeltek a tészták, lisztezett felületen először a fehéret nyújtjuk 25×40 cm-es téglalappá (az újonnan felfedezett trükkömet használtam, hogy sütőpapírt liszteztem és azon nyújtottam!), majd a barnát is. A fehér tésztára fektetjük a barnát és a rövidebb oldalánál kezdve feltekerjük, mint a bejglit. A két végét ellentétes irányba többször megcsavarjuk (hát ez elég nehéz volt ezzel a lágy tésztával). Óvatosan belefektetjük a formába, hogy a két vége összeérjen (és a mandulák ne mozduljanak el).

Egy óra alatt megint a duplájára kelesztjük (nekem kifutott a tálból), aztán 170 fokon 45-50 perc alatt aranyszínűre sütjük. Én 10 perc után letakartam alufóliával, mert nagyon barnult, pedig nem légkevertem. A formában hagyjuk kihűlni, tálaláskor porcukorral meghintjük. Talán az ilyen egyszemélyes háztartásokban, mint az enyém, elég lenne fél adagot sütni.

Már alig vártam, hogy a napi cuki rovatban megint Émi legyen, hogy lássátok, mennyire életrevaló. Tessék megfigyelni, hogy a csapatban ki mozdul rá leggyorsabban a repülő jutifalatokra! Nem kérdés, hogy ki fogja megszerezni az összeset. Külön felhívnám a figyelmet a napközistársakra, akik szerintem már ismerik Émit, és meg se próbálják megszerezni, vannak, akik csak szemmel követik, de itt elöl, ez a kis tacsi inkább duzzogva elfordul, szemrehányóan belenéz a kamerába. Vele ne szórakozzanak!

És miközben Jordan megszerzi a lepattanót, a többiek úgy tesznek, mintha a fűben mindenütt jutifalik lennének. De nincsenek, csak nagyon kínos lenne, ha mindenki látná, hogy nem működtek olyan jól a reflexek.

Van néhány kelt kuglóf a blogon:

• Csincsilla fahéjas kuglófja 2008-ból
• Bea vaníliás kuglófja 2009-ből
• Csincsilla narancsos-rikottás kuglófja 2009-ből
• Csináltam én is egy kuglófot 2010-ben, Ari receptje alapján, igaz, ez nem is élesztős, de kakaós, mint ez a mostani
• És itt egy bejegyzés 2010-ből, amiben mindjárt két kuglóf is van, az egyik egy nem élesztős, aszalt meggyes mazsolás, a másik viszont már tényleg kelt kuglóf, amit tesóm csinált, és csokoládémázzal leöntötte. Nyamiiii 
• Van egy szilvalekváros-csokis is tőlem, 2010-ből
• Bea is csinált 2012-ben egy nem élesztős kakaós kuglófot, Fekete-erdő kuglófnak nevezte.

Van még rengeteg, nem sorolom fel az összeset, egyik szebb, mint a másik. Bele vagyok szeretve ebbe a formába.

Egyszerű uborkasaláta

 

Ez csak egy első próbálkozás, Dragomán György weboldalán láttam a receptet, ahová más ügyből kifolyólag keveredtem, és ő David Chang szakácskönyvében találta, ahol quick pickle néven fut. Próbáltam jobban utánajárni ennek a módszernek, ha lehet azt mondani, hogy ez egy módszer, de nem sikerült, mert mindent angolul találtam. Úgyhogy akkor saját próbálkozások után kell eljutnom a tökéletes receptig.

Szóval a sztori az, hogy kaptam a kedvenc zöldségesemtől 2 kiselejtezett, de szerintem még tökéletes cukkinit, az egyikből cukkinis tésztát csináltam, aminek hamarosan jön a receptje, a másikról meg kiderült, hogy álcázta magát, és valójában uborka. Annyira be voltam havazva munkákkal és feladatokkal, hogy észre se vettem az átverést, csak amikor megpucoltam, és uborkaillat kezdett terjedni a lakásban. Becsomagoltam a megpucolt csaló ubit egy fóliába, és vártam, hogy sorra kerüljön.

Aztán még az is volt, hogy tesóm rábeszélt, hogy vigyek el tőle egy kis maradék főtt rizst (pedig én tök más kaját terveztem), és ekkor botlottam az egyszerű uborkasaláta receptjébe. Így szól: egy kígyóuborkát megmosunk, vékony karikákra vágjuk, aztán összekeverjük egy kiskanál sóval és ugyanannyi cukorral. Egy órára hidegre tesszük és kész. Ha cifrázni akarjuk, akkor tálaláskor szórhatunk rá chilipelyheket. 

Én tekertem rá borsot, és tettem rá egy kis tejfölt is.

Az az egy problémám van vele, hogy bár csökkentettem a sómennyiséget, és persze a cukrot is ugyanúgy, mivel kicsike volt az uborka, de mégis sós lett egy kicsit az uborkasaláta. Nem segítenek a talált leírások a kígyóuborka hosszának vagy súlyának megadásával, és a kiskanálról, mint mértékegységről se tudom, hogy az mekkora, úgyhogy további kísérleteket kell folytatnom, mert amúgy nagyon tetszik, hogy nem kell ecetes-cukros lét kevergetni egy újabb edényben. Az uborka jó sok levet enged, és nagyon finom így, ahogy van, csak ne lenne olyan sós. Szerintem egy kígyóubihoz elég egy pici só is, de a cukor maradhatna. Mi a véleményetek? Hallottatok már erről a módszerről (a quick pickle-ről)? 

Na és napi cukinak Tomáék Esztergomban voltak a hétvégén, és ott találkoztak a HMC-vel, azaz a Helyi Menő Cicával, aki eléggé úgy tűnik a képről, hogy megpróbálta morc ábrázatával elijeszteni a betolakodókat, vagyis Tomát és Enit:

De aztán meggondolta magát és inkább dörgölőzött egy kicsit, így Tomáék szerencsésen túlélték a hétvégét.

A HMC a HMCS cicamegfelelője. A HMCS annyit tesz, hogy Helyi Menő Csávó. Ezt ugye a legmenőbb kigyúrt vidéki pasira, magyarul a falu bikájára szokták mondani, és nekem a képről az jutott eszembe, hogy ez a cica csakis egy HMC (Helyi Menő Cica, avagy a falu kandúrja) lehet.

Rakott kelbimbó

Most megint más tollával ékeskedem (MTÉ), mert ezt a kaját Mazsi csinálta, nem én, viszont kaptam belőle kóstolót és nagyon ízlett! Én nem tudok rakott kelt csinálni, pedig nagyon szeretem, de valahogy sosem sikerül. Nemrég megpróbáltam megint, Csincsilla receptjét használtam, de nem tartottam be az arányokat, amikre külön felhívja a figyelmet, így aztán megint dominált nálam a darált hús. Mazsi rakott kelbimbója tökéletes, viszont óriási adag.

Hozzávalók:

• 5 × 450 g mirelit kelbimbó
• 1 kg darált disznóhús
• 2,5 nagy fej hagyma
• 1 pohár "A" rizs
• 2 gerezd fokhagyma
• pirospaprika, só, bors
• paradicsom/paprika/paradicsomlé
• 1 leveskocka

Első lépésben pörköltet kell csinálni a darált húsból, azaz: hagymát dinsztelni, rá a fokhagyma, majd a hús, amit fehéredésig kell sütni. Ezután mehet a só, bors, pirospaprika, paradicsomlé, és a többi, ami a pörköltbe kell. Legyen nagyon ízes!

Ezután bele kell tenni egy pohár rizst ebbe a darált húsos pörköltbe, és hozzáadni kétszer annyi vizet és megfőzni.

Sós+leveskockás vízben megfőzni a kelbimbókat. A főtt kelbimbót leszűrés után krumplinyomóval át kell nyomni. 

Ezután jöhet a rétegezés: kelbimbó - hús - tejfől - kelbimbó. Végül megsütjük.

Legeslegvégül csomagolunk belőle a rokonoknak is! A rokonok meg meghatódva lapátolják be, és arra gondolnak közben, hogy de jó dolguk van, már megint a gyerek főzött rájuk.

Napi cukinak pedig Amy és Winston barátkozik. Néha nem napközibe megy Émi, hanem Mazsiéknál bandázik a cicákkal. 

Ez úgy történik, hogy érkezéskor orral előrenyújtózkodva felmérjük a terepet. Ha mi a cicák vagyunk, akkor nem ezt csináljuk, hanem kicsit meghökkenve, de mindenképpen lenézően, esetleg lesajnálóan rápillantunk a betolakodóra:

Mivel egyik részről se történt semmi agresszió, ezért a következő lépésben kicsit közelebb tesszük az orrunkat. Ha cicák vagyunk, akkor ekkor felnézünk az égre, hogy: "Muszáj ezt?". Továbbá jól belenézünk a fülébe a betolakodónak, hátha ezzel elriasztjuk.

Ha még ekkor se történik semmilyen harci cselekményre utaló magatartás, akkor megpróbáljuk elfoglalni az egész kanapét, úgy teszünk, mintha mi lennénk otthon, és nem a cica. Ha cicák vagyunk, akkor magabiztosan teszünk a betolakodóra és összegömbölyödve alszunk. Tudjuk, hogy ez a mi várunk, és ezek az emberek itt a mi szolgáink.

Ennyi az egész. Gondolom ez idő alatt Penny az ágy alatt rettegett.

Tejmentes kókuszgolyó

A hétvégi kirándulásra hozta Gabi ezt a tejmentes kókuszgolyót, és a maradékot nekem is adta. Eddig nem voltam oda ezért a desszertért, de most megkóstoltam, mert éppen gyűjtöm a tejmentes recepteket, és kiderült, hogy finom. Ehhez az is kell, hogy ezek a golyók ilyen picikék legyenek, egy-egy falat mindegyik. Persze lehet kényeskedve két-két falatban is enni, ez mindegy, a lényeg, hogy nagyon vonzó a méret. A kicsik aranyosabbak szerintem.

Hozzávalók:

• fél csomag (kb. 25 dkg) kekszmorzsa
• 3 evőkanálnyi holland kakaó
• kb. 2 púpozott evőkanál szilvalekvár
• 1 evőkanál méz

Ezt kell jól összekeverni, összegyúrni, és a pici golyócskákat kókuszreszelékben megforgatni. Ha nem áll össze, akkor lehet hozzálöttyinteni egy pici magtejet, de ebben nem volt.

Azt írtam már, hogy a Csúcs-hegyen voltunk hétfőn Gabival, és ott volt ez a gyönyörű fa, vagyis annak a gyönyörű gyökere. Legyen ma ő a cukiság.

Beától találtam egy nem tejmentes kókuszgolyót a blogon, abban van vaj, nem lehet rossz az sem.

Krumplis kenyér - 2022. húsvétra - és kirándulás a Csúcs-hegyen

Na, hát várom a húsvéti terített asztalról a fotót Szabitól, hogy meg tudjam mutatni, micsoda gyönyörű terülj-terülj asztalkámat csinált a testvérem húsvétra. Nekem csak az volt a feladatom, hogy süssek  egy kenyeret, de ha lehet, ne kovászosat. Nem tudott ezzel rám ijeszteni tesóm, mert tavalyi szülinapomra megkaptam a Házi pékek alapkönyvét (aki tudja, tudja, aki nem, annak írom, hogy Limara receptjeit tartalmazza a könyv), amiben sok jó, kipróbálásra váró recept van. Akkor rögtön megsütöttem a Tigriskenyeret, az is nagyon finom volt, de akkoriban még nem blogoltam (újra), így arról nem készült fotó.

Nagyon jó kis szakácskönyv, elronthatatlan a kenyér a leírások alapján elkészítve. Azzal kell kezdeni, hogy előző nap össze kell dobni egy öregtésztát. Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (a könyv erre is kenyérlisztet ír, de azt hittem nincs itthon belőle elég, úgyhogy ezt finomlisztből csináltam)
• 1 tk só
• 3 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő

Ezt össze kell gyúrni, és 10-12 órát hagyni szobahőmérsékleten megkelni, majd összeesni. Ha ez megvan, be lehet tenni a hűtőbe. Ez a mennyiség 3-4 kenyérhez elég, én most fele adagot csináltam. Lehet a maradékot mélyhűteni is, úgyhogy akkor a maradékot betettem a mélyhűtőbe. Lesz, ami lesz.

A burgonyás kenyér hozzávalói

• 2 közepes burgonya (kb. 20-25 dkg) megfőzve, forrón összetörve, leve félretéve, és kihűtve mindkettő
• 50 dkg BL80 kenyérliszt
• 2 tk só
• 2 ek olaj
• 20 dkg öregtészta
• kb. 2,5 dl a burgonya főzővizéből
• 1 dkg friss élesztő

A lisztet a sóval összekevertem, a közepébe készített mélyedésbe tettem az összes többi hozzávalót. Jól megdagasztottam a géppel. Egy vékonyan kiolajozott tálban kelesztettem 40 percig, majd lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, és gömbölyítettem (ahogy a könyvben szakszerűen, fotókkal illusztrálva le van írva). Ezután 15 percet pihent a tészta a kelesztőtállal letakarva. A megpihent tésztát megformáztam, a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelesztettem 60 percet. Majdnem kikelt belőle! Nem vagyok ekkora térfogatváltozáshoz szokva a kovászos kenyereimnél. Óriási lett. Gyorsan felforrósítottam a sütőt 230 fokra, egy tepsiben vizet is forraltam az aljában, hogy jó gőzös legyen, és forrósítottam a kerámia sütőtálamat is (ebben is volt víz, hogy ne pattanjon szét, de mielőtt a tészta belekerült, kiöntöttem belőle). Kibéleltem sütőpapírral ezt a forró tálat, és belefordítottam a jól megkelt tésztát, 3 vágást csináltam éles pengével, és betoltam a sütőbe. Elég gyorsan elkezdett barnulni, úgyhogy alufóliával 10 perc múlva letakartam. Ettől meg a vágások nem lettek elég szép barnák, de nem baj. Az eredeti recept szerint vaslábosban kell sütni, vagy valamiben, aminek van teteje, de ilyenem nekem nincsen.

Viszont azt mondta a kedves drága családom, hogy nagyon finom lett! És kérték, hogy legyen meg a recept a blogban. Sajnos felvágva nem tudom megmutatni, mert elfogyott az egész. Amíg várunk a terített asztalról készült képre, addig megcsodálhatjuk Mazsi maradékokból összedobott hidegtálját. 

Balról jobbra: 1 szelet kicsit szétesett kenyér és 2 szelet kalács, rajta a a világ legjobb körözöttje, aminek majd lesz egy külön bejegyzés szentelve a blogban, ezen van a finom házi füstölt sonka, jobb szélen kaszinótojás, közötte zöldségek.

2018-ban Csincsilláéknál Bendi csinálta a kaszinótojást, itt lehet olvasni róla, de Rebeka szép kalácsára is lehet irigykedni, viszont a receptekre még várunk, mert az nincs a posztban. Ha valaki még nem szeretne végezni idén a húsvéttal, akkor a 2013-as, a 2012-es vagy a 2011-es Csincsilla húsvétot is olvasgathatja, érdemes.

Ez volt a 2021-es húsvéti élesztős krumplis kenyerem 👇

Napi cukinak pedig a természet által festett "hímes tojások" amit egy régi kirándulásunkon fotózott Gabi. Annyira gyönyörűek, pont illenek a húsvéthétfőhöz:

Utánanéztem, és ezek feketerigó-tojások. Annyira szépek, és olyan meglepően alacsonyan voltak, egy kidőlt fa gyökerei közé rakta a fészkét a madár.

Nem tudom, miért nem falta fel semmilyen állat. Itt vannak egy kicsit közelebbről:

Ma egyébként egy 7 km-es túrán voltunk Gabival a Csúcs-hegyen, de sajnos nem vittünk semmi extra szendvicset (bár Gabié extra volt, csak nincs róla fotó). Ilyen gyönyörű most a természet:

Ilyenkor annyira szeretem, még nem sűrű és sötét az erdő, de már zöld minden. Nagyon jót kirándultunk!

Én nem tudom olyan profin leírni a kirándulást, mint a Turista Magazin, úgyhogy itt olvashattok sok érdekességet is egy másik Csúcs-hegyi kirándulásról.

Sós karamell és Skála kópé miniszobor

 

Nagyon régóta szeretném megtanulni a sós karamell készítését, mert imádom, de amikor megnéztem számtalan videót és elolvastam még több receptet, a figyelmeztetéshalmok miatt megijedtem, és elment a kedvem tőle. Aztán most úgy volt, hogy már megvolt, hogy mi lesz Mazsi névnapi ajándéka*, de kiderült, hogy nem lehet kapni, és akkor kitaláltam, hogy meglepiből csinálok neki sós karamellt. Úgy emlékeztem, hogy ő is imádja. Erre kiderült Viki szülinapi ebédjén, hogy Viki is imádja. Most már túl sokan imádjuk, meg kell próbálnom!

* nem kapható ajándék: 28 × 1 ⁵/₈  × 1 ¼ --- 700-32c (32-622) méretű, sóskaramell-színű bringa külső gumi

Ezekkel a figyelmeztetésekkel találkoztam:

- semmiképpen nem szabad keverni, mert leég,
- lehet keverni, nem lesz semmi baja,
- nagyon forró az olvadt cukor, fokozottan megégésveszélyes a művelet, porrá égsz, ha csak egy csepp is rád cseppen (lásd Pompeii),
- fröcsköl, ha beletesszük a vajat,
- kockázott hideg vajat lehet beledobni, mert ugyan visszakristályosodik tőle a cukor, de újra elolvad majd,
- nem olvad el a cukor soha többet, ha visszakristályosodott, mehet a kukába az egész cucc lábosostól,
- tehát legyen hideg a vaj,
- vagy legyen olvasztott a vaj és melegített a tejszín,
- láttam olyat, aki vajban karamellizálta a cukrot,
- és olyat is, aki vízben – én ezt választottam.

Én most hígabb sós karamellt szerettem volna, magyarán sóskaramell-öntetet.

Ezt a videót választottam a száz megtekintettből, és így nem égettem oda, amin még én is csodálkozom. Hozzávalók:

• 250 g kristálycukor
• 90 ml víz
• 90 g vaj
• 200 ml tejszín
• kb. 1 kávéskanál só

A cukrot a vízzel alacsony hőfokon (villanytűzhelyen 6-os fokozat) melegítettem amíg karamellizálódni nem kezdett, azaz kb. 15-20 percig, de lehet, hogy tovább. A videó szerint 10 perc, úgyhogy lehet, hogy nagyobb lángon is szabad csinálni, de rettegtem az odaégéstől. Nem kevergettem, egyszer kicsit megrázogattam, de azt se kellett volna, mert a szélére kicsapódott a cukor és az visszakristályosodott.

Egy másik lábosban éppen csak megmelegítettem a vajat a tejszínnel. Amikor a karamell színe megfelelő lett, lehúztam a lapról, és beleöntöttem az olvasztott vajas tejszínt és gyorsan összekevertem. Visszatettem még 2 percre a lapra, közben sóztam, először csak nagyon picit tettem bele, de aztán újra és újra sóztam, mert kóstoláskor nem éreztem sósnak. Igazából holnap fog kiderülni, hogy sós, sótlan vagy pont jó-e.

Napi cukinak meg Kolodkó Mihály miniszobra, a Skála Kópé, akit csütörtökön látogattam meg. Nagyon nem értettem, hogy miért van árnyékban, amikor süt a nap, és itthon jöttem rá, hogy a bringámon lévő cucc árnyékolta le. Nyaf.

Nagyon cuki, és gyönyörű, és sokkal nagyobb, mint az orosz hadihajó. Ja igen, ma olvastam, hogy az a hadihajó (Moszkva a neve) tegnap elsüllyedt.

Áprilisi kovászos kenyereim és kirándulás Solymáron

Most én is 2 kenyeret sütöttem, mert megirigyeltem Csincsillától, és mert a múltkori kovászos zsemlék túl hamar elfogytak és nem szeretem, ha nincs itthon kenyér a mélyhűtőben. Ezek tegnap éjszaka sültek ki, azért hiányzik az egyiknek a "fele", mert amikor ehetőre hűltek, muszáj volt felvágnom és megkóstolnom.

Szabi a pék receptje alapján sütöttem, az egyik azért lisztes, mert az a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelt, a másik egy üvegtálban. Azt is beliszteztem, de nem tettem bele konyharuhát, ami hiba volt, mert csak egy lapátka segítségével tudtam a forró sütőlemezre ügyeskedni a tálból. Ennek megfelelően néz ki szegény, viszont nagyon finom és gyönyörű nagy lyukak vannak benne. Most egy kicsit elégedett vagyok. Ti mit szóltok hozzá? Remélem, Csincsilla irigykedik az óriási lyukak miatt!

Csak a hozzávalókat írom, és sajnos linket sem tudok, mert csak a füzetemben van meg és egy Word doksiban, amit Gabitól kaptam:

• 180 g kovász
• 600 g víz
• 900 g liszt, ebből 850 g kenyérliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 20-22 g só + 0,5 deci víz (azt hiszem, 24 gramm lett a só)

Ebből 2 db kb. 70 dekás kenyér lesz. Érdekesség, hogy csak egyszer etettem meg a hűtős kovászt (előző este), mielőtt sütöttem volna vele.

Így néz ki a lisztesebbik felszeletelve:

És a kis nyomi ilyen lett belül:

Jeeeee!

A kenyérsütés azért is volt sürgős tegnap éjszaka, mert ma Évával mentünk Solymárra kirándulni először a Felső-Jegenye-völgybe, ahol szalamandrát szerettünk volna látni, és sikerült! Aztán átmentünk az Alsó-Jegenye-völgybe, ahol a Paprikás-patak vízesést néztük meg, a Rózsika forrást és a solymári várat. Az egész túra kb. 5-6 km volt, de hozzá kell még adni, hogy Hűvösvölgybe a buszvégállomáshoz bringával mentünk ki, ami nekem a lakástól másfél óra tekerés, majdnem végig emelkedőn. Eléggé kikészültem már megint, de nem a bringás résztől, hanem a gyalogostól. Sajnos a szalamandráról ilyen minőségben jött át a fotó:

Szóval azért kellett sürgősen kenyeret sütni, hogy vigyek szendvicset a kirándulásra, de az a helyzet, hogy még éjszaka megettem a szendvicse(i)met: kovászos kenyér + Serrano sonka + az enyhe ízekverék csíráim. Jézusom, de finom volt!

Éva hozott megint bolti tonhalas szendvicset és termoszban tejes kávét (isteni ötlet volt!), én  pedig vittem egy kis kekszet, csokit és mandarint. Jó volt ez is!

Újabb narancsos-mákos kuglóf - Réka receptje - és kirándulás a Hármashatár-hegyen

Pénteken végre megszereztem Rékától a narancsos-mákos muffin receptjét! Ezt most úgy mondom, mintha óriási harcok árán jutottam volna hozzá, de nem így volt, csak sokat kellett várnom rá. Sajnos pár évvel ezelőtt kidobtam a muffinsütőmet, mert rájöttem, hogy nem szeretem a muffint, és arra is rájöttem, hogy nem szeretem elmosogatni a muffintepsit, és már nem nézett ki vállalhatóan, így aztán most muffint nem tudok sütni. Helyette választottam a kuglóf formát, viszont azt még ki kell kísérletezni, hogy ebben a formában milyen hőfokon süssem hány percig. 

Az első próbálkozásom 200 fokon légkeveréssel azt eredményezte, hogy 10 perc alatt barna volt a süti kívülről, belül viszont még folyt. Visszavettem 180 fokra, és a légkeverést is lekapcsoltam, így sütöttem 50 percig. Le is takartam fóliával, hogy még lassabban barnuljon a külseje. Szerintem még tökéletesíteni kell a sütés részt, de így is eszméletlen finom lett. 

Na és a recept:

A jó receptek így néznek ki! Meg a jó szakácskönyvek. Amelyik steril, azt valószínűleg nem használják.

Hozzávalók (narancsos máktorta a leánykori neve):

• 10 dkg szemes mák
• 1,5 dl narancslé
• 19 dkg vaj
• 11 dkg porcukor
• 2 db simára kevert tojás
• 3 kávéskanál reszelt narancshéj
• 19 dkg rétesliszt (Réka finomliszttel szokta, én kipróbáltam a rétest, így is finom, úgy is finom)
• 1/2 cs. sütőpor

A vajat a porcukorral habosra keverjük. A mákot a narancslével, a lisztet a sütőporral + a narancshéjjal összekeverjük.

A habos vajhoz váltakozva adagoljuk a mákos narancslét és a lisztkeveréket. Közben gépi vagy kézi habverővel keverjük. A tojásokat a végén gyors veréssel belekeverjük. A formát vagy a tepsit kivajazzuk vagy sütőpapírral béleljük. A sütőt előmelegítjük kb. 45-60 percig (gondolom a gázsütőt), és kicsi lángon sütjük (na ezt nem olvastam). Tortaformában 50-70 perc, vagy 12 muffin, ezt nem tudom hány perc.

Még egy ötlet: minden legyen szobahőmérsékletű, mert nálam hűtőből volt a tojás is és a narancslé is, de amikor ezek a hideg cuccok a vajhoz kerültek, az egy kicsit visszadermedt. Lehet, hogy másnak ez alap, de nekem most kell megtanulni (saját kárán tanul a ...).

Még sülhetett volna egy kicsit.

Réka azt mondta, hogy ha géppel keverjük össze, akkor nem fontos betartani ezt a váltakozva adagolást, mert a gép jól össze tudja keverni a tésztát mindenképpen. De az fontos, hogy először a vajat a cukorral habosra keverjük, legalábbis ő ezt a részt betartja. Én is!

Vittem a kuglófból a vasárnapi kirándulásra, és Éva rögtön elkérte a receptet, annyira ízlett neki. Most házi szendviccsel nem készültem, hanem vettünk tonhalkrémeset a boltban (Éva hozta), és persze a kirándulás kezdetekor mindent felfaltunk. A mákos süti csak azért nem volt jó ötlet, mert utána találkoztunk Tomával és Enivel, és sikerült Grincsként bemutatkoznunk Eninek. 

A kirándulás pedig a nemrég átadott hármashatárhegyi szívbarát tanösvényen volt, és ezt a leírást követtük. 

A 65-ös busszal kell felmenni a Szépvölgyi dűlő végállomásig, vagy a 65A busszal a Fenyőgyöngye végállomásig. Az a trükk, hogy a 65-ös buszon szólni kell a vezetőnek, hogy a Szépvölgyi dűlőig szeretnénk menni, de nem mindegy mikor szólunk, mert attól függően áll be az utolsó megállóba a Fenyőgyöngyénél. A két végállomás között 3 megálló a különbség, és ez 10-15 perc séta, ami amúgy nem nagy dolog, simán le lehet sétálni, de Éva mindenképpen végig akarta vitetni magát a busszal. Szólt is, de kikapott, hogy nem időben szólt. Akkor kell szólni, amikor bemondja a buszon a hangosbemondó, hogy szólni kell, na.

A kirándulás kiindulópontján ilyen kis füzetkét lehet magunkhoz venni, aminek az egyik oldalán a térkép van, a másikon pedig ennek a szívbarát tanösvénynek a leírása, plusz egy kitöltendő táblázat, mert a túra több pontján meg kell mérni a pulzust és beírni, és ha akartuk volna, és mértük volna, akkor a kitöltött nyomtatványt kiértékelte volna Budapesti Szent Ferenc Kórház. Ehhez csak be kellett volna dobni a dobozba a kitöltött nyomtatványt. Nagyon szuper kezdeményezés.

Ez a füzet

Két útvonal van, a piros 5,2 km (kb. 90 perc), a kék 3,1 km (kb. 50-60 perc). Mi a piros útvonalat választottuk. Induláskor Éva látott egy őzet átugrani az úton előttünk kb. 100 méterre, sajnos én pont akkor néztem le az útra. Nem tudom, hogy igaz-e az őzis történet, mert már nem először történik, hogy Éva látja, és én pont nem. Állítólag csak egy villanásnyi ideig tart, de hát ki tudja, nem átverés-e ez az egész. :-)

Induláskor megmértük a pulzusunkat, de a többi pulzusmérő ponton sajnos nem. Gyönyörű virágok voltak, és szélcsendes helyeken fincsi meleg is volt. És nem volt tömeg szerencsére.

Ma két cuki lesz, egyik Anna, akinek küldtem a kuglófból, és aranyosan megette:

A másik Zora, aki szintén kirándulni volt hétvégén, és még a kisvasúton is utazott:

És ezt sütötte Éva 2022.04.17-én:

Réka banános-zabpelyhes falatkái - mindenmentes

Tegnap megint kézműves foglalkozás volt Rékánál, és ezzel a sütivel várt, annyira gyönyörű. És azt hiszem, hogy mindenmentes, meg vegán, majd Csincsillától szeretnék segítséget kérni. Szóval ebben a sütiben semmi nincs, amire bárki allergiás lehetne, kivéve az én egész családomat, akik a mogyoróra, mandulára, dióra, kesudióra, szotyira, tökmagra és minden olajos magra elég érzékenyen reagálnak pattanások formájában. Nem is hajlandók ilyeneket enni. Én se vagyok kivétel, de szerencsére azért én pár szemet megehetek mindenféle szörnyűség nélkül. 

Hozzávalók:

• 3 db jó érett banán
• ha nem elég édes a banán, akkor valamilyen édesítő: vaníliás cuki, méz, cukor, édesítőszer (eritrit)
• zab, attól függően, hogy mikor sütöd. Ha azonnal, akkor több zab mehet bele (8-10-12 evőkanál), ha később sül csak ki, akkor folyékonyabbnak kell lenni, mert a zab beszívja
• pici fahéj
• aszalt vörös áfonya, amennyi savanyítást szeretnél bele, meg amennyi piros pöttyöt szeretnél látni benne
• esetleg csokidarabok

A banánokat pépesítjük valamivel (villa, merülőmixer, aprítógép), hozzákeverjük a többi hozzávalót, és kicsi pacákat teszünk a sütőpapíros tepsire. A tetejét díszítjük mindenféle finomsággal (itt most aldis magkeverékkel). 180- 200 fokon (nagy lángon) 10-15 percig sütjük.

Csincsillának biztos van vagy száz ilyen receptje a blogon, rengetegféle mentes és mindenmentes és vega és vegán sütit csinált már.

Ezeket pedig már én csináltam Eninek a húsvéti bulira

A kézműves foglalkozáson pedig ezek a zokninyuszik készültek ennek a videónak a segítségével.

Varrás nélkül készülnek a nyuszik úgy, hogy a zokniba rizst kell tölteni, ügyelve arra, hogy legalább a sarkáig érjen, mert abból alakítjuk ki a fejét, hogy ilyen ovális legyen A nyakánál és a fülénél elkötjük, a fülét kivágjuk, szemet és orrot rajzolunk nekik és masnit kötünk a nyakukba. Kicsi farkincát is ki lehet alakítani. A videón mindent jól megmutatnak. De ami a videóból kimaradt, és szerintem fontos infó, hogy kicsi zoknit kell keresni, mert a nagyobb zokniba nagyon sok rizs kell. Olyan 30-as méretű szerintem elég.

Zozi a nyuszijával

 A középső nyuszi Zorának készült, őt nem rizzsel töltötte meg Réka, hanem vatelinnel. Annyira örült neki amikor megkapta, hogy először bevitte az ágyába, aztán dobálta, majd várta, hogy dobáljuk neki. Valahogy a masniját is kikötötte többször is.