A Szarvas - vörösboros szarvaspörkölt bográcsban és szarvasflekken

Nos, hát akkor hozzákezdek két felvonásos élménybeszámolómhoz a múlt vasárnapi bográcsolásról. :) Mire a végére érek, megértitek, hogy miért bontom két felé a történetet. Ráadásul ez a történet már folytatásos teleregénynek is beillik, hiszen az előzménye 2010. július 24-én kezdődött, amikor is kereszttestvérem Ági és Karesz házasságkötését ünnepeltük. Idén ismét esküvő lesz a családban, méghozzá nővére, Judit megy férjhez Tamáshoz, majdnem pontosan két évre rá: 2012. július 14-én. (Ráadásul Ágiék esküvőjén kerültek közelebb egymáshoz, és most nézem, hogy azon a fotón ahol Imi Ágit táncoltatja, ott állnak mögöttük Juditék. :) ) Ennek örömére már hónapok óta folyik az egyeztetés, hogy mikor jönnek el Juditék hozzánk egy jó kis ebédre, de sajnos eddig nem sikerült összehozni a különböző munkahelyi beosztások, elfoglaltságok miatt.  

Most viszont magukhoz ragadták a kezdeményezést és vasárnapra meghívtak minket egy kerti partira. Tamás és Karesz szarvaspörkölttel készült, Judit pedig flekkenekkel.

Itt kell megemlítenem, hogy Tamásnak és Karesznak komoly segítője akadt a kicsi (óriásbébi) Kende személyében. Ő Ágiék kisfia, tavaly augusztus 30-án érkezett a családba. :)

Tesómmal úgy gondoltuk, hogy a desszerteket mi szolgáltatjuk, úgyhogy háromféle sütivel állítottunk be Kistarcsára. Mazsolám megsütötte a híres krémes áfonyatortáját, amivel most kivételesen nagyon sokat morgolódott. Mélyhűtött áfonyából készítette és nem vették ki előre, hogy a gyümölcs megőrizze gömbölyűségét, ne veszítse el olvadás közben. Így viszont sütés közben eresztett levet és nem igazán akart megszilárdulni a töltelék. De végül felesleges volt az aggodalom, nagy sikert aratott a süti.

Én brownie-val készültem, ami mellé a házi készítésű szederlekváromat is vittem. Valamint a kedvenc medvehagymás tekercsemet sütöttem meg. Ezen újítottam egy kicsit. Az eredeti tészta helyett a medvehagymás pogácsa tésztáját gyúrtam be (nem tettem bele aprított medvehgymát) és többszöri hajtogatása, valamint hűtőben éjszakázása után másnap reggel ebbe töltöttem a krémsajtos tölteléket. Szerintem ez után csak így fogom készíteni, sokkal finomabb ezzel a tésztával. Elég gyorsan elfogyott. :)

És most, hogy kellően bevezettem a történetet, rátérek a lényegre, méghozzá a szarvasból készült finomságok receptjeire. Tamásékat rendszeresen ellátja egy ismerősük (vagy a bátyja?) friss vadhússal. Állítólag eddig vaddisznóból készítettek ezt-azt, most először álltak neki a szarvaspörköltnek.

A receptet idézem tőle:
 "Amennyiben nem megtisztított szarvashússal van dolgunk, hanem olyannal, amit egy vadász ismerősünktől kaptunk akkor a húst rendesen le kell hártyázni, nagyobb inakat kivágni, mivel ettől rágós lesz a hús, ha megfő. Majd felkockázzuk a húst.   Felaprítunk 5 fej vöröshagymát, 4 paradicsomot gerezdre vágunk, 3 paprikát és egy békebeli hegyes zöldpaprikát felkockázunk.
 Amikor tüzet rakunk, akkor törekedjünk arra, hogy egy parázságy alakuljon ki, amin a későbbi fahasábok már könnyebben gyulladnak meg, így egyenletesebb lesz a tűz a bogrács alatt.
Kezdésként tegyünk a bográcsba kb: 30-40 dkg sertészsírt (olajat ne használjunk, mert ez nem saláta, hanem Szarvas:) )

 Amint felolvadt a zsír és sercegni kezd, mehet bele a hagyma. Amikor üveges lesz beletesszük a paprikákat, majd ezeket is puhára sütjük, közben sót adunk hozzá. Ezt követően keverjük bele a kockára vágott szarvast, amit fehéredésig pirítunk. Vizet ilyenkor nem adunk hozzá. Amint kicsit megpirult hozzáadjuk a pirospaprikát és a paradicsomot és 8-10 szem borókabogyót, borsot, majd megvárjuk, hogy a hús levet eresszen és ebben főzzük egyenletes tűz mellett.  A tűznek nem kell nagynak lennie, mert odaéghet a hús és a leve is hamarabb párolog el. Időnként rázzuk meg a bográcsot, keverjük át, és ha elforrt a leve vízzel pótoljuk a hús puhulásáig. (Mi kb. 1 liter vizet tettünk hozzá.) Menet közben lehet kóstolgatni, sózni, borsozni ha kel. l:)
 A legvégén, mikor a hús már majdnem megpuhult, ízlés szerint 2-4 deci jófajta száraz vörösbort öntsünk bele, majd kb. 10-15 percig főzzük még, míg teljesen puha nem lesz a hús és szép sűrű a szaftja.
Mielőtt levesszük a tűzről 1 evőkanál áfonyalekvárt kavarintunk bele ez a titkos összetevője:)
 Természetes a pörköltkészítésnek többféle módja van, mely bizonyos férfiak között vérre menő vitáknak adhat okot. A zöldségek, pirospaprika, fűszerezés sorrendje lényegében mindegy, mi így csináljuk."

A hús előkészítését előző nap elkezdték Judittal. Néhány órájuk ráment szegényeknek, nem túl felemelő és egyáltalán nem gyors munka. A pörkölt kb. 3,5 kg szarvasból készült, viszont annyi hús volt, hogy 11 szeletet megmentettek belőle flekkennek.

Meg kell említenem, hogy a receptben említett tökéletes parázságy Karesz érdeme, aki már vasárnap hajnalban ébren volt Kende jóvoltából, így rengeteg szabadidejét kihasználva kialakította a tűzhelyet.

A grillezés viszont egy nagyon spéci, gázzal üzemelő tárcsán történt. Nekünk is kell egy ilyen.

A hússzeleteket előző nap bepácolták. A pác receptjét Judit találta egy amerikai vadásztársaság fórumában és így szól:

10-11 kisebb szelethez (kb: 70 dkg)
- 1/3 csésze vörösbor
- 1/4 csésze olivaolaj
- 1 evőkanál cukor
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1/2 kisebb méretű apróra vágott hagyma
- 1 evőkanál Worchester szósz
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál kakukkfű
- 1 evőkanál mustár
- 4-5 szem borókabogyó
- ízlés szerint só, bors

Judit úgy csinálta, ahogy én csináltam volna: vagyis nem mért le semmit ebből, csak "szemre" tette bele. A borókabogyó nem szerepelt az eredeti receptben, de mivel ő szereti, ezért úgy gondolta, nem hagyja ki belőle.

A hangulat amúgy is jó volt, mivel jó társaságban voltunk, de a következő üvegek is hozzásegítettek minket. Érdemes megnézni a bal oldalon látható szép nagy üveget, amelyet keresztapum varázsolt elő a pincében található, saját szőlőből készült borral megtöltve. Szépen fogyott belőle. :)

És hogy itt is legyen napi cuki, bemutatom Brandy-t, aki ugyanúgy viselkedett ahogy Vilma és Frakk tette volna. Mindig ott ólálkodott ahonnan éppen egy leeső falatot remélhetett, aztán ha el lett küldve, sértetten kifeküdt a napra barnulni. :) Persze sok simogatást bezsebelt és Kende figyelmét is sikerült magára terelnie.

Azt hiszem, a fotókon is látszik, hogy mennyire finom volt minden. Hatalmas tálakkal érkezett a friss nokedli keresztanyum jóvoltából a pörkölt mellé .... és még volt sok minden más is. Ez lesz a következő bejegyzés tárgya.

Ugyanis - és itt a magyarázat a két felvonásra - úgy volt, hogy mi ketten a tesómmal nem szeretjük a vadhúst. És hogy ne haljunk éhen, nekünk külön készültek mással. Mondanom sem kell, hogy nem akartunk udvariatlanok lenni, ezért mindketten megkóstoltuk a szarvast és rájöttünk, hogy milyen finom! Bocsánat, nagy betűvel: A Szarvast, hiszen nekem ez volt az első szarvashússal kapcsolatos élményem, úgyhogy tisztelettel beszélek róla. Nagyon hálás vagyok Tamásnak, amiért rögtön a megérkezésünk után megkérdezte, hogy ugye megkóstolom? Erre nem tudtam nemet mondani. Én ettem a pörköltből is és a flekkenből is, úgyhogy elismerően tudok nyilatkozni a fiúkról is és Juditról is. Remélem máskor is meghívnak bennünket. :):)

folyt. köv.

Tarhonyás hús

Ismét egy klasszikus recepttel jelentkezem. :) Ha jól láttam, még nem szerepelt a blogon a tarhonyás hús, pedig legalább annyira alapvető és magyaros étel, mint egy pörkölt.... mert tulajdonképpen abból készül. Szóval ha egy jó nagy adag pörköltből marad a hűtőben, de már unjuk harmadnap is azt enni, feldobhatjuk egy kis tarhonyával és máris egy másik ételt kapunk.

Hozzávalók:

- 70 dkg sertéshús (comb, lapocka)

- 1 nagy fej hagyma

- 1 db paprika

- 1 db paradicsom

- só, bors, pirospaprika

- olaj/zsír

- 50 dkg tarhonya

A húst felkockázzuk, a hagymát megpucoljuk és felaprítjuk. Olajon vagy zsíron üvegesre pároljuk és a tűzről lehúzva megszórjuk pirospaprikával. Felöntjük egy kevés vízzel és a tűzre visszatéve felforrósítjuk. Beledobjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk, majd hozzáadjuk az apró kockára vágott paradicsomot és paprikát. Jól összekeverjük, sózzuk-borsozzuk és annyi vizet öntünk alá, hogy ellepje a húst. Fedő alatt közepes lángon, időnként megkeverve főzzük.

A tarhonyát kevés olajon/zsíron halványbarnára pirítjuk és amint a hús majdnem megpuhult, hozzáadjuk, belekeverjük. Ha a pörkölt időközben elfőtte volna a levét, most annyi meleg vizet öntünk hozzá, hogy a tarhonyát bőségesen ellepje. Fedő alatt készre pároljuk. Addig pótoljuk a vizet alatta, amíg a tarhonya teljesen megpuhul.

Frissen, házi savanyúsággal a legfinomabb.

A konyhám jelenlegi dísze ez a a gyönyörű, rengeteg virágú japán birs. Anyuék kertjéből származik. A japán cseresznyével egyszerre virágzik és ketten együtt halvány- és sötétrózsaszínbe borítják az egész kertet.

Borsos tokány

Még sohasem főztem borsos tokányt, nem is tudtam mi a különbség a marhapörkölt és őközötte, de amikor Marcsi magyaros ételekkel teli szakácskönyvét volt szerencsém lapozgatni, ezt a receptet is megtaláltam benne. És mivel pár héttel ezelőtt a piacon gyönyörű borjúhúst sikerült vennem, eldöntöttem, hogy megfőzöm otthoon, hátha Toma kedvence lesz, hiszen a marhapörköltet nagyons szeretni. A különbség pedig a kettő között - szerintem - csupán annyi, hogy ezt vörösbor helyett fehérborral kell felönteni.

Hozzávalók:

- 60 dkg sovány marha

- 1 nagyobb hagyma

- 15 dkg füstölt szalonna

- 1-1 db paprik és paradicsom

- 1 dl fehérbor

- só, bors

A húst kisujjnyi csíkokra vágtam, a hagymát felaprítottam és a szalonnát felkockáztam, majd kicsi olajon kisütöttem a zsírját. Amikor megsült, a ropogós pörcöket kiszedegettem a finom füstölt ízű zsírból. (Az eredeti recept szerint a végén a sült szalonnát vissza kell dobni a pörköltbe, de ezt tudtam, hogy nem fogom megcsinálni, ezért inkább becsomagoltam a ropogós szalonnadarabokat Zokninak, és betettem a mélyhűtőbe.) Ezután az aprított hagymát megdinsztelten a serpenyőben, amikor ez megvolt, rádobtam egy apró kockákra vágott paradicsomot és egy szintén felaprított paprikát. A paradicsom héját le kellett volna húzni, de nem tettem, mert gondoltam, szétfő a hosszú főzési idő alatt. Amikor a paprika és a pardicsom is jól összeesett már, hozzátettem a felcsíkozott húst, felöntöttem egy kis vízzel és a borral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön hagytam rotyogni. Azt hittem, egy óra alatt meglesz, vagy maximum másfél, de úgy látszik, mégse borjú volt a borjú, mert újabb és újabb kóstolás után se volt elég puha a hús. Végül legalább három órán keresztül kellett főzni, és a hosszú főzési idő alatt felváltva töltögettem rá vizet és bort.

Amikor végül feltálaltam az ebédet, Toma azt mondta, nagyon finom, de ne túl sűrűn... Egyébként igaza volt, mert bár nekem így is nagyon ízlett, éreztem azt is, hogy az egy deci bor bőven elég lett volna.

És itt van ez a drága, sokat emlegetett Zokni, aki azóta már nyilván réges régen megette a finom szalonnadarabokat, hiszen ezt a borsos tokányt kábé két hete főztem. :-)

Hortobágyi palacsinta

Ma nagyon érdekes szakácskönyveket nézegettem, az egyiben csak magyaros ételek receptjei voltak, ebből írtam ki magamnak néhányat. A hortobágyi palacsintára már azóta készülök, amióta szuper palacsintasütő serpenyőmet kaptam Marcsitól, sőt receptet is mondott nekem hozzá, ami pont így szólt, mégis ma döbbentem rá, amikor abban a bizonyos szakácskönyvben a fotót láttam róla, hogy igen, ezt szeretnék enni! Mindig tele vagyok tervekkel, amik aztán a nagy rohanásban - huss - kimennek a fejemből, s kell nekem egy-két nyugalmas, könyvlapozgatós óra, hogy ismét bevillanjanak. Most nem hagyom elfelejtődni őket: felírtam.

A hortobágyi palacsintát egy finom paprikás csirke elkészítésével kell kezdeni: két darab csontos csirkemellet feldaraboltam, három közepes fej hagymát megdinszteltem, megszórtam piros paprikával, rádobtam egy felkockázott paradicosmot és egy szintén felaprított paprikát. Erre mentek a húsdarabok (csontostól, bőröstől, mert az kell a pörköltnek!), sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel és hagytam másfél-két órát csendesen rotyogni. (Ez volt természtesen a sziesztám ideje is.)

Még soha nem sikerült ilyen finomra a csirkepörkölt! Amikor elkészült, kiszedtem az omlósra főtt csirkedarabokat egy tálba, és a visszamaradt szaftot kábé 2 deci tejfölből és egy evőkanál lisztből készült habarással besűrítettem. Ezután átszűrtem, sőt a szűrőn át is passzíroztam (egy fából készült mozsártörővel).

A kihűlt húsokat kicsontoztam, egy részét apró darabokra vágtam. Hozzákevertem egy pár kanál szaftot és jól kenhető masszává kevertem. (A maradék nagyobb húsdarabokat visszatettem a maradék szaftba, mert Toma már előre tudatta velem, hogy a hortobágyi palacsintát nem szereti, pedig tudtommal még nem is evett ilyet. Egyszóval neki paprikás csirke lett a vacsi.)

B verzió: Fel lehet használni a maradék csirke- vagy sertéspörköltet is, ugyanígy apróra vágva a pörköltben főtt húst.

A 12 db-os palacsinta hozzávalói:

- 2 tojás

- 16 dkg liszt

- 2 dl tej

- 1 dl szódavíz

- só

A fenti hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és a palacsintákat kisütöttem. Érdekes, hogy nekem nem 12, hanem csak 6 db lett belőle. Viszont jó vastagok lettek, én így szeretem. Ja és nem tudok vékonyat sütni.

Amikor a palacsinták is elkészültek és a töltelék is csak arra várt, hogy folytassam a munkát vele, akkor a palacsinták hozzám közelebb eső felére tettem 2 evőkanál tölteléket, behajtottam a két szélét és szépen feltekertem. Sütőtálba tettem és kicsit összemelegítettem a sütőben. A palacsinták alá és a tetejére is csepegtettem egy kis szaftot, de ezt kihagyhattam volna, bőven elég tálaláskor meglocsolni vele.

Jó lett volna egy jó nagy adag szafttal nyakon önteni az elkészült palacsintát, de mit tegyek, ha azt meg kellett hagynom a paprikás csirkéhez? Legközelebb, ha rutinosabb leszek, sokkal többet fogok előállítani, bár így is nagyon finomra sikerült ez a vacsorám.

Azt vettem észre, hogy van úgy, hogy ha gondjaim vannak, vagy szomorú vagyok, akkor képtelen vagyok főzni és enni, aztán meg van úgy, hogy a lehető legbonyolultabb kajával foglalom el magam a konyhában, amit aztán persze nem tudok megenni. Tegnap az első, míg ma a második verzió lépett életbe, ezzel a kajával ugyanis jó sok órát el lehet bíbelődni a konyhában. Cserébe nagyon finom lett, és remélem, a családom segít elfogyasztani!

Vép 4. nap - bográcsolás és Ági-féle muffin

Elérkezett Vépen az utolsó nap, a vasárnap. Mivel délután indultunk haza, úgy gondoltuk, hogy vasárnap nem megyünk sehova, szerettünk volna még egy kis időt tölteni a rokonok körében (én ekkor jegyeztem le a recepteket), hiszen olyan ritkán találkozunk. Náluk nyugalom van, jó levegő és ami a legfontosabb: szeretem őket, mert közvetlenek, szeretetteljesek. Erzsi néni a tyúkanyó és gondoskodó lelkületével, Miki bácsi az élcelődésével (pl. Imi, apám, mondtam én, hogy ne nősülj meg, a nők csak elrontják az életed. Tomikám, nehogy te is valaha abba a hibába ess, mint ez a jó gyerek, nehogy megnősülj, stb...), amit sose szabad komolyan venni. Esztiről pedig már írtam egyszer egy bejegyzést, ott elolvashatjátok, hogy miért nőtt a szívemhez és ezt változatlanul fenntartom.

Miki bácsi kapott az alkalmon, hogy vasárnap egész nap "otthon" maradunk, elhatározta, hogy vadpörköltet főz nekünk bográcsban.

Nagyon aranyos volt, ahogy sürgött-forgott, aprította a húst, a zöldségeket, és közben folyamatosan azt hallottam, hogy "Erzsi, hol van a pirospaprika? Erzsi, add ide a...! Erzsi,.... !" (Remélem, nem olvassa ezt a bejegyzést, mert majd kapok a fejemre tőle!) Szóval Ő csinálta nekünk a pörköltet, de azért a keze alá kellett dolgozni.

A következő képen láthatjátok, milyen gyönyörű paprikák teremnek a kertjükben. Én már majdnem megszólaltam, hogy azokat a hatalmas kaliforniai paprikákat kár lenne a pörköltbe főzni, jó lesz abba valami fonnyadtabb is, amikor fel lettem világosítva, hogy több kilójával terem a kertben. Kaptunk is belőle és még vagy 4 féle paprikából egy egész vödörnyit. Összesen 2 darabot kértem, de tőlük nem lehet úgy eljönni, hogy a kocsi hátulja ne legyen megpakolva...

Itt pedig az ultramodern gázüzemű bográcsolós felszerelést láthatjátok. Nem ám olyan snassz módon bográcsolnak, ahogy mi szoktunk... fát gyújtunk alá. Ugyan már! Az már kiment a divatból! :) A szerkezet egyébként nem véletlen, Miki bácsi ugyanis víz- és gázszerelő mester.

A pörkölt pontos elkészítését nem tudom, mivel én éppen a női szakasszal voltam elfoglalva a házban, csak azt, hogy valamilyen vadhúsból készült - talán őz vagy szarvas -, került bele házi vörösbor és mindenféle fűszer a csombortól kezdve a szerecsendióig. Na meg krumpli, ettől lett pincepörkölt. Imi szerint nagyon finom lett. Én nem szeretem a vadat, ezért külön készült rántott pulykamell. Mintha nem lett volna egy tonna maradék a hűtőben, amit ugyanolyan jóízűen megettem volna... Erzsi néni imádnivaló! :)

Szeretném bemutatni nektek Rexet, a németjuhászt és Bercit a fekete labradort. Ők a vépi szomszédéknak, Ágiéknak a kutyái. Amíg főtt a pörkölt, ők a kerítés résén leskelődtek át, hátha jut nekik is egy-két finom falat. :) Nagyon jó fej kutyusok. Rex általában egy frizbivel a szájában futkározik, hogy valaki dobálja neki, Berci pedig Vilmára emlékezet, olyan kis bolond.

Az udvaron terítettünk meg az ebédhez. Az első fogás húsleves volt, ami sok-sok zöldséggel és még több, különféle hússal készült.

Erzsi néniék nagyon jóban vannak a szomszédokkal - Ágival, Tibivel és a két jól nevelt fiúgyermekkel Ádámmal és Marcival - akik nem olyan régen költöztek melléjük. Miki bácsi azt mesélte, hogy amikor először találkozott velük és elkezdtek beszélgetni, olyan érzése volt, mintha ezer éve ismerné őket. Aztán megértettem, miért. Pontosan ezt éreztem én is velük kapcsolatban. A vasárnapi ebédre ők is hivatalosak voltak. Kb. 1 órával előtte tudták meg, és ez az 1 óra elég volt ahhoz, hogy Ági összedobjon gyorsan egy muffint, nehogy üres kézzel állítsanak be... na meg hoztak egy kosárnyi bort és üdítőt.

Annyira finom volt a muffin, hogy gyorsan elkértem a receptjét, amit e-mailben meg is kaptam.

Ezt írta Ági:

"12 db-hoz:

25 dkg liszt, 2 és 1/2 teáskanál sütőpor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna, 1 tojás, 12,5 dkg cukor, 0,8 dl olaj, 2,5 dl kefír

A sütőt 180 fokra előmelegítjük, légkeverésnél 160 fokra is elég. A lisztet egy tálban összekeverjük a sütőporral és a szódabikarbónával. Felverjük a tojást. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliáscukrot, az olajat és a kefírt. A lisztkeveréket a tojásmasszához adjuk, és csak addig keverjük míg a száraz hozzávalók nedvesek nem lesznek.

Tetszés szerint lehet hozzáadni mazsolát, csoki darabokat, aszalt meggyet, aszalt vörös áfonyát....de jó bele a meggy és a cseresznye befőtt is.

Én természetesen mindig ennek az adagnak a dupláját csinálom!! Legközelebb leírom a Fekete-fehér muffint. Az is nagyon jó!"

A terülj-terülj asztalkámmal mindenki teljes mértékben elégedett volt, mindenki dicsért mindent. Erzsi néni sürgött-forgott, kínálgatott, mi meg nem győztünk enni.

Az asztalfőn Erzsi néni, előtte Imi, Tomi, Ági, vele szemben Marci, Ádám, Tibi, Jani (Eszti férje), és Miki bácsi. A két Eszter pont takarásban volt.

Ebéd után még sokáig beszélgettünk, aztán elkezdtünk készülődni. Nagyon sok mindennel pakoltak fel minket, még Ágiéktól is kaptunk egy bort és egy szatyor körtét. Hiába, a vidéki vendégszeretettel semmi nem vetekedhet. Annyira mások ott az emberek mint Budapesten! Mindig rossz eljönni tőlük. Persze ők olyankor biztos megkönnyebbülnek egy kicsit. :))

Vörösboros marhapörkölt Frakk 6. születésnapján

A rossz idő ellenére tegnap sikeresen megtartottuk a "szezonnyitó" bográcsolós bulinkat. Számomra hihetetlen volt, hogy a tavalyi első bográcspartinkon ugyanilyen idő próbálta keresztülhúzni számításainkat. Illetve nem, mert tavaly többször, rövidebben, de intenzívebben esett az eső, most pedig még a délelőtt folyamán azt hittem, hogy a felhőkön kívül nem lesz más probléma. Még az első, 5 percig tartó felhőszakadás után is bíztam rendületlenül. Aztán amikor már főtt a pörkölt és megérkezett az első vendégünk, Tomi és elkezdett szakadni az eső, már csak nevetni tudtam, annyira hihetetlen volt, hogy Imi már megint esernyővel a kezében kavargatja az ételt! Hiába, tényleg hős. Bográcshős. :) Szerencsére tanultunk a tavalyiból és már jó előre megkértük Gábor barátunkat, hogy hozzon megint sörsátrat, akárcsak tavaly, ami alá be tudjuk pakolni az asztalokat, székeket és eshet az eső, amennyit csak akar... A sörsátor meg is érkezett és a fiúk hősiesen felállították szakadó esőben. Kb. fél órára rá el is állt. :)

Kb. 20 embert hívtunk meg, néhányan sajnos nem tudtak eljönni, így a végeredmény 16 fő plusz két kutya volt. A pörkölt ennyi éhes szájra a következőkből készült:

- kb. 5 kiló marhahús (vegyesen comb, lapocka, lábszár)
- 7 nagyobb fej hagyma
- 6 paprika
- 6 paradicsom
- 1,5 liter száraz vörösbor
- 3 nagyobb fakanálnyi zsír
- fűszerek (só, bors, pirospaprika, pörköltízesítő)
Frakk és Vilma folyamatosan figyelték, ellenőrzésük alatt tartották a történéseket. Nehogy lemaradjanak valamiről. :)

Szerintem a pörkölt elkészítési módját senkinek nem kell leírni. A mi esetünkben annyi volt talán ami kiemelendő, hogy a boron kívül semmi mással nem öntöttük fel a húst. Víz nem került bele.

A képen nem teljes a létszám, de a két kutya nem maradhatott le róla. Mindenhol ott voltak, ahol ételt szimatoltak.A hús mellé készítettem tarhonyát. Savanyúságként csemegeuborkát, ecetes gyöngyhagymát és az anyuval közösen készített csalamádénkat lehetett választani. Tomi még pénteken hozott a Lipóti pékségből egy 3 kilós parasztkenyeret, amitől mindenki el volt hűlve. A méretétől és az ízétől is.

Frakknak tegnap volt a 6. szülinapja. Anyukáját Jankának hívják, és teljesen véletlenül 2 vagy 3 éven keresztül Janka napján adott életet kölykeinek. Frakkot Imi kapta ajándékba tőlem. Számára nem is volt kérdés, hogyan fogják hívni a vizsláját. :)

Ahogyan már Imi megírta a blogjában a tavalyi évünk nem volt problémamentes. Körülbelül ebben az időszakban, június elején észrevettünk egy fekete pöttyöt Frakk fenekén. Első pillantásra kullancsnak tűnt. Az állatorvosunk viszont megállapította, hogy nem kullancs, hanem ciszta. Azt tanácsolta, várjunk egy picit, hátha felszívódik és akkor nem lesz semmilyen következménye. Nem így történt, sőt egyre nagyobb lett. Ki kellett műteni és Csikós doktor azonnal elküldte szövettanra. Hamarosan jött is a megdöbbentő eredmény: melanoma malignum, rosszindulatú bőrrák. A legrosszindulatúbb fajta, agresszívan terjed, az áttétek a belső szerveket is megtámadhatják és nagyon gyorsan kiújulhat. 6 hónapot jósoltak Frakknak, amibe mi nem voltunk hajlandók beletörődni, mégis minden nap arra gondoltunk titokban, hogy megint egy nap eltelt a 6 hónapból. Frakk viselkedése abszolút nem árulta el, hogy beteg, ugyanolyan volt mint azelőtt. De nagyon féltünk, hogy hamarosan itthagy minket. Én folyton arra gondoltam, hogy miért pont ő? Vagyis miért pont a mi kutyánk? Az imádnivaló, gyönyörű vizslánk? Mi lesz Vilmával, mi lesz velünk? Abban egyetértettünk Imivel, hogy ha arra kerül a sor, nem hagyjuk szenvedni a saját önzőségünk miatt...

Szerencsére Csikós doktorban megint pozitívan csalódtunk, mint már annyiszor. Azonnal elküldött minket az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetbe Budafokra. Megdöbbennétek, mennyi daganatos állatot kezelnek ott, azon a helyen, ahol az embereket is.

Frakk jó kezekbe került. Az első vizsgálat során kiderült, hogy nincsenek áttétek és Csikós doktor úgy tűnik, a cisztával együtt eltávolította a még lehetséges rákos sejteket, így az alap 3-szori sugárterápiát javasolták. Szegény Frakknak ez kisebbfajta tortúra volt, de megérte! Szeptemberre tünetmentessé nyilvánították.Ezt most lekopogtam, mert persze az ördög nem alszik... Bármi előfordulhat, de most még jobban odafigyelünk.

Elnézést kérek, amiért hosszúra sikerült a beszámolóm, de az állatimádók talán megértenek. Ez a mostani szülinap különleges jelentéssel bír, hiszen Frakk megérte! Nálunk a kutyák családtagok, méghozzá közeli családtagok. Ha nekik fáj valami, akkor nekünk is. Szeretnénk a lehetetlent, hogy amíg mi élünk, éljenek addig ők is!

Frakk grillkolbászt (kolbászokat) kapott szülinapjára. Körülbelül két másodpercig örült az ajándékának, aztán már el is felejtette. :)

Mindent összevetve nagyon jól sikerült a tegnapi nap. A pörkölt finom volt, mint mindig! A visszajelzésekből ítélve nem csak én gondolom így!

Külön szeretném megköszönni Bee-nek az isteni házi réteseket, amit még langyosan, kis kosárkában hozott át mint Piroska. :) A rétesek receptjét itt találjátok. Én meg sem kísérlem elkészíteni, mert türelemjáték.