Sonkás-sárgarépás pulykamell

Anyukám mindig tart otthon a mélyhűtőjében pulykamell érméket, vagyis pulykamedált. Jobban szereti, mint az egész pulykamellet, mert könnyebb bánni vele, fel van szeletelve és nem utolsósorban: olcsóbb is.

Ezért anyukám kifejezetten örül, amikor talál olyan receptet, amihez kisebb darab pulykamellre van szükség. Ilyen ez a recept is, ami a Vidék Íze márciusi számában jelent meg. Egyszerű, gyorsan elkészíthető és finom. Megkóstoltam! :)


Hozzávalók:
- 12 vékony szelet pulykamell
- 2 nagyobb sárgarépa
- 6 szelet sonka
- mustár
- 2 evőkanál vaj
- só
- bors
- 1 dl húsleves/csirkealaplé


A sárgarépákat megtisztítjuk, megmossuk és nagyjából egyforma hasábokra vágjuk úgy, hogy mindegyik szelet húsba jusson. Enyhén sós vízben négy percig pároljuk.

A húst óvatosan kiveregetjük. Megkenjük mustárral, mindegyikre ráterítünk fél szelet sonkát, erre pedig a répákat fektetjük. Szorosan felcsavarjuk a húst és megtűzzük fogpiszkálóval vagy hústűvel.


Egy serpenyőben vajat forrósítunk és ezen megpirítjuk a húsok minden oldalát. Sóval, borssal fűszerezzük, ráöntjük az alaplevet. Fedő alatt puhára pároljuk a tekercseket, majd a fedőt levéve zsírjára sütjük.
Zöldséges rizzsel, salátával kínálhatjuk.

Ennyi az egész. Én hidegen kóstoltam, és meg merem kockáztatni, hogy úgy még finomabb mint melegen. Szeretjük a Vidék Ízét. :)

Sonkás franciasaláta alagút

Előre is elnézést kérek, de nem készítettünk túl sok képet erről a szépségről. Anyu találta a receptjét - itt - és apukámmal közösen meg is valósították szilveszterre. A receptből két őzgerincnyi alagút lett és az egyik hozzánk került. Mi annyira izgultunk, hogy szépen ki lehessen borítani a formából, hogy amikor ez sikerült, gyorsan csináltunk róla pár képet, utána pedig amikor felvágtuk, már olyan éhesek voltunk, hogy elfeledkeztünk a fotókról.


Nagyon fontos, hogy legalább egy éjszakát pihennie, dermednie kell a hűtőben, így a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni. Anyuék nagyjából a recept szerint jártak el, de nem flakonos, "gyári" majonézt használtak, hanem saját készítésűt.

Hozzávalók:
- 24 szelet sonka (lehetőleg szögletes)
- 1 kg franciasaláta alap
- 1 konzerv csemegekukorica
- 3 nagyobb savanyú uborka
- 10 db tojás
- 4 tojás sárgája
- 4 dl olaj
- 4 kávéskanál citromlé
- só, bors
- 1 nagy doboz (kb. 375 - 400 g) tejföl
- 1-2 evőkanál mustár, ízlés szerint
- 1,5 dl víz + fél leveskocka vagy 1,5 dl húsleves
- 2 tasak 12 g-os zselatin
- csipetnyi porcukor


A 10 db tojást keményre főzzük, megtisztítjuk.

A franciasaláta alapot enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és félretesszük hűlni.

1,5 dl vizet a fél leveskockával (vagy a 1,5 dl húslevest) és a zselatinnal összeforraljuk majd ezt is kihűtjük, szobahőmérsékletűre.

Közben elkészítjük a majonézt. Ennek módjáról a korhelysaláta receptjénél írtam már, de most egy picit módosult, mert több mustárt és több tejfölt kellett hozzáadni.

Tehát:
Robotgép segítéségével a szobahőmérsékletű tojások sárgájába lassan csurgatva, szinte cseppenként belekeverjük a szobahőmérsékletű olajat. Citromlével, sóval, borssal, porcukorral ízesítjük. Végül hozzáadjuk a nagy doboz tejfölt és ízlés szerint mustárt és a zselatinos húslevest. Alaposan összedolgozzuk.

A kihűlt franciasaláta alaphoz hozzáöntjük az egy doboznyi kukoricát és a felaprított uborkákat. Összekeverjük a majonézzel.

Két őzgerinc formát kibélelünk folpack-kal - úgy, hogy a folpack végei jóval túllógjanak a forma szélén -, és beterítjük sonkaszeletekkel. Figyeljünk oda, hogy ha egy sonkaszelet nem éri át a formát, vagyis többet kell használnunk ehhez, akkor ne egymás mellé fektessük, hanem legyen átfedés.
A mélyedést ezután félig megtöltjük franciasalátával, beleteszünk 5 db tojást, majd feltöltjük újabb adag franciasalátával. A tetejét befedjük sonkával és betakarjuk a folpack lelógó szélével.

Ezt megismételjük a másik őzgerinc formával is. Ezután mehetnek a hűtőbe dermedni.

Másnap - ha mindent jól csináltunk - kiborítjuk a formából az alagutat és ilyen szépen meg kell állnia:


Bevallom, én a kiborítás előtt nagyon féltem, hogy szét fog esni, de végül úgy állt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egész szépen lehetett szeletelni és nagyon finom volt. Jól passzolt a fasírtgolyókhoz, amit Niki barátnőnk készített, a mi majonézes krumplisalátánkhoz és a tormakrémes sonkatekercshez. El is gondolkodtunk rajta, hogy vajon ezek a hidegtálas dolgok miért mindig csak szilveszterkor jutnak eszünkbe?

Zöldborsós-ricottás batyu

Amíg várom Mazsolino receptjeit a sütijeiről, addig megmutatom, mit készített apu abból a ricottából, amit anyukám véletlenül tehéntúró helyett vásárolt egy másik süteményhez. Ez a zöldborsós batyu lett a vészmegoldás, de annyira finomra sikerült, hogy biztosan meg kell még ismételnie apunak valamikor a közeljövőben.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg hideg vaj
- 35 dkg liszt
- kevés só
- 1 tojás

A töltelékhez:
- 5 dkg vaj
- 1 fej hagyma apróra vágva
- 20 dkg zöldborsó
- 10 dkg sonka kockára vágva
- 25 dkg ricotta
- só, bors

A hideg vajat morzsoljuk el a liszttel, kevés sóval. Adjunk hozzá kb. 4-5 evőkanál vizet és gyúrjuk tésztává. (Vigyázat! A tojást ne gyúrjuk hozzá, apukám véletlenül megtette.) Formázzunk belőle cipót, csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe amíg elkészítjük a tölteléket.

Egy serpenyőben olvasszuk fel az 5 dkg vajat, adjuk hozzá a hagymát és pároljuk üvegesre. Ezután keverjük bele a borsót. Néhány percig fedő alatt pároljuk-puhítjuk, majd hozzáadjuk a sonkát is pár perc alatt összefőzzük. Végül a ricottát is hozzákavarjuk, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk és levesszük a tűzről. A tölteléket langyosra hűtjük.

A tésztát kb. fél centi vastagságúra nyújtjuk. Egy pohár segítségével köröket szúrunk ki belőle, a töltelékből a közepükre halmozunk. A felvert tojással bekenjük a körök széleit és félbehajtjuk, batyukat formázunk belőle. Ujjunkkal jól összenyomjuk a széleket, nehogy sütés közben kifolyjon a töltelék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a batyukat és a tetejüket is megkenjük felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Az apró batyuk mellé apu sütött nekünk egy nagyobbacskát is, amit Imivel megfeleztünk. A sütés utáni napon ettük, ekkor a tésztája már egy picit száraznak tűnt. Valószínűleg a tojás nélkül omlósabb, puhább lett volna. Az íze azonban még ekkor is nagyon finom volt!

Gombás-sonkás cannelloni

Már egy ideje várakozik a szekrényben egy doboz cannelloni, amit Natitól kaptam, mert ő - mint mondta - nem hajlandó a töltögetésre. Az egyszerűbben készíthető kajákat szereti. Pedig ha tudná, mennyire nem nagy ügy megtölteni ezeket a tésztarudakat... de persze én nem mondom meg neki, sőt mindenkit biztatok rá, hogy nekem adja bármelyik kajaalkatrészét, ha nincs kedve vacakolni vele.

Volt 6 db gomba a hűtőben, egy csokor újhagyma már elég régóta várta a sorsát, meg az üveg alján lötyögött egy kis paradicsomlé, és ott volt még a szerdán vásárolt zacskós tej maradéka. Adta magát, hogy valami gombás, hagymás, besamelles tésztát készítsek, és így még fel is használhattam a Natitól kapott cannellonikat.

Felforrósítottam a wokot, megdinszteltem benne az apróra vágott újhagymákat, hozzáadtam a feldarabolt gombát és együtt sütöttem őket. Fűszereztem sóval, borssal, oregánóval, aprított petrezselyemmel, majd ráöntöttem a kábé másfél deci paradicsomlét. Addig főztem, amíg jól besűrűsödött a szósz. Felkockáztam pár szelet füstölt sonkát, és ezt is a mártásba kevertem. Félretettem hűlni, mert nem tudtam, hogy még ma, vagy csak holnap fejezem-e be kaját. Ha lett volna itthon, szívesen kevertem volna a szószba még egy kis reszelt parmezánt.

Olyan 3-4 dkg vajból és 1,5 kanál lisztből, valamint kábé 5 deci tejből besamell mártást készítettem, sóztam, borsoztam, szórtam bele szerecsendiót. A kihűlt gombás-hagymás-sonkás masszát KÉZZEL beletöltögettem a cannellonikba úgy, hogy bal kezem mutatóujjával alul befogtam a nyílást, fölülről pedig töltögettem (nem tartott 5 percig se). A megtöltött rudakat a besamellel kikent tálba tettem, és amikor elfogyott az összes töltelék, a besamellt szépen rácsorgatva elosztottam a cannellonikon. Reszelt sajttal megszórtam a tetejét, és először fóliával letakarva, majd fólia nélkül sütöttem 200 fokon, amíg ilyen szép színe nem lett.

Aki mégsem akarna a töltögetéssel megpróbálkozni, annak ajánlon figyelmébe ugyanezt a tésztaételt lasagne-változatban, az ötletet én is innen merítettem.

Cordon bleu pulykamellből

Megint rám jutott az a feladat, hogy egy klasszikus receptet bejegyezzek, amit örömmel meg is teszek, hiszen a cordon bleu sokak kedvence. Szinte nincs olyan étterem, amelyik ne tüntetné fel étlapján ezt a finom húsételt, igaz - sajnos - egyre több helyen "gordon bleu"-nek vagy "gordon blue"-nak ferdítve az eredeti elnevezést.


És hogy honnan ered az elnevezés? Erről bővebben a National Geographic magazin honlapján olvashatunk:

"A sonkával és sajttal töltött rántott hússzelet elnevezése cordon bleu, ami franciául annyit tesz: kék szalag. Az eredeti svájci(!) recept borjúhúsból készül, napjainkban azonban cordon bleu-nek nevezik a szárnyas- vagy sertéshúsból készült rántott húst is, ha van benne sonka és sajt.

Az elnevezés eredete a XVI. századba nyúlik vissza. A Szentlélek lovagrendet III. Henrik francia király alapította 1578-ban. Tagjai kiváló férfiak voltak, akik ruhájukon kék szalagra fűzve viselték a Szentlélek keresztet.A kék szalag a köztudatban a kiválóság szinonimájává vált, uralkodók kék szalag kitüntetéssel fejezték ki elismerésüket.

A XVII. századtól kezdve elsősorban a konyhaművészeti teljesítményeket jutalmazták kék szalaggal, ez tehát a legjobb szakácsok díja lett. Erre két magyarázat is létezik.Madame de Maintenon, XIV. Lajos szeretője, majd második felesége iskolát hozott létre Saint Cyrben, ahol a diákok – egyebek mellett – szakácsművészetet is tanultak. A legenda szerint az utolsó éves hallgatók kötényükön kék selyemszalagot viseltek, és mivel ekkor már kiváló szakácsok voltak, a kék szalag és a főzési tehetség egybeforrt a köztudatban.

A másik legenda szerint XV. Lajos rendkívül szerette a hasát, azonban gyakran hangoztatta, hogy igazán főzni csak a férfiak tudhatnak. Szeretője, Madame Dubarry egyszer megelégelte ezt, és lakomára hívta a királyt, aki módfelett elégedett volt a feltálalt étkekkel. Megkérdezte Dubarryt, hogy ki készítette azokat, mire a szerető elárulta, hogy egy szakácsnő műve volt a vacsora. Azt javasolta XV. Lajosnak, hogy elismerésképp tüntesse ki az asszonyt a kék szalaggal.

Számos szakács elnyerte tehát a kék szalagot, és nyilván köztük volt a sajttal-sonkával töltött borjúhús megalkotója is. Arról azonban nem szól a fáma, miért pont ez az étek sajátította ki magának a cordon bleu nevet."


Tehát az eredeti cordon bleu borjúhúsból készült, méghozzá úgy, hogy a borjúcombon zsebet vágtak, megtöltötték egy szelet nemes sajttal (pl. ementálival) és egy szelet sonkával, majd panírozás után vajban kisütötték.

A holland változatnál nem zsebet vágnak a húsra és nem két hússzelet közé fektetik a tölteléket, hanem egy vékony szelet borjúcombra szintén vékony szelet sonkát, sajtot helyeznek és az egészet feltekerik és úgy panírozzák.

Variáció akad bőven nemcsak a hús fajtáját, a sajt jellegét és a töltést illetően, hanem manapság már abban is, hogy a panírozás során a zsemlemorzsába keverjünk-e reszelt sajtot vagy ne.


Anyuék pulykamellből készítették, méghozzá a következőképpen:

Szép nagy hússzeleteket folpackkal letakarva kissé kivertek, meghintették sóval, borssal. Mindegyikre ráfektettek egy-egy szelet sonkát és sajtot, majd félbehajtották és húsverővel összekalapálták az egymásra hajtott hússzeleteket - vigyázva hogy a töltelék ne sérüljön.

Ezután bepanírozták a szeleteket, méghozzá a klasszikus módon: először lisztbe, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatva. Felforrósított, nem túlhevített olajban, fedő alatt mérsékelt tűzön aranysárgára sütötték az egyik oldalát, majd a fedőt levéve megfordították és ropogósra a másik oldalát is. Végül papírkendőre kiszedve lecsöpögtették róla a felesleges olajat.

Azonnal, forrón tálalva, hasábburgonyával az igazi.

Tormakrémes sonkatekercs

Most hogy kezdek magamhoz térni a tegnapi szilveszteri buli utóhatásából - nem másnaposság, csak álmosság - szeretnék mindenkinek nagyon boldog, sikeres, egészségben gazdag új évet kívánni.

Berúgásról a mi társaságunkban egyszerűen szó sem lehetett. Na nem az alkohol mennyisége miatt, azzal nem volt probléma. Hanem az elfogyasztott ételek mennyisége és változatossága miatt, ami meggátolta, hogy bárki csak egy icipicit is berúgva érezze magát. Ettől függetlenül úgy gondolom, jó hangulatúra sikerült az óév búcsúztatása. :)

Néhány hónappal ezelőtt, amikor elkezdtük szervezni a bulit, a lányokkal kitaláltuk, hogy ne úgy legyen, ahogy tavaly, amikor is csak a házigazdák készültek ezzel-azzal, hanem mindenki vegye ki a maga részét és készítsünk mindenféle finomságot. Főleg a hidegtálakra helyeztük a hangsúlyt. Ennek eredményeképpen a tegnapi terülj-terülj asztalkám így nézett ki:

Bee (az egyik házigazda) készített: nyírségi gombóclevest és isteni házikenyereket

Blandi hozott: virslis lencselevest éjfélre

Mazsolino sütött: csokis-banános muffint

Bori készített: sült csirkemellet, majonézes kukoricasalátát, csokitortát, sajtos rágcsálnivalót, islert

Andi hozott: padlizsánkrémet, kaszinótojást, bólét

én pedig a következőket: kolbásszal töltött karajt, tormakrémes sonkatekercset, narancsos-túrós szeletet, kókusztekercset és korhelysalátát.

Mindezt összesen 13 főre képzeljétek el. Természetesen a fele sem fogyott el, úgyhogy a maradékokat szétosztottuk, elcsomagoltuk, így nekem például már egész héten nem kell a főzésre gondolni. :)

Remélem, lesz alkalmam ezek közül minél több újdonságot bejegyeznem, bár még a karácsonyi beszámolókkal is el vagyok maradva...

Életemben először csináltam tormakrémes sonkatekercset. Dilemmáztam a majonézes krumplisaláta és eközött, végül a sonkatekercs nyert. Úgy kezdtem, hogy kerestem egy számomra egyszerű receptet a neten, amit végül megtaláltam a Mama Konyháján.

Az ott leírt recepthez képest dupla adagot készítettem.

Hozzávalók (1 adaghoz, kb. 10 szelet sonkához):

- 18 dkg vaj vagy margarin

- 4 csapott evőkanál liszt

- kb. 15 dkg ecetes torma (!!!!)

- 2 dl főzőtejszín

- 2 dl tej

- só, fehér bors
- zselatin

A recept így szól:

"8 dkg vajat/margarint megolvasztunk, beletesszük a lisztet, melyet fehéredésig kevergetünk benne. A tűzről félrehúzva a hideg tejjel és tejszínnel csomómentesre keverjük. Visszatéve a tűzre jól besűrítjük, végül a sóval és a fehér borssal ízesítjük. A maradék vajat/margarint habosra keverjük, hozzáadjuk a kihűlt besamelt, valamint a reszelt tormát. (Ha esetleg nem eléggé éreznénk a torma ízét, bátran tehetünk még hozzá.) Robotgéppel krémesre kikavarjuk. A sonkaszeleteket megtöltjük a tormakrémmel, felgöngyöljük. A tormakrémből hagyjunk annyit, hogy a tekercsek végeire habzsákból rózsákat tudjunk nyomni."

A tetejét zselatinnal átfényeztem, díszítésnek uborkát használtam.

A hozzávalóknál az ecetes torma után azért tettem felkiáltójeleket, mert az eredeti recept mindössze 5 dkg tormát ír. Amikor én beletettem ezt a mennyiséget a krémbe, semmiféle tormaízt nem éreztem. 10 dkg után már azt mondtam, hogy alakul... és ekkor elfogyott a tormám itthonról. A velünk szemben lakó Ernőéktől kérdeztük meg gyorsan, hogy van-e nekik (persze nekem lesült a pofámról a bőr, hiszen anyukája múltkor már kókuszreszelékkel segített ki) és szerencsére volt. Így 15 dkg torma került a krémbe, amikor azt mondtam, hogy végre, pont jó az íze.

A visszajelzésekből - és abból, hogy elfogyott az utolsó darabig - ítélve, máskor is készíthetek ilyent.

Gellért pulykamell

Most aztán pedálozhatok, hogy utolérjem Csincsillát, aki ugyan ritkán jegyez be, de amikor bejegyez, akkor nagyon ütős dolgokat. Vagy sokat egymás után, ahogy láthatjuk is... Szerintem Andi nagyon fog örülni, amikor meglátja, hogy most nem én voltam az aktívabb távolléte alatt. :)

Szóval akárhogy is gondolkodtam, nem fogom tudni Csincsillát lenyomni az oldalról, mert nincs ötletem, hogy mivel tehetném. Igazából nem is szeretném, mert annyira szép és különleges dolgokat alkotott az elmúlt időszakban, hadd gyönyörködjön bennük mindenki!

Remélem, a következő napokra is van még valami a tarsolyában, mivel én sem leszek itthon, holnaptól vasárnapig elutazunk Vépre Imi keresztszüleihez, a Savaria Karnevál idejére - ez itt a reklám helye. Valószínűleg úgy fogok hazatérni, hogy lesz egy-két vépi (vagy vasszécsenyi, ahol Imi unokatesója, Eszti lakik) finomság, amit megmutathatok nektek.

De most szüleim hétvégi ebédjét láthatjátok, amit Mazsolino sajnos csak utólag tudott lefotózni, mivel még aludt, amikor anyuék elkészítették a Gellért pulykamellet. Nem értem, miért ez a neve, de így volt benne a szakácskönyvben. Biztosan egy Gellértnek volt ez a kedvenc étele. Én egyszerűen csak zöldséges rakott pulykamellnek hívnám. :)

Hozzávalók:

- 8 szelet pulykamellfilé
- 15 dkg gomba
- 15 dkg sonka
- 15 dkg zöldborsó
- 1 csokor petrezselyem
- 15 dkg trappista sajt
- 1 kis fej hagyma
- 2 dl tej
- 2 dkg liszt
- 2 tojás
- őrölt bors
- só
- olaj

A hússzeleteket sózzuk, lisztbe forgatjuk, és a felhevített olajban mindkét oldalukat megsütjük. Tűzálló edényben sorba rakjuk.
A finomra vágott vöröshagymát olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott, tisztított gombát, sonkát és a zöldborsót. Az egészet átpirítjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Amikor a levét elfőtte, finomra vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk. Átpirítjuk, majd liszttel meghintjük, elkeverjük, és tejjel felöntjük. Átforraljuk. Levesszük a tűzről, és a tojásokat egyenként elkeverjük benne. Kenhető állagúnak kell lennie.
A ragut a húsokon egyenletesen elosztjuk. Reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt a tetején megpirul. Párolt rizzsel kínálhatjuk.

Sajtos-sonkás-tejfölös tészta

Hát ez tényleg egy nagyon egyszerű kaja, én speciel tesómtól tanultam a receptet. Ő annak idején, még nagycsaládos korában készítette gyakran ezt az ételt vacsorára. De bátran ajánlhatom gyermekét egyedülnevelőnek, agglegénynek, fiatal házasnak, tehát minden olyan épeszű embernek, aki nem akar 10 percnél több időt szánni munka után a kajakészítésre. Én persze nem ez a kategória vagyok (nem is vagyok épeszű!), mert bármennyi időt hajlandó vagyok a konyhai pepecselésre rászánni, de most egyszerűen sarokba lettem szorítva azzal, hogy már két hete várakozott egy kicsike tök a hűtőmben, ideje volt elkészíteni (természetesen magamnak) töltött tök III. formájában. Közben persze Tomát is meg kell etetni (valakinek) valamivel!

Egyszerűnek ugyan egyszerű, de az ember kiélheti a kreativitását. Mert hol van még egy olyan étel, ami bármikor elkészíthető, mivel minden hozzávalója még a legegyszerűbb háztartásban is megtalálható, és aminek minden elemét ennyiféleképpen lehet variálni: a sonka lehet bármilyen sonka: gépsonka, selyemsonka stb.; a sajt is akár trappista, edami, gouda stb.; a tészta: spagetti, széles metélt stb., na a kakukktojás a tejföl lesz, de abban is lehet kreatívkodni, hiszen annyiféle márka és zsírosság közül lehet választani! :-) Egyszóval nem kell lebecsülni ezt a kaját!

Egy lábosban feltettem vizet forrni, sóztam, majd beleöntöttem a spagettit és a csomagoláson előírt ideig főztem. (Ez ugyan most nem igaz, mert lemerült az elem a konyhai órámban, szóval főztem valameddig, de közben telefonáltam, mosogattam, és a többi hozzávalót is előkészítettem.) Amikor megfőtt, csak le kell szűrni és gyorsan a forró tészta tetejére szórni a többi hozzávalót.

Közben a reszelő kislyukú oldalán lereszeltem a sajtot. Ez a legnehezebb rész!

Aztán felkockáztam a kétféle sonkát. Persze mindkettő maradék, meg kellett mentenem Zokni-kutya elől. (Bocsánat!)

A tejfölt csak a fotózás kedvéért tettem ki ilyen szép kics bögrébe, ezt egyedülállók és gyermeküket egyedülnevelők föltétlen a dobozból mérjék rá a kajára - ha lehet - azzal a villával, amivel enni fognak, hogy ne kelljen sokat mosogatni.

Amikor minden hozzávaló az asztalra kerül, a forró tésztára kell szórni a sonkát, rá a tejfölt és a tetejére a sajtot. És itt megint előveheti mindenki a mélyben rejtőzködő kreativitását: a sorrend is variálható, talán még jobb lett volna, ha a forró tésztára kerül a sajt, hogy szépen ráolvadjon. De végül is tök mindegy, mert úgyis összekeverjük az egészet és gyorsan befaljuk! Nagyon finom!

Mazsinak küldöm 21. szülinapjára ezt a menő Jacko-imitátort, aki szombaton Micike házibuliján lépett fel. Ez az én ajándékom, Mazsikám, erre a fantasztikus (egyben meghökkentő) alkalomra, ami után még Amerikában is megengedhető neked, hogy nyilvános helyen elfogyassz egy pohár (üveg, hordó stb.) pezsgőt! BOLDOG SZÜLINAPOT MAZSI! (Mama is ezt üzeni!)

Gombás töltött cukkini

Szombaton anyuékkal és tesómmal közösen készítettünk egy jó nagy adag csalamádét, méghozzá egy számomra újdonságot, amit még Balatonon tanultam a házinéninktől. Ez majd egy külön bejegyzés lesz a későbbiek folyamán.

A lényeg az, hogy utána Mazsolinóval közösen megalkottuk a család aznapi ebédjét. Tesóm jó előre kinézte egy szakácskönyvből, aztán többszöri átolvasás után saját felelősségünkre módosítottunk a recepten. Én most azt a változatot írom le, amit mi főztünk-sütöttünk.

Hozzávalók: (5-6 személyre:) ):
- 5 db cukkini
- 60 dkg darált hús
- 30 dkg fűszeres felvágott, sonka (esetünkben veronai sonka volt)
- 1 nagy fej hagyma
- 30 dkg gomba
- 1 kis doboz paradicsompüré vagy 2 paradicsom apró kockára vágva
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis csokor petrezselyem
- olaj
- só, bors
- tejföl
- sajt

A megmosott cukkiniket hosszában kettévágjuk, két végétől megszabadítjuk. Közepüket kanállal kikaparjuk, "csónakokat" gyártunk belőle. A kikapart részekből kiválogatunk lehetőleg minél több, mag nélküli cukkinibelet és félretesszük. A cukkiniket sütőpapírral takart tepsibe fektetjük.

Az apróra vágott hagymát olajon megpároljuk, rádobjuk az áttört fokhagymát, majd a darált húst. Ezt megpirítjuk, aztán amikor a hús kifehéredett, beleszórjuk a megtisztított, feldarabolt gombát, a cukkinidarabkákat, sózzuk-borsozzuk. Fedő alatt, közepes lángon főzzük. Amikor egy kis levet ereszt, belekeverjük a paradicsompürét (vagy a paradicsomot) és ezzel együtt kevergetjük.

Amikor már minden majdnem megpuhult, beledobjuk a kis kockára vágott sonkát és addig főzzük, amíg sűrű szószt kapunk. A felaprózott friss petrezselymet már akkor keverjük bele, amikor levettük a lábast a tűzről.

A szósszal megtöltjük a félbevágott cukkiniket, tetejükre reszelt sajttal elkevert tejfölt kenünk vékonyan.

Előmelegített sütőben (200 fok, vagy légkeveréssel 180 fok) kb. 30 percig sütjük, amíg a cukkini megpuhul.

Nagyon finom volt, az utolsó darabig elfogyott. Apukám javaslatára anyu és Mazsolinó megkóstolta pirítóssal is, azt mondták úgy még jobb! Imi szerint padlizsánnal is ki lehetne próbálni.

Brokkolis tészta 2.

Soha nem szerettem a sütőben sült tésztákat. Legalábbis addig, amíg Andi fel nem rakta a blogba a sült csirkemellel készült rakott tésztát. Én is épp maradék sült húshoz kerestem akkoriban receptet és gondoltam, egye fene, kipróbálom, annyira rossz nem lehet. Azóta az egyik kedvencem, de nem csak nekem. :) Van egy-két ember, aki amióta megkóstolta, megkért, hogy ha ezt készítem, egy adaggal többet számoljak, mert szívesen átjön és segít elpusztítani.
Szóval azóta újra kellett gondolnom a viszonyomat a sült tésztákkal.

Most hétvégén, nyaralások után, kevés pénzzel ellátva, a mélyhűtőben guberáltam és gondolkodtam, hogy az itthon lévő alkatrészekből (néhány mélyhűtött zöldség, 1 db bagett, gesztenyepüré-massza, mélyhűtött tojásfehérje, jégkockák és hasonló dolgok) mit is lehetne csinálni. Kezembe akadt egy kis csomag bontott brokkoli és gyorsan kerestem a Mindmegettén egy tésztás receptet. Találtam is, de az túl egyszerűnek és száraznak tűnt nekem, ezért összevegyítettem a már említett "rakott tészta sült csirkemellel" című recepttel. És a végeredmény nem lett rossz. :)

Tehát: a brokkolirózsákat feltettem vegetás vízben főni, ezzel egyidőben a tészta vizét is forralni kezdtem. Sajnos csak spagettitészta volt itthon, pedig szívesen ettem volna mondjuk rövidcsővel, vagy orsótésztával.
Az eredeti recept szalonnát ír, de én inkább a jó kis vépi házisonkából vágtam 4-5 szeletet. Apróra felkockáztam, zsírjára sütöttem és pirítottam még egy kicsit. Mivel kevés zsírja lett, öntöttem alá egy pici olajat és rádobtam egy fejnyi, félkarikára vágott hagymát. Fedő alatt pároltam egy picit.
Amint a brokkoli megfőtt, leszűrtem és összekevertem a sonkás-szalonnás hagymával, majd rákanalaztam 4 evőkanálnyi tejfölt és az egészet összeforraltam.



Amíg a tészta főtt, besamel mártást készítettem 3 dl tejből, 1 evőkanál lisztből, 1 teáskanálnyi vajból. Szerecsendióval, borssal és sóval ízesítettem.
A tésztát végül összekevertem a brokkolis szósszal, az egészet áttettem egy tűzálló tálba, ráöntöttem a besamel mártást, megszórtam reszelt sajttal és előmelegített, sütőben kb. 160 fokon 10 percig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt a tetejére és megpirult.

Az egész ebédkészítés előkészülettel, mosogatással együtt nem volt több 1 óránál.
Kicsit sótlan lett, a házi füstölt sonka miatt nem mertem nagyon sózni. Imi azt mondta, legközelebb megkóstolná brokkoli helyett gombával, nekem még a fokhagyma íze is hiányzott belőle.

Vacsora Zolinál - avagy sonkával, sajttal töltött pulykamell

Mostanában nagyon keveset főzök. Hétköznap mindketten megoldjuk az ebédet bent a munkahelyen, a hétvégéken pedig vagy megyünk valahova, vagy felváltva vagyunk itthon Imivel, vagy ha véletlenül itthon ettünk, akkor valamelyik - a blogról - már ismert ételt készítettük el.
Mivel ma cseresznyebefőttet tettünk el tesómmal, szintén nem csináltam nagy ügyet az ebédből. Egy kis sült csirkét készítettem héjában sült krumplival.
Jövő héten Sopronban leszünk, ezért úgy gondoltam, hogy még előtte megosztom veletek a múlt heti élményemet.

Szombaton, az ominózus eperlekvár befőzés után masszőr Zolinkhoz voltunk hivatalosak. Mi még soha nem voltunk nála, mindig csak ő jött hozzánk, ezért többszöri egyeztetés után végre megállapodtunk a múlt hét szombatban. Imi bringatúrán volt a Tisza-tónál, így sajnos elég későn, este 8 órára értünk Zolihoz. Nem számítottam rá, hogy vacsorával vár minket! Az asztal gyönyörűen meg volt már terítve. De az igazi meglepetés akkor ért, amikor elmondta, hogy a vacsorához csak ici-picit vette igénybe anyukája segítségét, akkor amikor a húst össze kellett tekerni. Ilyen lett:


Mint megtudtam, sokat törte a fejét, hogy milyen étellel várjon minket, mert amikor nálunk volt, mindig finomat evett és nem akart "lemaradni". Meg kell, hogy mondjam, sikerült túlszárnyalnia engem. :) Sonkával-sajttal töltött pulykamellet készített, náluk ezt szokott lenni a karácsonyi vacsora vagy ebéd. Elkértem a receptjét.

Hozzávalók:
- 4 pulykamell szelet (kb. 15 dkg-s szeletek)
- 10 dkg gépsonka
- 25 dkg reszelt sajt
- kb. 1 dl tejföl
- 1-2 paprika (piros, zöld)
- só
- bors
- őrölt szerecsendió
- 2 csomó petrezselyemzöld
- 4 nagy kelkáposztalevél
- kis fej vöröshagyma

A finomra vágott hagymát, paprikát, petrezselyemzöldet és sonkát elkeverjük a reszelt sajttal, tejföllel. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük. A pulykamellet kiklopfoljuk, ráhelyezzük a leforrázott kelkáposzta levelet, rárakjuk a töltelék negyedét és feltekerjük. Alufóliával szorosan becsomagoljuk, majd megpároljuk. Amikor kissé kihűlt, a fóliából kicsomagoljuk majd egy kevés ketchuppal megkenjük, és kevés felhevített olajon átsütjük
Felszeletelve tálaljuk.

Zoli zöldséges rizst készített mellé és még arra is figyelt, hogy a fél paradicsomot cikkcakkosan vagdossa be.
Anyukája által készített kovászos uborkát ettünk mellé.

Ez volt Zoli adagja.

Zoli megvárta míg mindketten másodszorra is szedünk és már majdnem kidurranunk és csak ezután jelentette be, hogy anyukája sütött nekünk meggyes pitét is. :) Nagyon finom volt, de sajnos én már csak egyet bírtam enni.

Számomra a desszert utáni desszert egy jó kis lábmasszázs volt, amit kiköveteltem házigazdánktól. :)

Mindent nagyon köszönünk még egyszer, Zoli!

Jövő hétre mindenkinek szép, nyugis napokat, aki nyaral, annak pedig jó pihenést kívánok!

Kenyérben sült sonka hagymás krumplisalátával

Tudom, hogy elmúlt már húsvét és ígértem, hogy felteszem én is az ünnepre készült finomságok receptjét, de sajnos tegnap nem voltam teljesen magamnál egy 52 km-es Rákospalota-Szentendre-Leányfalu-Rákospalota biciklitúra után. :) Évek óta nem bringáztam és most enyhén szólva kiütöttem magam ezzel a távval, úgyhogy elnézést kérek és igyekszem pótolni mulasztásom!

Ahogy említettem, a szüleimnél ebédeltünk húsvétkor. Volt ott mindenféle finomság: minestrone leves, kenyérben sült sonka, franciasaláta, hagymás krumplisaláta, zöldséges bőségtál, lúdláb torta, érsek-szelet, bögrés mákos és a nagymamám által készített madártej. Még felsorolni is sok, kóstolni pedig a felét sem kóstoltam. Mindenről nem tudok részletesen beszámolni, csak amikről képeket készítettünk.
A levest már ismeritek, ezért sorrendben a következő a kenyérben sült sonka. Ezt anyuék készítették, ezért az általuk elmondottak alapján írom a receptet.

Hozzávalók:
- 1 kg kenyérliszt
- 25 dkg burgonya
- 2 dkg élesztő
- 1,5 dkg só
- langyos víz
- kötözött sonka
Az élesztőt feloldjuk 1 dl langyos vízben, és 3 kanál lisztet hozzákeverve kovászt készítünk, amit megkelesztünk. A szitált lisztet mély tálba helyezzük, közepére tesszük az áttört, főtt burgonyát, a megkelt kovászt és langyos, sós vízzel addig dagasztjuk, amíg a tál oldaláról jól leválik. A tészta középkeménységű legyen. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelesztjük. Amikor megkelt, lisztezett deszkára kiborítjuk, újra kissé meggyúrjuk, és középnagyságú lisztezett tepsibe helyezzük, ahol "belerejtjük" az előzőleg megfőzött, jól lecsöpögtetett, megszárított sonkát. Még fél óráig pihentetjük, kelesztjük. Tetejét megszórhatjuk liszttel, éles késsel bevagdoshatjuk. Előmelegített sütőben (kb. 200 fok) kb. 50 percig sütjük.

Ez a kenyértészta annyira finom, hogy amikor esszük, még langyosan, azt érezzük, hogy akár az egészet be tudnánk falni! :)

Anyuék franciasalátát készítettek hozzá.

Én pedig hagymás krumplisalátát, ami a hagyományos uborkasaláta-alaplével készült: vízben feloldottam cukrot, pici sót, ecettel elkevertem és ebbe tettem a felszeletelt hagymát, és a karikára vágott főtt krumplit. Vagyis csak vágtam volna karikára, mert a főznivaló krumpli egy része főzés után darabokra esett, a másik része teljesen jól szeletelhető volt. És ugyanabból a fajtából készítettem, nagyjából egyforma méretűeket! A tetejére szórtam még egy kis őrölt borsot is.

Ezek után már majdnem kidurrantunk de következett a folytatás, egy másik főétel vagy a rengeteg desszert közül valamelyik. :)