Egyszerű banános csokifagyi

Nem mondok semmit erről a dögmelegről, ami már több, mint egy hete tart, és nem tudok kimozdulni tőle a lakásomból, csak legfeljebb éjszaka. Ezért nem is történik velem semmi, amiről mesélhetnék, de a bejegyzés végén mindenki el fogja ismerni, hogy muszáj volt írnom mégis valamit.

A meleg miatt nem járok kirándulni se gyalog, se bringával, eléggé lecsökkentettem a kimozdulások számát egyéb helyekre is, ezért most csak arról tudok beszámolni, hogy telt a vasárnapom. Szombat éjfélkor lefeküdtem, 2 órát vergődtem, nem tudtam elaludni nyitott ablaknál, mert dőlt be a forróság. Azt hittem, meggyulladok. Becsuktam az ablakokat, és beindítottam a légkondit, bár nem terveztem alatta aludni, eléggé félek tőle. 27 fokra állítottam, hogy ne hibernáljon, és így kb. két órát félálomban lebegtem a lehűtött szobában, de aztán inkább kikapcsoltam, és így tudtam fél 6-tól fél 9-ig viszonylag mélyen aludni. Akkor felkeltem, mert tesómnak megígértem, hogy elkísérem őt Soroksárra, de ahhoz fél 8-kor kellett volna kelnem, úgyhogy ez nem jött össze. Kávézgattam, híreket olvastam a forróságban, aztán visszafeküdtem abba a hűvös szobába, mert kóválygott a fejem, és aludtam negyed 2-ig. Ez se volt igazi alvás, csak olyan félálomban lebegés. Amikor felkeltem, gyorsan próbáltam valami értelmeset is csinálni, mostam egyet, meg hajat is mostam, hogy lehűljek, és aztán kuktában főztem egy vadast. Jó ötlet volt a kukta, mert így 10 perc alatt elkészült a kaja, elő- és utómunkálatokkal együtt kb. 20-25 perc volt, így aztán 4 körül ebédeltem. Ebéd után újból aludtam vagy 2 órát (álomkórban szenvedtem a forró éjszaka után), ez olyan 5 és 7 között volt, aztán 9-kor elindultam bringázni, mert már megőrültem magamtól. Elmentem a Margit hídig, aztán vissza a Margitszigeten keresztül, de érdekes módon ott se volt hűvös. Gondoltam, kimegyek Káposztásra a Farkas-erdőhöz, de Újpesten meggondoltam magam, és visszafordultam, mert 1.: fröcsizni akartam már, 2.: a farmersort nem volt a legkényelmesebb ebben a melegben.

Ti mit csináltatok vasárnap? Azt tudom, hogy tesóm medencézett Csömörön, Micike SUP-ozott a tengerben, Mazsi cicafuttatót pácolt, Viki dolgozott, Toma vízibiciklizett a Balatonon.

Na és akkor ennyi "érdekesség" után jöjjön a csokifagyi, amit ebben a melegben képtelenség volt fotózni. Megpróbálok majd vállalhatóbb képet csinálni róla, ha lesz még rá lehetőségem (mondjuk ha túlélem ezt a meleget, vagy ha lesz még fagyi amikor jobb lesz az időjárás). Frissítés: Sajnos nem tudok jobb képet csinálni, mert amikor elviselhetőbb lesz a hőmérséklet, én már itthon se vagyok!

És így készült: elővettem a fagyasztóból 2 db banánt (héja nélkül kell fagyasztani, ezt csak Tomának írom emlékeztetőül, bár ő nem olvassa, de hátha másnál is kérdéses ez a pont), belekarikáztam az aprítógépbe, tettem rá másfél evőkanál kakaóport, és összeturmixoltam. Ennyi banánból 3 ilyen pohárnyi adag lett.

Érdekes, banános csokifagyi íze van. A blogban vannak még ilyen banánalapú fagyik:

- Csincsilla fahéjas szilvafagyija
- meg az én eperfagyim is ott figyel.

Na de miért írtam ma ezt a sok fölösleges dolgot? Hát ezért a fotóért!

Rajongóknak mutatom közelebbről is a hasvillantást:

És ha már felvettük ezt a celebtempót, akkor a combokat is megmutatjuk természetesen:

Érzem, hogy mindenki körül felforrósodott a levegő a képek láttán, ideje, hogy csináljatok egy fagyit!

Fahéjas szilvafagyi három hozzávalóból (mindenmentes)

Gondolom, Kisvax is épp ezt csinálja. Ha kapok öreg, túlérett banánt, időnként bespájzolok belőle a fagyasztóba, megpucolom, felkarikázom, és adagonként dobozolva lefagyasztom. És ha ilyen meleg van, mint ma meg még három napig, és fagyira vágyom, és mivel volt eszem, nincs tele bolti fagyival a hűtő, akkor jöhet a jól ismert banános házifagyi. Tényleg szuper. Annyira finom, krémes lesz. És nem kell hozzá előkészülni meg előgondolkodni. A kedvenc pomázi fagyizómban az egyik kedvenc fagyim a fahéjas szilva, szóval most a banánból is ez lett. A szilva tökéletes mindenhez, nem túl erős az íze (de azért van neki), cukor nélkül is annyira édes, hogy megédesíti a környezetét is. Szóval előveszem a lefagyasztott banánt, belefordítom egy tálba. Úgy ahogy van, mínusz 20 fokosan. Ráöntök fél üveg szilvarösztert (ami tényleg 100% szilva, nincs benne sem cukor, sem fűszer, sem tartósítószer, csak szilva), megszórom egy kis fahéjjal. Belenyomom a botmixert, és pillanatok alatt előáll a fahéjas szilvafagyi. Irtó finom, és sokkal kevesebb lelkiismeret-furdalással eszem meg, mint a készen vett testvéreit. Ezen a képen is látszik, hogy mennyire tökéletes az állaga.

Napi cukinak meg napozó cicahas. Annyira igazságtalannak érzem, hogy nekem az ilyesmi sokkal rosszabbul áll.

Villámgyors mentes málnafagyi (vegán, gluténmentes)

Tényleg három és fél perces. Indulástól az evésig. Nem kell hozzá sem idő, sem gondos előkészület, és persze fagyigép sem. Amikor elkészül, épp tökéletes az állaga. Ha lefagyasztjuk, nyilván úgy viselkedik, mint az összes házifagyi, kőkemény lesz. Persze ha kap egy kis időt, akkor felolvad. De a legjobb azon nyomban megenni az összeset. Elég, ha a málna csücsül a fagyasztóban.

Hozzávalók (két emberes adaghoz):
4 dl fagyasztott málna
1 érett banán (csak úgy, frissen, nem fagyasztva)
2-3 evőkanál sűrű kókusztej (a Lidl-es)
némi vaníliakivonat
1 púpozott evőkanál mogyoróvaj
ha valakinek nem elég édes, akkor tegyen hozzá valamit, nyilván málnafüggő

A banánt felkarikázva, a többit meg csak úgy beledobom egy tálba, és botmixerrel átnyomom. Szerintem rohadt jó. Én pont így szeretem, látszik a képen, hogy nem kőkemény, nem is folyik, kellemesen krémes az egész. Lehet rárakni egy kis mogyorót is, sóval vagy anélkül. Nem árt neki. Pont ilyen őrült meleg napokra való, mint a mai. Nem is tudom, lesz-e még ilyen az idén.

Napi cukinak meg a két eb. A mindenhová beszivárgó Zsuzsi, meg az édes Kófic, aki rendesen a kutyakanapén alszik, még Tésán is. Illetve néha a párnánkon, de most nem arról van szó.