A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 6., hétfő

Hófúvás

Móni kérésére gyorsan leírom, hogyan is készült anyuék hétvégi desszertje. Tesókám tegnap eldicsekedett vele a Facebook-on és egyik kedves exosztálytársnője gyorsan elkérte a receptet, annyira megtetszett neki a fotó alapján.

Ez is a januári Vidék Ízében jelent meg, a leírás szerint 25 perc alatt kész van. Anyu is azt állítja, hogy nagyon gyors édesség.

Hozzávalók:
- 12,5 dkg babapiskóta
- 5 dl fehérbor
- 10 dkg + 4 evőkanál cukor
- 4 tojás
- 5 dkg étkezési keményítő
- 1 evőkanál tejszín
- 2 evőkanál rum vagy konyak
- 1 csipet só
- 2 evőkanál mandulalapocska

Egy tűzálló tálat kirakunk babapiskótával. Egy lábasban vagy fém keverőtálban összekeverjük a bort, a cukrot, a tojások sárgáját, a keményítőt, a tejszínt és a rumot/konyakot. Vízgőz felett kevergetve besűrítjük. Levesszük a tűzről és kissé kihűtjük.


Ezután ráöntjük a krémet a babapiskótákra, lefedjük és állni hagyjuk 10 percig.

A tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk, kanalanként adagolva hozzá 3 kanál cukrot. A krém tetejére csúcsokat formázva átlapátoljuk a habot. Tetejét megszórjuk mandulalapkákkal és a maradék egy evőkanál cukorral. 250 fokra előmelegített sütőben megpirítjuk a sütemény tetejét.

Ennyi az egész. :) Tesóm azt mondta, finom volt, csak neki túl domináns volt benne a bor íze. Javasolta, hogy legközelebb készüljön hozzá egy kis vaníliás pudingkrém vagy sodó.

2011. február 16., szerda

Zozi-féle forralt bor

Nem én adtam neki a nevét, hanem a gazdája, vagyis az értelmi szerzője. :) Egyik nap azt láttam a Facebook üzenőfalamon, hogy egy kedves ismerősöm kiírta: ".. és kész a zseniálisan finom, spéci, a' la Zozi-féle forralt bor... :D". Több sem kellett nekem, gyorsan elkértem tőle a receptjét, kíváncsi voltam, mitől olyan spéci. Egyszer csináltunk Imivel házi forralt bort, irtózatosan rossz lett, még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Az után már csak a Mátrában voltam hajlantó forralt bort inni, mert tudom, hogy ott isteni finomat árulnak.


Mivel úgy érzem, kezd legyűrni az influenza, vagy legalábbis valamilyen megfázásos nyavalya, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elkészíteni a "spéci Zozi-féle forralt bort", melynek így szól a receptje.

Végy egy üveg félédes vörös bort, öntsd fel két deci vízzel, (nem muszáj, de ízben lágyabb lesz és finomabb), kezdd el melegíteni, tégy bele két karika narancsot, 5 evőkanál cukrot, esetleg egy tasak vaníliás cukrot is, egész szegfűszeget, egész fahéjat, várd meg, míg felforr, max. egy percig forrald, tovább ne, mert elvész belőle az alkohol, aztán igyatok!!! :D

Nem volt itthon félédes borunk, így Imi szülinapjára kapott cabernet sauvignon-át áldoztuk fel a nemes cél érdekében.  Csak fél adagot készítettem kóstolónak, de lehet, hogy mindjárt megcsinálom a másik felét is, ugyanis már el is fogyott a fél adag, amíg ezt a pár sort megírtam. :) Na jó, nem egyedül ittam meg! :)


Drága Zoli! Köszönöm a receptet, megtörted az átkot és most már csak ez alapján fogok forralt bort készíteni. Tényleg olyan finom, mint amilyennek hirdetted. :)

A 2009-es bécsi adventi vásárban szerzett bögrébe töltöttem a bort, hogy egy kicsit visszarepítsen az ott átélt hangulatba. :)

2010. november 19., péntek

Mazsolás forralt bor

Sűrű, gomolygó ködbe keveredtünk ma hazafelé tartva tesómmal, s kellemes beszélgetésünk horrorfilmjelenetek felidézéséről szólt, persze igyekeztünk túllicitálni egymást. Gondoltam, ez lesz a megfelelő este, hogy forralt bort készítsek itthon Stahl Végre itthon! szakácskönyvében talált recept alapján. Illetve majdnem az alapján, mert módosítottam rajta.

Az eredeti mazsolás forralt bor hozzávalói:

- 2 üveg száraz vörösbor
- 25 dkg cukor
- 2-3 fahéjrúd
- 10 szem szegfűszeg
- 1 narancs héja
- 2 citrom héja
- 15 dkg mazsola
- 3 dl vodka
- 1 dl tokaji aszú

Bár nagyon tetszik a recept, nem tudtam megvalósítani több okból. Köztudott, hogy vodka csak olyan otthonokban található, ahol antialkoholisták laknak, aztán tokaji aszúm se volt itthon. És épp most kezdtem visszatérni a citrom- és narancshéj hasznlatához, erre megint szrönyűségeket olvastam róla több helyen is, többek között itt.

Fentiek miatt az én kis módosított receptem így szól:

Hozzávalók:

- 1 üveg édes vörösbor
- 2 evőkanál barnacukor
- 1 fahéjrúd
- 10 szem szegfűszeg
- 1 maréknyi mazsola
- 3 karika narancs, héjától megszabadítva
- 1 dl finom erdélyi áfonyapálinka

A pálinkán kívül mindent egy láboskába öntöttem, összeforraltam, 10 percig gyöngyöztettem. Lekapcsoltam alatta a lapot és beleöntötem a pálinkát is. Tűzálló tálba átszűrtem, a fahéjat és a szegfűszeget kidobtam, majd a mazsolákat és a narancskarikákat visszatettem. Forrón megittuk, jó melegünk és jó hangulatunk lett tőle.


Hogy tokaji aszúval is kipróbálom egyszer, az biztos! Nagyon finom volt, illata betöltötte az egész lakást.

2010. szeptember 15., szerda

Boros körtetorta

Mazsolino sütije ez is. Úgy tűnik, mindenféle kora őszi gyümölcsöt fel fog használni legújabb, kísérletező kedvéhez. Mi pedig nem akadályozzuk meg benne, sőt inkább biztatjuk. Ugyanis a végeredmény mindenki számára kellemes. Ő örül, hogy sikerült valami finomat alkotni, mi pedig örülünk, hogy megkóstolhatjuk.

Szilvás után körtés bejegyzés következik. Körtés sütik receptjei egyébként itt, itt és itt olvashatók még.



Hozzávalók:
- 20 dkg vaj/margarin
- 4 tojás
- 1,1 dl vörösbor
- 25 dkg liszt
- 2 csapott teáskanál sütőpor
- negyed csapott teáskanál fahéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 20 dkg cukor
- 4 dkg tortadara vagy reszelt étcsokoládé
- 4 db körte

A vajat megolvasztjuk, langyosra hűtjük. Habosra keverjük a borral és a tojásokkal.

A lisztet elvegyítjük a sütőporral, hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot és a csokidarát (reszelt étcsokit).


A lisztes keverékre öntjük a tojásos masszát és robotgéppel jó alaposan összedolgozzuk.

A tésztát ezután kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt kerek tortaformába töltjük. A tetejére hámozott, felezett, kimagozott körtéket fektetünk.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük.


Tesómnak kissé lágy maradt a torta belseje és a körte is lesüllyedt az aljára. Valószínűnek tartom, hogy a 170 fokos sütőhőmérséklet kevés ennek a sütinek, én inkább 180 fokon sütöttem volna ugyanennyi ideig. Ez a két apró dolog egyébként nem rontott az összhatáson. Finom, illatos sütemény, egy bögre teával el tudom képzelni hűvös, esős estéken.

2010. május 24., hétfő

Epres bólé


Ez egy ilyen hétvége volt. Rengeteg újdonságot próbáltam ki, sokat főztem. Sütöttem is, de nem minden sikerült. Szerettem volna többet kirándulni, de az nem jött össze, csak egy kalandos séta a tesómmal, amit ezzel a koktéllal próbáltunk elfelejteni, na meg egy biciklizés Borival, amitől most alig tudom mozgatni a lábamat.


A receptet itt találtam, de sajnos csak féladagot készítettem, nagyon kevés volt! A leírásban viszont az egész adagot adom meg:

Hozzávalók:

- 60 dkg eper
- 20 dkg porcukor (kevesebbet használtam)
- 0,5 dl eperszörp
- 8 dl vörösbor (rozét használtam)
- 2 db banán
- 2 db narancs
- 1 db citrom
- 4 dl félédes pezsgő

Eperszörpöm nincs, ezért azt csináltam, hogy az lecukrozott eper egy részét aprítógéppel pépesítettem, majd visszaöntöttem a bóléba. Szerintem még jobb is volt így, mint szörppel.

Elkészítés:

A megtisztított epret egy szép tálba tettem, megszórtam a porcukorral (nem mértem, 30 dekához 3 evőkanállal tettem és elég volt), majd egy-két óráig hagytam állni. Amikor újra elővettem, ráöntöttem a bort az eperre, hozzáadtam a narancs kifacsart levét, beleöntöttem az eperpürét, beleszórtam a felkarikázott banánt és a citromot kihagytam, majd lefedve, hűtőszekrénybe téve néhány óra alatt lehűtöttem.


Tálalás előtt hozzáadtam a pezsgőt, szép poharakba szedtem, eperszemekkel díszítettem. Isteni volt!



Margitkának pedig ma se írtam.

2010. május 4., kedd

Aranyérmes boraim - ismét


Akkor szoktam rá a délutáni alvásra, amikor a fiam éjszaka kezdett hazajárni, és én mindenképpen ébren akartam megvárni őt ... erre rá kellett pihennem. De az is lehet, hogy már korábban, amikor sokat dolgoztam éjszakánként, és képtelen lettem volna délutáni alvás nélkül végiggépelni az éjszakát. Talán már akkoriban, hát nem is tudom. Többször elhatároztam, hogy kibírom estig, akármilyen álmos vagyok, de aztán mindig visszaestem. Sajnos alvásfüggő vagyok, imádok aludni.

Jó ez a délutáni szieszta, vagy nem? Nem tudom eldönteni. De az biztos, hogy ha késő délután, vagy akár este alvás után felébredek, akkor kezdődik nálam az élet. Ha ekkor kezdek el főzni, pont addigra készül el a vacsora, mire Toma hazaér. És vacsora után teli hassal, kialudva már csak magammal törődhetek! Mivel gyakrabban nem tévézek, mint igen, rengeteg időm marad mindenféle jó dologra, kivéve persze a hangos házimunkákra, mint például a porszívózás, mert éjszaka a szomszédok miatt nem szabad zörögni. De akkor sem tudom eldönteni, melyik a jobb életforma: sziesztázni délután, vagy sem?

Hogy hogy jön ez ide? Nem tudom. Talán úgy, hogy most megint eldöntöttem, nem alszom délután, s most húzom az időt: finom brassóit főztem szigorúan úgy, ahogy annak idején apukám készítette, aztán csináltam pár képet az engem érdeklő tárgyakról, mint például ezekről a gyönyörű borokról, s várom Tomát, írom a blogot, és hogy ébren tartsam magam, internetezem. A napokban megakadt a szemem egy borhíren: idén is aranyérmesek lettek Dúzsi Tamás rozéi. Gratulálok neki, megérdemli! Én már csak tudom, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idén is kaptam unokabátyámtól, Dezsőtől mindegyik fajtából egy-egy üveggel, s most élvezettel kortyolgatom ezt a finom nedűt, vacsorapajtikámat várva. Remélem, nem csiccsentek be teljesen, mire hazaér!


Köszönöm, Dezső ezeket a finom és híres borokat, már csak ennyi bontatlan üveget "kell" végigkóstolnom. Asszem meg tudok birkózni a feladattal, ne segítsetek!

2009. szeptember 28., hétfő

Padlizsános-cukkinis pulykamell

Szombaton lecsót raktunk el anyuékkal télire. Miközben vagdostuk a paprikát, paradicsomot, anyu megmutatta, hogy megint mennyi szakácskönyvet, sütős-főzős újságot szerzett be. Lassan külön szekrény kell ezeknek náluk. De ha csak abba gondolok bele, hogy ha az összes ételt megfőznénk, ami ezekben benne van...3 élet is kevés lenne hozzá.

Kiderült, hogy a vasárnapi ebédjüket már ki is nézték az egyik könyvből. Meg is mutatták nekem. Elolvasni elolvastam, de nem fogtam fel igazán, mert ez egy olyan könyv, amiben rengeteg a betű, viszont kép egy sincs az ételekről. Nekem pedig nagyon rossz a fantáziám ilyen szempontból. Ha nem látom, hogyan kellene kinéznie, nem is olvasom el a receptet, keresek egy olyant, amit mellett kép is van. Ezt el is mondtam nekik. Erre anyu azt mondta, hogy Mazsolinonak is pont ez a baja. Éppen ezért, tesókám, miközben olvas, el is játssza (!), kezével mutogatva, hogy mit kell csinálni és ő úgy el tudja képzelni a végeredményt. Olyan aranyos lehet! :)

Szóval az a bizonyos ebéd ez volt: padlizsános- cukkinis pulykamell. Mazsolino olyan rendes volt, hogy lefotózta és átküldte nekem a képeket a recepttel együtt, sőt még egy tál kóstolót is mellékelt hozzá. :)


Hozzávalók:

80 dkg pulykamellfilé, 30 dkg padlizsán, 20 dkg cukkini, 2 citrom leve, 5 gerezd fokhagyma, 10 dkg vaj, 2 dl fehérbor, 1 dl olaj, 10 dkg márványsajt, ½ dl tejszín, 2 dkg liszt (szójaliszt), só, őrölt fehér bors

A padlizsánt megmossuk, héjától megtisztítjuk, felszeleteljük, meglocsoljuk citromlével, megsózzuk, és 30 percre félretesszük. Ugyanígy készítjük elő a cukkinit. Ezután kicsavarjuk, a levet félretesszük. Vajon megpároljuk a cukkinit és padlizsánt, fokhagymával ízesítjük, és fehérborban puhára főzzük. A felszeletelt pulykamellet kissé meglapítjuk, megsózzuk, megborsozzuk, egy kevés olajon 4-5 percig mindkét oldalukat megsütjük. A felszeletelt sajtot ráhelyezzük, rövid ideig grillsütőben sütjük. A cukkini és padlizsán félretett levéből a tejszínnel és a liszttel mártást készítünk. A puhára párolt padlizsánra és cukkinira tesszük a sajtos pulykamelleket, még egyszer átsütjük grillsütőben, most már pirosra. Rizzsel vagy spagettivel kínáljuk, a leszűrt mártással tálaljuk.

Valamint még ezt írta Mazsolino:
"Saját megjegyzés:
Majdnem minden hozzávaló több volt nálunk: a pulyka, a fokhagyma, a sajt – ami egyébként trappista volt -, a tejszín. A mártást állítólag elszúrtuk, mert kicsit összefőztük, és nem szűrtük le – így sűrű, kenhető, és elég sós, tehát „belőle kevés is elég” mártás lett. Ennyire még nem izgultam ebéd miatt, hogy ehető lesz-e, de finom lett!"

Szerintem is finom lett, már meg is ettem! Nekem összesen 2 észrevételem volt: a pulykamellre többféle fűszert tettem volna, esetleg egy nappal előtte bepácolnám, mert egy kicsit natúr volt, valamint nekem túl citromos ízű volt a mártás. Az állaga tényleg nem folyékony, de végül is össze lehetett keverni a tésztával, ezért annak adott egy különleges, pikáns ízt.

2009. május 31., vasárnap

Vörösboros marhapörkölt Frakk 6. születésnapján

A rossz idő ellenére tegnap sikeresen megtartottuk a "szezonnyitó" bográcsolós bulinkat. Számomra hihetetlen volt, hogy a tavalyi első bográcspartinkon ugyanilyen idő próbálta keresztülhúzni számításainkat. Illetve nem, mert tavaly többször, rövidebben, de intenzívebben esett az eső, most pedig még a délelőtt folyamán azt hittem, hogy a felhőkön kívül nem lesz más probléma. Még az első, 5 percig tartó felhőszakadás után is bíztam rendületlenül. Aztán amikor már főtt a pörkölt és megérkezett az első vendégünk, Tomi és elkezdett szakadni az eső, már csak nevetni tudtam, annyira hihetetlen volt, hogy Imi már megint esernyővel a kezében kavargatja az ételt! Hiába, tényleg hős. Bográcshős. :) Szerencsére tanultunk a tavalyiból és már jó előre megkértük Gábor barátunkat, hogy hozzon megint sörsátrat, akárcsak tavaly, ami alá be tudjuk pakolni az asztalokat, székeket és eshet az eső, amennyit csak akar... A sörsátor meg is érkezett és a fiúk hősiesen felállították szakadó esőben. Kb. fél órára rá el is állt. :)

Kb. 20 embert hívtunk meg, néhányan sajnos nem tudtak eljönni, így a végeredmény 16 fő plusz két kutya volt. A pörkölt ennyi éhes szájra a következőkből készült:

- kb. 5 kiló marhahús (vegyesen comb, lapocka, lábszár)
- 7 nagyobb fej hagyma
- 6 paprika
- 6 paradicsom
- 1,5 liter száraz vörösbor
- 3 nagyobb fakanálnyi zsír
- fűszerek (só, bors, pirospaprika, pörköltízesítő)
Frakk és Vilma folyamatosan figyelték, ellenőrzésük alatt tartották a történéseket. Nehogy lemaradjanak valamiről. :)

Szerintem a pörkölt elkészítési módját senkinek nem kell leírni. A mi esetünkben annyi volt talán ami kiemelendő, hogy a boron kívül semmi mással nem öntöttük fel a húst. Víz nem került bele.
A képen nem teljes a létszám, de a két kutya nem maradhatott le róla. Mindenhol ott voltak, ahol ételt szimatoltak.A hús mellé készítettem tarhonyát. Savanyúságként csemegeuborkát, ecetes gyöngyhagymát és az anyuval közösen készített csalamádénkat lehetett választani. Tomi még pénteken hozott a Lipóti pékségből egy 3 kilós parasztkenyeret, amitől mindenki el volt hűlve. A méretétől és az ízétől is.
Frakknak tegnap volt a 6. szülinapja. Anyukáját Jankának hívják, és teljesen véletlenül 2 vagy 3 éven keresztül Janka napján adott életet kölykeinek. Frakkot Imi kapta ajándékba tőlem. Számára nem is volt kérdés, hogyan fogják hívni a vizsláját. :)
Ahogyan már Imi megírta a blogjában a tavalyi évünk nem volt problémamentes. Körülbelül ebben az időszakban, június elején észrevettünk egy fekete pöttyöt Frakk fenekén. Első pillantásra kullancsnak tűnt. Az állatorvosunk viszont megállapította, hogy nem kullancs, hanem ciszta. Azt tanácsolta, várjunk egy picit, hátha felszívódik és akkor nem lesz semmilyen következménye. Nem így történt, sőt egyre nagyobb lett. Ki kellett műteni és Csikós doktor azonnal elküldte szövettanra. Hamarosan jött is a megdöbbentő eredmény: melanoma malignum, rosszindulatú bőrrák. A legrosszindulatúbb fajta, agresszívan terjed, az áttétek a belső szerveket is megtámadhatják és nagyon gyorsan kiújulhat. 6 hónapot jósoltak Frakknak, amibe mi nem voltunk hajlandók beletörődni, mégis minden nap arra gondoltunk titokban, hogy megint egy nap eltelt a 6 hónapból. Frakk viselkedése abszolút nem árulta el, hogy beteg, ugyanolyan volt mint azelőtt. De nagyon féltünk, hogy hamarosan itthagy minket. Én folyton arra gondoltam, hogy miért pont ő? Vagyis miért pont a mi kutyánk? Az imádnivaló, gyönyörű vizslánk? Mi lesz Vilmával, mi lesz velünk? Abban egyetértettünk Imivel, hogy ha arra kerül a sor, nem hagyjuk szenvedni a saját önzőségünk miatt...
Szerencsére Csikós doktorban megint pozitívan csalódtunk, mint már annyiszor. Azonnal elküldött minket az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetbe Budafokra. Megdöbbennétek, mennyi daganatos állatot kezelnek ott, azon a helyen, ahol az embereket is.
Frakk jó kezekbe került. Az első vizsgálat során kiderült, hogy nincsenek áttétek és Csikós doktor úgy tűnik, a cisztával együtt eltávolította a még lehetséges rákos sejteket, így az alap 3-szori sugárterápiát javasolták. Szegény Frakknak ez kisebbfajta tortúra volt, de megérte! Szeptemberre tünetmentessé nyilvánították.Ezt most lekopogtam, mert persze az ördög nem alszik... Bármi előfordulhat, de most még jobban odafigyelünk.
Elnézést kérek, amiért hosszúra sikerült a beszámolóm, de az állatimádók talán megértenek. Ez a mostani szülinap különleges jelentéssel bír, hiszen Frakk megérte! Nálunk a kutyák családtagok, méghozzá közeli családtagok. Ha nekik fáj valami, akkor nekünk is. Szeretnénk a lehetetlent, hogy amíg mi élünk, éljenek addig ők is!

Frakk grillkolbászt (kolbászokat) kapott szülinapjára. Körülbelül két másodpercig örült az ajándékának, aztán már el is felejtette. :)
Mindent összevetve nagyon jól sikerült a tegnapi nap. A pörkölt finom volt, mint mindig! A visszajelzésekből ítélve nem csak én gondolom így!
Külön szeretném megköszönni Bee-nek az isteni házi réteseket, amit még langyosan, kis kosárkában hozott át mint Piroska. :) A rétesek receptjét itt találjátok. Én meg sem kísérlem elkészíteni, mert türelemjáték.

2009. május 19., kedd

Aranyérmes boraim


Ma Ivó névnap van, tehát nem eszünk, hanem iszunk. Az aranyérmes borokat Dezső unokabátyámtól kaptam húsvétkor, az aranyérmekről szóló cikket pedig Micike másolta nekem ki a Színes Magyarország című lapból. (Nem véletlenül figyelt fel a cikkre, hiszen az aranyérmes Menoir-t vele kóstoltam meg!) Beírom ide, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen kiváló borokat kóstoltam már életemben...


"Arattak Dúzsi Tamás borai a rozék világbajnokságán


Három arany- és egy ezüstérmet nyert Dúzsi Tamás szekszárdi borász a cannes-i borversenyen. Ez igen megtisztelő, hiszen Dúzsi úr a világ legnevesebb bortermelő országainak résztvevőivel mérte össze erejét, és mind a négyféle rozéja érmet szerzett.

Dúzsi Tamás bortermelő vidékre született. Kicsi korában már megtanulta tisztelni a nemes nedűt, hiszen nagyszüleinek, szomszédjainak mind nagy szőlői voltak. Gyermekként rengeteg szüreten vett részt, még arra is emékszik: a régi időkben fateknőbe és nem puttonyba szedték az érett gyümölcsöt.

- Nagyon szeretem a munkámat, mindig is borász szerettem volna lenni, amit mi sem mutat jobban, minthogy borászati szakközépbe, mad főiskolára jártam - magyarázza Dúzsi Tamás. A cannes-i versenyt már régóta megrendezik, ott a világ midnen tájáról érkező rozéborokat értékeli a zsűri. Ez a megmérettetés a világ legnagyobb rozéversenye. Jómagam négy éve indulok rajta és eddig mindig kaptam érmet. Az idei verseny számomra a legeredményesebb, hiszen mind a négyféle boromat éremmel jutalmazta a zsűri.

A franciáknak kicsit más az ízlése, mint a magyaroknak, ők a testesebb, érettebb fajtákat kedvelik, szerintünk pedig a jó rozé könnyű és illatos, nem csak étel mellé kellemes fogasztani, hanem önmagában is jó kortyolgatni. Ezért lehet, hogy az általam legjobbnak ítélt boromra, a kékfrankosra kaptam az ezüstérmet. A Medonoir, a Cabernet Sauvignon és a Pinot Noir aranyat kapott."


Mint látjuk, ez a három borom marad még kóstolásra, a Cabernet Sauvignon, amit tesómmal fogok felbontani (ez is aranyérmes!), a Pinot Noirnak kitalálom még az alkalmat, amikor felbontom, és a Medonoir, ami nem látszik a képen, mert már megittuk Micikével, és nagyon-nagyon-finom volt.

A cikkben említett (ezüstérmes) kékfrankost is megkóstoltam már, sőt, tesóm is húzott egyet az üvegből és még az ezüst/aranyérem előtt megállapítottuk, hogy nagyon finom rozék!!! Dezső, te honnan tudtad ezt???


Még egy érdekesség a cikkből: "A versenyen egyébként a borászok nem vesznek részt, csak palackban küldik ki a nedűt. A zsűri nem látja, ki a termelő, hanem egy sorszámmal ellátott pohárból kóstolnak."

Fantasztikus, hogy Dezső jóvoltából nekem ilyen híres boraim vannak! Köszönöm még egyszer!