Almás majonézes céklasaláta

Ezt a céklasalátát még tavasszal készítettem, az akkor utolsó céklákból. Ha jól emlékszem, csináltam egy finom borscslevest, és két kicsike céklát nem használtam fel hozzá. Hosszan kerülgettem a hűtőben, aztán szerintem voltunk Tahiban és ott ettem Anna céklasalátájából. Abban a céklasalátában nem volt alma, de úgy is nagyon különleges volt. És akkor határoztam el, hogy az én két öregecske céklámból is saláta lesz. Nem írtam akkor le a receptet, mert nem volt kedvem, de tesóm máltai rózsaszín tálkája a húsvéti buliból került át hozzám, tehát azután csinálhattam valamikor. Azért is halasztottam az írást, mert a céklaszezonból már kifutottunk akkoriban. Most viszont megint itt van!

Anna receptjét nem tudom, de ez az almás céklasaláta így készült:

Hozzávalók (egy 1 személyes adaghoz):

• 2 db kisebb cékla
• 1 db savanykás alma
• majonéz
• tejföl
• só és bors
• torma is mehetne bele, biztos jól áll neki, én nem használtam

A céklákat megmostam, héjastól fóliába csomagoltam, és betettem őket a sütőbe. Gondolom 180-200 fokon sütöttem, amíg megpuhultak. (Nyilván volt mellettük valami más sütnivaló is, nem indítom be két cékláért a sütőt. A cékla, ha megsült, várakozhat napokat a hűtőben, szóval érdemes összehangolni a sütést, mert ezek elférnek bármekkora tepsi mellett.) Nem tettem sem olajat, sem sót és borsot hozzá, egyszerűen csak megsütöttem őket. Amikor kihűltek, kockákra vágtam. Az almát meghámoztam, szintén kockákra vágtam (a magház nélkül). Pár kanál majonézből és tejfölből mártást kevertem, sóztam és borsoztam, majd a cékla- és almakockákat belekevertem. Snidlinggel díszítettem a fotózáshoz (de folyamatosan a tálka mintájára fókuszált a gép, a cékla meg életlen maradt).

Nagyon jól ment egymáshoz az édes cékla és a savanyú alma! Egy egyszerű pirítóshoz is tök jó, de húsok körete is lehet, nem rontja el. És a cékla nagyon-nagyon egészséges! Gondolom, nyersen még egészségesebb, és ki kéne próbálni úgy is, mert találkoztam olyan recepttel is. Ha nyersen használnám, akkor a nagylyukú reszelővel reszelném inkább, és nem kockáznám.

Cicahíradó: Szabi cicát tanul rajzolni, és Winston ki van borulva a tévén látható új cicától. Még a képről is ordít a feszültség, ami Winstonban lejátszódik:

Hosszú percekig nem vette le a szemét a betolakodóról. Nagy szerencse, hogy nem támadta meg!

Joghurtos-zöldfűszeres padlizsánsaláta

Szabadságra ment a zöldségbolt, ezért a megmaradt árut szétosztogatták. Szerencsém van, hogy a tűz közelében vagyok, mert olyan sok minden jutott nekem: két padlizsán, két cukkini, két citrom, egy nagy szatyor piros paprika (kaliforniai és pritamin vegyesen), egy óriási csokor petrezselyem, három gyönyörű alma, fél sárgadinnye, egy kis krumpli, de hozhattam volna mást is, csak nem mertem, mert nem tudok ennyit enni. A paprikákat három kivételével megsütöttem, és sültpaprika-saláta lett belőlük, amihez a citromokat is felhasználtam. Az egyik padlizsánt is velük együtt sütöttem, abból pedig padlizsánkrém lesz vagy baba ganoush. A másik padlizsánból készítettem ezt a salátát. A recept innen van, és már hetek óta szemezek vele, és annyira örülök, hogy megcsináltam, mert valami hihetetlenül finom!

Hozzávalók:

• 300 g padlizsán
• 8 evőkanál olívaolaj (vagy több)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor bazsalikom
• 175 g joghurt
• 2 evőkanál tejföl
• só, bors, pici csilipehely

A padlizsánokat felkockáztam nagyjából 2×2 cm-es darabokra. Nem mindenhol hagytam rajta a szép lila héját, pedig jól mutatott volna a salátában, de volt már néhányszor, hogy ehetetlen volt a héj, és nem akartam most válogatni a joghurtos szószban. Külön kiemeli a recept, hogy nem kell besózni! Hurrá, sose szoktam besózni, nekem még sosem volt keserű egyetlen padlizsán sem, pedig már elég régóta szeretem. Ha jól emlékszem (és nem álmodtam ezt is), azt olvastam valahol, hogy ezek már nemesített padlizsánok, a régi fajta szokott keserű lenni. Egyébként olyan uborkával se találkoztam már jó régóta, amelyiknek a két vége keserű lett volna.

Olajat melegítettem egy teflonserpenyőben, beletettem a padlizsánkockákat, és kevergetve megsütöttem. Többször töltöttem még hozzá olívaolajat, mert láttam, hogy nem ártana. Amikor megsült a padlizsán, sóztam, borsoztam, rátettem az aprított-szétnyomott fokhagymákat, és a csilipelyhet. Jól összeforgattam őket. Kicsit még együtt sütöttem a fokhagymás padlizsánt, majd ment rá az aprított zöldfűszer is: jó nagy adag petrezselyem és bazsalikom. Az eredetiben petrus és rozmaring van, de nekem most csak bazsalikom van az erkélyen. Átforgattam az egészet, majd ráöntöttem a joghurtot és a tejfölt, amivel kicsit összeforraltam. 

Fú, nagyon finom melegen is, langyosan meg pláne! Ezek még a Micikétől kapott fokhagyma utolsó gerezdjei voltak, és semmi bajom nem volt tőle, pedig tényleg jó fokhagymás lett. Sajnos nem tudom már, hogy a spanyol vagy az olasz fokhagyma-e ez, mindenesetre egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az itthon kapható fokhagymák. (Ezt egyébként csak most realizáltam, hogy egy ideje már nem vagyok szarul a fokhagymás kajáktól.)

Ma egy napi cuki meglátogatott, gyorsan csináltam is róla néhány képet:

Elkezdődött a királydinnye-szezon, és Viki bringája elsők között dőlt ki, nincs defektvédett kereke egyelőre. Ezért kölcsön kérte az egyik bringámat, ebben van jó belső, de már az első útján defektet kapott valahogy, és a kilyukaszthatatlan gumi teljesen leeresztett. Egyáltalán nem értem, és nem tudom elképzelni, hogy mi történt, de amikor visszahoztam a bringát, hogy cseréljem a belsőt, kiderült, hogy nem kell cserélni. Mindig azzal kezdem a cserét, hogy először felfújom a defektest, és várok egy pár órát, hogy leereszt-e, úgyis szeretek halogatni. Itt is ezt csináltam, éjszaka nekiálltam szerelni, mert a szelep kicsit el volt ferdülve, így nem is tudtam rendesen fújni bele, úgyhogy ezt megigazítottam, felfújtam és még ma délben is tartotta magát. Azt még el kell mesélnem, hogy ahogy toltuk haza tesómmal a sánta bringát, jól áttoltuk egy óriási királydinnye-telepen, percekig szedegettük ki mindkét kerékből a tüskéket. Fene ezt a hülye növényt, megkérdezem a gazdaboltban, hogy van-e valami szer, amivel ki lehetne irtani jártamban-keltemben.

Amy meg olyan mint egy kisgyerek, rájött, hogy már megint a bringa mellett kell futnia hazáig ebben a melegben (ugye másfél napja vitték el szintén együtt ezt a bringát), na szóval rájött, hogy mi a következő program, és ahogy Viki felült a bringára, a lábát feltette a pedálra, Emike az orrával jól odabökött, megérintette Viki bokáját. Annyira cuki volt! Én nem értettem, mit akar mondani, de Viki tolmácsolt: az volt a gondja, hogy nem akart így menni, fáradt volt, és melege volt. De aztán beletörődött, és kocogott a bringa mellett ügyesen. Otthon kapott jégkockákat a vizébe, azt persze imádja:

Én meg beszéltem a bringám fejével, hogy ne csinálja már ezt, szégyent hoz rám, ha így viselkedik. Úgyhogy remélem, Emikének nem kell többet bringáért jönni.

Tejfölös paradicsomsaláta

Bori és Olgi barátnőim szerint a paradicsomsalátára tejfölt tenni orosz specialitás. Bori jó ötven évvel ezelőtt Odesszában élt (akkor még Szovjetunió) néhány évig, mert valamilyen tanulmányi csere folytán az egyetem kiküldte, hogy ott tanuljon valamit, majd ott szerelmes lett és ott is maradt egy kicsit, hogy a szerelme családjával éljen. Sok jó kaját tanult tőlük, például a borscs készítését, meg ezt a tejfölös paradicsomsalátát. Olgi pedig Moszkva mellől költözött jó húsz évvel ezelőtt Budapestre. Szóval elhiszem nekik, ha azt mondják, hogy így csak az oroszok és az ukránok eszik a paradicsomot, mellesleg mindegy is, de én örülök, hogy megmutatták nekem, mert annyira finom így! Gondolom, vannak már jó tejfölhelyettesítők azoknak, akik nem bírják a tejtermékeket, úgyhogy érdemes kipróbálni mindenkinek, aki szereti a változatosságot (meg a tejfölt).

Szerintem receptet se kell írni, de azért leírom, hogy készítettem egy főre: néhány szem paradicsomot kisebb darabokra vágtam, sóztam, borsoztam, aprítottam rá rengeteg zöldfűszert (most petrezselyem, bazsalikom, kapor és fokhagymaszár volt, tettem rá egy jó nagy evőkanál tejfölt is, majd jól összekevertem. Annyira finom! Csak simán tejföllel, zöldfűszerek nélkül is működik!

A napi cuki meg az lesz, hogy elkészült a cicakifutó Mazsiék erkélyén:

A koncepció az volt, hogy a cicák akkor is kint lehessenek az erkélyen, amikor a gazdik nincsenek kint. Ez a cicakifutó még csak egy prototípus, és ha láthatóan megszeretik, akkor egy nagyobb átalakítással azt is megoldják majd, hogy az erkélyablakon keresztül a cicák bármikor önállóan ki tudjanak menni. A héjában főtt/sült krumpli kommentjeinél Mazsi részletesebben elmagyaráz mindent, ha valakit érdekelnek a részletek. 

Parmezános paradicsomsaláta

Rengeteg paradicsomsaláta van a blogban, nem is gyűjtöm ide őket, elég ha beírjátok a keresőbe, hogy paradicsomsaláta, és jönnek majd az ötletek. De muszáj most írnom, mert már elég sok dicsekedni- és mutogatnivalóm gyűlt össze. A múlt heti halálos kánikulában csináltam ezt a salátát talán tojásrántotta mellé, és aztán a maradékba kenyeret tépkedtem, és az volt a vacsora, isteni volt. 

Nagyon egyszerű összedobni egy ilyet. Vettem 10-12 szem pici édes koktélparadicsomot, és mindegyiket 8 darabra vágtam. Beletettem egy tálba, hozzáadtam 2 szál felaprított újhagymát, 2-3 csipet sót, borsot, szárított kakukkfüvet, egy kis fokhagymagranulátumot, nagyobb darabokra vágott csokornyi bazsalikomot, és jól összekevertem. (A bazsalikom helyett lehetne petrezselyem.) Ráreszeltem egy darabka parmezánt, megint kevertem és kész. 

Estére jól levet engedett, és a beledobált kenyérdarabkák ezt felszívták, és én meg sóhajtoztam, hogy ez milyen finom. 

Na és tegnap bringát szereltünk Mazsival. Kb. két és fél év toporgás után rászánta magát, hogy lecseréli a bringáján a gumikat. Eddig vékony fekete külsők voltak rajta, de KÉPZELJÉTEK! nem egyformák. Ezt nem lehet kibírni, ráadásul valami egyedi kinézetű bringa kell nekünk, úgyhogy vett hozzá Mazsi bézs színű (vagy fehér) külsőket, hát nem is feketét!, és ezeket raktuk fel édes kettesben. Na meg még kosarat is tettünk a bringára, és a kosáron látható gyönyörűséges hálót Réka varrta nekem, de Mazsinak annyira megtetszett, hogy kölcsönkérte. Íme az "új" bringa: 

Nagyon kellett egy kis sikerélmény, mert vasárnap eltörtem a vadiúj mosógépem mosószeradagolóját, elszakítottam az új ruhámat úgy, hogy beakadt a zsebe a fiók gombjába, a kenyeremhez véletlenül pont ugyanannyi vizet adtam, amennyi a liszt volt, lehetett újabb liszteket keverni hozzá, nem tudtam, elég lesz-e a kovász, aztán a sütéshez begőzösítettem a sütőt, de amikor kinyitottam az ajtaját, a kicsapó forró (250 fokos) gőz leégette a nemlétező szőrt a kezemről, amikor emiatt kesztyűért kezdtem kapkodni, leszakadt az egész tartó a falról, és amikor végül sikerült betennem a kenyeret, meggyulladtak a sütőpapírok. Reggel tejet melegítettem volna a mikróban, de felborult a pohár, és a 2 dl tej befolyt a gépbe. A szódagép patronját kikészítettem az asztalra, hogy ne felejtsem el magammal vinni, de persze pont ma porszívóztam, és megmozdítottam az asztalt, rögtön felborult és legurult róla, és asszem ennyi. Ezek mellett az már csak apróság, hogy órákig nem találtam a támogatói visszaigazolásomat Pintér Bélához, és így nem tudtam jegyet venni, pedig lehetőségem volt egy nappal hamarabb. Aztán utolsó pillanatban, még éjfél előtt meglett.

A mostani rossz sorozatom miatt végigaggódtam a szerelést, hogy tuti nem fog sikerülni. Hogy valami baj lesz, valami nem fog stimmelni, valami nem lesz jó. Nem tudjuk visszarakni, le fogom törni, nem fog működni. De egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen jók voltunk. Annyira örülök, hogy segíthettem! Egy mindenkiért, mindenki egyért - ahogy tesóm mondta az alábbi videó láttán:

Csincsilla, csak halkan mondom neked, hogy ezt kettőből megtanulta Amy. Nagyon erős a bandaszellem nálunk!

Joghurtos uborka

Annyira furcsa ilyen jó kis téli időjárásban nyári kajáról írni, bár igazán megszokhatnám már, hogy mindig van uborka, meg paradicsom, paprika, szőlő és dinnye. Tesóm szokta forgatni a szemét a boltban, amikor megkérdezik, hogy milyen a paradicsom, édes-e. Hát milyen legyen decemberben, csókolom? Szar! És a dinnye/eper/szőlő nem magyar, ne tessék megkérdezni! Hogy lenne magyar, hülyék? Tök jó bemenni a boltba, és a szemmel beszélgetést gyakorolni tesómmal. Sokszor össze se kell néznünk, a háta is sugározza a véleményét. És igen, a kígyóuborka sem a legjobb most, de mit tegyünk, ha egyszer azt akarunk enni? Azt eszünk, és kész. Ráadásul ez a joghurtos uborka teljesen ugyanolyan, mint egy jó kis tzatziki, de a recept Ottolenghitől van, úgyhogy ez még annál is sokkal jobb (nekem).

Hozzávalók:

• 2 pici uborka (összesen 200 g) - sajnos nekem most kígyóuborkám volt, ami sokkal vizesebb, mint az a pici uborka, amire Y. O. utal 
• 500 g görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma, áttörve
• csipetnyi Cayenne-bors
• 1 evőkanál szárított menta (nem volt itthon, vagy nem találtam meg)
• 2 evőkanál aprított friss menta (az erkélyen még mindig van!)
• 2 evőkanál citromlé
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál őrölt fehér bors

Az uborkát meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem. (Y. O. azt írja a receptjében, hogy nagyon vékony szeletekre kell vágni, majd abban a formában is ki fogom próbálni.) Mivel a kígyóuborkának rengeteg leve van, egy 10 percre félretettem, hogy engedje ki. Közben az összes többi hozzávalót összekevertem egy tálban, és kinyomva hozzáadtam az uborkát is. 30 percre hűtőbe tettem, hogy jó hidegen tudjam tálalni.

A tetejére mentát tettem díszítésnek, és egy kiskanálnyi pácolt citromot, meg egy kis chilit. Sütőben sült rántott cukkinivel és krumplipürével ettem, és alig bírtam abbahagyni.

De ezt az egészet csak azért írtam le, mert annyira aranyos fotók érkeztek Amyről a hóesésben, hogy azt muszáj megörökíteni a blogban. Nem tudom jól látszik-e, mennyire nem örül itt Amyke a hidegnek és a hónak, még a "kezét" se rakja le, mert fázik. Vagy csak színészkedik, és sajnáltatja magát.

Na, hát tesóm szokott pont ilyen tekintettel hátrafordulni a boltban (oda, ahol én üldögélek, amíg ő kiszolgál), amikor megkérdezik, hogy magyar-e a déligyümölcs, vagy édes-e valami, ami egyébként  csak nyáron terem Magyarországon.

Pár perccel később már semmi baja nem volt Amynek a hóeséssel, és készen állt egy újabb hóember-építésre. De ehelyett inkább lesből megtámadta Vikit. Sajnos azt a videót nem tudom megmutatni, mert csúnya szavak hangzanak el benne. A támadás pillanatában. 

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!

Viki káposztasalátája az augusztus 20-i lakásavató (tető)teraszpartira

 

Isteni volt a teraszparti, Viki saslikot készített, és hozzá ezt a káposztasalátát, mindkettő nagyon finom volt. Én vittem a szokásos sajtos rudat (a képen), meg a legújabb kísérletemet, a sima, a sült paprikás és a sültpaprikás-csilis hummuszt (ezt hogy kell írni?). A hummuszról és a saslikról sajnos nem készült fotó, de szerintem nagyon jók lettek azok is. Annyira csodálatos egy ilyen tetőterasz, nem véletlenül álmodozom róla már évek óta! És szerencsére kaptam itt egy kis zugot:

Ez az egérlyuk az enyém, és nagy terveim vannak vele: kerti sütögetés, szép növények, hintaágy, hely a függőágyamnak, stb. stb. És egy kis medence se lenne rossz. 

Na de a káposztasaláta receptje Vikitől:

Hozzávalók:

• 1,2 kg káposzta
• 3 közepes sárgarépa
• 1 alma (Viki kinyomta a levét reszelés után, és szerinte lehetne kettőt is tenni a salátába)
• 1 nagy fej hagyma (ezt is kevesellte Viki, szóval lehet több)

Mindent felaprítunk vagy lereszelünk, és összekeverjük a zöldségeket.

Hozzávalók az öntethez:

• egy kis fémtubusos majonéz + 3 evőkanál
• 3 evőkanál mustár
• 3 evőkanál ecet
• 2-3 teáskanál cukor
• 1 nagy pohár tejföl (nem a vödör, hanem a 450 grammos)

Viki megjegyzése, hogy ha több alma megy bele, akkor kevesebb cukor kell. Mindent összekeverünk, és hagyjuk összeérni az ízeket. Saslikot sütünk hozzá, és meghívjuk a családunkat a teraszunkra! Intézünk hozzá tűzijátékot.

A gyönyörű fotókat Szabi készítette természetesen.

Aztán annyira bejött nekem Viki káposztasalátája, hogy én is el akartam készíteni, de végül Csincsilla mézes káposztasalátáját csináltam, mert holnap tesómmal unokabátyámhoz megyünk kertipartira, és a bográcsban készült pörkölthöz ez jobban illik.

Ez kb. 1 kiló káposztából, 1,5 répából, 1 fej hagymából és némi újhagyma zöldjéből készült (szerintem ez így dupla adag), amire 2 evőkanálnyi mézet, 4-5 evőkanálnyi fehérborecetet egy jó adag őrölt köményt (talán mokkáskanálnyit) és 3 kávéskanálnyi sót tettem. Leöntöttem 1,5 liter felforralt, majd kicsit visszahűlt vízzel (Cs. 80°C-osat ír). Azért kellett ennyi víz, mert a só egy kicsit sok lett, de az előző kóstolásnál meg kevés volt. Kóstolgatni kell, és igazán finom csak kis állás után lesz. A fehérborecetem csak 5%-os, és szőlőmustsűrítményből és fehérborecetből készült, tehát nem elég savanyú, azért kellett többet használnom, mint a duplája az eredetinek. Ezt a káposztasalátát leszűrve szintén bele lehet tenni Viki öntetébe, ki fogom próbálni hamarosan. Egyelőre csak arra gyúrok, hogy holnap élve átjussak a Rómaira bringával. Olyan meleg van, hogy az erkélyen felrobbant a hőmérőm, mert új helyre tettem, és így egész nap sütötte a nap.

Ez a nyár amúgy tök jó volt, többször volt hideg, mint meleg, de most ilyen vagyok én is:

Pláne holnap leszek ilyen!

Sültpaprika-saláta

 

Kaptam nemrég rengeteg kaliforniai paprikát a boltból, és amikor csomagolták tesómék, egy néni rám szólt: Mindet elviszi???? Fú, nagyon mérges volt, kértem, hogy válasszon, amennyit csak akar, mert a többit nekem kell feldolgozni. Persze a mondat második felét csak magamban mondtam. A néni nem tudta, hogy én csak úgy megkapom, mert kiselejtezték őket. Szóval jó sok volt, valami sérült szállítmány lehetett, vagy nem tudom mi volt a baj velük. A rossz részeket, ha voltak, kivágtam és megsütöttem az összeset néhány padlizsánnal együtt. A padlizsánt ehhez a sültpaprika-salátához nem használtam, viszont sütöttem még két hegyes (nagyon!) erős paprikát is, és abból egy kicsike adag erős verzió készült. A padlizsánok az ajvárba és a padlizsánkrémbe kerültek.

Kiindulásnak ezt a Lila Füge receptet használtam, bár sok másikat is megnéztem és végigolvastam, és igazából az érdekelt, hogy citromot vagy ecetet használnak-e. A citromot választottam most.

Hozzávalók ehhez az adaghoz:

• 3 db paprika (kápia, kaliforniai vagy pritamin)
• 2 db hegyes erős paprika
• 1 citrom leve
• ½ dl olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma

A paprikákat 180 fokon légkeveréssel megsütöttem a sütőben. Lehet sokféleképpen sütni, pl. platnin, gázlángon vagy parázson, persze legjobb a parázson sült paprika. Én most ehhez a salátához 3 db-ot használtam fel, de inkább több paprikával érdemes beindítani a sütőt. Addig kell sütni őket, míg sok fekete folt nem lesz a héjukon. A száruknál fogva időnként meg kell forgatni.

Amikor megsültek, egy tálba áttettem a paprikákat (külön kezeltem az erőseket), és lefedve hagytam kihűlni. A kihűlt paprikákról könnyen lehúztam a héjukat, kiszedtem a magokat. Nagyjából egyforma csíkokra vágtam a paprikahúst. A piros paprikákat egy tálba tettem, a zöld erőseket egy pici üvegbe (némi piros kíséretében).

Egy kis lábosban az olívaolajat, a citromot és a vékonyra szeletelt fokhagymát összemelegítettem, és amikor felforrt, gyorsan levettem a lapról és a paprikákra kanalaztam. Minden paprikát igyekeztem a 

lé alá nyomni. De nem sikerült. Úgyhogy amíg érlelődött a hűtőben, néha megkevertem.

Az erős annyira erős lett, hogy a mellette lévő pirosakra is átragadt az erő. Úgyszólván az erő velük volt.

Egy-két nap pácolódás jót tesz neki, az enyém kb. 6 napos volt, amikor kivittem Tahiba. Anna mondta, hogy még a fokhagymák is nagyon finomak lettek, én ott nem mertem megkóstolni, mert mi van, ha szarul leszek tőle, ahogy szoktam, de itthon megkóstoltam a maradékot, és 1.: tényleg isteni az is, és 2.: nem lett tőle semmi bajom. 

Ilyen állapotában hűtőben kell tartani, és meg kell enni hamar, mondjuk 1-2 héten belül, de vizes dunszttal tartósítható télire is. 

Napi cuki végre megint Amy lesz. Ma nagyon önálló volt, mert jöttek érte és elvitték a napközibe, és amikor hazahozták, meg is etették, így aztán ma az összes gazdit nélkülöznie kellett egészen estig. Amikor Viki hazaért a munkából, ilyen fejjel fogadta őt Amy. (Azt mondja: Hát itt vagy végre, te csavargó? Már megint más kutyákkal voltál?)

Nem tudjuk eldönteni, hogy most örül vagy inkább büszke magára. Aztán még ilyen fejeket is tud, annyira édes! Olyan, mintha mesélni akarna valamit, nem? Itt például azt mondja: Figyelj, Viki! A napköziben az volt, hogy sokat rohangáltam, és játszottam Lufival. 👇

És Lufi folyton barátkozni akar velem. Én is szeretem őt, de kicsit sok már, hogy annyit puszilgat, mindig nyálas lesz az orrom tőle. 👇

Így telibe szokott csókolni. De azért jó volt, és a sok puszit is el tudom viselni, bár én nem vagyok ilyen puszilkodós. Kicsit hiányoztál ám, de jó, hogy itthon vagy! 👇

Ezt ki tudja utána csinálni? 

És akkor most azt kell írnom, hogy a ma késő délutáni/esti bringás ügyintézésünkkor kicsit fáztam. A lábujjam a szandálban begörcsölt a hidegtől. A lakás pedig már lehűlt 23 fokra (tegnap éjszakára vártuk a lehűlést, de becsaptak a meteorológusok megint, végül aztán ma késő délután érkezett meg). Az erkélyen 22 fok van, de sokkal hidegebbnek érezni. Nem tudom Nagymaroson vagy Tahiban milyen idő lehet, de tuti, hogy sapka és sál is kell. Annyira jó! 

További sült paprikák a blogban:

• egyszer kipróbáltam a rántott paprikát, és úgy emlékszem, nagyon finom volt,
• itt meg Csincsilla csinált erdei gombás rizst sült paprikával, és nagyon menő fázisfotók vannak a paprikáról, így kell ennek kinézni tényleg.

Régebben tettem el sült paprikát télire is, igaz nem sokat, csak éppen hogy, de nem találom a blogban, ezt valahogy nem értem.

Sültzöldség-saláta ropogós kenyérrel - egy új felfedezett: Ottolenghi

 

Mint írtam mostanában, kaptam tesómtól egy tál cukkinit, és első gondolatom az volt, hogy csinálok cukkinis lecsót, mert annyira kívánom. De a cukkinimennyiség egy lecsónál több volt, ezért további recepteket kerestem, így találtam rá Yotam Ottolenghire. Ő egy szakács, és állítólag magyarul is megjelent már szakácskönyve, és ezekben főleg zöldségételek receptjei vannak, amik „meglepőek, szofisztikáltak, ugyanakkor háziasak”. Ezt, és még egy csomó vonzó dolgot olvastam a receptjeiről több helyen is, és ezek közül most ezt a sült zöldségsalátát választottam azért, mert a zöldségekkel együtt narancskarikákat is kell sütni, és ez nekem annyira váratlan hozzávaló volt, hogy mindenképpen meg akartam kóstolni. Nem mindent pontosan az eredeti recept szerint csináltam, például gránátalmát nem használtam, mert az nem volt, és citromhéjat és narancshéjat sem, mert az nem bio volt, de írják azt is több helyen, hogy Ottolenghi receptjeit inspirációnak lehet használni, egyáltalán nem kell ragaszkodni hozzá. Na de érdemes megnézni a belinkelt receptet is, mert úgy is jó lenne elkészíteni, ott például kaliforniai paprika is szerepel a leírásban, de felsorolásból kimaradt. Paprikával egy újabb verzió lehetne.

Hozzávalók (2 adag):

• 1 kicsi/közepes padlizsán
• 1 kicsi/közpes édesburgonya
• 1 közepes cukkini (én a fenti tálon lévők közül két gömböt használtam, aminek a belseje csupa mag volt, azt kivágtam belőle
• 2 közepes lilahagyma meghámozva, negyedelve
• 5 gerezd fokhagyma héjastól
• ½ dl olivaolaj
• 1 narancs vékony szeletekre vágva (és meghámozva, mert nem bio volt sajnos)
• 2 kisebb szelet saját kovászos kenyér, de bármilyen kenyér jó lehet
• olívaolaj
• só, bors, petrezselyem
• néhány evőkanál lecsepegtetett görög joghurt (labneh)

A padlizsánt, cukkinit és édesburgonyát falatnyi darabokra vágtam, a lilahagymát megpucoltam és negyedeltem, és a fokhagymagerezdekkel együtt egy tálban összeforgattam az olívaolajjal, a sóval és a borssal. (Nagyon tetszett, hogy nem kell rá több fűszernövény, hogy ennyire egyszerű a fűszerezés. Pedig szeretem a fűszereket is, csak most úgy érzem, ez lehet a varázsa ennek az ételnek, hogy marad a zöldségek íze, nem nyomja el a sok fűszer.) Az ikeás tepsimbe (26×35 cm) terítettem a sütőpapírt és erre szórtam a zöldségeket. (Ha több a zöldség, nagyobb tepsit kell választani.) A narancsot (megpucoltam és) vékonyan felszeleteltem és a zöldségek közé tettem. Ha bio a narancs, nem kell megpucolni. 200 fokos sütőben légkeveréssel 25 perc alatt megsütöttem. 

Amikor megsültek és megpuhultak a zöldségek, kivettem a sütőből és a falatnyi darabokra tépkedett kenyeret is elhelyeztem rajta. Meglocsoltam egy pici olívaolajjal a kenyereket is, és további 10 percig sütöttem.

Ez az egy kép mutatja meg, hogy milyen is volt a színe igazából. A tűző napon nem tudtam jó képeket csinálni róla, pedig gyönyörű kaja volt!

Tálaláskor megszórtam petrezselyemmel, amit a mélyhűtőből vettem elő, de frissel jobb lett volna, a tetejére egy evőkanál lecsöpögtetett, sűrű görögjoghurtot tettem, és díszítésként megszórtam bolti citromhéjjal (friss jobb lett vona), chilipehellyel és sáfránnyal (va-va-vagy sáfrányos szeklicével). Hát én nem tudtam, hogy sült zöldség lehet ennyire finom!

Most úgy érzem, hogy Ottolenghi összes receptjét szeretném kipróbálni! Nem leszek vega, erre megint rájöttem, mert hiába ízlett nagyon-nagyon a kaja, a többnapos zöldségevés után már mindenképpen húst akartam, főztem is egy nagy adag rizses húst. Egyébként ezt a salátát is lehet hús vagy hal mellé enni, de minek, amikor magában is annyira jó!

Napi cuki Penny és Winston lesz ma, mert elkészült a mászófaluk, amit birtokba is vettek gyorsan. A mászófalat Mazsi csinálta nekik, a csodás fotókat meg Szabi készítette róluk:

Hogy lehet így nézni? Szeretném tudni, mit gondol itt Winston? Talán azt, hogy "Jójó, feljövök ide a kedvetekért, de tériszonyom van!" Vagy? Egyébként Penny is ugyanúgy néz, szóval biztos, hogy a mászófallal kapcsolatos a dolog.

Hát igen, így pózol egy királynő!

Vegetáriánus Penny és fujjoló (húsevő) Winston

Na jó, érdekel a zöldség is...

Egy csomó dologról akartam beszámolni, például, hogy Vikiék költöznek a vadiúj lakásukba, és Emike segít a szekrény összeszerelésében

A többi sztori majd jön hamarosan, nagyon el vagyok maradva a blogolással, legalább 2 recept várakozik, de lehet, hogy három is. 

Csirkés újkrumplisaláta - nyaraló Amyvel és a blogunk 15. szülinapjával

 

Hát ez nem egy recept lesz, hanem csak figyelemfelhívás, hogy újrkumpliszezon van! Mostanában divatos úgy írni, hogy szezON. Nagyon elmés, csak már kicsit elcsépelt. Nem baj, csépelem tovább én is. Szóval itt egy sima salátáról van szó, amiben van újkrumpli is. Meg még egy csomó minden. A csirke helyett lehetne tonhalat használni, én is arra készültem eredetileg, de nemrégiben főztem isteni tonhalas tésztát, és most valahogy azt nem kívántam sajnos. Pedig az mennyivel kevésbé elcsépelt lenne, mint a sült csirkelmell. Mindegy, most elcsépelős fázisban vagyok.

Hozzávalók 1 személyre, 2 étkezésre:

• pár szem apró újkrumpli
• 1 csirkemell vagy filézett csirkecomb vagy tonhalkonzerv, vagy baconszalonna, vagy akár el is hagyható a hús
• egy maréknyi vegyes saláta (most Venezia salátakeverék volt)
• 2 tojás
• 4-5 szem koktélparadicsom
• 2-3 kávéskanál kapribogyó
• só, bors, friss bazsalikom

A krumplikat vízben megfőztem. Lehetett volna, hogy megsütöm a sütőben, de ennyiért nem akartam beizzítani, úgyhogy inkább megfőztem vízben. A csirkét 3 egyáltalán nem egyforma szeletre vágtam, kicsit kiklopfoltam (ez elmaradhat), sóztam, borsoztam és olívaolajon egy serpenyőben először megpirítottam mindkét oldalát, aztán picike vizet aláöntve megpároltam (kb. háromszor öntöttem alá 2-2 kortynyi vizet). Amikor a csirkék elkészültek, melléjük dobáltam a főtt krumplikat és azokat is átpirítottam a szeletekkel.

Egy mélyebb salátástálban elrendezgettem a zöldsalátát, rá az újkrumplit falatnyi darabokra vágva, a koktélparadicsomot elfelezve, rátépkedtem a húst, megszórtam kapribogyóval (lehet olívabogyó is mellé vagy helyette), itt kellett volna friss bazsalikomot hozzákeverni, de ezt elfelejtettem, úgyhogy csak a végén pótoltam.

Közben összeállítottam az öntetet, amihez a hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál fehérborecet
• 1 teáskanál mustár (dijoni magos mustár volt, de bármivel jó)
• 1 gerezd fokhagyma (helyett egy csipet fokhagymagranulátum, habár még ettől is rosszul tudok lenni sajnos)
• kicsi citromlé (fél citrom leve, vagy kevesebb)
• csipet só

A fentieket egy szép kis üvegbe tettem, összeráztam és kész.

Amikor eddig eljutottam, a krumplifőző láboskába tettem 2 tojást (amit a főzés kezdetekor már kivettem a hűtőből, tehát nem voltak teljesen hidegek), a tojásfőző tojásomat, vizet és sót.

Ezzel a módszerrel addig kell főzni, míg a tojásfőző tojás be nem sárgul a MEDIUM jelölésig. Itt egy kicsit továbbment a fotózgatás miatt:

Többször teszteltem a módszert és mindig tökéletes lett, a sárgája krémesen folyik, és semmi fehérje nem marad nyers körülötte. Ezek amúgy elég nagy tojások, kisebbel még nem teszteltem.

Félbevágtam a tojásokat, elrendeztem szépen a salátán, meglocsoltam az öntettel, és lehet enni.

Viki és Amy pedig megkezdte jól megérdemelt szabadságukat, és elutaztak a Margitszigetekre. Itt először megnézték, milyen istenien áll Amynek a virágos rét:

Aztán pózoltak egy kicsit itt:

ott:

és amott:

Mindenhol nagyon okosan tud nézni és még gyönyörűséges is! Na és aztán meglátogatták a kacsákat

és az őzikéket is:

És végül kitekeredett testtartásban pózoltak még egyet. Mert még ez is jól áll neki.

Itt már erősen halszagúak voltak, mert közben úsztak a tengerben Dunában egyet. Na, hát így kell(ene) élni mindennap!

Néhány további újkrumplis kaja a blogon:

- Újkrumplisaláta rukolával Csincsillától hús nélkül

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Beától

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Csincsillától

- Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával és sok zöldfűszerrel, ezt is Csincsilla készítette hús nélkül

- Újkrumplis serpenyős egytál, erre emlékszem, hogy nagyon finom volt, kicsikét hasonlít erre a mostanira

Nem mellesleg 2008. június 13-án (pénteken) írtuk első bejegyzéseinket a blogba, ennek akkor ma van pont 15 éve! Csincsilla egy cseresznyés klafutival indított, én pedig eperlekvárral. Csincsilla első mondata ez volt: "Irtó rondák a fényképek, de ki akartam próbálni, hogy milyen képeket csinál a telefonom, hogy ne kelljen kínlódni a fényképezőgéppel, de akkor megállapítom, hogy szarokat.", az enyém pedig ez: "Uhhh, hát akkor kezdem."