Narancstorta

Hát nem vagyok teljesen normális, hogy a céges buliba nem egy kipróbált sütivel érkezem. Nálunk ugyanis idén úgy lesz a karácsonyi buli, hogy Marcsi, a főnökünk főz egy finom babgulyást (vagy Jókai-bablevest :-)), valamint egy francia hagymalevest, és mindenki visz valami saját készítésű édeset vagy sósat. Én ezzel a narancstortával készültem, de végigizgultam a sütést, hogy vajon hogy sikerül, és közben jöttem rá, hogy nem a kollégáimon kellene kísérleteznem, bár nálunk is, mint Beáéknál, minden házi sütinek nagyon hálás közönsége van. Na de mégsem állíthatok be egy cseppfolyós krémmel töltött kiszáradt, ízetlen tésztájú sütivel! Valószínűleg vigyáztak rám az angyalok, mert így ránézésre ehetőnek tűnik, talán nem sikerült totálisan elrontanom. Mert mégis hogy nézne ki, hogy pont én üres kézzel érkezzem a buliba? Az íze ugyan holnap lesz csak tesztelve, de ezzel már be merek állítani.

A receptet a Mediterrán kalandozásokban találtam, a spanyol ételek között, le is írom szépséges eredeti nevét, hogy Mazsi, aki spanyol nyelvvizsgára készül gőzerővel, gyönyörködhessen benne: TARTA DE NARANJAS. :-)

Hozzávalók a tésztához (28 cm-es tortaformához):

- 22 dkg liszt

- 5 dkg cukor (porcukrot tettem)

- só

- 11 dkg hideg vaj

- 1 tojássárgája

- 2 evőkanál hideg víz (nem szerepelt az eredeti receptben)

A lisztet elkevertem a sóval és a cukorral, majd belekockáztam a fagyos vajat, és a géppel morzsásítottam. (Mindenki úgy morzsásítsa, ahogyan a legjobban bevált neki: kézzel, aprítógéppel, robotgép keverőkarjával, bármivel.) A morzsás tésztához adtam a tojássárgáját, majd amikor láttam, hogy nem akar összeállni a tészta, még két evőkanál hideg vizet is löttyintettem bele, mire szépen összeállt.

Kibéleltem vele a fodros tortaformámat, és betettem a hűtőbe egy órára. Amikor eltelt az óra, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztára pedig méretre vágott sütőpapírt terítettem, azt megszórtam rizsszemekkel, és 15 percig sütöttem (eredeti receptben 10 perc van megadva, de kevésnek találtam).

Hozzávalók a krémhez:

- 4 db narancs

- 7 dkg kandírozott narancshéj (kihagytam, mert még nem készült el)

- 6 tojás sárgája

- 10 dkg cukor

- 2 evőkanál narancslikőr (nem fontos mérőeszközt használni, öntsük ízlés szerint!)

- 1,5 dl tejszín

- 1-2 evőkanál szeletelt mandula (eredeti receptben fenyőmag)

- 2 evőkanál porcukor

A krémhez a tojások sárgáját a cukorral krémessé kevertem, hozzáadtam egy bionarancs reszelt héját (a kandírozott helyett), egy narancs levét és némi narancslikőrt. (Itt a recept nem írja, hogy a négy narancsból hánynak a leve kell a krémbe, ezért saját ötlet, hogy egynek a levét használtam. Sajnos később se derül ki, mennyire gondoltak a díszítéshez, és hányra a léhez.) Amikor a cukros tojássárgában elvegyült a narancslé és a narancslikőr, hozzákevertem a tejszínt is, majd az egészet átöntöttem a megsült tésztára (amiről előzőleg eltávolítottam a sütőpapírt és a rizst - erre persze külön felhívja a recept a figyelmet, nehogy ott felejtsük. No comment.)

160 fokon 45 percig sütöttem, remegve vettem ki a sütőből, hogy vajon a krém mennyire cseppfolyós maradt, de szerencsére szépen remegett a kezemmel együtt. Amikor kihűlt a torta, narancsszeletekkel díszítettem (2 db narancs), porcukorral és mandulalapokkal megszórtam. Ekkor visszatettem a sütőbe 200 fokon, légkeverésen kb. 5-8 percre, hogy a mandulalapok megpiruljanak, a narancs enyhén megsüljön és karamellizálódjon rajta a cukor. Na ezt nem tudom ellenőrizni, mert látszólag nem történt semmi, és tovább már nem mertem sütni.

A recept hiányosságai és az én hozzá nem értésem ellenére nagyon bízom benne, hogy legalább egy ehető szintet sikerült megütni, de jobban szeretném, ha nagyon finom lenne! Csincsilla persze pont ilyenkor van szabadságon...

Narancslikőrös eperlekvár

Az első bejegyzésem a blogba majdnem egy évvel ezelőtt épp az eperlekvár volt, emlékszem, mennyire izgultam amikor megírtam. Nagyon sok időt töltöttem vele, hogy minden tökéletes legyen, újra és újra átolvastam, javítgattam ... és ezt így csinálom mostanában is.

Idén is eljutottunk az eperföldre és sikerült megint rengeteg epret szedni, minden kosarunkat megtöltöttük. Ez nagyon fárasztó munka, főleg, hogy idén a szárazság miatt csak egészen apró epreket találtunk, és a pici szemekből legaláb három és fél órát tartott, míg összeszedtük a napi betevőnket, ami nálunk 29 kiló lett. Ennél jóval többet is fel tudnánk dolgozni, főleg, hogy idén nem 10, hanem csak 6 kiló eperből készítettem lekvárt, mert csak ennyi energiám maradt rá, az eper mégis elfogyott (nálam még van egy kicsi, de csak azért, mert alig voltam itthon, ezért az előre eltervezett finomságokat még nem tudtam elkészíteni belőle).

Az eperszedés után persze járni is alig tudtunk az izomláztól, de végre Csincsillával is kibeszélgettük magunkat. Azért az jót tett a sebességemnek amikor távozott, mert addig egy óra alatt mindössze egy félkilónyi epret sikerült összeszednem, azt is kiborítottam a véletlenül felrúgott kosárból, viszont cserébe - mint említettem - jó sokat és zavartalanul tudtunk dumálni.

A receptet a Mindmegettén találtam, de onnan csak az ötletet vettem, az arányok nálam kicsit másképp alakultak.

Hozzávalók:

- 1-2 kg eper

- 3 narancs kinyomott leve

- egy annyi narancslikőr, ami a képen látszik

- 20-30 dkg cukor

- zselésítő

Nem akarom Csincsillát bosszantani, de meg kell írnom, hogy az eper mosását, csumázását és aprítását Tomával közösen végeztük, igaz, fizettem a segédmunkáért neki. Jut eszembe, jövőre az eperszedést gyerek rabszolgamunkásokkal szeretném megoldani, nekik szerintem kevésbé fárasztó ez a hajolgatás! :-)

Tehát: az epret megmostuk, kicsumáztuk és (most kivételesen) villával összenyomtuk. Feltettem főni egy kevés cukorral, és a frissen facsart narancslével. Egy darabig forraltam, majd beleöntöttem a narancslikőrt, beleszórtam a zselésítőt, és belenyomtam a merülőmixert, hogy eltűnjön a rengeteg eperszem és inkább lekvárszerű legyen a lekvárom. (A zselésítőre azért volt szükség, mert ezt az adag lekvárt éjfél körül kezdtem befőzni, és képtelen lettem volna órákig kavargatni, hogy besűrűsödjön.) Forrón üvegekbe szedtem, és gyorsan beraktam őket az ágyneműtartóba, hogy csak fokozatosan hűljenek ki.

Amikor az elkészült forró lekvárt először kóstoltam, nagyon erőteljes narancsíze volt, ettől egy kicsit megijedtem, mert nem narancslekvárt akartam készíteni, de aztán később ez enyhült és az eperíz visszavette a vezetést! Nagyon finom lett!

Különleges narancshab

A ma esti Mikulás-partyra készítettem ezt a finomságot, ezért arról még nem tudok beszámolni, hogy mekkora sikere volt. A receptet Félix Zsuzsitól kaptam, és ha beválik, a családi karácsonyi bulin is ezt fogom felszolgálni.

Hozzávalók:

• 4 dl tejföl
• 1 dl narancsszörp
• fél dl házi narancslikőr
• 2 nagy narancs megpucolva, apró kockákra vágva
• 3 dl tejszín

Egy nagy pohár tejfölt 1 dl narancsszörppel és fél deci narancslikőrrel jól összekevertem, majd belekevertem az apró kockákra vágott narancsot. Ezután 3 dl tejszínt kemény habbá vertem, és amikor elkészült, óvatosan belekevertem ezt is a narancsos tejfölbe. Hat tálkába igazságosan elosztottam a krémet és feldíszítettem a Lidlben kapható szívecskés és csíkos ostyával, mogyoró- és csokidarabkákkal. Betettem pár órára a hűtőbe, és most izgatottan várom a hatást!

Zsuzsi szokott habfixálót is tenni a felvert tejszínhabba, de erre most nekem nem volt szükség, mert volt itthon Pharmalat habtejszín, ami tényleg nagyon kemény hab lesz (és marad is - remélem). A recept szerint lehet még málnával is készíteni, ekkor 1 dl málnaszörpöt és 20-25 dkg fagyasztott vagy friss málnát kell a tejfölbe keverni.

Amikor a narancslikőrt töltöttem a krémbe, alig bírtam visszafogni a rosszalkodást: ha jól meglocsolnám ütős házi likőrömmel, a vendégek szépen becsiccsentenének tőle. De aztán rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy jó tréfa lenne.

Még annyi kiegészítést kell tennem, mivel a recept gazdája is szóvá tette és persze a fiam is eléggé nehezményezte, hogy az elkészült krémbe 10-12 darab jó minőségű babapiskótát kellett volna beleszúrni, és hagyni 1-2 órát állni, hogy a piskóta jól megszívja magát. Én nem nagyon szeretem az elázott piskótát, ezért ezt lazán kihagytam. De Toma, aki befalt kééééét tálka édességet is, követeli, hogy legközelebb legyen benne babapiskóta. Gondoltam, talán másoknak is hiányozna belőle. :-)