2010. december 30., csütörtök

Philadelphia-tiramisu


Valamelyik újság decemberi lapszámának utolsó oldalán találtam ezt a receptet. Munkaköri kötelességből rengeteg újság megy át a kezemen nap mint nap, és gyorsan csak lefénymásoltam a hátsó borítót, de azon nem szerepel az újság neve sajnos. Gondolom, sokan találkoztak a recepttel, mert ez tulajdonképpen a Philadelphia krémsajt hirdetése, és pont ezért is figyeltem fel rá. Én ugyanis nem igazán szeretem a mascarpónét, mindig rosszul vagyok tőle, a tiramisut meg igen. Ez pedig egy jó alternatíva a mascarpone helyettesítésére. Ja, és nyerstojás-utálóknak mondom, hogy tojás sincs benne.

Hozzávalók:

- 100 ml frissen főzött kávé
- 5 evőkanál mandulalikőr (kihagytam)
- 400 g Philadelphia krémsajt (natúr)
- 200 g joghurt (én kb. 3 dl tejszínből vert cukrozatlan tejszínhabot használtam)
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1-2-3... stb. evőkanál porcukor
- kb. 20 db babapiskóta
- meghintéshez kakaópor

Kávét főztem, majd kihűtöttem. Amíg hűlt, simára kevertem a krémsajtot a tejszínhabbal, a vaníliás cukorral és a számolatlan evőkanál porcukorral. Öntöttem hozzá egy kis narancsszirupot is a mandulalikőr helyett.

Folpackkal kibéleltem egy 18 x 18 cm-es szögletes formájú műanyag dobozt. Kiraktam az alját babapiskótával, amit aztán meglocsoltam a kávéval. Ráterítettem a krém felét (vagyis több, mint a felét, mert úgy sikerült), és erre megint babapiskótát tettem, amit megint meglocsolgattam a kávéval. A tetejére terítettem a krém másik felét, és betettem a hűtőbe pár órára.

Tálaláskor még a dobozban meghintettem bőven kakaóporral, majd a folpack kilógó szélénél fogva kiemeltem a dobozból és egy szép tálra helyeztem. Négy egyforma kockát vágtam belőle.

A recept azt írja: adagszám 6, elkészítési idő 25 perc, hűtési idő 2 óra. Nagyjából stimmelnek az adatok, és ha előbb olvasom, hogy nem négy-, hanem hatadag sütiről van szó, akkor biztosan nem lettem volna rosszul az adagomtól.


Idén már nem írok többet, ezért mindenkinek ezúton szeretnék boldog új évet kívánni, de előbb még egy jó szilveszteri bulit!

Lencsesaláta


Micikénél kóstoltam tavaly szilveszterkor ezt a lencsesalátát (nem pont ezt, hanem egy ugyanilyet), és tőle kaptam a receptet is. Szerintem remek lehetőség azoknak, akik nincsenek túlságosan oda a lencséért, szilveszterkor is csak azért esznek belőle, hogy a következő évben jóóóó soooook pénzük legyen. Ez a saláta kellemesen savanykás a citromtól, a sok tejföltől, pikáns a mustártól, ezért tényleg könnyen csúszik, főleg egy jó kis ropogósra sült bőrös malaccomb mellé.


Hozzávalók:

- 25 dkg lencse
- 2-3 babérlevél
- 2 dl tejföl
- 3 dkg mustár
- 1 citrom leve (csak felet használtam, és nekem elég is volt)
- 2 dkg porcukor
- 1/2 csomag metélőhagyma (amit ilyenkor nem lehet kapni :-), de én csak simán elfelejtettem venni)
- 1 pár virsli
- 2 főtt tojás a tetejére
- só, bors

A lencsét a babérlevéllel, sóval, borssal megfőztem. Amikor megfőtt, leöntöttem a levét, leszűrtem, és le is csöpögtettem, majd kihalásztam a babérleveleket, amit kidobtam. Amíg hűlt, a mustárt, a citromlét és a porcukrot összekevertem a tejföllel, és mivel tényleg elfelejtettem a nagyon fontos metélőhagymát, ezért egy fél fej lilahagymát vágtam hajszál vékony szeletekre, majd kockákra, ezt kevertem bele. A virslit felkarikáztam, ezt is a salátaöntethez adtam, végül a kihűlt lencsét is belekevertem. A tetejét a főtt tojással díszítettem.

Bár csak fél citrom levét használtam, nekem még így is kicsit túl savanykás lett, ezért még egy evőkanál porcukrot és egy evőkanál tejfölt is tettem a mártásba, hogy teljesen elnyerje a tetszésemet. Nagyon finom lett, érdemes kipróbálni!


Ezt a lencsesalátát Tomának hagyom itthon egy kis hagymás-majonézes krumplisaláta, kolbászos sült karaj, epres bólé és Philadelphia-tiramisu társaságában. Remélem, nem hal éhen szegény árvám, amíg én a messzi Pamukon dorbézolok!

De a bőrös malaccombot se blöfföltem ám, azt sütöttem a buliba, ahová viszem a grissinit és egy kis párolt káposztát is, de lesz még hurka-kolbász, egy adag ugyanilyen lencsesaláta Micikétől, valamint lencsefőzelék Tomitól, no meg az elmaradhatatlan virsli, ja, és utolsó napra természetesen egy gyenge csirkehúsleves a megfáradt gyomroknak.

2010. december 29., szerda

Grissini egyszerűbben


Nagyon szeretjük a grissinit, de marcerás készítési módja miatt ritkán csinálok. Nekem túl sokáig tart a tésztagombóckákból hosszúkás formát sodorni, és a kezem is hamar elfáradt tőle. Ezért figyeltem fel még anno a Praktikák sok gyerekhez blogban megjelent formázási ötletre, és ezt a blogot még a kedvencekbe se kellett elmentenem, mert tudtam, nem felejtem el az angyali szépségű, szorgalmas kislányokat abban a postban, akik ügyesen készítették a grissinijüket. Bár tudom, blogszerzőtársam, Csincsilla is formázott már ezzel a módszerrel valamit, fel is tette a blogba, de azt sajnos nem találtam meg, sőt azt sem tudom megállapítani, hogy kitől ered ez az ötlet valójában, legyen elég hát annyi, hogy nekem a Praktikák blogban tűnt fel elsőként.


A hozzávalók mennyiségét is a fent említett blogból kölcsönöztem most, csak kiegészítettem egy kis szezámmaggal és cukorral:

- 30 dkg finomliszt
- 20 dkg rétesliszt (csak 10 dkg volt itthon, és karácsony utáni héten elvből nem teszem be a lábamat semmilyen boltba vagy bevásárlóközpontba, ezért ez az összetevő így alakult: 10 dkg rétesliszt, 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt és 5 dkg finomliszt)
- 2 evőkanál szezámmag
- 1,5 dl savó (helyettesíthető tejjel)
- 1,5 dl joghurt (ezt nem mértem, öntöttem, amennyi volt itthon, de kb. ennyi volt)
- 1/4 friss élesztő
- 1 dkg só (természetesen mértem!)
- 1 kávéskanál cukor
- 3 ek olívaolaj

Az összetevőkből a szokásos módon kenyértésztát/pizzatésztát gyúrtam, azaz a liszteket alaposan elvegyítettem egymással, és hozzákevertem a szezámmagot és a sót is. középre kis mélyedést kapirgáltam, ebbe öntöttem a meglangyosított savót, beletettem a cukrot, kicsi lisztet is kevertem a folyadékba, és beleszórtam az élesztőt. Megvártam amíg kicsit habosodni kezd, ekkor elkezdtem keverni-dagasztani a géppel, majd hozzádagasztottam a szintén meglangyosított joghurtot és kicsit később az olajat is. Szép fényes tésztává dagasztottam, majd a vékonyan kiolajozott tálban hagytam egy meleg sarokban, hogy duplájára keljen.

Ekkor újra átgyúrtam, majd mivel szép lánykáim nincsenek, szép kisfiam segítségével 35 x 41 cm-es téglalappá nyújtottam a tésztát. Pizzavágóval vékony csíkokat vágtam, és mivel én nem vagyok olyan ügyes, mint ama blogbeli lányok, tehát nem tudtam a levegőben megtekerni a csíkokat, azt csináltam, hogy a vékony csík mindkét végére rátettem a tenyeremet (bal végére a bal tenyeremet, jobb végére a jobbat!), és a bal kezemet finoman magam felé gördítettem, miközben a jobbat magamtól el. Ettől viszonylag szépen megtekeredtek a csíkok. Kisfiam csak a tészta vékonyra nyújtásában segédkezett, utána rögtön rohant vissza a gitárjához, ezért egyedül kellett sodorgatnom a csíkokat, de így is nagyon gyorsan végeztem ezzel a hatalmas adaggal, úgyhogy ti is bátran nekiállhattok (ezt én mondom, Lópici Gáspár).

Tepsire fektettem a megtekert csíkokat, szépen egymás mellé, és egymás után sorban megsütöttem a 250 fokos sütőben 9 perc alatt. Négy tepsivel lett, kettőt kicsit tovább sütöttem, mert a baráti társaságomban van olyan, aki a sültebb, sőt az égett tésztát jobban szereti.


Pálinka és kenyér - igazi klasszikus. Ezt a ropogtatnivalót viszem majd magammal Pamukra a szilveszteri buliba, remélem jól felszívja majd a sok alkoholt. Ahogy hallom, pálinkából nem lesz hiány!

Csípős sült cukkíni


Nálunk a családi ebédeknél mostanában már mindig szükséges egy vega vonal is, mivel a fiatalok, ha úgy tartja kedvük, nem esznek húst. Erre felkészülve néztem ki a csípős sült cukkíni receptjét a Mediterrán kalandozások-ból. Előző nap összeállítottam, aznap sütöttem. Kicsit sok levet engedett, amit a nem szezonális összetevőknek tulajdonítok, ezért ma újból betoltam a sütőbe, hogy jobban hasonlítson az elképzelésemhez (fénykép nem volt róla a könyvben). Aztán valahogy csak egyetlen használható fotót sikerült készítenem erről az ételről. Úgy tűnik, semmiképpen nem akart felkerülni a blogba...

Hozzávalók:

- 700 g zsenge cukkíni
- 500 g apró szemű paradicsom (vagy koktélparadicsom)
- 1 fej fehér hagyma (vagy 1 szál póréhagyma)
- 2 evőkanál fekete olajbogyó (nem mertem beletenni)
- 2 erős zöldpaprika (egy felet tettem bele, de sajnos pont azt a felét, ami nem volt csípős, utósütésnél viszont rákarikáztam a maradékot is, na az már jó volt!)
- 1/2 csomag friss oregano (vagy egy evőkanál szárított)
- só
- 8 evőkanál olívaolaj

A cukkíniket megmostam, meghámoztam, hosszában felszeleteltem. A paradicsomokat felül keresztben bevágtam, forró vízzel nyakonöntöttem, kicsit hagytam benne állni, majd a héjukat lehúztam. Felaprítottam egészen, a recept szerint villával kéne összetörni, ezt nem vállaltam. Az aprított paradicsomhoz kevertem a szintén felaprított póréhagymát és a felkarikázott erős paprikát, valamint a sót és az oreganót. (Egyébként már itt is sok levet öntöttem le a paradicsomról, mert sok levet engedett, amíg állt és várta a többi hozzávalót.)

Egy szép tűzálló tál aljára cukkíniszeleteket tettem, megkentem a paradicsomos keverékkel, ezt befedtem cukkíniszeletekkel, majd megint egy réteg paradicsom és egy réteg cukkíni jött. Minden réteget enyhén megsóztam, illetve kevés olívaolajat csurgattam rá. Egy kicsi olajat a tetejére is csöpögtettem és a kezemmel szépen szétkentem, hogy minden cukkíniszeletre jusson.

A tálat fóliával lefedve a 200 fokos sütőbe toltam, és 15 percig így sütöttem. Ekkor levettem a fóliát, láttam, hogy rengeteg a lé alatta, ezért még 30 percig fólia nélkül sütöttem. Nem akartam péppé főzni, ezért 30-40 perc elteltével kicsi reszelt goudát és parmezánt (egy másik kajából megmaradó keveréket) szórtam a tetejére, ezzel még egy kis időre visszatoltam a sütőbe, amíg a sajt rá nem olvadt az ételre.

Sokkal többet vártam tőle, de Ercsi azt mondta, neki ízlett. Erről jut eszembe, hogy elfelejtette pontozni a vendéglátást! :-)

2010. december 28., kedd

Sajttal és fetás spenóttal töltött csirkemell rántva


Legelőször is szeretném megköszönni a Nem vagyok mesterszakács blog tulajdonosa, Alexa Christi nagyon hasznos tanácsait, szerintem lehet, hogy ő mégiscsak mesterszakács! Szeretném, ha kivételesen megnéznétek a belinkelt ételeket, mert célom volt, hogy ilyen gyönyörűek legyenek az én csirkemelleim is, és bár ez nekem nem sikerült, nem vagyok elkeseredve, mert minden előzetes megpróbáltatásom ellenére semmi töltelék nem folyt ki sütéskor az olajba. Na nézzétek a mintákat:

- a Sajttal töltött csirkemellet rántva
- a
Fokhagymás-spenótos mascarpónéval göngyölt csirkemellet, és
- a
Zöldfűszeres vajjal töltött csirkemellet rántva.

Naszóval, már írtam néhányszor, hogy bár próbálkoztam vele néhányszor, én nem szeretem a hústekercseket, egyszerűen még látványnak se jön be a számomra. Nem tudom miért, nincs magyarázat. Ezek a töltött-göngyölt husik nem is tekercsek, hanem egy inkább alagútra hasonlít finom folyós töltelékkel, ez bejön.

A készítést nem részletezem túlságosan, de a hasznos tanácsokat, amiket NeVaMe-től kaptam, itt most összefoglalom. Az ezzel az étellel kapcsolatos írásait a felkészülés időszakában :-) többször is elolvastam, majd a kérdéseimre kapott válaszokat is memorizáltam, amik ezek voltak:

1. Ahhoz hogy szépen tudjak dolgozni a csirkemellel, a vastag részét egyszerűen leszelem a mellről (azt a vastag párna részt szépen, ameddig adja magát).

2. A majdnem egyforma vastagságú mellszeleteket fólia alatt finom mozdulatokkal nagyon vékonyra klopfolom, mindkét oldalán. Óvatosan, hogy nehogy szétmáljon a mell, mert akkor kifolyik a töltelék. Ha óvatosan klopfolom a mellet, akkor szép nagy, és vékony szeletet kapok így. Egy egész (dupla) mellből két szelet lesz.

3. Sózom, borsozon. A sótól enged egy kis levet, és kicsit "ragacsos" is lesz (csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet).

4. Hosszában felterítem a csirkemellet, és hosszúkásan elrendezem a közepére a tölteléket, de nem szabad túl sokat.

5. A mellszelet felső és alsó részét ráhajtom a töltelékre, majd mondjuk balról jobbra feltekerem.

6. A betöltött melleket mielőtt panírozom beteszem a hűtőbe. A sótól kialakult enyhe ragacsosság is segít, hogy jól zárjon a töltelék.

7. Vékony, de precíz panírt készítek, mindenhová jusson liszt, tojás és morzsa.

Tapasztalataim:

1. Tökéletesen sikerültek az egyforma vastagságú szeletek, azelőtt nem is gondoltam rá, hogy így is lehet formázni. Persze vagy olvastam a tanácsok között, vagy magamtól is rájöttem, hogy nem a szebbik oldalból (ahonnan a bőr lejött) szeltem le ezeket a vastag párna részeket!

2. Nem sikerült nagyon vékonyra klopfolni, talán azért, mert műanyag klopfolóm van. De legalább finoman sikerült, nem mállt szét.

3. Besóztam, és egy éjszakára betettem a hűtőbe, hogy ragacsos legyen majd. Később olvastam a bejegyzést századszor, és felfedeztem ezt a mondatot: csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet. Szerencsére nem eresztett levet, és kellően ragacsos volt a túl korai sózás ellenére. Szóval ez a rész is jól sikerült!

4. pont rendben!

5. Sajnos nem tudtam ezt a behajtást kivitelzni, nyilván azért, mert nem lett elég vékony a hússzelet. Mindig kihajolt a behajtott rész, ráadásul ott is túlságosan vastag lett, annyira, hogy aztán feltekerni se lehetett. Ezért aztán kihagytam ezt a lépést (a behajtást), hanem egyszerűen feltekertem. Gondoltam, lesz, ami lesz, ha kifolyik, akkor i.j. (így jártam).

6. pont rendben! Ezt sehogyan nem tudtam elrontani! :-)

7. pont is rendben! És bár annak ellenére, hogy amelyik tekercs nem nyílt ki töltéskor, az kinyílt panírozáskor, de a sütéskor valami csoda folytán mégis gyönyörűen sikerült! Úgy örülök!

8. pont: Bár nyolcaik pont nincs a jó tanácsok között, saját tapasztalat, hogy sütés közben nem forgattam meg a husikat, mindvégig a nyílással felfelé sültek a forró olajban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a helyén maradt a töltelék.

A töltelékeimről röviden:

Sajtos: Az eredeti receptet követve az egyik komponens a nagylyukú reszelőn lereszelt gouda sajt (nekem is az a kedvencem) a másik pedig a kisebbik lyukú reszelőn reszelt parmezán, plusz egy csipet szerecsendió.

Spenótos: Felolvasztottam és lecsöpögtettem fél zacskó mirelit spenótot, mert leveleset nem kaptam, egy kicsit még pirítottam is folyamatosan kevergetve, hogy a lehető legtöbb nedvesség eltűnjön belőle. A végén 1-2 gerezd szétnyomott fokhagymával ízesítettem. Amikor kihűlt feta sajttal kevertem. A feta miatt nem kell sózni!

A fűszervajassal még nem mertem próbálkozni.

Fetás padlizsántekercs


Idén a szokásos húsleves helyett inkább előételt készítettem családomnak a karácsonyi ebédhez. Ezt a nagyon finom padlizsántekercs-receptet kicsi Vú-nál találta Bori barátnőm, és már egyszer elkészítettem magamnak, akkor is nagyon ízlett. Nagy előnye, hogy akár előző nap is elkészíthető, ezért választottam egyik előételünknek:

Hozzávalók:

- 2 közepes vagy 1 nagy padlizsán
- 25 dkg feta
- 1 csokor petrezselyem
- 1/2 citrom leve
- só, bors

A padlizsánt megmostam, hosszában vékony, kb. 1 cm-es szeletekre vágtam. Besózva állni hagytam, amíg levet engedett. Papírtörlővel leszárítottam, megborsoztam, és egy teflonserpenyőben kicsi olívaolajon minden szelet mindkét oldalát szép aranybarnára sütöttem. Egy tálban hagytam hűlni, ezalatt villával összetörtem a fetát, hozzákevertem egy csokor felaprított petrezselyemt és egy fél citrom levét. Só nem kell, mert a feta sós.

A kihűlt padlizsánszeletekre tettem egy púpozott kávéskanálnyit a fetás töltelékből, egy csíkban elrendeztem, majd feltekertem. Nagyon finom!

Padlizsánkrém: A padlizsánok végeit, amikből nem lehetett szép szeletet csinálni, gyorsan sóztam-borsoztam, meglocsoltam pár csepp olívaolajjal, ujjammal ezt szépen szétkentem, és betoltam a négy véget a sütőbe. Pár perc (kb. 10-15 perc) alatt finom krémesre sült, ekkor kikapartam a padlizsánhúst a héjából, és az aprítóba tettem. Mellékanalaztam egy kis (1-2 evőkanál) kecskesajtot, fél lilahagymát, és addig járattam a gépet, amíg krémes nem lett az anyag. Isteni finomra sikerült ez is!


A sonkatekercs ötletét a Paprika tévén most non-stop futó karácsonyi Nigella-sorozatokban láttam. Ő pármai sonkát tekercselt kecskesajtkrémmel és fügével (a füge is a tekercsen belül helyezkedett el). Na, nekem sikerült majdnem teljesen folyékony kecskesajtkrémet vennem, ami erre nem alkalmas, a fügét pedig családom haragjától való félelmemben hagytam ki, pármai sonkát meg egész egyszerűen nem kaptam. Ezért az én sonkatekercsem így nézett ki:

Hozzávalók:

- 4-5 szelet spanyol sonka vagy bármilyen hajszálvékony szeletekre vágott finom sonka
- pár evőkanál gorgonzola

Ennyi. :-) Szerintem mindkét tekercs jól helyt tudna állni egy szilveszteri buliban is.

2010. december 27., hétfő

A legjobb kakaós brownie, most kandírozott narancshéjjal


Ez volt a legjobb karácsonyi süti nálunk. Magasan. A receptet én vadásztam, de Rebeka sütötte meg. Brutálisan csokis és brutálisan finom. Tíz perc alatt összedobható. Itt találod az eredetit (nagyon szeretem ezt a blogot - írtam már?-, isteni sütik vannak).

Hozzávalók:
- 10 evőkanál (140 gramm) vaj
- 1 és 1/4 csésze cukor
- némi vanília (kivonat vagy vaníliás cukor), elhagyható
- 3/4 csésze + 2 evőkanál (80 gramm) cukrozatlan kakaópor
- 1/4 teáskanál só
- 2 nagy tojás
- 1/2 csésze (70 gramm) finomliszt
- 2/3 csésze (74 gramm) dió vagy pekándió (opcionális)
- 1/2 csésze házi kandírozott narancshéj, összeaprítva (opcionális)


Bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra. Egy 20*20 cm-es szögletes sütőedényt kibélelünk sütőpapírral, úgy, hogy a két oldalán túlnyúljon rajta (ezzel fogjuk majd kiemelni a tepsiből a kész süteményt).
Gőz felett egy kisebb lábasban olvasszuk össze a vajat, a cukrot és a sót. Tegyük bele a kakaóport is, és kevergetve addig melegítsük, amíg az ujjunkkal már nagyon forrónak érezzük. Vegyük le a tűzről, és várjuk egy kicsit, hogy némileg kihűljön (de még legyen meleg!).
Keverjük bele a vaníliát. Adjuk hozzá egyesével a tojásokat, jó alaposan keverjük el. Utána mehet a liszt, meg a dió (márha teszünk bele, Rebeka nem tett). Öntsük bele a kipapírozott tepsibe.
Kb. 20-25 percig kell sütni. Tűpróba! Mint mindent browniet, inkább rövidebb ideig süssük, ha már késznek látszik, vegyük ki, és alaposan vizsgáljuk meg, a beleszúrt pálcikára még itt-ott ragadhat egy kis tészta, akkor jó. Semmi esetre se szárítsuk ki, inkább együk meg nyersen:)
Tegyük rácsra hűlni. Néhány perc múlva a papírral ki tudjuk emelni, hagyjuk még tovább hűlni.
Ha nagyon csinos dolgot akarunk, akkor még lehet némi csokit ráönteni, de nem muszáj. Vágjuk csinos négyzetekre. Aztán ajándékozzuk el, vagy dugjuk el alaposan, mert nagyon, nagyon eteti magát. Vaníliafagyival, némi eperrel remek ünnepi desszert is lehet belőle.

2010. december 26., vasárnap

Szaloncukor

 Ezekkel, a kissé divatjamúlt darabokkal kívánok mindenkinek utólag boldog karácsonyt. Egyszerűen rám jött a szaloncukor-gyárthatnék.
Évek óta nem veszünk bolti szaloncukrot, nem szeretjük, hála istennek, nem esszük meg azt a sok nem kívánatos izét, ami benne van, és nem is hízunk tőle, meg még a karácsony előtti százoldalas feladatlistát is csökkenteni lehetett egy tétellel. 
Recept nem nagyon van, ugyanaz volt az alapelvem, mint a bonbonoknál, ne legyen benne semmi romlandó, ne kelljen hűtőben tartani, szóval semmi tej, tejszín. A masszákban mindig van valami kekszféle, hogy ne legyen annyira tömény, a megfelelő nedvességet az ízesítéshez illő alkohollal viszem be, meg mennek még bele a finomságok. Mindet beleszórom az aprítógépbe, és egy perc alatt csinos masszává állnak össze.
Most négyfélét csináltam. Rumosat (zabkeksz, rum, marcipán, kicsi porcukor, házi kandírozott narancshéj), narancsosat (mézeskalács, bolti kandírozott narancs- és citromkockák, marcipán, kicsi porcukor, narancslikőr), kókuszosat (kókuszreszelék, vodka, mézeskalács, pici porcukor, és néhány csepp víz). Meg volt még zserbós. Ugyanis rémesen elrontottam a zserbót, ehetetlenül száraz lett, kevés lekvárt tettem bele. Felkockáztam, és némi lekvár meg konyak társaságában bedobtam az aprítóba, szerintem ez lett a legjobb a négyből. De ha nincs otthon elrontott zserbó, akkor valami hasonlót elő lehet állítani vajas keksz, dió, porcukor, baracklekvár és csoki segítségével.
A masszákat lapos műanyag tálakba egyengettem, és betettem őket a mélyhűtőbe egy fél órára.


Utána egy deszkán felkockáztam.


Gőz felett felolvasztottam néhány tonna csokit, és bevontam a kis formátlan téglákat. Rácsra pakoltam őket, először fejre állítva, és lekentem a talpukat. Amikor ez megszáradt, akkor megfordítottam, a rács alá tettem egy tálcát, és egy kanállal egyesével lelocsoltam őket (a lecsorgó csokit újra fel lehet használni). Két ráccsal dolgoztam, elég gyors volt az egész, nem kellett várni, amíg száradt az egyik, lehetett csinálni a másikat.
Aztán már csak be kellett csomagolni, először mindegyiket kis alufóliába tekertem, utána jöhetett a külső papír és fólia. A vonalzómat megint nem használtam.
Csak kettőt fényképeztem le felvágva, balra a narancsos van, jobbra pedig a rumos.


Ez pedig a napi cuki,  a cicák is nagyon élvezték a csomagolást, dagi cicánk rögtön elfoglalta a kiürült zacskót, a fekete pedig sorba áll:)

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

A Karácsony utolsó napján szeretnék én is boldog ünnepeket kívánni mindenkinek! (Előre elnézést kérek a hamis hangokért, egy hét alatt tanította be nekem Toma a számot.) A kaják leírását későbbre halasztom, most csak képekben és címekben (a fotózásért és videózásért millió köszönet Mazsinak, nekem nem volt rá érkezésem... Nélküle ez a bejegyzés nem jött volna létre:-)!):

Előételek: kecskesajtos padlizsánkrém angyalka pirítóson, majorannás kacsamájkrém fenyőfa pirítóson, fetás-petrezselymes padlizsántekercs, gorgonzolás sonkatekercs (spanyol sonkával).


Főételek: fetás spenóttal töltött rántott csirkemell, goudával és parmezánnal töltött rántott csirkemell (örök hála a Nem vagyok mesterszakács blog tulajdonosának nélkülözhetetlen segítségéért!), pecsenyekacsa, csípős cukkíni, végül rántott gombafejek tesómtól.


Saláták: tesóm isteni salátája (neve nincs), uborkasaláta, bulgursaláta, ami szintén tesóm remekműve.


Desszertek: Toblerone-kehely, csokoládés-epres krémsajt pohárban rétegezve eperszemekkel és zabkekszmorzsával, kedvenc mézes krémesünk hagyományosan és csokisan anyutól, és szintén tőle túrós süti barackkal a tetején. Volt még sok-sok mézeskalács és mákos linzer, valamint csokis Pavlova-torta tejszínhabbal és eperrel.

Tejhabos kávé is volt még az étlapon, újfajta tejhabosítási technikával, de az már nem fért bele senkibe.



Végül megállapítom, hogy Poczak volt a legjobban öltözött vendég, és nem szabad őt félreérteni: a morcona, biztonságiőr-külső hatalmas, szelíd lelket takar.

2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt...


... kívánok sok szeretettel minden kedves két- és négylábú blogolvasónak Frakk és Vilma vizslák nevében is.


2010. december 23., csütörtök

Szaloncukor leveles tésztából

Igen, ez volt az ötödik süti azok közül, amit tegnap csináltam. Úgy gondoltam, pont megfelelő lesz a karácsony előtti utolsó bejegyzésemhez.

Esztitől, Imi unokatesójától kaptam a receptet. Csak a receptet és képeket küldte el e-mailben minden szó nélkül, én meg azt hittem, hogy ő sütötte. Utólag kiderült, hogy ő is kapta valakitől és továbbította nekem,  hátha van kedvem megcsinálni. Mivel addigra már beterveztem, hányféle és milyen sütit készítek, ezért nagyon gondolkodtam, hogy még ezzel is foglalkozzak-e. Aztán győzött a karácsonyi hangulat, a szaloncukornak el kellett készülnie! :)  


Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta

A diós töltelékhez:
- 7 dkg darált dió
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola

A mákos töltelékhez:
- 7 dkg darált mák 
- 5 dkg cukor
- 2 dkg zsemlemorzsa
- 0,6 dl tej
- fél csomag vaníliás cukor
- mazsola
- fél citrom reszelt héja (ezt kihagytam)


+ 1 egész tojás


Először elkészítjük a töltelékeket, mindkettőnél ugyanúgy járunk el. A tejet felforrósítjuk, feloldjuk benne a cukrot és a vaníliás cukrot. Belekeverjük a darált mákot vagy a diót, ezenkívül a mazsolát, a zsemlemorzsát és a reszelt citrom héját. Levesszük a tűzről és teljesen kihűtjük. 


Ha mirelit leveles tésztával dolgozunk, szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Az egy darabban lévő tésztát félbevágjuk, majd lisztezett munkalapon egyenként 45,5x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Derelye- vagy pizzavágóval felvágjuk 6,5x12,5 cm-es darabokká. A tölteléket ráhelyezzük, majd tojásfehérjével a töltelék körül bekenjük a tésztát. Feltekerjük a szaloncukrokat, majd egy szalaggal a töltelék mellett jól összehúzzuk. A tojásfehérje segít a tészta tapadásában.

Én nem méregettem, hogy mekkorára nyújtom és vágom. A leírás alapján úgy számoltam, hogy egy félből 14 téglalapnak kellene lennie, nekem 12-t sikerült vágnom. Először én is ajándékkötöző szalaggal húztam össze a végeket, de rájöttem, hogy kézzel sokkal gyorsabban összenyomogatom.


A süti széleit egy olló segítségével berojtozzuk, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, de nem az egész sütit, hanem csak addig, ameddig az alufóliás rész ér a klasszikus szaloncukron. (Ez nekem sajnos nem sikerült olyan szépen.)

Előmelegített sütőben180 fokon 12 percig sütjük, porcukorral meghinthetjük. 

Megjegyzésem: finom és mutatós süti a klasszikus bejglitöltelékekkel, akár gesztenyével is ki lehetne próbálni. Viszonylag hamar elkészül, a legtöbb időt a töltelék kihűtése veszi el. Viszont a leírt mennyiségű töltelék legalább ötször annyi, amennyit felhasználtam. Vagy én csináltam valamit rosszul vagy tényleg csökkenteni kéne az adagon. 

Kicsi a világ! Szepykének köszönhetően megtudtam, hogy a süti @ndre@ blogjáról származik, ahol Andi a tegnap bejegyzett mákos linzer receptjét találta meg. Mi több, a szaloncukor levelestészta ötlete @ndre@ fejéből pattant ki. Nagyon köszönjük, még sok ilyen egyedi ötletet szeretnénk!

Mindenkinek boldog, békés, nyugalmas karácsonyi ünnepeket, jó pihenést, szép ajándékokat na és persze sok-sok finomságot kívánok!


Már megint mézesek!

Újra megsütöttem Citromhab mézesreceptjét, mert egyes elvetemültek már megették a karácsonyfadísznek szánt mézeskalácsokat. De mivel az egyik főbűnösnek ma van a névnapja, és mivel annyit dicsérte (tudja a piszok, hogy mivel vegyen le a lábamról), hát örömmel elkészítettem a második adagot is. Most kicsit más díszítést terveztem, de azért ennél szebbre gondoltam. Csakhogy tegnap az egyik szomszéd borzalmas viselkedésével elűzte a karácsonyi hangulatomat, és sajnos még ma sem tért vissza.

Ha elmesélem, nem fogjátok elhinni, mi történt: két barátomat, akik meglátogattak tegnap üvöltve hordta el mindennek, amiért az ő parkolóhelyére álltak, holott ez itt egy utca, senkinek nincs saját parkolója. Mindig tudtam, hogy ez az ember elmebeteg, sokszor láttam már lerohanni átparkolni (télidőben papucsban), ha megürült ez a bizonyos hely, de hogy ennyire súlyos legyen, azt nem gondoltam volna. Nem tudom még most sem megemészteni, hogy ennyi agresszió és sötétség szorulhat egy emberbe. Karácsonykor.



Na de azért igyekeztem, hogy szépek legyenek, és nagyon remélem, hogy ugyanolyan finomra sikerültek, mint az előző adag, bár ez a kicsit hígabbra kevert íróka elég nehezen szárad ki, reménykedem benne, hogy nem marad ragacsos.


Ideje most már inkább ünnepelni, kezdjük is: boldog névnapot Viki!

Mákos linzer


Idén is terveztem, de végül nem sütöttem meg a szokásos karácsonyi linzereket, mert a mézeskalácsozás minden időmet lekötötte. Aztán mégis elmentettem @andre@ receptjét, úgyis megvettem a mákot a bejglihez, ami szintén nem készült el, hát gondoltam, ezt feltétlen kipróbálom. Így is történt. Persze nyomós okom volt rá, hogy ma próbálkozzam ezzel: hát persze, hogy az, hogy szükségem volt tojásfehérjére a mézeskalácsok írókázásához. Már megint a mézeskalácsok... :-/

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 4 dkg darált mák
- 14 dkg vaj
- 8 dkg porcukor
- csipet só
- 1 tojássárgája
- fél citrom reszelt héja (a mélyhűtőből, még a bioszállítmányból)

A lisztet elvegyítettem a darált mákkal, a porcukorral, a citromhéjjal és egy csipet sóval. Belekockáztam a hideg vajat, és morzsásra kevertem a géppel. Ezután hozzáadtam a tojássárgáját, és amikor nem akart összeállni a tészta, egy evőkanálnyi vizet is. Végül szerencsésen összeállt, ekkor próbáltam azonnal kinyújtani és kiszaggatni, ahogy a recept is írja, és ahogy Csincsilla is újította, de nem sikerült, mert nagyon ragadt, ezért fél napra kitettem a hideg erkélyre.

Este kiszaggattam, és mivel még mindig kicsit nehéz volt a tésztával dolgozni, nem variáltam a kiszúróformákkal, csak virágokat szaggattam, és 180 fokon 12 perc alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, baracklekvárral összeragasztottam a párokat.

Lehet, hogy valamit elmértem, vagy lehet, hogy a hozzáadott plusz víz miatt, vagy amiatt, hogy nincs nyújtódeszkám, a pulton meg nehezen tapad meg a liszt, de lehet, hogy csak a rossz holdállás miatt bénáztam a tészta kiszaggatásakor. A recept mindenesetre nagyon jó, mert az elkészült sütik abbahagyhatatlanul finomak, betölt mindent ez a finom sültmák-illat.


Ajándékba készítettem mákfüggő barátnőmnek, Borinak. Remélem, örülni fog neki!

2010. december 22., szerda

Gesztenyebomba

Mivel mától szabadságon vagyok, belevetettem magam az igazi, karácsony előtti konyhai teendőkbe. Azt hiszem, rekordot döntöttem, mert 5 óra alatt 5 féle sütit készítettem el. :)

1. kókusztekercset
2. Erzsi néni zserbóját
3. valamit, ami a holnapi, karácsony előtti bejegyzés tárgya lesz
4. csokis tallérokat Tominak
5. gesztenyebombát


A zserbótól egy kissé tartottam, mert ugyebár Erzsi néni zserbója az etalon számomra. Viszont nagyon jó a recept, pillanatok alatt össze lehet gyúrni a tésztáját (igaz, nekem 30 dkg liszt helyett kb. 50 dkg kellett hozzá) és nagyon jól nyújtható. Kívülről szép lett, hamarosan felvágom, hogy megnézzem, belülről milyen.
A csokis tallérok is nagyon jól néznek ki. Az utóbbi időben sikerül olyan szép púposra-berepedezettre sütnöm ami Andi nagykönyvében meg van írva.
Viszont ez a gesztenyebomba kissé megszívatott. Úgy látszik, nem tanultam Mazsolino csokis-rumos golyójából. Nálam is hasonló probléma állt elő, mint nála: egyszerűen nem tudtam normálisan formázni. Nem tudom mennyire látszik a képen, de ahogy kezdtem elveszteni a türelmem, úgy lettek egyre nagyobbak a golyók.

Hozzávalók:
- 10 dkg étcsokoládé
- 25 dkg gesztenyemassza
- 7 dkg vaj
- 7 dkg porcukor
- 1 mokkáskanál vaníliaaroma
- 1 evőkanál brandy (rum volt itthon, azt tettem bele)

- rumos meggy vagy meggybefőtt
- díszítéshez: kakaópor, csokireszelék, kókuszreszelék, darált dió, stb.

A csokit apró darabokra törtem, gőz felett felolvasztottam. Hozzákevertem a gesztenyemasszát, a lágy vajat, a porcukrot, a vaníliaaromát és a rumot. Jó alaposan összedolgoztam. Egy nagyon lágy, ragacsos masszát kaptam. Kissé megijedtem, hogyan fogom tudni formázni, de gyorsan betettem a hűtőbe.
Amíg hűlt és szilárdult a massza, lecsöpögtettem kb. 30 szem meggyet egy üveg befőttből. 3 tálkába szórtam ki kókuszreszeléket, színes cukordarát és csokilapocskákat, ebbe forgattam a golyókat. Már amelyik golyóformájú lett...
Kb. 2 óra hűtőben pihentetés után álltam neki a gesztenyés keverékből kicsi, kb. 2 cm átmérőjű golyókat formázni. Eleinte nagyon kemény volt, azért nem nagyon sikerült, később meglágyult és akkor ragadt mindehova (kivéve egymáshoz), azért nem tudtam golyóvá alakítani. Próbáltam vizes kézzel is, ahogy a recept írja, de úgy sem volt túl nagy sikerem. Nehezítette a dolgot, hogy mindegyiknek a közepébe 1 szem meggyet rejtettem.
Csak azért nem dobtam ki az egészet a kukába, mert én okos (na persze) rögtön dupla adagot készítettem és sajnáltam a két tábla nagyon drága, jó minőségű, 81 %-os étcsokit amit belekevertem. Szóval önuralmat kényszerítettem magamra és addig görgettem a masszát amíg nagyjából gömb formájúak lettek.
Nem lesz a kedvencem, már most megmondom. Ráadásul nekem kissé túl édes, ragacsos süti. 31 db lett a két adagból, míg a recept szerint egy adagból kellene 25 db-ot készíteni. Olyan pici golyókat soha nem tudnék megformázni!

Konyhai teendőim közben a Radio IO netrádiót hallgatom, azon is egészen pontosan a Christmas Traditions csatornát, ahol Frank (Sinatra) bácsi és barátai szórakoztatnak. :)  Mindjárt megyek ajándékokat csomagolni, de előtte van még egy kis tartozásom.
A héten ismét egy 30. szülinapot ünnepeltünk, méghozzá kedvenc barátunk-családtagunk Tomi volt az ünnepelt. Hétfő este a szokott helyünkön gyűltünk össze, ahol mostanában elég sok szombat estét töltöttünk, mégpedig a Tájfun Billiárdszalonban. Tomi nagyon meghatódott amikor meglátta, milyen sokan gondoltunk rá, és mentünk el megünnepelni őt. Vacsoráztunk egy jót és utána megkapta az ajándékait, valamint a tortát, amit Bori intézett. Érdemes megnézni, mi volt a torta tetején:

Még egyszer boldog szülinapot kívánunk kedves Tamásunk!

2010. december 19., vasárnap

Cukrozott narancshéj


Annyi meló van ezzel a cukrozott narancshéjjal, hogy gondoltam megérdemel egy külön bejegyzést, bár elkészítéséről már olvashattunk Csincsillától kétszer is, itt és itt, sőt Beának is van egy narancshéj-eltevős receptje a nagymamájától. Mint írtam, nagyon macerás az elkészítése, nem is kezd neki az ember, csak magának, vagy valaki másnak, akit saját magánál is jobban szeret.

(Csincsillának szeretném itt feljegyezni, hogy egy másik akcióból pár darab (bio)narancshéjam maradt, ami a hűtőben egy dobozkában várakozott a cukrozásra kábé 3 napot. Na ezekről sokkal, de sokkal könnyebb volt eltávolítani a fehér részt, mint a frissen kifacsart héjakról, mert kicsit már kiszáradtak, de nem nagyon, csak épp annyira, hogy volt egy kis tartásuk.)

Nekem csak 4 db bionarancsom maradt erre a célra, és amikor pucoltam-daraboltam, még örültem is ennek, később rájöttem, hogy ha a daraboláson túlvagyunk, a macera ugyanannyi marad, viszont a négy narancshéj elég kevés. Stahl receptjét használtam én is, de szorgalmasan lekörömölöm:

Hozzávalók:

- 6 félbevágott, kifacsart bionarancs héja (fontos, hogy bio legyen!)
- 50 dkg cukor
- 1/2 liter víz
- 15-20 dkg cukor a hempergetéshez

A kifacsart, félbevágott narancshéjakat újból félbevágtam, ezeket a negyed narancshéjdarabokat 3-3 majdnem egyforma csíkra vágtam (10 x 1 cm-es). A csíkokból pengeéles késsel kivágtam a fehér részt annyira, hogy már átütött a narancssárga pöttyös minta. Egy nagyobb fazékba tettem, jó sok vízzel felöntöttem, és 1-2 percig forraltam. Leszűrtem, újra felöntöttem bőséges mennyiségű vízzel, forraltam 1-2 percig, ismét leszűrtem, összesen 4 alkalommal.

Az utolsó szűrés után a narancshéjakat a szűrőben hagytam, a fazékba 50 dkg cukrot tettem, felöntöttem fél liter vízzel és addig melegítettem, amíg a cukor feloldódott a vízben. Ekkor visszatettem a narancshéjakat, és csendesen gyöngyöztetve 1 órán keresztül főztem. Ha a narancshéjak nem merülnek el teljesen a szirupban, annyi vizet kell még hozzátenni, amennyi szükséges. Az egy óra elteltével a narancshéjakat leszűrtem, lecsepegtettem és a tálcára kiszórt cukorba hempergettem. Rácson egy napig szárítottam.


Különleges és finom csemege, szépen becsomagolva ajándékba is adható. A 6 db narancs héjából Stahl szerint bő fél kg lesz - ez elég félrevezető kifejezés, mert egyáltalán nem bőséges, hanem nagyon is kevés!

Narancs szirupban


Ti mit csináltok a kandírozott narancshéj-készítés után megmaradt sziruppal? Hát nem tudom mi lesz, de kandírozás után még volt itthon egy darab narancs, ami nem bio, ennek lehúztam a héját, a fehér részét is, majd gerezdekre szedtem, és 3-3 darabra vágtam a gerezdeket. Beledobtam a forró szirupba, ami addigra már annyira besűrűsödött, mint az olvadt méz, s a színe is arra hasonlított, szóval beledobtam, megvártam míg újra felforr, és még azon forrón kis üvegbe szedtem. Annyi szirupot töltöttem rá, hogy egy jóóóó löttyintésnyi narancslikőr is beférjen az üvegbe, majd lezártam.

A szirupnak finom narancshéj ízesítése volt, nem tudom mi sül majd ki ebből, de biztosan finom lesz. Alig várom a felbontást, de még nem terveztem meg az alkalmat.


Ha valaki úgy érzi, hogy ez az ő ötlete, jelezze, mert szívesen belinkelem! Bár most úgy érzem, ez a hirtelen ötlet az én fejemből pattant ki. :-)

2010. december 18., szombat

Imi 30. szülinapja - Néger szelet


Szinte hihetetlen, de Imi ma 30 éves lett. Ez több okból is furcsa nekem: egyrészt azért, mert ez azt jelenti, hogy  már régebb óta ismerem őt mint amióta nem - ugyanis 14 éves korunk óta "vagyunk együtt". Másrészt pedig azért, mert ebből az következik, hogy hamarosan én is 30 leszek!!! 

Úgy gondoltam, hogy ezt a szép kerek évfordulót méltóképpen kellene megünnepelni és egy felejthetetlen szülinapot szerettem volna összehozni neki. Most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy sikerült és ez leginkább barátainknak és Tesókámnak köszönhető.

Szeptember óta szerveztem a meglepetés bulit, melynek dátuma december 11-re lett kitűzve. Nem akartam december 18-ra, mert igaz, hogy ez a nap is szombatra esik, de kicsit átlátszó lett volna. Úgy gondoltam, éppen eléggé előre szóltam, hogy mindenki szabaddá tudja tenni magát arra a napra.  A helyszín Balatonalmádin egy nyaraló volt, méghozzá Bea barátnőnk apukájának nyaralója. Bea általában évente kétszer-háromszor szokta meghívni oda barátaikat bulizni, köztük Imit, engem és tesómékat is. 

Várjuk, hogy Imi és Mazsolinoék megérkezzenek.

Imi most is úgy tudta, hogy a "szokásos" év végi bulira hivatalos ugyanazzal a társasággal akik ilyenkor ott szoktak lenni. Csakhogy én a saját barátainkat szerveztem be arra a napra! Én kimentettem magam, mondván hogy a karácsonyi készülődés, bevásárlás miatt nem tudok részt venni az eseményen. Persze ez nem volt igaz, csak én hamarabb elindultam Almádiba mint ahogy Imi.

Mivel tesóm aznap suliban volt és Imi vitte őt és Zolit a buliba, ezért nagyjából tudtam, hogy mikor fognak elindulni Budapestről. A többiekkel meg volt beszélve, hogy mikorra érjenek a nyaralóhoz, így volt időnk bőven előkészülni.


A teljes társulat.

Nem számoltam azonban azzal, hogy aznap szakadó hóesés lesz, nehezen járhatóak lesznek az autópályák is. Nagyon izgultam, hogy mindenki időre odaérjen, nehogy egyszerre érkezzen Imiékkel. 

Utólag kiderült, hogy Mazsolinoék a megbeszélthez képest fél órával később tudtak csak indulni, úgyhogy mi körülbelül két órával hamarabb ott voltunk mint ők. Én már tűkön ültem, annyira izgultam, hogy sikerül-e a meglepetés, Imi sejt-e valamit.

Jó volt a hangulat.

Tesómmal meg volt beszélve, hogy megcsörget, amikor Almádiba érnek, így tudtam, hogy mikor kell elbújnunk. Abba a szobába zsúfolódtunk be, amiben végül négyen aludtunk Mazsolinoékkal. Az ablakból figyeltük, hogy mikor jönnek be Imiék a házba. A házigazdákkal - Petivel és Beával - abban egyeztünk meg, hogy felvezetik őket az emeletre és megmutatják melyik lesz a szobájuk. 

Így is történt. Mi tizenvalahányan a sötét szobában ültünk és nagyon vigyáztunk, hogy a csukott ajtón keresztül semmi ne szűrődjön ki. Nehéz volt megállni, hogy ne köhögjek, vagy hogy ne nevessünk hangosan, mert persze mindenkire ilyenkor jött rá a poénkodhatnék.

Aztán benyitottak a szobába és Bori felkapcsolta a lámpát. Imi arcán azt láttam, hogy sikerült a meglepi - persze zavarba jött - és örült a barátok jelenlétének. Azt nem mondta, hogy nekem is örül, vagy jobb lett volna, ha tényleg otthon maradok. :)

A kölcsönös üdvözlések és a "boldog szülinapot!" mondat sokadik elhangzása után elkezdődhetett az igazi buli. Evés-ivás-tánc.

Az ajándékok is előkerültek. Pálinkák, borok, valamint egy gyönyörű Ajka-kristály whisky-s pohárkészlet és a hozzá tartozó 18 évig érlelt whisky.

Ezután megint egy sor "boldog szülinapot!" és egy sor ölelés és puszi következett. 

11 óra körül a bulit a tortákkal szakítottuk meg. Mivel otthon nem tudtam készülni házilag készült sütikkel, tortákkal a lebukás veszélye miatt, ezért egy cukrászatban rendeltem puncs-, oroszkrém-, és erdőmester tortákat. 

A legnagyobb sikere az oroszkrémnek volt, amit nem is csodáltam, hiszen előtte kör e-mailben érdeklődtem meg a többiektől, hogy milyen tortát ennének és a legtöbben oroszkrémre szavaztak.


Ha jól emlékszem, hajnali 2 körül dőlt ki a társaság nagy része. Nem is csoda, hiszen december 11.-e munkanap volt, a legtöbben korán keltek.

Másnap reggel egy közös reggelivel indítottuk a napot. A terülj-terülj asztalkámon kolbász, fokhagymás zsír, saláták, burgonyás szardíniakrém (ugye jól írtam, Bori?), paprika, paradicsom, lilahagyma voltak találhatók.

Mindenkinek köszönöm, aki készült valamivel!


A rendrakás és takarítás után lementünk még az esős-szeles Balatonpartra néhány képet készíteni. A hattyúk és kacsák jobban bírták nálam, én elég gyorsan visszamenekültem az autóba. 

Imit kérdeztem, hogy sejtette-e hogy ez a buli nem az a buli lesz, amire készült. Azt mondta, a meglepetés sikerült, mert mindenki nagyon jól titkolózott, terelték a gyanúját. Többen állították, hogy aznap késő este is dolgoznak, így nem merült fel benne, hogy találkozhatnak. Bori például felhívta, hogy szombat este lenne-e kedvünk elmenni a szokásos szombat esti billiárdos helyre, de Imi nemet mondott, mivel "buliba volt hivatalos". Persze Bori be volt szervezve, hogy felhívja Imit, ezzel is terelve az esetleges gyanúját a szombat estéről.

A legnagyobb meglepetés az lett volna, ha Eszti, Imi unokatestvére és lánya, Eszter is el tudnak jönni. Nagyon szerettek volna, de sajnos egy betegség ledöntötte Esztit a lábáról, ráadásul vizsgaidőszaka van és a hó miatt sem tudtak volna elindulni Szombathelyről. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehettek ott. Mint ahogy azt is, hogy masszőr Zolinkat aznap estig beosztották dolgozni, ezért nem tudott jönni. Valamint azt, hogy Dávidék is Halászin rekedtek, mert Bee aznap reggel rosszul lett, egy nagyon durva vírust kapott el. Pedig szegény nagyon készült mindenféle finomsággal, már a réteseket is megsütötte.

Csak a saját nevemben tudok beszélni: úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a meglepetés, egy jó hangulatú buli lett belőle. Rengeteg szervezés, tervezés, logisztika, izgulás, idegeskedés előzte meg, hogy minden a helyén legyen és minden időben. Ahogy a bejegyzés elején írtam: nem sikerülhetett volna, ha nincsenek ilyen remek barátaink és Mazsolino, akik az első pillanattól kezdve a segítségemre voltak és még véletlenül sem szólták el magukat. :) 

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, hogy segített és hogy részt vett a meglepetésben!


Ma pedig családilag ünnepeltük Imi szülinapját. Én a kívánságának megfelelően vadast készítettem marhahúsból anyuék receptje alapján. Mivel apu a zsemlegombóc nagymestere, meg amúgy is jobban szeretjük tésztával, ezért spagettit főztem hozzá. Szerencsére a marha nagyon jól megpuhult, hála anyu kedvenc újpesti hentesének, aki gyönyörű, friss húst adott.

Anyuék néger szelettel készültek, amit Imi nagyon szeret. Szokás szerint finom lett, de hát ők már rutinból sütik, nem is sikerülhetett volna máshogyan. :)  


Megkaptam a receptjét, ami nagymamámtól származik. Még nagypapám gépelte le egy kis darab papírra. Így szól:

"6 tojás sárgáját 20 dkg cukorral, 2 evőkanál vízzel habosra keverjük. 7 csapott kanál liszttel elvegyítünk 2,5 dkg kakaóport és 1/2 csomag sütőport. Ezt a keveréket és a 6 tojás csipetnyi sóval kemény habbá vert fehérjét apránként beleforgatjuk a cukros masszába és alaposan elkeverjük. Kivajazott-lisztezett tepsiben 180 fokon tűpróbáig sütjük.

20 dkg cukorból, 4 tojás fehérjéből gőz felett kemény habot verünk.  Ezt a kihűlt piskótalapra kenjük.

A kakaós bevonathoz: 5 evőkanál tejben 2,5 dkg kakaót és 10 dkg cukrot csomómentesre keverünk és közepes lángon összefőzzük. Cseppentő próbával - egy pohár hideg vízbe cseppentjük a kanálról a kakaós krémet - ellenőrizzük, hogy elkészült-e. Ha a vízben nem folyik szét, akkor elkészült. Félig kihűtjük, majd 10 dkg vajat keverünk bele és bevonjuk vele a tojásfehérje habot."

Mindig is tudtam, hogy ezt egy nagyon édes süti, de most már azt is tudom, hogy miért. 50 dkg cukor??

Végszóként szeretnék még egyszer nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánni kedves férjecskémnek és még sok százat! :)