Cukkinis tejszínes tészta roppanós répával - és kutya miniszobrokkal

Ezt a tésztát még múlt héten főztem, de aztán nem tudtam megírni, mert minden szó belém fagyott kedden este, amikor megtudtam, hogy megint eladják a céget a fejem fölül vagy a lábam alól, bármelyik is fejezi ki jobban, hogy mit érzek ilyenkor. Többször sikerült már átélnem ezt a szörnyű bizonytalanságot, hogy mi lesz most, pedig azt hittem, hogy már soha többet nem kell. Még 1,5-2 évem lenne a Nők40 nyugdíjig. Nincs kedvem sokadszor újrakezdeni egy új helyen.

De aztán vasárnap elmentem egy balatoni bringatúrára, amin 3 nap alatt körbebringáztuk a Balatont,  és valamelyik mérőeszköz szerint összesen 240 km-t tettünk meg, ebbe beleértendők az eltévedések is. Nagyon jó volt, teljesen ki tudtam kapcsolni tekerés közben. Majd lehet, hogy írok róla részletesebben.

Ez egy maradékmentő tészta, általában a hűtőben kornyadozó cukkinit és répát szoktam elhasználni hozzá, habár olyan kaja ez, amire az ember rájár, amíg a tűzhelyen a hűtőbe tehetőre hűl, szóval elég finom ahhoz, hogy lehetne csinálni nem csak maradékmentés miatt. Ráadásul még melegítve is meg tudom enni, pedig eléggé beszívja a szaftot. Volt már egy hasonló cukkinis tésztám a blogon, de abban nem volt répa, meg mindenképp szerettem volna valamilyen életjelet adni. 

Hozzávalók:

• 1 csokor újhagyma
• 1 kisebb cukkini hasábokra vagy félkarikára vágva
• 1 kisebb répa hasábokra vágva
• 2,5 dl tejszín
• 1 pohár joghurt vagy tejföl
• kicsi tej
• 2-3 evőkanálnyi reszelt gouda
• sok-sok reszelt parmezán
• sok-sok petrezselyem

Kevés olajon vagy vajon dinsztelni kezdem a felkarikázott újhagymát, aztán a cukkinit is ráteszem, sózom, borsozom és végül mehet a répa is. Fontos, hogy a répa félig nyers maradjon, mert nagyon jó, ahogy roppan, ha ráharapok. Amikor a zöldségek megsültek/dinsztelődtek, ráöntöm a tejszínt, a tejfölt vagy joghurtot és még egy kis tejet is öntök hozzá, hogy jó sok szósz legyen. Összekeverem, és még adok hozzá sót vagy borsot, ha kell, majd beleteszem az összes reszelt goudát és valamennyi parmezánt is. A parmezán nagyon fontos, mert a cukkinit és őt az Isten is egymásnak teremtette, de nem kell túl sok belőle, mert majd a tetejére is szórunk. Amikor kész, petrezselymet szórok a szószba, lehetőleg jó sokat, bár itt a fotón, most nem látszik, hogy sok lenne, de valamiért ez most nem is lett olyan jó, mint szokott. A kettővel ezelőtti ezerszer jobban sikerült, csak arról a fotók használhatatlanok lettek. A végén valamilyen tésztával, általában a képen látható orsóval összekeverem a szószt.

Mostanában mindenféle salátával szoktam enni a tésztákat, de már csak a díszítés kedvéért is érdemes mellétenni egy marékkal (ezt Vikitől tanultam) a tányérra. És még jó sok parmezánt is. Nagyon jó lesz!

Napi cukinak Emike és az ő kis nasija. Ha jól sikerül a kaja, akkor az én fülem is így ketté szokott állni az örömtől. Ezt a csontot Viki kolléganőjétől kapta, akinek a két rotija összeverekedett érte. Állítólag a megfelelő szakboltban lehet ilyet kapni, nem egy kiásott csontról van szó. 

Még jó, hogy Amy egyke, mert én úgy látom, hogy ő is verekedne ezért a mamutcsontért.

Másik napicuki, hogy megkerestem az új kutya miniszobrokat a Hattyú és Batthyány utca találkozásánál lévő kis téren. Nagyon jó élmény volt, bárki, aki arra járt, segeített, hogy hol találom a többit (nem úgy, mint a Trabi miniszobornál, ahol elmebetegek fotózkodtak). Összesen négyet kell keresni, őket:

Egy pulit,

egy nemtudjukmit, talán dán dogot

egy vizslát

és egy kosárban három golden retrievert (vagy valami más fajtát).

A képek egy kicsit becsapósak, ezek tényleg nagyon pici szobrok, volt, amelyiket észre se vettem, csak amikor valakit megláttam, hogy valamit fotóz. Jött egy csoport talán süket-néma, talán külföldi, vagy valami más furcsasággal, de a csoport minden tagja megállt, amíg fotóztam az első kutyát, hogy elmutogassák, hol van a többi, és összesen hányat kell keresni. Nagyon aranyosak voltak.

Tonhalkrém 2.

Tesómnak már kifejtettem, hogy mit fogok csinálni, ha nyugdíjas leszek: reggel 9-10-kor felkelek, megkávézgatok, lezuhanyozgatok, megnézem a híreket, recepteket olvasgatok, majd útra kelek bevásárolni. Vagy bringával, vagy gyalog, mikor mihez lesz kedvem. Amikor hazaérek, csinálok ebédet, és ebéd után szundikálok 1 órát (vagy kettőt). Amikor felébredek, muszáj lesz uzsizni valami édeset, mondjuk smoothie-t vagy eperlekváros kenyeret, vagy eperlevest, vagy tejbegrízt vagy valami mást, ami akkoriban a kedvencem lesz. Ha ez is megvan, megyek tesómmal sétálni 1-2 órát, közben beszerzem a vacsorának valót. Este 7-8-9-kor hazaérek, iszom egy fröcsit, és valamikor, amikor megéhezem, bekapok valamit vacsira. Hajnali 1-ig, 2-ig olvasok, filmezek vagy csevegek a barátokkal telefonon, messengeren, bárhogyan. Ez lesz egy átlagos napom. Ha belefér majd, akkor valamelyik hobbimmal is fogok foglalkozni, de nem fogom túlságosan fárasztani magam.

Tehát gyakorlatilag semmi mással nem szeretnék foglalkozni most már, csak a saját etetésemmel és itatásommal. 

Ehhez képest ezen a 3 napos pünkösdi hétvégén semmit nem főztem. Viszont csináltam tonhalkrémet az eredeti recept alapján. Itt olvasható Mazsi tonhalkréme és az eredeti recept is ott található.

Hozzávalók nálam:

• 1 db tonhalkonzerv leve nélkül (nem olajos volt)
• 3-4 evőkanál majonéz
• 1 kávéskanál mustár
• 2-3 db csemegeuborka kockára vágva
• egy nagyon pici hagyma apróra vágva (nem volt itthon se lila-, se póré-, se újhagyma, pedig azokat jobban szeretem)
• 1 db főtt tojás villával összenyomkodva
• só, bors
• maradék chilipaprika, nem volt csípős és csak azért tettem bele, mert már untam kerülgetni a hűtőben.

Ezeket mind villával összekeverem és kész.

Napi cukinak pedig Amy kis barátnőjének Lufinak a legjobb pillanatai:

Felhívnám a figyelmet a fülekre:

Jóbarátnők:

Úgy volt, hogy ma Veresegyházára kirándulunk Judittal a Veresegyházi tavak tanösvényre, de nem jött össze sajnos, csak egy séta és scrabblezés a Margitszigeten.

Júniusi kenyereim - Trabi miniszoborral

 

Jó régen írtam, mert elég sok munka volt, a hónap első hete nekem mindig tiszta őrület. Pedig főztem, volt paprikás krumpli ubisalival, meg volt tárkonyos leves, gombás-szalonnás spagetti, sült csirkecombok petrezselymes újkrumplival, másnap petrezselymes bulgurral, sok-sok salátával, eperleves, meg a finom kenyereimmel sonkás szendvicsek erős paprikával, paradicsommal, hát ezt nem tudom megunni egyelőre. Persze nem gépsonka és társai, hanem Serrano meg Prosciutto, és igen, a legnagyobb inflációban kell rászoknom ezekre a finomságokra. Na mindegy, egyelőre nem tudok élni nélkülük.

Ezt a kenyeret viszont tesómnak sütöttem, mindenben megegyezik a húsvétkor sütött krumplis kenyérrel, sőt még abban is, hogy kellett egy adag öregtésztát csinálni a kenyérhez, de csak a felét használtam akkor fel, és a szakácskönyv szerint be lehet tenni a mélyhűtőbe, ha előveszem, működni fog. És tényleg! Így aztán az öregtészta is ikertesója az előzőnek.

A még forró kenyérrel szaladtam át tesómhoz, és most milyen jól tudtam használni a Rékától kapott tortaszállítót. Gyönyörű olivabogyós, csodálatos kivitel, imádom! Réka eladásra is készít táskákat és akár ilyen kétfülű csodaszállítót is.

Szeretettel várjuk a megrendeléseket a komment szekcióban!

A másik kenyerem kicsit csalás, mert nem júniusban készült, hanem még május 31-én. Ez szokás szerint kovászos volt, de most rozskenyeret sütöttem. Az előző két (májusi) kenyér egyszerűen elfogyott (lásd Serrano és Prosciutto sonkák fentebb), így kénytelen voltam egy harmadik kenyeret is sütni még májusban. Ő az:

De már ebből is alig van pár szelet. Ez megint Szabi-a-pék recept lesz, legalábbis a füzetemben az van feljegyezve. 

Hozzávalók:

• 18 dkg rozskovász
• 25 dkg BL80 kenyérliszt
• 12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 7,5 dkg világos rozsliszt
• 2,75 dl víz
• 1,1 dkg só

Ezekből áll a kenyér, a többi macerát nem írom le. Az eredeti recept szerint ez a mennyiség 2 db közepes  cipóhoz elég, én nem vettem kétfelé a tésztát, hanem egyben sütöttem meg. És még tettem hozzá vizet, mert a kovászom elég sűrű volt, na de aztán meg alig tudtam formázni, olyan ragacsos volt a tészta. Mindegy, szeretem a nehezített pályát. Nagyon-nagyon-nagyon finom!

Rengeteg kajatervem van, amiket ki akarok próbálni, meg be akarok írni a blogba, csak legyen időm és kedvem. Muszáj lesz, mert sikerült megint egy csomó cukifotót begyűjteni.

Elsőnek az okos Winston, aki talán azon töri a fejét, hogy mit főzzön, vagy azon, hogy vajon melyik lesz az ő szobája majd az új lakásban:

Merthogy hamarosan költöznek Mazsiék, el se hiszem! Winstonnak és Pennynek akkora erkélye lesz, hogy akár táncolhatnak is ott, ha kimehetnek.

Aztán Amy-cuki a barátaival a Hármashatár-hegyen kirándult:

Nem kell aggódni, a legjobb barinője, Lufi is ott volt (jobb alsó sarok):

Rengeteg jó kép készült róluk, majd jönnek, ha sikerül valamiket alkotnom. 

Tesómmal ma este megkerestük az egyik Kolodko-miniszobrot, a Trabit a Margit-híd budai hídfőjénél. 

Ez most nem olyan pici, mint szokott lenni, és nem is fémből készült. 

Elég nehéz volt megtalálni, de nem lepődtem meg rajta, majdnem mindet nehéz megtalálni, ezért imádok vadászni rájuk. Meg azért, mert ezek is annyira cukik!

Pont előttünk ért oda egy csapat hülye (2 nő és 1 pasi), és fotózgatták a Trabit, meg magukat a Trabival, mindenféle pózban, elölről, hátulról, állva, ülve, stb. stb., mi (valamennyire) türelmesen álltunk ott és néztük őket, én még barátságosan mosolyogtam is, de csak nem hagyták abba. Amikor kicsit félreálltak, tesóm odalépett, hogy lefotózza a Trabit, mire az egyik nő megszólalt: "Elnézést, még szeretnénk egy csoportképet is csinálni." Mire a tesóm: "Hát csináljanak!" és békésen fotózott tovább. Kár, hogy a hangsúlyt nem tudom leírni, egész hazafelé úton azt gyakoroltam. A nő kicsit megszeppent, és mondta, hogy "Ja nem most rögtön, még átnézem az eddigi képeket." és egy kicsit a falhoz is lapult. 

Kár, hogy nem mondtam, mert nem jutott eszembe, hogy ne aggódjanak, nem visszük el a szobrot.

Bringával mentünk, isteni volt, imádok nyári éjszakákon tekerni, olyan megnyugtató.