Burgonyás töltött lepény

Pár hónappal ezelőtt megkockáztattam magamnak, egy üveg szardella filét. Még sosem vettem, mert túl borsosnak találtam mindig az árát, de aznap valamiért nem tudtam ellenállni neki. Régóta vágyom rá, mert egy regényben olvastam, ahol a főhősnő minden este főzött magának, hogy mindenfajta olaszos tésztába rakott szardellafilét, és szinte szuggerálta, hogy ez elengedhetetlen hozzávaló, mert ettől valahogy átlényegül az étel. Na erre az átlényegülésre voltam én kíváncsi. Szóval hónapok óta várakozott, már a recept is megvolt hozzá, de valamiért csak ma készült el. Persze tudom, miért, mert Mazsi egész nyáron nem ért rá, hogy elkészítsük.

Rengeteg hozzávaló van, először a tésztához:

- 1,5 kg burgonya

- 10 dkg liszt

- 10 dkg frissen reszelt parmezán (vagy 7 dkg)

- 10 dkg zsemlemorzsa

- 2 tojás

- só, bors

A krumplit héjastól megfőztem, még forrón meghámoztam, majd krumplinyomóval áttörtem. Kicsit hagytam hűlni, majd liszttel, reszelt parmezánnal, a zsemlemorzsa felével és a 2 tojással összedolgoztam, sóztam és borsoztam.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 2 cukkíni

- 1 kis padlizsán

- 4 lilahagyma (elég volt kettő)

- 4 evőkanál olívaolaj

- 3 paradicsom

- 10 dkg fekete olajbogyó

- 8-10 dg szardellafilé (konzerv) - ezt írja, hogy konzerv, nem tudom az üveges konzerv-e

- 1 evőkanál kapribogyó

- 1 teáskanál szárított oregano (nekem most csak bazsalikom volt itthon)

- 1 szárított chilipaprika (ízlés szerint)

- 5 dkg reszelt parmezán

- bónusz a részemről: plusz reszelt edami sajt

- só

A padlizsánt megpucoltam, felkockáztam és egy wokban elkezdtem sütni. Közben a cukkíniket megpucoltam, vékony félkarikákra vágtam, s ugyanígy tettem a hagymával is. Amikor ezzel megvoltam, rászórtam a megsült padlizsánra, és az egészet jól átsütöttem. Lehúztam a tűzről, kicsit hűlt, és sorban dobáltam bele a felnegyedelt olajbogyót, az aprított szardellafilét, a picire kockázott paradicsomot, a kapribogyót, bazsalikomot, sót, borsot. Ízlés szerint egy kis erős paprikát is lehet belemorzsolni, én most nem tettem. Legvégül a sült zöldségekhez kevertem a reszelt sajtokat is.

A tepsit olajjal vékonyan kikentem, és a krumplis tészta felét elegyengettem az alján. Erre terítettem a zöldséges tölteléket, majd a maradék tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam és a tetejére simítottam. Villával néhány helyen megszurkáltam, a maradék zsemlemorzsával megszórtam, pici olívaolajjal meglocsoltam. Előmelegített 160 fokos sütőben 40 percig sütöttem, de ez nagggyon nem volt elég, ezért még jó pár percig folytattam a sütést 180 fokon légkeveréssel, hogy szép piros és ropogós legyen a teteje. (Ha ez nem sül meg, akkor hogy sülne meg egy kacsa 160 fokon 90 perc alatt? Még mindig nem tudom felfogni.)

Amikor elkészült, kockákra vágva tálaltam, és bár nem ilyennek képzeltem, mert a szakácskönyv fotóján egy egészen más étel szerepel, de azért nagyon finomnak találtam. (Receptforrás: Mediterrán Kalandozás)

Paradicsomos, fokhagymás, szardellás tészta

Valamilyen tésztát akartam ma főzni magamnak (Tomának volt más kaja), és úgy indult, hogy most a brokkolis tésztát csinálom meg. De nem igazán tudtam gondolatban elszakadni a piros színű tésztától, a brokkolist meg tejszínnel és sajttal készítem, így hát hazafelé jövet beugrott, hogy ehhez majdnem minden van itthon.

A Stahl Gyors olasz tésztákban benne van Fussili puttanesca módra címmel, de láttam jár Jamie-ben, és sok más olasz kajás oldalon (Spagetti alla puttanesca) sokféle másmilyen tésztával is. Lényege a szardellapaszta (vagy szardella), a kapribogyó és az olajbogyó. Na most nekem ezekből csak kapribogyó és olajbogyó nem volt itthon, úgyhogy szerintem ez a tészta nem "puttanesca módra" van, de azért nagyon finom.

4 szál felkarikázott újhagymát olivaolajon puhára pároltam, rádobtam a fokhagymát és mivel romlófélben lévő finom, hajszálvéknyora szeletelt füstölt sonkát is találtam a hűtőben, felcsíkozás után azt is belehajítottam a serpenyőbe. Ráöntötem kábé fél liter házi paradicsomlét, nyomtam bele szardellapasztát másfél evőkanállal, megszórtam morzsolt oregánóval, hangyányi (bocs) csilivel, sóval, borssal, kicsit még összerotyogtattam és a mártás már kész is volt. Csavart tésztát (fussilit) főztem hozzá, ügyesen összekevertem, megszórtam szárított petrezselyemmel, reszelt parmezánnal és kész is. Nagyon gyors, nagyon finom.

Stahl egyébként megmagyarázza, hogy a puttanesca módra azt jelenti: örömlányok módjára. Azt írja, egyik elképzelés szerint azért hívják így ezt a tésztát, mert olyan gyorsan össze lehet dobni, hogy akár abba a néhány percbe is belefér, amely két kuncsaft közt eltelik. A másik magyarázat szerint pedig azért, mert a hozzávalók, legalábbis Olaszországban, minden utcasarkon kaphatók. Hát én nem tudom, annyi biztos, hogy nekem még sohasem volt meg itthon minden hozzávaló, valami mindig kimaradt :-). A kuncsaftokat meg már réges rég elüldöztem a közelemből.