2018. március 22., csütörtök

Citromos petrezselyemgyökér


Ez az étel valószínűleg kevesebb izgalmat fog kiváltani, mint az epres pite, pedig garantáltan jóval többször készül nálam, hiába vagyok édességfan, süti azért még nálunk sincs minden nap. Mindenesetre melegen ajánlom, hogy próbáljátok ki, mert annyira finom, hogy az is kétpofára fogja tolni, aki még a húslevesből is kipiszkálta szerencsétlent, mert hát be kell látni, hogy jóval kevesebb rajongója van a petrezselyemgyökérnek, mint mondjuk ugye az epernek. Gyerekkoromban elképzelhetetlen volt, hogy egy falatot is egyek belőle, most már viszont kifejezetten szeretem. Ugye egész télen mindenféle vegyes és vegytelen zöldségeket eszünk, tepsiben, wokban vagy serpenyőben sütve (mindnek más íze van). Gyökeret is használok ezekhez, de magában még sosem csináltam. Pár napja épp a Ridikült néztem olyan szokásos negyedszemmel, és épp  a Buday Péter volt az egyik vendég, aki egy fehér pürét mutogatott, hogy az milyen finom, mindenhez. Meg azt is mondta, hogy citromot tesz hozzá, arra már nem figyeltem, mert nyilván elügettem egy másik irányba, hogy melyik változathoz, mert mintha többféle lett volna, de sajnos tényleg nem figyeltem rendesen. Mindenesetre ez a citrom szöget ütött a fejembe, mert egyrészt én eddig nem szoktam, másrészt elég jól hangzott. Szóval hozattam egy csomót gyökeret, és nekiláttam ennek a pürének. Sajnos nem figyeltem, hogyan főzi meg, gondoltam, abból baj nem lehet, hogy ha wokban megpirítom, és utána turmixolom. Egyébként ő tutira nem így csinálta, mert az övé szép fehér volt. De én szeretem a sült zöldség ízét.
Egy kis mellékszál, a zsiradékokról. Eddig főleg liba/kacsazsírban és olívaolajban utaztunk. Amióta kiderült a kutyák súlyos szárnyasallergiája, azóta sajnos nincs libazsír a házban, pedig szeretjük és egészségesnek is tartom. Alapvetően közös koszton vagyunk, általában főzök egy nagy adag húslevest (ez főleg marha), konfitálok egy nagy darab húst (ez mindig disznó), és ehhez főzök alkalomadtán belsőségeket (főleg lép, máj, vese, szív) - ebből mi nem eszünk:). A levest és a húst fekete bors nélkül, és minimális sóval gyártom, ezek utólag pótolhatóak, ha ember eszi. Ezekből a húsfélékből kapnak vegyesen, minél kevesebbet, 20% kéne, de ez tényleg nagyon kevés, szóval gyakran lesz belőle 40, sajnos. De igyekszem. A többi pedig mindenféle vegyes zöldség, ami épp van a háznál. (Zsuzsika néha kaphat egy kis szénhidrátot (rizs, köles, tojásmentes tészta), mert őt kicsit roborálni kellett a két műtét miatt.) Ezért a mi zöldségeinkhez sem használok szárnyas zsiradékot, hogy egyszerűbb legyen az ebek etetése, ne kelljen még arra is odafigyelnem, hogy melyik répa az övék, melyik a miénk. És igen, tudok a barfról, meg másról is, kutyaetetésben nyilván legalább annyi trend van, mint a miénkben, nem is szeretnék állást foglalni, tényleg fogalmam sincs, mi a jó. Most mi a Család utcába járunk, és nincs rá nyomós okunk, hogy ne azt etessük az ebekkel, amit ott mondanak. Amióta ezen a diétán vannak (kb. fél év), szemmel láthatóan jobban vannak, sokat fogytak, rájuk fért, energetikusabbak és fiatalosabbak. Kóficka irtóra lihegett régebben, most az teljesen elmaradt, remélem, nem azért van, mert most ugye nincs nagy kánikula. És igen, nagy strapa az etetésük, naponta kétszer, mert már elég idősek ahhoz, hogy két adagban egyenek. Főleg idő és energia, kis termetűek, nem kapnak sokat. De egész nap főzök és mosogatok, keresem a tuti megoldást, egyelőre még nincs meg. Na, szóval emiatt a libazsírt disznózsírra cseréltem. Lehet kapni jó minőségű boltit, szerencsére a sarki hentesnél, messzire nem kell érte mennem. Vagy ezt használjuk vagy olívaolajat, és pont.
Tehát disznózsíron pirítottam meg a wokban a feldarabolt gyökeret, természetesen só nélkül. Pont úgy, ahogy a többi zöldséget is szokom, tehát ha elkezdene leégni, de még nagyon kemény, akkor löttyintek alá pici vizet, mindig csak annyit, hogy ne égjen le. Amikor majdnem kész, akkor fűszerezem, Só, frissen darált fekete bors (márha kutyának nem szánom), és frissen facsart citrom. Hát ez valami mennyei, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Mindenhez. Húshoz, tojáshoz, főzelékhez, rizshez, magában, mindenhogy. Még egy darabig úgysem lehet értelmes zöldségeket kapni, próbáljátok ki, nagyon, nagyon finom. Annyira jó, hogy én el sem jutottam a turmixolásig. Majd talán egyszer pürésítek, de egyelőre ezt eszem. És természetesen mindenmentes. Nincs benne se glutén, se tej, se tojás, se gabona, se cukor, szerintem még kalória sem sok. És ha majd lesz itthon petrezselyem zöldje, akkor azt is fogok rászórni egy jó nagy marékkal, tutira nem fogja elrontani.

És ha ilyen ügyesen eljutottatok idáig, akkor megérdemlitek a napi cukit. Először egy kis tésai hétvége, nehéz a kutyaélet errefelé. Zsuzsika még össze van stoppolva, azért van rajta ruci. Ez olyan egész napos program, amikor kint esik a majdnem hó, és fúj a szél. A cserépkályha mellett kezdjük.


Aztán a kanapénkon folytatjuk. Ha ott már túl meleg van.


Kóficka szülinapi ágyacskája majdnem mindig foglalt. Dagi cicánk imádja.


Zsuzsika is szereti. Csak ritkán fér bele. Főleg egyedül.


Azért Kófic is szokott benne feküdni.


2018. március 8., csütörtök

Epres pite (glutén- és tejmentes)


Mostanában epres pitékkel játszom. Illetve hogy elkezdtem, márnint a játszást. Ez az első. És annyira isteni, nincs múlt idő, mert még szerencsére van belőle. Fantasztikusnak találom a svédek délutáni fikáját (kávé sütivel), ezt én is szerettem már eddig is csinálni, de most megerősítést kaptam hozzá. Ma kicsit előrehoztam, ebéd helyett. Mert le akartam fényképezni még világosban a sütit, és hát muszáj belülről is megmutatni.
Két gondom volt, az egyik a gluténmentes pitetészta, aki már próbálta, tudja, nem egyszerű. A gluténmentes lisztekből gyúrt tészták szeretnek atomjaikra hullani, lehetőleg még nyersen, de ha úgy nem, akkor legalább sülve. Közben meg nehéz velük bánni. Szerintem ez egy elég jó  változat lett, látszik a képen, hogy szép vékonyra lehetett nyújtani, az oldala is inkább azért vastagabb, mert lusta voltam vékonyítani. És simán kiszedhető egy szelet, nem hullik morzsákra. Próbáltam minél kevesebb és minél könnyebben hozzáférhető lisztet használni. Ennek viszont az az ára, hogy kell bele valami összefogó anyag, és ez most az új kedvenc, a nyílgyökérliszt volt. Méregdrága, de nem kell sok belőle, és főleg ilyen ropogós tésztákhoz, kekszekhez nagyon jó. Remekül összefogja a gluténmentes liszteket.

Szóval a gluténmentes, tejmentes pitetészta:
160 g fehér rizsliszt (persze lehet barna is)
45 g kukoricaliszt (szintén a ropogósság érdekében)
40 g nyílgyökérliszt
1 csipet só
20 g porcukor
110 g tejmentes margarin, fagyosan
-----------------------------
1 tojás
6 evőkanál hideg víz
2 evőkanál olívaolaj

Pont úgy készül, mint az igazi. Aprítógépben összemorzsásítom a vonal feletti cuccokat (pár forgatás az egész), utána egy nagy tálba átöntöm, hozzáadom a folyékony összetevőket, és összegyúrom.Viszonylag jól kezelhető tészta. Rizslisztes deszkán kinyújtom, és viszonylag sok részletben kitapasztom vele az előtte olívaolajjal kikent piteformát (25 cm átmérő). Peremet is ügyeskedek rá. A tapasztás szó szerint értendő, arról szó sem lehet, hogy mint a gluténes tésztánál, nyújtsunk egy nagy lapot, és egy menetben beterítsük. De nem olyan nehéz ez a tapasztás sem, és elég gyorsan megy. A végén egy kis fedővel úgy-ahogy lelapogattam.






Aztán ment a 150 fokra előmelegített sütőbe. Amint betettem, felemeltem 200 fokra a hőmérsékletet (félek ennyire forróba rakni a kerámia edényt). Tíz percig elősütöm, Közben megcsinálom a tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
4 dl házi szederlekvár
30 dkg eper
1 csomag vaníliás pudingpor

Az eper ilyenkor másra úgysem jó. Ha májusban eprespitéznék, akkor a finom apró, puha magyar eperrel egészen másként bánnék. De ez a kemény, kissé citromízű eper, amit mostanában árulnak, drasztikusabb bánásmódot igényel. Tehát megpucoltam, feldaraboltam, összekevertem a lekvárral és a pudingporral. Elég édes volt a lekvár, nekem nem kellett cukrozni. Ezt beleöntöttem az elősütött tésztába, és még 15 percig sütöttem. Csináltam egy ilyen közelit egy szeletről, jól látszik rajta, hogy tényleg szép vékony az alja, és jól át is sült. A tölteléknek is elég jó lett az állaga, se balta, se kanál nem kell hozzá.





Sajnos olyan jó lett, hogy két szelet után még egy picit bele kellett kóstolni a harmadikba. Na ezért nem férek bele semmibe.





Napi cukinak meg kutyahírek. Zsuzsinak megvolt a második műtétje. Minden rendben ment, kifejezetten jól van. A cica illetéktelenül tartózkodik a betegszobában, szerencsére nincs semmi baja. Egyszerűen csak cukul.


DT így öltözteti Zsuzsit sétáláshoz. Gúzsba köti:)






Kóficka esténként öleb lesz, ez a program vacsi után.


Dúl a szerelem.


2018. március 2., péntek

Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga meg egy kis semla


Rebekánál voltam Stockholmban, és nagyon sok érdekeset láttam, ettem és szagoltam, nagy valószínűséggel sosem lesz időm megosztani veletek, de legalább a legfontosabbakat. Csak pár napot voltam, de igyekeztünk minden délután fikázni, ezért is jó lenne ott élni. Szerintem télen egyszerűen nincs ennél jobb, mint ücsörögni egy helyes cukrászdában egy jó nagy adag kávéval meg egy echte svéd sütivel. Nincs túl nagy választék egyébként sütifronton, de ez egyáltalán nem baj. Húshagyó kedd környékén, tehát februárban nagyon, minden tele van a semlával, és mindenki ezt eszi. Nem egy agyontolt cucc, egy finom, puha, kardamommal ízesített kelt zsemlécske, kettévágva, középre egy nagyon ütős mandulakrém pár pirított mandulával, azon meg jó sok tejszínhab, aztán vissza egy kis tésztakalap és porcukor. Az eredetit ugyan nem tudtam megkóstolni, de van vegán gluténmentes változat is, hát az valami isteni.


Ez a klasszikus, jól látszik, hogy van benne bőven kardamom. A gluténmentesnek kicsit muffinformája van, de nem baj.


Itt jól látszik a tészta, meg hogy a közepén ott van az az isteni mandulakrém. Fogalmam sincs, miből volt a tészta meg a hab, de egyáltalán nem fájt tőle a hasam. Majd egyszer, ha nagyon ráérek, és nagyon sovány leszek, felderítem a receptet, és megpróbálom utánozni, mert elképesztően finom.


De most igazából nem is erről akartam írni, hanem a kanelbullarról. Írtam, hogy kevés süti van általában, a semla mellett a kardamomos fahéjas csiga volt az állandó tag, illetve közeli rokonai. Aki nem semlát evett, az kardamomos csigát tolt. Rebeka barátja, Nicholas elképesztően jól süt, saját kovászt nevelget, és olyan kenyereket rittyent, amilyeneket én sosem tudtam. Pedig nem sütök én rosszul. Szóval megkértük, ha már ott vagyok, süssön már nekünk kanelbullart. És olyan rendes volt, hogy sütött. Kóstolni persze nem tudtam, de nagyon érdekes volt a készítése, és az illatokból ítélve egészen isteni lehetett. Szóval most egy echte svéd recept jön. Eléggé más, mint a mi kelt tésztáink, előre szólok.

Tehát először is a hozzávalók:
2,5 dl víz (vagy tej, de az eredeti receptben víz van)
575 g liszt (ennyi. igen)
100 g kristálycukor
100 g sózott vaj
12 g őrölt kardamom
7 g szárított élesztő
7,5 g só
fél tojás (igen)
1 evőkanál víz
A töltelékhez:
250 g vaj
15 g őrölt fahéj
160 g kristálycukor
80 g porcukor

A lekenéshez:
50 ml víz
40 g cukor
felvert tojás

Tehát a szokásos módon felfuttatjuk az élesztőt, és utána az összes hozzávalót belerakjuk egy nagy tálba, és összedagasztjuk, legalább tíz percig gyúrjuk. Szokatlanul kemény a tészta, ne ijedjetek meg tőle, jó nagy erő kell a gyúráshoz. Robotgép nem játszik, rögtön leégne tőle. Szóval gyúrjuk, gyúrjuk, gyúrjuk. Aztán ilyen lesz:


Becsomagoljuk, és berakjuk a hűtőbe pár órára, közben pihenünk egyet. Utána kivesszük, és épp hogy csak lisztezett felületen kinyújtjuk.



Összekeverjük a tölteléket: a puha vajat kikeverjük a fahéjjal, rákenjük a tésztára.








Megszórjuk a kétféle cukorral. Ne kérdezzétek, hogy miért kell kétféle.


Háromba hajtjuk.



Aztán megint kinyújtjuk, de most már kicsit más alakra.


A végét kicsit alá is hajthatjuk, ha úgy alakult.



Aztán valami alkalmas eszközzel felcsíkozzuk. A csíkokat felsodorjuk.



Az ujjunk köré csavarjuk, és vigyázunk, hogy a hosszirányú sodrás megmaradjon. Nem könnyű.



Végül a tészta végét áthajtjuk a tetején. Enélkül nincs kanelbullar.




Ismét hagyjuk kelni. Aztán 180 fokon megsütjük, sajnos az időre nem emlékszem, de viszonylag sokáig sül, nagyon vajas a tészta. Közben megfőzzük a cukormázat, és a forró sütit lekenjük vele, ettől lesz szép fényes. Meg szokták szórni jégcukorral is, de nekünk nem volt otthon.
Ilyen belülről, jó foszlósnak tűnik.


Ez meg az utolsó napról egy kis Stockholm. Nagyon szép város.



Ez meg az utolsó vacsora. Annyira jókat ettünk.


Napi cukinak meg az ünnepelt. Mert neki is volt szülinapja. Remélem, nem bánja. Ha igen, leveszem. Ilyen ügyesen elfújta.


Meg még egy kép, kicsit régebbről. Főleg Andinak. Hát ilyen cukik voltak. Most is azok, csak másként.


2018. március 1., csütörtök

Kóficka 15


Ma 15 éves. Befogadott kutyus, körülbelül másfél éves volt, amikor összekötöttük az életünket. Tésai termés, ismertük kölyökkorától. Amikor nem a falut járta, méteres láncon tartották a kis nylonból összeeszkábált kutyaólja mellett. Tudjuk, hogy 2003 karácsonya előtt már kiskutyái voltak. Nem túl hosszú ideig. Amikor hozzánk került, lett néhány személyes cucca, például kapott tőlünk szülinapot is, március elsejét, túl sokat nem tévedhettünk. És ma 15. Cukibb, mint valaha. Teljesen süket, de ez legfeljebb nekem fáj, amikor esténként elemlámpával kutatok utána az icipici kertünkben, ha már régóta nem jött be. Sosem volt izgága, de ez még fokozódott. Irtó sokat és mélyen alszik, nagyon jól áll neki. Az étvágya fantasztikus. Diétázunk, de sok finomság is belefér ebbe az étrendbe, szóval valahogy kibírjuk. Még sokat tud sétálni, főleg akkor, ha akar. Nagyobb túrákra azért mindig hozza DT a hátizsákot is. Ma ünneplünk. Volt már egy korai ebéd, lesz uzsi és még vacsi is. Főleg párolt marha(lábszár) sok finom zöldséggel, meg egy kis konfitált disznó. Este, ha négylábra áll, hasisimi, összebújás. A képen a szülinapi ajándéka. Amint megkapta, fejest ugrott bele, és azóta ott horkol. Szerintem szuper ajándékot kapott, nagyon boldog vele. Receptet most nem kaptok. Csak napi cuki van. És majd egyszer jön ez meg az, már sok fotóm van, csak időm nincs.