Ha édességre vágyom, akkor általában valami kevert sütit dobok össze, mert ennél több időt nem szívesen áldozok olyasmire, amivel nem is értek feltétlenül egyet (mi a szöszért kell nekem az én súlyommal sütit enni?). De most a kezembe került valami ezer éve itt kallódó lisztkeverék. Fogalmam sincs, hogy honnan és mikor vonszoltam haza, általában nem szoktam gluténmentes lisztkeverékeket venni és használni, mert nem vágyom sem keményítőtengerre, sem adalékanyaghegyekre. Mimen nokedli lisztkeverék. Ezt kerülgetem már ezer éve, többek között azért is, mert nem szoktam nokedlit enni. A család is ritkán kap, nem is tudom, miért, nincs vele annyira sok pancsolnivaló. És ha ők mégis, akkor már tuti nem fogok magamnak gluténmentes nokedlivel küzdeni, vagy főzök ki egy kis tésztát, vagy eszem helyette savanyúságot vagy zöldséget. Egyébként meg nyilván azért vettem meg ezer éve, mert nagyon tetszett az összetétele (sajnos nem fizetett reklám, de kapható vagyok rá megfelelő díjazás ellenében). Köles- és csicseriborsó-liszt, tápióka keményítő, stabilizátor (xantán és guar gumi). Nincs benne burgonya-, kukorica- és rizsliszt. Glutén-, tej-, tojás- és búzamentes. Most elolvastam a hátulját, és láttam, hogy sima tésztának vagy rétestésztának is ajánlják. Azt írják, hogy x gramm lisztet össze kell keverni kb. fele mennyiségű vízzel, pici sóval, és szuper, nagyon vékonyra nyújtható tésztát kapunk. Hát ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet, aki szokott gluténmentes lisztekkel dolgozni, az jól tudja, hogy az ember örül, ha egyáltalán nyújtható lesz valamennyire a tészta, nemhogy vékonyra. Szóval így.
300 g Mimen lisztet összekevertem kb. 1,5 dl vízzel, pici sóval, és láss csodát, tényleg egy kifejezetten jól kezelhető, nyújtható, nem ragadó tészta lett. Kicsi rizsliszt kellett a nyújtáshoz, de tényleg csak egy-két evőkanálnyi összesen az egész művelethez. Kb. kétharmad-egyharmad arányban elosztottam a tésztát, a nagyobbikat kinyújtottam, rétestészta vékonyságúra nem tudtam volna, de olyan vékony pitetészta vastagságra lehetett. Ezzel kibéleltem egy vegán margarinnal kikent jó nagy piteformát. Erre szórtam egy evőkanál gm zsemlemorzsát, arra meg olyan 8 dekányi darált mandulát.
2018-ban nálunk rekordtermés volt almából és körtéből, hetekig csak befőztem. A körtéből kompótot szoktam,
az almából meg szószt és reszeltet. Végtelen mennyiség lett, és még most is tele van vele a spájz, főleg az almával, a körte azért jobban kopott. Szóval nálunk mindig almás süti van. Egy üveg reszelt almát összekevertem kb. 10 dkg darált mákkal, ment hozzá egy kis fahéj, meg egy pici édesítőszer (mostanában sztívia-eritrit keveréket használok, nagy megelégedésemre). Ezt kentem rá a mandulával és morzsával megszórt tésztára. A tetejére meg kinyújtottam a maradék tésztát, szívecskéket vágtam ki belőle, és rányomkodtam a töltelékre (sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint az igazán csinos rácsozat). 200 fok, és kb. fél óra.
Szerintem isteni lett. Kicsit szíjas a tészta frissen is, de jóízű, ropogós, harapható, ez az állag általában hiányzik a gm-tésztákból. Hihetetlen önmérsékletet tanúsítva nem faltuk fel egy este, szóval csekkoltam másnap is, addigra már tényleg kemény lett, aki nem szereti a tésztát sokáig rágni, egye meg frissen. De én szeretem, szóval nekem ma is nagyon bejött.
A tetején normál porcukor van, nagyon kellett rá nekem látványilag meg az a kis édesség is. Nyilván cserélhető cukormentesre.
Napi cuki 1. Tegnap is kenyérsütés volt, az egyik már szinte tetszik. Két kenyeret sütöttem, a nagyobbik megint szétterült, a kis cipó viszont elég csinos lett. És hát isteni az íze. Meg az állaga.
Napi cuki 2. Három emelet boldogság. Déli ablak, tavaszi napsütés.
