Pár éve unokatesómnál, Évánál ettem életem legfinomabb lángosát, ő is maradék krumpli elhasználására sütötte. A kész lángosokat jól megkentük fokhagymás tejföllel, és a tűzhely mellett állva ettük a kisülés ütemében. Azóta tervezgetem, hogy én is megpróbálkozom vele, de mivel az olajban sült, emiatt mindig meghátráltam a feladattól. Mint kiderült, mostanában gyűjtöm azokat a ételrecepteket, amiben a hagyományos olajban sütést a kellemesebb sütőben sütéssel (fánk, rántott hús) lehet kiváltani, ezért nagyon megörültem Chef Viki napokban közzétett sajtos-tejfölös kenyérlángosának.
Legutóbb két hete volt itthon maradék krumplipüré, és már akkor is lángosban gondolkodtam, sőt felmerült bennem a sütőben sült lángos terve is, de kellett hozzá ez a löket, hogy kipróbáljam. Istenem, hogy miért nem írta Viki két héttel hamarabb ezt a receptet?!
Épp akkoriban beszélgettünk tesómmal arról, hogy vajon most, hogy lecsökkentette az évek óta tartó napi 12 órás munkáját rendes napi 8 órára, vajon miért jön ki jobban a fizetéséből, mint akkoriban, és arra a következtetésre (is) jutottunk, hogy nagyon sokat számít, ha az ember nem dobálja ki kilószám a kaját csak azért, mert nincs elég ideje és energiája arra figyelni, hogy a hűtőjében éppen minek jár le a szavatossági ideje, vagy épp azért, mert olyan maradék, ami már semmiképpen nem fogyhat el. Ilyen maradék lehet például a krumplipüré, ami hidegen vagy melegítve már nem olyan finom, legalábbis az én elkényeztetett gyermekem úgy már nem eszi. Akartam egy szép bejegyzést írni nektek akkor a maradékok felhasználásáról, de az abból a krumplipüréből végül is kipróbált hercegnő burgonya végül ehetetlen lett, így ez elmaradt. Pedig írhattam volna a spórolásnak arról a "vicces" esetéről, amikor ahhoz a bizonyos maradékhoz még hozzáadunk pár tojást, némi tejszínt, esetleg jó sok cukrot, vagy egyéb jó drága alapanyagot, majd hosszas energiafogyasztással elkészítjük, és csak ezután kerül a szemétbe - mint az én hercegnő bugonyám akkor. De nem találtam elég szórakoztatónak ezt a témát - legalábbis a magam számára...
Hosszas bevezető után jöjjön ennek a szuper kajának a receptje. Zsuzsi kérésére szeretném kitenni a figyelmeztető jelzést (karikát) szénhidrátfüggők részére: "Csak szülői felügyelettel, vagy saját felelősségre olvassák!"
Hozzávalók:
- 55 dkg liszt
- 20 dkg maradék krumplipüré/főtt krumpli
- 2 teáskanál cukor
- 2 mokkáskanál só
- 1/4 kocka friss élesztő
- 2,5 dl víz
- 2 evőkanál olaj
Reménykedtem benne, hogy a mostani maradék krumplipürém nem 20, hanem csak 10 deka, ezzel megúszhatom a kenyérsütést, de pont 20 deka volt, így kénytelen voltam elkészíteni a teljes receptet. Nem bántam meg.
Dagasztókarú robotgéppel összekevertem a lisztet a maradék krumplipürével, a cukorral, sóval, élesztővel, és amikor mindezek már jól elvegyültek, beleöntöttem a vizet és az olajat. Ezzel szép fényesre dagasztottam a tésztát, és 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, újra átgyúrtam, öt darabot levágtam belőle, ebből lettek a lángosok, a megmaradt tésztát kenyérnek formáztam és félretettem újra kelni. A lángosokat kinyújtottam-húzogattam, és elrendeztem a tepsin szépen egymás mellé.
A lángos tetejére valók:
- 1 deci tejföl
- fokhagyma
- reszelt sajt
- én még vettem hozzá füstölt-főtt császárszalonnát, de azt elfelejtettem rákockázni. Nem rontotta volna el!
A tejfölt kicsit megsóztam, és a reszelt fokhagymát is elkevertem benne. Ezzel megkentem a lángosokat, a tetejükre reszelt sajtot szórtam és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem. Nagyon finom lett, külön előnye - a maradék-felhasználáson kívül -, hogy vacsora után nem kellett tányérokat mosogatni, úgy ettük állva-ülve-járkálva, mint a strandon szokás.
Amíg a lángosok kisültek, a kenyér is megkelt újból, ekkor három nem túl mély vágást ejtettem rajta, és betoltam a lángosok helyére a 180 fokos sütőbe 25 percre. Talán 200-220 fokra feltekerhettem volna a sütőt, mert úgy érzem, nem elég ropogós a héja, de gyönyrű!