Már egy ideje várakozik a szekrényben egy doboz cannelloni, amit Natitól kaptam, mert ő - mint mondta - nem hajlandó a töltögetésre. Az egyszerűbben készíthető kajákat szereti. Pedig ha tudná, mennyire nem nagy ügy megtölteni ezeket a tésztarudakat... de persze én nem mondom meg neki, sőt mindenkit biztatok rá, hogy nekem adja bármelyik kajaalkatrészét, ha nincs kedve vacakolni vele.
Volt 6 db gomba a hűtőben, egy csokor újhagyma már elég régóta várta a sorsát, meg az üveg alján lötyögött egy kis paradicsomlé, és ott volt még a szerdán vásárolt zacskós tej maradéka. Adta magát, hogy valami gombás, hagymás, besamelles tésztát készítsek, és így még fel is használhattam a Natitól kapott cannellonikat.
Felforrósítottam a wokot, megdinszteltem benne az apróra vágott újhagymákat, hozzáadtam a feldarabolt gombát és együtt sütöttem őket. Fűszereztem sóval, borssal, oregánóval, aprított petrezselyemmel, majd ráöntöttem a kábé másfél deci paradicsomlét. Addig főztem, amíg jól besűrűsödött a szósz. Felkockáztam pár szelet füstölt sonkát, és ezt is a mártásba kevertem. Félretettem hűlni, mert nem tudtam, hogy még ma, vagy csak holnap fejezem-e be kaját. Ha lett volna itthon, szívesen kevertem volna a szószba még egy kis reszelt parmezánt.
Olyan 3-4 dkg vajból és 1,5 kanál lisztből, valamint kábé 5 deci tejből besamell mártást készítettem, sóztam, borsoztam, szórtam bele szerecsendiót. A kihűlt gombás-hagymás-sonkás masszát KÉZZEL beletöltögettem a cannellonikba úgy, hogy bal kezem mutatóujjával alul befogtam a nyílást, fölülről pedig töltögettem (nem tartott 5 percig se). A megtöltött rudakat a besamellel kikent tálba tettem, és amikor elfogyott az összes töltelék, a besamellt szépen rácsorgatva elosztottam a cannellonikon. Reszelt sajttal megszórtam a tetejét, és először fóliával letakarva, majd fólia nélkül sütöttem 200 fokon, amíg ilyen szép színe nem lett.
Aki mégsem akarna a töltögetéssel megpróbálkozni, annak ajánlon figyelmébe ugyanezt a tésztaételt lasagne-változatban, az ötletet én is innen merítettem.
Felforrósítottam a wokot, megdinszteltem benne az apróra vágott újhagymákat, hozzáadtam a feldarabolt gombát és együtt sütöttem őket. Fűszereztem sóval, borssal, oregánóval, aprított petrezselyemmel, majd ráöntöttem a kábé másfél deci paradicsomlét. Addig főztem, amíg jól besűrűsödött a szósz. Felkockáztam pár szelet füstölt sonkát, és ezt is a mártásba kevertem. Félretettem hűlni, mert nem tudtam, hogy még ma, vagy csak holnap fejezem-e be kaját. Ha lett volna itthon, szívesen kevertem volna a szószba még egy kis reszelt parmezánt.
Olyan 3-4 dkg vajból és 1,5 kanál lisztből, valamint kábé 5 deci tejből besamell mártást készítettem, sóztam, borsoztam, szórtam bele szerecsendiót. A kihűlt gombás-hagymás-sonkás masszát KÉZZEL beletöltögettem a cannellonikba úgy, hogy bal kezem mutatóujjával alul befogtam a nyílást, fölülről pedig töltögettem (nem tartott 5 percig se). A megtöltött rudakat a besamellel kikent tálba tettem, és amikor elfogyott az összes töltelék, a besamellt szépen rácsorgatva elosztottam a cannellonikon. Reszelt sajttal megszórtam a tetejét, és először fóliával letakarva, majd fólia nélkül sütöttem 200 fokon, amíg ilyen szép színe nem lett.
Aki mégsem akarna a töltögetéssel megpróbálkozni, annak ajánlon figyelmébe ugyanezt a tésztaételt lasagne-változatban, az ötletet én is innen merítettem.