Mákos tejbegríz pohárkérm - eperrel és tejszínhabbal

Felhívtam ma unokabátyámat, hogy boldog új évet kívánjak, és mellesleg megkérdeztem, mit csinálnak éppen. Azt mondta, receptet keresnek az interneten két hal megsütéséhez, mondta is, hogy milyen halak, de elfelejtettem. Eszembe jutott anyám mondása arra, ha szilveszterkor halat eszel: Elúszik a szerencséd! ha csirkét eszel szilveszterkor: Kikaparja a szerencséd!, ha disznót eszel: Kitúrja a szerencséd! További pozitív szilveszteri gondolatai, arra hogy mit csinálok szilveszterkor: takarítasz? dolgozol? főzöl? mosol? teregetsz? Naneeee! Egész évben ezt fogod csinálni! (Micike szólt, hogy ez nem szilveszterre, hanem január 1-jére vonatkozó népi jóslat. Sajnos ezt se sikerült megjegyezni, talán majd most.) Na, hát ezért hosszú listám volt mára, hogy mi mindent csináljak szilveszterkor, mert mindent szeretnék a továbbiakban is csinálni, mert legjobban azt utálom, ha korlátozva vagyok és nem csinálhatok valamit. Tehát mindent csináltam ma is. Főztem is, és majd jövök a receptekkel jövőre. (Csak nem tudom mikor, mert az első két hét nagyon durva lesz munkaügyileg.)

Ez a mákos tejbegríz pohárkrém viszont nem ma készült, hanem a karácsonyi bulim része lett volna. Mindenképpen pohárkrémet akartam csinálni a családomnak, mert kaptam Tomától ezeket a gyönyörű egyforma befőttesüvegeket, amikben valamelyik házhoz szállító cég küldi a desszertet. Ezek olyan jól néznek ki, és ha nem eszik meg a vendégek, akkor el is tudják benne vinni. Volt olyan gondolatom is, hogy tiramisu pohárkrém legyen, de amikor a kísérleti adagot elkészítettem, elment a kedvem tőle,  mert megint nem sikerült tökéletesre. Tejszínhabbal csináltam tojássárga helyett, és a tejszínhab már nem a barátom. 

Ez itt tesóm adagja, ő még málnát is kapott hozzá.

Meg is fogadtam, hogy veszek majd egy doboz Bilagitot, ha jól emlékszem, Anyuci mindig ebből kapott be egy-egy szemet, amikor tudta, hogy olyat fog enni, ami nem a barátja, és aztán ette boldogan. Én is ezt fogom csinálni!

Hozzávalók:

• 5 dl tej
• 5 csapott evőkanál búzadara
• csipet só
• 3 evőkanál darált mák
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál nem darált mák

A tejet feltettem melegedni beletettem a búzadarát és a sót és folyamatos kevergetéssel (kézi habverővel) főztem 5 percig, amíg besűrűsödött. A harmadik percnél beleszórtam a darált mákot és a cukrot is, majd legvégül a nem darált mákot is. Aztán még löttyintettem hozzá egy kis tejet, hogy ne sűrűsödjön be nagyon. Három pohárba/befőttesüvegbe szétosztottam. Eddig a pontig jól elkészíthető előre is.

Ezután lehet bármivel díszíteni akár tálaláskor, akár előre. Én úgy képzeltem, hogy a hideg mákos tejbegrízre teszem majd a forró epret, és arra a hideg édes tejszínhabot. De variálható sokféleképpen, mehet rá bármilyen savanykás gyümölcs, akár úgy is, hogy étkezési keményítővel összefőzve, hogy kicsit kevésbé legyen folyós. A tejszínhabba pedig mehet habfixáló. Ezek közül én egyiket se csináltam, és így is finom lett, tesóm azt mondta, nagyon ízlett neki, csinálhatok ilyet máskor is, és hogy az eper leve jól fellazította a tejbegrízt. (Előzőleg nyafogtam, hogy túlságosan megszilárdult a tejbegríz, fel lehetne habverővel verni üvegbe töltés előtt, mint a finn grízes-epres desszertet, vagy fel lehetne lazítani egy kis tejszínhabbal.) Az epret én egy kis cukorral mikróban összemelegítettem. Az eper a mélyhűtőből volt. Lehet helyette meggyet is használni.

Ilyen, amikor a mákos tejbegríz összekeveredik az eperrel és a tejszínhabbal.

És ki mit csinált szilveszterkor (amit jövőre is fog csinálni!)? Azt tudom, hogy Amy vendégségben volt tesómnál, és kapott a finomságokból!

és Remi fát ültetett Máltán:

Itt megnézhető a videó a vidám társaságról, hárman tíz fát ültettek, plusz volt egy fehér bundás cuki is.

Én pedig írtam a blogba, és gondolom már tudjátok, hogy ez mit jelent! Mindenkinek boldog új évet! Ne szomorkodjatok! 

Bálint gazda meg azt írja egy helyen, hogy  "A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban kell a finoman elmunkált talajba elvetni. Mint gyakorló gazdának, akkor volt a legjobb máktermésem, amikor egy esztendőben - szép, napos időben - szilveszterkor vetettük el a mákot."  - de szerintem ezt már beírtam valamelyik bejegyzésbe valamikor.

Gyors pácolt citrom

Több, mint egy hónapig itt volt Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyve, és ez idő alatt két hétig se enni, se főzni nem tudtam, a következő két hétben pedig egyrészt azokat az alapanyagokat kellett feldolgozni, amiket nem használtam el az ismert okok miatt, másrészt nem voltam kívánós egyáltalán, illetve de! De csak a már százszor megfőzött, kellőképpen zsíros, durva kajákat kívántam. Ilyeneket, hogy pörkölt, székelykáposzta, brassói, rántott karaj, sült baconszalonna tükörtojással vagy buggyantott tojással. Nem tudom, hogy ez mitől volt. A harmadik dolog pedig, hogy az új receptek több figyelmet igényelnek, nekem meg abból most igencsak kevés volt. Semmiféle figyelem nem ment jól, meg az álldogálás sem. Viszont sajnos a könyvet vissza kellett vinni a könyvtárba, és Anna, aki kivette nekem és cipelte a drága, szóval ő is át akarta nézni visszavitel előtt. Ezért azt csináltam, hogy az első napokban kijegyzetelt recepteket most lefotóztam, könyvtárakba rendezgettem a gépemen, hogy mindig megtaláljam, ha akarom.

Tegnap találkoztunk, és a Gaby's-ba foglaltunk helyet. Nekem a hely nem jött be, de nem akarok negatív reklámot csinálni neki, mert végül is nem rossz, csak az volt az első problémám, hogy én érkeztem legkorábban, és hívtam Évát, hogy bent vannak-e már, vagy még úton. Nem tudtam, ki foglalta a helyet, és hogy melyikük nevére van az asztal. Mondták, Annáéra, és menjek be nyugodtan, mindjárt jönnek, csak kicsit elakadtak az áradó Duna fotózásával. Bementem, kértem az asztalunkat, és nem értettek engem, mert senki nem beszélt magyarul! A pultos lány mondta, hogy nem beszél mádzsár, mást meg nem láttam, úgyhogy jól kirohantam pánikhangulatban az étteremből. Éva aztán elmondta, hogy mit kellett volna mondanom, és olyan egyszerűnek is tűnt, de borzasztóan bepánikoltam az angoltól szokás szerint. Nagyon ciki! De én csak annyit tudok, hogy we have a glass of white wine and a glass of rosé wine please (remélem, jól emlékszem), azt nem tudom elmondani angolul, hogy jó napot kívánok, foglaltunk asztalt Anna nevére 14 órára. Nyaf! Amúgy tök mindegy, hogy értettek-e vagy nem, mert nem volt asztalunk, ott rögtönöztek, hogy leültessenek minket, mert nem akartak a tök üres emeletre felengedni, mert nincs kedvük felcipelni az ételt. No comment. Ja, merthogy tök laza ez a hely, egy amerikai tulajdonosa van, ezt írták az ajánlóban.

Lényeg a lényeg, hogy találkoztunk több ok miatt, például, hogy visszaadjam a könyvet. Szerettem volna valami ottolenghis ajándékot is készíteni, és erre a gyors pácolt citromra esett a választásom. Van a könyvben egy sóban pácolt citrom recept is, de annak hetek kellettek volna, hogy kész legyen. 

A gyors pácolt citrom hozzávalói:

• ½ piros chili, apróra vágva
• 3 evőkanál citromlé
• 3 kis-közepes méretű kezeletlen vagy biocitrom, hosszában félbevágva, majd keresztben a lehető legvékonyabbra szeletelve
• 35 g kristálycukor
• ½ evőkanál durva szemű tengeri só
• 1 gerezd fokhagyma, áttörve (vagy 1 kávéskanál granulátum)
• 1 teáskanál őrölt édes paprika
• 1/4 teáskanál őrölt római kömény
• ½ teáskanál őrölt kurkuma

Egy mozsárban összepürésítettem a chilit 1 teáskanál citromlével. Azt írja O., hogy darabos pasztát szeretnénk kapni. Így sikerült nekem:

Nemtom, hogy megfelel-e, nem látom darabosnak.

Aztán ezt a pasztát át kell tenni egy nagy tálba (szintén nem tudom, hogy minek neki nagy tál, amikor nem olyan nagy adag, két kicsi üveg lett a végeredmény), és hozzá kell adni a többi hozzávalót is, és kézzel jól összekeverni (miért kézzel?). Aztán szó szerint ezt írja: dörzsöljük bele a fűszereket a citromba. Hát nem értem, a citromot vékony szeletekre kellett vágni, itt valami keveredést látok a sós pácolt citrommal, ahol tényleg beledörzsölés van. 

Kicsit kötözködős vagyok most, érzem én, de a lényeg, hogy én kanállal kevertem össze az összes mindent a viszonylag vékonyra vágott citrommal, és aztán letakarva a hűtőbe tettem éjszakára. Másnap két kicsi üvegbe töltöttem, és az egyiket feldíszítve átadtam Annának és Évának. 

Sajnos nincs fotó róla a könyvben, úgyhogy nem tudom hogy kell kinéznie, de az enyém ilyen volt. Nem sikerült elég vékonyra vágni szerintem, jó lenne valami éles kés... Plusz, csak simán elmosogattam forró vízben az üvegeket, ahogy szoktam, nem sterilizáltam, mert nem vettem észre, hogy a Sóban pácolt citromnál írja, mit kell csinálni az üveggel (feltölteni forrásban lévő vízzel és benne hagyni 1 percig). 

És akkor mire is lehet felhasználni: húshoz, halhoz, lencséhez, kuszkuszhoz. Ha az ember elkezdi hozzáadni az ételeihez, nagyon nehéz lesz róla lemondania - írják a szakácskönyvben. Ez így hűtőszekrényben 2 hétig áll el. Aztán be kell tenni a mélyhűtőbe, ha nem fogy el, de ezt csak én mondom.

Napi cuki ez a poén lesz most, amit Annától kaptam még a könyv kikölcsönzésének napjaiban:

Az angoltól velem együtt rettegőknek: A dolgok sokkal egyszerűbbek voltak errefelé, mielőtt megkapták az Ottolenghi-szakácskönyvet. Vagy valami ilyesmi.

Mi meg megnéztük tesómmal, hogyan árad a Duna, és hogyan nyomja vissza a Rákos patakot a medrében:

A visszaduzzadt Rákos patak a Váci útnál. Ott a távolban látszik egy híd, aminek a boltíve alatt szinte teljesen víz van. Ez nem így szokott lenni!

Itt van közelebbről az elárasztott boltív.

Ez a torkolat, itt ömlik a Dunába a patak. És mi is ott vagyunk, egymás mellett, ahogy szoktunk! Találjatok meg!

Az Árpád-híd északi oldalán a bringatárolók és a padok. Nyáron itt üldögéltünk, amikor odajött két kutya, az egyik egy csíkos pitbull, aki tesómmal szerelmi viszonyba keveredett (konkrétan: csókolóztak!), majd kiderült hogy származása szerint Árvácska-kutya. Elfelejtettem a nevét sajnos. 

De megtaláltam, Lea volt a neve.

Tonhalas tészta

Felgyógyulásom egyik örömteli eseménye volt, hogy főztem egy halas tésztát magamnak. Mert mi csak halasnak hívjuk, nem tonhalasnak, de tonhallal készül. Nem tudom a családfáját, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy Stahl-recept, és általam került a családba, de most nem találom sehol, se a szakácskönyvekben, se a blogban. Úgyhogy meg kellett kérdeznem a tesómat, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom miért nem szoktam gyakrabban készíteni, amikor nagyon szeretem az összes tartozékát. (Amúgy meg recept se kell hozzá, annyira egyszerű.)

Hozzávalók:

• 1 db olajos tonhalkonzerv
• egy kb. 10 cm-es póréhagyma
• paradicsomszósz ízlés szerint, nálam most üveges volt (690 gramm), és annak a fele, de tesóm fél liter paradicsomszósszal csinálja
• só, bors, bazsalikom, chilipaprika

A tonhal olajában dinszteltem a kicsire felkockázott póréhagymát, majd rátettem az aprított chilipaprikát is (lehet szárított chilit is használni). Beletettem a tonhalat is, és felöntöttem a paradicsomlével. Sóztam, borsoztam, és apróra vágott bazsalikomot tettem még bele, ez most a mélyhűtőből volt, saját termés vagy tesómé. Rotyogtattam még együtt őket pár percig.

Kifőztem a tésztát, és a főzőlevéből félretettem egy kicsit, amit a tésztával együtt a paradicsomszószhoz adtam. Tálaláskor reszeltem rá parmezánsajtot, és megszórtam egy csipet bazsalikommal. Egy kis rukola nagyon hiányzott mellé, csak annyira még nem voltam jól, hogy vásárolni menjek. Azért is készült ez a kaja, mert ehhez mindig minden van itthon.

Napi cuki Penny lesz, ahogy a vadiúj sünipárnáján fekszik:

Ebből a nézetből a legcukibb, mert annyira csodásan gömbölyű, de van róla szemből is fotó, amelyiken meg szép:

Tulajdonképpen nem is ő kapta a sünipárnát, de hát láthatjuk, hogy ez az övé. És punktum.

Julia Child-féle francia omlett

A december első két hetében átélt valamilyen betegségnek volt még egy olyan furcsa tünete is, hogy amikor lázas voltam, akkor nem láttam jól. Mintha két dioptriát romlott volna a szemem. Másoktól is hallottam ezt a láz okozta látásromlást. Emiatt nem tudtam dolgozni 2 napig, mert nem tudtam elolvasni a monitoron a betűket. Könyvet se tudtam olvasni, így aztán kerestem egy sorozatot, és azt néztem félkómásan, amikor nem aludtam. Ez pedig az HBO-n a Julia Child életéről szóló sorozat volt, már nem először nézem meg, lenyűgöz ennek az embernek életereje, vidámsága. Most még ráadásul, mivel nem tudtam enni, de nagyon éhes voltam, lenyűgözött még az omlettje is, és alig vártam a gyógyulást, hogy megcsinálhassam. A képen a második próbálkozásom látható, de még folytatni fogom a gyakorlást. 

A sorozat után megnéztem egy hosszú, majdnem 30 perces videót is tőle az omlettkészítésről, de egy csomó trükköt, amit tanít a videóban, elfelejtettem, miközben készítettem. Annyi mindenre kell figyelni!

A lényeg ez:

1. Két, maximum három tojásból készüljön egy adag.
2. A tojásokat nagy mozdulatokkal kell verni, legalább fél percig sóval és borssal. Olyan 30-40 mozdulat, amíg a fehérje és a sárgája teljesen össze nem keveredik.
3. A vajat (kb. 1 evőkanálnyit) a serpenyőben nagyon-nagyon fel kell forrósítani alacsony lángnál (kb. 2-3 percig kell forrósítani). A vaj fel fog habzani, és akkor lesz sütésre kész, amikor a hab kezd enyhülni, akkor kell beleönteni a tojást. Tehát amikor a vaj már majdnem kezd barnulni, de még nem barnult meg.
4. Néhány videóban ilyenkor villával iszonyú gyorsan elkezdi keverni a tojást a vajjal, de van, ahol csak a serpenyőt rázogatja, amíg a tojás le nem csúszik a szélére. Viszont minden esetben a nyelénél fogva felemeli a serpenyőt a tűzről úgy, hogy a nyéllel szemközti ponton még leér a tűzhelyre. Tehát megbillenti.
5. Amikor 45 fokos szögben áll a serpenyő, akkor villával legörgeti a tojást vagy rázogatja, és még egy picit süti, majd speciális mozdulattal átgörgeti egy előmelegített tányérra.
6. Megszórja petrezselyemmel. Ha ideges, mint egy alkalommal a filmben, akkor fél méterről dobja rá az aprított petrust a férje tányérjára. Isteni!

A videóban azt is elmagyarázza, hogy tapadásmentes, 20 cm átmérőjű serpenyő kell, neki amerikai, vastag alumínium* van, amit "befűszerez" az első használat előtt, és tapadásmentessé tesz sóval és olajjal, így: A vásárlás után, amikor hazaérsz a serpenyővel, azt rögtön elkezded melegíteni, és addig melegíted, míg egy kicsit túl meleg lesz a kezednek. Majd öntesz bele olajat, és így hagyod állni egy éjszakán át. Az olajat ezután ki lehet önteni belőle. És csak mielőtt elkészítenéd az omlettet, teszel bele sok sót (a serpenyőbe), felteszed a tűzre, és egy papírtörlővel bedörzsölöd. Aztán kiöntöd belőle a sót és egy másik, tiszta papírtörlővel kidörzsölöd teljesen tisztára. És csak ekkor lesz tapadásmentes és áll készen a serpenyő az omlettsütésre! Ez a sózás fogja megakadályozni, hogy leragadjon a serpenyő aljára a tojás. Persze manapság ehelyett már van teflonbevonat. De ha esetleg olyan helyzetbe kerültök, hogy nincs teflonserpenyőtök, például egy hajótörés során egy lakatlan szigeten, akkor ne felejtsétek el, amiket itt írtam. Az omlettsütő serpenyőt nem kell kimosni, de ha véletlenül ki kell mosni, akkor utána az olajozást meg kell ismételni.

*Itt a 60-as évekről van szó, amikor még az alumínium edények nem voltak halálos ellenségek, de Mazsi szerint a rozsdamentes acél a legjobb, a nagy üzemi konyhákban is azt használják. Nekünk jó lesz a teflon is, csak abban ne a villával kevergetős módszert válasszuk.

A videó végén készít egy omlettet paradicsomszósszal, tejföllel és sajttal meggrillezi a sütőben, és ropogós salátával, francia kenyérrel, valamilyen nem francia sajttal és vajjal (amit a franciák nem tesznek az asztalra, azt mondja, hanem inkább a főzéshez használnak belőle sokat, de mi teszünk az asztalra is), és traminer (?) fehérborral tálalja, ami nagyon jól illik az omletthez, mondja ő. Ti is úgy érzitek, hogy nagyon menő, hogy a reggelihez fehérbort ajánl? Imádom a nőt!

Aztán biztatásként azt mondja, hogy csak gyakorolni kell az omlettkészítést, ami nagyon szórakoztató tevékenység. Bon Appétit!

Harmadik próbálkozás 2024. januárjában:

Szerintem ez már majdnem tökéletes. Nézzétek, milyen krémes belül:

Tényleg jó szórakozás!

Napi cuki pedig megint Amy mert megnézte, hogyan árad a Duna:

A sok havazás után betört a tavasz, úgyhogy elolvadt minden hó és minden hóember, és emelkedik a vízszint a Dunán. Állítólag holnap, vagy holnapután fog tetőzni. Én is megnézem majd! 

Amy teljesen kiakadt ezen, ami érthető is, mert tegnap még hóembert csinált, ma meg csak víz van mindenhol.

Karácsony 2023 - karácsonyi reggeli

Na, hát ilyen karácsony még sosem volt. Most sok fotó lesz és kevés kaja, merthogy lebetegedtünk. Toma és tesóm kezdte november végén-december elején, és egyiküktől vagy valaki mástól elkaptam én is. Lehet, hogy a híres-neves coviddal találkoztam, mert minden olyan furcsa volt, főleg az, hogy ha megpróbáltam enni, akkor rögtön hányingerem lett, miközben folyamatosan borzasztóan éhes voltam. De enni nem tudtam. Főztem egy Kozi-féle zöldséglevest, szedtem magamnak egy tányérral, de a második vagy harmadik kanálnál már kiegyenesített háttal kellett ülnöm, olyan erős hányingerem lett. Félretettem a levest és időnként, ha arra jártam, ettem egy-két kanállal belőle, és így sikerült egy nap alatt valahogy leküzdeni. És ez napokon keresztül így ment.

Na nem részletezem, egy hét volt a lázas, nemevős rész, aztán maradt a következő hétre a köhögés és a nátha, és erre az utolsó, harmadik hétre pedig az óriási fáradtság. Jeleztem is a családnak, hogy nem biztos, hogy tudok bulit csinálni, de aztán elég erőt éreztem hozzá, és ekkor, az utolsó héten először megbetegedett Szabi (céges vacsin), aztán Mazsi is elkapta (Szabitól), és pozitív lett a covid-tesztjük, majd hamarosan Vid is összeszedett valami mást (valamelyik karácsonyi összejövetelen). Így aztán az öt fiatalból három betegen és lázasan feküdt otthon, és mi kettesben maradtunk Tomával.

Minden be volt vásárolva a 25-i nagy bulira, de azt lefújtuk. Azt találtam ki ekkor, hogy csinálok valami különleges és óriási reggelit, mire megérkezik hozzám Toma. Angol reggelin, Eggs Benedicten, Julia Child-féle francia omletten gondolkodtam, vagy csak egy kis tükörtojáson sült baconszalonnával. Végül ez a szép karácsonyi koszorú lett mindenféle felvágottakkal. (Mondjuk ide a tányér közepére lehetett volna a balzsamecetkrémmel egy dizájnos karácsonyfát rajzolni, de ezt majd legközelebb.) Ehelyett középre kitettük Tomával a Prosciuttót, két májkrémpöttyöt és Old Gouda sajtkockákat.

Frissen sütöttem hozzá angol muffint, emiatt aztán a reggeli délután 1-2 körül zajlott nagyon éhesen, de ez azért elég szokásos csúszás nálunk.

Mutatok még művészi képeket az asztalról, ezeket Toma csinálta természetesen, nem én:

Gondolom látszik, hogy készült a salátakoszorú: egy kis rukolával körberaktam a szép fehér pizzás tányéromat, ráhelyeztem itt-ott a mozarellagolyókat és a koktélparadicsomokat.

Olívaolajjal és salátaöntettel vagy balzsamecettel meglocsolhattam volna, de Toma nem akarta. Így ettük, a frissen kisült langyos zsemlékkel, és nagyon finom volt.

Tesóm pedig megfőzte a menüt, amit tervezett, és az egyetlen nembeteg gyerek (Viki) kiszállította. Náluk ilyen volt az asztal:

A piros nyíl a segédfutárra irányítja a tekintetet! Az asztalon ezek vannak:

• középen 2 szelet lazac
• balra mellette egy kis töltelék
• afölött baconbe tekert csirkemáj
• mellette sült krumpli
• Bori hagymás-majonézes krumplisalátája
• bécsi krumplisaláta
• és a családi salátánk
• és tuti, hogy volt rántott hús is, csak az nincs a képen
• és a mustáros-tejszínes szűzérme is lemaradt a képről, pedig már rég el volt készítve (és Vikinél ez nyert!)

Itt pedig Winston azt hiszi, hogy neki küldték ezt a sok finomságot:

Nálunk amúgy brassói volt az ünnepi vacsi, mert amikor betegen éheztem, mert épp nem volt hányingerem, akkor folyton finomabbnál finomabb és nehezebbnél nehezebb kajákról álmodoztam, és ezek közül a brassói volt az egyik. Akkor el is döntöttem, hogy karácsonykor ezt fogjuk enni.

Napi cuki Amy, aki büszkén úgy tesz, mintha hóembert építene. Idén olyan jó volt, még december 23-án is egész nap esett a hó, gyönyörű fehér volt a táj, mármint ami látszik belőle egy lakótelepen. Csak sajnos 24-ére minden elolvadt, mert betört a 15 fokos tavasz. De itt még lehet hóembert építeni behúzott fülekkel, bandzsítva. Imádom!

Boldog és covidmentes karácsonyt kívánok mindenkinek!

Pecsételős keksz pecsételés nélkül Réka búcsúestjén

Szabi fotózta, mert szerencsére nekem nem volt időm rá, és majd talán elmesélem, miért kerültek hozzá a sütik. 

A pecsételős keksz receptjét Rékától kaptam, aki egy blogból másolta ki magának (nem tudjuk melyikből), ahol azt írták, hogy ez egy formatartó sugar cookie Nigella Lawson: How to be a Domestic Goodess c. könyvéből. Megvan a családfa, most jöhet az én sztorim. 

Tavaly kaptam tesómtól 3D-s sütikiszúrókat, amik a dobozon lévő képeken látottakkal ellentétben egyáltalán nem akartak megállni a saját lábukon (itt megtekinthetők, ahogy néhány mégiscsak áll valamilyen varázslat folytán). Rékával szerintem akkor is sütögettünk valamit, amikor ezen nyafogtam, és mondta hogy neki van egy tuti formatartó tésztareceptje, próbáljuk meg azzal is. Ezt a tésztát szokta használni pecsételésre, de még betűket is szokott valahogy nyomdázni rá. Sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, mert elfelejtette hozni a felszerelést. Ugyanis őrületes utazási lázban égett, mert Amerikába készült 3 hónapra, és pont ma indul a gépe Ferihegyről hajnali 7.30-kor.

Ezt is Szabi fotózta, gyönyörű, ugye?

Közeledik a Karácsony, és Réka nem lesz itthon, pedig annyi tervünk volt. Az indulás időpontja bizonytalan volt, és amikor kiderült, hogy mehet, illetve mennie kell, akkor meg másfél hét volt a búcsúzásokra (Ulickaja novellái és regényei jutnak eszembe erről). Így aztán kicsit előrehoztuk a Karácsonyt, sütögetéssel, iszogatással, karácsonyi kellékekkel múlt vasárnap.

Ezt a képet én csináltam, azért van a főhelyen egy nagy üresség, és ahol vannak a finomságok, az lecsúszik a képről. Mindegy. Legalább látszik a szép új karácsonyi terítőm.

Tehát pecsételés csak jövőre lesz, mert most nem jutottak el hozzám az eszközök, úgyhogy most csak azt próbáltuk ki, hogy a 3D-s formáim megállnak-e ezzel a tésztával a lábukon. Hát nem. (Ugyanitt eladó alig használt 3D-s karácsonyi sütikiszúró 800 Ft-ért!) Sütöttünk még egy adag linzert is (a recept marcipános isler álnéven fut a blogban), hogy Rékának az indulásig legyen miből erőt gyűjteni.

Hozzávalók a pecsételős kekszhez:

• 17 dkg puha vaj
• 22 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 1 zacskó bourbon vanília
• 40 dkg liszt
• ½ teáskanál sütőpor (ne sokat, mert túlkel)
• ½ teáskanál só

A recept azt írja, hogy 40-60 darab jön ki ennyi tésztából, vastagságtól függően. A vékony keksz ropogósabb, a vastag omlós. (Mi vastagra sütöttük. De volt, amelyiket vékonyra. Nem volt szabály –szokás szerint. Rékával sosincs szabály.) Az eredeti recept azt javasolta, hogy aki pecsétel, az nagyon vékonyra nyújtsa, 2 milliméteresre, mert a belenyomdázott betűket kirúgja magából ha vastagabb a tészta.

Az összeállítás: A puha vajat robotgéppel habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojásokat és a vaníliás cukrot. Közben a lisztet kimértem és összekevertem a sütőporral és a sóval. Ezt hozzáadtam a vajas masszához. Ha nagyon ragad, lehet adni hozzá még plusz lisztet, én adtam még 2 csapott evőkanállal (egyébként a blogger is, akitől Réka másolta). Ne legyen túl kemény, puhának kell lennie, csak ne ragadjon túlzottan.

Elfeleztem a tésztát, két korongot alakítottam ki belőle, és zacskóba téve 2 órára betettem a hűtőbe (az új hűtőbe). Folpackba is lehet tenni, úgy könnyebb lapítani a korongot, de azt aztán ki kell dobni, a zacskót meg lehet szemétnek is használni. Ennyit előkészültem, mire jött Réka, hogy együtt süssük ki. Sajnos több ideje nem volt.

Lisztezett deszkán (nálam konyhapulton), a tetejét is lisztezve kinyújtottuk, kiszaggattuk, sütőpapíros tepsire átemeltük (ezen a ponton kéne pecsételni), majd 180 fokon 8-9 perc alatt megsütöttük.

Réka fotója a linzerekről. amiket otthon kellett lekvároznia szegénynek.

Sajnos sütögetés után nem sokkal már rohannia kellett Rékának, annyi dolga volt még, így aztán szomorúan elfeleztem az összes sütit, és ő vitte magával a részét egy üveg baracklekvár társaságában, hogy otthon majd véglegesítse a linzereket. Állítólag csütörtökig tartott ki.

Réka vidámkodik a mosolygós sütikkel

Napi cuki pedig Zozi, aki elkísérte Rékát a buliba, és tesóm anyukája, aki elfelejtette behúzni a pocakját:

Rékáról sajnos azért nincs fotó, mert olyan hülye vagyok, hogy mindig elfelejtek fényképezni.

Azért az marha jó lenne, ha a korosztályomba tartozó nők, a barátaim és a barátaim barátai nem Máltán, Amerikában, Grácban, Düsseldorfban vagy Skóciában lennének. Hanem itt velem.

Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással

 

És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy a sárgája ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy. 

Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit. 

A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.

Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:

• 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
• egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
• 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
• ½ dl fehérbor
• ½ csokor petrezselyem
• 1 dl tejföl
• só bors

Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
• kakukkfű
• csipet só

Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:

• 2 tojás
• 1 evőkanál 10%-os ecet
• csipet só

A tálaláshoz

• ½ csokor petrezselyem
• só, bors
• nálam egy picike szarvasgomba

Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.

Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.

Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A  gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.

Most pedig jön a tökéletes buggyantott tojás F. E. receptjéből. Az az igazság, hogy most másodszor próbálom, első alkalommal teljes kudarc volt. Ugye az van a leírásban, hogy egy merőkanálba kell ütni, és abból kell a vízbe engedni a tojásokat. Jó, de gyengébbek kedvéért le kellett volna írni, hogy ha a merőkanalat lefektetem, akkor az összes fehérje a pulton fog kikötni. Na én a gyengébbek között vagyok, ott is a leghátsó sorban, tehát majdnem az összes fehérjét kifolyattam a pultra, és ekkor még a maradék tojást betettem a forró vízbe, de persze a megadott idő alatt kemény tojás lett belőle, hiszen fele mennyiség volt így. Ez volt a múltkori alkalom. Most óvatosabb voltam, először egy kis tálkába ütöttem fel a tojást, és abból csúsztattam át a merőkanálba. (De miért nem a tálkából engedtem a forró vízbe?) Erre azért van szükség, mert a tojásfeltöréshez mindkét kézre szükség van ugye... a merőkanalat meg nincs senki, aki tartsa, hogy függőleges állásban legyen. Most jól sikerült, csak egy fél-perccel hamarabb kéne kivenni, mert nekem nem gáztűzhelyem van, hanem kerámialapos, ami még lekapcsolás után is tovább fűti a lábost egy darabig.

Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.

Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.

A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):

Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!

Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!

Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő! 

És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:

És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:

Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)

Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hullafáradtan.