Majdnem bolognai

Annánál ettünk ilyen fűszeres-darált húsos házi széles metéltet, és a gyerekek annyira falták, meg persze nekem is nagyon ízlett, hogy gyorsan megjegyeztem a receptet. De nem tökéletesen, mert paradicsomból majdnem kétszer ennyit kellett volna használni, hogy elég szaftos legyen a szósz, szépen bevonja az összes tésztaszálat. A ragu lényege különben, hogy hagymát nem kell használni csak fokhagymát (meg répát és zellert sem). Lehet a végén egy kis tejszínnel szelídíteni.

Hozzávalók (2 nagyon éhes, és 3 kevésbé éhes személynek):

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy összezúzva
- friss rozmaring, vagy ha nincs, akkor szárított, mint most nekem
- 30 dkg darált hús (marha, marha és sertés vegyesen, vagy csirke, mint most nekem)
- 0,5 liter házi paradicsomlé (inkább 8 deci, vagy még több kellett volna)

A házi szélesmetélthez:

- 2 tojás
- 20 dkg liszt

Egy serpenyőben forró olajon sütöttem a fokhagymát az apróra vágott rozmaringgal. Nem kell félni tőle, nem lesz keserű, Anna külön kiemelte, hogy jól meg kell sütni. Persze azért annyira nem, hogy megégjen, csak már jó erősen illatozzon. Figyelni kell rá. Ezután a serpenyőbe öntöttem a darált húst, és fakanállal folyamatosan széttördelve a húst is megsütöttem. Felöntöttem a paradicsomlével, kicsi vizet adtam hozzá, meg sót és csipetnyi cukrot, és együtt főztem. Sokkal több paradicsomlének kellett volna lenni, nekem kicsit túlságosan besűrűsödött, de már hígítani nem akartam.

Amíg a ragu főtt, elkészítettem a tésztát: két tojást és 20 dkg lisztet Jamie módszerével aprítógéppel morzsásra kevertem, majd kicsit kézzel is összegyúrtam. Hagytam pihenni pár percig, utána a tésztanyújtó gép legvastagabb fokozatán többször átnyomtam, minden alkalommal behajtottam a két végét egymásra. Amikor meguntam, egyre vékonyabb fokozaton kellett a tésztának átmennie, míg végül a vágófejen is. A házi tészta amúgy pillanatok alatt megfő a forró vízben, 1-2 perc elég neki.

Tálaláskor a kifőtt tésztát előmelegített tányérra szedtem, tettem a fűszeres raguból a tetejére, és megszórtam sajttal.

Sajnálom, hogy nem lett tökéletes, de így is nagyon finom volt. És nagyon-nagyon gyorsan elkészült.

Na, konzultáltam Annával és ő kb. 60-70 deka darált húshoz kb. 1,4 liter paradicsomlét adott, valamint a fokhagymás rozmaringra a paradicsomot öntötte előbb, majd ebbe tette a darált húst, ami remekül szétfőtt a sok lében, nem lett kérges, nem száradt ki a sütéstől. Legközelebb így csinálom én is!

Pulyka saltimbocca sáfrányos tésztával

Ennek az ételnek az elnevezéséből is rá lehet jönni könnyen, hogy nem az én fejemből pattant ki a recept, hanem Stahl Végre otthon! c. szakácskönyvében találtam. Igazából a sáfrányos-tejszínes szélesmetélt miatt ugrottam rá, leginkább az keltette fel az érdeklődésemet. A hústekercsekért amúgy nem vagyok oda - most se lopta bele magát teljesen a szívembe -, de legutóbb a snidlinges-paradicsomos sajtkrémmel töltött pulykamelltekercsnél olyan aranyos kommentet kaptam, Matitól, gondoltam elkészítem ezt az ételt, hátha ő is kedvet kap egy újabb kísérletre és kapunk megint valamennyi hosszabbítást a férjétől. :-)

Hozzávalók a hústekercshez:

- pár szelet pulykamell (nálunk most 6 szelet)
- ugyanannyi szelet pácolt, szeletelt, szárított sonka (vagy valami más)
- szeletenként 2-2 friss bazsalikomlevél (vagy szárított) (az eredeti receptben zsálya)
- só, bors
- 5-10 dkg vaj

Az igazság az, hogy a kiszáradt hústekercsekhez - mint már írtam - nem volt sok kedvem, ezért, hogy javítsak a helyzeten, a húst 1-2 napra fokhagymás tejben pácoltam, attól általában finom puha, porhanyós lesz. De még mielőtt a pácba kerültek volna, minden szeletet félbevágtam előbb, hogy akkorák legyenek, mint a tenyerem (az ujjaim nélkül), kicsit kiklopfoltam mindkét oldalukat, és sóztam-borsoztam is őket. Amikor főzni kezdtem, a húst kivettem a pácból, lemostam róluk a tejet, leszárítgattam, és mindegyikre helyeztem 2-2 bazsalikomlevelet, egy szelet sonkát, egy kávéskanálnyi puha vajat, feltekertem és fogpiszkálóval megtűztem, hogy sülés közben nehogy szétnyíljanak. Kívülről még egyszer megsóztam és megborsoztam mindet. Áttettem a tekercseket egy sütőpapírral bélelt sütőtálba, a tetejükre is morzsoltam egy kis vajat és 200 fokon addig sütöttem, amíg szép pirosak lettek. Ezalatt elkészítettem a tésztát.

Hozzávalók a sáfrányos tésztához:

- 2,5-3,5 dl tejszín
- 1-2 csipet sáfrány
- szélesmetélt annyi személyre, ahánynak készül a kaja
- só, bors

A tejszínt meglangyosítottam, beleszórtam a sáfrányt és félretettem, hogy kiázzon belőle a sáfrány szép színe és - állítólag különleges - íze. Lehet ezzel kezdeni az egész főzést, mert minél tovább ázik, análl jobb. A tésztát kifőztem, lecsepegtettem, és kevergetve összemelegítettem a sáfrányos tejszínnel. Tálaláskor a tányérra halmoztam egy jó adag tésztát, és szépen a tetejére helyeztem a megsült hústekercseket.

A tészta valóban nagyon finom lett, különlegesen szaftos a tejszíntől, de csak frissen. Mert igen gyorsan felszívta a szaftját, melegítve már nem volt annyira hatásos, kicsát száraz lett, amint ez a képen is jól látszik. (Ezt a képet megint később kellett készítenem, mivel az elemekkel megint gond volt.) A hústekercsre hozta a formáját, azaz kicsit kiszáradt, de azt találtam ki, ha legközelebb nekiállok ilyennek, hogy serpenyőben fogom kívül megpirítani, majd vagy itt a serpenyőben lefedve, vagy a sütőben, alufóliával letakarva fogom teljesen készre - és remélhetőleg puhára - sütni/főzni.

Nigella paradicsomos húsgombóca

Gondolom, sokan látták a napokban Nigella azon műsorát, amiben ezt a finom olaszos paradicsomos húsgombócot főzte, és gondolom, sokan kedvet is kaptak hozzá. Már egyszer megcsináltam ezt, csak nem Nigella, hanem Jamie módra. Mind a két változat finom, érdemes kipróbálni és összehasonlítani.

Hozzávalók a húsgombócokhoz:

- 25 dkg darált marhahús
- 25 dk darált sertéshús
- 2 evőkanál parmezán
- 1 tojás
- 3 evőkanál búzadara (Valószínűleg itt kenyérmorzsa (prézli) van az eredeti receptben, ahogy Timi kommentjében írja. A búzadara azt hiszem, csak elírás.)
- oregano vagy petrezselyem
- só
- bors
- reszelt fokhagyma

Én most csak féladagot csináltam, a tojást úgy felezve, hogy felvertem egy pohárban és nagyjából a felét öntöttem a darált húsra. Összekevertem a többi hozzávalóval és picike, úgy nagyobb diónyi gombócokat formáztam belőle, majd félretettem pihenni, míg elékszítettem a paradicsomszószt.

Hozzávalók a paradicsomszószhoz:

- 1-2 evőkanál olívaolaj
- 1-2 evőkanál vaj
- 1 fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 7 dl házi paradicsomlé
- 1 dl tej
- oregano, só, bors, cukor

Az olaj és a vaj keverékén 5 percig dinszteltem a felaprított hagymát és fokhagymát, megszórtam az oreganóval. Ezután ráöntöttem a paradicsomlét, kb. 2 deci vízzel higítottam, megcukroztam, borsoztam, sóztam, 10 percig főztem. Ekkor öntöttem bele a tejet, Nigella szerint selymesebbé válik tőle a paradicsomlé. Finoman belehelyeztem a húsgombócokat és szépen megfőztem. Szélesmetélttel tálaltam.

Nagyon finom lett, érdemes így is kipróbálni.

Hagymás mozzarellás tészta

A karácsonyi ünnepek után éppúgy, mint Csincsilla, általában én is megfogadom, hogy egészségesebb ételeket fogok főzni, s ezért az idei első nagybevásárlásom alkalmával rengeteg zöldséget, gyümölcsöt és sajtot vásároltam össze: padlizsánt, sárgarépát, fehérrépát, gombát, újhagymát, póréhagymát, koktélparadicsomot, kínai kelt, brokkolit, mozzarellát, márványsajtot, parmezánt, rengeteg gyümölcsöt, és még jó hosszan sorolhatnám. Egy normális családban ez a zöldségmennyiség nem okozna vészhelyzetet, de mivel nálunk csak én eszem meg a belőlük készült ételeket, ezért igen lassan tudom feldolgozni őket, azaz mára elkezdtek szépen tönkremenni, úgyhogy rohamtempóban megkezdtem a feldolgozást. A mai feladat a mozzarella és az újhagyma megmentése volt.

A receptet már jó régen kinyomtattam Stahl Judit honlapjáról, s ez egyike azon receptjeinek, ami eredetileg 3 hozzávalóból áll, de feltételezi, hogy a többi 5 hozzávaló mellesleg mindenkinek van otthon.

Hozzávalók:

- 1 csomag szélesmetélt

- 1 zacskó mozzarella sajt

- 1 csokor újhagyma

Eddig a recept, és ami még biztos mindenkinek van:

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 fej lilahagyma

- friss vagy szárított bazsalikom

Felaprítottam az összes hagymát és sózás-borsozás után egy teflonserpenyőben kevés olívaolajon megpároltam. Megszórtam szárított bazsalikommal, és abban a pillanatban, amint megéreztem az illatát, kénytelen voltam még pár szem koktélparadicsomot felnegyedelni és a bazsalikom után küldeni a serpenyőbe. A hagymákra szórtam a felkockázott mozzarellát is kicsit összemelegítettem őket. Közben kifőztem a tésztát is és miután leszűrtem azt is a serpenyőbe öntöttem és összeforgattam a hagymás-sajtos-pradicsomos raguval. Frissen nagyon finom volt, csak valahogy hiányzott belőle valami intenzívebb íz, például még több paradicsom, vagy valami erősebb ízű sajt.

Újévi fogadalmaim között van szokás szerint, hogy nemcsak egészségesebben étkezem, hanem kevesebbet iszom, kevesebbet bulizok, kevesebbet alszom és többet sportolok. Igyekszem ezeket betartani, de némelyiket (vagy mindet) nem mindig sikerül, legutóbb például amikor elmentem a Jazz Gardenbe szokásos pénteki bulinkra.

Tesóm hozott haza a buliból, és ahogy kiszálltam az autóból, odajött hozzám a hideg éjszakában egy gyönyörűséges kicsi kandúr, alig merem leírni: álló farokkal, hangosan dorombolva, igen kedves kis jószág volt. Azt hiszem az akkori érdekes lelkiállapotomnak volt köszönhető (ugye ismerjük: "szeretlekre ittam magam" - ahogyan fiam szokott jellemezni ilyenkor), hogy gondolkodás nélkül felkaptam a macskát és szorosan magamhoz ölelve érkeztem haza, Toma legnagyobb döbbenetére. Amikor letettem a szoba közepén, azonnal otthon érezte magát, és pontosan úgy viselkedett, mint annak idején Csincsillával közös gyönyörű, okos kiscicánk, Norcika: mindehol körbejárt, mindent felfalt, mindennel játszott.

Gondoltam, csak megetetem, játszunk vele egy kicsit és visszaviszem az utcára, hiszen látszott és érződött rajta, hogy van gazdája: a bundája meleg volt, a szőre tiszta, fényes, egyáltalán nem volt benne bolha és hangsúlyozom, nagyon barátságos cica volt, aki bízik az emberekben. Na szóval, megetettük, s a cica egyenesen bement Toma szobájába (ez volt Norcika kedvenc helye is), felugrott az ágyára, mosakodott, dorombolt, dagasztott, majd békésen elaludt. Látszott rajta, hogy ágyban szokott aludni. Mivel szegény kisfiamnak elfoglalták az ágyát, ő addig virrasztott, amíg a cica hajnalban fel nem ébredt, ekkor nagy egyetértésben lesétáltak az utcára. Gondolom, kicsi kandúrkánk hazament. Igen, tudom, nincs happy end, bár szerintem ő nem örült volna, ha bezárom a lakásba, és a gazdája is évekig bánkódott volna utána, mint ahogy mi is Norcikánk után még mindig.