Dutch Baby, a sütőben sült óriáspalacsinta - és a blogunk 16. szülinapja

Ma van a blogunk 16. szülinapja! Nagyon is illik hozzá ez a holland baba, mert Csincsilla első bejegyzése 2008. június 13-án (pénteken) a cseresznyés klafuti volt, ami olyan, mint egy sütőben sült palacsinta, az én elsőm pedig az eperlekvár volt. Az epres Dutch Babym pedig ennek a kettőnek a keveréke lett. És nem volt szándékos, istibizi!

És legyen egy kis statisztika is a szülinapon: van 46 követőnk, 1626 bejegyzésünk és 10827 megjegyzés, komment a bejegyzések alatt. A megtekintések száma a kezdetektől: 2.149.051 db, ma 233, tegnap 114, ebben a hónapban 2438 és a múlt hónapban 4920. Kár, hogy tavaly nem jegyzeteltem ki.

Annyira érdekelt, hogy miért pont holland baba a neve, hogy utánanéztem. Van neki wikipedia oldala is, ahol holland babapalacsintának hívják. Azt írják, hogy a jelenlegi forma az Egyesült Államokból származik, és pont az én legkedvencebb történelmi koromban, az 1900-as évek első felében jelent meg a Manca's Cafe-ban, egy családi étteremben, amely a Washington állambeli Seattle-ben volt, és amelynek tulajdonosa Victor Manca volt. Bár ezek a palacsinták a német palacsintaételből származnak, azt írják, hogy a holland baba nevet Victor Manca egyik lánya találta ki, ahol a "holland" talán a német deutsch szónak az ő elferdítése volt. Azt is írják, hogy ez a sütőben sült palacsinta nagyon hasonlít a Yorkshire pudinghoz, csak ez édes, az meg nem, és ezt egy nagy adagban sütik, míg a Yorkshire pudingot sok kicsi adagban.

Tálalható reggelire, villásreggelire, ebédre, desszertre, sőt még "brinner"-re (vacsorára való reggeli) is. A holland babapalacsintát általában azonnal tálalják, amint kiveszik a sütőből. A sima Dutch Baby mellett van egy hasonló, a Baby Apple nevű sütőben sült palacsinta is, ami a tésztába ágyazott almaszeleteket tartalmaz. Na ezt már két éve megsütöttem én is!

Régóta szemeztem már vele, de most végre elkészült és nagyon-nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 80 g liszt
• 1 kávéskanál fahéj
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 kávéskanál vaníliakivonat
• 20 g vaj

A tojásokat robotgéppel összekevertem a tejjel és a tejszínnel, hozzáadtam a vaníliát, majd végül beleszitáltam a lisztet. A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a fodros tortaformát is betettem a vajjal együtt, hogy melegedjen. Jobb lenne egy öntöttvas serpenyő, vagy bármilyen serpenyő, aminek nem műanyag a nyele, de ez sajnos nincs, úgyhogy a fodros piteformával bűvészkedtem. Amikor felmelegedett a sütő, akkor kivettem a tűzforró tortaformát, beleöntöttem a tésztát és visszatettem 18-20 percre. A cukor miatt elég gyorsan barnulni kezdett, ezért lejjebb vettem a hőfokot (190-re), és tovább sütöttem légkeveréssel. Annyira gyönyörű volt, ahogy felemelkedett a tészta sütőben!

Még a sütés elején betettem mellé a kb. 20 dkg epret, amit megszórtam egy kis barna cukorral, meg egy kis vaníliakivonattal. Valahogy sűrűbbre kellett volna sütni, de ezek mélyhűtött eprek voltak, így sok levet engedtek. Ezenkívül tálaláskor lehet a tetejére tenni őszibarackból vagy nektarinból főzött ragut, vagy bármilyen bogyós gyümölcsöt, de lehet csak olvasztott vajjal, cukorral és citrommal tálalni. Nigellánál olvastam, hogy vannak, akik szalonnával és juharsziruppal eszik - ez azért elég merész, bár Amerikában talán mindennapi. Egy kis tejszín vagy joghurt is jól állt volna neki. Meg a porcukor! Az mindenkinek jól áll.

Nagyon finom volt, a felét még frissen, egy ültő helyemben megettem. A másik felét melegítve kell ennem, szegény én... (Frissítés: melegítve is finom!)

Napi cuki - ha még nem volt elég az édesség mára - Amy lesz, aki meglátogatta szombaton az áradó Dunát, és pózolt egy farönkön. (Már megismerem, ha Szabi készíti a képeket, mert olyankor tátva marad a szám.)

Aztán belehallgatott a levegőbe, hogy mit is mond neki a víz, mit üzennek a halak:

Végül pedig megmutatta, hogy kell szépen leugrani. Hát nem véletlen, tornászcsaládból származik:

Én is voltam szombaton áradó Dunát nézni, amikor bringával mentem a Bikás parkba. Odafelé a lezárt Pesti alsó rakparton mentem, visszafelé a Budai alsón jöttem, mindkettő óriási élmény volt. A Budai rakparton ráadásul sokkal kevesebben voltak, sokkal kihaltabb volt, ezért az még jobb volt. Lehetett suhanni a kátyúk nélküli úton, miközben mellettem éppen a peremig ért a víz, néhol ki is öntött már. (Szombaton még irtó meleg volt, de tegnapra olyan hideg lett, hogy pulóvereket kellett felvennem, amikor kimozdultam, meg hosszú bringásnacit, és a lakás is lehűlt 22 fokra. Nekem ez nagyon bejön, kaptam pár nap haladékot.)

Almás palacsinta a sütőből

 

Nagyon szeretem az almás palacsintát, vagy bundás almát, vagy almás pirogot, vagy bármilyen almás édes tésztát, és régen eskü, tudtam én is csinálni, de újabban sose sikerül. Pedig sokféle receptet próbáltam már, a netről is és a zabliszt zacskójáról is, vagy Boriét, aki joghurttal keveri a reszelt almát, Olgiét, aki pirogot süt belőle, vagy Olgi anyukájáét, aki palacsintatésztába mártja azt hiszem, és forró olajban süti ki. Meg tudok őrülni a gyönyörűségtől, mikor ezek a nők átszaladnak a még meleg vagy langyos almás cuccal (vagy én érkezem jókor hozzájuk), és nagyon szeretném én is itthon előállítani, hogy bármikor ehessek. Tele van a füzetem almás palacsinta recepttel, de sajnos mind áthúzva és ilyen megjegyzésekkel, hogy „vacak”, „kuka”, „sz...r volt”, meg ilyenek. Hát ez se lett tökéletes, kicsit gumiszerű a tésztája, de ez volt az utóbbi idők legjobb saját készítésű almás palacsintája.

Ezt a mostani receptet a neten találtam, és feleztem a mennyiséget, hogy mini adag legyen ez is. Hozzávalók a tésztához:

• 2 db tojás
• 120 ml tej
• 50 ml bubis víz
• 100 g finomliszt
• csipet só

Ezekből a hozzávalókból a szokásos módon sima palacsintatésztát kell keverni. Ehhez a mennyiséghez a fodros tortaformát kivajaztam, és beleöntöttem a tésztát. (De most látom, hogy az eredeti recept szerint elő kellett volna forrósítani a tepsit, így akkor a fodros tortaforma a kivajazással nem játszik. Majd kipróbálom az előforrósított tepsivel is! Mindegy, folytatom, mert ehető lett.)

Hozzávalók a tészta tetejére:

• 2 db alma
• kicsi citromlé
• 2,5 evőkanál cukor
• fél teáskanál fahéj

Az almákat meghámoztam, felszeleteltem, és elvileg citromlével meg kellett volna locsolni, de én rögtön a tésztán szépen elrendeztem. Porcukrot használtam, azt összekevertem a fahéjjal és teaszűrővel rászitáltam az almákra egyenletesen. 240 fokon sütöttem 15 percig.

Frissítés: Tesómmal is megsütöttük, és kipróbáltuk úgy, hogy a fodros tortaformát előmelegítettük, és a forró formát óvatosan kivajaztuk. A másik változtatás, hogy kb. 3-4 evőkanál barna cukorral megszórtuk az almák tetejét, majd arra szórtuk a fahéjas porcukrot. Tökéletes lett!

Egy kis cukrozott tejszínhab is jól állt volna neki. Most, hogy nézegetem, összefut a nyál a számban, szóval tulajdonképpen elég jó lett. Nyugodtan essetek neki most azonnal. Ha elkészül, így fogtok örülni:

És így fogtok kinézni:

Gundel palacsinta

A balatonszárszói Anno Taverna étteremben ettem életem legfinomabb Gundel palacsintáját. Gondolom nincs köze ahhoz, hogy Gundel Katinka, a híres vendéglős lánya, valamint Bujtor István, Frenreisz Károly és Latinovits Zoltán édesanyja, a szomszédos település, "Balatonszemes Nagyasszonya" volt. Azért kapta ezt a nevet, mert rengeteget munkálkodott azon, hogy szemes fejlődjön, szépüljön, valamint a kulturális és társadalmi élet fejlődéséért. Munkásságát Hunyady-díjjal ismerték el. 100 évesen halt meg, a szemesi temetőben nyugszik két híres fia, Latinovits Zoltán és Bujtor István mellett.

Na de vissza a palacsintához. Nagyon szerettem volna a szárszói minőséget reprodukálni, vagy legalábbis megközelíteni. Felidéztem az ízeket, állagot és több receptből összegyúrva végül megkaptam életem első Gundel palacsintáját, ami egészen jól sikerült, de még van mit fejleszteni rajta. :)


Először is elkészítjük a tésztát. Én 3 dl-es bögrével dolgoztam.

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 1 csésze liszt
- 1 csésze tej
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- citrom reszelt héja (nálunk lecukrozva áll a hűtőben több dobozzal)
- szódavíz vagy buborékos ásványvíz

Egy edényben összekeverjük a tojást, tejet, vaníliás cukrot, citromhéjat, majd hozzáadjuk a lisztet és csomómentesre eldolgozzuk. Szódavízzel vagy ásványvízzel beállítjuk a sűrűséget, kicsit hígabb legyen mint a tejföl.

Kis ideig pihentetjük, majd kiolajozott serpenyőben egyesével megsütjük a palacsinták mindkét oldalát. Ne legyenek nagyon barnák, rövid ideig süssük csak. Ha elkészültek, tartsuk meleg helyen.

Ezután elkészítjük a diótölteléket.

Hozzávalók:
- 3 dl habtejszín
- 10 dkg cukor (nekem cukrozott volt a tejszín, ezért kevesebbet használtam)
- 25 dkg darált dió
- 4-5 evőkanál rum
- fél marék mazsola
- 1 evőkanál őrölt fahéj

A tejszínt felforraljuk a cukorral, majd apránként belekeverjük a többi hozzávalót is. Ha túl sűrű lesz, adjunk hozzá még egy kis tejszínt vagy tejet. Krémes állagú legyen.


És végül a csokoládémártás.

Hozzávalók:
- 1,5 evőkanál liszt
- 2 dl tej
- 5 dkg étcsokoládé
- 4 evőkanál keserű kakaópor
- fél dl rum
- 5 dkg vaj

A tejet felforraljuk, majd a kakaóport, lisztet, porcukrot belekeverjük, vízgőz felett felfőzzük. Az étcsokit beletördeljük, beleolvasztjuk, majd ugyanígy teszünk a vajjal. A végén rummal ízesítjük.

További hozzávalók:
- vaj
- porcukor

A palacsintákat megkenjük a diótöltelékkel, háromszög alakúra hajtogatjuk. Egy serpenyőben vajat olvasztunk és ezen mindegyik palacsinta mindkét oldalát kissé megpirítjuk. Ezután előmelegített tányérokra szedjük, fél oldalát leöntjük a csokiöntettel, másik felét megszórjuk porcukorral.

Lehet flambírozva is tálalni, ezt én elhagytam. Ilyenkor felmelegített rummal meglocsolják a palacsintát és az asztalnál meggyújtják. Látványos, de nálunk közszavazás döntött arról, hogy flambírozás nélkül is teljesen jó lesz.

Pozitív visszajelzéseket kaptam róla, így azt gondolom, érdemes foglalkoznom a témával, további finomításokat eszközölnöm rajta. A diótöltelék nagyon hamar megszilárdult, felszívta az összes tejszínt. Vagy nagyon gyorsan kell tálalnom, amíg még krémes, vagy kitalálni valamit amivel krémesebbé tehetem. Valamint a palacsinta is lehetne egy kicsit lágyabb állagú.

Pufók palacsinta (pufók) anyák napjára

Nem a legjobb kép, de ez van. Rebeka csinálta, vasárnap reggel az ébredés után rögtön odamászhattam a terített asztalhoz. Azért jó rögtön ilyen alaposan bereggelizni, mert akkor biztos nem megy el az ember szaladgálni, örül, ha utána valahogy el tud imbolyogni a kanapéig, ahol ebédig valahogy túlél.
A recept innen van. Rebeka teljes kiőrlésű lisztet használt, és tett még a tésztába darabolt és cseppesített étcsokit, nem is keveset. Ribizlilekvár ment a palacsinták közé (a narancslekvárunk, sajnos, már rég elfogyott). Én még tejszínhabot is ettem hozzá, tuti nem kellett volna. Azt hiszem, legalább dupla adag készült, mert mindnyájan felhőkarcolót kaptunk (5-6-7? db), és még maradt ezen felül is. Tényleg nagyon finom volt:)


És volt mosogató fiúgyermek, és virág is:)

Napi cukinak meg jöjjön néhány Rebeka képeiből.

Először is a mostanában erősen elhanyagolt Zsuzsi.

Meg néhány egyéb, de azért csinos állat:

Csúsztatott palacsinta

Ha már gyertyát gyújtunk, mindig kell valami kis nasi, legalábbis nekem, ez ment a harmadikhoz. (Na, hát ilyesmik miatt nem jutok el a karácsonyi sütikhez:)) Régi történet, mármint ez a palacsinta, még talán a Horváth Ilonában olvastam róla először, de elég ritkán csinálom, nem is tudom, miért. Valamelyik vacsoracsatában (amit annyira szívesen néznék, ha akkor lenne, amikor meg is tudom nézni, meg ha éppen érdekelnek a szereplők, mindig is annyira, de annyira érdekelt, hogy ki mit főz és hogyan, szerintem ezért is kezdtem el gasztroblogokat olvasni, persze sokszor fogalmam sincs, hogy ki az a híres ember, aki főz, és sokszor unalmas, de néha meg nagyon izgi - például az Ágnes Vanilla teljesen elbűvölt -, mindenesetre a kereskedelmi tévékben nekem ez az egyik legnézhetőbb műsor, még a benne lévő reklámblokk is nagyon gusztusosan a közepén helyezkedik el, szóval békésen és kényelmesen kikerülhető, addig meg lehet etetni az állatokat, pl.), szóval valamelyik vacsoracsatában csinált valaki ilyet, sajnos, arra már nem emlékszem, hogy ki, meg a csinálós részt már nem is láttam, csak a tervezetet hallottam, és megtelepedett a fejemben a gondolat. Ez már a második, 3:4 a családi eredmény, szóval 75%-os az elfogadottsága, ez nálunk nem rossz. És nekem ízlik, és nálam a fakanál. Általában.
Látom közben, hogy másoknak is bejön, Mónika is ezt főzött a Torkos Kuckóban, kicsit más recept alapján, én sajnos, nem tehetek bele diót, akkor már csak 2:4 lenne a CSEM (családi elfogadottsági mutató).

Hozzávalók egy igazán nagy adaghoz:
- 6 tojás
- 6 púpos evőkanál liszt
- 2+8  evőkanál vaníliás porcukor
- csipet só
- 3-4 dl tej (sajnos, nem mértem, lehet, hogy kicsit több, lehet, hogy kevesebb)
- némi vaj a sütéshez

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjékből kemény habot verünk. A sárgájákat habosra keverjük 2 evőkanál cukorral, sóval, hozzákeverjük a lisztet és a tejet, sűrű palacsintatészta-állagot kell kapnunk. Utána óvatosan beleforgatjuk a habot, és kész is van a massza.
Nagy palacsintasütőt kikenek pici vajjal, felforrósítom, beleteszek olyan másfél merőkanálnyi masszát (elég sűrű, habos, nem terül könnyen), ropogósra sütöm az egyik oldalát, és átcsúsztatom (!!!) nagy tányérra, felül legyen a sületlen fele. Jöhet a következő, addig megszórom a kisültet egy szűk kanálnyi porcukorral. Stb. A legfelsőt úgy teszem rá, hogy a sült fele nézzen felfelé. Ebből az adagból 8-10 db palacsinta lesz, szóval nagyon haladós. Ha készen van, tortaszerűen szeleteljük, házi baracklekvárral (ha még találunk a kamrában) tálaljuk, langyosan a legfinomabb.
Nagyon gyorsan készen van, mivel vajon sütöm, nem büdösíti össze az egész lakást az égett olaj szaga.

Hortobágyi palacsinta

Ma nagyon érdekes szakácskönyveket nézegettem, az egyiben csak magyaros ételek receptjei voltak, ebből írtam ki magamnak néhányat. A hortobágyi palacsintára már azóta készülök, amióta szuper palacsintasütő serpenyőmet kaptam Marcsitól, sőt receptet is mondott nekem hozzá, ami pont így szólt, mégis ma döbbentem rá, amikor abban a bizonyos szakácskönyvben a fotót láttam róla, hogy igen, ezt szeretnék enni! Mindig tele vagyok tervekkel, amik aztán a nagy rohanásban - huss - kimennek a fejemből, s kell nekem egy-két nyugalmas, könyvlapozgatós óra, hogy ismét bevillanjanak. Most nem hagyom elfelejtődni őket: felírtam.

A hortobágyi palacsintát egy finom paprikás csirke elkészítésével kell kezdeni: két darab csontos csirkemellet feldaraboltam, három közepes fej hagymát megdinszteltem, megszórtam piros paprikával, rádobtam egy felkockázott paradicosmot és egy szintén felaprított paprikát. Erre mentek a húsdarabok (csontostól, bőröstől, mert az kell a pörköltnek!), sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel és hagytam másfél-két órát csendesen rotyogni. (Ez volt természtesen a sziesztám ideje is.)

Még soha nem sikerült ilyen finomra a csirkepörkölt! Amikor elkészült, kiszedtem az omlósra főtt csirkedarabokat egy tálba, és a visszamaradt szaftot kábé 2 deci tejfölből és egy evőkanál lisztből készült habarással besűrítettem. Ezután átszűrtem, sőt a szűrőn át is passzíroztam (egy fából készült mozsártörővel).

A kihűlt húsokat kicsontoztam, egy részét apró darabokra vágtam. Hozzákevertem egy pár kanál szaftot és jól kenhető masszává kevertem. (A maradék nagyobb húsdarabokat visszatettem a maradék szaftba, mert Toma már előre tudatta velem, hogy a hortobágyi palacsintát nem szereti, pedig tudtommal még nem is evett ilyet. Egyszóval neki paprikás csirke lett a vacsi.)

B verzió: Fel lehet használni a maradék csirke- vagy sertéspörköltet is, ugyanígy apróra vágva a pörköltben főtt húst.

A 12 db-os palacsinta hozzávalói:

- 2 tojás

- 16 dkg liszt

- 2 dl tej

- 1 dl szódavíz

- só

A fenti hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és a palacsintákat kisütöttem. Érdekes, hogy nekem nem 12, hanem csak 6 db lett belőle. Viszont jó vastagok lettek, én így szeretem. Ja és nem tudok vékonyat sütni.

Amikor a palacsinták is elkészültek és a töltelék is csak arra várt, hogy folytassam a munkát vele, akkor a palacsinták hozzám közelebb eső felére tettem 2 evőkanál tölteléket, behajtottam a két szélét és szépen feltekertem. Sütőtálba tettem és kicsit összemelegítettem a sütőben. A palacsinták alá és a tetejére is csepegtettem egy kis szaftot, de ezt kihagyhattam volna, bőven elég tálaláskor meglocsolni vele.

Jó lett volna egy jó nagy adag szafttal nyakon önteni az elkészült palacsintát, de mit tegyek, ha azt meg kellett hagynom a paprikás csirkéhez? Legközelebb, ha rutinosabb leszek, sokkal többet fogok előállítani, bár így is nagyon finomra sikerült ez a vacsorám.

Azt vettem észre, hogy van úgy, hogy ha gondjaim vannak, vagy szomorú vagyok, akkor képtelen vagyok főzni és enni, aztán meg van úgy, hogy a lehető legbonyolultabb kajával foglalom el magam a konyhában, amit aztán persze nem tudok megenni. Tegnap az első, míg ma a második verzió lépett életbe, ezzel a kajával ugyanis jó sok órát el lehet bíbelődni a konyhában. Cserébe nagyon finom lett, és remélem, a családom segít elfogyasztani!

Sütőtökös rakott palacsinta

A receptet egy régebbi Népszabadság tévéújság mellékletében találtam és a mai napra tartogattam, amikor is Mazsi nálam alszik. Mazsi a másik felem - mint tudjuk - sok dologban hasonlítunk, ezek közül az egyik pont a főzés és a konyhai kísérletezés szeretete. Tudtam, hogy érdekelni fogja ez az újdonság, holott úgy tudtuk, se ő, se én nem szeretjük a sütőtököt. Vagy mégis? Ennek a narancssárga töknek, amit vettem, nyersen isteni dinnyeillata és dinnyeíze volt, és ha ez - hozzáértők szerint - teljesen rendben van, akkor az azt jelenti, hogy mégis csak szeretjük a sütőtököt (is).

A másik nyomós okom arra, hogy palacsintás recepteket tegyek félre az volt, hogy sürgősen szerettem volna kipróbálni a szülinapomra Marcsitól kapott hiper-szuper palacsintasütőmet. Annyira jól vizsgázott, hogy már látom magam előtt, ahogy haracolok érte a tesómmal...

Toma persze azt kérte, hogy neki ne tegyünk bele sütőtököt, sőt mogyorót se, hanem egyszerű csokis palacsintát kér, abból is bőven elég neki egy darab. Ezt simán megoldottuk úgy, hogy amikor összekevertük a palacsintatésztát, de még nem tettük bele a reszelt sütőtököt, félretettük egy deci tésztát és ebből készült az ő adagja.

Hozzávalók:

- 200 g sütőtök (azt hiszem ezt elrontottuk, mert 10 deka sikerült, pedig istibizi volt itthon 80 deka!)

- 200 g sima lsizt

- 1 zacskó vaníliás cukor

- 3 dl tej

- 1,5 dl szénsvas ásványvíz

- 2 db tojás

- csipetnyi só

A töltelékhez:

- 100 g mogyoró

- 3 ek barna nádcukor

- 50 g keserű csokoládé (nálunk beficcent egy egész 10 dekás tábla csoki, és nem volt sok!)

A sütőtököt lereszeltük, a mogyorót aprítógépben ledaráltuk és összekevertük nádcukorral. A tojást alaposan elkevertük a csipet sóval és a vaníliás cukorral, majd felváltva hozzáadtuk a lisztet és a tejet. Amikor sikerült szép simára keverni, felöntöttük a szénsavas vízzel és beleöntöttük a reszelt sütőtököt. A gyönyörűséges és profi vadiúj palacsintasütő serpenyőmet felforrósítottuk, kiolajoztuk és megsütöttük a mintegy 5 db palacsintát.

Minden kisütött palacsintát megszórtunk 1 evőkanál cukros mogyoróval és aprítógéppel apróra darált étcsokival, majd gyönyörködtünk benne, ahogy ráolvadt. A legutolsó palacsintát megszórtuk a csokival, ezután a mogyoróval és azonnal rájöttünk, hogy az eredeti recept melletti fényképen lévő palacsintatorta magassága nem egyezik a mienkkel.

Ekkor szépen négyfelé vágtuk a mi tornyunkat, aztán az egyik negyedet a másik negyed tetejére tettük, felíszítettük és mindjárt hasonlítani kezdett a mintához. Tehát ajánlon, ne essetek kétségbe, ha nem jön ki ilyen magas építmény a tésztamennyiségből, mert nem is jöhet! De megoldható! :-)

Végül is nekünk kívánatosabb volt az öt régetből álló, kicsit laposabb rész, úgyhogy azt kóstoltuk meg. Nagyon finom volt, de van még mit tökéletesíteni. Valami kis savanyú (pl. lekvár) ellensúlyozás csak tökéletesebbé tette volna.

Gyümölcsös palacsintatorony

A zöldbableves után ez a csúsztatott palacsinta volt a második fogás a szüleimnél. Nem tudom, milyen lehetett frissen, mi már kihűlt állapotában ettük, de még így is olyan laktató volt, hogy én csak egy vékony szeletet tudtam leküzdeni.

Ha jól tudom, apu és Mazsolino készítette közösen. Volt néhány hiányosság a recepthez képest és mivel apu életében először sütött ilyenfajta palacsintát, az első pár darab nem sikerült nagyon jól, de ezt természetesen elnéztük neki. :) Első olvasásra nem tűnik túl egyszerűnek a recept.
Az összhatás: nem könnyű, de annál finomabb, különleges ízű desszert.

Hozzávalók a töltelékhez:
700 g vegyes bogyós gyümölcs (málna, ribizli, szeder, áfonya),
100 g áfonyaöntet /-dzsem,
2 ek. étkezési keményítő,
100 g hámozott és darált mandula,
100 g porcukor + a szóráshoz

A töltelékhez a gyümölcsöket megtisztítjuk, 100 g-ot félreteszünk a díszítéshez. Az áfonyaöntetet /-dzsemet lábaskába öntjük, felforraljuk 1 dl vízzel, beleszórjuk a gyümölcsöket, 2-3 percig főzzük. A keményítőt elkeverjük további 1 dl vízben, a gyümölcshöz adjuk, sűrűsödésig forraljuk (1 perc), hagyjuk langyosra kihűlni. A mandulát összekeverjük a porcukorral.

Hozzávalók a csúsztatott palacsintához:
2,5 dl tej,
2,5 dl tejszín,
1 citrom reszelt héja,
8 tojás,
100 g lágy vaj / margarin + a sütéshez,
80 g porcukor,
200 g rétes-/fogós liszt,
1 csipet só,
5 tasak vaníliás cukor ( 50 g)

A palacsintához a tejet és a tejszínt összeöntjük. A tojásokat kettéválasztjuk. A vajat/margarint habosra keverjük a porcukorral, egyenként beledolgozzuk a tojássárgákat, hozzáadjuk a citrom reszelt héját, végül a tejszínes tejjel váltakozva beleszórjuk a lisztet, és csomómentesre keverjük. Lefedjük, 15 percet pihentetjük. A tojásfehérjéket 1 csipet sóval kemény, majd az apránként beleszórt vaníliás cukorral tömör habbá verjük, és több részletben beleforgatjuk a palacsintamasszába.

Mindent – egy hőálló, lapos tálat is – a kezünk ügyébe készítünk. Mogyorónyi vajjal/margarinnal felforrósítunk egy 20-22 cm átmérőjű teflonserpenyőt, aztán visszakapcsolunk takarékra (könnyen megég a palacsintában lévő cukor).

A serpenyőbe öntünk-forgatunk 1,5 kis merőkanál masszát, és addig sütjük, amíg az alja aranysárgára pirul, a teteje azonban rezgős marad (2,5-3 perc). Tortalapáttal fellazítjuk a palacsinta szegélyét, kissé megrázzuk, majd óvatosan a tálra csúsztatjuk úgy, hogy rezgős oldal legyen felül.

Amíg a következő palacsinta sül, az előző tetejét megszórjuk 1-1,5 ek. cukros mandulával, és elsimítunk rajta 2 nagyobb evőkanál gyümölcskrémet – amíg a hozzávalók el nem fogynak (10-12 darab lesz belőle). Az utolsó palacsintát sült oldalával felfelé borítjuk a torony tetejére, és nem szórjuk-kenjük meg semmivel.

Tálalás előtt a palacsintatortát 180 ºC-os sütőben átforrósítjuk (15-18 perc). Tetejét megszórjuk porcukorral, közepére halmozzuk a félretett gyümölcsöt.

Tata és Marcsi közös túrós palacsintája

Hát jó, közkívánatra felteszem Tata palacsintáját és Marcsi túrótöltelékét. A túrótöltelék már szerepelt egyszer, csak nem önálló részként, hanem valahol eldugva, de mivel annyira finom megérdemel egy külön fejezetet!

Kezdjük is mindjárt tesóm palacsintareceptjével, ami (szerintem) 70 személyre szól: 3 tojás, 1/2 kiló liszt, 1 liter tej, só, cukor, kristályvíz. Tetszőleges sorrendben összekeverjük, Tefal palacsintasütő serpenyőben kisütjük. Na most ez a Tefal nem sznobságból van kiemelve, hanem mert pár évvel ezelőtt azt ígérte nekem a családom, hogy ha úgy látják, hogy megérdemlem (azaz sokat használnám), én is kaphatok Tefal sütőt. Eddig még nem látták úgy... pedig szoktam sütni ... egy évben egyszer, akkor sem fogy el! (Nem bírom a felháborodós bejegyzéseket, ezért kéretik mellőzni!!!)

(Szerényen itt szeretném zárójelben közölni az én 12 darabos palacsintareceptem (12 személyre), amit Anyucitól tanultam: 2 tojás, 10 dkg sima liszt, 10 dkg rétes liszt, 3 evőkanál olaj, 2 dl tej, 1 dl víz. Iszonyúan szar minőségű hullámos aljú palacsintasütővel, villanytűzhelyen uszkve 1 óra a kisütése. Tesóm leheletvékony, csipkefinomságú palacsintáival szemben ez azért egy eléggé vastag, de azért finom palacsintafajta.)

És akkor Marcsi világhírű túrótölteléke. Jól látszik a képen is, mennyire krémes és hogy Marcsi nagyon szereti (a) Mazsolát, meg én is. :-)

Túrókrém: 0,5 kg túrót krumplinyomón áttörök, elkeverem egy nagy doboz tejföllel, 8-9 zacskó vaniliás cukorral, egy vaníliarudat belekapargatok és egy fél zacskó mazsolát hozzáteszek. Az egészet elektromos habverővel 1-es fokozaton átdolgozom.

Ezt az isteni csokiöntetet, amivel a palacsintát díszítettem, szintén Marcsitól kaptam. Ennek az a története, hogy éppen visszaértem tesómmal a piacról (munkaidőben), amikor megszólalt a mobilom, és Marcsi volt az. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem a piacon "kapott el", hanem már az irodaajtóban, mint tudjuk fééééélelmetes főnök, már írtam róla többször. Mindegy, nekem jól esett, hogy ha munkaügyben keres, akkor "láthatja" (mobilon keresztül), hogy az állomáshelyemen vagyok.

Azt mondta, ha tudok, legyek szíves lemenni a ház elé, taxival arra kanyarodik, és ad nekem valamit, nem akarja egész nap cipelni tárgyalásról tárgyalásra. Iratokra gondoltam, vagy laptopra, vagy bármire, de arra nem, hogy begördül a taxi, kinyújt rajta két flakon Lindt csokiöntetet, mondván épp most vett magának, hát vett nekem is meg tesómnak is egyet. Annyira örültem neki és most is annyira örültem, hogy végre a palacsintán kipróbálhattam és megkóstolhattam, fantasztikusan finom! Köszönjük!

(Mint már említettem régebben is, nincs munkaerőfelvétel!!!:-))

Vacsora Marcsinál

Még a múlt héten ígértem hogy megmutatom, mit főzött nekünk Marcsi, amikor meghívott magához vacsorázni. A bulit eredetileg Mazsi kitűnő érettségijének megünneplésére rendezte, de pont az ünnepelt elutazott Görögországba (a fényképezőgépemmel). Nem baj, így is megünnepeltük Mazsit rendesen!

Fantasztikus jó hangulatú vendégség volt, nagyon el voltunk kényeztetve. A menü: zsírjában sült libamáj, paradicsommal, paprikával, lilahagymával, rozskenyérrel, hagymás kenyérrel; Bolognai spagetti, amit Marcsi Milánói makaróninak nevezett :-); és legalább ötféle palacsinta, köztük egy különleges túrótöltelékkel. Finom borok, jó poénok, mi kell még? Kár, hogy a végén annyira szédültem (nem, nem a bortól!), hogy haza kellett indulnunk. De ez már hajnali kettőkor volt, talán illett is elindulni...

Nem tudom, miért nem csináltam jobb képet a libamájról, de hát telefonnal kellett dolgoznom, tudjuk miért... A gyönyörű terítést is szebben kellett volna megörökítenem!

Olyan finom volt, hogy annyit ettem belőle, hogy másnap estig nem tudtam enni.

A receptet elkértem Marcsitól, így csinálja ő:

A libamáj legfontosabb része a megvétel, csak a Nagycsarnokban a libásnál választom. Fontos, hogy szép ütésmentes (foltmentes legyen). Ha veszek 1 kg májat, ugyanannyi kg háj kell mellé. A hájat kb. 4-5 cm-es darabokra vágom és kisütöm a zsírt. Amíg sül, a májat beáztatom tokaji aszús vízbe (Fantasztikus, nem?). Amikor kisült a háj, a töpörtyűt kiszedegetem és hagyom langyosra hűlni. (Sajnos a töpörtyűt eldugta Marcsi, és csak a végén adta elő, de lehet, hogy nem baj, mert így is halálos adag volt az előétel!) Amikor ez elérkezett, óvatosan beleteszem a lecsöpögtetett májat, s ha nem lepné el a zsír, felöntöm egy kis langyos vízzel. Fontos hogy ellepje, nehogy megkeményedjen. Teszek mellé 4-5 gerezd fokhagymát, két vöröshagymát félbe vágva. Kb. 40 percig fedő alatt sütöm úgy, hogy éppen rotyogjon.

Amikor kihűlt egy kis zsírt mindig kiszedek mélytányérba, így kényelmesebb enni - a többit 1 napra fedő alatt hűtőbe teszem és szépen megdermed. Már csak egy kis lilahagyma, paprika, paradicsom és friss kenyér kell a fogyasztáshoz.

No meg finom vörösbor...

Lehet, hogy egyszer majd kipróbálom ezzel a módszerrel, mert nekem még soha nem sikerült finom zsírjában sült májat készítenem. Se csirkemájat, se kacsamájat. Próbáljam esetleg libamájjal? :-)

A második fogás a Milánói makaróni álnéven futó Bolognai spagetti volt. Ennek nem adjuk meg a receptjét, mert mindenki másképp csinálja, és úgy szereti leginkább, ahogyan ő készíti. Képet viszont tudok mutatni róla:

S következett a híres nevezetes Marcsi-féle túróval töltött palacsinta. Volt persze még többféle: lekváros, kakaós, csokis, nem is tudom hányféle finomság. Kár, hogy a palacsintahegyet nem fényképeztem le, de legalább ötvenet sütött Marcsi nekünk.

A túrótöltelék így készül:

Túrókrém: 0,5 kg túrót krumplinyomón áttörök, elkeverem egy nagy doboz tejföllel, 8-9 zacskó vaniliás cukorral, egy vaníliarudat belekapargatok és egy fél zacskó mazsolát hozzáteszek. Az egészet elektromos habverővel 1-es fokozaton átdolgozom.

Tényleg nagyon finom, krémes volt! Így nézett ki az én túrós palacsintám:

Ez az én tányérom:

Na ebből legalább hármat megettem a 20 szelet libamájas kenyér után...

Az elmaradhatatlan borocska...

Marcsi meg akart ölni minket. Szép halál! Köszi :-)))