Ftira - a máltai kenyér (1. próbálkozás)

Nem találtam sehol igazi receptet, csak egy videót egy ausztrál faszitól. A videó alatt van egy hozzávalók listája, ezt vettem alapul, de első próbálkozásra nem 800 gramm lisztből csináltam, hanem 250 grammból. A videó kommentjei között viszont találtam egyet, ahol a formázásra kérdeznek rá, ugyanis ez az ausztrál fickó egy hengert formáz a tésztából és új hajlítja össze karikává, a komment szerint pedig az eredeti máltai ftira tésztáját hengergetik, gömbölyítik, lapítják és középen kilyukasztják. Ezt a kilyukasztós módszert választottam. 

Az eredeti recept szerint hozzávalók:

• 800 g liszt
• 200 g biga - erre azt mutatta egy másik videóban, mintha kovász lenne, de azt írja, hogy az előző tésztából kell félretenni egy adagot a következő kenyérhez. Én csináltam egy kenyérlisztes kovászt
• 22 g só
• 7 g instant élesztő
• 800 ml víz

Hozzávalók nálam:

• 250 g kenyérliszt
• 250 g víz
• 50 g kovász
• 5,5 g só
• körömnyi méretű élesztő (nem instant) - elfelejtettem mérni sajnos

Negyedelni akartam a hozzávalókat, de látom, hogy a 800 grammnak a negyede nem 250 gramm. Szörnyű, hogy már az osztás se megy...

Szóval előző nap bekevertem a kovászt, kb. 50 gramm kovász + 50 gramm víz + 50 gramm kenyérliszt volt az arány. Másnapra elég jó állapotba került:

A hozzávalókat egy tálba mértem és kanállal összekevertem. Jó nokedlitészta sűrűségű volt:

Olajat nem írnak, de én azért kicsit beolajoztam a tálat és a tésztát, és egy spatulát is, hogy könnyebb legyen hajtogatni, és kb. félóránként meghajtogattam a tésztát. A harmadiknál már elég jól nézett ki. 

Első hajtogatás után:

Harmadik hajtogatás után:

Ekkor már jó késő este lett, letakarva betettem a hűtőbe. Másnap reggel:

Kiborítottam egy lisztezett deszkára és 3 egyenlő részre osztottam (kb. 190 grammos darabokra). Kicsit formázgattam, hengergettem, de elég nehéz volt, mert lágy a tészta. Abban a fent említett kommentben van egy máltai videó, ott kicsit pizzatésztább állagú a tészta, szépen tudják hengergetni. Szóval valahogy formázgattam, és kilyukasztottam őket, de folyton össze akartak nőni:

Aztán a sütőt előmelegítettem 250 fokra, egy tepsi vizet tettem az aljába, és így gőzösítettem a sütőt. A ftirákat lespricceltem vízzel és betoltam 15 percre. Majd 220 fokra vettem a hőfokot és újabb 10 percig sütöttem.

Amikor megsültek, kicsit megspricceltem őket és bent hagytam a kikapcsolt sütőben 5 percig. Ettől picit felpuhult a héjuk, úgyhogy ezt a lépést ki kell hagyni legközelebb.

Gyorsan felvágtam, és megkóstoltam. Hát, még van hová fejlődni...

Az igazi máltai szendvicset ezután megkenik valamilyen paradicsomszószal, megszórják tonhallal,  szardíniával, kapribogyóval és olajbogyóval, friss paradicsommal és hagymával vagy sült hagymával beterítik. Saláta is kerül bele és nagyszemű bab (nem az a szójabab, amit már mutattam).

De mehet bele bármi, tépett hús (pulled pork), majonéz, jégsaláta, vagy parázson sütött filézett csirkecomb.

Napi cuki pedig egy máltai kakas a Kiabi (áruház) parkolójában, akivel tegnap találkozott Micike:

Máltán bármikor bármi bárhol felbukkanhat. Főleg cicák, de gyakran kakasok is. Meg gyíkok. Meg hordótestű bárányok.

Hát nem megmondtam? 

A világ legegyszerűbb kenyere

Egy időben mindig otthon sütöttem a kenyeret, aztán amióta nem eszem glutént, eléggé hanyagolom. Nem feltétlenül önzésből, hanem állandó és masszív időhiány okán. Magamnak muszáj megsüssem, mert készen még nem találkoztam olyannal, amelyik igazán tetszett volna. (Úgy nagyjából ezt sütöm, persze már rengeteget változtattam rajta az idők során, majd egyszer erről is írok egy regényt.) Így aztán sajnos már sem időm, sem energiám a családtagjaimnak is sütögetni. Persze azért az is hozzátartozik a történethez, hogy most már azért sok helyen kapni ehető búzalisztes kenyeret. Igaz, hogy aranyáron, szóval legalább 1000 Ft/kg, de legalább van. És igazából nem fogy nálunk sok kenyér, nem ezért fogunk tönkremenni. De most nagyon szerettem volna friss és tényleg finom kenyeret adni az előételként szereplő sajtokhoz és olívaolajhoz. Általában ciabattát szoktam sütni, de most gyakorlatilag nulla időm volt a kenyérgyártásra. Tehát elővettem a régi jó dagasztás nélküli kenyeret, pár éve iszonyú nagy divat volt. Összekevertem a hozzávalókat (három és fél perc), aztán békén hagytam egy darabig. Másnap minden fakszni nélkül megsütöttem. És nagyon jó lett, ráadásul tökéletes volt a tunkoláshoz. Pénteken készült, hétfőn még abszolút ehető volt. Látszik a képen is, hogy kifejezetten súlyos kenyér, és ez jól áll neki.

Hozzávalók:
1 kg búza finomliszt
1 evőkanál só
1/8 kocka friss élesztő (nem több!)
1 evőkanál méz
langyos víz

Egy jó nagy tálban összekevertem az alapanyagokat annyi langyos vízzel, hogy sűrű tésztát kapjak, sehol ne legyenek benne száraz részek. Zacskót húztam a tetejébe, és hagytam állni a konyhapulton majdnem egy teljes napot. Felforrósítottam a sütőt 250 fokra, betoltam üresen egy szép nagy öntöttvas edényt is (tudom, hogy mások ezt jénaival szokták, de én nem merem). Amikor már tűzforró volt minden, kivettem az edényt, beleterítettem egy sütőpapírt, és a nagy tálból átborítottam az időközben elfolyósodott tésztát. Tehát nem gyúrtam át, nem formáztam, nem kelesztettem újra, semmit, csak borítottam. És már vissza is raktam a a sütőbe (itt azért vigyázni kell, mert a 250 fokos öntöttvasedényhez nem célszerű csupasz kézzel hozzáérni). Aztán addig sütöttem, amíg meg nem sült. Mivel ez egy elég nedves tészta, jó barnára meg kell sütni. Időigénye tíz perc alatt van mosogatással, szóval egy ilyenre még időnként kapható leszek.

Tortilla

És ismét eljött a vasárnap. Nem tudom, másoknál hogy van ez, de az annyira várt hétvége nálam egy pillanat alatt repül el mindig úgy, hogy közben semmire nincs időm. És most is itt van, reggel felkeltem, végiggondoltam, miket is kéne megcsinálnom. Ez a vasárnap pont egy olyan volt, amire sok nemszeretem dolgot halasztottam tegnapról, a múlt hétről, a múlthét előtti hétről, az azelőttiről, a múlt hónapról, tavalyról és így tovább. És sok kipróbálásra szánt recept is várakozott a konyhában, így hát kiválasztottam a legbonyolultabbakat, így úszva meg a varrást, portörlést, ásást és az irat-, valamint ruhaselejtezést. Marha jó, nyomasztanak tovább a feladatok...


Tudom, hogy van már a blogon tortilla mindkét blogszerzőtársamtól is, így például itt van Csincsilla Quesadilla receptje sok-sok érdekes linkkel, és Bea házilag készített sütöporos tortillája, de nekem most mégis a Praktikák sok gyerekhez blog tortilláján akadt meg a szemem. Eldöntöttem hát, hogy nekiállok ilyet sütni, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy életemben még csak egyszer ettem tortillát, amikor meglátogattam fiamat a Burger Kingben. Ebből is látható, hogy nem vagyok egy tortillaszakértő, s úgy érzem, van mit finomítanom a dolgokon. Viszont megtanultam, hogy a férfiaknak igenis jól áll a konyhai tevékenység, ha nem a fiamról írnék, aki ezerrel pörgött a konyhában a palacsintasütővel és a gyros-sütő serpenyővel, hát azt mondanám szexi lesz tőle.



Na de lássuk, hogyan is készítettem. Természetesen kettőnknek csak féladagot vettem, de így is 7 vagy 8 db tortillánk lett.

Hozzávalók:

- 17 dkg sima liszt
- 10 dkg rétesliszt (hiányában 5 dkg sima liszt, 5 dkg búzadara - nálam)
- 7 dkg kukoricaliszt
- 1,7 dl víz
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 dkg só (ezt elfelejtettem felezni, de nem is volt baj!)

A hozzávalókat robotgépem dagasztókarjával megdagasztottam, majd a tésztát folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe. Amíg a tészta pihent, elkészítettem töltelékeket. A gyrost előző nap bepácoltam, és házi joghurttal is készültem már előzőleg. Mivel túl hígra sikerült most a joghurt, tejfölt adagoltam hozzá, hogy ne legyen annyira folyékony.

Készítettem valami tzatziki-félét: 1 gerezd fokhagymát egy evőkanálnyi olívaolajjal elkevertem, adtam hozzá fél pohárnyi joghurtot és 1 pohárnyi sűrű tejfölt. 1 kígyóuborkát lereszeltem, kinyomkodtam, és hozzákevertem a joghurtos tejfölhöz. Sóztam és már tálaltam is.

Az erkélyen nevelt snidlinget leszüreteltem, ollóval felaprítottam. Egy kicsi tálban összekevertem olívaolajat joghurttal, tejföllel, sóval, majd hozzáadtam az apróra vágott snidlinget. Jól elkevertem, végül a tetejét megszórtam csilipehellyel és kaporral.

Az apró koktélparadicsomokat megmostam, felnyolcadoltam és egy tálba szórtam. Meglocsoltam finom extra szűz olívaolajjal, tetejére morzsoltam egy adag fetasajtot, megszórtam szárított petrezselyemmel és kész. Ja, és egy fél fej felaprított lilahagymát is kevertem hozzá - míg el nem felejtem.

Amikor mindezzel elkészültem, a tortillatésztát elővettem a hűtőből, 8 grammos golyóbisokra szedtem, és lisztezett pulton, a tésztát alul-fölül lisztezve, minden golyóbist hajszálvékonyra nyújtottam. Amíg én egyenként kinyújtottam a 8 grammos gombócokat, a fiam forró, olajozatlan palacsintasütőben szép sorban megsütötte őket. Egyik oldalának 2, míg a másiknak 1 perc kell, bár nem mértük az időt, mert láttam, hogy egy profi kezében van a serpenyő. Arra ügyeltünk, hogy minden tortilla után papírtörlővel alaposan kitöröljük az edényből a megégett lisztet. A kisült tortillalapokat a fenti hozzávalókkal megtöltöttük és jól megettünk 3 db-ot belőle. Este a maradék lapokat 200 fokon meggrilleztem, és ezeket a ropogós chipseket tunkoltuk bele a finom mártogatókba.

Mindig szombatra jutnak a jó kis programok, ha egyáltalán jut hétvégre valami jó is a kötelező elemek mellett. Most is volt egy szuper teleklátogatás Budaörsön Évával és Annával, és ugyanott egy lájtos kirándulás a Farkas-hegyen. A képen Anna látható az erdei úton keresztben kidőlt fával, és kezében a gyűjdődobozával, amiben most épp egy ezerlábú (vagy vaspondró?) próbálja megtanítani nekünk a 6-os számot, vagy a g-betűt. Estére szalonnasütést terveztünk, de végül a hideg és a szemerkélő eső miatt ezt elhalasztottuk egy másik alkalomra.

Foszlós perec

A napokban többször szembejött velem az a gondolat, hogy ha már állatokat eszünk és ezáltal kénytelenek vagyunk megölni néhányukat, tiszteljük meg annyival, hogy minden porcikájukat megesszük. Nekem ezt most százszázalékosan sikerült betartanom.



Volt ugyebár az a kacsa húsvétkor (meg egy plusz kacsafarhát). Mint említettem, a kacsa néhány részéből levest főztem, nagyobb részéből kacsapecsenye készült, a hájból töpörtyü és finom kacsazsír. (A csontok pedig Zokninál fognak kikötni, ha Segebaga tesókám végre rászánja magát, hogy elviszi neki a munkahelyi mélyhűtőből!) Régóta nem főzök már zsírral, a gyomrunk és az ízlelőbimbóink el is szoktak tőle sajnos, és gondolkodtam rajta, mi legyen a sorsa az illatos kacsasírnak? Ekkor találtam rá Ízbolygónál erre a perecreceptre. Éljen, kacsazsír kell bele!

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 3 dl tej

- 1 teáskanál cukor (a tejbe)

- 25 g élesztő

- 1 evőkanál cukor

- 1 evőkanál só

- bő 2 evőkanál olvasztott kacsazsír

- 1 felvert tojás a kenéshez

A langyos cukros tejbe morzsoltam az élesztőt és amíg vártam, hogy felfusson, hogy hasznosan töltsem a várakozóidőt, a lisztet elkevertem az evőkanálnyi cukorral és az evőkanálnyi sóval. A kacsazsírt megolvasztottam, és a felfutott élesztővel együtt a liszthez adtam. Géppel nagyon alaposan megdagasztottam, letakartam, meleg helyen duplájára kelesztettem.

Amikor megkelt, kézzel még átgyúrtam, majd 16 egyforma részre vágtam a bucit. (Először feleztem, majd a feleket is feleztem, míg végül 16 darab 55 grammos golyócskát kaptam.) A részekből 1 centi átmérőjű és kábé 45 centi hosszú gilisztákat sodortam, végül perecet formáztam belőlük. Felvert tojással megkentem és 200 fokon 15 perc alatt szép pirosra sütöttem. (Na az ilyen recepteket szeretem nagyon, mert tényleg 200 fok és tényleg 15 perc kellett ahhoz, hogy jól megsüljön és szép piros legyen a perec. Nem kellett nézegetni, aggódni, tűpróbázni, csak annyi volt a dolgom, hogy beállítsam a hőfokot és a sütőórát, végül kivenni a kész pereceket.)

A kisülés után meg lehetne kenni sóval is. Az eredeti recept úgy írja, hogy "ez 2 ek lisztből, fél ek sóból és annyi vízből áll, hogy palacsintatészta állagú masszát kapjunk. Ha bőven megkentük a tetejét, még visszamegy 5 percre a már kikapcsolt, de még forró sütőbe." Nagyon sok dolgom volt, ezért én most nem vacakoltam a sózással.

Isteni finom perecek lettek, biztos, hogy megsütöm Kisnánára a barátaimnak! Ha nem is "kiállt", de kiált egy pohár finom hideg rozéért :-)), amit persze, hogy tudtam prezentálni, mert hoztam haza magamnak Villányból egy szép nagy üveggel.

Császárzsemle

Folytatva Andi és Csincsilla kelt tésztás-péksütis bejegyzéseit, én is szeretném megmutatni legújabb büszkeségemet, a császárzsemlét. Amire egy-két hete még nem is voltam olyan nagyon büszke, mert az első adag nem sikerült túlzottan. Legalábbis nem így, mint a második:


A receptet Judittól kaptam, aki az egyik partner cégnél ügyfélreferensünk. Jó ideje ismertük már egymást, de csak telefonon és e-mailen keresztül és néhány hete eszébe jutott, hogy mi lenne, ha átjönne hozzánk a céghez hogy személyesen is megismerkedjünk? Természetesen nagyon örültem ötletének és ebből a hivatalos találkozásból született a császárzsemle receptje. Ugyanis az üzleten kívül még mindenféléről beszélgettünk, amíg nálunk volt, többek között a házi készítésű péksütikről is. Igaz, én nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, hiszen kenyeret, péksüteményt nem szoktam készíteni, de azt hiszem, most fordulat állt be az életemben. :)

Judit nagyon kedves volt, néhány napon belül el is küldte a császárzsemle és a tejes kifli receptjét (én pedig cserébe neki a blogunk elérhetőségét :) ), és neki is álltam a sütésnek.

"Hozzávalók 14-16 darabhoz:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 1,5 dl tej, 1,5 dl víz
- 2 dkg puha vaj
- 2 kávéskanál só
- 1 evőkanál méz

A tejet és a vizet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a mézet és az élesztőt. A sót a liszttel elkeverjük, és az élesztős keverékkel tésztává gyúrjuk. Hozzácsipkedjük a puha vajat, és jól eldolgozzuk.
Langyos helyen jó fél óra alatt megkelesztjük, majd átgyúrjuk, és ismét kelesztjük 15-20 percig.

Deszkára borítva hosszú rudat formálunk belőle, és egyenlő (kb 5 dekás) darabokra vágjuk. A deszkára nyomva tenyerünkkel gömbölyítjük. Megkenjük tojással, szezámmagot szórunk rá (nekem a múltkor nem volt otthon csak zabpehely, azt szórtam rá), és két ellentétes irányban bevagdossuk a tetejét.

Ismét kelesztjük 15-20 percig, majd 170 fokos, gőzös sütőben aranybarnára sütjük."

A gőzös sütő kifejezést először nem nagyon értettem, de aztán eszembe jutott, hogy Bee-nél láttam, hogy amikor kenyeret süt, beállít a sütő aljába egy vízzel teli edényt, hogy a forró sütőben gőz keletkezzen.

A többszöri kelesztés Kriszti kolléganőmmel szemben engem nem ijesztett meg, hiszen a köztes időt nagyon jól ki tudom használni egyéb elfoglaltságaimra (pl. takarítás vagy a blog írása :) ).

Az első adag zsemle nem lett szép. Különböző nagyságúak lettek és a tetejét sem sikerült normálisan bevágnom, sütés után nem látszott rajta az a jellegzetes kereszt alakú vágás. Inkább egy hamburgerpuffancsra hasonlított. Juditnak mondtam is, hogy szívesen felteszem a blogra, de rá sem fog ismerni.

Én nem szórtam meg a tetejét semmivel. Viszont az íze és az állaga, az a nagyon puha, lágy tészta meggyőzött arról, hogy érdemes még egy próbát tennem.

Na és persze Bee, aki pont itt volt amikor elkészültem vele és azt mondta, olyan finom, hogy nem lehet abbahagyni. És Imi, aki kb. 3 naposan kóstolta meg a zsömlét és még úgy is nagyon jónak találta.

A második sütésre egy héttel később került sor és fogalmam sincs mit csináltam másképpen, de ez már pont olyan lett mint amire számítottam. El is fogyott az utolsó darabig! Langyosan, vajjal és házi lekvárral a legfinomabb.

A gyönyörű képekért köszönet Dávidnak, aki Bee-vel együtt itt volt a második adag elkészültekor és nálunk próbálta ki újonnan vásárolt Canon EOS40D típusú fényképezőgépét. :)

A képek alapján úgy gondolom látszik, hogy gyakorlott kézbe került a gép, hiszen Dávid egy esküvői fotós-videós csapat tagja.

A tulipánjaim is egészen máshogy néznek ki Dávid és az EOS40D szemével:

Boldog nyuszinapokat és további jó pihenést kívánok mindenkinek!

Sajtos kifli, gyorskovásszal

Kerülgetem, kerülgetem, de most már tényleg neki kéne állni az igazi vajas leveles tésztának. Meg kell találnom a tuti receptet, rászánni egy napot, és hajrá. Addig is mindenféle élesztős-vajas tésztával játszom, de jól tudom, hogy ez nem az igazi:)
Gyorskovászt mostanában kezdtem használni, nagyon ajánlom minden rendezetlen életű rohanós sütőnek. Gyors, olcsó, egyszerű. Amikor úgy gondolom, hogy valamikor (a valami az minimum 12 órával több a jelennél) valami kelt tésztát sütök, akkor összedobom ezt a gyorskovászt. Tényleg 2 perc. Egy tálban összekeverek egy csésze (2,5 dl) kenyérlisztet, ugyanennyi langyos vizet, egy teáskanál cukrot és egy nyolcad-egy negyed kocka friss élesztőt (tehát 0,6-1,2 grammot). Elég híg, tejfölszerű masszát kapok. Minél tovább békén hagyom a kovászt, annál kevesebb élesztőt teszek bele. Aztán ráhúzok egy zacskót, és gondosan elhelyezem a konyha valamelyik sarkában (szóval nem a hűtőben). Legalább 12 órát hagyjuk állni. Akkor már szépen bugyborékol, és kellemes kovászillata van. 36 óránál többet még nem állt nálam, de addig biztosan működik a módszer. Ha nem használnám el a következő egy-két napban, akkor átköltöztetném a hűtőbe, egyébként, és felhasználás előtt szobahőmérsékleten kis liszttel feltámasztanám, de hát ez már egy másik történet lenne.

Hozzávalók:
- egy adag gyorskovász
- 2 csésze (2,5 dl/csésze) kenyérliszt
- egy teáskanál só
- kb. fél-háromnegyed csésze langyos víz
- 25 dkg szobahőmérsékletű vaj
- olyan 15 dkg kemény sajt

A kovászt, a lisztet, a sót és a langyos vizet beleöntöttem a dagasztógépbe, és szép fényes, lágy tésztát dagasztottam. Először kevesebb vizet érdemes hozzá tenni, és figyelni, hogy alakul, úgy adagolni még hozzá, ha szükséges. Az üstben hagytam a duplájára kelni.
Enyhén lisztezett deszkára borítottam, alaposan átgyúrtam, jó nagyra (gyúrótáblaméret) kinyújtottam. Megkentem a szobahőmérsékletű, puha vajjal. Összehajtogattam, letakartam, és hagytam pihenni és kelni egy negyed órát. Akkor megint kinyújtottam, összehajtogattam. Ezt még egyszer megismételtem.
Negyed óra múlva kinyújtottam nagy téglalappá, azt elfeleztem, és szép, hosszúkás egyenlő oldalú háromszögeket vágtam belőle (még kézzel is jól meghúzogattam, hogy tényleg hosszúkás legyen, mert akkor lehet majd sokszor tekerni, kb. 8-10 cm volt az alap, és 25 cm a magasság). Összesen 17 darab lett.
A sajtból kis rudakat vágtam, ezeket a háromszög rövid oldalára fektettem, és szépen feltekertem a kifliket. Sütőpapíros tepsikre sorakoztattam őket, és letakarva hagytam még kelni (mivel a tésztához a kovászon kívül nem tettem élesztőt, csak lassan keltek meg).
Sütés előtt felvert tojással lekentem őket, és kis reszelt sajttal megszórtam. Nagyon forró sütőben kezdtem el sütni, 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 190 fokra, és pirosra sütöttem őket. Érdemes figyelni, nehogy megégjen a sajt a tetején.
Nagyon finomak lettek, kicsit hasonlítottak a Lipóti pékség croissantjaihoz, ropogós is, puha is, nem kellett belőle lefagyasztani egy darabot sem.

A szép képet Imi csinálta.

Luca-napi sütemény

Még elkészül Luca-napra, ha ma vagy holnap elkezded (a két előtésztát egy nappal hamarabb meg kell csinálni, szóval röptében nem megy, előre el kell tervezni). Különlegessége, hogy csak teljes kiőrlésű liszt van benne, és mégis puha, finom, foszlós, és persze nagyon jóízű.
Többször is megsütöttem már, elronthatatlan, mindig nagyon finom lett. Fantasztikus a recept. Kicsit macerásnak tűnik, hogy többször is van vele néhány perces tennivaló, de tényleg nem sok idő, összességében. Nagyon könnyű a tésztával dolgozni, annyira jó az állaga, gyerekek is befoghatók a tekergetésre:) (A legtöbb kelt tésztával nehezebb bánni.)
A leírást itt találod.

Aludttejes kifli

Mostanában tele vagyunk romlott tejjel. Ha tehetjük, akkor a bocimobilból szoktunk igazi tehéntejet venni (tejivó családtagjaim szerint sokkal finomabb, mint a bolti dobozos testvérei), rögtön felforraljuk, gyorsan lehűtjük, és már megy is a hűtőbe. Mégis, mostanában három-négy nap után már megsavanyodik, pedig nyáron, a legnagyobb kánikulában egy hétig is simán elállt. Szerintetek mért???
De azért annyira nem sírok, mert ha savanyúságot észlelünk, akkor egyszerűen átöntöm a tejet egy (több) szélesebb szájú üvegbe, és elöl hagyom egy fél napig a konyhapulton, hogy ha már elkezdte, akkor fejezze is be, és finom aludttej lesz belőle. Szóval még a joghurtgyártásnál is jóval egyszerűbb az aludttejgyártás. Aztán megint mehet vissza a hűtőbe. Finom csak úgy magában kanalazva is, de ekkora mennyiség már nem fogy el, valamibe el kellett hát használni. Egyik feléből epres panna cottát csináltam, az is nagyon finom lett, persze mért is lett volna rossz. A másik feléből meg lett ez a kifi. Eddig is előfordult, hogy tettem némi aludttejet a kelt tésztákhoz, de ebbe már nagyon sokat tettem:) Tulajdonképpen a császárzsömle tésztája, csak már annyira átalakítottam, hogy szegény édesanyja sem ismerne rá.

Hozzávalók:
- 700 gramm kenyérliszt
- 125 gramm öregtészta (receptje szintén a császárzsömlénél)
- 425 ml aludttej
- 2 evőkanál méz
- 1 kávéskanál só
- egy negyed kocka friss élesztő (5/4 dkg)

Mindent beleborítottam a kenyérsütőgép üstjébe, és a géppel kidagasztattam a tésztát. Az aludttejet nem mertem meglangyosítani, szóval olyan hidegen tettem bele, ahogy kivettem a hűtőből. Érdemes néha ránézni, és vagy egy kis lisztet, vagy egy kis langyos vizet adni hozzá, ha szükséges.
Nagyon szép, fényes tészta lesz belőle. Hagytam a duplájára kelni. Lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam, két cipóra osztottam. Az egyik cipót kinyújtottam olyan 30-35 cm átmérőjű körré, nyolc körcikké vágtam, és kiflikké tekertem. A másik cipóból lett négy virslis tekercs meg négy zsömle. Ez utóbbiak már nem érték meg a másnapot, szóval csak a kiflit tudtam lefényképezni. Letakarva hagytam kelni egy jódarabig, megint kb. a duplájára kell keleszteni. Sütés előtt lekentem a tetejüket langyos sós vízzel. 220 fokra előmelegített sütőben sütöttem, 5 perc múlva levettem 200 fokra a hőmérsékletet. Vigyázni kell, nagyon gyorsan megsül!
Ez még a császárzsömlénél is finomabb tészta, pillekönnyű, de mégsem az a rémes bolti lufi, vékony, ropogós héj, és kifejezetten érezni az aludttej ízét is, tényleg remek.

Mákos tönkölyzsemle

Megint zsemlesütő nap volt, továbbra is dagasztás nélküli zsemlében utazom, már szerepelt párszor a blogban, itt és itt. Nem bírjuk megunni, minden nap ez a reggeli. Az eltelt hónapok (évek??) alatt tovább finomítottam a receptet. Egyszerre négy adagot szoktam csinálni, egyrészt kevesebbnek nálunk nem nagyon érdemes nekiállni, másrészt így a négy helyett csak egyszer kell felfűteni a sütőt, és csak egyszer kell a gyúródeszkát elmosni:) Amikor elkészül, és teljesen kihűl, lefagyasztom, és onnan vesszük mindig elő (mindenféle kenyérrel ezt csinálom, soha nem is dobunk ki kenyeret). Ha nagyon kell sietni, akkor mikróban vagy sütőben fel lehet olvasztani, de kb. 15-20 perc alatt szépen felenged magától is. Friss és finom, pont olyan, mint amikor bekerült a fagyasztóba.



Tehát:
- 1 kg B80-as kenyérliszt (130 Ft)
- 1 kg teljes kiőrlésű tönkönyliszt (400 Ft)
- fél kocka friss élesztő (25 gramm) (20 Ft)
- 4 evőkanál cukor
- 4 kávéskanál só
- 250 gramm mák egészben, nem darálva (300 Ft)
- 250 gramm lenmag (300 Ft)
- kb. 2 liter langyos víz

Korán reggel két nagy tálban, arányosan összekeverem a hozzávalókat (egyben nem fér el!). Langyos vizet öntök hozzá, és fakanállal kicsit összekeverem, hogy mindenhol nedves legyen, de ne legyen túl híg (a nokedlitésztánál jóval sűrűbbnek kell lennie). Lisztje válogatja, mennyi víz kell hozzá, kb. 9–10 dl megy bele tálanként. Sűrű, nem folyós tésztát kell kapni. Nem kell kavargatni sokáig, épp hogy csak kb. egynemű legyen. Aztán ráhúzok egy-egy nagy nylonzacskót a tálakra, és áttranszportálom őket a lakás egy meleg, és napsütötte helyére, és elrobogok dolgozni.
Kb. 12 órát hagyom állni a tésztát magában, ha reggel fél hatkor összekevertem, akkor délután hat körül, munka után már folytathatom is a zsemlegyártást. Az eljárás a szokásos, régebben leírt, erősen lisztezett deszka, átpüfölés, 100 grammos adagok, stb. A legegyszerűbb, kerek zsemle jött be a legjobban, ebből a legkönnyebb tízórait gyártani, és ezt a leggyorsabb csinálni is. Sütőpapíros tepsikre pakolom őket, egy gázptepsire 9 fér el. A fenti négy adagból a múltkor 49 darab lett, ennyi tepsim persze nincs, szóval egy részét csak tepsiméretű sütőpapírokra pakolom, tele lesz vele az egész konyha. Mindegyiket gondosan betakarom néhány, erre a célra használatos abrosszal, és megvárom, amíg kb. a duplájára kelnek, ez is hőmérsékletfüggő, de minimum másfél óra.
Kb. egy és negyed óra elteltével beizzítom a sütőt, nekem 275 fok a maximum, na, ez kell. Kettesével, légkeveréssel sütöm a tepsiket, illetve hát a zsemléket:). Ez a nagyon magas hőmérséklet nagyon szépen felhúzza a tésztát (kelés közben általában rémesen ellapulnak), szép gömbölyű zsemléink lesznek. Aztán egy 5-10 perc múlva visszaveszem olyan 210 fokra a hőmérsékletet, és addig sütöm, amíg szépen meg nem pirulnak. Ez a fajta tészta könnyen nyers marad, szóval inkább egy picit barnábbra, mint fehérebbre. Aztán kiveszem a tepsiket, és megint visszatekerem a maximumra a sütőt, és megvárom, amíg felmelegszik, úgy tolom be a következő adagot. Stb. És rácson hagyom hűlni másnap reggelig a zsemléket, akkor mennek a fagyasztóba. Már akiből nem lesz aznapi szendvics.
Akkor most jön a matek része. Az alapanyagok ára 1150 Ft volt (legalábbis valami ilyesmi), volt még az a kis cukor és só, szóval legyen 1200 Ft. Meg van még az energia ára, fogalmam sincs, mennyit használhat egy villanysütő két óra alatt (kb. ennyi idő kell ekkora mennyiséghez). Áram nélkül ezek szerint 25 forint egy zsemle, mondjuk árammal 40. Szerintem nem rossz ár. Meg volt reggel fél óra, meg este mondjuk másfél. És persze otthon kell lenni, amíg sül.

És úgy tűnik, vége van a nyárnak (hűvös szelek járnak), valahogy túl kell élni ezeket a napokat is. Végül is, egy jó kis déli ablak előtt még bírhatós:)

Császárzsömle

A recept innen van (ha nem ismernéd a blogot, nézd meg, érdemes! ). Meg egyébként is, rég tervezem, hogy ha egyszer majd valami nem teljes kiőrlésű zsemlét/kenyeret sütök, akkor kipróbálom az öregtésztás változatot, nagyon sok jót olvastam már róla (főleg E.Margit oldalán).
Érdemes volt próbálkozni, különlegesen finom péksütemény lett. Nagyon könnyű, a héja vékony és épp egy annyira ropogós, amennyire kívánja az ember egy friss zsömlénél, és a belsejének is fantasztikus az állaga (kár, hogy nem csináltam róla fényképet, majd legközelebb pótolom). És persze finom is, tökéletes tízóraizsemle mindazok számára, akik nem eszik meg a mákos-lenmagos barnazsömlét.
Íme a recept (icipici változtatásokkal az eredetihez képest), ami, hogy az élet kicsit bonyolultabb legyen, eredetileg Limara receptje:
Hozzávalók
- 50 dkg B80-as kenyérliszt (én a Metroban szoktam venni 5 kilós kiszerelésben)
- 2 evőkanál tejföl
- 1 púpos teáskanál só
- 4 evőkanál olaj
- 1 evőkanál cukor
- 12,5 gramm élesztő (egy negyed kocka friss) - (utólag javítva - csincsilla)
- 20 dkg öregtészta (ez mostanában inkább 35-40 dkg - utólag javítva - csincsilla)
- 1,5 dl zsíros tej
- 1 dl víz

Öregtészta (szintén Limara receptje alapján)
- 50 dkg kenyérliszt
- 3 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 dkg élesztő.

Először az öregtésztát kell megcsinálni, a kenyérsütőgéppel megdagasztattam a tésztát, hagytam alaposan megkelni, aztán alaposan átpofozgattam, és egy műanyag dobozban elraktam a hűtőbe. Remélem, sokáig eláll, hiszen alkalmanként csak kisebb adagot használok el belőle.
Másnap az összes hozzávalót szintén belepakoltam a kenyérsütőgépbe (az olaj kivételével, azt csak akkor szoktam beletenni, ha már szépen összeállt a tészta), a folyadékot figyelni kell, lisztje válogatja, hogy elég-e a fenti mennyiség. Nagyon kellemes, könnyen kezelhető tésztát kapunk.
Hagytam a duplájára kelni, aztán alaposan átgyúrtam, és formáztam. Yasmine oldalán fényképes útmutató található:) Annyi különséggel, hogy én a tésztarudakat úgy csinálom, hogy a tésztát kinyújtom a megfelelő méretű, vastag téglalappá, és pizzavágóval felvágom csíkokra (nekem ez sokkal gyorsabb, mint a gombóckák rúddá való karcsúsítgatása - ez sem saját találmány, persze, valahol láttam, de hogy hol???). És ha fontos, akkor ezeket a csíkokat kicsit meghömbörgetem még, hogy rudakat kapjak. De itt még erre sem volt szükség, a második kelés során úgyis eltűnik a különbség.
Nekem 16 darab lett ebből az adagból. Sütőpapíros tepsin, letakarva megint a duplájára kelesztettem, és forró, 200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra sütöttem.