Zserbógombóc

Zserbót akartam sütni húsvétra, csak hogy gyakoroljam és idén karácsonyra sokkal jobban sikerüljön mint a tavalyi. Aztán végül tényleg zserbót csináltam, csak kicsit másfajtát...
Történt ugyanis, hogy anyukám megmutatta legújabb szerzeményét, a Vidék Íze magazin - aminek nagy rajongója - áprilisi számát, amiben 2 oldalnyi zserbó-variációkat láthattunk. Imi és Mazsi szinte egyszerre csaptak le a zserbógombócra, úgyhogy el volt döntve milyen sütivel készülök az ünnepre. Egyébként az újságban tényleg nagyon mutatós volt ez a süti, egyből gondoltam is rá, hogy nekem biztos nem sikerül úgy. Szerencsére nem így lett


Hozzávalók:
- 15 dkg aszalt sárgabarack
- 2-3 evőkanál rum
- 15 dkg pirított, darált dió
- 2 evőkanál baracklekvár
- 2-3 evőkanál darált keksz
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál porcukor
- 20 dkg étcsokoládé bevonó
- 2 evőkanál olaj
- 25 dkg leveles tészta

Én rögtön mindenből a dupláját vettem, ismerve a családomat.
Első lépés: fedarabolni az aszalt sárgabarackokat egészen kicsire. Ezt a feladatot Imi vállalta magára. Egy sütőtál aljára kiterítettem a darabkákat és meglocsoltam a rummal. 3-4 órát állt, ez alatt szépen magába szívta a rumot.

Átöntöttem egy keverőtálba, hozzáadtam a diót, a lekvárt, a darált kekszet, a vaníliás és a porcukrot. Megjegyezném, hogy a diót valószínűleg darálás előtt kellett volna megpirítani ami elmaradt, így pirítás nélküli dió került a sütibe.
Tehát az egészet összegyúrtam egy nagy adag masszává. Mivel nekem elég híg baracklekvárom van, kellett a 3 kanál - vagyis esetemben a 6 kanál - darált keksz, hogy ne legyen túl ragacsos a keverék.
Dió nagyságú gombócokat formáltam belőle - 37 db lett - és egy órára betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Ezután a tortabevonó csokit kis kockákra tördeltem, hozzáadtam az olajat és vízgőz felett sűrűn kevergetve felolvasztottam.  A gombócokat egyesével a csokiba mártottam, megforgattam, majd villával kiemeltem egy sütőpapírral bélelet sütőlapra.
Gyanús volt nekem, hogy a 40 dkg csoki sok lesz, ezért megkockáztattam és először csak 30 dkg-t olvasztottam fel. Még az is sok lett, a 37 gombóchoz elég lett volna 20-25 dkg.

Miután a csoki megszilárdult a gombócokon, a szobahőmérsékleten felolvasztott mirelit leveles tésztát kettévágtam. Az egyik felét lisztezett gyúródeszkán nagyon vékony téglalappá nyújtottam és 16 nagyjából egyforma négyzetté vágtam. A leeső darabokat félretettem.
A négyzetek közepébe 1-1 csokis golyót helyeztem...

..... és a tészta csücskeit felhúztam a golyók tetejére és megcsavartam, kis batyukat formáztam belőlük.
A 16 batyut sütőpapírral bélelt tepsire emeltem, majd a leveles tészta másik felét is kinyújtottam és az egészet megismételtem. Így 32 golyó volt bebugyolálva. A tészta leeső részeit összegyúrtam, kinyújtottam és nagy nehezen kivágtam még 5 négyzetet belőle, amibe a maradék 5 golyót csomagoltam. Némelyiknek elég szűkös lett a ruhája. :)
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult (kb. 15 perc). Isteni volt, ahogy az olvadó csoki illata keveredett a dióéval.
Viszont amilyen szépen néz ki, annyival kevésbé győzte meg az íze a családomat, beleértve engem is. Egyedül Imin láttam, hogy nagyon ízlik neki. Nekem túl tömény volt, túl sok volt a dió benne és szerintem a többieknek is. Rossznak nem mondanám, de elég egy kis batyut megenni belőle és már jól is laktál. :)

Mivel ma Mónika-nap van, ezért tesókámnak minden szépet és jót kívánok névnapja alkalmából ezzel a kis képeslappal:

Csokis-rumos golyók

Csokiimádóknak jó hírem van! Tesóm - követve az Andi-féle csokis édességek vonalát - megcsinálta ezeket a hihetetlenül finom kekszgolyókat. Első ránézésre azt hittem, hogy olyan, mint a kókuszgolyó csak más "ruhát" kapott. De nem, ez több annál. Finom étcsoki, rummal megbolondítva. 

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:
- 20 dkg étcsokoládé vagy -bevonó
- 25 dkg finomra darált keksz (vagy fahéjas csillag, puszedli, mézeskalács, stb.)
- 8-10 ek. rum
- 5 dkg felaprított mandula
- 5 dkg kókuszreszelék
- 5 dkg csokireszelék
- cukorszirup


Az étcsokit gőz felett megolvasztjuk, és kissé kihűtve összekeverjük a darált keksszel, apránként hozzáadva a rumot. Kézzel golyókat formálunk a masszából.

Teflon serpenyőben szárazon megpirítjuk az apróra vágott mandulát, majd kiöntjük egy tálba és megpirítjuk a kókuszreszeléket.

A golyókat cukorszirupba mártjuk és a mandulába, kókuszreszelékbe, csokireszelékbe forgatjuk. Száradás után egyesével minyonpapírba helyezzük.

Bár a leírás szerint egyszerűen elkészíthető, Mazsolino mégis megszenvedett vele, hogy ilyen szép legyen a végeredmény.  A csokija nem akart felolvadni rendesen, csak egy kis vaj hozzáadásával. Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt összevegyíteni a keksszel és a formázás is nehezen ment. 

Megnyugtattam, hogy abszolút nem látszik, mennyit küzdött vele. :) És az íze is nagyon jó, olyan töményen csokis, szóval nekem való. Kértem, hogy csinálja majd meg újra, de egyelőre elég volt neki ez az "élmény". 

Jó tanácsként ajánlja: ha nincs otthon bolti cukorszirup - mivel neki sem volt - kb. 1 dl vízben olvasszunk fel 1-2 evőkanálnyi kristálycukrot. A célnak tökéletesen megfelel ez is.

Ő soknak találta az 5-5 dkg díszítőanyagot, szerinte elég 2-2 dkg ehhez a mennyiséghez.

Darált keksz piramis

Nagy nap van ma: Bori (Sheppie) és Zoli esküvője! Szerencsére olyan étteremben lesz a lagzi, ahova bárki bevihet süteményt, nem kötötték meg, hogy csak azt lehet fogyasztani, amit az étterem kínál. Bee 5 (!) tepsi rétessel készült, ha jól hallottam meggyes-mákos és almás-diós lesz. Én pedig napokig agyaltam, hogy mit csináljak. Az epres golyók tűntek nyerőnek, de miután leteszteltem és láttam, hogy ragacsos állagú lett a végeredmény - egyébként nagyon finom, ajánlom mindenkinek - elvetettem. A darált keksz vonalon maradva azonban megszületett a döntés: piramist gyártok nagyüzemben. Egyszerű, gyors és sok lesz belőle.

Hozzávalók:

- darált keksz

- porcukor

- cukrozatlan kakaópor

- lágy vaj

- pici tej

- rum vagy rumosmeggy lé

- meggy vagy rumosmeggy befőtt

- omlós, kerek keksz

A krémhez:

- porcukor és vaj egyforma mennyiségben

A legfontosabb hozzávaló azonban egy speciális eszköz, amit sajnos nem tudom hol lehet kapni (ötleteket várok a kommentekben, hogy más is el tudja készíteni ezt a sütit). A mi piramisformánkat apukám csináltatta még réges-régen. Lényege, hogy egymás fölött egyre szűkülő köröket lehet látni benne, ez adja ki majd a süti piramis jellegét. A miénk tömör műanyag, de hallottam már olyant is, hogy kettényílik a forma és úgy könnyen ki lehet venni belőle a kekszpiramist.

A darált kekszet porcukorral, kakaóporral, a lágy vajjal, pici tejjel és sok (vagy kevés, ki hogy szereti) rummal összegyúrom. Nem írok mennyiségeket, mert az a lényeg, hogy könnyen gyúrható de ne lágy tésztát kapjunk. Az ízét, kakaósságát pedig mindenki maga állítsa be ízlésének megfelelően.

A tésztát hűtőbe teszem dermedni, amíg kimagozom a meggyet (ezt most Imi csinálta, köszönet érte) és elkészítem a krémet ami annyiból áll, hogy a vajat habosra keverem a porcukorral.

A piramisforma belsejét meghintem porcukorral és beleteszek a masszából annyit hogy éppen kitöltse. A massza közepébe belenyomok egy szem (rumos) meggyet. Rákenek egy picit a vajas krémből és ezt az egészet lezárom - jól rányomva - egy kerek, omlós keksszel. Ez lesz a piramis talpa.

Ezután fejre állítva a formát kiborítom belőle a sütit és szépen egymás mellé sorakoztatom. Hűtőben hagyom összeérni az ízeket legalább egy éjszakát. Minél tovább áll, annál finomabb.

Van aki kókuszreszelékkel hinti meg a forma belsejét. Nekem az még soha nem sikerült szépen, mert a kókuszreszelék nem tapad hozzá a formához, így az egész a piramis csúcsában gyűlik össze és nem vonja be egyenletesen a sütit úgy ahogy a porcukor.

Másfél kiló darált kekszből 80 db piramis készült. Várják a hűtőben, hogy elszállítsuk az étterembe. :)

Boriék esküvőjéről, és az esküvői menüről hamarosan következik a beszámoló! :)

Epres golyók

Mivel még mindig javában tombol az eperszezon, az ember ha akarja, ha nem, mindenhol epres receptekbe botlik.

Erre a "továbbfejlesztett kókuszgolyóra" valamelyik "igényes" bulvárlap receptrovatában találtam rá még hetekkel ezelőtt és annyira megtetszett - főleg a rövidsége és egyszerűsége miatt - hogy rögtön tudtam, meg fogom csinálni, amint egy kicsit elfogadhatóbb árú lesz az eper.

Most már nem halogattam tovább. Főleg azért nem, mert kitaláltam, hogy Boriék esküvőjére ezt készítem el és szerettem volna letesztelni, hogy milyen mielőtt a tisztelt násznépnek fel lesz tálalva. :)


Hozzávalók:
- 30-40 kisebb eper
- 1/2 kg darált háztartási keksz
- 1/2 kg mascarpone
- 3 csomag vaníliás cukor
- 5 evőkanál porcukor
- vaníliaaroma
- 10-12 mentalevél (kihagytam, mert nem értem, hogy kerül bele)
+ én tettem bele 2 evőkanál cukrozatlan kakaóport

A díszítéshez: kakaópor és/vagy porcukor.


A darált kekszet, a mascarponét, a vaníliás cukrot, vaníliaaromát, a porcukrot és a kakaóport jó alaposan összekeverjük, összegyúrjuk, majd a tésztát 1 órára hűtőszekrénybe tesszük hűlni.

Közben megmossuk, lecsumázzuk, megszárítjuk az epreket. Ha van közte nagyobb, kettévágjuk.

Amint a massza lehűlt, kézzel pici adagokat szaggatunk belőle. Kilapítjuk, a közepére egy-egy eperszemet helyezük és a tésztát körézárjuk, golyókká formázzuk. A golyókat meghempergetjük cukrozatlan kakaóporban, vagy porcukorban esetleg ahogy én is csináltam: kristálycukorral elkvert kakaóporban.

Ismét hűtőbe tesszük és néhány óráig hagyjuk összeérni az ízeket.


A tészta íze nagyon hasonlít a kókuszgolyóéra, de feldobja a közepén az édes eper. A visszajelzésekből ítélve családom több tagjának is ízlik, a folytatást követelik. :)

Finom lett, de ahogy az eper ereszti a levét és átszivárog a tésztán, a kakaó is ragacsossá válik kívülről. Nem hiszem, hogy egy esküvőre való édesség. Gondolom, nem szeretnék a kedves ünneplők az ujjaikat nyalogatni utána. :) Bori, mit gondolsz?

Kókusztekercs

Szombaton hosszú hónapok után először megint masszázs-napot tartottunk és megint sok emberke megfordult nálunk. Olyan édességet akartam készíteni, amiből sokat tudok csinálni viszonylag rövid idő alatt és többnyire mindenki szereti. Azt hiszem, jól válaszottam, amikor a kókusztekercs mellett döntöttem, mert senki nem panaszkodott! :)

Nálunk ez hagyományosan karácsonyi édesség, év közben inkább kókuszgolyó szokott lenni.

Itt még nem szép látvány, később sokkal jobb lesz! :)

Hozzávalók:
- 30 dkg darált keksz
- 2 evőkanál kakaópor
- 1-2 kanál rum
- 10 dkg porcukor
- kb. 2 dl tej

+ a krémhez:
- 10 dkg puha vaj
- 15 dkg porcukor
- 5 dkg kókuszreszelék

+ a nyújtáshoz: kókuszreszelék

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 2 részre osztjuk (2 tekercs készül egy adagból, én mindig dupla adagot készítek, tehát 4 tekercset). Egy nagy darab sütőpapírt megszórunk kókuszreszelékkel, ezen nagyjából téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát (nem úgy mint én, nekem mindig valami egyedi forma sikerül).

Közben elkészítjük a krémet: a vajat a porcukorral habosra keverjük, majd beleszórjuk a kókuszreszeléket és ezzel is elkeverjük. A fele adaggal megkenjük a kinyújtott tésztát és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Ha néhány helyen hiányozna a kókusz a tekercs oldaláról, akkor megszórjuk, majd celofánba csomagoljuk amilyen szorosan csak tudjuk és legalább egy napra hűtőbe tesszük.

3-4 naposan a legfinomabb. Jól lehűtve érdemes tálalni, mert a krém hamar meglágyul benne.

Sütőtökös gombócok

Amikor unokatesóm, Éva meghallotta, mire készülök, azt mondta, "na ez naggyon rosszul hangzik!". Tesómnak meg, miután meglátta gómbócaimat és elmondatta velem, miből áll, mindössze egy hangutánzó szócska hagyta el a torkát. Egyedül Mazsi támogatott és biztatott, hogy ehető, és nyugodtan tegyem fel a blogba. (Mazsi egy tündér!) Egyébként nekem se az ízével van bajom, hanem az állagával, ugyanis kicsit túlságosan elázott a darált keksz benne, s emiatt ez az édesség pont megfelelne bébipapinak, persze csak akkor, ha nem háztartási keksz lenne benne, hanem valami kevésbé műanyag, valami házi. Amúgy meg azt gondolom, ha rokonaim nem lennének elkényeztetve a közértek, cukrászdák és pékségek kínálatában található rengeteg féle édességgel, hanem egy mindentől távol eső tanyán édességre kiéhezetten szenvednének már napok óta, akkor biztosan örömmel falnák fel ezeket a gombócokat. (És majd még akkor is jól jöhet nekik az ilyen édesség, ha nem lesz foguk! :-))

A recept a Népszabadság tévéújság mellékletéből van, és a fényképen gyönyörű, ropogósnak tűnő, narancssárga gombócok kelletik magukat. Emiatt vettem a bátorságot az elkészítéshez.

Hozzávalók:

- 50 dkg sütőtök

- 20 dkg porrá darált háztartási keksz

- 10 dkg barna nádcukor

- 10 dkg törökmogyoró

- 10 dkg porcukor

- 0,6 dl ananászlé

- 3 ek citromlé

- 1 dl víz

A sütőtököt kockákra vágtam, 1 dl vízzel puhára pároltam, majd aprítógéppel pépesítettem. A darált kekszet elkevertem a nádcukorral, a sütőtökpéppel, az ananászlével és a citrommal, majd gombócokat formáztam belőle. A törökmogyorót aprítógéppel felaprítottam, összekevertem a porcukorral és minden egyes gombócot ebbe forgattam bele. A tetejére is szórtam a cukros mogyoróból, hátha megkeményedik kicsit tőle. De nem.

Mivel én ennél több háztartási kekszet nem bírok megenni egy év alatt se, arra várok ötleteket, hogyan lehetne a keksz mennyiségének növelése nélkül ehetővé tenni ezt az igazán ízletes gombócot az állagának javításával.

Kókuszgolyó

Kókuszgolyót csináltam masszázs-napra. Nem volt kedvem sütőben készült édességet készíteni, főleg azért, mert nem jutott eszembe semmi olyan, ami viszonylag gyorsan elkészül és jóóóó nagy adag lesz belőle. A kókuszgolyóval még soha nem fürödtem be, mindenki szereti, kivéve Tomit. És mindig azt gondolom, hogy gyorsan el tudom készíteni. Hát persze, így is lenne....ha nem másfél kiló darált keksznek állnék neki! :)

Hozzávalók:
- 50 dkg darált háztartási keksz
- 10 dkg vaj
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 20 dkg porcukor
- 1 mokkáskanálnyi rumaroma
- meggybefőtt leve
- kókuszreszelék
Ez a "hivatalos" recept. Bevallom őszintén, most találtam az interneten. Ugyanis én soha nem mérem le a hozzávalókat, mindig csak szemre teszek bele mindent, ezért soha nem is lesz kétszer ugyanolyan ízű. Viszont ez a recept állt legközelebb ahhoz ami a fejemben van. Én szoktam beletenni ezeken kívül egy kis kávét. Frissen lefőzött lenne az igazi, de mivel mi nem kávézunk, így nincs kávéfőzőnk. Jobb híján porkávéból készítek egy-két adagot. Sima meggybefőtt helyett néha kérek anyutól egy-egy üveg házilag eltett rumosmeggyet, de mivel most néhányan autóval jöttek hozzánk, nem mertem megkockáztatni, hogy a sofőröknek elvegyék a jogsiját, így maradtam a bolti meggybefőttnél. Nem is lett olyan finom mint rumosmeggyel.
A darált kekszet elkeverem a cukorral, szobahőmérsékletű vajjal, kakaóporral, kávéval valamint annyi meggylével (vagy rumosmeggylével), hogy formálható legyen. Ha csak sima meggybefőttet használok, akkor rumaromát adok a masszához, vagy egy evőkanálnyi jófajta rumot borítok bele, mikor milyen kedvem van. :) Ha még mindig száraznak találom, egy pici tejet keverek hozzá. Ezután golyókat formálok, a közepébe meggyet rejtek és végül megforgatom kókuszreszelékben.

Én akkora golyókat szoktam készíteni, hogy éppen elfér benne egy fél meggy. Vagyis elég kicsiket. Imi szerint túlságosan is. Pénteken este fél 9 körül álltam neki a kókuszgólyó gyártásnak és amikor fél 11-kor még majdnem a fele massza a tálban volt, szóltam Iminek, hogy jöjjön segíteni, mert sosem fogok végezni. Megoldotta a problémát. Azt mondta, az a baj, hogy túl piciket csinálok, majd ő megmutatja, mekkorákat kell. Itt látható a különbség:
Igaz, hatékony volt, mert kb. negyed óra alatt befejezte, azt amit én elkezdtem. :)