Körözött 2. - A világ legegyszerűbb és legfinomabb körözöttje

 

Ez tesóm specialitása, a címből kimaradt még az, hogy „és legszebb”. Sokan mindenfélét tesznek bele, és biztos nem árt neki, de tesóm csak ezt a 4 összetevőt használja: juhtúró/brindza, vaj, hagyma, piros paprika. Nálunk minden húsvétkor ott van a helye az ünnepi asztalon, de valahogy elmaradt, hogy beírjam a blogba. Találtam egy körözöttet Beától, ez tehéntúróból készült, tuti, hogy az is nagyon finom. 

Tegnap átmentem tesómhoz, hogy befejezzük a Dzsimi-sorozatot a második 5 résszel, és vittem az English Muffinokat, tesóm meg csinált hozzá körözöttet. A sorozatból az első 5 rész sokkal jobban tetszett, annak érdekesebb volt a története, a második 5 rész néhol még unalmas is volt, de a színészek isteniek voltak, annyira jó őket nézni. Ráadásul a legtöbb kedvenc színészem játszott benne, nekem nagy élmény volt. 

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db 125 grammos Bryndza (Lidlben vagy Aldiban kapható)
• körülbelül fele ennyi mennyiségű puha vaj
• negyed lilahagyma (vagy több, vagy kevesebb, kóstolás után kell dönteni)
• kicsi piros paprika a színezéshez

Minden legyen szobahőmérsékletű, és így be kell dobálni az aprítógépbe mindent a hagyma kivételével. Amikor jól összekeveredtek az összetevők, és csodálatos krémes állagot vesznek fel, akkor kell beletenni az apróra vágott hagymát, és kész. Ez kb. 5 percig tart.

Sütöttünk még almás palacsintát is a sütőben, ennek majdnem a felét sikerült felfalnom, olyan jó lett.

Napi cukinak meg Amy megint kirándult a Hármashatár-hegyen a napközistársakkal, és szerencsére Lufi is ott volt. Itt a két csirkefogó:

Én mostanában nem járok kirándulni, mert lusta vagyok, így viszont többet tudok írni a blogba. Ezen a hétvégén pedig melegedés kezdődött, pont jó idő egy rövid túrához. Nem baj, pihenni is kell, meg kipróbálni végre a sok kaját, amiket terveztem.

Juhtúrós medvehagymás pite

Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.

Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.

És hát a feje, az meg a legszebb.

Gluténmentes juhtúrós sajtos ropogós

 A gluténes párja. Nagyon ritkán sütök magamnak pogácsát vagy ilyesmit, pedig nagyon szeretem, de lusta vagyok rá. Most úgy éreztem, minden kényeztetést megérdemlek. Tényleg isteni lett. Egy részét lefagyasztottam, szobahőmérsékleten 20 perc alatt teljesen felenged. De azért frissen a legeslegjobb.

Hozzávalók:
5 dkg gluténmentes liszt (mostanában a Sparosat használom)
5 dkg zabliszt
5 dkg barna rizsliszt
1 kávéskanál só
1 dkg élesztő
1 csipet sütőpor
3,5 dkg hideg vaj
4,5 dkg reszelt sajt
1 púpos evőkanál juhtúró
1 tojás
sajt és köménymag a tetejére

A tojást felvertem, kb. a felét használtam a tésztához, mindent összegyúrtam, minden különösebb fakszni nélkül. Rögtön kinyújtottam, lekentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal, köménnyel, felvagdostam, és szobahőmérsékleten hagytam állni vagy fél órát, míg kiürült a sütő (ha lett volna időm, akkor a hűtőben hagytam volna pihenni egy éjszakát). Aztán 200 fokos sütő, és persze megint nem mértem, mennyi idő alatt sült meg.

Napi cukinak meg két zsánerkép a világ legédesebb kutyájáról.

Juhtúrós pogácsa

Azért ilyen vacakok a képek, mert örököltünk Rebekától egy nagyon jó kis gépet, és nagyon nem tudom használni. Rosszak a fényviszonyok rajta, és életlen. Azt hiszem, mást nemigen lehet elrontani. De rajta vagyok a témán, türelem, és egyszer majd szépülünk.
Vasárnap pogácsát szerettem volna sütni, ez lett az egyik végeredmény (a másik meg gluténmentes lett, jön majd az is). Mindent beleraktam, amit találtam otthon.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 teáskanál só (csak ennyi, mert a juhtúró is sós)
1 dkg élesztő
12 dkg jéghideg vaj
8 dkg juhtúró
10 dkg reszelt trappista
1 tejföl (175 g)
1 egész tojás
1 kávéskanál méz

Mindezeket gyorsan összegyúrtam (szokásos módon, a lisztet morzsásítottam a vajjal az aprítógépben, utána deszka, és mehetett hozzá az összes többi). Kifejezetten ragacsos a tészta, de nem baj. Icipici liszt mehet, ha nagyon kell, de alapvetően a fenti mennyiség kell bele. Szép cipót gyúrtam, beraktam a hűtőbe egy-két órára. Utána nem túl vastagra kinyújtottam (sütés közben valamennyit nőni fog, ráadásul én az alacsony, ropogós pogácsákat szeretem), késsel bevagdostam, kiszaggattam, tepsi, felvert tojás, reszelt sajt rá, egy részére még köménymag is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem sül, nem mértem. Sokáig eláll, már ha marad belőle.

Napi cukinak meg egy kis karácsonyi cica. ÉÉKC imádja a Bendit. Mással ez a kép nem születhetett volna meg.

Bánatos Eszmeralda. Ezen a képen látszik, hogy milyen cuki kis fát sikerült végre kilobbiznom. Elindultunk a miniatürizálás (vagy eliminálás) kényelmes útján.

Juhtúrós körözött és grahamlisztes zsömle

Marcsitól kaptam ezt a kis tálka saját készítésű juhtúrós körözöttet. Bár megpróbálta elvenni a kedvemet tőle, ez nem sikerült. Már a fotózás előtt kénytelen voltam belenyalni, hogy megtudjam végre, tényleg annyira sós- és hagymás-e. Nem az, pont jó lett, nagyon finom! Sütöttem hozzá egy pár darab grahamlisztes zsömlét is, hogy teljes legyen az élvezet.

Hozzávalók a zsömléhez:

- 30 dkg grahamliszt
- 20 dkg finomliszt (mert nem volt itthon rétesliszt)
- 1 evőkanál cukor
- 1 evőkanál só
- 1 dkg élesztő (ennyi volt itthon, bár nem ártott volna egy kicsivel több)
- lenmag, szezámmag
- 3 dl házi joghurtból kicsöpögött író (vagy mi is ennek a neve)
- 1 evőkanál olivaolaj

Az élesztőt felfuttattam egy kanál liszt, a cukor és az író keverékében, majd a liszttel és a többi hozzávalóval szép sima, fényes tésztát dagasztottam (a géppel). Jó sokáig hagytam kelni, majd egyforma 10 dkg-os bucikat formáztam belőlük. Újra megkelesztettem a forró sütő előtt, lekentem egy kis vízzel, bevagdostam a tetejüket két egymással szemben talpukat mutató V-alakban (így: ><), majd a 250 fokra forrósított sütőbe toltam és azonnal lejjebb vettem 200 fokra. Ezen a hőmérsékleten sütöttem, 15 percig, amikor is az aljukat megkopogtatva kongó hangot hallattak. Sajnos nem bírtam kivárni, hogy teljesen kihűljön, így faltam be egy szép adag szendvicset paprikával. Köszönöm a körözöttet!

A blogon egyébként itt olvasható még rengeteg féle finomabbnál finomabb kenyérrecept. (A fotókért elnézést, kicsit sötétre sikerültek, látszik, hogy nincs itthon a fotósom.)

Tete Mama juhtúrós pogácsája

Most egy elég rövid bejegyzés következik, mert rengeteg munka talált meg itthon. Így is nagyon hálás vagyok Micikének, hogy nemcsak a fotókat adta, hanem meg is írta a receptet. Nekem ma nem volt időm még főzni se, pedig nagyon készültem ennek a pogácsának a megsütésére, mivel olyan egyszerűnek tűnik, pont egy hideg, esős, szeles, dolgos, munkában megfáradt hétköznap estére való.

Szombaton megünnepeltük a szülinapomat Micikénél, és két szuper recepttel távoztam tőle, az egyik ezé a finom juhtúrós pogácsáé. A recept Gabi (mami)tól van, az ő keresztmamáját hívták Tete Mamának.


A recept:

- 30 dkg liszt
- 20 dkg juhtúró
- 20 dkg vaj
- 1 tojás
- Só

A hozzávalókat (kivéve a tojást) összedolgozom, kinyújtom, kiszaggatom (vagy kiszúrom?:-)), a tetejüket megkenem a felvert tojással és 180 fokos sütőben légkeveréssel, a 3. polcon, kb. 15-20 perc alatt megsütöm, és nem szoktam nagyon törődni az előmelegítésse.

Ennyire egyszerű! És nagyon jól csúszik rá a pálinka!

Juhtúrós puliszkatkercs

Mivel az erdélyi utam idején nem tudtam megkóstolni, és mivel hoztunk haza finom erdélyi juhtúrót, mindenképpen akartam készíteni juhtúrós puliszkatekercset, amiről annyit áradoztak mások.

Hosszas kutatómunka előzte meg a főzést, mert nem tudtam eldönteni, hogy kukoricadarából, vagy kukoricalisztből kell-e készíteni az igazi puliszkát (puliszka románul mămăligă). Rengeteg kiváló és érdekes cikket olvastam végig, még annál is több receptet hasonlítottam össze, míg végül kialakult a saját verzióm, aminek ez a recept lett az alapja, amivel - úgy éreztem - megtaláltam az arany középutat. (Éjszaka hasított belém a felismerés, hogy a juhtúrós puliszkát Csincsilla már rég feltette a mi blogunkra! Ezt nem hiszem el, hogy már megint belefutottam ebbe a hibába!)

Szombat este 9-kor összekevertem 10 deka kukoricalisztet 10 deka kukoricadarával. 7,5 deci vizet felforraltam, beleszórtam egy kávéskanál sót (ez kicsit sok lett szerintem), majd amikor már iszonyúan forrt a víz, beleszórtam a kukoricalisztes kukoricadarát. Kézi habverővel kevertem, mint az őrült, de így is állandó puffogásával megégette a kezemet. Ekkor fedeztem fel a masszában a kis fekete izéket. Kihalásztam őket (amikor még jobban megégtem) és megállapítottam hogy van lába (de szépen behúzta!). Nosza, kiöntöttem az egész cuccot, és kezdtem elölről:

Összekevertem 10 deka teaszűrőn átszitált kukoricalisztet, 10 deka kukoricadarával. 7,5 deci vizet felforraltam, beleszórtam egy kávéskanál sót (ez megint kicsit sok lett szerintem, de az első alkalommal képtelen voltam megkóstolni a sokkhatás miatt), majd amikor már iszonyúan forrt a víz, beleszórtam a kukoricalisztes kukoricadarát. Kézi habverővel kevertem, mint az őrült, de állandó puffogásával megint megégette a kezemet. Ekkor ismét felfedeztem a masszában a kis fekete izéket. Kihalásztam egyet és újból bebizonyosodott, hogy bogár van a cuccban. Odaöntöttem az előző kísérlet mellé, hadd melegítsék egymást és most már a kukoricadarát kezdtem tanulmányozni. Kiöntöttem az egészet egy sütőlemezre és kegyetlen pillantásokkal méregettem végig, aztán kicsit jobban szétterítettem, beletúrtam az ujjammal, de egy árva bogarat nem találtam.

Rejtély számomra, honnan került a pici páncélos a puliszkába, de egy jó időre elment az egésztől a kedvem. Az esetet mégis azért írom meg, mert sokan nehezményezik, ha hosszabb ideig nem írok, és szeretném érzékeltetni, hogy az elrontott és ezért meg nem jelentetett ételek mögött is mennyi munka van. Eredmény nélkül...

A kép innen van. Hát igen, ilyennek kellett volna lennie annyi módosítással, hogy én pirosra sütöttem volna a tekercset a sütőben. :'-( Valaki csináljon nekem ilyet please!

Krumplis pite

Már hetek óta készülünk Mazsival megsütni a Szentendrén is nagy karriert befutott töki pomposunkat, de mindig közbejön valami, pedig én már nagyon ki vagyok éhezve rá. Talán ezért akadt meg a szemem a 2006-os téli Nők Lapja Konyhájában ezen a krumplis pite recepten. Kicsit hasonlít is rá, de azért mégsem pompos, ráadásul sok krumplival készül, amit imádunk. Bori barátnőm már sokszor nem tudta abbahagyni a nevetést, ha meghallotta, hogy nálunk már megint krumpli van...



Hozzávalók (20 személy részére):

A tésztához: 50 dkg liszt, 1/2 ek. cukor, 1 ek. só, 25 g élesztő/1 tasak instant élesztő, 3,5 dl víz, 6 evőkanál olaj

A lisztben elkevertem a cukrot, élesztőt, sót, majd hozzáadtam a vizet és az olivaolajat. A géppel szép fényes tésztát dagasztottam a hozzávalókból. (Szerintem ez a vízmennyiség egy kicsit sok, én még tettem a tésztához kb. 3 evőkanál lisztet.) Meleg helyen duplájára kelesztettem.

A töltelékhez: 75 dkg krumpli, 40 dkg hagyma, 2-4 gerezd fokhagyma, 20 dkg juhtúró, 5 dl tejföl, 2 tojás, 15 dkg gouda sajt, 16-18 szelet bacon, só, bors

Amíg a tészta kel, a krumplit héjában megfőztem, megpucoltam, majd még melegen krumplinyomón áttörtem és félretettem hűlni. A hagymát karikákra vágtam, és forró olajban folymatosan kevergetve megfonnyasztottam-pirítottam. Amikor elkészült, egy fakanál és egy favilla segítségével finoman belevegyítettem az áttört krumplit. Kitettem az erkélyre hűlni.

A juhtúrót eldolgoztam a tejföllel, az áttört fokhagymával, a tojásokkal, sóval, borssal, kevés (frissen reszelt) szerecsendióval.

A sütőlemezem nagyságára kinyújtottam a tésztát (csak kézzel húzogattam, nem volt kedvem sodrófával, bár azzal gyorsabb lett volna), a szélét kissé felhajtogattam, és megtekergettem, hogy meg is álljon és szép pereme legyen, az alját villával megszurkáltam. A tésztára terítettem a hagymás krumplit, megsóztam, a tetejére simítottam a juhtúrós tejfölt, megszórtam a reszelt sajttal, végül félbevágott és harmonikaszerűen meghajtogatott szalonnaszeletekkel díszítettem. 200 fokos sütőben 45 percig sütöttem.

Ez a 45 perc éppen csak elég volt ahhoz, hogy a romokat eltakarítsam a konyhából, és az összes addig használt edényt elmosogassam. Ebből következik, hogy ennek az ételnek az elkészítését csak olyan napokra ajánlom, amikor rengeteg idő áll rendelkezésre (nem úgy mint ma nekem), vagy esetleg egy házibulin, ahol amúgy is együtt van a társaság és jó sok kaját kell csinálni a jó sok piához - együtt. Vagy még abban az esetben tudom elképzelni, hogy érdemes nekiállni, ha valaki véletlenül pont 75 deka maradék héjában főtt krumpli hasznosítására keres valami megoldást. (Ennek az esetnek az előfordulási esélye egy az egymillióhoz!)

Keves Barátaim, Családom, drága Zokni! A fenti képen látható 6 kocka sürgős eltüntetéséhez keresek üzlettársakat! (Mazsi, maradunk a töki pomposnál!)

Juhtúrós puliszka

Finom, gyors és egyszerű, mégis mindig megfeledkezem róla, és nagyon ritkán kerül nálunk asztalra.
Hozzávalók:
– 25 dkg kukoricadara
– olyan 2,5 liter víz
– 25 dkg juhtúró
– egy kis pohár tejföl
– némi finom szalonna
– kis zsiradék a tál kikenéséhez
– só

A vizet felteszem egy nagyobb fazékban, egy evőkanál sóval. Amikor már zubogva forr, akkor gondosan kevergetve beleszórom a darát (ha nem elég gondos az ember, akkor könnyen csomósodik). Sajnos nem mértem ki pontosan a vizet, kb. ennyi kellett hozzá. Mindenesetre a dara gyorsan elkezd dagadni és puffogni, érdemes mindig annyi vizet utánatölteni, hogy picikét folyós maradjon. Néhány perc alatt megfő, addig ott kell állni mellette és kevergetni.
Egy sütőtálat vajjal kikenek, beleöntöm a puliszka felét (nem érdemes nagyon elmélázni már ilyenkor, mert könnyen betonkeménységűre köt!), rámorzsolom a juhtúrót, és a tetejére öntöm a maradék kukoricát. Villával kicsit összekeverem a rétegeket. Most már lehet lassítani. A tetejét megkenem a tejföllel, és rápakolom a szalonnaszeleteket. Forró sütőben szép pirosra sütöm. Érdemes hozzá adni egy nagy tál salátát, savanyúságot vagy párolt káposztát.

Sztrapacska

Elég rosszul sikerült négynapos hétvégém volt, sok-sok felmerült probléma mellett a kaják sem sikerültek úgy, mint szerettem volna (de erről majd holnap, most még nem tudok beszélni róla, olyan ideges vagyok!). Tesóm rendes volt nagyon, és kisegített a főzésben, és Mazsi szuper fényképeivel tudom illusztrálni.

Ha tesóm nagy ritkán végre tud egy kis időt szakítani a főzésre a sok munka mellett, biztosan készít sztrapacskát, mert az egész családja imádja. Egyszer majd szeretném én is megkóstolni, de ehhez még fejlődnöm kell :-)

Következzen tesóm sztrapacskája:

A fényképezett mennyiségű krumplit (robotgéppel természtetesen!) ráreszelem egy tojásra, meg egy kefirre. Azért rakok bele kefirt, hogy ne barnuljon meg a kumpi, mert úgy hányok tőle.


Sózom (két három teáskanál só). Keverés közben teszem hozzá a lisztet. Lágy tészta lesz, mint a nokedli, csak rücskös a kumpitól [ez izgi!].


Beleszaggatom a forró vízbe nagylyukú szaggatón, és ahogy szedegetem ki rakok a nokedlire ZSÍRT (szalonnából kisülőt), meg brinzát.


Akkor főtt meg, ha feljön a víz tetejére, kábé még két percig úszkálhat a forrásban lévő vízben, aztán kiszedem. Lilahagymával, tejföllel, brinzával, sült szalonnakockákkal tálalom, mindenki azt tesz a sztrapacskájára és annyit, amennyit akar.


Amikor minden finomság rajta van, össze lehet keverni, de az azért nem került fel a blogba, mert nem túl fotogén :-).


Pamacska vajon mit tenne a sztrapacskájára? És mit kapott, hogy ilyen szépen nyalja a száját?


Szalonna nélkül vega kajának is feltálalható!