Gombás töltött cukkini

Szombaton anyuékkal és tesómmal közösen készítettünk egy jó nagy adag csalamádét, méghozzá egy számomra újdonságot, amit még Balatonon tanultam a házinéninktől. Ez majd egy külön bejegyzés lesz a későbbiek folyamán.

A lényeg az, hogy utána Mazsolinóval közösen megalkottuk a család aznapi ebédjét. Tesóm jó előre kinézte egy szakácskönyvből, aztán többszöri átolvasás után saját felelősségünkre módosítottunk a recepten. Én most azt a változatot írom le, amit mi főztünk-sütöttünk.

Hozzávalók: (5-6 személyre:) ):
- 5 db cukkini
- 60 dkg darált hús
- 30 dkg fűszeres felvágott, sonka (esetünkben veronai sonka volt)
- 1 nagy fej hagyma
- 30 dkg gomba
- 1 kis doboz paradicsompüré vagy 2 paradicsom apró kockára vágva
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis csokor petrezselyem
- olaj
- só, bors
- tejföl
- sajt

A megmosott cukkiniket hosszában kettévágjuk, két végétől megszabadítjuk. Közepüket kanállal kikaparjuk, "csónakokat" gyártunk belőle. A kikapart részekből kiválogatunk lehetőleg minél több, mag nélküli cukkinibelet és félretesszük. A cukkiniket sütőpapírral takart tepsibe fektetjük.

Az apróra vágott hagymát olajon megpároljuk, rádobjuk az áttört fokhagymát, majd a darált húst. Ezt megpirítjuk, aztán amikor a hús kifehéredett, beleszórjuk a megtisztított, feldarabolt gombát, a cukkinidarabkákat, sózzuk-borsozzuk. Fedő alatt, közepes lángon főzzük. Amikor egy kis levet ereszt, belekeverjük a paradicsompürét (vagy a paradicsomot) és ezzel együtt kevergetjük.

Amikor már minden majdnem megpuhult, beledobjuk a kis kockára vágott sonkát és addig főzzük, amíg sűrű szószt kapunk. A felaprózott friss petrezselymet már akkor keverjük bele, amikor levettük a lábast a tűzről.

A szósszal megtöltjük a félbevágott cukkiniket, tetejükre reszelt sajttal elkevert tejfölt kenünk vékonyan.

Előmelegített sütőben (200 fok, vagy légkeveréssel 180 fok) kb. 30 percig sütjük, amíg a cukkini megpuhul.

Nagyon finom volt, az utolsó darabig elfogyott. Apukám javaslatára anyu és Mazsolinó megkóstolta pirítóssal is, azt mondták úgy még jobb! Imi szerint padlizsánnal is ki lehetne próbálni.

Névnapok/szülinapok

Sajnálom, hogy Csincsilla gyönyörű tortáját le kell nyomnom az első helyről, de súlyos névnapi és szülinapi elmaradásaim vannak, amit ma szeretnék pótolni. Először is mindenkinek küldöm ezt a csodaszép kis ünnepi kuktát, bár ő csak Era szülinapja tiszteletére öltözött ki ilyen szépen.

Ezért elsőként Erának szeretnék boldog szülinapot kívánni ezzel a szép virággal, nem elfelejtve azt, amiket a kocsiból ordibáltam ki neked és Vikinek azon a felejthetetlen éjszakán! Persze nem is felejthetem el, ha emlékeztetnek rá jó emberek... :-)

Aztán itt van harmadik "körösztlányom", Anna, akinek szombaton volt a névnapja, neki küldöm ezt a szép cirmos virágot, bár ő biztos jobban örült volna egy cirmos állatfotónak, merthogy állatgondozó lesz ha felnő. Majd megpróbálom kiengesztelni egy csokis sütivel, csak tudnám mikor? :-) Türelem Anna, igyekszem! :-)

Ezt a szép sárgát anyunak küldöm, de most Toma nevében, aki egy kicsit késve, ma köszöntötte őt telefonon... Tudod mama, a férfiak... :-)

Ezt a másik szép cirmos virágot küldöm szülinapjára Vivinek, s üzenem, hogy olvastam a blogodat és nagyon meghatódtam rajta, szépeket írtál. Én is ilyen voltam valaha... Boldog szülinapot! Hanyadik is??? :-)

Ezt az utolsó sárgát névnapi vagy szülinapi apropó nélkül Jóskának küldöm, sok erőt és kitartást kívánva, bár nem tudom, hogy olvassa-e ezt a blogot, de azt szeretném, ha tudná, mennyire szorítok neki!

Hú, nagyon aggódom, mert tudom, biztos kifelejtettem valaki(ke)t! Előre is elnézést! :-)

Gyümölcsös tiramisutorta

Már megint szülinap. És már megint torta. Túrótorta lett rendelve, de azt már kicsit unom, ez lett helyette. A dizájn ugyanaz, belül teljesen más.
Ízbolygónál láttam hasonló receptet, ez egy átdolgozott kiadás.
Hozzávalók:
- 1 guriga győri zabpelyhes keksz (215 gramm)
- 8 dkg vaj
- 20 darab babapiskóta
- 2 dl cukros tej
- 750 gramm mascarpone
- 200 gramm joghurt
- 4 gramm zselatin
- 2 citrom leve
- 100 gramm porcukor (vagy több, ízlés szerint)
- 2 dl tejszín
- 1 zacskó tortazselé
- gyümölcs (belül meggy volt, a tetején pedig ribizli és szeder)

A kekszet morzsásítottam (robotgép), és összekevertem a megolvasztott vajjal. Egy nagyobb kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem, és erre rákentem a kekszes masszát.
A cukros tejet meglangyosítottam, és 10 babapiskótát belemártottam, és kiraktam vele a tortaforma alját (szóval rápakoltam a kekszes alapra). Nem fedi le persze, valahogy szép egyenletesen el kell rendezni.
Jöhetett a krém. Egy jóóó nagy tálban összekevertem a mascarponét a joghurttal (a savanykás joghurt kicsit könnyít a nehéz mascarponén), a porcukorral, a két citrom levével és a kemény habbá vert tejszínnel. A 4 gramm zselatinomat olyan 2 dl vízbe beáztattam, öt perc múlva forrási melegítve felolvasztottam. Óvatosan és alaposan összekevertem a mascarponekrémmel. Ettől fogva már gyorsan kell dolgozni.
A krém felét rákentem a piskótákra, rászórtam olyan 25 dekányi fagyasztott meggyet (fagyasztva, nem olvasztottam fel). Jöhetett rá a következő 10 tejbe mártott babapiskóta, meg a maradék krém.
A tetejét megszórtam friss szederrel és fagyasztott ribizlivel (szintén fagyosan raktam rá), és leöntöttem egy zacskó tortazselével.


Egy napig a hűtőbe száműztem a tortát, másnap estére nagyon finoman összeértek az ízei. És még csak nem is kanalas volt.

Kínai libamell

Természetesen nem autentikus recept. De nagyon finom:) És gyors is, mint minden wokban készülő étel (persze a pácolást leszámítva).
Hozzávalók:
- 1 libamell (szóval 1 darab libának a melle)
- 1 fej vöröshagyma
- 2 fej édes fehér hagyma (persze jó helyette vörös is, ha csak az van)
- 6 gerezd fokhagyma
- 5 evőkanál sötét szójaszósz
- 1 evőkanál olívaolaj
- 3 paprika
- 3 nagy őszibarack
- 1 nagy csokor snidling
- 1 teáskanál őrölt gyömbér
- 1 mokkáskanál kínai ötfűszerkeverék
- 1/2 mokkáskanál őrölt chili
- 1/2 mokkáskanál őröld bors
- 1-2 teáskanál kukoricakeményítő

Reggel a libamellről lefejtettem a bőrt, kockákra vágtam, és félretettem. A húst ügyesen lefejtettem a csontról, és kis kockákra vágtam. Egy nagy, zárható dobozban összeállítottam a pácot: összekevertem a szójaszószt a felkarikázott vöröshagymával, a szétnyomott fokhagymával és a gyömbérrel. Beleforgattam a húskockákat, és mehetett is a a hűtőbe, estig.
Este a felkockázott bőrt wokban kiolvasztottam, 2 evőkanálnyi mennyiséget benne hagytam, a többinek (meg a töpörtyűnek, persze) más felhasználási területet kell találni. A jó forró zsiradékba belezuttyintottam a húskockákat. Továbbra is nagy lángon sütögettem őket, néha kevergetve. Közben felkockáztuk a két édes hagymát, és felcsíkoztuk a paprikákat és a meghámozott barackokat. A sülő húshoz adtam a kínai ötfűszerkeveréket és az őrölt chilit. Amikor már félig kész volt a hús (nem több öt percnél), ment bele a hagyma, majd a paprika. Néhány perc múlva, amikor gyakorlatilag már puha volt a libahús, a zöldségek meg épp roppanósak, öntöttem rá 1 deci vizet, és a pici vízzel elkevert kukoricakeményítőt hozzákevertem, hogy legyen egy kis textúrája az egésznek. Rögtön utána ment a felaprított snidling meg az őszibarack. Meg a bors. Megvártam, míg egyet rottyan, és el is zártam, mert sem a keményítőnek, sem a snidlingnek, sem a baracknak nem kell főnie.
Jázminrizzsel ettük (mi mással?), nagyon finom volt. Jó nagy adag, négyen nem tudtuk elpusztítani.

A bónuszkép: szedte-vedte cicája, megmondtam neki, hogy pontosan középen kell elhelyezkednie, ha már tényleg szobadíszként akar funkcionálni most már, de nem előrébb került vagy három centivel!

Házi ketchup

Nálam már megkezdődött a nagy őszi befőzés, ugyanis Csincsilla segítségével máris sikerült naggyon olcsón paradicsomohoz jutni. Paradicsomot (30-40 kilót) amúgy augusztus utolsó hetében szoktam eltenni, egyidőben az almapaprikával (20-40 kiló) és az uborkával (10 kiló), ami így egyszerre elég nagy megterhelést jelent számomra.

Nagyon jól jön idén ez a gyorsítás, mivel két különleges hét vár rám: az egyik tesómmal egy balatonfüredi 4 napos nyaralás, a másikról még nem beszélek, mert olyan régóta vágyom rá, hogy nem is hiszem el, hogy teljesülni fog, utólag persze majd írok róla. Jobb érzés lesz nekem úgy elutazni, hogy a kötelességeim nagy részén már átestem, mert nem vagyok én gyakorlott külföldre utazó - amikor ilyen nagy dologra készülök, szeretek minden elrendezni magam körül, legszívesebben még végrendeletet is írnék...

Csincsilla kérésére bemutatom a paradicsompasszírozómat: nem félek leírni, hogy egy Bosch márkájú elektromos húsdarálóm van, amire csatlakoztatható ez a zöldség/gyümölcspasszírozó. Nem baj, hogy reklámozom őket, megérdemlik, nagyon elégedett vagyok minden ilyen márkájú gépemmel!

A paradicsompasszírozáshoz még egy műanyag védőburkot is rá lehet csatlakoztatni, hogy ne fröcsköljön mindenfelé a piros lé, s ezután ne kelljen nagytakarítani az egész lakásban. Imádom ezt a gépet, gondolkodtam is rajta, hogy levideózom és felteszem, ahogyan semmi perc alatt eltüntet 5 kiló paradicsomot, rendkívül tiszta munkát végezve közben: egy tenyeremben elfér a szemét, amit ki kell dobnom! Ha kéritek, még bármikor pótolhatom a videót, ugyanis újabb 30 kiló paradicsom befőzésével szeretném folytatni a nyarlás előkészületeit - feltéve, ha Csincsilla hoz nekem még ennyi olcsó parit.

Na akkor lássuk a házi ketchupot. Többféle receptet néztem át és Toma folyamatos kóstolgatással egybekötött minőségellenőrzése mellett kísérleteztem ki a saját receptemet. Nem tudom, hogy végül megfelelő lett-e, mert én nem szeretem, de majd mindeki kap egy kis kóstolót, és várom a kritikákat, hogy a későbbiekben tudjam, ilyennek kell-e lenni. Ketchupkészítés közben jegyzeteltem, de szerintem korántsem ez lesz a végső változat. Nagyon várom majd Csincsilla észrevételeit is!

Hozzávalók:

- 3 kg paradicsom

- 2 db paradicsompaprika

- 60 dkg hagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 kávéskanál őrölt bors

- 2 evőkanál só

- fél-fél kávéskanál őrölt gyömbér, fahéj és szegfűszeg

- 15 dkg (nagyon) barna cukor

- 5 dkg kristálycukor

- 3 dkg mustár

- 1,5 dl vörösborecet

A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát apróra vágtam, és elkezdtem melegíteni egy nagy lábosban. (Semmit nem aprítottam aprítógéppel, mert attól megváltozik a zöldségek színe és semmiképpen nem akartam narancssárga ketchupot, inkább még mélyítettem a piros színét a barnacukorral és a vörösborecettel.) Amikor levet engedett, hozzáadtam a fűszereket, a cukrot, mustárt és ecetet, majd 60 percen keresztül főztem, az első 30 percben csak egyszer-kétszer megkevergetve, majd egyre gyakrabban, míg végül az utolsó 10 percben már 2-3 percenként ránézve. Amikor letelt a főzési idő, a paradicsompasszírozóval az egészet még forrón átpasszíroztam és a sűrű masszát újra feltettem forrni a tűzhelyre. Épp csak felforraltam és már át is mertem a tisztára mosott, lecsöpögtetett üvegekbe, majd szépen betettem dunsztolódni a jó melegbe az előzőleg (5 kiló paradicsomból) készített paradicsomlevek mellé a pihe-puha pokrócok és párnák közé.

Nagyon kíváncsi leszek a véleményekre, mert ki kell kísérleteznünk a tökéletes ketchupot. Toma szerint ez, amit most csináltam nagyon finom, de nem ketchup, hanem inkább valamiféle fűszeres házi mártogató. Én ezt se bánom, ha hajlandó megenni így, E-számok és tartósítószer, valamint ízfokozó nélkül!

Rántott paprika

Tagadhatatlan, hogy ez az étel nem tartozik a 30-40 perces vasárnapi ebédek közé, de régóta szerettem volna megmutatni mert annyira különleges és sokan soha nem hallottak még róla. És persze az is nagy örömmel tölt el, hogy ezzel a recepttel kapcsolódhatok kedvenc blogomhoz is. Amúgy egy ilyen hosszalmas ebéd elkészítése nem megy segítség nélkül: amíg én készítettem a sokféle finomságot, felnőtt-gyermekrabszolgám megpucolta az ablakokat nekem, szinte örömmel és lelkesen, amit ezúton is nagyon köszönök neki. A lelkesedése abból is fakadt, hogy vadiúj laptopját cipelte magával minden ablakhoz és figyelte, mikor ír neki msn-en a szerelme, amire persze azonnal ugrott válaszolni. :-)

Kétségtelen, hogy a mai vasárnapi ebédünkön a csütörtökön Borinál elköltött ünnepi vacsorám hatása érződik. Az asztalon látható ételek:

1. csőben sült (gratírozott) burgonya (neve Franciaországban "gratin dauphinois", Amerikában pedig "scalloped potatoes"
2. házi ketchup
3. sült zöldségek
4. rántott csirkemell
5. tejfölös uborkasaláta
6. rántott paprika
   

A rántott paprikával kötött ismeretségem is Borihoz kapcsolódik, ugyanis barátnője, Margó kedveltette meg velem ezt a finom ételt. Elkészítése bár bonyolultnak tűnik, nagyon egyszerű. A jó vastag húsú paprikákat megmostam, beletettem egy sütőpapírral bélelt tepsibe és 200 fokon sütöttem őket addig, amíg mindenhol feketék/barnák nem lettek. A sütési idő közben egyszer megfordítottam a paprikákat. Amikor elkészült, kikaptam őket a sütőből, csak úgy stahllosan, jól megégettem a kezemet, majd picit megsóztam, és letakartam a tepsit egy tiszta konyharuhával.

Erre azért van szükség, hogy a gőzben a paprikák héja kicsit felpuhuljon, ezáltal könnyen (vagy nem) lehúzható. Szerintem azért ez nagyban függ a paprikák fajtájától is, a mostani estemben nem mindegyikről jött le könnyen a héja, de nem szabad feladni, szépen le kell húzni, vagy kaparni a megégett paprikahéjat, majd el kell távolítani a magos részt és a szárat. Ezután nincs más teendő, mint a szokásos módon bepanírozni és forró olajban kisütni.

Egyébként a sültpaprika-saláta készítése onnan folytatható, hogy a paprika héját lehúzzuk, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz.

A csőben sült tejszínes krumpli nagyon egyszerűen készült: egy tűzálló tálat kivajaztam, leraktam benne a karikára vágott krumplit, minden réteget sóztam és borsoztam, majd leöntöttem tej és tejszín keverékével. 200 fokon sütöttem 90 percig. Lehetne kis fokhagymával is bolondítani, úgy még finomabb.

Ilyen sült zöldségeket ettem Borinál, csak nekem nem volt itthon cukkinim, ezért azt uborkával pótoltam: egy szál sárgarépát, egy fej lilahagymát és egy szál uborkát gyufaszál vastagságú hasábokra vágtam és olajon megsütöttem, majd amikor elkészült, sóztam-borsoztam. Nem tettem rá semmmi más fűszert, bár nagyon szeretem a fűszernövényeimet, de ezt is mindig Borinál szoktam megtapasztalni, hogy a zöldségek saját, fűszerezetlen íze is mennyire finom tud lenni!


Így nézett ki a mai ebédem: egy kis adag csőben sült krumpli, egy kanálka sült zöldség és egy darab rántott paprika, amihez tejfölös uborkasalátát ettem. Bár nem tűnik soknak, nagyon laktató kaja.

Toma persze rántott csirkemellet kapott, amit vastagon megkenegetett a tegnap készített házi ketchuppal. Meg is érdemelte, nagyon sokat dolgozott ma itthon!

Őszibarackbefőtt

Őszibarackot minden évben szoktam eltenni. Nálunk ez a gyümölcssaláta alapja, amit télen majdnem minden héten csinálok, de a kekszes-barackos-joghurtos sütihez is ezt szoktam használni, bár olyankor a szirupra nincs szükség és nagyon sajnálom kiönteni. Tavaly nem tettem el őszibarackot, mert a tésai csodakörték töltötték meg helyette az üvegeimet, ami szintén nagyon jó gyümölcssaláta-alapnak bizonyult.

Befőzőfüzetemet lapozgatva kiderül, hogy 2004-ben 5 kg őszit vettem 198 Ft-ért, és 8 üveg lett belőle, 2005-ben 150 Ft-ért vettem 5 kilót, 2006-ban 99 Ft-ért 10 kilót, amiből 25 félliteres üveggel készült, 2007-ben szedtünk tesómmal 150 Ft-ért, de abból a kemény, éretlen barackból szinte ehetetlen kompótok készültek annak idején, ezért megmaradt belőlük egy csomó 2008-ra is, és ez volt az az év, amikor körtét főztem be barack helyett. Idén Csincsilla szerzett nekem 10 kiló őszit (kilencvenvalahány forintért), amiből nagyjából 5 vagy 6 kilót főztem be és 15 borostyánsárga barackkal megtöltött üveg várakozik most a "kegyetlen, zord" télre! :-) Hát igen, ezt szeretem én, ennek van értelme! Idén különben most először főztem be úgy valamit, ahogyan régen: este kezdtem neki, a nagy meleg miatt egy ventillátor bekapcsolva, szólt a rádió, "folyt a bor", táncoltam és énekeltem közben, és egyáltalán nem idegesített a feladat. Nagyon élveztem, és hát igen, ezt szeretem csinálni!


A recept nagyon egyszerű: a szokásos előkészületek (mosogatás, konyhatakarítás, üvegmosás, forró vízzel öblítés, lecsöpögtetés, gyümölcsmosás, darabolás stb.) után elkészítettem a szirupot. A receptem azt írja, hogy 5 kg gyümölcshöz 1-1,5 kg cukrot kell felforralni 2,5-3 liter vízben. Én most 3 liter vízhez adtam 1 kg cukrot és ebből lett a szirup, pont elég is lett. A cukor mennyisége egyébként attól függően nőhet, ki mennyire szereti édesen a befőttet.

A gyümölcsöt megpucoltam, kimagoztam, beledaraboltam egy ecetes vízzel teli tálba. Amikor megtelt a tálam a felnegyedelt barackokat beletettem a forró szirupba, megvártam, hogy rottyanjon egyet, majd átmertem a tiszta, lecsöpögtetett üvegbe. Annyi sziruppal töltöttem fel az üveget, hogy ellepje a gyümölcsöt, majd gyorsan lezártam.

Amikor minden üveget megtöltöttem, egy nagyobb lábosba tettem a befőtteket, annyi vizet engedtem alájuk, hogy majdnem ellepje őket és 10 percig bugyogtattam. Az első 8 üveget ki kellett vennem a vizes dunsztból, de betakargattam, hogy lassabban hűljenek ki, majd a második adagot (7 üveget) már a lábosban hagytam kihűlni.

A szirupba lehet még fahéjat és szegfűszeget is dobni, amit én most sajnos elfelejtettem, de ezeket a fűszereket feltétlen ki kell venni belőlük, mielőtt üvegbe kerülne a szirup, mert a tél folyamán hamar megbarnítják a befőtteket! Tartósítószert sosem szoktam a befőttekre szórni, és még sohasem ment tönkre egy sem, pedig előfordult már olyan is, hogy nem fogyott el sem azon a télen, sem a következőn.

Sajtos bundában sült csirkefalatok

Borinál ettem ezt a sok finomságot a héten, amikor felköszöntöttem őt szülinapján. Elnézést a képek rossz minőségéért, elfelejtettem fényképezőgépet vinni és csak telefonnal tudtam megörökíteni az ünnepi vacsorát.

A tányéron a következők várakoznak arra, hogy vérré váljanak bennem: sajtos bundában sült csirkefalatok, sült zöldségek, tejfölös, petrezselymes mártogató, rizs, juhtejes fetával készült görög saláta. Ezek így együtt nagyon finomak voltak, és bár mindenből csak egy kicsit szedtünk, mégsem tudtunk enni még egy tányérral. Pedig azt hittem, menni fog...

A sült zöldségek úgy készültek, hogy hagymát, cukkinit és sárgarépát vágott kisebb hasábokra Bori, majd egy serpenyőben olivaolajon ropogósra sütötte őket. Lehetett volna a rizshez is keverni, de mi inkább külön ettük. Nagyon finom volt!

A saláta a szokásos: fejessaláta, uborka, hagyma, paradicsom, paprika apró kockákra vágva és összekeverve kaporral. Egy kanál ecettel és két kanál olivaolajjal van ízesítve. A mostani különlegesség a juhsajtos feta volt rajta, ami nekem sokkal jobban ízlett, mint a sima feta.

A bundázott csirke hozzávalói 2 adaghoz:

- 1 tojás

- egy kisebb csirkemellfilé

- fél csésze keményítő

- egy csésze liszt

- egy teáskanál sütőpor

- só, bors, szerecsendió

- 2 maréknyi reszelt sajt

- olaj a sütéshez

A húst Bori hosszú csíkokra vágta (lehet kockára is), majd bepácolta egy kis bazsalikomos olivaolajos joghurtban (ez recepten kívüli ötlet). A bundázáshoz a tojást villával felverte, simára keverte a keméynítővel. Hozzáadta a sütőport és a lisztet és azzal is csomómentesre keverte. Némi vízzel higította és megsózta. Végül belekeverte a reszelt sajtot. Ebbe a nagyon sűrű tésztába mártottuk (már együtt) a húst, és forró olajban kisütöttük. Nagyon finom és nagyon laktató kaja lett belőle!

A mártogató hozzávalói:

- 1 dl tejföl

- 1-2 evőkanál majonéz

- apróra vágott petrezselyem

- apróra vágott koriander (ez nem volt benne, de lehetett volna!)
- só

A mártogatóhoz a tejfölt és a majzonézt össze kell keverni, mehetnek bele az apróra vágott fűszerek és kész is.

A sok finomságból egy kis adagot tányérra pakoltunk, és lehetőleg mindent egyszerre kóstolva megettük. Nagyon szeretünk így, többféle finomságból összeállítani egy adag kaját. Finom is volt, az az igazság!

Bori kertje számomra mindig a nyugalom szigetét jelenti. Ha nagyon fáradtan érkezem, a fáradtság akkor is elillan pillanatok alatt a kertben a napernyő alatt, vagy éppen a hintaágyban. Mindig azzal szoktuk kezdeni a látogatásomat, hogy Bori körbevezet picike kertjében, megmutatja az összes növényt, mindegyikről megtudom hogy érzi magát, ellenőrzök mindenkit, hogy mennyit fejlődött. Most egy kicsit feszültebb volt a légkör, mert Bori a Megyeri úti pálya mellett lakik, ahol épp az Újpest-Steaua visszavágó folyt. Az egész környéket rendőrök és kommandósok felügyelték, ez a látvány és a mérkőzésről érkező hangok kicsit feszültté tettek, de ettől függetlenül nagyon jó volt ott lenni! :-) Boldog szülinapot Bori!

Gyümölcsös palacsintatorony

A zöldbableves után ez a csúsztatott palacsinta volt a második fogás a szüleimnél. Nem tudom, milyen lehetett frissen, mi már kihűlt állapotában ettük, de még így is olyan laktató volt, hogy én csak egy vékony szeletet tudtam leküzdeni.

Ha jól tudom, apu és Mazsolino készítette közösen. Volt néhány hiányosság a recepthez képest és mivel apu életében először sütött ilyenfajta palacsintát, az első pár darab nem sikerült nagyon jól, de ezt természetesen elnéztük neki. :) Első olvasásra nem tűnik túl egyszerűnek a recept.
Az összhatás: nem könnyű, de annál finomabb, különleges ízű desszert.

Hozzávalók a töltelékhez:
700 g vegyes bogyós gyümölcs (málna, ribizli, szeder, áfonya),
100 g áfonyaöntet /-dzsem,
2 ek. étkezési keményítő,
100 g hámozott és darált mandula,
100 g porcukor + a szóráshoz

A töltelékhez a gyümölcsöket megtisztítjuk, 100 g-ot félreteszünk a díszítéshez. Az áfonyaöntetet /-dzsemet lábaskába öntjük, felforraljuk 1 dl vízzel, beleszórjuk a gyümölcsöket, 2-3 percig főzzük. A keményítőt elkeverjük további 1 dl vízben, a gyümölcshöz adjuk, sűrűsödésig forraljuk (1 perc), hagyjuk langyosra kihűlni. A mandulát összekeverjük a porcukorral.

Hozzávalók a csúsztatott palacsintához:
2,5 dl tej,
2,5 dl tejszín,
1 citrom reszelt héja,
8 tojás,
100 g lágy vaj / margarin + a sütéshez,
80 g porcukor,
200 g rétes-/fogós liszt,
1 csipet só,
5 tasak vaníliás cukor ( 50 g)

A palacsintához a tejet és a tejszínt összeöntjük. A tojásokat kettéválasztjuk. A vajat/margarint habosra keverjük a porcukorral, egyenként beledolgozzuk a tojássárgákat, hozzáadjuk a citrom reszelt héját, végül a tejszínes tejjel váltakozva beleszórjuk a lisztet, és csomómentesre keverjük. Lefedjük, 15 percet pihentetjük. A tojásfehérjéket 1 csipet sóval kemény, majd az apránként beleszórt vaníliás cukorral tömör habbá verjük, és több részletben beleforgatjuk a palacsintamasszába.

Mindent – egy hőálló, lapos tálat is – a kezünk ügyébe készítünk. Mogyorónyi vajjal/margarinnal felforrósítunk egy 20-22 cm átmérőjű teflonserpenyőt, aztán visszakapcsolunk takarékra (könnyen megég a palacsintában lévő cukor).

A serpenyőbe öntünk-forgatunk 1,5 kis merőkanál masszát, és addig sütjük, amíg az alja aranysárgára pirul, a teteje azonban rezgős marad (2,5-3 perc). Tortalapáttal fellazítjuk a palacsinta szegélyét, kissé megrázzuk, majd óvatosan a tálra csúsztatjuk úgy, hogy rezgős oldal legyen felül.

Amíg a következő palacsinta sül, az előző tetejét megszórjuk 1-1,5 ek. cukros mandulával, és elsimítunk rajta 2 nagyobb evőkanál gyümölcskrémet – amíg a hozzávalók el nem fogynak (10-12 darab lesz belőle). Az utolsó palacsintát sült oldalával felfelé borítjuk a torony tetejére, és nem szórjuk-kenjük meg semmivel.

Tálalás előtt a palacsintatortát 180 ºC-os sütőben átforrósítjuk (15-18 perc). Tetejét megszórjuk porcukorral, közepére halmozzuk a félretett gyümölcsöt.

Virslis zöldbableves

Tegnap volt szerencsém megkóstolni szüleimnél ezt a - számomra - különleges levest. Én eddig csak a hagyományos, habart, ecetes vagy pedig a magyarosan, rántással, tésztával készített zöldbablevest ismertem, de jelenleg ezt tenném az első helyre, mert nagyon ízlett.

Igaz, hogy a hozzávalókhoz írok mennyiségeket, de szerintem mindenki maga döntse el, milyen arányban tenné bele a zöldségeket, virslit. Anyuék sem vették szó szerint a receptet. :)

Hozzávalók:
- 500 g zöldbab
- 200 g burgonya
- 200 g sárgarépa
- 1 kis fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- zöldséges ételízesítő vagy 1 zöldségleveskocka
- friss vagy szárított borsikafű
- 2 dl tejföl
- 1 ek. rizsliszt
- füstölt virsli
- só, bors
- citromlé
- kaporA zöldbabot megmossuk, szárvégeit lecsipkedjük, felaprítjuk. A többi zöldséget is megtisztítjuk, a burgonyát és a sárgarépát apró kockákra vágjuk.

A zöldbabot hideg vízben feltesszük főni, hozzáadjuk az ételízesítőt vagy zöldségleveskockát, a borsikafüvet (ha szárítmányt használunk akár teatojásban is beletehetjük), a hagymát és a fokhagymagerezdeket egészben. Fedő alatt forrástól számított kb. 10 percig főzzük.

Később a sárgarépát és a krumplit is hozzákeverjük, mérsékelt tűzön főzzük tovább.A tejfölben és 1 merőkanál főzőlében simára keverjük a rizslisztet, a levesbe öntjük és 2-3 percig forraljuk. Ezután hozzáadjuk a karikára vágott virslit és még néhány percig forraljuk tovább.

Kiemeljük belőle a hagymát, fokhagymát, borsikafűszárat (vagy teatojást), borsozzuk, ha szükséges sózzuk és ízlés szerint citromlével savanyítjuk, végül belekeverjük az apróra vágott kaprot.

A recept szerint hidegen is nagyon finom, főleg ha még frissen aprított petrezselyemmel szórjuk meg a tetejét. Anyuék kihagyták belőle a kaprot, de nekem nem is hiányzott belőle. Legközelebb majd azzal kóstolom meg.

Kiskert eső után

Legelőször is szeretnék anyunak nagyon-nagyon boldog névnapot kívánni ezúton is és blogbéli ajándékom ez a Keresztapa-kedvence körömvirág mellett az, hogy idelinkelem Mazsi amerikai blogját, hogy ne kelljen mindig keresgetned: http://evibeany.blogspot.com/. (Tegyétek be a "Kedvencekbe", hogy ne kelljen keresgélni!)



Ez pedig itt Toma művészi fotója az újra virágzó boglárcserjémről. Ezzel szeretném megköszönni mindenkinek, aki hiányolt ... hát azt, hogy hiányoztam. :-) Köszi!

Büdöske 1.


Büdöske 2.

Marika tudja csak a nevét ennek a szépségnek.

Kecsesen finom lepkevirág. A magokat Boritól kaptam.

A (szigetközi) szamárkenyér magához tért és elég erőteljesen nő. Nagyon büszke vagyok rá!!! Némelyik berki szellőrózsám is ilyen szépen néz ki, de Toma nem pont azt a növénykét fényképezte nekem, amit kértem, ezért nem tudom megmutatni. (Nem csodálom, elég nagy a káosz a kertben, ha rámutatok egy növényre, három másik van közvetlen a közelében... :-))

Gyönyörű muskátlik a kapubejáróban. Ezeket csak azért mutatom meg, mert utoljára láthatók így szépen együtt, mivel szombat éjjel kiloptak három tövet a betonládából.

Így néz ki Toma ablakából a kertecske. Hédi azt írta: "Mikor, mikor, mikor láthatjuk már a képeket?" A képek már megvannak 2 hete, de valahogy az írás nem megy mostanában. Főztem is persze, szinte mindennap, meg sokat buliztam tesómmal. A kaják, amiket készítettem természetesen mind a blogban már bemutatottak voltak, mert azok a leggyorsabbak és a legfinomabbak: paprikás krumpli, pizza, paradicsomos-sajtos csirkemell, fasirt, cukkinifőzelék, töltött tök, csokis-meggyes csiga, epres-joghurtos torta, kolbásszal töltött karaj, bolognai spagetti, krumplilasagna, sonkás-sajtos-tejfölös spagetti, joghurtos-őszibarackos-kekszes süti, a többi nem jut hirtelen eszembe.

Mivel nem megy mostanában az írás, idézek Beata Bishop "Gyom, virág, szamóca" c. írásából, ami az Elixír magazinban jelent meg. Ezt a magazint nem szoktam olvasni, de most a munkahelyemen találtam és a "Virágkalauz" című melléklete miatt hazahoztam, s tegnap éjszaka olvastam bele, majd az első sorok után úgy éreztem, az ő kertje hasonló lehet az én káoszomhoz! :-)

"Húsz méter hosszú, öt méter széles a londoni kertem, és ami alatta van - legalábbis elvben - a földgolyó kellős közepéig az én tulajdonom. Nem mintha igényt tartanék rá. Elég munka a felszínt megművelni. Még azt sem látom el rendesen."

"A kerthez fűződő viszonyomat a kölcsönös megértés és béketűrés jellemzi, és ahhoz képest, hogy mi mindent látok el rosszul vagy egyáltalán nem időhiányos városi földművesként, ez a kis darab föld megható bőkezűséggel jutalmaz meg évről évre."

"Nagyvárosban születtem és nőttem fel, növényekkel nem volt kapcsolatom, kivéve, hogy kislánykoromban sikertelenül próbálkoztam zöldbabot termelni lakásunk erkélyén, no meg tudtam, hogy a vágott virágot vízbe kell tenni. Felnőttkoromban, Londonban volt először jókora kertem, és ott indult meg az a folyamat, amely a gyámoltalan ijedelemtől a lassú tanuláson át végül szenvedélyes érdeklődéssé vált. Annak idején ősszel költözködtünk, a kert kopár volt és csendes, úgy gondoltam, nem kell foglalkozni vele, tavasszal azonban hirtelen megindult benne az élet, minden irányból ismeretlen növények törtek ki a talajból, nőttek, szaporodtak, én meg tanácstalanul néztem őket, míg végül beszereztem egy vaskos kertészeti könyvet kezdők számára. Attól kezdve nem volt megállás. Böngésztem szaporodó könyveimet, próbáltam felismerni a kertben szerteszét burjánzó növényeket, amelyek még véletlenül sem hasonlítottak a könyvekben látható illusztrációkhoz, egyszóval úgy viselkedtem, mint akinek intellektuális alapon kell megválaszolnia egy kérdést, mármint: mi a csodát kezdjek ezzel a darab földdel, amely másfél méter magas sárga, margarétaszerű virágokat és lóhereszőnyeget állít elő szinte egyik napról a másikra? Majd én átalakítom kedvemre, gondoltam, csak még hadd nézzek át egy-két szakkönyvet!

Ám nem ez történt. A kert alakított át engem." (Jaj de ismerős! :-)))


"Azon az első nyáron minden szabad időmet a kertben töltöttem, és mire beállt az ősz, sok mindent megtanultam, ami városlakóként eszembe sem jutott volna. Elsősorban azt, hogy minden technológiai fölényünk ellenére mi, modern emberek is a természet részei vagyunk, éppúgy, mint a fűszál vagy a tölgyfa..."

"Sok mindenre megtanított a kertem. Például arra, hogy a természetet nem lehet sürgetni. A mag csak akkor csírázik ki, amikor a talaj hőfoka és nedvessége pontosan megfelel igényeinek, akkor is előbb apró gyökeret ereszt a földbe, és vár az első levélkékkel: szilárd alap nélkül nincs tovább. Ennél jobb jelképe alig van a belső fejlődésnek, annak, hogy türelmesen ki kell várni az élet következő fázisát, a megfelelő pillanatot és az egészséges gyökerezést. Azt is megtanultam, hogy nincs megállás, hogy még télen is, amikor látszólag minden leállt a kertben, és csak egy-két száraz kórót lenget a szél, ez csak tetszhalál: a felszín alatt zajlik az élet, a virághagymák csöndben híznak, az almafa pihen, a télen virágzó rózsás bangita készülődik a januári nagy bemutatóra, amikor hirtelen illatos, rózsaszínű virágok lepik el kopár ágait - ismét jó időzítésről és türelemről szól a lecke."

"Talán ha kevesebbet meditálnék és többet gyomlálnék, szebb és főleg rendesebb lenne a kertem. A szomszédos kertekhez képest az enyém bizony meglehetősen szabálytalan, és olykor kissé zilált, de én így szeretem. ..." (Ismerős!)

Végül befejezésként Vivi egyik szépésges fotója az éjszakai Budapestről, amit abban a reményben tettem fel ide, hátha ő is indít hamarosan egy saját blogot, hogy többet megtudhassunk róla, vagy esetleg néhány személyes találkozás alkalmával ismerkedhetnénk meg jobban (ha nem félne tőlem annyira! morr-morr). :-)) Tegnap kaptam meg ugyanis Vivi üzenetét Tomától, hogy ő is hiányol most már, tehát ma este feltétlen írjak a blogba! :-) Jó, akkor írok...

Bár rengeteg ötletem van új kaják bemutatására, de ez a nyár - úgy tűnik - nem alkalmas nekem a konyhai kísérletezésekre. Szerencsére Bea addig is tartja a frontott Közös Konyha(kert)ünkben, amíg visszatalálok ide! Köszi! :-)