Uborkás víz

A receptekből úgy tűnhet, hogy mostanában csak iszom, nem eszem. Jó is lenne, de nem így van. Főzök, de keveset és egyszerűeket (zöldbabfőzelék, tökfőzelék). Viszont van egy csomó alkoholmentes ital, amiket már régóta ki akarok próbálni, és most, hogy folyamatosan jönnek a cukiságfotók, muszáj valamiket alkotnom, hogy legalább őket tudjam mutogatni. Az uborkás vízzel két helyen is találkoztam: Dragomán Györgynél, és egy nem házi változattal a Gödi Rétesházban. Ott palackozott uborkás vizet vettünk Olgival tavaly, és nagyon ízlett, csak egy kicsit édes volt nekem. (De ez annyira cuki, egy béka van a címkéjén a mentás-uborkás víznek és Békanőnek hívják. És máshol nem lehet kapni, csak ott.) 

Úgy készül, hogy egy zöldséghámozóval nagyon vékony és hosszú szeleteket vágtam egy kígyóuborkából, Az első és utolsó, csak héjból álló részt nem használtam, ezt tanácsolta D. Gy., de magamtól is így tettem volna. Beletettem a szeleteket egy nagyobb (800 ml-es) befőttesüvegbe, csipet sót tettem rá, egy marék jeget, néhány darab bazsalikomlevelet (mert nem volt itthon menta), és egy karika biocitromot héjastól. Felöntöttem vízzel, és betettem 1 órára a hűtőbe. Csak az uborka felét használtam ehhez a mennyiséghez, a másik felét a hidegen áztatott teába tettem. 

Az első áztatást így kóstoltam, finom volt, de valami hiányzott, úgyhogy a következőt már szódavízzel öntöttem fel, és így lett tökéletes. Több helyen olvastam, hogy fogyást és örök életet tulajdonítanak az uborkás víznek, de nem kell bedőlni neki, mert csak annyi a fő előnye, hogy ilyen szép és ízesített vízből többet tud inni az ember, ami fontos ebben a melegben. Hátránya, hogy egyelőre nincs ötletem, hogy mit csináljak a megmaradt uborkával. Jó, oké nem csak egyszer öntöm fel, de utána? (Néhány darabot megettem, azt hiszem ez lesz vele most. Várom az ötleteket.) (Egy ötlet: Az uborkaszeleteket felaprítottam, besóztam és fokhagymagranulátummal is megszórtam. Így állni hagytam egy órát, kettőt, kinyomkodtam és majonézes tejföllel elkevertem. Tök jó volt! Hát nehogy már kidobjam!)

Még ki  kell próbálnom a gyömbéres-citromos-uborkás vizet is, amihez kell egy kisebb darab gyömbér, 2 citrom, egy tucat mentalevél, 1 kígyóuborka vagy 2 darab közepes fürtös uborka és 2 liter ásványvíz (vagy szódavíz). A gyömbért reszelve kell beletenni, de amúgy minden ugyanaz, mint a gyömbér nélkülinél. 1-24 órát lehet áztatni. 

Na és jöjjenek végre a cukik! Mazsiéknál Penny és Winston mutatja a légkondiból kiáramló hűvös levegő útját:

De aztán este, amikor már lehet ablakot nyitni, Penny az ablakban hűsöl. Látszik milyen csapzott a bundája a melegtől. Mikor készül már el az cicafuttató, hogy ki lehessen éjszakára menni az erkélyre?

És eközben vannak, akik képesek a napon tartózkodni. Jó, ez a fotó nem ma készült.

27,5 fok van a lakásban, 38 az erkélyen - elég nehezen bírom. Tegnap alig tudtam ébren maradni délutántól kezdve. És nagyon messze van még az ősz, nyafnyaf. De itt egy jó kis vizes Amy, felüdülésként:

És Viki tegnap életében először egyedül műtött egy cicát! Illetve műtött már egyedül, de ilyen hasüregi műtéte most volt először teljesen egyedül.

Dragomán-féle dagasztás nélküli parasztkenyér az új öntöttvas sütőtálamban

Több, mint ezer éve készülök rá, hogy egy ilyen kenyeret süssek, csak a főszereplő hiányzott, az öntöttvas sütőedény. És karácsonyra megkaptam, annyira boldog vagyok! Ő az:

Annyira szép, és olyan nehéz, hogy külön oda kell figyelni a mozgatására amikor forró, mert a kesztyűn keresztül is megégeti a kezemet. Fel kell gyorsulni mindenesetre, nem lehet totyogni vele jobbra-balra. 

Óriási terveim vannak vele, úgymint töltött káposzta, székelykáposzta, sólet, és kacsát vagy csirkét is sütnék benne egyben (végül is ez egy kacsasütő edény vagy nem? de!), vagy erről az oldalról (amit Anna mutatott) a 42 slow-cook casserole receptből megcsinálnék néhányat, és akkor még csak az elején tartok az ötletelésnek. De a Dragomán-féle kenyér volt az első, ami készült benne, ez természetes, ha már annyit vártam rá. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt, bármilyen lehet vegyesen, de legalább 40 dkg fehér liszt legyen
• ½ liter víz
• 3 evőkanál kovász
• 1 teáskanál só (nekem lehet kicsit több is)

A keverőtál aljába egy kis vizet kell önteni, én persze felülbíráltam ezt, és a liszttel indítottam, ahogy szoktam, de igaza van a receptnek, mert kicsi vizet kell tenni a tál aljába, könnyebb lesz összekeverni a tésztát. Tehát a vízre mehetnek a lisztek (nálam most 55 dkg simaliszt, 15 dkg világos rozsliszt volt), aztán a só és a kovász, végül a maradék víz is. Egy fakanállal összekevertem. Aztán itt is eltértem kissé a recepttől, mert még öntöttem rá egy kis vizet, mert úgy éreztem, nem elég (de elég). Összekeverés után fél napon vagy egy éjszakán át pihentetni, keleszteni kell a tésztát, a videón az van, hogy nem a hűtőben.

Másnap sütés előtt néhányszor hajtogatni kell, végül megformázni. A videón látszik hogyan kell hajtogatni és formázni. A formázás után a hideg öntöttvas sütőedénybe kell tenni, bevágni néhány helyen, de ezt kihagytam ezzel a híg tésztával, Dragomán is mondja, hogy nem mindig vágja be, vannak korszakai, amikor szereti a magától megrepedt kenyeret. Bevágással vagy bevágás nélkül be kell tolni a hideg sütőbe. Nekem így nézett ki ennél a pontnál. Nem fűztem sok reményt hozzá, hogy ebből kenyér lesz. 

Nem igazán értem, hogy ha már egyszer gyönyörűen megkelt az éjszaka alatt, akkor utána mért kell még hajtogatni meg formázni, egyszer tuti ki fogom próbálni anélkül. Nekem mindig összeesik ilyenkor a tészta a felére, és úgy sajnálom, hogy nem rögtön sütöttem, amíg magas volt. 

Na mindegy, ezt csak magamnak írtam emlékeztetőnek, a lényeg, hogy ekkor ebben a hideg vaslábosban be kell tenni a hideg sütőbe a tetejével lefedve. Ha bent van, a sütőt 230 fokra kell állítani és így kell sütni 45 percig, aztán fedő nélkül még 15 percig. És aztán csoda történt, és ezt csakis a vasedénynek köszönhetem, hogy ilyen tökéletes kenyerem lett végül. Meg a recept is jó, az az igazság.

És hogy milyen íze van, az leírhatatlan! Annyira finom!

A mai cukik a miniszobrok, amiket megtaláltunk Judittal. Vasárnap voltunk kirándulni, ami inkább sétának nevezhető. A Budai Zöld turistaút budai szakaszán sétáltunk végig a Vérmezőtől a Tabánon át a Gellért-hegyig. A Moszkva téren találkoztunk, oda én bringával mentem. Azt senki nem mondta, hogy jeges szél fog fújni, és kockára fogok fagyni! Láttam, hogy 2 fok lesz, de napsütést írtak, és a szelet nem vettem észre az előrejelzésben. Fú ez elég durva volt, de hősiesen kitartottunk. Amikor megvoltak a miniszobrok, akkor viszont már villamossal mentünk vissza a Moszkva térre, ahol hagytam a bringát. És nekem onnan még haza kellett gurulni, alig vártam a forró zuhanyt. (Viszont a vérnyomásom rögtön lement 114/71-re, ilyen nem volt mostanában! Lehet, hogy kockára kell fagyni az alacsony vérnyomásért?) Csak halkan szeretnék célozni rá, hogy tavaly ilyenkor egy ugyanilyen hideg túra után kaptam Szabi csirkés Pho gyógylevesét, ami annyira finom volt, és életmentő is egyben... Rémlik, hogy tervezett valami marhahúsost is, de azt még nem tudtam tesztelni.

Vuk a legújabb miniszobra Kolodko Mihálynak, és őt találtuk meg előbb. Nagyon picike, a hegy oldalában van, de nem írom meg, hogy hol, hátha valaki szeret még miniszobrot keresni.

Remy, a patkány elég közel van hozzá, kb. 3 perc sétára, úgyhogy őt is megkerestük, bár már semmi másra nem vágytunk, csak egy fűtött villamosra. Ő is nagyon cuki, és valaki festett neki egy cicát, nem tudom, hogy ez a kompozíció része lehet-e, de a cica is tökéletes. Most tudtam meg, amikor utánanéztem hogy ez a Remy patkány szeret főzni, és séf akar lenni. Csak bajba kerül, mert az emberek nem szeretik a patkányokat a konyhában. Nem láttam a rajzfilmet, de pótolni fogom, hogy megnézzem a szaktársam kalandjait.

Tartsatok ki, mindjárt jön a tavasz, az erkélyemen a varjúhájak elkezdtek kibújni:

Pennyről és Winstonról, továbbra sincsenek hírek. Nem értem, és most már én is ezt kérdezem: élnek még ezek a cicák?

Egyszerű uborkasaláta

 

Ez csak egy első próbálkozás, Dragomán György weboldalán láttam a receptet, ahová más ügyből kifolyólag keveredtem, és ő David Chang szakácskönyvében találta, ahol quick pickle néven fut. Próbáltam jobban utánajárni ennek a módszernek, ha lehet azt mondani, hogy ez egy módszer, de nem sikerült, mert mindent angolul találtam. Úgyhogy akkor saját próbálkozások után kell eljutnom a tökéletes receptig.

Szóval a sztori az, hogy kaptam a kedvenc zöldségesemtől 2 kiselejtezett, de szerintem még tökéletes cukkinit, az egyikből cukkinis tésztát csináltam, aminek hamarosan jön a receptje, a másikról meg kiderült, hogy álcázta magát, és valójában uborka. Annyira be voltam havazva munkákkal és feladatokkal, hogy észre se vettem az átverést, csak amikor megpucoltam, és uborkaillat kezdett terjedni a lakásban. Becsomagoltam a megpucolt csaló ubit egy fóliába, és vártam, hogy sorra kerüljön.

Aztán még az is volt, hogy tesóm rábeszélt, hogy vigyek el tőle egy kis maradék főtt rizst (pedig én tök más kaját terveztem), és ekkor botlottam az egyszerű uborkasaláta receptjébe. Így szól: egy kígyóuborkát megmosunk, vékony karikákra vágjuk, aztán összekeverjük egy kiskanál sóval és ugyanannyi cukorral. Egy órára hidegre tesszük és kész. Ha cifrázni akarjuk, akkor tálaláskor szórhatunk rá chilipelyheket. 

Én tekertem rá borsot, és tettem rá egy kis tejfölt is.

Az az egy problémám van vele, hogy bár csökkentettem a sómennyiséget, és persze a cukrot is ugyanúgy, mivel kicsike volt az uborka, de mégis sós lett egy kicsit az uborkasaláta. Nem segítenek a talált leírások a kígyóuborka hosszának vagy súlyának megadásával, és a kiskanálról, mint mértékegységről se tudom, hogy az mekkora, úgyhogy további kísérleteket kell folytatnom, mert amúgy nagyon tetszik, hogy nem kell ecetes-cukros lét kevergetni egy újabb edényben. Az uborka jó sok levet enged, és nagyon finom így, ahogy van, csak ne lenne olyan sós. Szerintem egy kígyóubihoz elég egy pici só is, de a cukor maradhatna. Mi a véleményetek? Hallottatok már erről a módszerről (a quick pickle-ről)? 

Na és napi cukinak Tomáék Esztergomban voltak a hétvégén, és ott találkoztak a HMC-vel, azaz a Helyi Menő Cicával, aki eléggé úgy tűnik a képről, hogy megpróbálta morc ábrázatával elijeszteni a betolakodókat, vagyis Tomát és Enit:

De aztán meggondolta magát és inkább dörgölőzött egy kicsit, így Tomáék szerencsésen túlélték a hétvégét.

A HMC a HMCS cicamegfelelője. A HMCS annyit tesz, hogy Helyi Menő Csávó. Ezt ugye a legmenőbb kigyúrt vidéki pasira, magyarul a falu bikájára szokták mondani, és nekem a képről az jutott eszembe, hogy ez a cica csakis egy HMC (Helyi Menő Cica, avagy a falu kandúrja) lehet.